VersRovat

Rovatgazda
!

Üdvözöllek, Kedves Olvasó!

Ha úgy döntesz, hogy ezúttal is velem tartasz, akkor rajta hát: nyújtom a kezem, neked csak annyi a dolgod, hogy kapd el gyorsan!

Mi a vers? Hogy alakul ki?

„A vers úgy alakul ki, mint a vízcsepp. Összegyűl a víz, formálódik, nyúlik, majd leszakad s tökéletes csöppé alakul hulltában"
108 éve született Radnóti Miklós.


>!
robinson P
Egy költő – egy vers

RADNÓTI MIKLÓS: VIRÁGÉNEK

Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.

Nagyvárad, Csapatkórház 1942 aug. 25

3 hozzászólás
!

Szabó Lőrinc 1900-ban látta meg a napvilágot, túlélt két világháborút. Amilyen zűrzavaros időszakban született, olyan zűrzavaros volt az egész élete is. Alig töltötte be a 18. életévét, máris besorozták katonának. Később gépészmérnöknek tanult, de hamar átnyergelt a bölcsészkarra, tanulmányait azonban ott sem fejezte be.

Első verseivel Babits Mihályt kereste meg, aki felfigyelve az ifjú tehetségre nemcsak bevezette őt az irodalmi életbe és bemutatta mindenkinek, aki akkoriban számított, hanem egyik legjobb barátjává is fogadta. Sőt, az akkoriban elég szűkös körülmények között élő fiatal költőt még a lakásába is befogadta. Mivel Szabó nagyon jól fordított magyarra latin, görög, német, francia és angol nyelvről, Babits nagy hasznát vette az ifjú titánnak. Szabó Lőrinc első versei 1920-ban jelentek meg a Nyugatban, első saját kötetét pedig 1922-ben adták ki Föld, Erdő, Isten címmel, rendkívül egyedi hangvétellel, amellyel szinte azonnal kivívta magának a szakma elismerését.

Mi a helyzet a magánéletével? Tényleg átengedte menyasszonyát a legjobb barátjának?! o_O
A történetet itt olvashatod el: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20160922/szabo-lorinc-torten…


>!
tallkid P
Egy költő – egy vers

Szabó Lőrinc: Dzsuang-Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

!

Kassák Lajos, a festő, tipográfus, író-költő és ideológus a magyar avantgárd mintegy három évtizeden át legfontosabb személyisége, a nemzetközi modernizmus jelentős alakja volt. Irodalmi és képzőművészeti szervezőmunkáját A Tett című lap alapításával kezdte 1915-ben, ennek betiltása után a Ma aktivista folyóiratot indította el, s a szerkesztőségben 1916–1919 között több kiállítást is rendeztek. A tanácsköztársaság bukása után Bécsbe ment, itt jelent meg a Ma, és itt adták ki 1922-ben a Moholy-Nagy Lászlóval közösen szerkesztett, nagy hatású Új művészek könyvét magyar és német nyelven. Kassák a húszas években dolgozta ki képarchitektúra-elméletét számos akvarellt, kollázst, sokszorosított grafikai munkát készítve. Számozott költeményei és képarchitektúrái a Tisztaság Könyvében jelentek meg 1926-ban. Magyarországra visszatérve a Dokumentum megalapításával folytatta szerkesztői tevékenységét. Az 1928–1939 között megjelenő Munka körül egy írókból, értelmiségiekből álló laza csoportosulás is kialakult, melyhez hamarosan fiatal képzőművészek csatlakoztak. Kassák 1945-ben az Európai Iskola alapító tagja volt. Az ötvenes években, amikor irodalmi működését betiltották, ismét a képzőművészet felé fordult, visszanyúlva korábbi konstruktivista korszakához.


