VersRovat – „Egyedül a tengerrel..."

Rovatgazda
!

Kép forrása: link

„…ahogy Goethe mondaná, mindegy, a tengerparton az ember mindig egyedül van. Megsemmisítő bámulás a határtalan felület felszabadító terébe, eltűnődve magán a bámulás tehetetlenségén, és az emberi ént teljesen felszívó tér átható nyugalmán."

/Hamvas Béla/

Beköszöntött a január, s vele együtt egy új esztendő sodorja tovább napjaink, melyek alatt remélhetőleg ismét számtalan értékes olvasmánnyal ismerkedhetünk meg. Sodródjunk hát mi is az árral, amely számos poétát ihletett meg életük során, merüljünk el hát kiváló alkotóink gondolataiban, melyek több-kevesebb szállal a tengerhez kötődnek!

„Puhábban hull itt az édes-bús zene,
mint gyepre elnyilt rózsa szirma hull,
vagy harmatot ha éj csöppentene
csöndes vizekre, gránit-árny alul;
s enyhébben nyugszik pilledt szellemen,
mint bágyadt pilla bágyatag szemen
hozván szép álmokat felőled, büszke menny!
Itt mély hűvös moha
s futóka inda-ostora
s forrás-közön leveles ibolya
s szirten álmos babér csügg s nem virul soha…"

/Tennyson – A lótuszevők: Karének (részlet)/

https://m.youtube.com/watch…


Scarlett0722 P>!
Kedvenc filmes, könyves, írós idézeteim

Ella se durmió en la orilla — a leányka elszenderült a parton. Nem fáj és nem old fel. Nem kérdez és nem vár. Tenger azért van, hogy partján így lehessen ülni és sóhajtani ellenállás nélkül, kérés nélkül, hála nélkül, ima nélkül, így, szemtől szemben azzal, ami van. Telítve lenni valamivel, amiben nincsen semmi halál. Barlangom körül ma a cserjén a tövisek is mások, mint tegnap voltak. Mi ez az új testet öltés? Túlságosan megszoktam, ha szólok, csak barlangom fala kong.
Most az óceán válaszol."

Kapcsolódó alkotók: Hamvas Béla

!


Anó>!

Ady Endre: Egyedül a tengerrel

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,
megölelem az ócska pamlagot,
megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,
lent zúg a tenger, a tenger örül,
lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló vad tengert hallgatom,
és álmodom az ócska pamlagon,
és álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
dalol a tenger és dalol a mult,
dalol a tenger és dalol a mult.

1906

!

Kép forrása: link

Merüljünk alá még jobban a habokban, s lássunk egy hasonlóan szép alkotást, @Emerencia megosztása által:


Emerencia P>!
Egy költő – egy vers

Percy Bysshe Shelley – A Szerelem Filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel –
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol… – S te soha
engemet?

Fordította: Szabó Lőrinc

2 hozzászólás
!

Kép forrása: link

S ha már a végtelen hullámok sodrásába kerültünk, íme pár hangulatos kép a versekhez:

https://moly.hu/karcok/1467716 @Lunemorte
https://moly.hu/karcok/1480300 @SDániel
https://moly.hu/karcok/1494934 @kérem_le_itt


pannik>!
Képzőművészet

Szinyei Merse Pál (1845-1920) Palermo (Vitorlás a tengeren)

1 hozzászólás
!

Az elragadó képek után lássunk most egy hangulatos költeményt, mely mélyreható soraival összemossa a határokat tenger és ember között!


Cs_N_Kinga>!
Egy költő – egy vers

Giovanni Pascoli – Tenger

A tengert nézem, tárva áll az ablak,
a rezgő vízből csillagkép dereng fel,
ott fönn a csillag, lenn a hullám ballag.
Fény hívogat. És lüktet rá a tenger.

Sóhajt a szél, együtt sóhajt a vízzel,
s az ár felett – ím – híd ezüstje ível.

Szép színezüst híd, tiszta habra vetve.
Kit vár vajon? S hová visz útja? Merre?

