Versrovat

Rovatgazda
!

Örömmel vettem tudomásul, hogy a továbbiakban én szerkeszthetem a VersRovatot, ezért igyekeztem kiragadni pár érdekes költőt hazánk,valamint a világirodalom történetéből. Az idényre való tekintettel első összeállításomban elhoztam nektek néhány gyönyörű költeményt, melyek hűen tükrözik az ősz hangulatát.

Kép forrása: spoiler

Szemezgessünk tehát a költészet eme gyöngyszemei közül!


>!
verdeleth

A férj:
Ez a sor itt szétrágott ölek, és
ez a sor oszló mell. Ágy bűzlik ágy
mellett. A nővér óránkint cserél.

Hajtsd fel nyugodtan ezt a takarót.
Látod: e kupac zsír és rothadó nedv
egykor nagy volt egy férfinak
s úgy is hívták, hogy mámor és haza. –

Jöjj, nézd ezt a heget a mellen. Érzed
a puha csomók rózsakoszorúját?
Csak tapints rá. A hús puha, s nem érez. –

E nőnek szinte harminc teste vérzik.
Emberben ennyi vért? Soha. –
Ennek előbb még
gyereket vágtak ki rákos hasából. –

Altatják őket. Éj-nap. – Az újaknak
azt mondják: ez a gyógyálom. – Vasárnap,
vizitkor, kissé enyhébb az adag.

Táplálék? Nem, már alig fogy. – A hátuk
sebes. Látod a legyeket. A nővér
néha lemos. Ahogy padokat mosnak. –

Itt már a sír ring minden ágy körül.
A hús sárrá terül. A hő tűnik.
Nedvek csörgedeznek szét. Hív a föld.

Férj és feleség átmegy a rákbarakkon

!

Elsőként essék pár szó Gottfried Benn költészetéről.

A német származású orvos, költő és esszéista 1886. május 2-án született Brandenburg városában, melyet ma Putlitz néven ismerhetünk. Költészete az expresszionizmus jegyében kezdődött, formabontó ábrázolás jellemezte, melyben a diszharmonikus, vagy épp olykor tabuként kezelt témákat boncolgatta. Alkotásait a halál,az elmúlás eszméi árnyalták, nagy hangsúlyt fektetett az emberi lét mulandóságának meglepően racionális ábrázolására.

Íme, egy kevésbé ismert verse a mulandóságról:

Búcsú

Betöltesz, mint új sebet vér folyója,
és folysz sötét csíkokban egyre lent,
megnyúlsz, mint éjszakában az az óra,
mikor a rét árnyéka róna lett.
Rózsaként súllyal virulsz minden kertben,
te korból s hiányból való magány,
te túlélés, ha az álom ellebben
túl sok kín és túl sok tudás után.
A valótól korán elhidegültél,
a világot tagadtad, mely adott,
a csábos részletektől kimerültél,
mert belső éned társat nem kapott;
ím a mélységből semmihez se érve,
a mély nem szól, és nem is küld jelet,
fogod hallgatásodat, a gyászéjbe
le, a késő rózsák közé veted.
Olykor hiszed, hogy vagy –: külön történet –:
ez voltál te? – hogy bírtad feledni!
ez a te képed? ez a te kérdésed,
szavad, égfényed volt valamennyi?
Szavam és égfényem eltűnt a porba,
szavam, égfényem elvesztegettem –
ki így járt, legyen felejtés a sorsa,
és a múlt időt ne érje tetten.
Záró nap –: későn izzón; térben messze,
egy vízér messzi cél felé vetett,
hol ősi fákat magas fény mos össze,
mely az árnyékban magából párt teremt;
se gyümölcs, se más, mi kalászt érlelne:
maga a szüret is alávaló –;
játékot űz, érzi fényét, és nincs benne
emlék – kimondták, mi kimondható.