>!
akire MP
Egy költő – egy vers

Kassák Lajos
Pablo Picasso

Megszállottja egy sugallatnak
kengyelfutó aki rég kilépett az időből
egy gyermek nyugtalansága lázít
a külvilág látszata ellen
s úgy hiszed azért élsz közöttünk
hogy képeket fessél
késsel gumibottal durunggal
s olykor ezüstösen villanó fejszével.

Valahonnan a támadásra kész
torreádorok családjából léptél elő
s ama bizonyos csillag világított előtted
mikor francia földre léptél mely
„a jó bort és a kedves nőket termi"
azóta is ott bolyongsz Párizs sikátoraiban
a szakadó eső húrjai közt akár egy
dallam egy tőr ami átfúrja magát
az idegen anyagon s miközben ő is szenved
mint egyigaz élőt mutatja fel
mindazt amit legyőzött.

Ez vagy te akit végülis varázslónak kell tekintenünk
amint éppen kijutottál az erdőből
és magadhoz vonzod az árvákat.
Így vándoroltam feléd én is
majdnem vak szemekkel még a végtelen mezőn
egy cirkuszkocsi rózsaszín árnyékában
s ekkor megejtett formáid mértani tisztasága
s az a fájdalommal száguldó ritmus
amely magával ragadja az ámuló gyermeket.
Ó megbűvölő krikszkrakszok ó ezer frissen vérző seb
ó acélból és azbesztből összeépített rend ami
a rendetlenség grimaszával jelenik meg a bűnösök előtt.
Azóta is útban vagyok és lépek fokról-fokra
a létrán amit a nap pereméhez támasztottál
s látom te ott állsz a horizonton túl
egy állvány előtt emeled a karod
miközben holt színek kelnek életre
idegen dolgok mintegy leigázva megnevezik magukat
ecsetvonásaid nyomán.

(1947)
Fotó: Michel Sima

1 hozzászólás
!

„Hogy érzed magad a kicserélődött világban?”
/Weöres Sándor, Hamvas Bélának/

Weöres Sándort elsősorban nem azzal lehet jellemezni, hogy mihez kötődik, hanem inkább azzal, hogy mitől különbözik. Költészetében az osztálytársadalmaktól függetlenített, általános és elvont humanisztikus eszmék a legfőbb értékek. Szerinte a költőnek nem kell a világ dolgaiba beleszólnia. A megértés, a szemlélődés magatartása az övé, elveti a hagyományos lírai ént, az egyértelmű lírai személyességet. Ezerarcú költő, aki otthonosan mozog a legkülönbözőbb formákban, korokban, szerepekben, szemléletmódokban; mindegyik az övé, de egyik sem igazán ő, mert ő éppen ez az összetettség.


Törölt tartalom.
!

Cseh Katalin életrajza, melyet ő maga írt:

1961. április 11-én születtem Erdőszentgyörgyön. Egyetemi tanulmányaimat Kolozsvárott végeztem, a Babes-Bolyai Tudományegyetem filológia karán, magyar-angol szakon. Jelenleg is a kincses városban élek, magyartanárként dolgozom egy lakótelepi általános iskolában. Két gyermek büszke édesanyja vagyok: Előd,a nagyobbik fiam 17 éves, Magor, a kisebbik 11. Első versemet hétévesen írtam, íme: „Szép hegy, nagy hegy a Kárpátok/akárcsak egy szürke ló.”

Első verspublikációim a hetvenes évek közepén jelentek meg, azóta több-kevesebb rendszerességgel publikálok különböző irodalmi folyóiratokban (Helikon, Látó, Székelyföld, Várad, Marosvidék, Bárka).

Gyermekverseket a nyolcvanas évek közepétől írok, ezeket a kolozsvári székhelyű Szivárvány valamint Napsugár gyermekirodalmi folyóiratokban szoktam megjelentetni. Szerintem a vers ajándék, amelyet meg kell tanulnunk elfogadni és befogadni. Ez a folyamat egyszerre gyötrelmes és gyönyörűséges. A kisgyermeknek viszont természetes, mert ő még lénye egészével a versben él, annak ritmusában, zeneiségében, szókapcsolataiban. A költészet varázsa nem kívülről hat rá, hanem belülről, a lélek határain belül. A vers ugyanakkor tükör is, amelybe ha belenézek (beleolvasok), meglátom önmagam, és önmagamban a gyarlóság mellett a magasztosat, vagyis az örök emberit.