/Baranyi Ferenc fordítása/

!

Kép forrása: link

Következő versünk igen szemléletes költői képeivel a szemünk elé varázsolja a tájat, amely körül poétánk gondolatai úgy csaponganak, akár a mindent elnyelő, sötét hullámok:


Ildikó_Nagy_2 P>!
Egy költő – egy vers

Gottfried Benn – Palau

„Palau szigetén rőt este tündököl,
s húnyó árny csillog"
dalolj, az Asszony kelyheiből
is lehet innod.
Halálmadár rivall,
kong az enyészet
órája, mihamar
éj lesz, kísértet.

Hő sziklák. Oszlik az eukaliptuszok
trópusi pálmalénye;
ami még áll s mozog,
zúzódna végre,
míg lisztként elpereg,
szerteenyészik
alkonyi tengerek
káosz-öléig.

Palau szigetén rőt este tündököl,
s hogy árnya ring még,
homályból, harmatból száll egyre föl:
„soha és mindég";
a világ halálai
csak gázlók s révek,
s idegenség lesi
minden szülésed.

Mint áldozat zsírja forr
a fenyőtalpra,
lángágyad, mint a bor,
forr ki a partra,
tömkeleg megalit
és sírok és termek,
Thor-pöröly, futva mit
Ázoknak ejtett.

Akár az istenek
s császárok Zeusz úrnak
orcája elől egek felé tovamúlnak –
dalolj, már tűnik a lét
különös, vad iramban,
és Kháron pénze rég
nyelvünk alatt van.

Párzás. Nemz tengered
korallt, szépiákat,
mi egy még s fönn lebeg,
szétesni kiván csak –
Palau szigetén rőt este tündököl,
eukaliptusz-ragyogás ring szét,
s harmatból, homályból rúnákban zengi föl:
soha és mindég.

/Rónay György fordítása/

!


Anre_Airélav>!
Egy költő – egy vers

Lord Alfred Tennyson
A réven át

Napest, csillagvilág
s egy hívó, tiszta jel…
S ne zúgjon hab a révkapukon át,
ha bárkáin útrakel.

Telt ár vigyen, mely szinte szendereg,
s nincs habja, csobaja –
mi határtalan mélyből született,
tér most haza.

Félhomály, estharang,
nyomában éj lobog…
S ne szomorítson búcsú sem, ha majd
elindulok.

Mert bár tér s idő korlátaitól
az ár messzire von,
hiszem: ott vár Kalauzom, mikor
a révet elhagyom.
(Tellér Gyula fordítása)

Kapcsolódó könyvek: Keserü Katalin: Amrita Sher-Gil

Keserü Katalin: Amrita Sher-Gil

Kapcsolódó alkotók: Alfred Tennyson

!

Kép forrása: link

https://m.youtube.com/watch…

S ha már eleget eveztünk a költészet tengerén, rovatom zárásaként olvassuk el Mihail Jurjevics Lermontov gyönyörű költeményét, Kálnoky László csodálatos fordításában!


discipula_magistri >!
Egy költő – egy vers

Mihail Jurjevics Lermontov: Vihar

Sötét tenger fölött az égen
Vihar bőg, felhő gomolyog,
Tajtékosan zúgnak a mélyben
S összetolulnak a habok.
Sziklák körül tűzpántlikákat
A zord villám kigyója fon,
Dühödt elemek raja lázad.
S itt állok én a szirtfokon.

Állok… Emberfölötti vésznek
Erőitől reszkethet-e,
Aki, míg élt, hiába érzett,
S csalódás volt az élete,
Mivel a szív megmérgezője,
A rágalom úgy fonta be,
Ahogy a csúcsos sziklakőre
Fonódsz te, villám vad tüze?

Ó, nem! Cikázzatok ti, lángok!
Süvöltsetek csak fönt, szelek!
Én hidegen s közönnyel állok
És félelmet nem ismerek.

Kálnoky László fordítása

Kapcsolódó alkotók: Mihail Jurjevics Lermontov

3 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!