VilágOlvasó

Rovatgazda
!

A VilágOlvasó rovata ezúttal az észak-európai Norvégiába kalandozik. A Skandináv-félszigeten fekvő, több mint ötmillió lakosú Norvég Királyság jelentős irodalommal rendelkezik. Mutatja ezt az is, hogy négy Nobel-díjas alkotóval büszkélkedhet.
Egyikük a 19. század norvég irodalmából kiemelkedő, a modern dráma atyjaként emlegetett Henrik Ibsen (1828 – 1906):


>!
Bélabá P
Skandináv Zóna

110 éve halt meg Henrik Ibsen

(festmény: Erik Werenskiold: Henrik Ibsen, 1895)

Norvég drámaíró, költő. 1828. március 20-án született Skienben.
Jómódú városi kereskedőcsaládból származott, de apja korai halála miatt családja elszegényedett, és Ibsen nem tanulhatott tovább, kénytelen volt beállni patikussegédnek. A sarkkörön túli kisváros, Grimstad patikájában nem akadt túl sok dolga, így elég ideje maradt olvasni és tanulni.
A történelem, az irodalom és a természettudomány egyaránt foglalkoztatta az ifjú Ibsent. A nyelvek is érdekelték, már ifjúkorában megtanult németül, később pedig az olasz, a francia és az angol nyelvet is elsajátította. 1850-ben Oslóba utazott, ahol újságírásból tartotta el magát. Az orvosi egyetemre felvételizett, de kudarcot vallott.
Első drámája a Catilina 1850-ben jelent meg. A Schiller és a forradalmi romantika hatását türköző darabban a Cicero és Sallustius által szörnyetegnek ábrázolt római összeesküvőt a zsarnok ellen küzdő forradalmárnak ábrázolta. A távoli Oslo helyett a közeli nagyvárosban, Bergenben kívánta színre vinni a darabot. Az ottani dramaturg felismerte Ibsen tehetségét, de drámáját nem tartotta előadásra alkalmasnak, ezért további tanulmányokra ösztönözte az ismeretlen fiatalembert. Ibsen megfogadta a tanácsot és tanulmányozni kezdte a nagy klasszikusok, elsősorban Szophoklész, Shakespeare, Corneille és Racine műveit.
Ebben az időben őt is magával ragadta a Norvégia önállósodásáért küzdő mozgalom, és hazafias hangú történelmi drámákat írt. Első sikerét a Bergenben előadott Helgelandi harcosokkal (1850) aratta. A siker hatására Ibsent a színház felvette dramaturgnak. Következő drámájának, a Trónkövetelőknek (1853), olyan sikere volt, hogy hamarosan Oslóban is bemutatták. Ibsen otthagyta Bergent és elismert tagja lett a fővárosi irodalmi életnek. Romantikus drámái, az Östrati Inger asszony (1855), a Solhaugi ünnep (1856) hatalmas sikert arattak.
Oslóban Ibsen elsősorban szatirikus vígjátékokat írt, melyekkel azonban nem találta el a közönség ízlését. Az első polgári környezetben játszódó drámája, A szerelem komédiája (1862) bukása után állami ösztöndíjjal Rómába utazott. Itt írta A császár és a Galileai című drámáját, mely a pogányságot visszaállító császárról, Juliánusról szól. A tíz hosszú felvonásból álló, előadhatatlan drámában Ibsent a pogányból keresztényre váltó kor kettősége foglalkoztatta.
