VilágOlvasó

Rovatgazda
!

A VilágOlvasó ezúttal Egyiptomban járt, beszélt néhány múmiával és tevével, akik lelkesen meséltek az ottani irodalmi életről, szerzőkről, alkotásokról. A nílusi krokodil nem volt túl segítőkész, inkább csak éhes, így menekülve, de mégis boldogan jöttem el ebből a csodálatos országból. Mutatom is, miket hoztam nektek! Jó szórakozást hozzá!


>!
Zizzer

Egyiptom páratlan szépsége és egyben az országnak festői szimbóluma a Nílus és a pálmafa, a hajnalpirkadás és az esti szürkület a Nílus partján a langyos egyiptomi szélben, felér az élet legszebb látványaival. Reggel az Azbakia-kert pálmái titokzatosan susognak. Bizonyára régi emlékek suhannak el közöttük.

165-166. oldal

!

Az ősi egyiptomiak főként papiruszra jegyezték le műveiket, de írtak falakra, sírkövekre, piramisokra, obeliszkekre is. A legismertebb példa ezekre a „Szinuhe története” című mű vagy a Westcar-i papiruszok, az Ebers papiruszok, és végül a Halottak könyve. Habár az ókori egyiptomi irodalom nagy részét az ún. „bölcsesség-irodalom” teszi ki, mítoszok, életrajzok is felbukkannak ritkán. Az önéletrajz egyébként az egyiptomi irodalom legkorábbi műfajának számít.

http://moly.hu/karcok/548673 – @Zigethy és az egyiptomi túlvilágkép
http://moly.hu/idezetek/278879 – @Carmilla, Básztet és halál
http://moly.hu/idezetek/250420 – @theodora és a titokzatos halál
http://moly.hu/idezetek/422646 – @szabszev és az eljő a halál


>!
Timár_Krisztina ISMP
Egyiptomi halottaskönyv

Sajnos nem találom azt a cikket, amelyet még annak idején, a Mel Gibson-féle Passió bemutatásakor* olvastam – de azt hiszem, elég jól emlékszem rá. A cikkírónak a film hosszúsága ellen volt kifogása, és erről eszébe jutott egy régi történet. Hogy járt ő egyszer régebben Székelyföldön (?) újságírói minőségben, látott egy falusi temetést, és amikor vége lett, a szállásadó nénijük megkérdezte, „milyen volt?”, ő pedig azt felelte, „szép, csak hosszú”, mire a néni reakciója: „igen, igen… de hát, tudjátok, meghalt egy ember.”
Na, pont ez járt a fejemben a könyv olvasása közben. Rétestészta, állandó ismétlődésekkel – de hát, tudjátok, meghalt egy ember. Nem vagyunk hozzászokva, hogy a halálnak időt szenteljünk, hogy a haldokló és az életben maradó számára lassú munkával feldolgozzuk az eseményt – az ilyen könyvek többek között arra valók, hogy ezt az időt „odaszánjuk”.**

Nehéz olvasmány egyébként, sokkal nehezebb, mint a tibeti megfelelője. Az egy száraz szakkönyv, ezzel kapcsolatban meg időnként olyan érzésem volt, hogy verseskötetet olvasok, mert nem egyszer, hanem kétszer-háromszor is végig kellett olvasnom egy-egy szakaszt, hogy csak azt felfogjam, ki mit csinál éppen. És akkor még a jelképes jelentésekről nem is szóltam. Ez utóbbiakat holtbiztos, hogy nem fogtam fel teljes egészükben, a könyv újraolvasós, és Barry Kemp róla szóló ismeretterjesztő könyvét is el kell olvasnom a jövőben.***
Különbözik a Tibeti halottaskönyvtől abban is, hogy nem a halotthoz beszélnek, hanem a halott beszél. Maximum segít neki a túlélő, akinek hinnie kell abban, hogy a szöveget a halott mondja. A dialógust nem ember folytatja emberrel, hanem ember az istenekkel. A középpontjában ennek is egy túlvilági utazás áll, de ez nem választások sorozata, mint a tibetieknél, és nem a földi élet következménye, ami a túlvilágon történik. Ami a túlvilágon történik, arra egyvalaminek van befolyása: a szónak. Annak, hogy a halott tudja-e, hol mit kell mondania, és hogy mindannak/mindazoknak, amivel/akikkel találkozik, mi a neve. Ennél fontosabb ebben a halottaskönyvben nincs: a szó, a hang minden. Ezért van szükség a szájmegnyitás szertartására. Egyébként, ha a lélek a megfelelő szöveget tudja, holtbiztos lehet az üdvözülésben.

