VilágKlasszik

Rovatgazda
!

Nehéz volna mostanában nem belefutni Hrabalba – már majdnem az utcán is, hisz nem is olyan régen még köztünk volt* –, de a száz éve született cseh remek író legkedveltebb kötetei szuperszép dizájnokkal kerültek újra piacra.
No de ha mást nem, én a megemlékezés gondolatára igencsak elmennék Prágába vagy egybe az ő nevét viselő sörözőkből, vagy legalább olvasnám. ;)
Mindenesetre @akire szép csokor fotográfiát gyűjtött össze ünnepeltünkről, mindazonáltal még azt tudom elmondani: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!”

*lásd alább @Frank_Tyrell idézetét :)

http://moly.hu/karcok/348256 @akire – Harbal és felesége, Pipsi
http://moly.hu/karcok/348506 @akire – Hrabal és nagymamája
http://moly.hu/karcok/351774 @akire – Hrabal és Vörös István verse
http://moly.hu/karcok/348871 @akire – Hrabal és a macska! Hú, de nagy macska!
http://moly.hu/karcok/348872 @akire – Hrabal fiatalon
http://moly.hu/karcok/348874 @akire – Hrabal és egy másik macska
http://moly.hu/karcok/348889 @akire – Hrabal nagyapja
http://moly.hu/karcok/348894 @akire – Hrabal gyerekként a bátyjával
http://moly.hu/karcok/340392 @akire – Hrabal nagyon fiatalon :)

http://moly.hu/hirek/sorszagu-eletorom-100-eve-szuletett-bohumil-hrabal-konyvesblog
http://moly.hu/hirek/100-eves-lenne-bohumil-hrabal
http://moly.hu/hirek/bohumil-hrabal-a-figyelem-elen
http://moly.hu/hirek/hrabal-es-a-kepmutogato

http://moly.hu/ertekelesek/936359 @Pável – Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
http://moly.hu/ertekelesek/1410975 @Pável – Hrabal: Bambini di Praga 1947


>!
akire MP
Egy költő – egy vers

Bohumil Hrabal

A mintakollekció visszaküldve. Mathias
(Kolekce není. Matias)

Tél
(Zima)

S szóltam én, a nő a férfihoz:
Téged gyűlöllek, öregem, a legkevésbé.
Nyáladban mélységes lukakat ízlel a nyelvem,
a szerelem baggerolta ki őket,
a szádban falat tapintok, bánat csöpög rá.
S folytattam: Kedvesem, szalámit vacsoráztál,
mert az én szám szélén is maradt belőle,
de azért csak csókolj meg újra, harapd a
húst a szemgödröm partján, a számat.
Harapd és dicsérd a csülkök, az inak,
az izmok, a hasé szimfóniáját.
Ismételgesd: Salamont sem
öltöztette föl teljesen a dicsősége,
szeretem hallgatni a magányomat betöltő,
a kegyelem bimbóját virággá bontó versed.
Ismételgesd a mondatot, hogy az égi madárhad,
s a mezei virágok sem szebbek, mint én.

Mondjad újra és gyújtsd meg a lábam között
az égő áldozatot, szítsd föl az ölem tüzét,
a Papin-fazekat.
S ha reggel haza mégy,
s női ruhákat látsz az ablakban lógni,
ne törődj vele, ne törődj vele.
Így ölelem át a házadat,
mely szomját az én édes emlékeimmel oltja.
Azt mondják, a korlát rúdjában
a nap elveszett tűit érzi a kezünk.

Ezt mondtam a kedvesemnek, s egészen a folyóig
ereszkedtem, oda, ahol a város kézen jár.
Csodálkoztam: hogyha köszönök,
mért hull a hajam.
Csodálkoztam, a felborult autók
mért járnak még égnek fordított hassal is,
s az elvetemült emberek miért üdvözlik egymást
karlengetve, mint aki vizet mer kalapjába.
Csodáltam, honnan veszi az erőt a fiúm
azokat a buta fésüket, játékokat, keféket kínálgatni,
s közben olyan rettentőmód álmodozni.
Nem csodálkoztam viszont, amikor reám kiáltott:
Te elvetemült nőszemély, mért terjesztesz
pánikot a folyóbeli város falai között,
denevérként a cseppkőbarlangban.
Nem csodálkoztam, amikor így szóltál hozzám:
Kérdezze meg majd reggel, elutaztam-e,
délután nézze meg, nincs-e postájában a gyászjelentésem,
este telefonáljon a rendőröknek,
nem vesztem-e el.