Következő filozofikus drámai költeményeiben, szimbólumokkal teli mesejátékaiban, a Brandban (1866) és a Peer Gyntben (1867) Ibsen az 1848-as forradalmak ideálokkal teli korszakával és forradalmak bukása után kiábrándultsággal vetett számot. A Peer Gyntben a polgári individualizmus teljes csődjét jeleníti meg. A mű, melyet maga Ibsen fordított le olaszra és németre, hamarosan Európa szerte sikert aratott.
Ibsen hazatért Norvégiába, ahol azonban nem értékelték külföldi sikereit. Ezért, miután feleségül vette régi szerelmét, Drezdába utazott, ahol elfogadta az ottani színház dramaturgi állását. Ekkor alakította ki végleges formájában a jellegzetes ibseni drámatípust és szerkesztésmódot. Szophoklész és Racine nyomán tömörségre, a tér-idő-cselekmény egységére törekedett minél kevesebb szereplő felhasználásával. A társadalom támaszai (1877), a Vadkacsa (1884), a Rosmersholm (1886) című drámáiban kemény ítéletet mond a hazugságokra épülő polgári társadalomról.
A Nórában (1881) és a Kísértetekben (1881) a nők felháborító helyzete ellen szállt síkra. Nézőpontja a férfitársadalom körében óriási felháborodást váltott ki, az előadásokat botrányok kísérték. Ebben az időben Ibsen állandóan utazgatott, 1891-ben a Nóra magyarországi bemutatójára is ellátogatott. A darab főszerepét Jászai Mari játszotta, aki annyira elbűvölte, hogy pár nap helyett végül három hétig maradt. A híres színésznő magyarra tanítgatta Ibsent, míg Jászai Mari norvégul tanult a skandináv drámaírótól, és egymással magyar-norvég keverék nyelven beszélgettek.
1891-ben, unokája születése után hazatért Norvégiába. Harmadik korszakában az idősödő Ibsen műveire nagy hatással volt a naturalizmus és szimbolizmus, és drámái egyre líraibbá váltak. A Solness építőmester (1892) egy öregedő művész és egy fiatal leány tragikus szerelmét dolgozza fel, a John Gabriel Borkman (1896) egy, az életében már magát halottnak tekintő ember haláláról szól. Legköltőibb drámája ebből a korszakból, a Ha mi, halottak föltámadunk, melyben egy elmulasztott szerelem késői megbánását ábrázolja, 1899-ben született.
Utolsó éveiben elsősorban elbeszélő költeményeket írt. 1900-ban egy agyvérzés következtében lábai megbénultak, és tolószékbe kényszerült. Még megélte, hogy Norvégia 1905-ben kivívta függetlenségét, és hogy fia a független Norvégia első külügyminisztere lett. 1906. május 23-án halt meg Oslóban.

