VersRovat

Rovatgazda
!

„A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik."

/részlet Pál apostol korintusiakhoz írt első leveléből/

Kép forrása: link

Végre beköszöntött a tél, s vele együtt hamarosan megérkeznek a várva várt ünnepek. Ebből kifolyólag e havi rovatomban összegyűjtöttem számotokra pár művet, melyek mély és tiszta érzelmekkel átszőtt soraikat tekintve idomulnak a szeretet ünnepéhez. Mindezeket pedig egyaránt válogattam közismert alkotóinktól, valamint Tőletek.

Íme, pár kapcsolódó karc, tőletek:
https://moly.hu/karcok/1059725 @Véda
https://moly.hu/karcok/1533483 @Ibanez
https://moly.hu/karcok/1310010 @Sárhelyi_Erika
https://moly.hu/karcok/1530739 @εïзPillangókisasszony0425εïз
https://moly.hu/karcok/1513641 @Borka_V_Szabó
https://moly.hu/karcok/1483353 @Anre_Airélav
https://moly.hu/karcok/1527906 @Raizo
https://moly.hu/karcok/1527755 @Könyvpillangó92_εïз
https://moly.hu/karcok/1531914 @odivne
https://moly.hu/karcok/1525799 @Rincewind
https://moly.hu/karcok/1531443 @csfannie
https://moly.hu/karcok/1203526 @Lyanna
https://moly.hu/karcok/1523959 @KULTer_hu


>!

Tisztulni nem más, mint elválasztani egymástól a jót és a kívánságot.

Le kell ereszkednünk a vágyak forrásához, hogy az energiát elszakítsuk a vágy tárgyától. Ott a vágyak igazak: megannyi energia. A tárgyuk hamis. De elmondhatatlanul fájdalmas szakítást jelent lélekben a vágynak és a vágy tárgyának elválasztása.

Ha leereszkedünk önmagunkban, úgy találjuk, hogy pontosan azt, amire vágyakozunk, már birtokoljuk.

18.

1 hozzászólás
!

Kép forrása: link

Lássunk hát elsőként rögtön két szívmelengető alkotást, melyek @_natalie_néven_ saját költeményei, s amelyekkel a szemfüles olvasók már találkozhattak is a Molyolók saját írásai című zónában:

Gyerekségek

Anyu, azon gondolkodom
alvás előtt minden este:
hogy kerül az égre csillag,
lehet, hogy csak rá van festve?

És az égi versenypályán
éles sípja van a szélnek?
Mennyit futnak még a felhők,
amíg végre célba érnek?

Sétálgat-e a Tejúton
egy nagy király minden este?
Azt is mondd meg: ott a zebra
más színnel van-e felfestve.

Hol van vége a tengernek?
Azt a szemünk mért nem látja?
Könnyű hajók ha kifutnak,
van-e mindnek odaátja?

A szivárvány hajlós hídján
átmehet-e, aki nem fél?
Hazaérnék este hétig,
hogyha engem elengednél?

Sebzett fáknak ágaira
hogy kerül virág tavasszal?
Lehet, hogy a tavasztündér
ragasztja fel ragtapasszal

vagy a méhek édes csókkal?
Láttam a sok apró ravaszt…
Képzeld el, a szirmaikra
fénnyel festik rá a tavaszt.

Annyi kérdés kéretőzik
esténként az én fejembe…
Anyu, hisz` te mindjárt alszol…
Rejtsük arcod tenyerembe.


_natalie_néven_ IP>!
Molyolók saját írásai

Mama, mi az, hogy karácsony,
mondd el nekem, kért a gyermek.
Olyan drágám, mint amikor
fénnyel telnek sötét termek.

Jászolmeleg szíveinkből
elillan a kinti kétség;
megengedjük, hogy estére
megszülessen bent a szépség

és a jóság emberarcú
szíveinkbe reményt karcol,
mert az éjjel minden angyal
imádsággal azért harcol,

hogy a sárban hófehéren
megszülethessen a Gyermek.
Tudd meg kincsem, hogy majd akkor
fénnyel telnek meg a termek.

!

Kép forrása: link

Az utóbb közölt alkotáshoz hasonló hangulatot áraszt a következő Ady-költemény, amelyre az Egy költő – egy vers zónában bukkanhatunk, @ágika54 megosztása révén:


klemi005>!
Egy költő – egy vers

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül…

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

1 hozzászólás
!

