Utak a Hegyre

Rovatgazda
!

Forrás: https://theimaginativeconservative.org/2015/07/the-marr…

Az egyházat a legtöbben társadalmi tényezőnek tartják – és persze valahol az is, hiszen az egyház mindig a társadalomban létezik. A vitás kérdések pontosan ebből adódnak: mennyire szóljon bele az egyház annak a társadalomnak az életébe, amelyben tevékenyen részt vesz? Hogyan befolyásolja etikus keretek között a társadalom gondolkodásmódját? Milyen kérdésekben hallassa a hangját, és melyekben maradjon csendben? No és persze a leghevesebb vitatémák mögötti kérdés valahogy így szól: az egyház mennyire vegyen részt a politikában? Milyen az ideális kapcsolat egyház és politika között: dolgozzanak együtt vagy zárkózzanak el egymástól?

Ebben a hónapban – a ti segítségetekkel – olyan könyveket válogattam, melyek valahogyan az egyház és a társadalom, az egyház és a kultúra, az egyház és a politika kapcsolatáról szólnak. Ezek a könyvek nem kifejezetten szórakoztatók – legalábbis úgy biztosan nem, ahogy például egy Agatha Christie-regényt forgat az ember a kádban elnyúlva. Ám mégis nagyon fontos, számos jó beszélgetésre, éjszakába nyúló eszmecserére, szélsőséges esetben asztalcsapkodós vitára okot adó kérdéseket dolgoznak fel, csak győzzük olvasni és megérteni őket!

Azt javaslom, haladjunk a történelem időrendjében!

Elsőként így érdemes lehet megérteni, hogy a középkorban milyen volt az egyház és az állam viszonya. Erre a feladatra pedig jó könyvnek ígérkezik Southern munkája, melynek ajánlója meglehetősen frappánsan írja, hogy az egyház méltán tarthatta magát az egyetlen államnak akkoriban, és mindenek feletti politikai tekintélye volt. Ahogy @julianus értékelése fogalmaz:


>!
julianus
R. W. Southern: A nyugati társadalom és az egyház a középkorban

A középkor (főleg 11-13.század) megértésének kulcsa, hogy nem létezett külön társadalom és külön Egyház. A kettő abszolút egy volt. Ijesztően egy…
Southern, a jelenség legfontosabb szellem történésze.

!

Azt hiszem, aki csak egy kicsit is érdeklődik az egyház és a politika kapcsolatának kérdései után, hamar beleütközhet Spinoza egyik klasszikusába, a „Teológiai-politikai tanulmány” című könyvbe. Spinoza ebben nemcsak az egyház társadalmi szerepvállalásáról beszél, hanem még olyan teológiai kérdéseket is fejteget, mint például Mózes könyveinek egységessége. Aki olvasott már tőle, tudhatja, hogy meglehetősen kritikus hangvétellel fogalmaz az egyházzal szemben – ez világosan kiderül @Sándor_Langer_Pudingman idézetéből is:


>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Gyakran csodálkoztam azon, hogy emberek, akik büszkén keresztényeknek vallják magukat, azaz a szeretet, az öröm, a béke, a mértékletesség és a mindenki iránt való hűség híveinek, mégis a legellenségesebb lelkülettel vetélkednek egymással s naponta a leghevesebb gyűlöletet tanúsítják egymással szemben, úgyhogy hitüket könnyebben lehet ebből, mintsem amaz erényekből megismerni.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: keresztény
1 hozzászólás
!

Nyirkos Tamás, politikai filozófus könyve a politikai teológiák rendszeréről ad áttekintést. Gondolom, ez így sokak számára úgy hangzik, mintha egy köteg száraz szalmát kellene lenyelnie… Ezt a könyvet a magam részéről azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg az elméletibb, filozofikusabb, teoretikusabb szemüveg viselésétől. Az ugyanis @Kuszma értékeléséből nagyon is átjön, hogy a könyv vaskosan ilyen hangvételű. Amit én igazán érdekesnek találtam, hogy Nyirkos szerint a modern kor (kb. felvilágosodástól kezdődő) időszaka bár elválasztotta az egyházat és az államot egymástól, mégis az állam számos teológiai gondolatot átemelt a politikai szférába. Érdekes meglátás:


