VersRovat

Rovatgazda
!

Kép forrása: link

„Ez itt a csönd világa,
itt minden, ami bánt,
holt szél, holt víz sírása,
holt álom egyaránt…"

/Algernon Charles Swinburne: Perszefoné kertje/

Végre elérkezett az ősz utolsó hava, lassan beköszönt a tél, s vele a várva várt ünnepek. Várakozásaink közepette azonban ismét érdemes elmerülni a legújabb Merítésben, hiszen az e havi VersRovatban egy különösen kedvelt alkotó művei közül válogattam össze számotokra néhány lélekmelengető alkotást. S hogy ki lehet ő, azt elárulják az alábbi sorok!


Gunray>!

H. P. Lovecraft: A Tenger Menyasszonya

Feketén dereng a szirtfok mögöttem,
s messze sötétlik a parti homok.
Mély homályba fulladt ösvényen jöttem…
Veszett múltamra búsan gondolok.

Lágyan nyaldossa a part menti szirtet
a tenger, e hangot jól ismerem,
Vállamra hajtva fejét, egykor itt tett
Unda, a tündér, sétákat velem.

Fényes a nap, min találkoztam véle,
édes mint szellő a kék tengeren.
Aznap kötöttem a Vágy bilincsébe:
s boldog voltam, s ő boldog volt velem.

Soha nem kérdeztem, hogy merre járta
útját, és soha nem kérdezte ő.
Gyermeki szívvel, indokra nem vágyva
fogadtuk, amit a sors írt elő.

Egyszer egy tündöklő holdfényes éjen
ott álltunk ketten a nagy szirt fokán.
Haján fűzfafüzér lengett a szélben,
az erdőn szedtük egy sétánk során.

Furcsa pillantással meredt a partra,
megigézte őt a hang és a mély.
És mint tovább nézte, mássá lett az arca:
zord, mint a tenger s bizarr, mint az éj.

S hulló könnyeimmel otthagyott engem,
fenn, az általa megáldott helyen,
s tekintetem egyre feljebb engedtem,
míg követte édes Undát szemem.

És elcsendesült a háborgó tenger
Unda a tündérnek lába előtt,
s ő köszöntötte kellő tisztelettel,
majd rám nézett, s a mély elnyelte őt!

Soká kószáltam a parton magamban,
mialatt magasra kúszott a Hold.
Majd leszállt újból, hajnal hasadt halkan,
S a kín a lelkem mélyéig hatolt.

Széles e világon által kutattam:
messzi sivatagban s hét tengeren
s egyszer egy bőszen tomboló viharban
megláttam egy hullámon kedvesem.

Szüntelen kóborlok bármily veszélyben,
mert míg őt nem lelem, nem nyughatok!
S ismét a tajtékos vizekhez értem,
hol rám köszöntek a múlt tegnapok.

S ó nézd! A tenger sűrű ködfátylából
vészjóslón ébred a vérszínű Hold
és udvara kéken szikrázva lángol,
s furcsa arcképe lelkembe hatolt.

A Holdból, ím fényes híd nyúlt a partra,
hullámból épült csillámló csoda!
S bármily esendő is, átmenni rajta
könnyű, és túl vár szép álmok hona.

De minő arc, mit a holdfényben látok,
megleltem volna eltűnt kedvesem?
És már a fényhídon mind beljebb járok
hozzá, látványa gyorsít léptemen.

Meg-meginogva, hullámtól ölelten,
egyre előre szép arca felé!
imát morzsolva, zihálva siettem,
s így értem a báj árnyképe elé.

Felettem vizét a tenger bezárta,
s ím a szép árnykép megindul felém.
Próbált kiállva békét találni a
Tenger Menyasszonya, Unda és én.

Kapcsolódó alkotók: H. P. Lovecraft

!