>!
kérem_le_itt P
Egy költő – egy vers

Száműzve a szóba
Száműzve a csendbe
Száműzve a szó mögötti
Tágas védtelenbe
Száműzve a vágyba
Száműzve a kéjbe
Száműzve az otthon
Hüllő-melegébe
Száműzve a végtelenség
Foszló élményébe
Száműzve a lentbe
Száműzve a fentbe
Száműzve a pompás
Látvány-rengetegbe
Száműzve a télbe
Száműzve a nyárba
Száműzve az ünneplő
Hétköznapiságba
Száműzve a semmi
Kibomlott hajába
Száműzve a lélek
Mosókonyhájába

(Cseh Katalin: Száműzetés)

!

László Noémi

Kolozsváron született, magyar-angol szakon végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Jelenleg Bukarestben él, tolmácsként és fordítóként keresi kenyerét. Öt verseskötete jelent meg, ezeken kívül közölt antológiákban, illetve számos erdélyi és határon túli magyar folyóiratban (Alföld, Bárka, Cimbora, Echinox, Életünk, Helikon, Hitel, Holmi, Jelenkor, Kortárs, Korunk, Látó, Magyar Napló, Napsugár, Parnasszus, Pannonhalmi Szemle, Székelyföld, Szivárvány) is. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának választmányi tagja.


>!
madárka

A könnyűség

Mennyire könnyű egymásról mesélni
az ezeregy levelű fa alatt
vivő ösvényen, amiről letérni
gyengénél is gyengébb az akarat;

mennyire könnyű, elviselhetetlen,
egymásban élni, mint erdőn a köd,
ahogy az ágakon előre lebben
és megpihen az odvas fák között,

oly egyszerű a húsz utáni áram
zsúfolt vizében egymást érteni,
és tudni pontosan: a ’rádtaláltam’
ezeregy száraz jelentése mi;

tudni miért, mi űz el, mi marasztal,
az ég alatt alig néhány arasszal.

37. oldal (Erdélyi Híradó / Fiatal Írók Szövetsége, 2004)

!

A XIX. század egyik legnagyobb francia költője Charles Baudelaire, aki nélkül ma egészen más lenne a modern líra. Kortársai közül csak egy szűk művészi elit ismerte átkozva és dicsőítve. Kultusza halála után terjedt el, azóta viszont hatása az egész világ költészetében óriási. Rimbaud már a XIX, század 70-es éviben úgy emlegeti, mint „a költők királya, igazi isten”. Ő és Verlaine, de mindenekelőtt Mallarmé és Valéry vallja magát követőjének a századforduló előtti francia irodalomban. Magyarországon a nyugat első nemzedéke (Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád és Babits) tiszteli benne mesterét. Baudelaire viszont az erkölcstől, neveléstől, politikától mentes „tiszta költészet eszményét” az amerikai Edgar Allan Poe-tól örökölte, akit ő fedezett föl Európa számára és költészetének első tolmácsolója volt. A szimbolizmus, a „dolgok mögötti tartalom”, a „mélyebb létezés” első megfogalmazója.
Szívből ajánlom Charles Baudelaire: A romlás virágai című művét, melyben többek között a következő költemény is megtalálható:


>!
Lunemorte MP
Egy költő – egy vers

A megszállott

A nap ma ködruhát vett. Te is így takard
bús ködbe, Életem Holdja, magad. Ne árassz
több fényt. Aludj, borongj; légy néma, légy homályos
s az únalom vizét szürcsöld, mint bús italt.

