Utak a Hegyre

Rovatgazda
!

Forrás: https://www.mhpbooks.com/books-make-great-gifts-but-don…

Az idén is kicsit hamarabb köszönt be a karácsony az Utak a Hegyre rovat olvasóinak – merthogy ebben az évben ez az utolsó rovatom. Mivel nem szeretném elszalasztani a lehetőséget, hogy karácsony közeledtével a fa alá való, vallási témájú könyveket ajánljak nektek, így ebben a rovatban most szinte magától értetődően ez lesz a téma. A koncepcióm ugyanakkor nemcsak az volt, hogy mindenféle keresztény könyvet összegereblyézzek karácsonyra: minden kiadótól csak egy kötetet választottam, illetve akad néhány olyan könyv is, melyet több keresztény kiadó együtt jelentetett meg. A válogatás persze szubjektív, a műfajok azonban sokfélék, és a regénytől az ismeretterjesztésen át egészen a filozofikusabb kötetekig terjednek – hogy mindenki találjon magának valót. Nézzük akkor a kínálatot!

Kezdjük a szórakoztatóbb irodalommal, mégpedig a Harmat kiadó kínálatának egy viszonylag friss darabjával. Francine Rivers regényeit valószínűleg nem kell bemutatni a hazai keresztény – főleg hölgyekből álló – olvasóközönségnek. Rivers korábban főként bibliai sztorikat írt meg egyfajta parafrázisként, most azonban egy gyülekezetét építő lelkész viszontagságait mutatja be regényében. Azért is választottam @Ceceg értékelését, mivel kedves Moly-társam maga is írónő – hadd legyen tehát egy szakmabeli véleménye terítéken:


>!
Ceceg
Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

„Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Írja a Biblia az 1.Sám.16: 7.-ben. Ha valaha ez üzenet volt, a fogyasztói társadalomban még inkább az, mert az ember fogékony a látszatra, vonzódik a sikerhez, nehezen tudja elfogadni, hogy a számokon és eredeményeken kívül az áldásnak más fokmérője is van, így hajlamos azok bűvöletébe esni. Sajnos ez alól az egyház se kivétel, mert ott is emberek szolgálnak.
A gyengeségeink megkísértenek, hogy akár kompromisszumok vagy kíméletlen áldozatok árán is felmutassuk az eredményeket. Csak Isten tudja szétválasztani, hogy valamire az iránta való odaszánás vagy saját gyengeségünk, sebeink kompenzálása motivál igazán. Az eltérés eleinte észrevétlen, talán idővel is csak némelyek számára érzékelhető, de végül mindig nyilvánvalóvá válik. Mert ha az életünkben megtűrünk olyan felületeket, melyek az igazsághoz csak hasonlítanak, akkor azok idővel kiszorítják azt. A hazugság pedig kifoszt, megnyomorít. Még egy regénybeli történetben is megrázó szembesülni ezzel. Megrázó és egyben kijózanító.
Ezért a lelkész férjemmel együtt szívből ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik ma az egyházban szolgálnak, akik vágynak a növekedésre – arra, ami Istentől jön. Ajánljuk azoknak is, akik fájdalmakat éltek át a gyülekezetben, akik tudtukon vagy akaratukon kívül olyan áldozatokat hoztak, amit nem az Isten kért tőlük. Különösen ajánljuk azoknak, akik most kezdik a szolgálatot. Nekik üzenjük, ez a könyv több, mint egy regény. Egyébként nekünk regényként is tetszett. Olyannyira beszippantott, hogy tekintélyes terjedelme és zsúfolt életünk ellenére öt nap alatt mindketten kiolvastuk.

!

A Koinonia kiadó vállalkozott arra, hogy a könnyed és igencsak szórakoztató stílusban író Nick Page humoros „egyháztörténeti” kötetét magyar nyelven is megjelentesse. Bevallom, én még nem olvastam a könyvet (Page-től legutóbb egy teljesen más hangvételű munka volt a kezemben Jézus passiójáról), de @bratan értékelése eléggé meghozta az étvágyam. Hozza meg a tiéteket is, szerintem ez a könyv karácsonyi ajándéknak sem utolsó (már ha beszerezhető – ahogy az értékelő írja):


>!
bratan P
Nick Page: A kereszténység majdnem tévedhetetlen története

Nick Page: A kereszténység majdnem tévedhetetlen története Avagy 2000 év szentekkel, vétkezőkkel, idiótákkal és Istentől ihletett bajkeverőkkel