Benn orvos lévén sajátos módon viszonyult a költészethez, ebből fakadóan versei megjelenése után előfordult, hogy felháborodást váltott ki szélsőséges ábrázolásmódjával, amikor némely művében az embert mint kémiai folyamatok bomlékony termékét szemléltette.

Kép forrása: spoiler


>!
Avenyir

ORPHEUSZ HALÁLA

Ahogy elhagytál, Drága –
kivetve Ereboszból,
Rhodope rideg
erdejébe vonulva,
színt játszó bogyók,
rőt izzású gyümölcs –
lombot fakasztva,
a lírát verve,
hüvelykkel a húron!

Már harmadéve az északi szélben!
Holtakon tűnődni édes,
oly távoli vagy,
tisztábban hallik a hang
és érzi a csók,
a röpke és a mély –
de te az árnyak közt bolyongva!

Ahogy elhagytál –
megrohamoznak a folyami nimfák,
integetnek a sziklatündérek,
búgnak: "a puszta világban
csak faunok és manók, de te,
énekes, bronzfény
és fecskeegek fölboltozója –
el a hangokkal –
Felejteni – !"

– fenyegetnek – !

S az egyik oly furcsán mered rám.
És egy nagy, pettyezett,
tarkabőrű ("sárga mák")
alázattal, szüzesség-sejtetően,
féktelen vágyódva csábít – (bíbor
a szerelem kelyhében – !) mindhiába!

fenyegetnek – !

Nem, nem szabad elenyészned,
nem szabad egybemosódnod
Proknéval, Ioléval, Drüopéval,
vonásaid Atalantával elkeverned,
hegy lehetőleg Eüridikét
dadogják Lisznál –

mégis: fenyegetnek – !

és most a kövek
nem engedve már a szónak,
az énekesnek,
beburkolózva mohába,
a lombcsitította ágak,
a kalászenyhítette balták – :
mezítelen csapások – !

most védtelent, a vad szukák
hajigálnak,
most nedvesek már a pillák,
vérzik az íny –
és most a líra –
alá a folyón –

zengnek a partok –

Rónay György fordítása

!

Kép forrása: spoiler

A kritikus fogadtatás következő költőnk alkotásai esetében is előfordult.

Charles Baudleaire 1829. április 9-én született Párizsban. A világirodalom jelentős alakjaként ismert költő és művészeti esszéíró-kritikus. Költészetét számos botrány és kritika árnyalta, élete fő művének címét elsőként A Rossz virágaiként fordították, majd 1923-ban jelent meg A romlás virágai teljes kiadása, Babits Mihály, Szabó Lőrinc és Tóth Árpád műfordításaival.
Az alábbiakban egy különösen szívbemarkoló költeményét hoztam el nektek:

Őszi ének

1.

Sötétség és hideg vesz körül nemsokára;
tündöklő nyaraink gyors tüze, ég veled!
Hallom, kopogva hull már házunk udvarára
a fa, s visszhangosan dördűl a kövezet.

Visszajön az egész tél belém: vad robotban
gyúr düh és gyűlölet, undor és félelem,
és mint a lemenő nap a sarki pokolban,
vörösen ragyogó jégtönk lesz a szivem.

Borzongva hallom, a hasábok hogy zuhognak;
ha vérpad épül, az sem ád ily hangokat.
Lelkem torony, amely lassankint összeroskad
az ostromgép nehéz ütései alatt.

S úgy tetszik, míg ez a kopogás sír alattam,
hogy koporsót szegez itt valahol az ács…
Kié lesz? Hogy siet! — Tegnap nyár volt; ma ősz van.
A zaj titokzatos, mint egy elutazás.

2.

Szeretem hosszu zöld szemeid ragyogását,
szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok,
s nem szomjazom szemed, szobád s a tűz varázsát,
csak a napot, amely a tengeren ragyog.

De azért légy anyám, szeress, hajolj szivemre,
még ha rossz vagyok is, hálátlan s hűtelen;
szeretőm vagy hugom, légy édes naplemente
vagy őszi glória tűnő életemen.