Szeretlek így. De ha mást akarnál: akard!
Ha, mint fogyatkozott csillag újra sugároz,
ragyogni vágysz, ahol nevet a balga Város:
nem bánom! Szökj elő tokodból, drága kard!

A lámpák lángjain gyujtsd ki szemed varázsát!
s gyujtsd ki a vad szivek mélyén a vágy parázsát!
tőled minden gyönyör, beteges vagy buja.

Légy ami vágysz: vörös hajnal, fekete éjjel;
nincs bennem egy ideg, mely nem kiáltana:
„Óh, drága Belzebub! imádlak szenvedéllyel!”

Babits Mihály fordítása

(Kép: Francisco Goya)

Kedvenc kép, kedvenc vers

Kapcsolódó könyvek: Charles Baudelaire: A romlás virágai

Charles Baudelaire: A romlás virágai
3 hozzászólás
!

Ezek után fogadjatok szeretettel egy ókori verseket tartalmazó kötetet:


Törölt tartalom.
!

Belső-Ázsia ma már az egyetlen olyan területe a világnak, ahol még élnek (vagy a közelmúltban még éltek) a hősénekek, a gyakran sok ezer soros hősköltemények, amelyek régmúlt idők emberfeletti erejű vitézeinek dicső tetteit mesélik el. A hősénekek a nemzetiségi társadalom korában keletkeztek, amikor az ember még ki volt szolgáltatva a természet szeszélyeinek, amikor a természet vak erői uralkodtak, s az ember engedelmeskedett. A hőséneket nem énekelhette mindenki, csak az arra hivatott énekesek, akik gyermekkoruktól kezdve tanulták a nemegyszer több tízezer soros énekek tartalmát és az előadás módját. Az egyszerű emberek között igen népszerű hősénekeket a sámánok és papok kegyetlenül üldözték, és a hallgatókat a halál utáni rettenetes büntetések emlegetésével igyekeztek megfélemlíteni. Az Irenszej a burját népköltészet kiemelkedő alkotása, a világ folklórkincsének szerves része, amely a legtisztábban őrizte meg a keleti hősénekek sajátosságait.

Ajánlott link érdeklődőknek: http://saman.org.hu/bulagat-burjat-saman-szovegek/

„Tíz évig ne legyen éhes
Tűző napon, télben-hóban;
Pókzsírt kent az ajakára!
Tíz évig ne legyen szomjas,
Tiltott vizből ne kívánjon;
Kukaczsírt kent a szájára!"


>!
Timár_Krisztina IP
Irenszej

Irenszej Burját hősének

Más körülmények között valószínűleg még ennél is jobban élveztem volna az olvasását, csak hát a Mirèio olvadó-bájos szépsége után ez a hősének azért elég durvának bizonyult. Mondjuk, annak is volt szánva. :) Ezért nem vonok le, csak szubjektíve egy fél csillagot. :)

Annyi minden van ebben a szövegben, igazán nem csoda, hogy nemzedékek sora őrizte meg az emlékezetében. Kincsesláda, amelybe nemcsak a hősök történetét tették el gondosan, hanem még sok-sok mást: ősi mitikus alakokat, szokásokat, imádságokat, ráolvasásokat, még gyermekjátékokat is.

Szóval sok-sok minden van benne – legfeljebb logikát ne keressen az ember. ;) Az utószó le is írja, hogy több hősének-elem összekapcsolásából keletkezett a mű, amitől időnként elég meghökkentő és indokolatlan jellemfordulatok tudnak bekövetkezni. De mire idáig eljut az ember, már úgy elringatta a burját versmérték (meg a Lőrincz L. László (!) csudálatos fordítása), hogy az ilyesmit figyelmen kívül hagyja.

Olyan, mint a víz, viszi az embert a hátán.

Többet nem is írok, inkább olvassátok @Arianrhod értékelését: https://moly.hu/ertekelesek/1754668. Meg persze az eposzt, fenn van a MEK-en.

