VersRovat

Rovatgazda
!

A januári VersRovatot nem kezdhetem el anélkül, hogy ne emlékeznénk meg közösen a veronai buszbaleset áldozatairól! A következő vers is emiatt íródott:


>!
S_T_Miya
Molyolók saját írásai

I.22.

Egy pillanat és nincs többé
Soha többé nem mosolyog
Hamuvá porlad s elszáll köddé
Nehéz elhinni; újra nem láthatod.

Mit érezhettél, utolsó gondolatod
Lángok martaléka lettél
Úgy remélem, boldog az örök álmod
Szenved mindenki, aki él.

Fáj a hiányod, fáj az üresség
A szívemből egy darab…
Mindig eljön egyszer a vég
Csak gyász van és harag.

Miért te, miért más
Mi lett volna, ha…
Mind csak gyenge kiáltás
Se te, se más nem hallja.

Vége van. Ha próbálnám se
Tudnálak elérni Téged
Mégis akarom, mégis, de
Szavaim szállnak a széllel.

Hátha elérnek hozzád
Hátha annyit még elmondhatok
Mindig úgy tekintek rád
Mint olyan barátra, kit csodálhatok.

Örökké élsz a szívemben!

(Vígh Laura barátnőm emlékére, kit elvesztettünk a veronai buszbalesetben.)
/Velence, Olaszország/

!

Kassák Lajos

(Érsekújvár, 1887. márc. 20. – Budapest, 1967. júl. 22.): költő, író, festő, szerkesztő.
Apja szlovák származású gyógyszertári laboráns, anyja Istenes Erzsébet, mosónő. Kassák a gimnáziumot félbehagyva lakatosinasnak állt, majd szakmát szerezve vasmunkásként dolgozott különböző gyárakban, műhelyekben. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, feketelistára került. Bekapcsolódott az egyletek kulturális tevékenységébe. Első verse 1908 végén jelent meg. 1909-ben gyalog indult el Párizsba. 1912-ben megjelent első novelláskötete (Életsiratás). A Tett címmel megindította a magyar avantgárd első folyóiratát. 1916-ban a Ma szerkesztője, 1919-ben az írói direktórium tagja volt. A forradalom bukása után letartóztatták, szabadulása után Bécsbe szökött, ahol újra kiadta a Ma c. folyóiratot. 1926-ban hazatért, 1926-27-ben szerkesztette a Dokumentum c. folyóiratot. 1928-ban megindította a Munkát. 1940-ben izgatásért két hónapot börtönben töltött. Első feleség, Simon Jolán öngyilkossága után feleségül vette Kárpáti Klárát. 1945-ben Fodor Józseffel szerkesztette az Új Időket. A Magyar Művészeti Tanács alelnöke, az Alkotás és a Kortárs szerkesztője. 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1949-től belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg. 1953-ban kizárták a pártból. 1956-tól visszatért az irodalmi életbe. A 60-as évek avantgárd reneszánsza a nemzetközi érdeklődést is ráirányította. Egymást követték külföldi kiállításai. 1965-ben Kossuth-díjat kapott.
Kassák Lajos hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: iró és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus volt, aki alkalmanként szakértelemmel szólt zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai modern művészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai, kritikus történelmi időkben őrizték és gyarapították a progresszív társadalmi és művészeti szellem alapvető értékeit.

A rövidített életrajz Aczél Géza szócikke alapján készült, Új Magyar Irodalmi Lexikon, 2. kötet, 980-983. oldal

Digitalizált művei itt online elérhetőek: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/kassak-lajos


>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Kassák Lajos: Halk kis ballada

Meghalt az asszony, aki szép volt s akit versben dicsértem én
mondom bizony, meghalt már szegény.
Mint az árva, búsan és sután
egyre sírdogált. Csak sírdogált s letért a földi utakról
örökre egy ünnep délután.
Az enyém volt ő s engemet, mint rózsát viselt a kebelén
s maga is egy rózsa volt szegény.
Ki érti meg súlyos bánatát?
Virágot szedett a réteken egy nyárvégi nap alkonyán
aztán sírt és megölte magát.