Kép forrása: link

Howard Phillips Lovecraft (Providence, Rhode Island, 1890. augusztus 20. – Providence, Rhode Island, 1937. március 15.) amerikai író, publicista és költő főképp borzongató novellái révén vált ismertté, ennek ellenére verseivel is gyakorta találkozhatunk a molyok megosztásai által. Mielőtt azonban elmerülnénk azokban, olvassunk bele néhány, az alkotóhoz kapcsolódó tartalomba!

https://moly.hu/karcok/1186001 @csartak
https://moly.hu/karcok/1248229 @lzoltán
https://moly.hu/ertekelesek/3524665 @Mortii
https://moly.hu/idezetek/950644 @Molymacska
https://moly.hu/idezetek/1010733 @Inimma
https://moly.hu/idezetek/1015443 @Th3DarkKn1ght
https://moly.hu/karcok/1270045 @Próza_Nostra
https://moly.hu/karcok/1239840 @Asgard47
https://moly.hu/idezetek/483459 @ppayter
https://moly.hu/karcok/1343011 @Lilkó


!

Kép forrása: link

Lássunk most egy igazán kiemelkedő írást Lovecraft tollából!

Nathicana

Záisz sápadt kertjében történt,
Záisz ködlő kertjében történt,
hol az éjfél üde heroldja
a fehér nephalot virágzik.
Hol a csendes kristálytó szunnyad,
hol csermelyek némán ömölnek
a barlangjaiból Kathosnak
hol az alkonylelkek lakoznak.
És tavon és csermelyen által
tündér és démonalakkal
megfaragott, messze fehérlő
alabástrom hidak hajolnak.
És különös napok ragyognak,
És különös Banapis holdja,
Mely a sűrüsödő homályban
A repkényzöld sánc mögött nyugszik.
S Yabon fehér párája hull itt,
S e kavargó párában láttam
Az isteni szép Nathicánát,
Koszorús, hószín Nathicanát,
Karcsú, fekete hajú Nathicanát,
A vörös ajkú Nathicanát,
Széphangú, édes Nathicánát,
Holdleplű, kedves Nathicánát,
aki nékem örök szerelmem
A szelídítetlen idők éveitől,
A szelídítetlen csillagok napjaitól.
Ma minden szelíd, de Yabon nem.
És itt tölténk minden időnket,
Két ártatlan záiszi gyermek,
Ki békén járt lugast és ösvényt,
S hó nephalot volt koronájuk.
Az alkonyban mily sokat úsztunk,
Az asztaltonoktól fehérlő
Sok virágos dombon és réten.
A szerény, de drága asztalthon,
Egy álom egy álomvilágban,
Mely szépségesebb, mint az Éden.
Egy álom, mely tisztább az észnél.
És álmodtunk s szerettünk folyton,
Míg el nem jött Dzanninnak átka,
A démonvert Dzanninnak átka,
És vörösen égett a napfény,
És vörös lett Banapis holdja,
És Yabon vöröslő gőzei,
És vörös a virág s a csermely,
És a hidak alatt még a tó is,
Sőt még a hűs alabástrom
Is ijesztő rózsaszínt öltött,
Míg az összes tündér és démon
Már vörösen bámult az árnyból.
S vörös lett szememnek fénye
S mint őrült, kerestem e sűrű
Függönyön át szép Nathicanát,
Szeretett, fehér Nathicanát,
Az állandó, szűz Nathicanát.
De az egyre örvénylő téboly
Elfödte a szememnek fényét
Átkozott vöröslő látomásom
És új földet vont a szememre:
A vöröslő sötétség földjét,
Egy kómát, mit úgy hívnak: élet,
Rút kóma, mit úgy hívnak, élet,
S lám, benne sok árnya a szépnek,
Csaló, üres árnya a szépnek,
Mi Dzanninnak borzalmát rejti.
S én vágytelten csodálom őket,
Mert olyanok ők, mint a kedves,
Oly formásak és szépek mint a kedves,
Ha gonoszság ül is szemükben,
A gonosz, mely nem bír kegyelmet,
És rosszabb, mint Taphron és Latzgoz,
Szép leplével kétszer is rosszabb.
S csak éjféli álomban jő el
Az elveszített Nathicana,
A sápatag, szűz Nathicana,
Ki pillantástól tovatűnik.
S én keresem újra és újra,
És Astarte borából főzött
Plathotisi nedűvel hívom,
Mit erőssé tettek a könnyek.
És sóvárgom Záisznak kertjét
A veszett, szép Záisznak kertjét,
Hol az éjfél üde heroldja
A fehér nephalot virágzik.
S már az utolsó kortyot nyelvén,
A kortyot, mely démonnak kedves,
S a vöröslést messzire űzi,
E kómát, mit úgy hívnak, élet,
És most, most, ha el nem hibáztam,
A vöröslő téboly elillan,
S emberférgek éjének mélyén
A béklyóim mind elkorhadnak.
És kínzatott szememnek újra
Fehérlik a záiszi hajnal,
S a yaboni párában áll majd
Az isteni szép Nathicana
A meglelt, örök Nathicana,
Hasonlatost nem rejt az élet.