>!
Európa, Budapest, 1976
194 oldal · ISBN: 9630706733 · Fordította: Lőrincz L. László · Illusztrálta: Czinke Ferenc
!

Arany János életrajza nem olyan látványos, mint a kortárs Petőfié vagy Jókaié. Ifjúkori vándorszínész kalandja kudarccal végződött, s mivel hazatérve idős szüleit súlyos betegen találta, életét mintegy vezeklésként rendezte be, példás hivatalnokká vált. Attitűdjére haláláig jellemző a feladatteljesítő beállítottság; igaz, ennek ellentételeként kifejlődött benne a gúzsba kötve táncoló ember belső szabadsága, a dolgok és a „világ” ironikus, illetve humoros eltávolításának képessége.

„Asszonyért nem méltó vívni,
Mert, ha tiszta, nincs is ok;
Ha nem az már, olyanért meg
Egy lövet port szánni sok."


>!
Baráth_Zsuzsanna P
Arany János: Arany János balladái

200 éve született Arany János, itt a kiváló alkalom, hogy újrázzuk néhány balladáját. A walesi bárdok még meg fejből (és természetesen senki sem tudja jobban előadni, mint Sinkovits Imre, nőiesen bevallom nekem máig az ő hangján szólal meg a vers), de régen volt már az érettségi, egy kis frissítés sohasem árt, pláne úgy, hogy nem kötelező, hanem a saját örömünkre tesszük. Mert Arany János gyönyörűen írt. Ízesen, szenvedélyesen ("Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!"), borongósan, szívhez szólóan. De mivel nem szerette a felhajtást (nem volt egy celebalkat, némi romantikus színészi múltat és a szabadságharcban kifejtett nemzetőri tevékenységen kívül még ifjabb éveiben sem nagyon kereste a bajt, vidéken született, semmi extremitás, jól tanult – rendkívül művelt volt –, dolgozott, megnősült, gyermekei születtek, aztán a Toldinak köszönhetően hirtelen bekerült az irodalmi élet vérkeringésébe), tökéletes ellentéte volt barátjának, Petőfinek, a lánglelkű költőnek. A ballada Shakespeare-jének nevezték, érdekesség, hogy fordításai közül kiemelkednek az avoni hattyú örökbecsű darabjainak magyarosításai. Azt gondolom, hogy Arany János balladáihoz meg kell érni, ifjabb éveimben én is Petőfi verseiért rajongtam az azokban lobogó szenvedély miatt, azonban mostanra már lecsendesedtem annyira, hogy értékelni tudjam a balladákban megbúvó bölcsességet, drámát és a fantasztikus szógazdagságot, ajándék minden sora a verseknek az irodalom szerelmeseinek. A mostani borongós időben nincs is jobb, mint bekuckózni a meleg ágyba ezzel a könyvvel, és beleveszni a szépségesen szomorú balladákba. Nemcsak a lelkünk lakik jól ezzel a kötettel, hanem a szemünk is, mert Zichy Mihály készített csodaszép képeket a versekhez, két klasszikust is kapunk egyszerre, tiszta haszon, ki tudnak zökkenteni bennünket a hétköznapokból, jó néhány grádicsot lépkedhetünk a segítségükkel a költészet manapság olyan ritka lelket megtisztító emelvényére.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/05/15/konyvkritika_a…

!

„Viszolyognak tőlem, ha komoly vagyok.
Járjanak kabaréba."


