VilágOlvasó – Írország

Rovatgazda
!

(A kép forrása: media.cntraveler.com)

Írország Európa északnyugati régiójában és harmadik legnagyobb szigetén, az Ír-szigeten található önálló állam. A sziget északi része, összesen hét megye brit fennhatóság alá tartozik; ez Észak-Írország, amely az Egyesült Királyság része. A sziget fennmaradó, nagyobb területe a tulajdonképpeni Írország. Az országnak két hivatalos nyelve van: az ír és az angol. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Dublin.

A Merítés VilágOlvasó rovata most Írországba látogat, és olyan ír nemzetiségű alkotókat tárgyal, akik idekötődnek. Elkülönítésük észak-írországi társaiktól olykor mesterkélt vagy problematikus lehet, hiszen mindkét esetben ír nemzetiségűekről van szó. (Az észak-írországi szerzőket egy későbbi számban vesszük sorra.)

Az írek már a 18. század elején is kiemelkedőt alkottak. Jonathan Swift (1667–1745) Dublinban született és tanult, majd egy bő évtizedes angliai tartózkodás után visszatért Írországba, és az anglikán egyház felszentelt papja lett. Az 1001 könyv listáján (lásd Peter Boxall (szerk.): 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz, https://moly.hu/listak/1001-konyv-magyarul-mas-nyelveken) is szereplő Gulliver utazásai (1726) a legismertebb műve. Kevésbé népszerű a szintén szatirikus, korai írása, a Hordómese, amely 1704-ben jelent meg, és az említett lista szintén ajánlja. A molyok figyelmét többek között @Stone lelkes értékelése hívja fel a könyvre:


>!
Stone
Jonathan Swift: Hordómese

Jonathan Swift nevét legtöbben a Gulliver utazásai című művel kapcsolják össze, amit sokan csak egy nagyon fura mesének tartanak. De Swiftnek sosem volt meg az a jó szokása, hogy ne írja a parányi sorközöket tele jelentéssel, és ne adjon maguknak a szavaknak is egészen más értelmet, ha egy másik lámpát kapcsolunk fel fölöttük. Kora nagyszerű szatíraírója volt, műveit álneveken adta közre. A Hordómese először 1704-ben jelent meg, de tudjuk, hogy 1694 és 1697 között írta.

Akár mesének is felfoghatjuk, szimplán, figyelmen kívül hagyva Swift zsenijét és folytonos bírálatát korával szemben, amiben kénytelen volt élni. Ám ezt igazán nehezen tehetjük meg, ha esetleg – és bátorkodom feltételezni, hogy jól gondolom –, már át vagyunk itatva a tudással, melyeket a történelem órán, vagy éppen az irodalom kétes vagy értékes lapjairól szemezgettünk fel.

többi a blogon és az ekulturán
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-02-14/…

4 hozzászólás
!

(A kép forrása: luxetravel.com)

Joseph Sheridan Le Fanu (1814–1873) író szintén Dublinban született. Jogot tanult, majd újságíró, szerkesztő lett. Nagy hatást gyakorolt rá a 18. századi gótikus irodalom. Egyik leghíresebb műve, a Carmilla című, 1871-ben megjelent vámpírtörténet előképe volt Bram Stoker Drakulájának.

Az 1001 könyves ajánlóban szerepel az 1872-ben napvilágot látott kisregénye, a Fogadó a Repülő Sárkányhoz. @Arianrhod rovata bővebben tárgyalta a címadó művön kívül több mást írást is tartalmazó kötetet: https://moly.hu/merites-rovatok/kaleidezkop-32#immersion_item_9835.

Bram Stoker (1847–1912) munkásságáról, valamint az 1001 könyv listáján szereplő fő művéről, a Drakuláról (1897) részletesen olvashattunk @Timár_Krisztina rovatában: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-kulfoldi-iroja-bram-stoker.

Oscar Wilde (1854–1900) szintén Dublinban született. Legnépszerűbb művét, a Dorian Gray arcképét (1890) beválogatták az 1001 ajánlott regény közé. @Arianrhod rovata foglalkozik ezzel a művel is: https://moly.hu/merites-rovatok/kaleidezkop-32#immersion_item_9830.