Kapcsolódó alkotók: Henrik Ibsen

1 hozzászólás
!

@Bélabá fenti karcán kívül @robinson-é is a szerzőről szól (https://moly.hu/karcok/375402), és egy anekdotát közöl róla.
Ibsen egyik leghíresebb drámáját @Timár_Krisztina értékelése ajánlja:


>!
Timár_Krisztina ISP
Henrik Ibsen: Nóra

Újraolvasás vége.
Nem örülök neki, hogy éppen ezzel a címmel vált elterjedtté a darab Magyarországon. Így olyan, mintha csak Nóráról szólna az egész, mintha kizárólag az ő problémája állna a darab középpontjában, pedig nem. Ezért sokkal jobb a „Babaszoba” vagy „Babaház” fordítás, amely a norvég címnek megfelel. Ebben a darabban mindenki játszik vagy játszani akar valakivel. És persze valamit. Szerepet.
Színházban színházban színház. (Matrjoska-baba.) A nézők előtt zajlik a játék, amely arról szól, hogy mindenki szerepet játszik, és közben, hogy teljesen egyértelmű legyen a dolog, és senki el ne hibázhassa, jelmezbált is rendeznek. Szép kis karácsonyi történet, amelynek a szereplői maszkot viselnek, és nem mindenki kellemes dolgokat rejteget alatta.
Torvald azt játssza, hogy ő a gondos, lelkiismeretes, tiszta nevű ügyvéd és bankigazgató, mellesleg mintaférj és felelős családapa (a feleségének is inkább apja, mint férje). Nóra azt játssza, hogy gyermeteg, üresfejű, meggondolatlanul költekező, ám szeretni való baba-feleség. Mindkettőjüknek tetszik ez a szerep, lubickolnak benne. Rank doktor azt játssza, hogy joviális, udvarias jóbarát. Neki nem tetszik ez a szerep. Krogstad, hogy aljas intrikus, aki zsarolástól se riad vissza. Neki se. Kristine… na, neki elege van a szerepekből. Nem hajlandó többé hazudni, és másoktól se bírja hallani a hazugságot.
És robban a bomba.
Egy szép karácsonyon, néhány óra leforgása alatt mindenki leveti az álarcot. Nem hosszú időre, alig néhány percre. Aztán lehetne játszani tovább, kinek melyik szerep tetszik, esetleg álarcot váltani, ha a régi már unalmassá vált. Csak hát van, aki olyat lát a másik maszkja alatt, amit nem bír elviselni.
Nem akarok lelőni egy poént se, csak annyit mondok: aki olvassa a darabot, a tükörhatásra figyeljen. Ahogyan az egyik emberi kapcsolat mintegy ellenpárja a másiknak. Más-más alapra építkeznek, tehát másmilyen az épület teherbírása is.

9 hozzászólás
!

Ibsen egyik kortársa és vetélytársa Bjørnstjerne Bjørnson (1832 – 1910) szintén Nobel-díjas alkotó. A magyarul A halászleány címmel megjelent kisregény- és elbeszélés-gyűjteményét @eme így értékeli:


>!
eme P
Bjørnstjerne Bjørnson: A halászleány

Bevallom, csak akkor hallottam először a szerző nevét, mikor hozzám került ez a könyv. Pedig Norvégia egyik legnagyobb írójaként tartják számon, Nobel-díjat is kapott, ő írta a nemzeti himnusz szövegét, korának haladó egyénisége, Ibsen kortársa.
A kötet hat kisregénye/hosszabb elbeszélése a norvég parasztság, kis- és nagyobb birtokosok csendes, eléggé elszigetelt világába vezet be. Finom líraiság szövi át a szerző verseivel tarkított romantikus történeteket. Harangszó, templomi ima, mulatságok zsivaja, hegedűszó, hallingot járó lábak dobbanása árad felénk. A történetek hősei többnyire boldogságukat – szerelmet, álmokat – kereső vidéki fiatalok, bukott lányok és züllött hegedűsök – a mélyen vallásos falu értékrendjének megfelelő és kevésbé megfelelő alakok, gondosan, értőn felépített karakterek.
Amellett, hogy a 19. századvégi norvég falu érdekes színes képével, szokásaival, életmódjával ismerkedtet meg, Bjornson társadalomábrázolása és kérdésfeltevése is figyelemre méltó.
Bár nem szakít teljesen a hagyományokkal, nyitni igyekszik a bezárt ajtókon: közelebb hozza egymáshoz az egymás felé néző, napsütötte és árnyékos oldalon fekvő gazdag és szegény portákat, beláttatja az öreg nagyapával az idő múlásával járó változások elkerülhetetlenségét. Felteszi a banálisnak tűnő, de ott és akkor egyáltalán nem banális kérdést: megengedett dolog-e a kereszténynek a színjátszás, vagy sem?.
És nem csak felteszi, hanem meg is válaszolja. Az önmaguk kiteljesedésére vágyó, néha elvágyódó, ezt néha tudatosan meg sem fogalmazó, de ösztönösen cselekvő hősök hűsége, kitartása, hite elnyeri jutalmát.
Költői szépségű, halk szavú történetek, jó volt olvasni őket.

!

