VersRovat

Rovatgazda
!

Üdvözöllek újra itt, Kedves Olvasó!

Arra kérlek Téged, hogy dőlj kényelmesen hátra az ülőalkalmatosságodon, tégy be kellemes muzsikát, húzd le a redőnyt és lazulj el! Ha ez sikerült, olvass tovább! ;)
Hogy érzed magad? Talán így?

„Megelevenedik sok régi emlék, elmosódott képek új színeket nyernek, régi szavak szólnak elő a csendből százszor és ezerszer. Ilyenkor az álmodozás szétnő, s az elmúlt idők fölé emelkedik, kijavít hibákat, miket a lelkiismeret eléje tesz, mint szabó elé a rosszul varrt ruhát. Csak ilyenkor lehet mindent elölről kezdeni s másképpen, megnyugtatóbban rendezni rég elvégzett dolgokat, csak ilyenkor lehet színes csodává álmodni a múltat, s igaznak, szépnek hinni a jövőt."

Ez az idézet egyébként Wass Alberttől származik.
És hogy ki volt ő?

Magyarországon csak halála után fedezték fel Wass Albertet (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.), az erdélyi magyar irodalom nagyját. Ő a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja; a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, miközben vannak, akik a legnagyobbak között emlegetik, és masszív, politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mind Magyarországon. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül. Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceaușescu zsarnoksága éveiben Romániában betiltották a könyveit, 1985 őszén pedig értesítést kapott az Interpoltól, hogy a „Kárpátok Géniusza” Securitate-ügynököket küldött át az Amerikai Egyesült Államokba diplomataként a washingtoni nagykövetség és a clevelandi konzulátus mellé. Az értesítés szerint „Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól" – írta Wass Albert.
Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.
Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben a közönségszavazatok alapján az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét a szavazók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.


>!
KATARYNA P
Egy költő – egy vers

Wass Albert:
Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

1 hozzászólás
!

Dylan Thomas (Swansea, 1914. október 27. – New York, 1953. november 9.) walesi költő és prózaíró. Már életében nagy népszerűséget szerzett, ám ebben jelentős szerepe volt harsány megjelenésének és ragyogó felolvasásainak. Verseire jellemző a romantikus sokszínűség mellett az erős zeneiség is.


>!
Fisu P
Egy költő – egy vers

Thomas, Dylan: És nem vesz rajtuk erőt a halál

És nem vesz rajtuk erőt a halál.

Olybá vétetnek majd a pőre holtak,

Mint lakói a szélnek s esti holdnak;

Míg csontvázuk letisztogatva korhad,

Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;

Ki elveszti eszét, majd észre tér,

Ki tengerbe vész, ismét partot ér;

Szeretők halnak, él a szerelem;

És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.

Bár a tenger örvényei alatt

Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;

Kínpadra vonva, hol az ín szakad,

S kerékre kötve, meg nem törhetők;

Kezük között kettéhasad a hit,

S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;

Minden széthull, de ellenállnak ők;

És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.

Nem hallják immár a sirály jaját

S a parton megtörő hullám zaját;

Hol virág lélegzett, fejét virág

Nem emeli az esős szélbe már;

Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,

Lényegük általüt a százszorszépeken,

S nap felé tör, amíg csak a nap áll,

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Kálnoky László

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó alkotók: Dylan Thomas

!

Következő költőnk Bořivoj Kopic (1931–1982), a „cseh Pasolini”. Életében mindössze négy verskötete és egy novelláskötete jelent meg.


>!
kérem_le_itt
Egy költő – egy vers

Látod azokat a csillagokat?
Időtlen idők óta ragyognak
a soha föl nem virradó holnapokig.
„Én csak egyetlen egyet látok,
azt is kihunyóban.”

A távolságon nem érdemes töprengeni,
a távolságban nincs idő,
örökkévalóság van benne,
mely farkasszemet néz velünk
minden reggel és minden nap.

A távolság nem káprázat,
a távolság nem álom és nem árnyék.
„A távolság az, ami közted
és köztem van.”