Wilde másik híres alkotása, A canterville-i kísértet 1887-ben jelent meg. @Lunemorte szívesen olvasta a válogatott elbeszéléseket, kisregényeket tartalmazó kötetet:


>!
Lunemorte MP
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet

Szerintem ez minden idők legjobbja Wilde-tól.
Mindegyik elbeszélésnek meg volt a maga tanulsága,a maga mondanivalója.
A canterville-i kísértet egy megható rémtörténet,mely lehetne akár Lovecraft vagy Poe írása is. Az utolsó pillanatban is megbánhatjuk bűneinket,soha sincs késő! Lehet-e lelkiismeret nélkül élni vagy meghalni?
Lord Arthur Savile bűne tulajdonképpen nem is bűn,hanem kísérlet valami újba belevágni. (Szerintem.) Hasonlóságot vélek felfedezni a Dorian Gray arcképe című művel valamelyest. Valamiért. Unalmas életet éljünk vagy merjünk kipróbálni új dolgokat is? Lehet-e emiatt bűntudatunk?
A boldog herceg című elbeszélés tetszett a legjobban. Belekönnyeztem…A ragaszkodásról és az önfeláldozásról szól…
Az önfeláldozó jó barát talán a legtanulságosabb történet. Kik is az igaz barátaink? Léteznek-e? Lehet-e csupán egyoldalú vagy kölcsönösnek kell lennie? Te odaadnád-e az életedet a legjobb barátodért? És vajon kölcsönös lenne-e a másik részéről ez a gesztus??
Az ifjú király inkább a társadalomra irányuló novella. Kell-e gazdag és szegény között különbséget tenni? Elég-e az,ha csak a jellemet nézzük és a hatalmat,a társadalmi pozíciót elfelejtjük? Lehet-e olyan társadalom,ahol mindenki egyenlő? Vagy csak elméletben?

Végezetül: Aki eddig nem szerette Oscar Wilde-ot,ezzel a művel biztosan a kedvencévé fog válni!

!

(A kép forrása: sayforward.com)

Szintén dublini születésű George Bernard Shaw (1856–1950), Nobel-díjas író. Novellák és esszék mellett elsősorban drámákat írt. William Shakespeare után az ő műveit játsszák leggyakrabban az angol nyelvű színházak.

Shaw Londonban kezdte irodalmi pályáját. Ideges, félénk természetű lévén nem tudott igazi hatást kelteni hallgatóiban, ezért közparkokban, előadótermekben és utcasarkokon szónokolt, hogy hozzászokjon a nyilvánossághoz. Ennek következtében pár év alatt az egyik legjobb szónok lett egész Angliában. Huszonöt éves korában áttért a vegetáriánus étrendre. Magas kort ért meg, 94 évesen hunyt el. Halálát baleset okozta, leesett egy almafáról.

1912-ben írta legismertebb színművét, a Pygmaliont, amelyet számos alkalommal megfilmesítettek. @ChEebor így vélekedik a darabról:
Shaw története fonetikáról, nyelvjárásokról, a társadalmi rétegek közti visszásságokról. Nem nehéz olvasmány, és párbeszédei, stílusa és humora egyaránt kiválóak (https://moly.hu/ertekelesek/2430647).

A kritikusok nagy része Shaw életművén belül a Szent Johannának adta az első helyet. A drámát 1923-ban írta, ezt tartják a szerző utolsó remekművének. Shaw ekkorra a világ egyik leghíresebb embere lett, csak Albert Einstein és Mahátma Gandhi vetekedhetett ismertségével. 1925-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Egyébként sohasem fogadott el díjakat, ezt azonban – bár hosszas vonakodás után – mégis átvette.

@Toncsi véleménye a drámáról a következő:
Nagyon precízen és pontosan kidolgozott mű, jók a karakterábrázolások, bár néhol én már felesleges mellébeszélésnek éreztem egy-két magyarázatot vagy okfejtést, ezeknél a részeknél kicsit leült a dráma. Egyébként rendkívül feszített és jól felépített (https://moly.hu/ertekelesek/2259243).

Vajon hol írta műveit G. B. Shaw? Megmutatja nekünk @akire karca:


>!
akire MP

George Bernard Shaw író alkotókunyhója Hertfordshire-ben

Kapcsolódó könyvek: George Bernard Shaw: Színművek I-II.

George Bernard Shaw: Színművek I-II.

Kapcsolódó alkotók: George Bernard Shaw

9 hozzászólás
!

(A kép forrása: lonelyplanetimages.imgix.net)

Írország első irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett alkotója azonban nem G. B. Shaw, hanem William Butler Yeats költő. Ő 1923-ban kapta meg az elismerést. 1865-ben született a Dublinhoz közeli Sandymountban, és 1939-ben Franciaországban hunyt el. Költő, drámaíró, elbeszélő, a 20. századi irodalom egyik kiemelkedő alakja.