Abszolút igaza van egyébként az előszónak abban, hogy ez egy nagyon is életigenlő szöveg. Ez tetszett benne a legjobban. Nem halottkultuszuk volt az egyiptomiaknak: meg voltak győződve arról, hogy a földi halál nem az élet vége, azt' slussz. És olyan gyönyörűeket írtak az élet öröméről, hogy az embernek könnyes lesz a szeme tőle. A halott lelke a túlvilágon istenné válik – ez minden törikönyvben benne van, de csak most esett le, mit is jelent ez voltaképpen. Egyesülést a világot mozgató erőkkel, az én és a külvilág különbségének megszűnését (unio mystica), és eljutást a nagy célhoz: a békességhez. Ebben hasonlít a Tibeti halottaskönyvre. Arról már lehetne vitatkozni, hogy az ebben a könyvben megjelenő túlvilági lények ugyanúgy az én kivetülései-e, mint Tibetben. Megengedi a szöveg ezt a feltételezést, de nagyon messzire vezetne, ha belemennék. Az bizonyos, hogy e szerint a könyv szerint a Hórusszal való azonosulás azt jelenti, hogy a meghalt ember feladata helyreállítani a világ megzavart rendjét – ahogyan azt Hórusz cselekedte az egyiptomi mítoszok szerint.

Amit nem tudok elfogadni (és ebben ismét különbözik a tibeti párjától): a kirekesztő volta. A Tibeti halottaskönyv olvasása közben mindvégig azt éreztem: ez mindenkinek szól. A halálban már oly mindegy, milyen rendű-rangú ember volt az illető a földön, a „nemes család fia” csak egy bevett szólam, a szöveg többi része (már a könyv elején található, papoknak szóló utasítások alapján is) egyértelműen bárkire vonatkozhat. Na, itt nem. Itt állandóan részletes útmutatások szakítják meg az imádságos monológot, amelyek már-már komikusan ható rituálékat írnak le, drágakövekből faragott amulettekről, értékes szövetekről, soha fel nem használt mittommilyen kőből készült Ré-szobrokról, amelyek kötelezően jelen kell, hogy legyenek a temetéskor, és a halott mellkasára/nyakába/feje fölé/füle hajlatának a kisebbik öblébe stb. kell helyezni őket, majd afölött elmondani a szöveget. Hát kösz. Akinek meg nincs pénze Ré-szoborra, az dögöljön meg ne akarjon új életre kelni.
Beszélgettem erről apával, ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „nem a halottnak adják meg a tiszteletet, hanem a rangnak.”
Elmennek a…

Egy mínusz a könyvnek: KI VOLT A KORREKTOR?! Bődületes hibák maradtak benne. Az, hogy „szolga” helyett „szplga” szerepel, vagy „őrző” helyett „örző”, még hagyján, előfordul. De hogy rendszeresen „telkek” áll a „lelkek” helyett, és az „ő” személyes névmást „á”-val cserélik fel, az azért durva. A jegyzetanyag sokat segít a megértésben, de számolni nem érdemes tudni hozzá, mert egy helyen elcsúszik, és onnantól a 182-es végjegyzetszámhoz a 183-as végjegyzet tartozik, és így tovább. A nevek helyesírásán pedig az látszik, hogy németből fordították a szöveget. Ettől függetlenül szép és jó és hurrá, hogy ez a könyv megvan magyarul, és én meg tudtam venni.

* A film, tudom, megosztotta és azóta is megosztja a közönséget, de nem szólhatok róla, mivel nem láttam.
** …ami nem jelenti azt, hogy én maradéktalanul meg tudtam felelni ennek a magammal szemben támasztott követelménynek. Ma pl. konkrétan belealudtam. Igaz, nagyon meleg van, és én hajnali ötkor ébredtem.
*** Bár, ahogy a könyvből kiírt idézeteket elnézegettem, kicsit megnyugodtam azért, mert Kemp mester nélkül is kb. hasonló következtetésekre jutottam. :)

>!
304 oldal · ISBN: 3757533119 · Fordította: Bánfalvi András
26 hozzászólás
!

A Nílus nagy hatást gyakorolt az ókori egyiptomi irodalomra csakúgy, mint a görög-római írók és költők, akik mindenfelől özönlöttek Alexandriába, hogy részesüljenek a megannyi helyi mecénás támogatásában, illetve hogy forrásként használják az alexandriai könyvtárat. Ilyen volt líbiai Kallimakhosz, és szirakuzai Theokritosz. Az egyetlen kiváló egyiptomi irodalmár a korban rhodoszi Apollóniusz volt.

Az írás maga először a királyi sír- és egyéb feliratokkal jelenik meg, melyek felvésése az Élet Házában dolgozó írnokok feladatai közé tartozott. Az Élet Háza magában foglalt különböző hivatalokat, könyvtárakat, laborokat és csillagvizsgálókat is. Néhány jól ismert szöveg, mint például a Piramis és Szarkofág szövegek az Újbirodalom megalakulása óta szájhagyomány útján is terjedtek, majd később a 20. dinasztia idején megjelentek az adminisztratív szövegekben, a szerelmi költészetben, történetekben, majd később démotikus és kopt írásmóddal írt szövegekben is. Ebben az időszakban az írás legtipikusabb műfaja a síri önéletrajz volt (egyiptomi neve: Sebayt – Tanácsok), mely arra szolgált, hogy nemesek és előkelők tanácsait és útmutatásait rögzítsék az utókor számára, illetve az ún. „thelpuwer” papíruszok, egyfajta merengő és gyászoló versforma, mely természeti katasztrófákat és társadalmi felfordulásokat örökített meg.

