VersRovat

Rovatgazda
!

Látványosan túljutottunk a téli holtponton, amely nem volt kegyes azok számára, akik kötetértékeléseket vadásztak az utóbbi hónapok rovataiban. Így a kocka fordultával az e havi rovat magját ismét az aktuális értékelések fogják képezni: szó lesz Dsida Jenőről, Borbély Szilárdról, Simon Mártonról, Bukowskiról, Weöresről – továbbá kiemelten szeretnék foglalkozni a Tetovált mementó című antológiával. A rovat verstani részében a rím titkát kutatjuk.

Kezdjük Dsida Jenővel. Az erdélyi körökben csak „széphangú” jelzővel becézett költő a 20. század eleji erdélyi kultúrközeg egyik emblematikus alakja. Amikor először olvasta fel nyilvánosan a marosvécsi írótalálkozón az egyik legjelentősebb verseként számon tartott Psalmus Hungaricust, akkor a könnyeit törölgető tömegből hozzá lépve Kós Károly egy ölelés közepette csak annyit tudott kibökni: „Te taknyos! Hogy mersz ilyen szépet írni?”

@Adéle értékelte a költő összegyűjtött verseit és műfordításait:


>!
déli_báb IP
Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások

Nagyon szeretem Dsida Jenőt, de jobban kedvelem a Légy már legenda c. gyűjtést. A gyengébb írásai kissé giccsesek, és így sok egyben. Szerencsére találtam pár olyat, ami kimaradt a Légy már legendából, és kár lett volna érte. Úgyhogy összességében érdemes volt olvasni. Például a halála körül írt versektől rendesen kirázott a hideg. Ezzel a kötettel mint ember került közelebb hozzám. Költőként már amúgy is szívembe zártam. (Ami még közelebb hozott minket, hogy Dsida Jenőnek is szívproblémái voltak gyerekkorától, és az érzések, gondolatok, amiket hátra hagyott nagyon közeliek számomra.)

!
>!
akire MP
Egy költő – egy vers

Charles Bukowski:
Szóval író akarsz lenni?

ha nem robban ki belőled
mindennek ellenére,
ne írj.
amíg kéretlenül ki nem jön
a szíveden, az agyadon, a szádon,
a bensődből,
ne írj.
ha órákig kell a számítógép képernyőjét
bámulva ülnöd
vagy görnyedezned az
írógép fölött
szavak után kutatva,
ne írj.
ha pénzért vagy hírnévért
csinálod,
ne írj.
ha azért csinálod, hogy nő
kerüljön ágyadba,
ne írj.
ha ott kell ülnöd
hogy újra és újra átírd,
ne írj.
ha a gondolata is megerőltető,
ne írj.
ha utánozni próbálsz
valakit,
hagyd abba.
ha várnod kell, hogy kiszakadjon
belőled,
várj türelemmel.
ha soha nem szakad ki belőled,
csinálj valami mást.
ha a feleségednek
vagy a barátnődnek vagy a barátodnak
vagy a szüleidnek vagy akárki másnak
mutatod meg először,
nem vagy kész.
ne legyél olyan, mint sok más író,
ne legyél olyan, mint annyian,
akik írónak nevezik magukat,
ne legyél egyhangú és unalmas és
mesterkélt, ne emészd magad
önszeretettel.
a világ könyvtárai
álomba ásították
magukat
a hozzád hasonlóktól.
ne járulj hozzá ehhez.
ne írj.
csak ha rakétaként
tör ki lelkedből,
amíg a mozdulatlanság
őrületbe vagy öngyilkosságba
vagy gyilkosságba nem kerget,
ne írj.
amíg a nap ki nem égeti
a zsigereidet,
ne írj
amikor itt az idő,
és ha kiválasztott vagy,
az írás magától létrejön és addig
létezik,
amíg meg nem halsz vagy el nem hal
benned.
nincs más megoldás.
és soha nem is volt.

https://www.youtube.com/watch…

10 hozzászólás
!