>!
Kuszma P
Nyirkos Tamás: Politikai teológiák

Nyirkos Tamás: Politikai teológiák A demokráciától az ökológiáig

„Előre megjósolható, hogy ennek a könyvnek is lesz olyan olvasója, aki a politikai teológiák részletes katalógusát extrém vállalkozásnak, amolyan szellemi bűvészkedésnek fogja tartani, pedig – ahogy folyamatosan emlékeztetek rá – a magam részéről nem azt kívánom bizonyítani, hogy minden ideológia vallási, hanem azt, hogy nincs strukturális különbség a keresztény teológia és a felsorolt ideológiák fogalmi rendszere között. Ha valaki óhajtja, ám nevezze mindegyiket vallásinak, de ez nemigen különbözik attól, mintha azt mondaná, hogy egyik sem az.” (130-131. oldal)

Mondjuk ez a könyv szerintem ennél lényegesen többet állít: azt, hogy bár a közkeletű felfogás szerint a modernség választotta el a vallásit és a világit egymástól, valójában a politikai szekularizáció (egyházi és világi hatalom elkülönülése) a középkor vívmánya, a modernség viszont épp ellenkező folyamatot idézett elő: összemosta a kettőt. Ugyanis miközben a hit egyre inkább a magánszférába vonult vissza, a világi hatalom megmondóemberei ezzel párhuzamosan átvették azokat a teológiai jellegű érveket, amelyekkel addig a vallás operált. Eltávolodtak a racionális, tényszerű bizonyításoktól, elmozdultak az értelmitől az érzelmi felé, a világot manicheus módon Jó és Rossz birodalmára osztották fel, és olyan abszolútumokra kezdtek el hivatkozni (nemzet, népfelség, Szabad Piac, Természet Anyánk), amelyeknek létét egzakt módon ugyan nem tudják igazolni, de ettől függetlenül bizonyosságként kezelik őket, és amely abszolútumok, ha jobban megkapirgáljuk őket, meglepően hasonlítanak egy isteni szubsztanciára, csak épp új köntösben*. Hangsúlyozom, a szerző nem pusztán azt állítja, hogy hasonlóság van vallási** és újkori világi struktúrák között, hanem hogy lényegi az egyezés – amit nevezhetnék akár meredek kijelentésnek is, de Nyirkos elég hatásos bizonyítékokat hoz fel rá***.

És most jön az a bekezdés, hogy: „másfelől”.

Másfelől. Továbbra sem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mindez érdekes ugyan, de korlátozott gyakorlati értéke van. Mert ahogy a fenti citátum is mondja: ha minden világi eszmerendszerről bebizonyítjuk, hogy valójában teológiai struktúra, akkor az voltaképpen semmivel sem állít többet, mint ha minden eszmerendszerről bebizonyítjuk (beleértve a vallási rendszereket is), hogy egyik sem az. De erre mondhatjuk, hogy ez csak játék a szavakkal. Az igazi bizonytalanságom abból fakad, hogy amikor Nyirkos amúgy helyenként káprázatos szarkazmussal előadott fejtegetéseit olvasom, akkor esetleg olyasmit olvasok, ami azzal, hogy egy lényegi hasonlóságot emel ki és rögzít, tulajdonképpen elfedi a sokkal inkább lényeges különbségeket. Mert rendben van, elfogadom, technikailag ott van az a lényegi egyezés, a jobb- és baloldali diktatúrák esetében éppúgy, mint az ökológiai elméletben, a liberális demokráciában, a tudományban vagy éppen a szabadpiac-hívő közgazdaságtanban. Oké. De bizonyos, hogy mindegyikben azonos mértékben? És ha igen, az milyen következményekkel jár? Mert az világos, az eretnekekkel nem azonos módon bánik mondjuk Sztálin, a teokrata, és Obama, a másik teokrata. És valahogy én ezt nem érzem annyira elenyésző különbségnek. Még ha e könyv alapján annak is tűnhet.

De fogadjuk el, hogy Nyirkos – mint le is szögezi – csak le szeretné fektetni egy új elgondolás alapjait, a bővebb kifejtés meg majd később következik. Úgyhogy meg is várnám azt a bővebb kifejtést. Ami reményeim szerint kétségeimet is eloszlatja.

* Hogy ezt miért, és mennyire tudatosan tették, illetve a közösség miért volt fogékony rá, azzal Nyirkos nem foglalkozik – ez alighanem a pszichológia és az alkalmazott politológia hatáskörébe tartozik.
** Megjegyzem, Nyirkos nem szívesen használja a „vallási” kitételt (nem véletlen, hogy „Politikai teológiák”, és nem „Politikai vallások” a könyv címe), mert a „vallás” kifejezés számos definitív vitát rejt magában. Én azonban csak értékelést írok, nem tudományos igényű kötetet, úgyhogy használom, és kész.
*** Még úgy is, hogy a bizonyítás egy része arra épül, hogy különböző közszereplők retorikai megnyilvánulásait ráncigálja elő – például amikor Kossuthot a „magyar Mózesnek” nevezik –, és kijelenti, azok nem pusztán metaforák, hanem árulkodó jelek. Amivel azért alighanem bátran lehet vitatkozni.