http://moly.hu/ertekelesek/683016 – @stancili1 és a szerelem időtlensége


>!
lzoltán P

Tündökletesen ragyogsz fel az ég horizontján,
eleven, tiszta korong!
Amikor megkezded az életedet,
feltűnve az ég keleti széle felől,
gyönyörűséged betölti mindenhol a földet.
Szép vagy te, hatalmas vagy, ragyogó vagy,
minden földek fölött fenn állsz a magasban.
Sugarad országok hosszu sorát foglalja magába,
s mindazt a határt, ami tőled kapta a létet,
mert te magad vagy Ré,
te elérsz a világ pereméig,
s azt leigázod egyetlen drága fiadnak.

85. oldal, Himnusz Aton napisten tiszteletére - Ay Amarnai sírjából (Európa, 1976)

!

Szinuhe története (mely közép­egyiptomi nyelvállapotban íródott) talán a legjobb példa a klasszikus egyiptomi irodalomra. Ugyancsak ebben az időszakban íródtak a Westcar­i papiruszok, egy történetgyűjtemény az egyiptomi papok csodatételeiről, s amelyet egy bizonyos Khufu mesél el fianak. Az Amenemope tanácsai című írás pedig a közel­-keleti irodalom mesterművének számít. Az Újbirodalom kora felé haladva, a vernakuláris (beszélt) nyelv egyre elterjedtebb lett az irodalmi művekben, mint pl. a Wenamun története, vagy az Ani tanácsai című művekben. Az első egy arisztokrata történetét meséli el, akit a Libanon felé tartó úton – ahol cédrusfát akar vásárolni ­ kirabolnak, majd viszontagságok között, de hazatér Egyiptomba. Kr. e. 700 körüli időponttól kezdődően az olyan népszerű művek, mint Onchsheshonqy tanácsai, illetve a személyes és üzleti dokumentumok, már az egyiptomi démotikus írásváltozattal lettek lejegyezve. Sok történet ugyancsak ezzel az írásmóddal íródott a hellenisztikus, majd a római korban is, mely történetek arról az időről szóltak, amikor Egyiptom még egy önálló állam volt olyan nagy volumenű fáraók alatt, mint pl. II. Ramszesz.

És itt érdemes megemlíteni Christian Jacq, francia szerzőt, aki az ókori Egyiptomban játszódó vagy éppen az ősi civilizáció feltárásán, megismerésén munkálkodó tudós személyiségek kalandjairól mesélő regények méltán híres szerzője.