Rövid szerep! A sír már les az áldozatra!
Óh, vond öledbe, vond, s öleld homlokom át,
hadd élvezzem, fehér s forró nyarunk siratva,
az őszutó szelíd és sárga sugarát!

Az irodalmi életben elért sikereit beárnyékolta betegsége, valamint anyagi nehézségei, ám ennek ellenére gyakran tartott előadásokat és felolvasásokat Belgiumban.


>!
Naneth 

A józan ész azt sugallja, hogy a földi dolgok jóformán alig léteznek, és az igazi valóság csupán az álmok világában lelhető meg.

(első mondat)

!

Végül Namurben szélütés érte, így megbénultan szállították Párizsba, ahol egy magánkórházban töltötte el életének utolsó hónapjait.


>!
Frank_Spielmann I

Ami nem formátlan kissé, az közönyösen hagy; – ebből következik hogy a szabálytalanság, vagyis a váratlan, a meglepő, a meghökkentő lényeges tartozéka és jellemzője a szépségnek.

Röppentyűk

!

Olvassunk most pár sort hazánk egyik kiváló alkotójáról, aki szintén egyedi módon ábrázolta az elmúlás témáját!

Kosztolányi Dezső Szabadkán született 1885. március 29-én, virágvasárnap. Az irodalmi élet számtalan területén alkotott mint író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, valamint újságíró. Utóbbi ténykedését többek között a Szeged és Vidéke, a Bácskai Hírlap és a Budapesti Napló című folyóirat tette közzé, majd később A Hét is közölte írásait.1936. november 3-án tüdőgyulladásban vesztette életét, ez év decemberében a Nyugat folyóirat különszámmal tisztelgett az emléke előtt.

Kép forrása: spoiler


>!
Linda800929 P
Egy költő – egy vers

Kosztolányi Dezső: AKARSZ-E JÁTSZANI

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

3 hozzászólás
!

Emlékezzünk egy költőre, egy különösen megható költeménye által, melyet a magyar irodalom talán egyik legmélabúsabb lírai költeményeként tarthatunk számon!

Azon az éjjel

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzadó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.

Kép forrása: spoiler


>!
Jackal
Egy költő – egy vers

Kosztolányi Dezső
Szabadság

Ó óriási kéj szabad varázsa!
Lelkem szabad, mint egy bitang ladik,
bordáimat a hab törése rázza,
a víz felém hullámokat hajít.

Láncom lecsüng, utamba kósza szél jő,
a hab fehér tajtékot köp reám,
de mégis úszom én, dicső vezérlő,
s hátán visz a szolgám: – az óceán.

Kapcsolódó alkotók: Kosztolányi Dezső

!

Kép forrása: spoiler

S ne feledkezzünk meg a szintén e korban élő Baumgarten-díjas költőnkről sem:


>!
Horváth_Evelyn

Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

!

Reményik Sándor Kolozsváron, 1890.augusztus 30-án látta meg a napvilágot, s a magyar líra egyik kiemelkedő képviselőjeként ismerhetjük. Élete során számos elismerést és díjat kapott, 1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjjal, 1940-ben pedig Corvin-lánccal ismerték el munkásságát.


>!
B_Tünde P
Egy költő – egy vers

Reményik Sándor: Szünet

Csak zengedezett halkan a tücsök.
Egyszer elhallgatott.
Úgy éreztem: a hideg holdvilágban
Egy pillanatra minden megfagyott.
Elállott a mindenség szívverése
A kis éjféli dalnok szünetén.

Vajjon érez ilyesmit valaki,
Ha elhallgatok én?

!

Jelenczki István egy 2018-ban bemutatott portréfilmjében (Öröktűz I-II. „Egy lángot adok, ápold, add tovább” – Portréfilm Reményik Sándorról) emlékezett meg a költőről.