(Bořivoj Kopic: Erikkel állok éjszaka a kitárt ablakban, melyből a Jeseníky-hegység csúcsai látszanak és a kerti fák)

30 hozzászólás
!

Hevesi Judit 1990-ben született Hódmezővásárhelyen. 2011-ben a Szegedi Tudományegyetemen német alapszakos diplomát szerzett, majd az ELTE interkulturális pszichológia és pedagógia szakán mesterdiplomát. Jelenleg az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának hallgatója. 2012-ben kezdett verseket publikálni, a JAK tagja, ám ezen kívül nem csatlakozott semmilyen alulról szerveződő irodalmi csoportosuláshoz sem. 2013 nyarán ösztöndíjasként a jeruzsálemi Jad Vashemben kutatott, aminek élménye kétségtelenül nyomot hagyott szövegein. Verseiben elsősorban azok a kérdések foglalkoztatják, hogy hogyan lehet az egyéni emlékezeten keresztül megérteni és elbeszélni a kollektív traumákat – ha lehetséges ez egyáltalán. Szikáran ír súlyos kérdésekről. Főként a zene, a fotók és a dokumentumregények inspirálják.


>!
robinson P
Egy költő – egy vers

Hevesi Judit: Gyilkosozás

Úgy hiszem, csak szép dolgokba érdemes belehalni.
Abba a vonatútba például, Velencéig,
ahol a kupéban, a tengert megpillantva arra ébredtem,
hogy szeretnék soha többé nem gondolni rád.
És ott, hirtelen mennyi színöröm,
mennyi öröm, hogy már nincsen színed,
és különben is pontosan tudjuk,
ki volt a gyilkos a fekete-fehér filmben,
ahol a nő ölte meg magát vagy a férfi a nőt,
ezzel vigasztalnak a barátaim:
mint az a férfi, te sem sírnál a temetésemen,
így hirtelen értelmét vesztette ez a gondolat.
Véletlen az összes emlékem rólad,
fogalmam nincs, ki vagy.

Kapcsolódó könyvek: Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Hevesi Judit: Holnap ne gyere
2 hozzászólás
!

Simon Márton önmagát mutatja be:
Költő vagyok és slammer. Verseket 2004 óta publikálok, két kötetem jelent meg – 2010-ben a Dalok a magasföldszintről, 2013-ban a Polaroidok.

Sok évvel ezelőtt otthagytam az esztétika-kommunikáció szakot a Pázmányon, diplomát 2015 nyarán szereztem a Károlin, japán szakon. Dolgoztam újságíróként, szerkesztőként, fordítóként (fordítottam angolból sok mindent, japánból csakis verseket). 1984-ben születtem, Kalocsán. A Pápai Református Kollégiumban érettségiztem. Kamasz korom óta írok.

2004-ben a Mozgó Világ nívódíjasa voltam líra kategóriában (Ijjas Tamással megosztva). Első könyvemmel elnyertem a Makói Medáliák-díjat. A 2011-es évben Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjban részesültem. Tagja vagyok a József Attila Körnek és a Szépírók Társaságának. Budapesten élek.

Slam poetryvel 2011 óta “foglalkozom”, azóta számtalan kisebb-nagyobb helyezést értem el versenyeken, rendszeresen részt vettem bemutatókon, műhelymunkákon, ezzel kapcsolatos beszélgetéseken.


>!
cOOlin
Egy költő – egy vers

Simon Márton:
Szeretnék lenni, de nem

Ezen a fotón csak a szemed látszik, meg a pléd,
amibe csavarva ültem én is, egyébként meztelenül,
egyszer. Amikor néhány napja véletlenül
összefutottunk egy szórakozóhelyen, végig erre,
a képre gondoltam – te közben illedelmesen érdeklődni
próbáltál a mivanvelemről, vagy valami más, közepesen
érdektelen dologról. Ha jól emlékszem nem
válaszoltam, de aztán hazafelé annyi eszembe jutott,
hogy semmi.
Mit mondhattam volna? Hogy
egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?
Már hajnalodik. Ha lenne tévém, most bekapcsolnám.
Vagy épp ki. Ülök, a szoba üres, fehér fala
ilyenkor lesz kék. Mint akinek a szájába ment
egy szőke hajszál és képtelen szabadulni tőle,
csak ez jár a fejemben.
Van ilyen. Hogy rájössz,
hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz,
vagy ülsz 5:43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe
csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben,
mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket,
polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,
és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter.