!

„Bizonyos érdekek mindig össze fogják őket kapcsolni…” – ezt válaszolta egy hölgy abban a kétrészes riportban, melyben az utca emberét kérdezték: vajon jó dolog-e, hogy az egyház politizál? Ajánlom minden kedves molytársamnak, hogy ha van 10 perce, nézze meg ezt a kis szösszenetet (az első részt be is linkelem ide), mert nagyon tanulságos abból a szempontból, hogy már a kérdés is mennyire megosztó a társadalomban. Elvileg persze a nyugati demokráciákban az a helyzet, hogy egyház és állam egymástól szétválasztva működik, de azért… No, inkább nézzétek meg a videót!
https://www.youtube.com/watch…

Az egyház és politika témakör végére szándékosan válogattam be egy sokak számára bicskanyitogató, egyes nézőpontból az igazságot kérlelhetetlen nyíltsággal, míg mások szerint elfogult rosszindulattal képviselő könyvet. Nos, én nem akarom megmondani molytársaimnak, melyik oldalra álljanak, ha az iszlám és a nyugati társadalom találkozása a kérdés. Mindazonáltal az tagadhatatlan, hogy az iszlám fokozódó európai jelenléte feltétlenül olyan társadalmi-vallási probléma, amivel egyre többet kell foglalkozni. A botrányhős Geert Wilders mindazonáltal nagyon keményen elutasító az iszlámmal szemben, ahogy az @Ikarosz értékeléséből tisztán látszik. Ahogy ő fogalmaz, a könyv politikai hitvallás is a muszlimokról:


>!
Ikarosz
Geert Wilders: Halállistán

Geert Wilders: Halállistán Az iszlám háborúja a Nyugattal és velem

Geert Wilders a saját állítása szerint vitatkozni akar az iszlámról. És ennek jegyében írt egy könyvet, ami tele van kinyilatkoztatásokkal. Többek között kijelenti, hogy az iszlám nem egy vallás.
Geert Wilders szerint az iszlám egy arctalan, gonosz entitás, ami harcban áll a Nyugattal és Geert Wilders-el. Főleg Wilders-el.

Nehéz úgy vitatkozni, hogy Wilders alapvetően nem fogja fel, hogy amit ő egy közös akarattal rendelkező testtelen lényként képzel el, az valójában egy több milliárdos embertömeg, akik nagyon sokfélék, sok országban élnek, sok nyelvet beszélnek, akiknek megvannak a maguk hétköznapi kis gondjai. Wilders szerint a muszlim bűnözőket nem a szegénység, az iskolázatlanság vagy a kilátástalanság sarkalja pl.: lopások elkövetésére, hanem hogy az iszlám szerint a nem muszlimok szabad prédák.

Hosszas történelmi fejtegetés olvasható a könyvben, Mohamed életéről és koráról, a középkori muszlim háborúkról. Wilders ügyesen rakosgatja a féligazságokat, mert bár amit leír, a sokszor igaz, de míg ostorozza a Koránt az erőszakos leírásokért, elfelejti hozzátenni, hogy az Ószövetség zsidó háborúi sem voltak emberbarátibbak. Sajnálkozik, hogy Spanyolország mór hódítási nyomán az ott élő zsidóknak el kellett menekülni, azt elfelejti, hogy volt, amikor a zsidók a mór területeken kerestek és találtak menedéket némi keresztényi lekaszabolás elől. És így tovább. Valamiért az iszlám hódítás sokkal kiemeltebb szerepet kap a korszak történelmének wilders-i feldolgozásában.
Wilders nem rest az iszlám világ tudományát sem lefitymálni, a matematikához szinte semmit nem tettek hozzá (szerinte), és az arab számok sem arabok, hanem indiaiak, amit az arabok úgy vettek át. (Tegyük fel, hogy ez igaz, de ha az arabok kultúrája alacsonyabb rendű, mert átvettek valamit, akkor az európai, ami átvett valamit az átvevőktől, miért magasabb…?) A csillagászatuk is elhanyagolható, mert csak nagyon kezdetleges volt, és csak a holdnaptár miatt figyelték az eget, ez Wilders szerint teljesen elhanyagolható fejlődés. Meg a holdnaptár amúgy is hülyeség, mert pontatlan. Ennél a pontnál megkérdeztem volna a lelkes zsidó- és Izrael-barát szerzőt, hogy a zsidó naptár ugyan min alapszik…
A szentháromságban való hit és a nemzeti identitás védelme az igazi gyógyír, ezt nem egyszer tudatja az olvasóval, bár ilyenkor megkérdeztem volna, hogy akkor mi a helyzet pl.: IRA, ETA, Ruanda, a dél-amerikai favellákban kialakult no-go zónák és egyéb témákkal…