/Vachter Ákos fordítása/


!

Kép forrása: link

Az olvasás szeretetével Lovecraftot nagyapja hatalmas könyvtára ismertette meg családja 1893-as költözése után, melyre azt követően került sor, hogy alkotónk édesapja megőrült. Később, 1905-ben beiratkozott a Hope Street High Schoolba, de végül mégsem végezte el az itt megkezdett tanulmányait, ugyanis egészségi állapota igencsak gyengének mutatkozott. Ez idő tájt viszont egyre sűrűbben jelentek meg művei többek között a Providence Journalben, a Scientific Americanben, illetve az Evening Tribune-ben.


Lunemorte P>!

ANTARKTOS

Álmom mélyén egy hatalmas madár suttogott nekem
a sarkvidéki pusztaság fekete kúpjáról,
mi a jég fölé emelkedik: magányosan, ridegen,
ostromolva, verve korok viharától.
Ide még sosem vette földi alak útját,
csak fakó napok és halvány hajnal-fények
világították meg az üreges sziklát,
minek készítőit csak sejtik a Vének.

Ha ember pillantaná, csak csodálkozna,
hogy a Természet vele ily dombbal tréfál,
de a legnagyobb rész – a madár súgta –
a mérföldes jég alatt álmodva vár.
Isten óvja az álmodót, aki elé őrült látomása
a kristály-mélységben a holt szemeket tárja!

!

Kép forrása: link

Lovecraft 1924-ben New Yorkba költözött, majd Sonia Haft Greene-nel kötött házasságot, ám kapcsolatuk sajnos nem volt hosszú életű, így 1926 áprilisában visszaköltözött Providence-be, nagynénjéhez.


Cneajna>!
Egy költő – egy vers

H. P. Lovecraft

Poe járt erre…

Örök ábránd itt az árnyak sorsa,
Álmaik a tovatűnt századok;
Ős-szilek árnya hull a halmokra,
Boltívük alatt szunnyadó korok.
Mindenütt emlékek fénye remeg,
Múlt napot idéznek holt levelek,
Vágyukban képek, hangok: tegnapok.
Kísértet suhan búban, magányban,
A szenthelyen, hol sehol nincs nyoma;
Gyarló szemek nem láthatják meg őt,
Bár átzeng a múlton titkos dala.
S kevés, ki ismer tündéri mesét,
S látja a sírok közt Poe szellemét.

fordította Szegedi Sándor

1 hozzászólás
!

Kép forrása: link

Akkoriban született meg számos népszerű műve: a Cthulhu hívása, a Pickman modellje és a Rémület Dunwichben, melyek a Weird Tales magazinban jelentek meg.

A Yuggoth Gombái
(részlet)
IV. A Felismerés

És eljött a nap, úgy mint egykoron,
midőn láttam a tölgyes völgy ölét,
mely őrzi a föld fullasztó ködét,
s hol téboly ette árnysereg oson.
Nem változott – a szennyes halmokon
felszálló füstcsík hordja szét
a Névtelen hírét, s a buja rét
egy faragott kőoltárt körbefon.

Egy test hevert a nyirkos kőlapon,
és más lények ültek tort a test körül,
E fakó föld, tudtam, nem otthonom,
ez Yuggoth, hol oly csillagos az űr!
A test felém sikoltott egy nagyot,
s már késve eszméltem, hogy én vagyok.

/Vachter Ákos fordítása/

Nézzünk egy aktuális kihívást az alkotóhoz kapcsolódóan:


Doge>!