1 hozzászólás
!
!
>!
Frank_Spielmann I

Legjobban mégis a Szegedet átszelő Tisza folyó bűvölt el. Örök időkig ott szeretnék élni. Ott ülsz valahol a parton, halat eszel és bort iszogatsz. Ha emigrációba vonulnék, akkor biztos, hogy Szegedet választanám.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szeged · Tisza
9 hozzászólás
!

Nem árulok én zsákbamacskát, jöjjenek az angol+amerikaiak:

http://moly.hu/ertekelesek/1402368 @ponty – Greene: Monsignor Quijote
http://moly.hu/ertekelesek/1406045 @hellodorie – Orwell: 1984
http://moly.hu/ertekelesek/1416528 @pwz – Steinbeck: Lement a Hold
http://moly.hu/ertekelesek/1406882 @ppeva – Woolf: Mrs. Dalloway
http://moly.hu/karcok/342286 @dontpanic karca egy képsorozatól, amiben összehasonlítják a Szép új világot és az 1984-et
http://moly.hu/karcok/337158 @akire – Salinger a Zabhegyezőt írja a II. világháború alatt
http://moly.hu/ertekelesek/1417363 @tasiorsi – Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!


>!
Goofry P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Ember embernek farkasa , és szerencsés az a helyzet, amelyben lyukas a kas. Mert akkor ott far helyett szív van. Akkor humanizmus van. Csak egy szó ez is, és kimondottan olyan, mint a többi: elszáll. Így aztán még véletlenül sem veszi fel az alakját ebben a könyvben…, de ott van.

A happy end -ben csak megleltem én azt a bizonyos madarat. :-)
Katarzis.

[Ennek köszönhetően, és euforikus hangulatomban most el is mesélem azt, amit nem mondhatok el senkinek. Tudjuk, hogy az ember önmagára-másikára mennyire veszélyes, a Természetre meg pláne, hisz arra nézvést még akkor is veszélyesek vagyunk, ha nem akarjuk. Lehetne ellene tenni, persze, csakhogy az írtó nehéz. De nem erről szeretem volna…
Elmondom hát mindenkinek, hogy tőlem karnyújtásnyi közelségre lakozik a feketerigó. Igazándiból titokban próbálom tartani, mivel nem akarom őt zsenírozni, meg különben is, bűn volna azt, aki tartózkodó természetű, a nagy nyilvánosság elé hurcolni. Bűn volna, és én ezt nem vagyok hajlandó vállalni. Ilyen egyszerű ez…]

!

http://moly.hu/ertekelesek/1415654 @Aelius_Triccinaus – Kerouac: Úton
http://moly.hu/karcok/348557 @akire – A Jack Kerouacról készült utolsó fotó (Allen Ginsberg, 1964)
http://moly.hu/karcok/340633 @akire – egy felvétel Kerouacról


>!
The_General
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Nagyon szeretem Hemingwayt, ugyanakkor mindig félve veszek a kezembe egy olyan kötetet, amit csak a szerző halála után adtak ki. Mindig azon jár az agyam ilyenkor, hogy a szerző vajon a nyilvánosságnak szánta e ezt az írást, vajon így jelentette volna e meg, elégedett lenne e az eredménnyel? A Vándorünnep alatt gyorsan szertefoszlottak ezek a kételyek, és csak élveztem az időutazást. Olyan érzés ezt a könyvet olvasni, mintha Ernesttel beszélgetnénk egy pohár bor vagy konyak mellett, egy füstös kávéházban. És ő csak mesélne, és mesélne. Párizs csodálatos lehet, most is, de a húszas évek Párizsa, ezekkel a nagyszerű művészekkel még csodálatosabb. Sajnálom, hogy nem élhettem ott velük, de hálás vagyok Hemingwaynek, hogy elmeséli nekem milyen volt, amikor csak akarom.

2 hozzászólás
!

A francia irodalom néhány kevesebbet olvasott klasszikusa:
http://moly.hu/ertekelesek/1415096 @nyerw – Flaubert: Érzelmek iskolája
http://moly.hu/ertekelesek/1418490 @ponty – Zola: Állat az emberben
http://moly.hu/ertekelesek/1419434 @deardurr – Saint-Exupéry: Az ember földje
http://moly.hu/ertekelesek/1405775 @Lady_L – Diderot: Házasság és hűség