Borbély Szilárd halálának körülményeire nem szeretnék most kitérni. Tegye le mindenki allegorikus koszorúját a maga módján, ahogy azt egy hónappal ezelőtt @Biedermann_Izabella-tól olvashattátok a Kortárs magyar irodalom rovatban, vagy ahogy @sztimi53 tette ezt verseskötet-értékelés formájában.


>!
sztimi53 P
Borbély Szilárd: Halotti pompa

"Jöjj el Halál, te jöjj el értem,
Legyél Te Olvasóm!"

Volt egy ember. Írt, verseket is. Egyszer sétált pár méterre tőlem a Tar Sándor emlékére tartott túrán, fel is olvasott. Most hozzá hasonlítják. Ő pedig nem sétál soha többé. Én azon a túrán megfogadtam, hogy olvasok majd tőle, be is szereztem ezt a kötetét akkor. Nem gondoltam volna, hogy ő akkor már nem lesz, mikor olvasom. Halotti pompa a cím, a múlt eseményeit ismerve milyen ironikus és morbid. Pompásak a versei, élet-halál-szenvedés költemények néha rím nélkül, meglepő történéseket tálal, nem bűvölnek el maradéktalanul, de néhány befúródik, másokat távolról szemlélek, értetlenül…. Az anya elvesztése, a tragédia, amit átélt, valahol mindig visszaköszön a Jézus-Mária versekben. „Minden testben Krisztus ölik meg.” Írja egy másik művében, ebben pedig „aki egy embert megöl, az is Krisztust is megölte”. A középső mitologikus rész nagyon távoli, néha beteg, ismétlődő motívumokkal, gyönyör-halál kontraszttal, a záró fejezet, a többnyire zsidó kultúrkörre építő rész az előzőnél jobban megtalál. A verselemzés nem kenyerem, ezek csak impressziók. Meg egy reveláció: olvashatnék gyakrabban verseket. (Már megint énközpontú értékelés, de ha egyszer ez jön ki belőlem.)

8 hozzászólás
!
>!
Lunemorte MP
Egy költő – egy vers

Weöres Sándor: Existentia

Felébredek: nem az vagyok, ki voltam
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek.

!

Simon Mártonról és arról, amit ő képvisel a köztudatban, már volt párszor szó. Ha akarnánk, sem tudnánk megkerülni, hiszen meghonosított valamit, ami az irodalmat – keresetlen szóval – trendivé tette. Olyan köntöst adott a költészetre, amire a mai fiatalság szembejövetelkor nem kalapot emel, hanem azt mondja, hogy „Csá!” – vagy valami ilyesmit.

@dokilany értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/1398746


>!
Juci P
Simon Márton: Polaroidok

Tetszenek a képek, amiket teremt, és a többség tényleg nagyon ismerős, elgondolkodtató, hümmögtető stb., de úgy érzem, folyamatosan olvasva nem tudnak érvényesülni, annyi időm meg nincs, hogy félórát meditáljak minden egyes darabon, pl. azon, hogy Majoránna vagy Őszibarack :D (Remélem, pontosan idéztem.) Bírom nagyon Simon Márton dolgait, de az előző kötetét sokkal többre tartom, és legjobban a slamszövegeit szeretem. Remélem, nem marad ennél a végletekig lecsupaszított formánál.
Különben elolvasnám még egyszer az egészet sorrendbe rakva, kíváncsi vagyok, úgy mi sülne ki belőle. Nem csinálja meg valaki? :)

44 hozzászólás
!
>!
robinson P
Egy költő – egy vers

Faludy György
Az óra

A vers okosabb nálam:
inkább lett, mint csináltam.
Szerzője sótalan.
Akár a kronométer.
Versem számlapját nézd meg
és megtudod, mit én nem
tudok: hány óra van.

/1958/

!