Kép forrása: link

S ha már a központi témánk a szeretethez kapcsolódik, tekintsük meg az alábbi verset, amely szintén egy molytársunk tollából kelt szárnyra!


Angyal_Bella>!
Molyolók saját írásai

Szeretet

Óvlak, míg tart az éj,
míg a reggel lágy szele
testedbe életet
nem lehel halk nesze.

Hófehér lélek
az éjnek sötétjén,
ahol kéz a kézben
kísérlek könnyedén.

A szeretet támasz,
s reményem szélesebb;
végtelen univerzum,
még nálad is fényesebb.

!

Kép forrása: link

De hogy szemezgetéseink közül ne maradjon ki sokak által kedvelt poétánk, Fernando Pessoa költészete sem, olvassuk most el egy igen elgondolkodtató versét a témához kapcsolódóan!


Kek P>!
Egy költő – egy vers

Fernando Pessoa:
Kevéssé fontos, hogy a szellő

Kevéssé fontos, hogy a szellő
Az illatot merről is fújja.
A szívnek nem szükséges, kellő,
Hogy a jó mi, azt tudja.

Legyen nekem elég ez órán,
Énem ringatja eme ének.
Mit számít, hogy megbabonázván,
Elnémítva erő s lélek.

Ki vagyok, hogy világ veszítsen
Annyit, mit álmodni remélek?
Úgy élek csak, körülkerítsen,
Ha körülkerít az ének…

Bernát Éva fordítása

!

Kép forrása: link

Jöjjön most egy régebbi megosztás @gazibla írásai közül: egy vidámabb hangulatú költemény, amely a karácsonyi hangulat és a szeretet jegyében íródott.


gazibla I>!
Molyolók saját írásai

Áldott békés karácsonyt minden molynak. :) Ez az első karácsonyom Veletek. :) Köszönöm hogy itt lehetek. :) :)

Csendes karácsony
(Gazi Béla)

Jó ilyenkor tenni-venni,
Szeretetben csendesen.
Jó ilyenkor megpihenni,
Ölelgetni kedvesen.

Megszületett a kis Jézus,
Áldottan és boldogan.
Ő lett nekünk a Krisztus,
S vigyázott ránk gondosan.

Áldjuk ma az ő nevét,
S köszönjük meg életünk.
Bocsásson meg minekünk,
Mindennap, ha vétkezünk.

Jó ilyenkor megpihenni,
Ölelgetni kedvesen.
Jó ilyenkor tenni-venni,
Szeretetben csendesen.

21 hozzászólás
!

Kép forrása: link

Lássunk most egy mélyebb vonatkoztatásaink által ide kapcsolható alkotást, amely Novalis: Himnuszok az éjszakához címen ismert kötetében található. Ez a könyv egyben az ajánlott olvasmányom is nektek ebben a hónapban, a Merítés teljes ajánlólistáját pedig itt találjátok: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol


somebody22 I>!
Egy költő – egy vers

Novalis: Himnuszok az éjszakához (részlet)

6. Halálvágy

Ha a heves kín letaszít
a föld sötét ölébe
s eltép a fénytől: jelt ad így
a boldog költözésre.
A keskeny csónak visz a menny
túlsó partjára sebesen.

Áldjuk az örök éjszakát,
áldjuk az örök álmot.
Melengetett a napvilág,
hervasztottak a gyászok.
Nem csábít többé messze táj:
Atyánkhoz mennénk haza már.

Otthonra már úgysem lel itt
hűségünk és szerelmünk.
Ha a hajdankort megvetik,
az újon mit szeressünk?
Ó! búsan áll és egyedül,
ki a szent hajdanért hevül.

A hajdanért, mikor derék
szivek szent tűzben égtek
Atyjuk orcáját és kezét
tisztelték még a népek,
s volt lélek, jámbor, tiszta, szép,
ki ősképét formázta még.

A múltért, mikor még remek
ősi törzsek virultak,
s halni vágytak a gyermekek
országáért az Úrnak;
s bár élet pezsdült, kedv fakadt,
szív szerelemtől is szakadt.