Ez a mű alapvetően nem érdemelne meg pontlevonást, azonban a kiadó igen. Egyrészt gyakorlatilag hozzáférhetetlen a könyv. Másrészt igen lehangoló volt számomra az a tény, hogy a könyvvásáron más kiadókkal szemben egy fillér kedvezményt nem adtak.
Szóval, ha akkora peched van, hogy egyháztörténelemből kell szigorlatoznod (! nem vizsgáznod!!!), kapva sem jutnál szórakoztatóbb ismeret-felelevenít könyvhöz, mint ez. Egyrészt nagyjából – főként protestáns megközelítésből – a teljességre törekszik. Másrészt az eseményeket cseppet sem hivatalos formában/szokásos módon tálalja. Viszont – megítélésem szerint – itt-ott vannak benne tárgyi/hangsúlyi tévedések (pl. szentek imádata??), ami persze lehet fordítási hiba is, de orr alá tört bors is. Nehezen tudnám megítélni.
Az, aki viszont nem szigorlatozik egyháztörténelemből, első körben azt gondolja végig: akar-e tudni valamit a témáról? Merthogy – míg így, vicces formában – a rengeteg-rengeteg adat miatt a könyv lényegében befogadhatatlan. (Ez nem a könyv, hanem az elmúltkézeterév hibája.) Ha kívülálló szemével tekintek vissza, akkor csak annyi mondható el: jó nagy katyvasz ez az egész keresztény történelem.
Ugyanakkor rendkívül szórakoztató (legalábbis nekem). Imádtam a hülyébbnél hülyébb szóvicceit, feliratozott rézkarcait. Még azt is, hogy a fordító még egy lapáttal rátett: lábjegyzetben is találni egyértelműen olyan a könyv stílusába illeszkedő poénokat, amik nem voltak az eredeti szöveg részei. (Érdekes, hogy ez a fajta nyelvi humor itt üdítő volt. A GPS Bibliánál idegesített.)
És ha már a fordítóról esett szó: Jakab-Benke Nándor érdeme/szégyene ez. Nem kívánt rész törlendő.
Szóval, ha csak érdeklődsz az egyháztörténet iránt, és nem tartasz attól, hogy „kiég” az agyad a sok adattól, akkor érdemes elolvasnod. Tankönyvnek nem jó. És ez nem a könyv, hanem az adott oktatási környezet (tipikusan egyház/felekezet/gyülekezet) hibája.

!

Eredetileg nem ezt a könyvet választottam volna a Kálvin Kiadó gazdag kínálatából – valamiért mégis megfogott a kiadvány koncepciója. Barnes arra tesz kísérletet, hogy újragondolja a református hitvallás egyik alapkövét, vagyis a Heidelbergi Káté tartalmát. Ez így talán nem hangzik túl izgalmasnak, pedig van benne lendület, főként olyanok számára, akik érdeklődnek egy felekezeti hitvallás után. Nagyon tetszik a @ptagi által kiszedett idézet is – ami azért persze csak egy nyúlfarknyi szöveg, mégis képet ad a könyv frappáns hangvételéből:


>!
ptagi P

Ha az egyház a világ világossága akar lenni, akkor hozzá kell szoknia, hogy magához vonz néhány bogarat is.

117. oldal, 4. fejezet - A Lélek és a sákramentumok (Kálvin, 2017)

M. Craig Barnes: Életre szóló A Heidelbergi Káté újrafelfedezése

1 hozzászólás
!

A katolikus egyház egyik legismertebb kiadója, a Szent István Társulat a közelmúltban egy meglehetősen komoly és szinte lerághatatlan csontnak számító témáról jelentetett meg könyvet. Az istenképekről van szó, melyek adott esetben megbetegíthetnek vagy akár gyógyíthatnak is: szerintem aki érdeklődik a (vallás)pszichológia iránt, örömmel veszi karácsonyi ajándéknak ezt az új könyvet. @Dominicana hosszú idézete jó kis ízelítőt hoz a kötetből, és meglehetősen mélyenszántó módon prezentálja is a témát:


>!
Dominicana

A saját, aktuális istenkép mindenekelőtt a szülők és más elsődleges referenciaszemélyek istenképeiből áll össze, vagy a szülők vallási beállítottságára és viselkedésmódjára vezethető vissza.