2 hozzászólás
!

Radnóti Miklós (1909–1944) a Nyugat harmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító, prózaíró volt. Életművével ma már a magyar irodalom klasszikusai között foglal helyet.
Két halott mellől jött a világra: születésekor (Budapest, 1909. május 5.) édesanyja, Grosz Ilona és ikertestvére meghalt. Ez a kettős tragédia is valósággal megmérgezte későbbi életét. Ikrek hava (1939) című visszaemlékezésében ott lüktet a fájdalmas önvád: „Megölted őket – beszélt a hang, megölted őket, megölted őket, megölted ő…”
Családjától a Glatternevet örökölte, az apa szülőhelyére emlékeztető Radnóti írói nevet a húszas évek végén kezdte használni. 1934-ben, doktori szigorlata idején szerette volna ezt hivatalossá tenni, de a belügyminiszteri okirat csak a „Radnóczi” nevet engedélyezte.
Édesapja, Glatter Jakab tisztviselő – rokonai rábeszélésére – hamarosan megnősült: az új feleségben (Molnár Ilona) Miklós igazi, szerető anyára talált, aki sajátjaként, édes gyermekeként nevelte. Testvére is született: Ágnes, az Ikrek havában oly sok melegséggel emlegetett Ági. (Glatter Ágnes később Erdélyi Ágnes néven lett Nagyváradon és Erdélyben ismert költő és újságíró; édesanyjával együtt Auschwitzban pusztult el.)
Tizenkét éves volt, amikor meghalt édesapja (1921). A család széthullott. Miklós csak ekkor tudta meg, hogy az, akit édesanyjának hitt, valójában csak nevelő anyja volt. Nagybátyja (édesanyjának öccse), Grosz Dezső, egy jómódú textil-nagykereskedő vette gondjaiba. Két idősebb nőrokonánál helyezte el, fizette érte a tartásdíjat, gondoskodott ruházkodásáról és az iskoláztatás költségeiről.
A család gyakorlati embert, üzletembert kívánt faragni belőle, s ezért nem humán gimnáziumban, hanem a Markó utcai főreáliskolában kezdte meg középiskolai tanulmányait. Ebben az iskolatípusban latin nem volt, s nagyobb teret kaptak a természettudományi tárgyak. A főreál negyedik osztályának elvégzése után az Izabella utcai felső kereskedelmi iskolába íratták, itt szerzett érettségi bizonyítványt 1927-ben.
Még középiskolás korában – 1926 őszén – ismerkedett meg Gyarmati Fannival: mindketten ugyanahhoz a tanárhoz (tanár házaspárhoz) jártak külön matematikaórákra. Ebből a kezdeti diákszerelemből bontakozott ki az évek során az a rajongásig fokozódó, áhítatos nagy szerelem, mely őket mindvégig összekapcsolta, s mely forrása lett Radnóti felejthetetlen hitvesi lírájának. (Fanni az érettségi után tanítónői oklevelet, majd tanári diplomát szerzett.)
Nagybátyja azt szerette volna, ha unokaöccse a szakmában marad, s részt vesz az ő üzleti tevékenységében. Ezért az érettségi után a csehszlovákiai Reichenbergbe (ma Liberec) küldte tanulni az ottani Állami Textilipari Szakiskolába. Radnótinak nem sok kedve volt a textiltechnológiához, csak ímmel-ámmal végezte (német nyelven) tanulmányait, s vett részt a gyakorlati (szövőgyári) munkában. Reichenbergben is inkább verseket írt: szerelmi lírájának ihletője egy kis gépírólány volt.
1928 júniusában tért haza, s két évet szenvedett nagybátyja üzletében gyakornokként. Az irodalom érdekelte igazán, író akart lenni mindenáron. Barátaival együtt 1928 címmel folyóiratot indított (mindössze két száma látott napvilágot), költeményei jelentek meg a Jóságcímű antológiában (1929), részt vett a Kortárscímű folyóirat szerkesztésében (1929–1931; 11 számot ért meg).
Egy hirtelen jött elhatározás érlelte meg benne az üzleti élettel való szakítás szándékát: a várható nagypolgári jómóddal szemben a szegénységet választotta. Egy 1935-ből való önéletrajzi feljegyzésében a következőket olvashatjuk: „Végül egy este beverem a tollat az íróasztal lapjába. A toll remeg. Nézem. És felmerül bennem a tanárság gondolata. Menteni akarom a költőt az élettől. Ez a két mesterség nem összeférhetetlen. Azt hittem akkor még, hogy kaphatok katedrát.”
Egy év alatt letette a különbözeti vizsgákat, s 1929 decemberében a budapesti Verbőczy reálgimnáziumban megszerezte az egyetemi tanulmányok előfeltételét jelentő gimnáziumi érettségit. 1930 őszén, mivel a „numerus clausus” („zárt szám”, meghatározott szám) miatt a pesti egyetemre nem kerülhetett be, a szegedi egyetemre iratkozott magyar–francia tanári szakra. Ide már költőként érkezett, hiszen előzőleg, 1930 tavaszán megjelent első verseskötete, a Pogány köszöntő.