@Lunemorte VersRovata és @Stendhal VilágKlasszikja korábban már tárgyalta Yeats munkásságát:
https://moly.hu/merites-rovatok/versrovat-48#immersion_item_15949,
https://moly.hu/merites-rovatok/vilagklasszik-58#immersion_item_15737.

Ismét egy Dublinban született ír alkotó következik: James Joyce, teljes nevén James Augustine Aloysius Joyce, költő, író, kritikus. Fő műve az 1922-ben megjelent Ulysses. A regény az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban 1936-ig be volt tiltva. Az 1001 könyv ajánló listáján szereplő alkotással @Arianrhod rovata részletesen foglalkozott: https://moly.hu/merites-rovatok/kaleidezkop-31#immersion_item_9630.

Az 1001 könyv között Joyce egy korábbi műve is szerepel, az 1916-ban megjelent Ifjúkori önarckép. Az önéletrajzi elemeket feldolgozó regényről olvassuk el @eme véleményét: https://moly.hu/ertekelesek/1892009.

Az író fotóját @akire karcában láthatjuk:


!

(A kép forrása: mbaworld.com)

Samuel Beckett (1906–1989) költő, regény- és drámaíró szintén Dublinban született. Az abszurd dráma klasszikusa, több regényét beválogatták az 1001 mű közé. 1969-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

Beckett leghíresebb alkotása az abszurd dráma alapművének tartott Godot-ra várva című színmű (1952). Erről több értékelést is választott a szerző munkásságának szentelt Merítés-számba @Sansa: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-kulfoldi-iroja-samuel-beckett#immersion_item_1336.

Álljon itt egy friss értékelés @nettikeee-től: https://moly.hu/ertekelesek/2638556.

1953-ban jelent meg az 1001 listás Watt című regény. Fordítója, @György_Dragomán így ír róla:


>!
György_Dragomán IP
Samuel Beckett: Watt

Évekig éltem együtt ezzel a regénnyel, hiszen én fordítottam, nem is tudom tehát elfogulatlanul értékelni. Az egész becketti életműben itt a legféktelenebb és a legfilozofikusabb a humor, nagyon ravasz és szép pikareszk regény. Itt az utószó, amit a regényhez írtam:
http://gyorgydragoman.com/…

2 hozzászólás
!

Mitchelstown, William Trevor szülőhelye
(A fotók nagyíthatók: kattints a képbe!)

William Trevor, születési nevén William Trevor Cox 1928-ban, a Cork megyei Mitchelstownban, középosztálybeli protestáns család sarjaként látta meg a napvilágot. Kezdetben mint szobrász dolgozott Trevor Cox néven, valamint tanított is. 1952-ben megházasodott, majd két évvel később családjával Nagy-Britanniába, a délnyugat-angliai Devonba költözött. 88 éves korában bekövetkezett haláláig ott élt. Annak ellenére, hogy Angliában töltötte alkotóéveinek nagy részét, úgy vélte, hogy "minden tekintetben ír”. Álmában érte a halál 2016. november 21-én.

Regényein kívül kisprózai alkotásai figyelemre méltóak. Trevor mind Írországban, mind Angliában sok elismerést kapott, elnyert irodalmi díjainak listája igen hosszú. Magyarul sajnos keveset olvashatunk tőle. Az 1983-ban megjelent regényét, a Balvégzet bolondjait az 1001-es lista is ajánlja. A könyvről @regulat írt részletes véleményt. A VilágOlvasó rovat szerkesztői ajánlott olvasmányának ezt a kötetet választom:


>!
regulat
William Trevor: Balvégzet bolondjai

Írnek lenni….
Tulajdonképpen írnek lenni, a XX. században – legalábbis Trevor szerint – nem érdem, állapot. Különös állapot. Látszólag semmi különös, és mégis… Ugye erre kéne ráéreznünk nekünk magyaroknak, akiknek a génjeiben ott a török, osztrák, szovjetorosz lenyomata… [Ez mekkora baromság, viszont jól hangzik.] Balsors akit régen tép.
Ennél már csak nagyobb szívás az, ha valaki egy ír érzelmű angol-ír családba születik bele, mint az ifjú William Quinton.
Magában hordozza a végzetet… ami el is éri a családot…