Knut Hamsun (1859 – 1952) 1920-ban kapta meg az irodalmi Nobel-díjat az Áldott anyaföld című regényéért. Ezen a művén kívül az Éhség is szerepel az 1001 könyv listán (Peter Boxall (szerk.): 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz). A regényt például @marschlako (https://moly.hu/ertekelesek/1960778) és @cinkos értékelései (https://moly.hu/ertekelesek/2060508) ajánlják.
Norvégia Nobel-díjas írónővel is dicsekedhet: Sigrid Undset (1882 – 1949) eredetileg 1909-ben (magyarul 1932-ben) megjelent regényét @Bla olvasta:


>!
Bla I
Sigrid Undset: Pogány szerelem

Az első oldalak után annyira felkeltette érdeklődésemet, hogy kissé utánanéztem a háttérnek.A dánként született szerző családjával 2 éves korától Norvégiában élt, ezt az országot vallotta hazájának. Innen menekült a fasizmus elől az Egyesült Államokba, majd költözött utána vissza vállalt hazájába. Egy irodalmi Nobel-díjas regénye, amely nemcsak írói pályáján, hanem egész belső életében fordulót jelentett. Izgatóan érdekes kis történeti regény, a skandináv őstörténetből választott témával: Vigaljot és Vigdis címmel (magyarul: Pogány szerelem), amely a régi sagák sötét, kemény, balladás stílusát, rohanó cselekvénymenetét, szűkszavú, fojtott erejű jellemző módját fejlesztette modern regényformává.
Sajnos a fordító Hajdu Henrik a regény eredeti stílusát nem tudta visszaadni,azaz nem tartotta meg. Ehelyett, a korban (’30-as évek) bevett szokás szerint – s az angol kiadások fordításait követve – archaizmusok szerepeltetésével próbálta megteremteni a regény középkori miliőjét. De ez a törekvés túlságosan nyilvánvaló, így kissé álságos az 1932-es Athenaeum kiadásban..
Ennek ellenére nekem – egy hosszú éjen át – tetszett.

!

A 20. század egyik jelentős norvég alkotója Johan Borgen (1902 – 1979). Tőle magyarul sajnos alig olvashatunk valamit. Ezt többek között @dokijano is fájlalja a Kislord című regényről írt értékelésben:


>!
dokijano
Johan Borgen: Kislord

Érdekes regény egy norvég kamasz fiúról, aki a nagypolgári család kényelmes, mondhatni, kiváltságos viszonyai között nő fel a XX. század legelején. Koraérettsége, vagy inkább túlzott kamaszos kalandéhsége beleviszi sötét, már-már a bűncselekmény határát súroló cselekményekbe. Ezeket ugyan ép bőrrel megússza, és sikerül titokban maradnia, hiszen az úri fiúról senki nem feltételezi a vagánykodást, de a lelkében ott munkál a lappangó titkok sorozata. Ezt csak erősíti a családi titok, mely az apja korai halálát lengi körül.
Kár, hogy a három részes regényből csak ez az első rész kapható magyarul, mert a vége (az utolsó 8-10 oldal) lázálomszerű, és összecsapottnak tűnik. Könnyen lehet, hogy a folytatás feloldaná ezt a furcsa befejezést.

!

Tarjei Vesaas (1897 – 1970) alkotásait csupán egyetlen regény reprezentálja magyarul (A madarak), amely szintén az 1001-es könyvlista egyik gyöngyszeme. Többek között @giggs85 (https://moly.hu/ertekelesek/1154634) és @ppeva értékelései buzdítanak a mű megismerésére. A rovatszerkesztő is ezt választotta a szeptember hónapra ajánlott olvasmányként (https://moly.hu/polcok/merites-konyvajanlo-3-evad).