Képzeld el, hogy én, a botcsinálta szerkesztő, melletted ülök (bárki is vagy), és egy Cuba Librét kortyolgatva így szólnék hozzád: „Figyelj… csinálunk egy antológiát?” Jobb esetben látva a rólam sugárzó sületlenséget, végigmérnél, és valami olyasmit mondanál, hogy „Ó, te kötözni való bolond!” Rosszabb esetben pár hét múlva megunva azt, hogy minden feladat rád hárul, rám csapnád az ajtót, és megfordítanád a „nyitva” táblát. Szóval, nem való ez mindenkinek. Mert a közelmúltban két lány közül az egyik ugyanazt kérdezte, amit én a fenti fikcióban. Csakhogy ennek az lett a vége, hogy 2014 március havában kijött a ropogós, nyomdai gyártástechnikától még meleg antológia első darabja Tetovált mementó címen. Az antológia megálmodói azt tervezték, hogy felkarolják a moly.hu közösségi oldal berkeiben olvasói mimikrivel rejtőzködő, zérókötetes, szárnyukat bontogató költői és írói hajlamú felhasználókat. Pár kezdeti értékelésnek adnék most teret a rovaton belül, tükrözve a könyv fogadtatását:

http://moly.hu/ertekelesek/1422757
http://moly.hu/ertekelesek/1421588
http://moly.hu/ertekelesek/1408322
http://moly.hu/ertekelesek/1412762
http://moly.hu/ertekelesek/1404633
http://moly.hu/ertekelesek/1403862

—————————————————————————————————————————————–
Ui.: Köszönjük a moly.hu nevében @virezma-nak és @Ciccnyog-nak az embert próbáló szervezést, és @Leoni-nak is a varázslatos animációkat. A kalapomat megemelem mélyen!


>!
Ross P
Moly-antológia

Hátkérem, @Ciccnyog-ék nem nyalókára költötték a beszedett pénzeket.
A futár hozzám vágott egy raklap könyvet. (Leszakadt a derekam.)

7 hozzászólás
!
>!
bagie P
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó Válogatás a Moly.hu tagjainak írásaiból

„…Ízlését és könyvvásárlási szokásait leginkább egyötvenes magassága befolyásolta…”

Ennek a könyvnek más magaslatokban van a helye.
Zseniális gyűjtemény, hatalmas pozitív meglepetés, hogy itt az oldalon, zömében -számomra- ismeretlen fiatalok milyen hatásokat képesek kifejezni szavak segítségével. Azt ugyan furcsállom, de úgy általában a világban is, hogy inkább a borongós hangulat az uralkodó, viszont annak minden mélységére gyönyörű szavak és képek születtek.
Kedves @Ciccnyog és @virezma nagyon köszönöm, hogy ezt a kötetet a kezembe, kezünkbe adtátok és izgatottan várom a folytatást, hiszen tudom, tudjuk, hogy vannak még ennek a közösségnek -eddig- rejtőző tartalékai.
Kiemelni igazándiból senkit sem szeretnék, főleg mert értek valóban nagyon kellemes meglepetések a kötet olvasása közben, viszont van valaki, akinek én a moly-slam-poetryk óta feltétlen híve vagyok, aki egyszerűen nem tud rosszat írni: @Juci. Nagyon köszönöm a személyre szóló dedikálást, és várom, mint mindig, a következő szövegeket, verseket! :)
A bemutató óta még valaki biztosan szerzett a rajongói táborába +1 embert: @Leoni, a rajzok fantasztikusak, gyönyörűek, lehetetlenség betelni velük… a „félredobott plüss” mackó pedig a bemutató óta már a falamat díszíti.

3 hozzászólás
!
>!
KN_LR

Felveszem ruhám,
te lebámulod rólam.
– Kezdhetem újra.

156. oldal - @Eowyn / Szöllősi Bernadett

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó Válogatás a Moly.hu tagjainak írásaiból

4 hozzászólás
!
>!
Röfipingvin MP
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó Válogatás a Moly.hu tagjainak írásaiból