Trevor 65 év történetét meséli el… eleinte Willie mesél. Gyerekkoráról, az otthonról, az iskoláról, a családi tragédiákról… és a szerelemről. Szerelemről, mert Willie szerelmes lesz, egy unokatestvérébe, egy angol lányba. Ez akár önálló regény is lehetne, az olvasók többségének az örömére.
Ez lenne a regény első fele. Tragikusnak, tragikus, de nem megrázó.
Azt a második fél mesélői Marianne, és Imelda érik el.
Marianne, az unokatestvér, a szerelem, akivel mindössze egyetlen éjszakát tölt együtt Willie, aztán a lánynak el kell utaznia fél évre… mire Marianne visszatér Willienek kell elhagynia Írországot, mert mintegy anyja végakaratának eleget téve bosszút áll apja és testvérei gyilkosán.
De erről Marianne mesél… vagy inkább arról, hogy miközben Willie gyerekét várja, hogyan rakja össze a mozaikokat, hogy válik írré.
És mesél Imelda, a lányuk arról, hogy milyen apa nélkül, félig idegenként felnőni… milyen ebbe kissé beleőrülni.

…és legvégül ő mesél arról, hogy annyi év után végre család lettek.

Keserédes történet. Szép, tragikus…a balvégzet bolondjairól, akiket a balsors régen tép.

>!
Magvető, Budapest, 1987
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631411052 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
!

Clare megyei táj
(A kép forrása: cdn-image.travelandleisure.com)

A kortárs, jelenleg 87 éves Edna O'Brien 1930-ban született egy Clare megyében fekvő faluban, Tuamgraney-ben. Sokoldalú szerző, regények, kisprózai művek, forgatókönyvek, memoárok, drámák és költészeti alkotások egyaránt jelentek meg tőle. Sokféle díj és kitüntetés birtokosa. Magyarul egy-két írása olvasható. Regénytrilógiájának első kötete, a Vidéki lányok (1960) az 1001 könyves válogatás listáján szerepel. Érthető módon @fukszia is hiányolja a folytatást:


>!
fukszia
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Edna O'Brien ír írónő, aki regényei nagy részét saját gyermekkorának élményeiből meríti. A Vidéki lányok című regénye, egy trilógia első kötete, amely a fülszöveg szerint önálló egészet alkot. Hogy melyek a trilógia további részei arra nem találtam utalást.

A regény két vidéki „kislánynak” az életét követi tizenkét éves koruktól tizennyolc éves korukig. A két főhős személyisége gyökeresen eltér egymástól. Caithleen a csendesebb, jó tanuló lányka, aki nehéz körülmények között él. Baba a másik lány, erőszakos, parancsolgató, elkényeztetett jómódú lány, aki abban leli örömét, ha a legjobb barátnője orra alá borsot törhet.

A regény szerves része a helyszín megválasztása. A kezdetek a vidéki, falusi környezetben játszódik, ahol a természet, a gazdálkodás, a táj szeretete erősen kötődik a mondanivalóhoz is. Ez az a hely, ahol még Caithleen is viszonylag stabilan áll a lábán, kevésbé tudja befolyásolni Baba.

A második helyszín a zárda. Caithleen jó tanuló, a környezetébe beilleszkedő lánnyá cseperedik, de Baba hatására az egész életét befolyásoló lépést tesz. Az ártatlan és naiv kislányból nagylány válik amikor Dublinba kerül.

Miközben megismerhetjük a két lány első szerelmeit, csalódásaikat, örömeiket és bánatukat az írónő a tipikus fejlődésregény lépéseit veszi sorra és erre építkezik a történet is.

A mellékszereplők alakja is viszonylag jól kidolgozott, életszerű.
Amit hiányoltam az az igazi befejezés. Hirtelen vége lett az egésznek, mintha elvágták volna. Persze lehet, hogy igazságtalan vagyok, mert mindezt azért érzékelem így, mert egy trilógia első kötetéről van szó.

!

A Bantry-öböl
(Minden kép nagyobb méretben látható, ha belekattintasz.)

James Gordon Farrellt elsősorban ír szerzőként tartják számon, pedig angol és ír háttérrel egyaránt rendelkezett. Nagy-Britanniában, Liverpoolban született 1935-ben. A második világháború után a család Dublinba költözött, és ettől kezdve Farrell sok időt töltött Írországban. Az 1970-ben, egy trilógia első részeként megjelent Zavaros idők nagy sikert aratott (az 1001 könyv listáján is szerepel). További két része nem jelent meg magyar fordításban (hasonlóan Edna O'Brien imént említett trilógiájához). Néhány korai írásán és a Birodalom Trilógián kívül nem volt ideje-alkalma többet hagyni az utókor olvasóira, mert 44 éves korában balesetben elhunyt. Írországban, a Cork megyei Bantry-öbölben vízbe fulladt.