>!
Inpu
Christian Jacq: Tutanhamon utolsó titka

Christian Jacq az ókori Egyiptomban játszódó vagy éppen az ősi civilizáció feltárásán, megismerésén munkálkodó tudós személyiségek kalandjairól mesélő regények méltán híres szerzője. Arról a földről származik ő, ahol az egyiptológia majd' kétszáz éve nemzeti tudomány. Írói népszerűségében minden bizonnyal szerepet játszik, hogy Jacq egyiptológusi végzettséggel is rendelkezik, s bár tudományos kutatásban nem vesz részt, ezt a biografikus részletet kellő tudatossággal terjesztve műveinek a megbízható minőség attribútumát kölcsönzi. Christian Jacq két olyan könyvet is letett az asztalra, melyet jómagam is nyugodt szívvel szoktam ajánlani a történelmi regények kedvelőinek. A fekete fáraó valamint a Tutanhamon-ügy c. könyvekre gondolok. Ez a regény, a Tutanhamon utolsó titka azonban messze elmarad az említett írásművektől. Hogy miért? Ezt szeretném megvilágítani néhány – s valóban csak néhány – kritikus megjegyzés segítségével.
1. A történet a szerzőhöz méltatlan szinten bárgyú. Nem azt mondom, hogy nem izgalmas, hogy hiányozna az események sodró lendületű folyama – nem, ezekkel az erényekkel valóban rendelkezik ez a könyv is. A karakterek azonban már-már szánalmasan erőltetettek, s a szálak, melyek egybefűzik őket, bántóan gyermetegek. Egy ősi Amon-kultusz utolsó papja kopt atyának maszkírozva mutat be áldozatot egy óbirodalmi áldozati tábla felett??! Ugyan már! S a női főhős, a szintén kopt Ateya egy fejezeten belül is annyit szeretkezik, hogy Michelle Wild is elpirulna szégyenében.
2. Tutanhamonról nem árt tudni, hogy nevét és ismertségét kizárólag annak a körülménynek köszönheti, hogy elfeledett sírjának szerencsés felfedezésével egyrészt egy korábban meglehetősen zavaros történelmi korszak viszonyaiba nyerhettünk bepillantást, illetve az apró, valójában nem is királysírnak készült temetkezése olyan tárgyak garmadával ajándékozott meg bennünket, melyeket azt megelőzően legfeljebb csak szövegekből és/vagy ábrázolásokról ismerhettünk. Tutanhamon történeti szerepe a legfinomabb megfogalmazás szerint sem mérhető modern kori népszerűségével. Az, hogy sírja a Közel-Kelet egészének jövőjét befolyásoló információkat rejtett volna, még a fikció mértékével mérve is harmadrendű ötlet. Aki olvasta Jan Assmann-tól a Mózes, az egyiptomi c. könyvet, a végkövetkeztetéstől elfogadásától függetlenül megbízható képet alkothatott magának azokról a tényezőkről és történeti körülményektől, melyek az Egyiptom-kép európai recepcióját, s azon belül is kifejezetten az Exodus-emléknyom kezelését befolyásolták. Christian Jacq-tól (nem tudok jobb szót rá) kifejezetten opportunista igénytelenségnek tűnik a zsidók ókori egyiptomi jelenlétét és távozásának motívumát is szegény, szerencsétlen Tutanhamonhoz kötni. A problémák felsorolását napestig folytathatnám, de nem látom értelmét.
3. Ugyanakkor szeretnék néhány keresetlen szót címezni azok felé, akik a magyar kiadás megszületése körül bábáskodtak az Európa Kiadónál. Tudom, manapság divat szidni mindent, ami a rendszerváltás előtti időkre nyúlik vissza (egy párhuzam vonáson alapuló ziccert ezennel a társadalmi megbékélés jegyében most kihagyok), de a lektori munkának igenis megvolt a létjogosultsága. Tudom, ez is az a terület, ahol a kiadók spórolni igyekeznek. Tíz-tizenöt éve még évente egy-kettő ilyen felkérés érkezett, aztán később már csak hébe-hóba, elvétve, az utóbbi 5-6 esztendőben pedig egy sem. A Tutanhamon utolsó titka is kiválóan illusztrálja, hova vezet ez az attitűd: az igénytelenséghez. Igen, mondjuk ki, az igénytelenséghez. Lehet, hogy a könyvet kielégítő példányszámban el lehet szórni úgy is, hogy hemzseg az elírásoktól, a félrefordításon alapuló hibáktól, az elsősorban nem fordítói jellegű, hanem a nemtudáson alapuló tévedésektől. Előhozakodhatnánk ugyan az írástudók sokat hangoztatott felelősségéről, de kit érdekelnek a 21. században ilyen avitt gondolatok?!
Senkit sem kívánok eltántorítani ettől a könyvtől. Akik ismernek, jól tudják, soha nem a hivatásom kritériumaihoz mérem az irodalmi alkotásokat, a mai kritika sem elsősorban onnan fakadt. A szomorúságot és kiábrándultságot azonban, amit a regényt olvasva folyamatosan éreztem, nem hiszem, hogy el kellene rejtenem. Ez a melankólia nem egy-egy szeretett főhős sorsa vagy az események alakulása felett érzett aggodalom gyermeke; szülője az igénytelenség, az olvasó becsapása, az értékek degradációja. Sajnálom.

3 hozzászólás
!

Keresztény kor

Alexandria fontos központtá vált a korai kereszténységben i.sz. 1­4. század között. A kopt művek fontos részét képezték a keresztény irodalomnak, és a Nag Hammádi-i szövegek sok olyan művet őriztek meg, melyek másképp elvesztek volna.

http://moly.hu/karcok/385762 – @Anomália és a Nag-Hammádi-i könyvtár
http://moly.hu/idezetek/603148 – @Harlen, Egyiptom, élet és vallás

Iszlám irodalom

A hetedik században Egyiptomot meghódítják a muszlim arabok, és az irodalom, főképp pedig a könyvtárak tovább gazdagodtak mindazzal, amit a muszlim hódítók hoztak. Több fontos változás is történt ekkor, mely hatást gyakorolt az írókra is: a papiruszt felváltotta a szövet papír, illetve megjelent a kalligráfia, mint írásmód. Az írások középpontjában immáron szinte teljesen az Iszlám állt. A legkorábbi novella Egyiptomban Ibn al-­Nafis „Theologus Autodidactus” című írása, mely a legkorábbi példája a teológiai és a sci­-fi novelláknak. Az „egy rövid szöveggel dicsérni az irodalmi művet”, amit ma fülszövegként ismerünk, ugyancsak a középkori egyiptomi irodalomban jelent meg a 14. századtól kezdődően, és a „tagriz” nevet adták neki az arab irodalomban.

Az Ezeregyéjszaka megannyi története visszavezethető a középkori egyiptomi irodalom történet mesélő hagyományaira. Ezek a mesék valószínűleg már közszájon forogtak egy ideje, mielőtt összegyűjtötték és lejegyezték volna őket. A középkori egyiptomi népi történetek az Ezeregyéjszaka 3 nagy rétege közül az egyiket képviselték a másik kettő, az indiai­-perzsa, illetve az abbászidai Baghdad történeti mellett, melyeket a 15.században foglaltak össze ebben a műben.


