VilágKlasszik

Rovatgazda
!

Miután szinte az egész nyarat internet – és egyben moly – elvonásban kényszerültem tölteni, és mivel tv-t nem nézünk, a világ történéseiről ez idő alatt csak információmorzsák jutottak el hozzám. Néha úgy éreztem magam, mintha lakatlan szigeten lennék.

Gondoltam is rá, hogy összebarátkozom „egy vega kannibállal….”


>!
Thursday
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Nekem elég abszurd,hogy csak ő és a cicák meg egy kutya menekült meg a hajótörésből…
és egész életében kalandor szeretett volna lenni de nem jött rá,hogy tud tintát csinálni, miért nem próbált több dolgot? és miért várt 12 évet arra, hogy jobban körül nézzen a szigeten?
Jó… tudom sejtette, hogy kannibálok vannak,de én a helyében akkor is tartottam volna egy kis felderítést… nem egy pusztán volt. Simán elbújhatott vna egy bokor mögé, hogy megfigyelje milyenek..
Nem gondolom, hogy nagyon elfogult vagyok… mert (szerintem) 1 év is sok nem hogy 27…
Egy csomó dolgot megtehetett volna a szabadulás érdekében… Barátkozhatott volna egy vega kannibállal vagy ellophatott volna egy kenut-de biztos volt egy nagyobb hajójuk is…- vagy megmenthetett volna már előbb egy rabot…
Csalódtam. :((

!

Ők nem az én társaim, hanem a Kétévi vakáció gyermek kalandorai

Net nélküli világomban voltak társaim, akikkel ezt az időszakot is tevékenyen tudtam átvészelni, dolgozva azon, hogy előbb-utóbb hazatérjek. Na nem a szigetről, hanem a XXI. századba…


>!
Babó_Buca P
Jules Verne: Kétévi vakáció

Kihagyhatatlan ifjúsági klasszikus fiúknak és lányoknak egyaránt. Mert ez is egy túlélőpróba, csak épp nem ellenőrzött keretek között, ahol nincs segítség, ha gond van. Szerettem a kis lurkók bátorságát, kitartását és leleményességét. Meghozta a kedvet további Verne regények olvasásához.
www.egy-lany-blogja.blogspot.com/2016/08/uj-zelandi-rob…

!

Sokat tanultam: „Létről, halálról, túlélésről, félelemről, agresszióról, hatalomról, kicsinyességről, butaságról… Az emberi lélekről.” – Főleg az emberi lélekről…


Törölt tartalom.
!

Volt nekünk is saját MacLeod-unk: „Nem kell senkinek se bemutatni ezt a bizonyos MacLeod nevű embertípust, akinek mintha csak az lenne az életcélja, hogy szétbarmolja a közösséget maga körül.”


>!
Tarja_Kauppinen IMP
Robert Merle: A sziget

Nem kell senkinek se bemutatni ezt a bizonyos MacLeod nevű embertípust, akinek mintha csak az lenne az életcélja, hogy szétbarmolja a közösséget maga körül. Követőit és ellenfeleit egyaránt sakkban tartva építi ki a hatalmát, fenyegetésekkel és erejét fitogtatva, az igazságot a saját szája íze szerint csűrve-csavarva kormányoz. Hogy miért, azt is megtudjuk, ha mögé nézünk egy kicsit. Az antiszociális, önző, bomlasztó elemeknél rendre kisebbrendűségi komplexusra bukkanunk, amely alacsony származásukban, viszontagságos gyerekkorukban, nélkülözésben vagy terhelt, hátrányos családi háttérben gyökeredzik. És amikor a genyók indítékait megértjük, akkor egy bizonyos fokig el is tudjuk fogadni őket. Rettegés a hatalomtól, küzdelem az életben maradásért, eltemetetlen hülyeségek hordozása – és a gonosz mindjárt emberközelivé válik, éhezővé, aki lelegeli ugyan a búzánkat, de aligha az irántunk tanúsított személyes ellenérzések okán.
Fajgyűlölet – a többség a kisebbséget, és vice versa. Amikor az egyén bűnét kiterjesztjük a közösségre, avagy az általánosítás, mint minden hibák egyik legvégzetesebbike.
Előadódhat-e olyan helyzet, amikor az emberélet kioltása elfogadható, hovatovább kívánatos? Ha választanod kell, hogy egy embert ölsz-e meg vagy sokat, nem éppen azzal ölöd-e meg a sokat, hogy elzárkózol akár csak annak az egyetlenegynek az elpusztításától is?
Ha nincs jó megoldás, lehet-e sehogy sem dönteni? Döntés-e a nem döntés is? (Persze hogy az.)
Etikai-morálfilozófiai regény hajós-lakatlanszigetes köntösbe csomagolva.

!

Tom Neale

Egy biztos: bár nem éreztem magam különösebben rosszul az internet nélküli világban és az elvonási tüneteim is pár nap alatt elmúltak, mégsem követném Tom Neale-t. A könyv, mely hat évnyi magányos elvonulásáról szól, nem tartozik éppen a világirodalom klasszikusai közé, de azt hiszem, az előbbiek mellett elfér.