A közelmúltban magyar fordításban is megjelent regényről, valamint Farrell posztumusz díjazásáról @Kuszma (https://moly.hu/ertekelesek/1555061) és @Csabi írásából tájékozódhatunk:


>!
Csabi P
J. G. Farrell: Zavaros idők

Milyen lehet egy regény, aminek még külön Booker díjat is létrehoztak?* (enyhe csúsztatás). A kérdés költői.
Farrell regénye 1919-21-ben játszódik Írországban, a függetlenségi küzdelem idején. Nem írom, hogy háború, mert az nem volt, valamiféle partizánharc folyt, amit ma már inkább terrorizmusnak hívnának, mindenesetre abszurd idők voltak. Egy birodalom érezte meg az összeomlás előszelét, egy nép vett nehéz búcsút a világuralmi álmoktól. Karótnyelt katonatisztek és vénlányok erkölcsi tartása már kevésnek bizonyult a romok fenntartására.
A történet helyszíne zömmel a Majestic, egy angol nemes „vezette”, egykor patinás szálloda, ide érkezik az őrnagy, hogy megtalálja élete párját, de csak panoptikumát találja az angol előkelő (és kevésbé előlelő) osztálynak, valamint a kiszolgáló személyzetként működő bennszülötteknek (l. írek). Aktív tehetetlensége beleragasztja ebbe a groteszk világba, nem tud továbblépni, végül ő maga lesz az utolsó mohikán. De aki többet akar megtudni a regény világáról, az olvassa el Dragomán György remek utószavát (http://gyorgydragoman.com/…).
Amit én kiemelnék, az a könyv humora, az a könnyed irónia, amit csak angol (jó, félig ír) szerzőknél tapasztaltam. Az emberiség nevetve válik meg a múltjától, de nem jókedvűen., hogy Marxot idézzem, de ezt itt Közép-Európában nem tudjuk, sőt, megválni sem tudunk a múltunktól, de az angolok valahogy tudják. Farrell úgy építi fel a regényt, hogy végig mosolygunk, néha nevetünk a szerencsétlen angolok élhetetlenségén, miközben a háttérben ott van a kegyetlenséggel és lázadással teli ír vidék, az arctalan tömeg, ahonnan bármikor előléphet egy pisztolyos férfi. Csak a regény legvégén komorul el végleg a hangja.
Irigylem őket, mennyivel könnyebb így.

* 1970.-ben megváltoztak a díj szabályai, így az egész 1970-es termés díjazatlanul maradt. Negyven évvel később jutott eszébe valakinek ez az apró lyuk a díj történetében, és létrehozták az egyszeri Lost Man Booker Prize-t, amit végül ez a könyv nyert el.

9 hozzászólás
!

Wexford, John Banville szülővárosa

A kortárs John Banville, teljes nevén William John Banville 1945-ben született Wexfordban. Regény-, dráma- és forgatókönyvíró. Bűnügyi regényeket is publikált Benjamin Black álnév alatt. A számos díjat elnyert szerző a Nobel-díj egyik várományosa. Az 1001-es könyvlistán szereplő, 2005-ben megjelent regénye, A tenger többek kedvence a Molyon. @Dominik_Blasir így vélekedik a műről:


>!
Dominik_Blasir 
John Banville: A tenger

Lassan haladó, szomorú történet A tenger: ezt a könyvet nem a váratlan fordulataiért (pedig még az is van benne), nem az izgalmas cselekményéért fogod megszeretni. Ez a nyugalom, a szeles, északi nyarak regénye, a végtelenben visszhangzó fájdalomé. A csendes leírásoké, az óvatos mondatoké, amik mégis annyi szépséget tartogatnak, hogy újra és újra elolvasod őket, még ha közben újra és újra ki is tépik a szíved. Elképzelni sem tudnék csodálatosabb könyvet, ami megnyithatja az idén 20 éves Geopen Kiadó „születésnapi” szépirodalmi válogatását, mint John Banville Man Booker-díjas alkotása. Sokáig veled marad, szinte kedved lenne újra elolvasni, hogy jobban figyelj a mondatokra, hogy még egyszer átéld a szomorúságot és bánatot, ami benne lakozik. Mert a fájdalom alján, ha már nincs tovább csúszni, vár rád valami más is. Közhelyes lenne azt mondanom, hogy a remény, és talán nincs is így. De valami, amiért megéri mindezt átélni. És amíg el nem jutsz odáig, csak állsz a tengerparton, hallod a morajlást, és belül sírsz.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06-04+…

1 hozzászólás
!