Hasonlóan bizarrnak érzem, hogy szerinte a muszlimoknak le kellene győzni az iszlámot.
Alapvetően keveset beszél az muszlimokról mint egyénekről, ez volt az egyetlen pont, ahol nem tudtam eldönteni, hogy a wilders-i világnézet ilyen, vagy csak biztonsági játékot játszik. Amúgy szerintem tényleg hisz az iszlám, mint akarattal rendelkező entitás létezésében.
Hosszan lehetne sorolni a kiáltványban felsorolt dolgokat, de szerintem ennyi bőven elég annak bemutatására, hogy bár egy gördülékenyen megírt műről van szó, tele van csúsztatásokkal, és a szerző úgy akar vitatkozni az iszlámról, hogy olyan kijelentéseket tesz, ahonnan gyakorlatilag nem lehet elmozdulni.

Mindenképpen tanulságos írás volt, lényegesen kevesebb nárcizmussal, mint amit a borító sugall, de azért az önfényezés nem áll távol a szerzőtől. Az első felében, kétharmadában még azt mondtam volna, hogy kicsit többet vártam spoiler, de a végére kerek egésszé állt össze a politikai hitvallás.
Felvet egyébként valóban fontos és érdekes kérdéseket, amelyek manapság napirenden vannak és kell is lenniük, mint pl.:van-e határa a szólásszabadságnak.
Én egy nagyon régen olvasott idézettel válaszolnék erre a kérdésre, aminek az eredetét sajnos nem sikerült fellelnem, és üzenném Geert Wilders-nek, Milo Yiannopoulos-nak, Bayer Zsoltnak és a szólásszabadság sok egyéb bajnokának:

'Mielőtt megszólalsz, gondold végig, hogy a mondanivalód értékesebb-e a csendnél, mint amit megtörsz vele.'

7 hozzászólás
!

Forrás: https://outreachmagazine.com/features/church-planting/4…

A politika után lássunk most egy másik társadalmi területet: a kultúrát. Azt hiszem, azt kevesen vitatnák, hogy az egyháznak vaskos hatása volt és talán azért van ma is a kultúrára. (Ez persze fordítva is igaz: a szekuláris kultúra ugyancsak formálja az egyház kulturális arculatát!) Zeneművek, színművek, festészet, szobrászat, filmipar… soroljam? Szerintem nem kell. Ehelyett bevezetésként érdemes elolvasni Dávid Katalin könyvét, amely bár @Kek szerint nem hoz eget s földet rengető újdonságokat, de jó összefoglalóját adja a lényegnek:


>!
Kek P
Dávid Katalin: Kereszténység és kultúra

A 4 karcsú kötetből ez kevésbé nyűgözött le, mint a Róma, vagy a Mózes. Újat igazából nem adott, csak tömören összefoglalva a lényeget. Azt viszont jól. Ezért nehéz belőle bármit is idézni. Ahogy egy-másfél oldalon elmondja néhány ünnep (pünkösd, karácsony, Szent Iván-éj) kialakulását, szellemi tartalmát, a hozzá kapcsolódó népszokásokkal, hagyományokkal együtt, vagy bizonyos szentek ábrázolásánál a keresztény és pogány szimbólumok összefonódását, az egészen mesteri – de sajnos e kötetben csak épp jelzés értékű. Ha valaki ilyesmire kíváncsi, az ne ezt a könyvét vegye kézbe. Talán ezért ez a fél csillag mínusz tőlem… sokkal több ilyen konkrétumot szerettem volna itt is olvasni. Benne van viszont a sárkányölő, benne vannak a szegedi ferencesek és a jezsuiták… Elgondolkodtató, amit a kereszténység, vagy keresztény kultúra elsorvadásáról mond (- hirtelen satnyulás jött a tollam hegyére, de azért ő nem fogalmaz ennyire drasztikusan…): Nem külső dolgok, körülmények okozzák, nem az üldözés, kirekesztés, vagy az iránta megnyilvánuló ellenszenv, esetleg közöny, hanem a belső meghasonlottság, a túlzott belterjesség. Csak – és egyedül csak az. Amikor az egyház bezárkózik, szellemi és lelki (néha még az anyagi) értékeit is csak megőrizni, megóvni akarja, ahelyett hogy hirdetné, szórná szerteszét. Ha elveszti missziós, evangelizáló küldetését. Ezek mellett a keresztény kultúrának ma (is) legfontosabb feladatai közé tartozik az irgalmasság gyakorlása, a karitatív, keresztény szociális munka, a szociális piacgazdaság megvalósítása, a jövő generációja felé elkötelezett, a világmindenség egészét szemlélő, teológiával átitatott ökológiai szemlélet kialakítása.