!

Mészáros Viktor (Budapest, 1952. augusztus 2. – Pilisvörösvár, 2016. május 7.) költő, műfordító, angoltanár. Műveiben az emberi faj és kultúra szarkasztikus, ironikus és önironikus kritikusa. Talán épp ezért kiváló magyar fordítója az angol abszurd humor egyik legeredetibb képviselőjének, Tom Sharpe-nak.


>!
kérem_le_itt
Egy költő – egy vers

Tél korbácsa suhog rajtam: tüzelőt se szereztem,
nemhogy még spájzoltam volna, hogy enni legyen mit
majd, amikor hegedűm nem tart el már. A falon túl
ifjú hangyák csámcsognak, s buzgón helyeselnek
vén apjuknak, amint rajtam köszörülve a nyelvét,
példálózik: lám, így végzi a lusta zenész, mert
semmit sem szerzett, derogált neki mindig a gyűjtés!
Őt a kor, engem az éhség sorvaszt el, s e világról
nyilván nem vihetünk hegedűt se, vagyont se magunkkal;
őneki hangyamohó kis utódai szerteszaladnak
majd az örökséggel, s mind tőlük, mind a világtól
elfeledetten rothad már a szegény, amikor még
rám sokan emlékeznek: – Jaj, de tudott hegedülni!

(Mészáros Viktor: Tücsökgőg)

!

Ajukava Nobuo (鮎川 信夫) 1920-ban született Tokióban, 1986-ban pedig ugyanitt halt meg. A II. világháború utáni japán líra egyik kulcsfigurája, kritikus, esszéista, műfordító. A Vaszeda Egyetemen angol irodalom szakon végzett, záródolgozatát T. S. Eliotról írta. 1947-ben Tamura Rjúicsivel megalapította az Arecsi (荒地), vagyis Átokföldje című folyóiratot, amely döntő hatást gyakorolt a nyugati irodalom felé nyitott japán szerzők generációira. Egyebek közt Ellery Queen, Sir Arthur Conan Doyle és William S. Burroughs munkáit fordította japánra. Tanítványai közül került ki Mure Keiko költőnő is.


>!
KataPanda
Egy költő – egy vers

Ajukava Nobuo: El nem bírható

Eddig jöttem –
a csatorna vizén túlról fű integet felém hajladozva.

Az ég, amiben eltűntél,
egészen idáig ér.

Arcát kezébe temetve
magas házak mögé bújt a Nap.

A szív fája egészen lecsupaszodva
kapaszkodik görbe, fekete árnyékába.

Nem maradt semmim, amit elveszíthetek,
csak a szeretetem a rég elveszítettek iránt.

Az évszak sietősen lépked lefelé
az emlékek hegyi ösvényén.

Most tehát a hangoknak vége,
innentől nincs mód sírni többé.

!

Peer Krisztiánról már volt szó az előző havi Merítésben (https://moly.hu/merites-rovatok/versrovat-51), viszont íme két további kedvcsináló a 42 című kötetéhez:


>!
Aigi P
Peer Krisztián: 42

Furcsa kötet ez. Már a születése is az. 15 év kihagyással egy nyomasztó tragédia árnyékában. Versei erős bűntudattal átszőtt jövőbe emlékezések. Az üresség, és az üvöltő hiány érzése a lehető legmélyebb intimitással megfogalmazva. Néha valóban zavarba ejtően. Régen olvastam ilyen mértékű önreflexív kitárulkozást.
Tudom, gonoszul hangzik, bár ezzel véletlenül nincs olyan nagy lelkiismereti gondom, de a libriben egy találkozóra várva kezdtem el olvasni. És mivel szerény és ügyes vagyok a belső oldalakat is sikerült meglesnem annak ellenére, hogy a lezárt lapok felszakításával járó rituálé fontos eleme a könyv mondanivalójának. A lényeg tehát, hogy pofátlanul elolvastam az egész kötetet és szépen visszatettem a polcra. Azt gondoltam jó jó de végre ki tudok jönni a boltból anélkül, hogy vennék valamit. Alapból is jobban szeretném és korrektebbnek is érezném, ha csak azokért a könyvekért fizetnék, amik valóban tetszettek. Sokkal kevesebb könyvem lenne és ezzel együtt több pénzem és helyem a polcokon.
Ezután jött a hosszú hétvége és azon kaptam magam, hogy foglalkoztat. Egyfolytában az olvasottakon kattogok. Kutatom a neten az okokat, háttér információkat. És a kötet egyszerűen visszahúzott magához. Visszamentem és megvettem. Most elolvastam még egyszer. És úgy hiszem, hogy lesz ez még párszor így.
Sokszoros újraolvasásra ítéltem és csak remélem, hogy valamikor megértem pontosan miért is.

4 hozzászólás
!
>!
n P
Peer Krisztián: 42

Nincs kétségem, hogy ennek a kötetnek meg kellett jelennie, hogy ne csak a fióknak íródjon, vagy a belső, most még feloldhatatlannak érződő veszteségnek. Nincs olyan ember aki ne veszített volna még el valakit, vagy ha még nem, majd fog. Vagy őt fogják. Ez ilyen, mondhatnánk nagy bölcsen, tolva előttünk a magunk fájdalmát.Nekem például van három dalom ( nem mondom meg melyik három), amiket egy sírnál minden évben meghallgatok, 12 éve. Ennyi, lassan letudom a hiányt, nagyon lassan, de letudom, pótolom az itt maradottak szeretésével. Na de itt van Peer Krisztián, aki előtűnt a semmiből ( szerintem sokan nem tudták – nem tudják, hogy ki ő) és azt kéri, várja (vagy mégsem), hogy ragadjunk bicskát (láttam egy műsorban, hogy kinyitott egyet és azzal vágta fel az oldalakat) és ismerjük meg őt, az életének egy halálát. Nincs kétségem afelől sem, hogy aki(k) biztatta, baráti köréből támogatta, hogy írjon, mondja el mi van benne, mert másokban is ez van és olvasókra, együtt- szenvedőkre talál majd, az segítő kezet nyújtott. Tudom, most azt kéne írnom, hogy mi felől van kétségem. Afelől, hogy a bűntudat (meg nem élt percek, el nem mondott szavak, meg nem tett tettek stb.) legyőzhető (mégis mivel?, az magát generálja, megmagyarázhatatlan egy dolog). Afelől is, hogy ezek a versek majd gyógyírként elővehetőek, amikor hasonló helyzetben van valaki. Elővehetőek, bólogathatóak, sírhatóak, s mivel abszurd az életből pár nap alatt (pár nap? fél perc alatt, most beszéltem vele és este nincs már) egy halálba lépés, dühítően nevetségesek is. Hogy a fenébe történhetett ez meg? Jöhet még számtalan meg nem válaszolható kérdés. Tehát válasz nem lesz, de lesz egy ember, bárki-akárki-mindenki, aki beletévedt a tükörképébe és most csak néz mereven, várva, hogy majd szembeköpi a lelkiismeret furdalás, letörli, vesz egy nagy levegőt és él tovább. Most én is kiírtam (kiolvastam) magamból és még (ezzel) élek tovább. 42 volt. Azt kérdeztem az Istentől: Mit csináltál?

6 hozzászólás
!

Papp Für János költő, szerkesztő.
Irodalmi pályája a kétezres évek elején kezdődött. 2002 óta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban – a Magyar Napló, Hitel, Élet és Irodalom, Vigilia, Műút, Bárka, Prae, Eső, Agria, Helikon, Apokrif, Látó, Nézőpont, Hévíz, Tiszatáj, Parnasszus, Székelyföld, Pannon Tükör, Irodalmi Jelen, Spanyolnátha, KULTer.hu hasábjain.