Ahogy Tomi – @Galádviziló – mondaná: „Röfi, már megint a kályhától kezded!”
De hát tehetek én róla, hogy így kívánkozik ki belőlem?
Szóval a munkahelyemen – iskola – április 11-én pénteken a Költészet Napján egy kis felolvasást fogunk tartani a kollégáknak, diákoknak. Amikor ment körbe a kérdés, hogy ki szeretne felolvasni, szavalni, esetleg megzenésített verset előadni, én azt válaszoltam, hogy a hajlandóság megvan bennem, de még nem mondom biztosra, hogy vállalok szereplést. (Szerintem most már vannak, akik sejtik, hogy miért a kályhától kezdem az értékelést.) Azt válaszoltam, hogy meg van bennem a hajlandóság vers felolvasásra, de még nem tudom, hogy mit. Majd időben szólok. Vártam. Persze vannak hatalmas kedvenceim, mind a magyar mind pedig a világirodalom palettájáról, de én valami különlegeset szerettem volna.
Arra gondoltam, hogy ha a kezemben, és – egy pár óra elteltével – a fejemben lesz a kötet, akkor tudni fogom, hogy mit olvassak fel.
És nem. Halvány lila segédfogalmam sincs, hogy mit olvassak fel. Ugyanis szívem szerint a fél kötetet felolvasnám.
Szóval azt hiszem ez mindent elárul. Legalábbis nekem.

4 hozzászólás
!
>!
csucsorka 

tebenned énnekem már
nincs maradásom

38. oldal

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó Válogatás a Moly.hu tagjainak írásaiból

!
>!
virezma P

káosz és teremtés viaskodnak odabent

137. oldal

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó Válogatás a Moly.hu tagjainak írásaiból

5 hozzászólás
!

Verstan

I. Elméleti alapozás

4. A rím

Tömören definiálva a rím fogalma a verstan keretein belül úgy hangzik, hogy a rím nem más, mint hangegyezés a ritmikai szakaszok határpontján – azaz a kezdetén vagy a végén. Kiterjedhet egyetlen hangra, egy vagy több szótagra. Megjegyzendő, hogy az egy hangra – általában mássalhangzóra – eső kezdeti rímnek alliteráció (előrím, betűrím) a neve.
A rímnek más nyelvrendszerben egyéb funkciókat is betöltő szerepe van, a mi nemzeti versidomunk többnyire ékítményi szerepet szán neki.
A köznyelv a rím szót „végrím” értelemben használja, és ez is a mérvadó. Végrímen a sorok (vagy egyéb ritmikai szakaszok) egy vagy több szótagnyi záróhangjának kisebb-nagyobb egyezését értjük.
Lentebb igyekszem összefoglalni példákkal is alátámasztva nemzeti versidomunk kategorikus rímfajtáit:

Három fő kategória-rendszert emelnék most ki a rímek csoportosításában:

I. A hangzók egyezése szerint megkülönböztetjük

1. A tiszta rímet – ahol a hívó- és a válaszrímek hangzója azonos
Például: „Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.”

2. Az asszonáncot – szűkebb értelemben a magánhangzók azonosságát értjük alatta. Azonban ha bizonyos rokon mássalhangzók kerülnek szembe a hívó- és a válaszrímben, akkor az asszonánc a tiszta rímhez kerül közelebb (bővebben lásd a zöngés és zöngétlen mássalhangzópárokat, például p-b, f-v, sz-z stb. – kezdendő-esztendő).
Például: „Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
»Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcsleplet.«”

II. Az elhelyezkedés szerint lehet

1. Végrím – a leggyakoribb rímfajta, a rím alatt a köznyelvben végrímet értünk
Például: „Egyszerű sorában – Brassó városában”

2. Belső rím – egy soron vagy ritmikai szerkezeten belül a két szó rímelése
Például: „Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok”

3. Betűrím – alliteráció – ugyanazon hangok egymást követő szavakban történő ismétlődése (rendszerint a szó megegyező helyén: eleje, vége, közepe)
Például: Vak vezet világtalant.

III. A rímképlet szerint – rímképlet alatt a rímek szabályos, jelölt szerkezetét értjük, melynek iskolapéldái a páros rím (A A B B), a keresztrím (A B A B), a bokorrím (A A A A), az ölelkező rím (A B B A) és a félrím (A B x A).

Ezen rímeknek további számos kombinációja és kategorikus megkülönböztető jele akad, amit most helyhiány miatt nem tárgyalunk. Ennyit tömören a rímekről.


>!
Frank_Spielmann I

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

A lírikus epilógja

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!