Reményik Sándor – Én elengedtem…

„Nem, mégsem engedem el a kezét!”
Írta, mikor már szinte haldokoltam.
S megértették egysoros levelét
Akkor az égben s a pokolban.
Sikoltása forró szélvész gyanánt
Becsapta menny és pokol ajtaját.
Pedig kettő közül valamelyik
Engem akkor már tárva-nyitva várt.
„Nem, mégsem engedem el a kezét!”
Pedig messziről írta egysoros,
Kétségbeesett és akaratos,
Gyönyörű levelét.

Nem telt bele egy év:
Én álltam ágya mellett.
De nem tudtam úgy ostromolni mennyet.
És fogtam szinte végig a kezét.

És elengedtem mégis a kezét.


>!
Debut
Egy költő – egy vers

Reményik Sándor – Önmagamba falazva

Mi ez? Hol vagyok én?
Hogy kerültem ide
Megint?
Falak, falak:
Égigérő falak
Vesznek körül
Elrendelés szerint.

Kéz nem nyúl rajtuk át.
Hang nem hat rajtuk át.
Egy csillag sem üzen.
Tán vétkeimből nőttek e falak –
Köztük vakon vergődöm,
Némán és süketen.

Tűrnék, Uram, tudod
Békességgel más, nagy fájdalmakat –
Csak ezeket elvennéd,
Csak ezeket elvennéd!
E vastagodó kripta-falakat.

Adnál erőt elveszteni magam –
Vagy szabadulni: erőt a karomba.
Voltam szabad,
Most újra rab –
Élhetek-e tovább
Így, befalazva önmagamba?

Voltam szabad –
Az egészség mámorát kortyolgattam,
Szürcsölgettem a munka gyönyörét,
A szeretet ős-ózonát.
S falak, falak…
Valakinek, aki szeret,
Aki tiszta, aki szabad
És aki lát:
Add kezébe a jerikói trombitát.

1936

Kapcsolódó könyvek: Reményik Sándor: Magasfeszültség

Reményik Sándor: Magasfeszültség

Kapcsolódó alkotók: Reményik Sándor

!

Kép forrása: spoiler

A mély és megrendítő versek alkotóinak sorából nem hagyhatjuk ki az angol irodalom egyik meghatározó klasszikusát sem, aki örök érvényű alkotásaival lopta be magát a romantika kedvelőinek szívébe:


>!
Kisanna 

Az Ősz mély bánatát ma

Az Ősz mély bánatát ma
elsóhajtja a szél:
több, mint a tavasz virága
földön a holt levél.

Az éj nyugodni nem hagy,
bolyongni hívna már:
sok régmúlt érzés szorongat,
prédára gyűlt sakál.

Volt oly sok enyhe, drága,
s most didergek belül:
múlna el rólam mindnek árnya,
ha fényük elkerül.

Rég hamvas ifjúságát
a vén majmolja így:
kérges lelkem csak egyre rázzák
hév, vad szeszélyeik.

Ha feledt öröm árán
megváltható a múlt,
s legdrágább kincsen sírba szállván
kínom is porba hullt,

talán új virradatra
nyithatnám rá szemem,
s orcám új nyár vonná aranyba,
szívem új szerelem.

Az Ősz mély bánatát ma

!

Emily Jane Brontë angol költő- és írónő, aki közismert regénye, az Üvöltő szelek által vált híressé, de emellett számos gyönyörű verset is hátrahagyott az utókornak. Gyermekkorukban nővéreivel és fiútestvérükkel képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine), melyekhez számos történetet írtak. Akkoriban a női írókkal szemben többnyire előítéletes, sőt, olykor ellenséges volt a társadalom – ennek köszönhetően később Emily felvette az Ellis Bell írói álnevet.