Olvassunk H.P. Lovecraft-tól olvasós

Elolvasandó könyvek száma1
Elkezdődött2020. január 5., 12:14
Jelentkezés vége2021. január 5., 12:00
Véget ér2021. január 5., 12:10

Olvassunk el legalább 1 könyvet a horror egyik nagymesterétől, H.P. Lovecraft-tól.
Ahhoz, hogy megszerezd a kitüntetést:
-Olvass el legalább 1 könyvet amit Lovecraft írt (akár angolul is)
-Értékeld, szövegesen is!
Az olvasásokat csak a kihívás kezdetétől fogadom el.
Képek forrása:
https://tarsasjatekvarazs.blog.hu/2017/03/15/cthulhu_mitosz
https://symbolikon.com/downloads/cthulhu-lovecraftian-m…

Kapcsolódó alkotók: H. P. Lovecraft

78 hozzászólás
!

Kép forrása: link

„1937. március 15-én halt meg rákban. Providence-ben, a Swan Point temetőben helyezték örök nyugalomra. Négy évtizeddel később emeltek sírkövet rajongói »Én vagyok a gondviselés« (»I AM PROVIDENCE«) felirattal.“

Idézet forrása: link


TBA_Könyvek KU>!

H. P. Lovecraft: Rémület yule-időn
Fordította: Sütő Fanni

Hó fedi a földet,
a mély éj csak terjed,
kihűltek a völgyek,
s a láp feketén szenved,
de a dombtetőn villanó fény régi pogány
ünnepet sejtet.

Vész terhes a felleg,
nyugtalan az éjjel,
halottak ébrednek
s földöntúli kéjjel
éltetik a napot, tánccal, dallal
fakó, rothadó szentéllyel.

Nem földi széltől
leng a tölgyrengeteg,
beteges ágvégről
őrült fagyöngy lengedez.
Vigyázz, letűnt druidák sírjából
kelő sötét erők ezek.

Ily tetteknek legyél
apátja vagy főpapja,
zengd kannibál hevét,
ha eljő rút napja
az ünnepnek, s mutasd meg
a hitetleneknek a gonosz jelét!

Grafika: Gombalovas

!

Kép forrása: link

S most vessünk egy pillantást e pár sorra, melyek bizonyosan ismerősen csengenek mindazok számára, akik beletemetkeztek már Lovecraft verseibe:

Nemezis
(részlet)

Álmok ördöngös kapuján által,
s túl az éj hold-sápadt mélységein,
zenét szőttem szemem sugarával,
s számolatlan éltem életeim,
de most csak kínlódom és sikoltok, ha a reggel jő odakinn.

Én még együtt forogtam a Földdel,
léte hajnalán, míg láng volt az ég.
Engem az űrnek sötétje tölt el,
hol a bolygókra nincs szabva vég,
hol csak gördülnek dúlt iszonyatban és nevük sincs, fényük sem ég.

Én a tengerek felett suhantam
vég nélkül a baljós égbolt alatt,
amely dús volt sok tébolyult hangban,
és a villámoktól széjjelhasadt;
hol láthatatlan zöldvizi rémek siralma reám szakadt.

Én alámerültem, mint a szarvas
amely ősi lombot félreseper,
hol jelen van valami hatalmas,
mi büszkén jár, hol más lépni se mer.
S most futok attól, mi körülvesz s a holt ágak közül figyel.

/Vachter Ákos fordítása/


Joshua182>!

Milyen keveset is tud a földi én az életről és kiterjedéséről! Nem is tanácsos többet megismerned a saját nyugalmad érdekében!

103. oldal, Az álom fala mögött

!

Kép forrása: link

Végezetül pedig lássunk egy értékelést, amely Az ősi út és a hírnök versei című kötetéhez íródott!


Lunemorte P>!
H. P. Lovecraft: Az ősi út és a hírnök versei

„Nem volt kéz, mi visszatartott volna,
az éjjel, mikor ráleltem az ősi útra"

Ha nem elég számodra az összes kötetben lévő rettenet, nos ez esetben szeretettel ajánlom ezt a könyvet. Gyújts egy gyertyát, kapcsold le a villanyt, zárd ki a külvilágot. Csak te vagy és a könyv. Csak a könyv és te! Sötétben és borral garantált a hangulat. Egy kis zenei aláfestést is alkalmazhatsz a tökéletes rettegéshez. Sok sikert!
//Akinek nem tetszik, az vagy nem szeret félni vagy nem alkalmazta a fentebb leírtakat.//


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!