>!
ppeva P
Tarjei Vesaas: A madarak

Szűkszavú könyv. Zárkózott. Olyan, mint a főszereplői, akiknek nem sok a mondanivalójuk egymásnak. Más-más okból: a fiú balga, sőt, Balga, ahogy a falubeliek hívják – hiába van teli gondolatokkal, mégse tudja őket se elmondani, se végiggondolni. A lány, a nővére belefásult és beleöregedett abba, hogy valahogy fenntartsa magukat némi kötögetéssel, a félreeső norvég tanyán, ahol munkára, önálló életre képtelen öccsével kettesben él. Aztán jön egy fordulat, ahonnan minden megváltozik, és ahonnan nem mehet úgy tovább, ahogy eddig. Szabad-e, kell-e feláldoznia bárkinek is magát a másikért?
Ez a kisregény olyan, mint egy ballada. Végig az az érzésem volt, hogy most mindjárt történik valami jóvátehetetlen. És tényleg, csak teljesen más, mint amire számítottam.
Félelmetesen szomorú képet fest az együgyűségről. Arról, hogy milyen lehet szellemi korlátok közé bezárva élni, szenvedve a balgaságtól, tudatában annak, hogy mindenki más okosabb nála és teher nővére nyakán.
Zárkózott könyv. És szűkszavú. De kevés szóval is mennyi mindent elmond.

!

A néhány éve elhunyt Anne Karin Elstad (1938 – 2012) sem egykönyves író, mégis csak egyetlen regényét olvashatjuk anyanyelvünkön. A Molyon igen népszerű könyvet – 98 %-os a tetszési indexe – @Annamarie eképpen elemzi:


>!
Annamarie P
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Azt hiszem most nagyon leterítettek, elszomorítottak, belém döfködték a kést, s akárcsak a főszereplő, Hildegunn én sem vagyok képes sírni. Talán, mert itt nem is lehet feloldódás, itt nem segítenek a könnyek. Egy fjordmelléki falucskába visszatér Robert, aki hajdan a falu szegénykéje volt, és most, hogy élte nagy részét Amerikában töltötte, egy egész élet tragédiájával a háta mögött, öregecskén hazajön, szembe kell néznie a közösség gonoszságával. Egyedül a szomszédra, Hildegunnra számíthat, aki minden nap átjön hozzá, ellátja, szórakoztatja. De az asszonyt hamarosan szájára veszi a falu, összetűzésbe kerül családjával, szomszédaival és egy névtelen levélíró ellenszenvét is kivívja.
Bár Robert korban Hildegunn apja lehetne, mégis olyan érzésekkel gazdagodik kapcsolatuk révén, ami még eddigi élete során nem adatott meg neki.
Ez a történet, ami látszólag a gonoszságról szól, számomra sokkal inkább a gyávaság és irigység elegyének megjelenése. Más részről tényleg lehet egy falu gonosz? Egy társadalmi konvencióktól elszakadni nem tudó közösség kiveti magából azt, aki nem odavaló, aki más. A tömeg láthatatlan ereje, a közösség köteléke hihetetlen dolgokra képes.
Zseniális ebben a történetben, hogy olvasás közben mindig azt éreztem, bármi megtörténhet, jöhet egy fordulat, semmi sem dőlt el.
Nagyon tetszettek a több síkban mozgó szereplők. Voltak a háttért biztosítók, a falu egy-egy emblématikus alakja, postás, boltos; a család szintén sematikus figurái após, anyós, gyerekek, és a három kitűnően kidolgozott, előtérben mozgó főszereplők, Robert, Hildegunn és férje Tore. Érdekes volt látni, hogyna hatnak rájuk az események.
Nem túl biztató címmel indította útnak a szerző történetét, de csak hálás lehetek a megjelenésnek. A kötet az Európa Kiadó Femina sorozatának tagja. Miestas kihívásához olvastam: http://moly.hu/kihivasok/elfeledett-feminak

1 hozzászólás
!