>!
Kozmikus_Tahó
Ferencz Győző (szerk.): Beatköltők

Először elkezdtem olvasni. Tudjátok, úgy, mint egy verseskötetet – fotel, kuckózódás, tea, érzékeny figyelem, némi fény.
Na, ezt így nem lehet befogadni. Egyszerűen az egész szituáció túl jólnevelt hozzá. A könyv felénél jártam, mikor erre rádöbbentem.
Innentől kezdve nem csináltam mást, csak kerestem azt a helyzetet, amivel elkaphatom ezeknek a verseknek a tökét és megszűnik ez a furcsa távolság köztünk. Eldöntöttem, hogy ezt a kis k*csögöt ráveszem egy numerára. Valahogy elérem, az istenverjemeg!
Megkértem egy barátomat, akinek rekedt, kicsit nyegle hangja van, hogy olvasson fel belőle. Egy sörért elvállalta. Elkezdte. Még mindig nem volt jó, nem éreztem. Őszintén? Sz*r volt az egész. Jobb híján söröztünk, csajokról dumáltunk, még több sört ittunk, én valamiért Platóntól idézgettem, ő valami zenészről vakerált, meg a kommunizmusról. Rágyújtottunk a szobában, szétterültünk a padlón, elfogyott a sör, jöttek a szükségtelen poénok, mert már elértük a „minden f*s vicces és filozofikus” szintet, minek virítani (de azért szellemeskedünk tovább); valahogy bekúsztak a sztorik közé a női mellek és azon belül az én személyes melleim, belefújtam az arcába a füstöt és röhögtem az eszméletlen bárgyú képén. Most kéne olvass – mondom neki, bólint, odahengeredik a kötetért és megindul nyelvén az Üvöltés lábjegyzete:
„Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent!” – a végére tényleg üvölt. Sörszagú az üvöltése. Fejét a hasamon pihenteti, egyik keze a kezemet keresi. Megtalálja.
Megvagytok Lawrence Ferlinghetti, Jack Kerouac, Frank O'Hara, Allan Ginsberg, Gregory Corso, Gary Snyder. Érezlek titeket magamban.

18 hozzászólás
!

Peer Krisztián:

Keserű pohár
Aki egynél többet akar lépni, menthetetlen elesik.
Aki kinyitja a szemét, mindent elveszít.
Amihez először érsz, odafagysz.
Ücsörögsz a kertben,
embermagasságú szemét.
Ébredés után pálinka.
Jobb lenne ébredés előtt.
A költészet nem segít,
ezt egy költőnél jobban senki nem tudja.
Hiába raksz reggel úgy-ahogy rendet,
elrontod éjszaka.
Fogaiddal tépnéd ki magadból a jót,
ha még lennének fogaid.
Egy élet elmúlt,
a helye fáj.
Jézus meg hol a kurva anyjában késik?
Leragadt a mennyországban?
Meddig kéreti még,
kétezer év eltelt,
ennyire jól érzi magát?

Interjú a költővel: http://konyves.blog.hu/2017/04/07/peer_krisztian_el_aka…


>!
Csabi P
Peer Krisztián: 42

Verseskötetről sokat nem okoskodnék, fogalmam sincs, mitől lenne formailag jó egy vers, legfeljebb a gondolatisága érint meg. De ebben az esetben a forma vizsgálata feleslegesnek tűnik, még az én laikus szemem is látja, hogy itt nincs formára törekvés, pont a formátlanság uralkodik, rövid és hosszú verssorok egymás után, néha egy rím, szinte inkább csak véletlenül, máshol meg mintha beindulna a ritmus, hogy aztán a következő sorban széttörjön.
A forma egy helyen jelentkezik határozottan és szándékosan, a könyv formájában, hisz a lapok nincsenek felvágva, mint a régi időkben, amikor a nyomdatechnika még nem tudta ezt megoldani, így a boltban csak minden második oldalhoz lehet hozzáférni, a többi, titkosított tartalmat csak otthon, egy késsel lehet felfedni. Nem csak üres marketingfogás ez a forma. A nyílt lapokon sem tombol éppen a vidámság, egy hosszú évek óta nem publikáló költő keserű valósága jelenik itt meg, a zárt lapokon viszont a fiatalon elvesztett kedveshez kapcsolódó versek vannak, hol feltörő, hol elfojtott fájdalom, amit jobb lenne nem megmutatni senkinek, de a költőség már csak ilyen szakma, meg kell.

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!