>!
eme P
Émile Zola: Germinal

Talán a legsötétebb Zola könyv az eddig olvasottak közül, és nem azért, mert szereplői többszáz méter mélységben vakondként túrva a földet keresik kenyerüket. Pontosabban keresnék, hiszen épp az a legnagyobb baj, hogy már arra sem futja. A testi és gyakran lelki nyomor legsötétebb bugyrait tárja fel Zola olyan erőteljesen, életszagúan, hogy már-már magad is holtfáradan, éhségtől korgó gyomorral és szédelegve igyekszel lélegzetet venni a mélyben. És ami a bányásznépnek mindennapi gyötrődés, élet és éhhalál közti határon való lebegés, az a párizsi nagyoknak, a kíváncsi turistáknak kész paradicsom, igazi eldorádó, még a szerencsétlenségben is csak érdekes látványosság, szenzáció, hétvégi kirándulások amatőr rajzainak (és persze akár romantikussá édesített művészi alkotásoknak) témát nyújtó változatosság.
Zola nem csak a nyomor ábrázolásában nagymester, a francia forradalomra való utalással távlatokat nyit, kontextusba helyez. Felvillantja a mindenkori forradalmak jellegzetességeit, az igaz hívők rendíthetetlenségével, a vértanúk elragadtatásával küzdeni vágyók lelkesedését, a kontrollálhatatlanná váló tömeg türelmetlenségét, őrjöngését, az anarchiát, a terrort. Farkasfogak villannak, fúriák szabadulnak el, az ösztönök felbuknak a (bánya)mélyből. A végkimenetel nem okozhat meglepetést, még akkor sem, ha mindenek ellenére tavaszi reménykedő optimizmus hatja át a lezárást.
Kegyetlenül sötét ez a könyv, anélkül, hogy úgy éreznéd, Zola szándékosan sötétebb tónust kevert ki hozzá. Ugyanakkor végtelenül olvasmányos és sarkításoktól mentes, korrekt képet nyújt, embereket ábrázol, nem ideológiákat, ezért is találhatunk minden társadalmi réteg tagjai közt pozitívabb karaktereket. Ezért külön csillag járna neki. Ha lenne hatodik csillag. És ha lehetne látni a bányamélyből a csillagos eget…

!

Az oroszok – és a kérdés, hogy Nabokov orosz-e.

http://moly.hu/ertekelesek/1398181 @mocinti – Nabokov: Lolita


>!
Biedermann_Izabella P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból

Egyszerre nagyon érdekes és nagyon unalmas. Egyrészt naplóféle, önvallomás az ember természetéről, amolyan lelki tour de force, másrészt gyakorlatilag végig azt éreztem, hogy hülyére vesz engem ez a Fjodor Mihajlovics.
Szerintem a lélekgyógyászoknak tanítani kellene ezt a regényt, persze lehet, hogy tanítják is, nem tudom. Történet épp csak annyi van, hogy legyen min önmarcangolni az elbeszélőnek, azt meg gyakorlatból tudja mindenki, hogy ahhoz aztán egy mániás-depressziósnak tényleg nem sok kell. Elég egy csálé nyakkendő, egy kárörvendőnek értelmezhető nevetés, egy … mindegy, az élet bármitől lehet szar.
Dosztojevszkij amúgy ebben zseniális. Vesz egy érzelmi nyomorékot, egy önálló életre szinte képtelen fickót, és hagyja, hadd vergődjön a szemünk előtt. Helló. ja persze, az élet nagy kérdései, a Jó, a Gonosz, a Szeretet, a Barátság blablabla … könyvszöveg.
Ördögi fickó ez az F.M., de nem mond mást, mint Kiss Tibi. Kezdjetek el élni.

5 hozzászólás
!
>!
Spaceman_Spiff IP
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

„Miután az ember a regény végére ér, jobban kezdi el értékelni azt, amije van. Az ebédet minden nap, a meleg takarót, a tiszta ruhákat. Ezután ha éhesek vagyunk, és eszünkbe jut Ivan Gyenyiszovics, talán jobban fogjuk bírni a helyzetet, nem fogunk annyira fázni sem, mert tudjuk, hogy ennek egyszer vége szakad, enni fogunk, és melegben leszünk. De az embernek az is eszébe juthat, hogy éppen ezért volt igazi büntetés, amit Suhov és maga Szolzsenyicin is átélt. Hiszen több ezer ilyen és ehhez hasonló napon voltak túl, mire végre kiszabadultak. Mennyire nyomorítja meg ez az embert nemcsak testileg, de lelkileg is? Képes-e ezután bárki is teljes életet élni, nem érezve magán a szenvedés éveinek súlyát? Vagy éppen ez kell, hogy az életet a maga szépségében tudja élvezni? Szolzsenyicin nem hisz a szenvedés megtisztító erejében, vagy hogy azáltal közelebb kerülhetünk valaminek a megértéséhez. A szenvedés az csak szenvedés, nála leginkább hiány: a szabadság, a – nem elvont – boldogság hiánya. Annak a hiánya, hogy az ember a saját ura lehessen, és ne mások irányítsák, szabják meg az életét. Hogy választhasson.”

Bővebben:
http://ekultura.hu/hallgatnivalo/ajanlok/cikk/2014-03-0…

5 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!