A Geiranger-fjord

A ma is alkotó kortárs norvég szerzők művei közül egyre többet fordítanak magyarra. Számosan lelkesedünk az 1952-ben született Jostein Gaarder és Per Petterson, valamint Erlend Loe (1969) alkotásaiért.
@Lahara például Gaarder műveit (https://moly.hu/alkotoertekelesek/2677) olvassa szívesen. Nekem Gaardertől A történetárus a kedvencem, @Virágszépe is szereti (https://moly.hu/ertekelesek/1544492).
Petterson mindhárom nálunk is kiadott regénye népszerű. Munkásságát @robinson karca (https://moly.hu/karcok/163563) mutatja be. A Lótolvajokhoz többek között @Kuszma (https://moly.hu/ertekelesek/2080930), a Megtagadomhoz @Futóhomok elemzése (https://moly.hu/ertekelesek/1753757) csinál kedvet.
Ahogy @Lahara igyekszik minden Gaarder-művet megismerni, úgy @latinta Loe alkotásait ismeri kitűnően: https://moly.hu/alkotoertekelesek/2560. Kedvcsinálóul Loe regényihez álljon itt @SteelCurtain véleménye:


>!
SteelCurtain
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Ki a franc az a Nigella?
No jó, az kiderül a regényből, hogy valami tévés konyhatündér, de akkor is mitől olyan nagy szám, hogy komplett idióta norvégok a képernyőn keresztül belezúgjanak?
Mert hát Loe ismét olyan Lóságot írt, ahol az ember és az értelem két egymást kizáró fogalom. Azaz tipikusan mai történetet, mai emberekkel. Napjaink realizmusa.
Száz éve talán még Kafkánál is groteszkebb lehetett volna. Ma már csak szokványos hétköznapi esettanulmány.
A mai ember végtelenül beszűkült, a média mintáit követi, önálló gondolkodásra már nem képes. Már az előítéletei sem a sajátjai, hanem tanulta a központi agymosó gépezet valamelyik csatornájából. Ebben az információs társadalomnak becézett dezinformációs berendezkedésben nagyjából ez minden, amit meg akarnak tanítani neki, s amit még el is tud sajátítani.
Lehet e abszurdabb valami, mint amikor holt tárgyakat ruházunk föl emberi ideológiákkal?
Náci karóra. De mitől is lehet náci egy karóra? Attól, hogy hajszálpontosan jár? Hát lehet vitatkozni, meggyőzni ezen a szinten? Akkor már oly mindegy, hogy valaki antiszemita, vagy antigermán.
Vadidegen emberek, akiket önmagukon kívül senki nem érdekel a világon, pusztán kényelmi szempontból családnak nevezik azt a néhány embertársukat, akikkel egy fedél alatt élnek, s akikkel bürokratikus házassági, illetve szülő-gyermeki vérségi kapcsolatban állnak. Család, hiszen a hivatalokban dokumentálva van, hogy ők együvé tartoznak. Hogy aztán egyik is, másik is csalja a párját, ki fizikálisan, ki gondolatilag, az ugyan kit érdekel? S, az utódok sem jelentenek többet, mint lehetséges jövedelemforrást, vagy mint sokkal lehetségesebb koloncot.
Iszonyúan beteg Loe világa. Mármint a mi világunk.
Olyan beteg, hogy meg sem tudom fejteni teljesen amit Loe tudtunkra akar adni. Mintha valami egynyári tucatslágerbe tömörítve, kódolva, feldarabolva és szétszórva el lenne rejtve Mozart és Bach. Loe látszólag hétköznapi pillanatfelvétele is tartalmaz mélyen becsomagolva valami egészen mást. De oly ravaszul rejtjelezve, mintha a Szaharához adnának egy kapukulcsot.
Más is áll még itt a homokozóban, kezében egy bazilikakilincs méretű kulccsal?

7 hozzászólás
!