>!
sztimi53 P
Dobrovits Aladár – Kákosy László: Egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák

Nekem ezekkel a mitológiás könyvekkel kezdődött az olvasás és a történelem szeretete. Ha valaha lesz egy gyermekem, és hajlamos lesz az olvasásra, tuti, hogy a kezébe fogom nyomni ezt a regék-mondák sorozatot. Öt csillag, főleg az egyiptomi rész miatt, de azért a szívem csücske továbbra is görög regék. Egyébként itt is jelentkezett az Alice Mills-féle Mitológia könyvnél tapasztalt vigyor a metál zenekar neveknél. Minden Tiamat és Marduk résznél bazsalyogtam.

!

A késő 19. és a korai 20. században az arab világban az al­-Nahda, egy teljes megújulás ment végbe az élet minden területén, az irodalmat is beleértve. Az egyik legfontosabb személy ebben az időben Nagib Mahfúz, az első egyiptomi, aki elnyerte az irodalmi Nobel­-díjat. 1914­-ben Muhammad Husszein Haikal megírta a Zaynan című novellát, amit az első modern egyiptomi és iszlám kultúrkörben írt modern novellának tartanak.


>!
sophie P
Nagib Mahfúz: Útvesztő

Egy ilyen sima hangvételű, drámai fordulatokkal gazdagon tűzdelt, váratlan kimenetelű családregény akármelyik francia klasszikus dicséretére válna. Sőt az orosz realistáknak is.
    Adott egy kairói család a harmincas években. Apuka hivatalnok, keres annyit, hogy feleségét és négy gyermekét tisztességes jólétben eltartsa: szép lakás szép bútorokkal, iskola, még egy kis szolgálót is elbírnak. Hirtelen meghal ez az apuka, a család anyagi tartaléka nulla. Jár egy kis nyugdíj, de az – ahogy mondani szokták – éppen az éhenhaláshoz elegendő. A pénztelenséget tetézi a korábbi viszonylagos jómódból kinőtt igényesség, amelyet persze ki így, ki úgy próbál feldolgozni. Az anya ügyes, dolgos, mindent megtesz, de a boltban csak pénzért lehet vásárolni. Rokonokra nem számíthatnak, a gyerekeknek kell valahogy megoldani a létezést. A legidősebb fiú, Haszan, a könnyű megoldásokat választja, a családtól elszakadva. A második gyerek, egy leány, varrónőként dolgozik, ami az ő helyzetükben óriási szégyen, egyébként elég csúnyácska is, férjhez menni semmi esélye, viszont fűti a vágy. A harmadik gyerek, Huszejn, vidéken vállal írnoki állást, saját terveit feláldozva segíti a legkisebb fiú tanulmányait. És a legkisebb, Haszanejn, minden komolyabb bonyodalom okozója és összefoglalása: katonatiszt akar lenni, ész nélkül lépkedne felfelé a ranglétrán.
    Rövid fejezetekre osztódik a történet. Felváltva válik főszereplővé valamelyik gyerek, mindig az ő szemén keresztül átszűrve haladunk előre, mindeközben megismerve a korabeli nagyvárosi társadalmi és jövedelmi viszonyokat, szokásokat (úgy mint ruházkodás, étkezés, udvarlás, lánykérés, …).

>!
Európa, Budapest, 1965
322 oldal · keménytáblás · Fordította: Prileszky Csilla
!

Modern irodalom

Az 1990­-es években egy új irányzat jelent meg az egyiptomi irodalomban. Ebben az évtizedben az egyiptomi fiatalság társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális krízissel volt kénytelen szembesülni. Egyiptom népessége 1980 és 2008 között csaknem megduplázódott, elérve a 81 millió főt. Ez egy hatalmas vándorlást indított el a vidékről a városi övezetekbe, főleg Kairóba és környékére, ugyanakkor a munkanélküliség rátája magas maradt, és megélhetési költségek jelentősen megemelkedtek. Ennek következményeként, egy új egyiptomi irodalmi irányzat jelent meg, amit a megélhetési nehézségek inspiráltak, és amely erre a krízisre reagált. Ez az irányzat egy gyakran abszurd és töredékes stílusú munkák együttese, melyek az egyén problémáit jelenítik meg a folytonosan táguló és változó arab kultúrát. A kiadók nagy része vállalkozókból állt, mint például a Dar Sharqiyat és a Dar Merit kiadók, melyek fellépése megkönnyítette az írók műveinek kiadását. A növekvő irodalmi aktivitás a hagyományos témák átértékeléséhez vezetett, mely nagyobb hangsúlyt helyezett az individuumra, a politikai állapotokat figyelmen kívül hagyva. A Dar Sharqiyat és utódja, a Dar Merit a ’90­-es évek nehéz indulása után csak 2008-­ban több, mint 300 könyvet adott ki. Sok kritikus ezért ezt a 90­es években feltörekvő avantgarde generációt a „Sharqiyat” generációnak nevezi.

A Dar Sharqiyat utódja, a Dar Merit fórumot teremtett az „ Új egyiptomi regény” irányzatának, melyben a pesszimista kiadói esélyeket próbálta és próbálja megváltoztatni, utat nyitva a kisebb kiadóknak, melyek az orthodox irányzattól eltérően a fiatal tömegek problémáival foglalkoznak, az arab nyelv beszélt formáját használva.