Papp Für János
Naplemente

a várost elhagyom
a tükörben összeszűkül az út
egymásra dőlnek a házak
teljesen magadra hagylak
abban a végképp csendben
ami érthetetlen torlódik mögém
előttem a nélküled
tágas terei bomlanak
kinyílik valami roppant árvaság
elsoványodsz elfogysz
a horizont metsző élei közt
csak maradékaid maradnak;
dobálnak-tépnek-összeraknak
bármi-forma lehetsz
csak az egész tilt ki magból
félhomályba érek
fényszórót kapcsolok
(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente)


>!
dontpanic P
Papp-Für János: Árnyékapa

Gyerekhangon szól olyan dolgokról, amikkel egy ideális világban egy gyerek nem is találkozna: alkoholizmusról, szegénységről, halálról.
Persze ez egy felnőtt által megszólaltatott gyerekhang, de szerencsére nem olyan módon próbál hiteles lenni, hogy megpróbál belehelyezkedni egy gyerek fejébe, erőltetett szóhasználattal és leegyszerűsített gondolatmenetekkel, hanem finom szimbólumokkal, lírai képekkel és asszociációs áttétekkel érzékelteti ezt a nagyon sötét, nagyon kilátástalan gyermeki létet.
Nagyon szomorú, nagyon szép.

3 hozzászólás
!

A következőkben két moly költeményét olvashatjátok.
Ezennel búcsúzom is, menjetek ki, szívjatok egy kis friss levegőt!


>!
rawelli
Molyolók saját írásai

Elrévedés

Nyugaton megmoccan az éj. A hegyekből lecammog
és bundába rejti a partot.
Már ott ülök, csak nézem a Dunát,
hogy kígyók hátán vonaglik át.
Pikkelyfolyamon csusszan a fény.
A Hold fél.
Várom a révészt.
S háló híján, számot vetek.
Mi vájhatna új utat bennem?
Az emlék némán rebben:
e lepke teste.
Az ezüst belepte. Huszonnyolc eón
leste, leste este.
Hogy patak voltam, nem kétkedem,
valahogy csak fakadt az életem.
Akkor erdő, most pár vizes fa
bólogat. Sírnak.
Akkor már meder, mi ma mérföldnyi
szikla.
Meg van írva.
Forrás őrli az árkot,
nem felejtem már, hogy
akkor nagyobb volt a rengeteg,
s csermelyben pancsoltam én,
a gyermekem.
Sötét fák bólintanak,
ahogy révbe érek.
S tekereg
az óceán.
A lélek.

!

>!
Elenya
Molyolók saját írásai

variations sur un thème

i.
soha nem voltam rossz
ezeknek mindig a rossz lányok kellenek
én csak nemrég tanultam meg káromkodni
és átgondolt eleganciával gyakorlom
ahogy dédnagyanyám korcsolyázott a Széll Kálmán téren
merthogy ő kisasszony volt
úgyhogy mindig tiszta és egyszerű cipőt hordok
nem pirosat mert az illetlenség
és olyan tökéletesen táncolok
mint a sarokba állítás szégyenétől rettegő négyéves

célját épp csak eltévesztett ajtóban remegő baltáról álmodom
felborított fotelekről és izomból elhajított klumpákról
apám mosolyáról álmodom és arra gondolok
faszokról meg picsákról kéne írni mert azt elolvassák

ii.
soha nem voltam jó
ezeknek mindig a jó lányok kellenek
én csak nemrég szoktam le a dohányzásról
és még mindig hiányzik a füst takarta vigyorgás
az azt megelőző hangos gyönyör
amitől nagyanyám megrázkódik a sírjában és takarítani kezd
merthogy ő frigid volt
olyan vadul táncolok mint egy részeg örömlány
szétkenem magamon a felöklendezett csalást
erőszakot szenvedélyt

egy remete simogató kezéről álmodom ködben úszó hegyekről
hosszú lépcsősorokról és kereszten pihenő pillangóról
apám könnyeiről álmodom és arra gondolok
a szerelemről és a lélekről kéne írni mert azt elolvassák

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!