Emily Brontë:
Köröttem szürke sírkövek

Köröttem szürke sírkövek,
árnyékot mind messzire vet.
Miközben lépek a gyepen,
holtak nyugosznak csendesen:
A fű alatt, a föld alatt
örökre éj, örökre fagy:
elmúlt évek emlékeit
idézi szemem, s könnyezik:
idő, halál és gyötrelem
sebe nem forr be sohasem.
Idézzem csak a kín felét,
mit láttam itt lent, és az Ég
maga, bármily tiszta lehet,
lelkem nem nyugtatja meg.
Fény drága földje! fiaid
fájdalmaink nem ismerik:
nem érik, mily kísértetek
gyötrik az ember-sejteket,
mily vendégek laknak belül –
téboly, keserv, a könny s a bűn!
Legyen nekik a lét örök
révület, új s új gyönyörök:
mi nem hívjuk, hogy jöjjenek
velünk sírni bús könnyeket.
Nem – a szenvedés poharát
a Föld másnak nem adja át:
nem érdekli az Ég – a mi
halandóságunk fáj neki.
Anyánk, enyhítni mi segít
határtalan gyötrelmeid?
Sóvár szemünk hogy víg legyen,
mosolyogsz, s milyen kedvesen!
De ebben ki nem látja meg
a mély, nem gyógyuló sebet?
Ó, nincs az égben oly csoda,
mely tőled elcsábítana.
Tiéd leszek, ha az óra int,
utolsó drága kincseink,
s küzdünk, hogy ha a köd leszáll,
édes arcoddal majd Te várj.
Bármily síron túli világ
hívhat – nem halljuk meg szavát.
Nem – inkább drága szíveden
pihenjünk végleg, csendesen:
s Veled osztozzunk egy napon
a halhatatlanságodon.


>!
Benke_Fanni

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Sokáig időztem a három sír körül, a szelíd ég alatt; elnéztem a hanga és a harangvirág körül röpködő éji lepkéket, a füvet felborzoló könnyű szellőre figyeltem, és eltűnődtem rajta, miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalan az álmuk azoknak, aki odalenn alusznak ebben a békés földben.

326. oldal (utolsó mondat)

!

A zord otthoni és iskolai körülmények miatt egyébként is beteges költőnőt végül tuberkolózis vitte el 1849 decemberében.

Íme, egy hozzá kapcsolódó, aktuális kihívás:


>!
Iustitia

Romantika bevezető nemzetiség szerint olvasós szerzői

Elolvasandó könyvek száma21
Elkezdődött2018. december 3., 07:53
Jelentkezés vége2019. december 3., 23:57
Véget ér2019. december 3., 23:59

A Realizmus bevezető spoiler után arra gondoltam, hogy a következő egy évet a romantika irodalmának szentelhetnénk, így jött létre ez a kihívás. A romantika korszakát tágabban értelmeztem, az előfutárai is részt vesznek a kihívásban, ahogyan azok a szerzők is, akik életművükkel később meghaladták a romantikát, illetve a weimari klasszika kiemelkedő alakjai.

Most is több nemzetet, illetve újításként témaköröket is választottam, amik alapján olvasnunk kell. Ezek a következők:

1. Magyar (8 olvasás)

– Kötelező szerzők 1-1 könyve, azaz 6 db olvasás: Kölcsey, Petőfi, Arany, Jókai, Madách, Vörösmarty
– Választható szerzők közül 2: Dugonics, Jósika, Eötvös, Bajza, Toldy, Thury, Lovik, Kemény

A magyar témakörben további követelmény, hogy a 8 olvasás között minimum egy lírai és egy drámai mű is képviseltesse magát.

2. Német (2 olvasás)

– 2 olvasás az alábbi szerzők könyvei közül: Goethe, Novalis, Kleist, Hoffmann, Heine, Schiller, Hölderlin

3. Angol (3 olvasás)

– 2 könyv az alábbi szerzőktől: Worsdworth, Coleridge, Byron, Percy Bysshe Shelley, Keats, Blake, Scott

Ennél a pontnál többszerzős köteteket is elfogadok, mint például ez.