A Molyon az egyik legnépszerűbb norvég alkotó Jo Nesbø (1960), 104-en jelöltük kedvencünknek. Sikeres gyermekkönyvek és krimik szerzője. A Harry Hole-sorozatból (https://moly.hu/polcok/harry-hole-sorozat) @lilaköd például a Vörösbegyet (https://moly.hu/ertekelesek/1556516), @Niko_oka a Nemeziszt (https://moly.hu/ertekelesek/2126142) szereti.
Alább @Bla véleményezi Nesbø műveit:


>!
Bla IP

Jo Nesbø

Jo Nesbø (1960. március 29. –) norvég író és zenész. Főként krimijeiről ismert, regényeinek erőssége – a duplacsavaros cselekmény mellett –, hogy társadalmi problémák és összetett karakterek köré építi történeteit. Tizenöt könyve jelent meg eddig, amelyek közül azok a legismertebbek, amelyek főszereplője az iszákos és nagydarab Harry Hole. Szinte minden valamirevaló detektív iszik – ezt épp Hatodik Alabárdos is kifejtette a Bp-i MOLY-Klubban legutóbb –, de Nesbo hőse boldogtalanul küzd ezzel a gyengeségével, amelyet ő „láncaikat csörgető kutyákként” emleget. Újra és újra megpróbál leszokni, anonim alkoholisták közé is eljárogat, de a lelki megrázkódtatásokat és rémálmokat csak alkohollal képes kúrálni. Kedvenc kocsmába jár és mindig tart készenlétben egy Jim Beamet a mosogató alatt. Nesbo realisztikusan írja le a betegség árnyoldalait: az első piát követő hányást, a másnapos fejgörcsöt, a megalázó visszaeséseket, a kollégák örökös gyanúját. Az egyetlen, ami segít rajta, a munka: ha elkezdi izgatni egy bűntény, véreres szemmel veti rá magát a nyomokra. Harry egyedülállóságát is épp munkamániája okozza, mert halálosan szerelmes egy törékeny, Rakel Fauke nevű nőbe, aki azonban épp a munka miatt szakított a férfival. Harry eddig olvasható történeteiben a legidillibb pillanat az a családi közös karácsony volt, amikor Harry magányos édesapja, Down-kóros húga, Rakel és a nő Oleg nevű huncut kisfia együtt eszik meg az ünnepi sültbordát. Ennek ellenére Nesbo regényeit inkább a család intézményével szemben táplált gyanakvás határozza meg. Nyüzsögnek a frusztrált feleségek, monomániás férjek, cserbenhagyott gyerekek és gyűlölködő testvérek. Természetesen Harrynek sem sikerül hosszú távra családot kovácsolnia maga köré. (Jo Nesbo sem házas, de van egy 11 éves kislánya.) A tipikus északi nyomozó egyébként beteg, elhagyta a felesége, rossz viszonyt ápol gyerekeivel (pl. Kurt Wallander Henning Mankell regényeiből), vagy régi trauma gyötri, és drogos a lánya (Erlendur Sveinsson az izlandi Arnauldur Indridason könyveiből). Ez remek találmány, hiszen jóval könnyebb azonosulni a gondoktól gyötört nyomorult kisemberrel, mint egy szuperhekussal. A mi Harry Holénk is pont ebbe a sorba illeszkedik: nincs nője, a barátai meghalnak, iszik, zsarolják, gyanúsítják, ki akarják rúgni Szóval van elég baja, mégis zseniálisan nyomozva deríti ki a legcsavarosabb bűnügyeket. A skandináv krimik, így Jo Nesbo könyvei is nagyrészt annak köszönhetik népszerűségüket, hogy olyan elevenbe vágó és mai társadalmi problémákat hoznak szóba, amelyekről a szépirodalom már ritkán tudósít. A bűnügy csupán az egyik részét adja a történeteknek; a másik a miliő, amelyet a szereplők sorsán keresztül megismerünk.
Könyveit már sok millió példányban adták el világszerte, és mintegy negyven nyelvre fordították le, munkásságát a világsiker mellett számos skandináv Díj is elismerte.

https://moly.hu/konyvek/jo-nesbo-deneverember/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/jo-nesbo-nemeszisz/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/jo-nesbo-a-fiu/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/jo-nesbo-szomjusag/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/jo-nesbo-ver-a-havon/en-es-a-konyv/bla

!