Bori Imre: Radnóti Miklós, Újvidék, 1965 (In: Fórum 1965.)
Koczkás Sándor: Radnóti költészetének értelmezéséhez, 1962 (In: Élet és Irodalom 1962.10. sz.)


>!
Ninácska P
Egy költő – egy vers

Radnóti Miklós: Virágének

Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.
Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tűnő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.

1942

!

A Szomjúság járványa negyven kortárs izraeli költő versei közül válogat. Az antológia költőinek legtöbbje két vagy három verssel szerepel. A viszonylag nagy számú költő ebben a válogatásban gazdag képet vetít a magyar olvasó elé, olyan izraeli költők személyében, akik az elmúlt évtizedekben rendkívüli költészetet teremtettek, mellyel nemcsak az olvasóik világát befolyásolták, hanem korunk héber irodalmára is nagy hatással voltak.


>!
[névtelen]
Rami Saari (szerk.): A szomjúság járványa

Rami Saari (szerk.): A szomjúság járványa A mai héber vers – Magyar és héber nyelvű antológia

!

Íme egy ősi kínai vers (egyébként mindenféle kínai irodalmat szeretettel ajánlok):


>!
mezei P
Egy költő – egy vers

Tu Mu: Az arany völgy kertje

Ha szeretünk, még a por is aranyló,
békés a fű és minden víz aranytó
s úgy leng a rózsa szellős alkonyatban,
mint kedvesünk könnyű szoknyája hajdan.

(Kosztolányi Dezső)

!