– 1 könyv a Brontë-nővérek munkásságából

4. Francia (2 olvasás)

– 2 olvasás az alábbi szerzők könyvei közül: Lamartine, Hugo, Vigny, Musset, Sue, Sand

5. Orosz (1 olvasás)

– 1 mű Puskintól

6. Detektívirodalom, kísértethistóriák és kalandregények (4 olvasás)

– 4 mű az alábbi szerzők tollából: Poe, Doyle, Dumas, Verne, Mary Shelley, Stevenson

7. Mese (1 olvasás)

– 1 mű a Grimm testvérektől vagy Andersentől

Újraolvasást és más nyelven történő olvasást is elfogadok.
Az olvasások a kihívás időtartamán belül érnek, azaz 2018. 12. 03. 07:53 után.
Egy szerzőtől egy olvasás jöhet, azaz 21 különböző szerzőtől kell olvasni.
Szöveges értékelés minden esetben kötelező.

Kép forrása: http://arts.cntv.cn/2014/02/11/ARTI1392100775322302.shtml
Kitüntetéskép forrása: https://www.repro-tableaux.com/a/caspar-david-friedrich…

Jó olvasást!

Kapcsolódó alkotók: Madách Imre · Jókai Mór · Vörösmarty Mihály · E. T. A. Hoffmann · Mary Shelley · Arany János · Petőfi Sándor · Robert Louis Stevenson · Charlotte Brontë · George Sand · Alexandre Dumas · Jósika Miklós · Johann Wolfgang Goethe · Thury Zoltán · Heinrich Heine · Kölcsey Ferenc · Arthur Conan Doyle · Emily Brontë · Friedrich Schiller · Edgar Allan Poe · Alekszandr Szergejevics Puskin · Anne Brontë · William Blake · Jules Verne · Victor Hugo · Hans Christian Andersen · Walter Scott · Percy Bysshe Shelley · Kemény Zsigmond · Johann Christian Friedrich Hölderlin · Eötvös József · Heinrich von Kleist · Dugonics András · Novalis · Alfred de Musset · Bajza József · Toldy Ferenc · William Wordsworth · Samuel Taylor Coleridge · John Keats · George Gordon Noël Byron · Alphonse de Lamartine · Alfred de Vigny · Eugène Sue · Jakob Grimm · Wilhelm Grimm · Lovik Sándor

9 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler

Most pedig evezzünk vissza a hazai vizekre!


>!
Disha
Egy költő – egy vers

Négy sor

Hullámra írtam, elvitte a víz.
Felhőre írtam,elfújta a szél.
Falombra írtam, letépte az ősz.
Szívekbe írok, századokra él.

Kapcsolódó alkotók: Rónay György

!

Rónay György költő, író, műfordító, esszéíró, irodalomkritikus, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő volt. Munkásságát 1967-ben József Attila-díjjal jutalmazták.


>!
dwistvan P

Rónay György

A számomra ismeretlen szerző kötetei sokáig várakoztak a polcomon az olvasásra. A Moly közösségébe kapcsolódva, kihívások nyomán ismertem meg Rónay György munkásságát. Írásaiban különösen szép az az aprólékos leírás, gazdag képi kifejezés, ahogy a környezet, a táj, az emberi lélek legapróbb mozzanatait is leírja. Eközben módszeresen építi fel a történeteit, amelyek mindig érdekfeszítőek és akkor is szomorúak, amikor idilli békesség árad szét a lapokon. Amit át akar nyújtani, vélhetően sok olyat, amit maga is átélt, nagyon emlékezetesen és megdöbbentő erejű történetekbe csomagolja. Nagyon örülök hogy megismerhettem. További írásait is keresni fogom.

!

Kép forrása: spoiler

Legfőképp Babits Mihály költészete inspirálta,de közel állt hozzá a neokatolikus, valamint a francia irodalom is.

Rónai György: Verőfény

Se vágy, se láz, se láng: csak egy parányi
tisztaságot adj.
Villantsd felém egy illanó mosollyal
tisztaságodat.
Fénylő derűdből ez a lankadó szív
többet úgyse kér:
annyit csupán, amennyi könnyedén a
két szemedbe fér.
Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! -
semmi nem igaz,
csak ez a kis mosoly, mit – könnyű labdát -
felém hajitasz.
Visszadobjam? – Forgatom és elejtem.
Játék, semmi más.
De ez legalább szép volt. Tiszta, könnyű
őszi ragyogás.