Egy kis kedvcsináló a könyvhöz: http://www.szenti.com/tomneale.shtml

Szigetesek közt utolsóként a sorban, egy (nálunk kevéssé ismert) német származású svájci írónő, Lisa Tetzner hasonló témájú könyvét szeretném bemutatni és egyben ajánlani a Merítés augusztusi polcára.
Mindösszesen egy csillagozása van, kíváncsi lennék a véleményetekre.

Hajótöröttek szigete:

A második világháború előtti évben több európai újság a következő naphírt közölte: „Egy kivándorló hajónak, mely Európából Dél-Amerikába tartott és mintegy háromszáz különféle nemzetiségű menekültet vitt fedélzetén, mindenütt megtiltották, hogy kikössön, minthogy egyetlen állam sem akarta a menekülteket partra engedni. Végül Bolívia kijelentette, hogy hajlandó a menekültek bevándorlását engedélyezni. De mielőtt a hajó egy bolíviai kikötőbe befuthatott volna, viharba került, hajótörést szenvedett, és a legtöbb kivándorló a hullámok között lelte halálát.” Azt azonban senki sem tudta, hogy a hajó utasai közül hét gyermeknek sikerült a chilei partok előtt egy lakatlan szigetre menekülnie. Ez a könyv a gyerekek sziget-életét meséli el.


>!
Nikolett_Balogh_Szabó

Vajon ez a gyors, nyugodt búcsú a belső megelégedettség jele volt, vagy csupán álarc, amely mögé elrejtette a rá váró egyedüllét miatt érzett szorongását?

Tom Neale: Egyszemélyes sziget Egy lakatlan szigeten töltött hat év története

!

Szabó Levente illusztrációja az új kiadáshoz

Aztán néha nem is szigeten, hanem vadállatokkal teli dzsungelben éreztem magam. Vadállatok között, mint Maugli.

Az illusztrációkról bővebben itt: https://arthungry.com/hu/szabo.levente/3238/a_dzsungel_koenyve
@Kuszma remekbe szabott értékelése pedig alant:


>!
Kuszma P
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Viszonyom Kiplinghez még mindig igen ambivalens. Egyfelől zseniális író – olyan mítoszteremtő képességekkel rendelkezik, amitől A Dzsungel könyve a Nagy Irodalmi Univerzumok egyikévé válik, méltó párja Homérosz görögség-víziójának, vagy Tolkien Középföldéjének. Tolla alatt az indiai természeti környezet lélegző, misztikus csodává válik, ami indákat növeszt, hogy az olvasóba kapaszkodjon*. Kipling állatfigurái pedig nem pusztán antropomorfizált négylábúak (vagy nullalábúak, ha feledhetetlen kígyófiguráit is idevesszük), hanem összetéveszthetetlen személyiséggel rendelkező lények, akik mintha fajuk platóni ideáját jelenítenék meg: a magar, a gát krokodilja például megtestesíti a krokodilság intézményének valamennyi lényeges toposzát – az már csak a hab a tortán, hogy közben egynémely embertársunkat is felismerjük benne. Szemet gyönyörködtető látni továbbá, Kipling milyen profizmussal helyezi el történeteinek súlypontját, felépítve erőteljes drámai jeleneteit – ahogy például Maugli történetét lezárja, az az angolszász próza egyik nagy ünnepe. Az embernek csaholni támad kedve a tehetetlen dühtől, ha eszébe jut, hogy Mr. Disney miképp herélte ki ezt az egész kozmikus egységet.

Ugyanakkor nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a kiplingi életműből mennyire árad a predesztináció. Van ugye ez a Dzsungel Törvénye – a mindenek felett álló törvény, ami minden lényt beosztott a maga szűk kategóriájába, amiből lehetetlen kitörni. Olyan ez, mint a kasztrendszer – aki sakál, az mindörökre sakál marad, sakáltulajdonságokkal rendelkezik, és sakálként fogják megítélni. Ebben a világban a nemesség a jellem csúcsa, amiben sajátosan összemosódik az erő a szépséggel, a bölcsesség a bátorsággal, és bizony ezt a tulajdonságot az, aki sakálnak született, soha nem tudja megszerezni. Az egyetlen lény, aki képes valamennyire felülemelkedni a Dzsungel Törvényén, az ember. De nem ám akármelyik ember! A bennszülött indiaiak például nem – ők leginkább a bandar-lógok (a szürkemajmok) updatált verzióinak tűnnek. Ám az angol fehérek – azok aztán valakik! Olyan, mintha ők testesítenék meg a Sorsot: ők viszik el a végzetet a végzetes krokodilnak, és őket szolgálja Riki-Tiki-Tévi is – mégpedig boldogan. Mert Kipling szerint az igazán boldog, aki szolgál, feltéve ha igazságos és bölcs ura van – a gyarmatosító sorsa pedig teher, mert muszáj igazságossá és bölccsé válnia. Úgyhogy én is keresek gyorsan magamnak valami gyarmatosítót, mielőtt gyomorfekélyt kapok a saját individualizmusomtól.