Az 1990­-es évek ugyancsak tanúja volt a női írók megjelenésének és népszerűvé válásának a modern, magán jellegű kiadói piac megjelenésének köszönhetően. Ez az irodalom rengeteg negatív és pozitív kritikát kapott, ugyanakkor az elnevezése igen pejoratív: kitabat al­banat, melyet „lányok írása” kifejezéssel lehet fordítani. Ezenkívül a legtöbb regény viszonylag rövidre sikeredett, egyik sem haladta meg soha a 150 oldal terjedelmet, és a családi viszonyok érzékeltetése vagy a nemzeti problémák helyett az individuumról, az egyénről mesél.

Stilisztikailag, sok regény az egyes szám első személyű elbeszélőt használja a mindentudó (egyes szám harmadik személyű) elbeszélő helyett. Mióta az IPAF elnevezésű irodalmi díjat (International Prize for Arabic Fiction) megalapították, összesen 18 egyiptomi írót neveztek a díjra. Az egyiptomi írók Mubarak kormányzata alatt is igen aktívak maradtak, műveiket azonban Libanonban adatták ki, köszönhetően a kormányzat egyre szigorodó cenzúrájának. Sok regény be volt tiltva „trágárság” miatt. Ugyancsak akadnak említésre méltó művek a forradalom utáni időkből is. 2004­-ben egy ellenzéki írót a hatóság letartóztatott, megvert, majd a sorsára hagyta a sivatagban.

Ma az egyik leghíresebb kairói író Youssef Ziedan, akitől magyarul még sajnos nem tudunk olvasni.

Kortársak:

http://moly.hu/ertekelesek/1989100 – @Bla és egy kiűzetés Egyiptomból
http://moly.hu/ertekelesek/1525184 – @Youditta és az egyiptomi szerelem
http://moly.hu/ertekelesek/1897676 – @encus625 és egy izgalmas krimi


>!
Dominik_Blasir 
Ramez Naam: Nexus

Nehéz lenne tagadni a regény erősen amerikai, akció sci-fi eredetét, a jó hír azonban az, hogy három aspektusa is képes annyira megragadni a figyelmet, hogy kiemelje az átlagból, mi több, kifejezetten emlékezetes olvasmánnyá tegye a Nexust:
a) morális dilemmák a transzhumán/poszthumán fejlődéssel kapcsolatban: mi tagadás, az elmúlt években a technikai szingularitás mindenféle vonzata erős hívószóvá vált (legalábbis sci-fi geek körökben), amit a magam részéről örömmel is üdvözöltem, hát még azt, hogy Naam érdemben foglalkozik a poszthumanizmus erkölcsi vonzataival. Nagyon érdekes kérdéseket vet fel, több oldalról is megvilágít bizonyos (hamarosan aktuálissá váló) témákat, ráadásul kifejezetten jó figyelni, hogy a különböző szereplők miként vélekednek ugyanarról a problémáról. Ez pedig át is vezet a következő ponthoz:
b) buddhizmus: nem rémlik, hogy valaha is olvastam buddhista sci-fit, úgyhogy már csak különlegessége miatt is megragadt – de akkor még nem beszéltem arról, hogy Naam nagyon ügyesen olvasztja egybe a buddhizmust a technikai kérdésekkel, és az ilyen irányú megközelítés pedig egyébként is szimpatikus.
c) az USA kritikája: üdítő olykor olyan regényeket olvasni (a szélsőségesség ellenére is), amelyek nem magasztalják az Egyesült Államokat, sőt, kifejezetten negatív fényben láttatják.
Mindezek mellett persze elismerem, hogy nekem is rosszul esett az a töménytelen akció, amit felvonultatott a szerző, mint ahogy jobban örültem volna kicsit jobban árnyalt karaktereknek is (az erre tett próbálkozások inkább fájtak, mintsem örültem nekik), de az is biztos, hogy mindez elég jól megvan írva ahhoz, hogy baromira élvezzem és végigizguljam a cselekményt. Úgyhogy én jól szórakoztam.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-03-07+…

7 hozzászólás
!

Egyiptom tele van titkokkal, rejtélyekkel, megannyi érdekességgel.

http://moly.hu/karcok/368882 – @Lunemorte tudja, mit ettek az ókori Egyiptomban
http://moly.hu/karcok/373843 – @szilva81 és a szív alakú szív
http://moly.hu/karcok/617428 – @Arianrhod és a szisztrum
http://moly.hu/karcok/582566 – @Juci és az egyiptomi matek
http://moly.hu/ertekelesek/1894799 – @Bélabá és a hieroglifák zsebkönyve
http://moly.hu/karcok/632251 – @BookShe és a híres megfejtő

Ha pedig a Királyok völgyében jártok,
egy Álmoskönyv mindig legyen nálatok,
a piramist le ne bontsátok, a tevéket ne bántsátok,
a múmiát ne ébresszétek fel, főleg ne verőfényben,
isteneket ne bőszítsetek, templomokat ne fosszatok ki,
tessék nagyon vigyázni, mert nem hirdet haverfelvételt a nílusi krokodil,
ezzel én meg is köszönöm a figyelmet, ingyen homok sajnos nincsen,
de remélem, így is megérte az utazás, legközelebb is váltotok jegyet,
addig is, ha bármi kérdésetek lenne,
szerintem örömmel válaszol nektek @Oriente:


>!
Oriente P
Tudomány

|TudoMolyok karcsorozat

Holt nyelvek nyomában – egy egyiptológus, aki nem a fáraók kincsét keresi

A TudoMolyok felkérésére nagy örömmel csatlakoztam a karcsorozathoz, hogy egy újabb színfolttal bővítsem a zónapalettát. Ebben a kis összefoglalóban azt szeretném bemutatni, hogy mivel foglalkozik egy hétköznapi egyiptológus, még ha ez a kifejezés sokak számára fel is ér egy oximoronnal. Az egyiptológusokról – film- és olvasmányélmények alapján teljesen jogosan – könnyen kialakulhat egy olyan kép, ami közelebb áll Indiana Jones-hoz, mint egy számítógép előtt gubbasztó szobatudóshoz, de azért a valóság is legalább olyan izgalmas tud lenni, ha sikerül elmagyaráznom, mi mindennel foglalkozhat egy Egyiptomra szakosodott ókorász.

Az egyiptológia egzotikus és vonzó tudományág, nem csoda hogy olyan sokan tették és teszik meg magukat kéretlenül is e kultúra szakértőivé. Valójában igen hosszú út vezet el az érettségitől a főállású kutatói státuszig, pont úgy, ahogy bármely más tudományterületen. Pillanatnyilag Magyarországon egyetlen helyen lehet a témában fokozatot szerezni, ráadásul nem árulok el nagy titkot, hogy az országon belüli foglalkoztatottság esélyei igencsak alacsonyak. Ahhoz hogy valakit egy ókori kultúra szakértőjének tekintsenek, nemcsak történelmet, művészettörténetet, vallástörténetet kell tanulnia, hanem számos holt nyelvet és írást is el kell sajátítania, ami valljuk be, nem piskóta. A szakirodalom feldolgozásához legalább három modern idegen nyelv ismerete is szükséges, és vizsgát kell tenni ógörögből is. Persze egy kis anyagismeret és régészeti képzettség sem árt, némi irodalomelmélet és filozófia, meg ami még éppen szembejön az egyetemi stúdiumok során, szinte minden hasznos lehet valamely alterületen. A sok-sok évnyi kemény munka után aztán a piramisok titkai és hieroglifák varázslatos világa még a legvadabb álmodozók szemében is egyszerű bölcsészettudománnyá, vagy ha úgy tetszik (és nekem inkább így tetszik) társadalomtudománnyá szelídül. Így is van ez rendjén, a tudományos eredményekhez objektivitás és egészséges távolságtartás szükséges.

A szerteágazó ismeretek begyűjtése után persze szükségszerűen következik a specializálódás, ha magunk is érdemben kívánjuk gazdagítani a már felhalmozott ismereteket. Vannak akik a régészeti terepmunkában és a leletek dokumentációjában kamatoztatják tudásukat, vannak akik a múzeumban őrzött tárgyak rendszerezésével, értelmezésével és kiállításával foglalkoznak, vannak akik a feltárt szöveges emlékek kusza kézirataiból varázsolnak fáradtságos munkával modern nyelveken is elérhető, jegyzetekkel, magyarázatokkal gazdagított publikációkat, és vannak akik e nyomtatásban megjelent forrásanyagok feldolgozása során alkotnak új képet az egyiptomi kultúra és társadalom, gondolkodás és világszemlélet mikéntjéről. És végül vagyunk néhányan azok, akik a hieroglif, hieratikus, démotikus és kopt írásokkal rögzített egyiptomi nyelv szerkezetét, nyelvtanát akarják a lehető legjobban feltérképezni és megérteni. Ez utóbbira két okból van szükség: egyrészt, hogy a többi, szövegekkel dolgozó egyiptológus munkáját elősegítsük, másrészt, hogy az emberi nyelvek természetéről alkossunk komplexebb képet.
Felmerülhet a kérdés, miért foglalkozunk olyan holt nyelvekkel, amelyeket már senki sem beszél. Igaz, hogy a közvetlen tesztelés lehetősége évszázadokkal ezelőtt elveszett, de maga az adat, amelyet különféle kódrendszerek, ti. írásfajták rögzítettek nem veszett el, csak hozzá kell férni, rendszerezni és értelmezni kell.