Verseiben egyedi módon ábrázolta a világ szépségeit, de ezek mellett többek között számos novella, regény és tanulmány is fűződik a nevéhez.

Végezetül olvassuk el egy különösen szép versét, a Mondd,szereted az állatokat?
címen ismert, gyermekeknek szóló művéből!


>!
Papírtigris

Ibolyaszálat leltél az avarban.
    Ne tépd le.
Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszbe
    kékje.

Katicabogár baktat az országúton.
    Ne lépj rá. Nyúlj le érte.
Tedd vigyázva az árokpart puha
    gyepére.

Csillag csillog a harmatos füvön.
    Vigyázz, ne taposs rá.
Fázik szegény. Melengető tenyérrel
    hajolj le hozzá.

Epilógus (részlet)

52. oldal (Móra, 1981)

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat? Versek és műfordítások gyerekeknek

1 hozzászólás
!

S végül, de nem utolsósorban vessünk egy pillantást a Merítés-díj líra kategóriájának a zsűri által választott győztesére!

Szeles Judit költő, író és tanár 1969. májusának első napján született Csengerben. Diplomáit Nyíregyházán és Debrecenben szerezte, alkotásai nemcsak hazánkban, de külföldön is ismertek, hisz több hírlap és antológia is közölte már műveit.

Kép forrása: spoiler

Nézzük egy borongósabb hangulatú versét:

Eső

A kanapén ülsz, kezedben egy pohár,
a pohárban Bacardi, mint mindig,
ha vele vagy, nálad vagy nála.

A pohár jó fogódzó,
a kortyolás szüneteket iktat be,
ritmust ad
a beszédnek vagy a hallgatásnak,
vagy ha valahol zátonyra fut a beszélgetés,
segít kivontatni megint a nyílt vizekre.

Kezedben egy pohár,
abban Bacardi,
mint huszonöt évvel ezelőtt
Mombasában vagy Cape Townban,
csak a másik mindig egy vagy két fekete nő volt,
akik szemben ültek veled.

Egyszer tűz ütött ki a hajón, a Berge Brionin,
amin szolgáltál,
és ahelyett, hogy részt vettél volna
a tűz oltásában,
magadra zártad a kajüt ajtaját,
és vártad, hogy elkezdjen esni az eső,
kezedben egy pohár Bacardival.

A történeteid ritmusát
a rum adagolása adja meg,
meg az eső kopogása a félelmeiden.
Te a hallgatás és a beszéd között hajózol,
ő pedig nem válaszol,
hiába mutatod a legszebb arcodat felé.


>!
virezma P
Irodalmi díjak

Izgalmas várakozást követően örömmel jelentem be a Merítés-díj líra kategóriájának díjazottjait:

A közönségszavazáson a legtöbb szavazatot kapta:
Simon Márton: Rókák esküvője
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2019-ki-kapja-a-lira-kategoria-kozonsegdijat

A zsűri szerint a 2018-as év legjobb verses kötete:
Szeles Judit: Szextáns

A zsűri által felállított további sorrend:
2. helyen holtversenyben:
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények és Röhrig Géza: Angyalvakond
4. Kemény István: Nílus
5. Simon Bettina: Strand
6. Papp Attila Zsolt: Az atlantiszi villamos
7. Fekete Ádám: Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában
8. Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló
9. Nagy Lea: Légörvény
10. Simon Márton: Rókák esküvője

A zsűri tagjai:
@Juci, @Jucundus, @lencsemate, @Littlewood, @LuPuS_007, @lzoltán, @Sasa, @_selene_, @virezma

Kapcsolódó könyvek: Szeles Judit: Szextáns · Simon Márton: Rókák esküvője

Szeles Judit: Szextáns
Simon Márton: Rókák esküvője
7 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!