Ezt az istenképet a következő kérdésekkel vizsgálhatjuk: Szüleimnek mely tulajdonságait és beállítódásait viszem át Istenre? Milyen gyermekkori szülői üzeneteket – különösen negatív üzeneteket – adok tudattalanul Isten szájába? Ennek következtében vagy negatív alapállásomnak megfelelően tudattalanul milyen negatív démonikus istenkép alakult ki bennem, amely életemet most is akadályozza? Milyen gyermekkori túlélési stratégiákat viszek át vallási életemre és Istennel való viszonyomra, hogy az ő elismerését és odafordulását elnyerjem?

A tudatos felismerésnek eme fázisa után következik az Istennel való igazi szembesülés: Visszatekintek életemre a kezdetektől fogva, és feljegyzem, azóta mi mindent mért rám Isten: szenvedést, szükséget, sérelmeket és sebeket, együttérzés és szeretet hiányát.

Már itt felvetődik az első kérdés és panasz: Hol volt Isten, amikor szükséget szenvedtem, és amit gyermekként megoldani nem tudtam? Miért hagyott minduntalan cserben? Miért akarta, vagy legalábbis hagyta, hogy mindaz a rossz és fájdalmas dolog, melyet megtapasztaltam, megtörténjen velem? Nem tudta volna mindezt megakadályozni? Mindebből egy szemrehányó levél születhet, amely kezdetben inkább logikai, mint érzelmi jellegű. Ebben a szemrehányó levélben Istennel közölhetjük minden haragunkat és csalódásunkat, és szemrehányást tehetünk neki. (…)

Testi gyakorlatok a szembesülés folyamatát jelentősen erősíthetik: ökölbeszorított kéz, kiabálás Istennel, köveket dobni a tengerbe (amely Istent szimbolizálja), ököllel, vagy egy bottal a vízbe csapni úgy, hogy a harag testileg is kifejeződjék. Ilyen módon az, akivel szembesülünk, akire indulataink irányulnak, világosan felismerhetővé válik. Egyes zsoltárokat ebben a fázisban harag-zsoltárokká alakíthatunk át. A 139. zsoltár különösen alkalmas erre.

32-33. oldal - Konkrét tanácsok az Istennel való viszony kialakításához

Karl Frielingsdorf: Istenképek Ahogy beteggé tesznek – és ahogy gyógyítanak

!

Egy ilyen, súlyosabb témát feszegető könyv után érdemes lazításként egy kis ünnepekre ráhangoló dalt meghallgatni. Én ehhez most Pintér Béla „Krisztus vár” című szerzeményét választottam: persze jobb, ha majd karácsonykor hallgatjátok meg, és nem most! :-)

https://www.youtube.com/watch…

Szerintem ha az emberek a „KIA” szót hallják, többnyire az ismert autómárka jut majd eszükbe. A könyvfaló keresztény molyoknak viszont talán elsősorban mégsem az autózás, hanem a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány rövidített neve ugorhat be, akik számos kötettel járultak már hozzá a hazai vallásos irodalom gazdagításához. Frissebb kínálatukból én most egy érdekes című könyvet választottam: „Az intolerancia szépsége”. Furcsa cím, az biztos! Mitől lenne szép az intolerancia? A könyvet tulajdonképpen egy apa és fia együtt írta, témáját tekintve pedig korunk egyik égető filozófiai-társadalmi kérdésével, vagyis a tolerancia jelenségével foglalkozik. A szerzők azt állítják, a tolerancia címszava alatt sokszor talán olyasmit is tolerálunk, amit nem kellene… és talán ami intoleránsnak számít, az nem is az. @csucsorka idézete jól rávilágít arra a gondolatmenetre, amelyet a könyv képvisel:


>!
csucsorka P

Bár ez nyilván nem tükrözi pontosan a legtöbb keresztyén melegekhez való hozzáállását, a fiatalok többsége – akár 90%-a – hajlamos azt gondolni, hogy a „homoszexualitás-ellenes” kifejezés híven jellemzi a mai keresztyéneket.
Ezt az előítéletet, melynek hatására az emberek azt hiszik, hogy a keresztyének diszkriminációt alkalmaznak a melegekkel szemben, kétségkívül olyan csoportok tartják életben, amelyek keresztyénnek nevezik magukat, de a keresztyénséggel ellentétesen viselkednek. Vannak, akik keresztyén mezben szidalmazták gyűlölködve a melegek közösségét és álltak oda az utcasarkokra azt hirdető feliratokkal, hogy ISTEN GYŰLÖLI A BUZIKAT. Az ilyen nézetek és cselekedetek természetesen nem jellemzőek a keresztyének többségére. Sőt, egy elenyésző kisebbség nézetei. Azonban olyan túlérzékenységet váltottak ki, amelynek hatása bizonyos csoportok és helyi tisztviselők ott is diszkriminációt éreznek, ahol nincs.