Az egyiptomi nyelv tanulmányozása azonban nemcsak önmagáért érdekes. Az elméleti nyelvészet azt próbálja megérteni hogy az emberi nyelvek mitől olyan különbözőek és mitől mégis olyan egyformák, továbbá miért változnak folyamatosan és megállíthatatlanul. Mert változnak, ehhez nem fér kétség, ezenfelül az is megállapítható, hogy a változások iránya nem önkényes, mintázatok és irányok érhetők tetten, amelyek ugyan sok ezer variációt mutatnak, de bizonyos folyamatok mégis hatékonyan modellezhetők. Az egyiptomi nyelv kivételes helyet foglal el az ilyen jellegű kutatásokban, mivel a világ leghosszabban adatolható nyelvéről beszélünk: a több mint 4000 éves dokumentáltság óriási lehetőséget nyit a nyelvi változások megértése felé. A helyzet azonban korántsem egyszerű, mivel csak a közelmúltban indultak meg azok a törekvések, melyek az egyiptomi nyelvet nemcsak az ókortudomány eszközének tekintik, hanem általánosabb nyelvtudományi irányzatok, a nyelvi változás, a tipológia, és általában az elméleti nyelvészet bármely ágának művelői számára kívánják hozzáférhetővé tenni. Ebben tehát az egyiptológus képzettségű nyelvészeknek kulcsszerepe van és lesz még jó darabig. Szerencsére a terület dinamikusan fejlődik: digitális adatbázisok épülnek, egységes, nemzetközi terminológia van alakulóban, interdiszciplináris együttműködések születnek.

Ahogy a címben is fogalmaztam tehát, a magamfajták nem királysírokat és kincseket keresnek, hanem válaszokat arra, hogy a piramisokba és sivatagi sziklák mélyére temetett királyok miért úgy beszéltek, ahogy, milyen szabályok alapján formálták meg mondataikat és felirataikat, és miért különbözik annyira az óbirodalmi, piramisépítő fáraók nyelve II. Ramszeszétől. Ezeknek a kérdéseknek a tárgyalására már külön fórumok nyíltak, kutatócsoportok és tudományos találkozók szerveződtek. A napokban tértem haza például Berlinből egy háromnapos nemzetközi konferenciáról, amely az Egyptian-Coptic linguistics in comparative perspectives címmel többtucat kutatót vonzott egy helyre, hogy nézeteiket megosszák egymással. Mindenki más nyelvszakaszhoz, más szövegtípusokhoz ért jobban (4000 évről és hihetetlen nagyságú forrásanyagról van szó!), így különösen fontos, hogy legújabb eredményeinket kicseréljük.

Hogy néhány közérthető példával világítsam meg a vizsgálandó kérdéseket, a mai napig vitatott például bizonyos írásjegyek pontos hangértéke, egy-egy grammatikai elem pontos funkciója. A történeti folyamatokban pedig számos radikális változás figyelhető meg: a legkorábbi nyelvemlékek korában például a mondat mindig az igével kezdődött, utána jöhetett az alany, a tárgy és minden egyéb határozó. Az idő előrehaladtával ez a szórend azonban megváltozott, az ige az alany mögé került és különféle segédigék jelentek meg a mondat élén, melyek nyelvtani funkciószavakként fejezték ki az időbeliséget és a modalitást (hasonlóan az angol do-support kialakulásához kérdő, tagadó és felszólító mondatokban). Az évszázadok alatt lassan eltűntek a passzív szerkezetek, de megjelent például a névelő. A melléknévi igenevek helyébe pedig vonatkozó mondatok léptek. Szeretnénk azt is megérteni, hogy ha két látszólag azonos szerepű elem van jelen egyazon nyelvszakaszban, vajon miért volt szükség rájuk, mi köztük a különbség? Vajon mennyire különbözött a folyamvölgyben élők nyelvjárása a Delta lakóiétól? Milyen mértékben hatottak a környező, vagy éppen hódító és betelepülő népek nyelvei az egyiptomira? Sok-sok kérdés, melyek kutatása során hol apróbb szövegértési gubancok bogozódnak ki, hol nagyobb elméleti összefüggések bontakoznak ki, hol pedig egyszerűen egy másik kérdés lép az eredeti kérdés helyébe. A megismerés és megértés izgalma azonban minden hieroglifák fölött átgubbasztott napot, hetet, hónapot megér.

A következő karcomban egy némileg kapcsolódó, de inkább a magyar nyelvet érintő témával tervezek jelentkezni, amely a nyelvtechnológia, mint alkalmazott tudomány kapcsolatát mutatná be a nyelvelmélettel. De addig is, ha bármi kérdésetek van az egyiptomi nyelvről, vagy általában az egyiptológiával kapcsolatban, szívesen válaszolok, amennyire csak tudásom engedi. Piramidológusok és ezoterikusok kíméljenek! Én csak egy hétköznapi egyiptológus vagyok. :)

[A csatolt könyvajánló egy kis válogatás a magyarul is megjelent, ókori Egyiptommal foglalkozó, megbízható és magas színvonalú könyvekből]

Kapcsolódó könyvek: Regine Schulz – Matthias Seidel: Egyiptom – A fáraók világa · Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája · Aidan Dodson: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban · J. Baines – J. Málek: Az ókori Egyiptom atlasza · Erik Hornung: Az egy és a sok · Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban

Regine Schulz – Matthias Seidel: Egyiptom – A fáraók világa
Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája
Aidan Dodson: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban
J. Baines – J. Málek: Az ókori Egyiptom atlasza
Erik Hornung: Az egy és a sok
Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban
14 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!