Dsida Jenő (1907–1938) költővel sokáig mostohán bánt az utókor. Erdélyi volt, hívő katolikus, s lírája nem az osztályharc jegyében szerveződött. 1945 után nálunk csak 1958-ban, Romániában 1966-ban jelent meg először verseskönyve, s máig nincs róla monográfia. A „harmadik nemzedék” egyik legkorábban jelentkező alkotója, akit a Nyugat-hagyomány s az avantgárd – elsősorban az expresszionizmus – egyaránt megérintett. A klasszicizálás, a ritmusformák és a nyelv varázslatos erejű, mesteri kezelése jellemző művészetére.
Szatmárnémetiben született 1907. május 17-én. Édesapja mérnökkari tiszt volt, édesanyja földbirtokos családból származott. 1910-től Budapesten, 1914-től, miután apja a frontra került, Beregszászon, az anyai nagyszülőknél éltek. 1918-ban visszaköltöztek Beregszászra, itt végezte el a gimnáziumot 1925-ben. Érettségi után a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, de tanulmányait nem fejezte be. Dsida Jenő
1927 végén a Pásztortűz című folyóirat, 1934-től a Keleti újságszerkesztője, s közben más lapoknak is munkatársa volt. Tevékenyen részt vállalt az Erdélyben szerveződő kulturális-irodalmi életben, különböző tisztségeket is viselt. 1933-ban zarándokúton járt Itáliában (Magyar karaván Itálián keresztül, 1933; riportkötet).
1937 nyarán vette feleségül Imbery Melindát, akinek 1931 óta udvarolt (a szülők ellenezték a két szegény és gyenge egészségű fiatal házasságát).
Dsida Jenő talán már születése, de kisgyermekkori fertőző betegsége óta mindenképpen súlyos szívbeteg volt, a korai halál tudatával kellett élnie. 1938 elején influenzás lett, a kór megtámadta szívét, s több hónapi szenvedés után 1938. június 7-én meghalt. A kolozsvári házsongárdi temetőben nyugszik.
Már gimnazistaként közölték verseit, első kötete, a Leselkedő magány 1928 tavaszán jelent meg Kolozsvárott.


>!
Almost_Zed
Egy költő – egy vers

Dsida Jenő: A sötétség verse

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
…Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szivódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.

!

A következő költemény egy moly írása és engem rendkívül megérintett. Ezt mind neked adom most, kedves olvasó…:


>!
_natalie_ I
Molyolók saját írásai

ezt mind neked adom most

vidd el a rozsdás
ablakrácsokat

vidd el a ritmus
nélküli táncokat

vidd el a megrepedt
ónémet porcelánt

vidd el szekrényben
szunnyadó fortepánt

vidd el az emlékbe
kapott rózsaszín bort

vidd el a nemrégent
a fagyott rózsaszirmot

vidd el az arcod
a tükörből kérlek

vidd el a harcot
a szívemből végleg

vidd el a mérleget
vidd el a súlyokat

vidd el a pattanásig
feszített húrokat

vidd el a kérdések
rám zuhanó csendjét

vidd el a szívemet
kettészelő pengét

ne maradjon nálam
ne maradjon bennem

valami amit én
nem jól szerettem

10 hozzászólás
!

Weöres Sándor
(Szombathely, 1913. jún. 22. – Budapest, 1989. jan. 22.)

Földbirtokos katonatiszt apa és művelt polgárcsaládból származó anya egyetlen gyermeke. Már iskoláskora előtt anyja irodalomszeretővé nevelte. Gyermekkorát Csöngén tölti és a későbbiekben is sokat és szívesen tartózkodik itt. Iskoláit Pápán, Csöngén (elemi iskolák), betegségei miatt gyakran volt magántanuló; Szombathelyen, Győrött és Sopronban (középiskolák) végzi. Már korán, 15 évesen verseket ír (pl. Öregek – Kodály Zoltán megzenésítette), és kapcsolatba kerül a Nyugat íróival, 1932-től pedig már a harmadik nemzedék vezéregyéniségének tekintik. 1933-ban Pécsett 1 évig joghallgató, majd átmegy a bölcsészkarra, majd átiratkozik földrajz-filozófia szakra és 1939-ban doktorált a A vers születése című disszertációjával.. Itt köt barátságot Fülep Lajos művészettörténésszel, Várkonyi Nándor művelődéstörténésszel (mitológiai kutatásokat végzett – így keletkeztek első mítosz versei) és barátai hatására megismerkedik más kultúrákkal is. 1943-ban Pestre költözik, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa lesz. 1948-tól műfordításaiból él, 1951-ig Budapesten könyvtáros. 1948-ban házasságot köt Károlyi Amy költőnővel. Házasságkötése után római ösztöndíjjal Olaszországba utazik és fontos új kötetei jelennek meg. 1948 után csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. 1956 után elég nehéz elérnie, hogy az irodalmi közvélemény elfogadja stílusát. Az utolsó években is többféle műfajban dolgozik fáradhatatlanul. Mitikus asszír és ógörög költők műveit írja át (pl: Gilgames).