Patrick McCabe és Clones

A szintén kortárs Patrick McCabe 1955-ben született a Monaghan megyei Clonesban, és családjával manapság is ott él. Regényeken kívül gyermekkönyvek, rádiójátékok és színművek egyaránt fűződnek a nevéhez. Az 1992-ben kiadott, A mészároslegény című regénye több díjat nyert. Az 1001 könyv listája szintén ajánlja. @HoneyBunny a következőket írta a kötetről:


>!
HoneyBunny
Patrick McCabe: A mészároslegény

Vártam már ezt a könyvet, mégis váratlanul ért. Nem számítottam rá, hogy gombóc lesz hol a torkomban, hol a gyomromban. Sok volt ez így, bezárva egy divatos szóval élve „többszörösen hátrányos helyzetű” fiú fejébe. Nem volt egy pillanat sem, amikor más szemével láttata volna az író az eseményeket.. Bár állítólag a tipikusan ír kisvárosi hangulata az egyik erőssége a könyvnek, végig az a keserű tudat uralkodott bennem, hogy hány szeretetéhes Francie Brady élhet ma hazai kisegítő iskolákban, nevelő intézetekben vagy akár bárhol a maguk Brady családjában.
Ennek ellenére sajnálom, hogy nem olvasok angolul, írül, és vagy 12 nyelvjárásban, hogy a regény nyelvi bravúrjait is élvezhessem.

!

Bray, Anne Enright lakóhelye
(A kép forrása: hotelroomsearch.net)

Anne Enright Dublinban született 1962-ben, jelenleg családjával a Wicklow megyei Brayben él. Regények, elbeszélések, esszék szerzője. Munkásságát különféle díjakkal ismerték el. A gyászoló gyülekezet című, 2007-ben megjelent regényét az 1001 könyv közé is beválogatták. @hussevin lelkesen dicséri a művet:


>!
hussevin
Anne Enright: A gyászoló gyülekezet

Fantasztikus. Lenyűgöző. Az utóbbi évek egyik legfeledhetetlenebb könyve volt számomra. Mesterházi Mónika briliáns fordítása pedig csak még dob rajta! „Depis mód”, de csúcs!

1 hozzászólás
!

Joseph O'Connor és a Mizen-félsziget

Végezetül még egy írországi ír szerzőt érdemes megemlíteni. Joseph O'Connor, teljes nevén Joseph Victor O’Connor az egyik legnépszerűbb kortárs író, regényeket, drámákat, filmforgatókönyveket és esszéket egyaránt publikál. A híres énekesnő, Sinéad O’Connor bátyja. Dublinban született 1963-ban, iskoláit is ott végezte. Egy ötgyermekes család legidősebb sarjaként jött a világra. 13 éves korában szülei elváltak, és a gyermekeket különválasztották egymástól. O'Connor gyermekkorát boldogtalannak érezte. Később élt New Yorkban, Londonban, és rövid ideig dolgozott Nicaraguában is, majd visszatért Dublinba. Jelenleg a főváros melletti tengerparti üdülőhelyen, Dalkey-ben lakik brit származású feleségével és fiukkal.

Legnagyobb sikere, a 2002-ben megjelent A Tenger Csillaga az ír történelem egyik legtragikusabb esztendejében játszódik. Pusztító éhínség miatt 1847-ben férfiak és nők ezrei hagyták el Írországot, és hajóztak az Amerikai Egyesült Államokba. Egyéni sors és történelem, szerelem és politika, romantika és realizmus, a kor hiteles megidézése bravúrosan ötvöződik a regényben, amelyet 26 nyelvre fordítottak le. A könyv @Steimetz tetszését is elnyerte:


>!
Steimetz
Joseph O'Connor: A Tenger Csillaga

Szeretem az olyan könyveket, amelyek nemcsak a fordulatos történetvezetéssel tartják fenn az érdeklődést, hanem azzal is, hogy egyszerűen jó olvasni őket. Joseph O'Connor könyve számomra pontosan ilyen. Kíméletlen realizmussal ábrázol egy nagyon sötét, és kegyetlen történelmi korszakot, aprólékosan tárja fel a történet központi karaktereinek életét és jellemét, mindezt bravúros megfogalmazásban.
A fordulatos történetek kedvelői sem csalódnak. Különösen az utolsó 200 oldal igazi állat a padlóról szedegető élmény.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!