(És még pár szó az új kiadásról: a prózai fordítás szerintem hibátlan. A versbetétek is többnyire jók, bár a szlengesítést nem tartottam indokoltnak. Szabó Levente illusztrációi egyszerűségükben gyönyörűek, de leginkább a könyv fizikai jellege okozott örömet: valahogy kényelmes volt olvasni ezt a könyvet, mert mind a szedés, mind a papírminőség dédelgeti a szemet meg az ujjat. Így kell visszafogottan luxuscikket csinálni egy könyvből. Csak a tartalomjegyzék oldalszámozásai csúsztak el kicsit, de ezt – mondjuk – észre sem vettem.)

* De Kipling akkor is fantasztikus, ha nem Indiáról beszél. A kötetben két sarkvidéki elbeszélést is találunk, amik szintén működnek. Olvasva őket pedig óhatatlanul eszembe jutott, hogy Jack London is bizony a kiplingi köpönyegből bújt elő… (No meg a stevensoniból.)

>!
Helikon, Budapest, 2016
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632277295 · Fordította: Greskovits Endre, Horváth Viktor · Illusztrálta: Szabó Levente
24 hozzászólás
!

Kalandos utazásokról is lehetne bőven könyveket találni, igen, még a klasszikusok között is. Ezek közül most kettőről ejtek szót. Az első egy igazi klasszikus, minden értelemben. @Tantis bármely korosztálynak ajánlja: https://moly.hu/alkotoertekelesek/18284


>!
Réka_J
Homérosz: Odüsszeia

Eleinte ódzkodtam attól, hogy el kell olvasni, mert kötelező. Úgy voltam vele, hogy majd röviden a fontos jelenteket majd elolvasom, de mostmár örülök, hogy inkább végig mentem az egész történeten. Csodálatos mű, gyönyörű hasonlatok és metaforák színesítik a történetet, a leírasokról és megszólításokról nem is beszélve (a mai világban nehéz megérteni a szlengek áradatában, amit egy ilyen régi korban élő költő szeretett volna kifejezni), és lenyűgöző a tisztelet, amit egymással szemben tanusítanak az emberek.
Lehet, hogy ezzel az állítással egyedül vagyok, de szerintem ez a remek irodalmi mű egy ókori görög fantasy vagy sci-fi könyvnek is nagyszerű lenne; a csodás lényekkel (nimfák, szirének) és elemekkel (derült égből mennydörgés).
Nem úgy kell felfogni, hogy kötelezően ajánlott olvasmány, hanem, mint egy nehéz, ámbár csodálatos költemény.

!

A másik pedig a „lökött” beat nemzedék kultikus regénye, amit például @Jenci_néni olvasott már „papíron, ebookban, angolul, kabátzsebből buszon előhúzva, ukrajnai fekvőkocsiban, Kielbe tartó emeletes vonaton és rémséges hotelszobában…”: https://moly.hu/ertekelesek/2142463

A nyár elmúltával mindenkinek szép őszt, nyugodt iskolakezdést kívánok! :)


>!
nettikeee P
Jack Kerouac: Úton

Hát ezt eléggé furcsának találtam.
Alapjában véve imádom a kalandos életet, és szüleim elbeszéléséből még meg is tudom érteni az úti életet, de ez nekem kicsit sok volt.
Egy ízig vérig fiatalos regény, de mégsem érzem annak. Én nem vagyok ilyen nyílt, nem is akarok lenni ennyire céltalan. Vannak álmaim természetesen, szeretnék utazni, jó társaságban, de az, amit ez a jópár szerencsétlen kiművelt, betette a lécet néhol. Nulla pénzből, másokon éldegélve, piálni, drogozni, tök vadidegenekkel összeállni egy-egy éjszakára…
Az egész beat-nemzedék ilyen lökött volt?
Mert amúgy kalandban nem volt hiány, legalább megérte. De a nevek felét nem tudnám visszamondani.
Amúgy az érdekes az, hogy amennyire utáltam a könyvet, annyira szerettem is. Egyrészt, mert eszembe jutott, hogy ez egy tipikusan R-nek íródott regény. Egy ilyen utazás az ő álma, egy ilyen kaland. Ahogy az útifilmeket lesi, ahogy áradozik róluk, Ámérikáról, ez tuti az ő könyve.
Másrészt, amiért még szerettem, azok a kalandok voltak. Kicsit sokat zsúfolt a könyvbe, de attól még jól elszórakoztam rajtuk.
A stílusa egyébként eléggé beat… :D Nehéz volt megszokni a nyelvezetét, de nem a bonyolultsága miatt. Inkább pont azért, mert túl egyszerű. És köznyelvi. És csak úgy… tudod… fura…

Tudom, ez nem lett egységes értékelés, de még nem döntöttem el, hogy inkább szeretem, vagy inkább utálom… Talán második olvasásra… Egyszer… Valamikor…

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!