>!
Aleph P
Egy költő – egy vers

Weöres Sándor
AZ ÉLET VÉGÉN

Átbóbiskoltam teljes életem.
A látványok, mint álmomban, forogtak,
semmit se tettem, csak történt velem,
ezernyi versemet fél-éberen írtam
dohányfüstben, nem is tudom hogyan.
Süvölvény-kortól fogva mostanig
asszony-kormány pólyált vattába és
elzsongított, nem bírtam tenni, élni,
szunnyadtam délben, írtam éjszaka,
sötétben szálltam, mint a denevér,
benső szemem nyílt a külső helyett.
Ha közben bölcsesség, vagy balgaság
felrázott volna, szenvedés, akármi:
kazánom túl-erős volt, sose robbant,
minden belül kavargott, forrt, feszített.
Dúlt két világvihar, százmillió
ember pusztult, meghalt anyám-apám:
álmomból serkentőnek mind kevés volt,
akárhogyan szégyenlem, így igaz.
Mindent vetítővásznon éltem át,
még akkor is, ha engem hajkurásztak
disznót őrizni, vagy sírt ásni, vagy
fejem körül fütyültek a lövések,
aludtam folyton, egykedvűn. De most,
hogy vénülés megrázza tagjaim
és bőrömben koccint a csontjaimmal:
végtére fölriadnék és szaladnék
szürcsölni elmulasztott kéjeket,
örülni, s örömöt megbánva, fájni,
késő gyönyörtől megrokkanva halni,
bűzben, koszban, szégyenben, elhagyottan,
mint trágyadombon a veszettkutya.
De, mint mindent, ezt is csak álmodom.
Ha mindeddig nem ébredtem: tudom,
most már halálig hortyogok. Talán
a haldoklás majd ébren szembesít
minden mulasztás terhével. Talán
az álmon túli csöndben ébredek.

Kapcsolódó alkotók: Weöres Sándor

!

Czóbel Minka (Anarcspuszta, 1855. június 8. – Anarcspuszta, 1947. január 17.) magyar költőnő, a szimbolizmus első hazai képviselője.
Egy nagybirtokos család gyermekeként született a Szabolcs megyei Anarcson, felmenői közt találjuk Orczy Lőrincet, a generális-költőt, aki Bessenyeiék felvilágosodott mozgalma mellé állt. Szülei gr. Vay Éva és Czóbel Imre, testvérei István és Emma.
Beutazta Európát, a Sorbonne-on végzett Párizsban. A századfordulóra családja elszegényedett. Az 1910-es évektől alig mozdult ki falujából, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy még életében elfeledték Czóbel Minkát, a századfordulós modern líra és Ady egyik előfutárát.
Írni sógora, Mednyánszky László festőművész biztatására kezdett. Később szintén ő mutatta meg írásait Jókai Mórnak és Justh Zsigmondnak. Kedvező kritikákat kapott, így 1890-ben megjelent első verseskötete is Nyírfa lombok címmel.
Elsők közt írt Magyarországon szabadverseket és vette át a francia dekadensek stílusát, emiatt a Nyugat egyik előfutárának tartják. Mire ötvenéves elmúlt, Ady olvasta néhány művét, és úgy nyilatkozott róla, hogy nem igazán érti, ezért nem tud lelkesedni érte. A Nyugat köre, bár sokan az előfutáruknak tartották, csupán vonakodva s félszavakban ismerte el költészetének értékeit.
Kihasználva, hogy szinte anyanyelvi szinten beszélt franciául, angolul és németül, számos műfordítás köthető nevéhez. Ő fordít először hazánkban Verlaine-verseket. Magyarról németre fordította Az ember tragédiáját, angolra Petőfi több költeményét.