36. oldal, 2. fejezet - Amikor a tolerancia nem toleranciát jelent

Josh McDowell – Sean McDowell: Az intolerancia szépsége Egy nemzedék felszabadítása az igazság és a szeretet ismeretére

9 hozzászólás
!

A Jezsuita és a Harmat kiadó együtt jelentette meg a most következő rendkívül érdekes munkát. A könyvben Nemes Ödön jezsuita szerzetes beszél saját életéről és ennek kapcsán az időskor kérdéseiről is. A kiadvány egyik nagy érdekessége @jeno értékeléséből is kiderül: Nemes előre megírta saját temetési beszédét. Azt hiszem, ez azért önmagában is igencsak figyelemfelkeltő:


>!
jeno
Naszádi Kriszta – Nemes Ödön: Párbeszéd az öregséggel

Picit talán ízléstelenenk is tűnik csillagozni ezt a könyvet. De egyelőre nincs jobb megoldás az értékelésre…

Jó lenne majdnem 90 évesen úgy szembenézni az öregséggel és a halállal, ahogy azt Nemes Ödön teszi. Harmadannyi isőd dem vagyok, mint ő, mégis több bennem a félelem és a fásultság.

Azt meg csak remélni tudom, hogy egyszer eljutok sok mindennel arra a pontra, hogy meg tudjam írni a saját temetési búcsúztatómat, ahogyan ő teszi a könyv utolsó oldalain…

!

Álljon még itt egy idézet is @Petrőczy_K tollából ugyanebből a kötetből, ami szerintem azért tökéletes, mert fényesen átsüt belőle az a bizonyos időskori bölcsesség, amellyel Nemes Ödön láthatóan rendelkezik:


>!
Petrőczy_K

Nem osztod az emberiségben élő vágyat az örökifjúság, a szépség, az erő megőrzése iránt?
– Szomorú, amikor egy idős ember elhiteti magával, hogy ő nem öreg. Sajnálom az ilyen embereket, mert nem élnek a valóságban. Mi az, hogy fiatalság? Teljesítmény? Idős korban ez nem lehet központi téma. Több korláttal szembesülök, és nem tudok annyit teljesíteni, de a tetteim értékét nem a teljesítményem határozza meg, hanem hogy milyen lélekkel cselekszem.

!

A kisegyházi-karizmatikus és népszerű irodalmak egyik megbízható szállítója Magyarországon az Immánuel kiadó. (Ők adtak ki egyébként olyan könyveket is, mint például a Viskó vagy a Bonhoeffer életét feldolgozó vaskos kötet – melyek azért annyira nem karizmatikus jellegűek…) A furcsa című „Őrült szeretet” természetesen nem valamiféle mentális problémára utal, hanem arra a felfoghatatlan és befogadhatatlan szeretetre, mellyel a szerzők szerint Isten szeret bennünket. Karácsonykor mi más is lehetne a legjobb, mint érezni ezt az elsöprő szeretetet! Én most @padamak idézetével zárom ezt a válogatást, azt kívánva minden kedves Molynak, hogy hassa át az ünnepi pillanatokat ez az őrületesen-bődületesen nagy szeretet:


>!
padamak 

Ha valaki megkérdezné tőled, hogy mi a földön található legnagyobb jó, mit mondanál? Egy feledhetetlen szörfözés? Pénzügyi biztonság? Egészség? Sokatmondó, bizalmas barátságok? A házastársaddal való intimitás? Az a tudat, hogy tartozol valahova?
A legnagyobb jó itt a földön Isten. Ennyi. Isten egyetlen célja számunkra Önmaga.

78. oldal - Harmadik fejezet - Őrült szeretet; Van választásom? (Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2016)

Francis Chan – Danae Yankoski: Őrült szeretet Lenyűgözött a rendíthetetlen Isten

Kapcsolódó szócikkek: életcél

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!