A múltért, hogy Isten leszállt
az ifjúság színében,
s halt értünk korai halált
szerelmetes hevében;
félelmet és kínt nem került,
s ezzel csak drágább lett nekünk.

Felé sóvárgunk szűntelen,
kiket beburkol éjünk.
Szomjunk nem szűnik percre sem,
amíg a földön élünk.
Haza kell térnünk mielőbb,
meglátni azt a szép időt.

Mi tartóztatna vissza itt?
Rég pihen sok szerettünk.
Sorsunk zárják le sírjaik,
s most fáj, szorong a lelkünk.
Nincs mit keresnünk itt tovább –
telt a szív – üres a világ.

Elönt az édes sejtelem
titkos-hatalmas árja.
Így visszhangzik a végtelen
a szívünk bánatára.
Sóvárognak szeretteink,
s vágyuk fuvalma meglegyint.

Vár odalent a Vőlegény,
Jézus, a drága mátka.
Alkonyodik már, a szegény
szeretők vigaszára.
Bilincsünk álom oldja meg,
s az Atya tárt karjába vet

fordította: Rónay György

!


Nazanszkij >!

Isten lámpásai

Az újságban volt: Varga Mancika
Lámpát tisztított. Mostohája mondta,
Hogy az olyan fényes legyen, mint a nap,
S oly tiszta az üvegje, mint a kristály.
És Mancika remegve fogta kézbe
A sima hengert, mert a mostoha
Kegyetlen volt, akárcsak a mesében.

És így esett, hogy a reszkető kézből
Az üveg kiesett, s ezer darab lett.
És ekkor Varga Mancika halálos
Ijedelemmel és szomorúsággal
Maga elé meredve nézte, nézte
A szörnyű kárt, a rettentő csapást,
És elsötétült tört lámpása láttán

Egész világa körülötte, és ő
Szép csöndesen s nagy gyorsan leemelte
A polcról azt a homályos palackot,
Melyben zsírszóda volt, s kiitatta sebten.
Az újságban volt: a Rókusba vitték,
Hol már eszméletét nem nyerte vissza,
S reggelre egy jobb létre szenderült…

…És akkor szállni kezdett hófehér,
Fénylő szárnyakkal a felhők fölött,
Nagy messze, mélyen elmerült alatta
A nyomorúság és a mostoha,
A külvárosi szürke bérkaszárnya
A tüdővész s éhség áristomával,
Hová a nap még délben sem tekint be.

S egyszerre csak nagy, tiszta fények égtek,
Amerre szállott, ragyogó magasság
Fogadta, eddig nem hallott zenével.
A jó Isten maga vezette kézen,
És szólt: Ezek az én lámpásaim,
Ezeket nem kell tisztogatni. Mindig
Itt fényeskednek felhő, gyász fölött.

Válassz közülük egyet, Varga Manci!
És Varga Manci választott egyet,
S mikor a fényes lámpást kézbevette,
Az elkezdett káprázatos dicsően
Tündökleni és melegíteni,
Mint csak a jóság és a szeretet,
A részvét és az irgalom a szívben.

623–624. oldal, Versek, 1926 (Magyar Helikon, 1970)

!

Kép forrása: link

S végül, de nem utolsósorban, barangolásunk végére érve, zárjuk merengéseinket az alábbi költeménnyel, mely örökérvényű mondanivalójával káprázat el bennünket!


FontolvaHaladó>!
Egy költő – egy vers

Keresztes Szent János: Szerelem élő lángja

Szerelem élő lángja,
lelkem legközepében
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
Nem fáj sebed marása,
fejezd be hát egészen,
találkozásunk hártyáját szakítsd el!

Ó, seb gyönyörbe forgatsz!
Ó, égés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Örök életről hírt adsz,
kárpótolsz mindenért te!
Megölsz, s halállal új életre keltesz.

Örökkön égő mécses,
érzékeim homályos
üregeit világod beragyogja,
mi vak volt, íme fényes,
tökéletes, világos,
melegét, fényét Kedvesének adja.

Mellemben lakva titkon
ébredsz, ha jő a hajnal,
eszmélkedsz nyugalomra, szerelemre.
Lélekzeted beszívom,
eltöltesz javaiddal.
Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

Kapcsolódó könyvek: Keresztes Szent János: Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája

Keresztes Szent János: Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!