„Czóbel Minka költészetünk furcsasága, verselgető vénkisasszony, a magyar Emily Dickinson, hervadó szabolcsi úrilány, tündér, boszorkány. Ilyen és ehhez hasonló bókokkal árasztják el az „anarcsi poétriát” az erősebbik nem képviselői. Czóbelről sokáig hallgatott az irodalomtörténet, napjainkban azonban egyre többen kezdik felfedezni „kényes – finom virágillat borította verseit” „pókhálóból” szőtt elbeszéléseit és misztikus regényeit. Czóbel Minka valóban boszorkány „Csúnya Tündér”, volt, ahogy Márton László írja?!”


>!
Bélabá P
Egy költő – egy vers

Ma 70 éve halt meg Czóbel Minka költőnő.

Czóbel Minka: Ködvirágok

Ködvirágok,
Boszorkányok
Szálljunk, szálljunk a csöndes éjbe,
El sem árul,
Meg se bámul
Szétsugárzó csillagfénye.

Madár szárnya,
Fának árnya,
Puha ködben minden alszik,
Csöndes éjbe
Köd fehérbe
Szárnyuk röpte nem is hallszik.

Avar zörren,
Levél csörren,
dombtetőn górók merednek,
De túl
a ködfátyolon túl
Szép tündérkertek nevetnek.

Szálljunk, szálljunk,
Fátyol szárnyunk,
Nincs lefogva, nincs lekötve,
Ködvirágok,
Boszorkányok,
Szálljunk, szálljunk be a ködbe.

Kapcsolódó alkotók: Czóbel Minka

!

Mennyi világ van köztünk, édesem…


>!
Dénes_Gabriella P

Búcsúlevél
George Țărnea nyomán

Mennyi világ van köztünk, édesem,
tele van esővel a két kezem,
mennyi hó hullt az égből le reánk,
hogy nem tudtuk, mitől meleg a szánk…
Hallgass meg engem, hagyj kiáltanom,
sok a sötét s a hideg vállamon,
és nem akarom tudni, ki hibázott,
ki szeretett szépen és ki ártott,
ki lépett először az éjszakába,
ki játszott még, és kit vitt el a vágya,
ki kaparta véresre a falat,
és ki jött haza, pedig ott maradt,
ki veszített, és ki is nyert vajon,
ki szárnyalt-zuhant minden szótagon,
túl magas volt az ég, túl alacsony…
Mikor felejtem hangod dallamát,
mi lesz majd rosszabb, mint a hallgatás,
hogy alszom majd a csillagok alatt,
ha nem érzem édes árnyékodat?
Tele van esővel a két kezem,
mennyi világ van köztünk, édesem.

(Kép: Erica Wexler)

Kapcsolódó alkotók: Demény Péter

!

Nem akartam meghalni…


>!
kérem_le_itt P
Egy költő – egy vers

Nem akartam bevonulni.
Besoroztak.

Nem akartam, meghalni.
Megbízhatatlannak mondtak.

Szökni próbáltam.
Hadbíróság elé állítottak.

Nem sütöttem el a fegyvert.
Azt mondtak, nincs gerincem.

Elrendelték a támadást.
Egy srapnel széttépte a gerincemet.

Fájdalmamban üvöltöttem.
Kötözőhelyre vittek.

A kötözőhelyen meghaltam.
Legyintettek rám.

Keresztet tettek nevem mellé
és eltemettek egy kereszt alá.

Szülővárosomban beszédet tartottak.
Nem mondhattam nekik, hogy hazugok.

Azt mondták, feláldoztam az életemet,
Én azon voltam, hogy megtartsam.

Azt mondták, példát mutattam.
Én el akartam szökni.

Azt mondták, büszkék rám.
Én szégyenkeztem miattuk.

Azt mondták, anyám is legyen büszke.
Anyám üvöltött.

Élni akartam…
Gyávának neveztek.

Gyáván haltam meg…
Hősnek neveztek.

(Felix Pollak: A hős szavai)

3 hozzászólás
!

…szívünk könnyen megfagyhat ebben a hideg télben…



A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!