Kortárs ifjúsági regények szerzője Arne Svingen (1967). A Magas Cé és jobbhorog című műve sokunk kedvence. @Uzsonna ezzel az írásával ajánlja a könyvet:


>!
Uzsonna
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog

Kedves Bart,

köszönöm, hogy megosztottad velünk életed egy fejezetét, szívszorongva olvastam végig. Nem bánt veled kesztyűs kézzel az élet, de te nem ütsz, hiába kényszerítették rád a kesztyűt, nem panaszkodsz, pedig lenne rá okod, nem haragszol, pedig lenne kire. Helyette csak teszed a dolgod, próbálsz talpon maradni.
Történeted hangvétele is elkápráztatott, és szívesen hallgatnálak énekelni: akinek ilyen szíve van, abból csak gyönyörű dallamok törhetnek felszínre.
Énekelj még!

Köszönettel: Uzsonna

7 hozzászólás
!

Thorbjörn Egner (1912 – 1990)

Nosztalgiázzunk egy kicsit!
Szívesen emlékszünk vissza gyermekkorunk olvasmányaira. Barbara Ring: Peik című ifjúsági regényét @alaurent (https://moly.hu/ertekelesek/898007), Thorbjörn Egner: A három jószívű rabló (újabb kiadásban A három rabló) című meseregényét @Aurore szereti felnőttkorában is:


>!
Aurore
Thorbjörn Egner: A három rabló

Kiskoromban rádiós mesejátékként ismerkedtem meg Kaszperrel, Jeszperrel és Jónatánnal. Imádtam a vidám mesét a vicces és kedves dalocskákkal: persze a legjobb a rablók indulója volt, meg amikor nem találnak semmit. :P Most olvasva is „hallottam” mellé a zenét magamban, még szerencse, hogy kívülről tudok szinte minden dalt, mert sajnos kottát, azt nem tudok olvasni. Biztos sokat formált rajtam ez a mese kislányként, mert e mesebeli városka olyan hely, ahol mindig mindenki jól bánik a másikkal, s ez alól még a zsémbes Zsófi kisasszony sem igazán kivétel. :) Mennyivel több napsütés lenne a világban, ha mindenhol olyanok lennének az emberek, mint Kardamómban, ahol a kedvesség az alap és ahol még a rablók sem mentesek a „tisztességtől”!

>!
Móra, Budapest, 1979
120 oldal · ISBN: 9631112322 · Fordította: G. Beke Margit · Illusztrálta: Thorbjörn Egner, Bálint Endre
28 hozzászólás
!

Ivar Aasen (1813 – 1896) norvég nyelvtudós, költő

Ivar Aasennek a norvég emberről írt költeményével búcsúzik a rovat Norvégiától (@Bélabá karca):


>!
Bélabá P
Skandináv Zóna

Ivar Aasen

A norvég ember

Domb, hegy közt, peremén az öbölnek
lelt honára a norvég előd,
megmivelte, fölásta a földet,
ott emelt a faházra tetőt.

Kies part fövenyére ha nézett,
nem akadt kalyibára se még,
“Telepítsük be hát e vidéket,
rideg földje legyen menedék!”

Taraját ha dobálta a tenger,
nem a víz robajára figyelt,
csak a halra lesett türelemmel,
szökelő raja merre kereng.

Télidőben kivánta nehányszor:
bárha lenne a föld melegebb,
de tavasszal a nap sugarától
borus kedve kifényesedett.

Mert ha zöld a hegy orma, akár a
sürü kert, s füve, szirma bomol,
ha az éjt is a nap tüze járja,
van-e nyájasabb táj valahol?!

Ford.: Fodor András

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!