!

Richard Niebuhr külföldön nagyon ismert és népszerű kötete egy picit más aspektusból kezeli a kereszténység és a kultúra kapcsolatát, hiszen elsősorban Jézus Krisztus és a kultúra találkozásáról szól. @Erdei_Virág idézetét azért választottam ki, mert egy meglehetősen kellemetlen tényre világít rá a kultúra szempontjából. Ezzel, azt hiszem, minden magát kereszténynek nevező olyan embernek illik számolnia, aki szerint a kereszténység leginkább csak egy kulturális tényező a világban. Nem mondom, hogy nem az, hiszen a kereszténység tényleg része a nyugati kultúrának, de annál sokkal maradandóbb…


>!
Erdei_Virág

(…) a keresztyénség nem azért fenyegeti a kultúrát, mert megjövendőli, hogy az ember egyetlen alkotásából sem marad kő kövön, hanem mert Krisztus képessé teszi az embert arra, hogy ezt a katasztrófát nyugodt lélekkel szemlélje, reménységét pedig egy másik ország felé irányítsa, és így látszólag értelmetlenné teszi számára, hogy részt vegyen ebben a szakadatlan munkában, ami egy hatalmas de bizonytalan társadalmi örökség megőrzésén fáradozik.

18. oldal

!

Ha már a kereszténység és a társadalom kapcsolatáról szól a mostani válogatás, egyszerűen nem bírom kihagyni Lammel Annamária és Nagy Ilona gyöngyszemét, a Parasztbibliát! A címből már ki lehet találni, hogy a kötet a paraszti néprétegben szájról szájra továbbadott történeteket gyűjti össze – ezek pedig tulajdonképpen a bibliai sztorik parafrázisai. Nagyon aranyosak és szórakoztatók egyébként, s a teremtéstől kezdve a Jelenések könyvéig az egész Szentírás tematikáján végighaladnak, újra elmesélve a népszerűbb bibliai történeteket, hol kiszínezve, hol a narratívákból esetleg kimaradt részleteket kipótolva. @madóri rövid értékelése összefoglalja a lényeget:


>!
madóri
Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia

Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia Magyar népi biblikus történetek

Tanulságos, meghökkentő vagy mulatságos legendamesék, parafrazált bibliai történetek csokorba gyűjtve.
Leginkább Krisztus és Szent Péter földi vándorútja nyerte el a tetszésemet, de említhetném a gyermek Jézus tetteit, akár a Máriához fűződő megható jelenségmagyarázatokat is (keresztespók, gyöngyvirág, árvalányhaj). Kár lenne kihagyni!

!

Habár szerintem nem a legszórakoztatóbb kis epizódot választotta, a szöveg hangulatából azért kicsi ízelítőt nyújt @horvathflo idézete – lám-lám, sok hívő számára egyébként a tánc még ma is az ördöghöz kötődik, ugye…


>!
horvathflo

Azelőtt a régi keresztyének összegyűltek, imádkoztak és énekeltek, és akkor odament az ördög és azt mondta:
– Mit imádkoztok és énekeltek? Táncoljatok!
Akkor keletkezett az első tánc. Az ördög megirigyelte, hogy mindig imádkoznak és énekelnek az asszonyok, azt akarta hát, hogy ezt ne csinálják állandóan, hanem hát szórakozzanak is egy kicsit, és táncoljanak.

Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia Magyar népi biblikus történetek

Kapcsolódó szócikkek: tánc
!

Befejezésül pedig szeretnék ledobni egy igazi „atombombát”: ha már a vallás és a társadalom, a kereszténység és a politika, a hit és a kultúra volt a téma, nagyon ideillőnek érzem Samuel P. Huntington csaknem legendásnak nevezhető művét. Huntington nem kifejezetten vallásos könyvet alkotott, de politikatudósként már 1996-ban előre látott számos olyan világot formáló eseményt, melynek nagyon is köze van a hitrendszerekhez. Sőt, álláspontja az volt, hogy a jövőben a konfliktusok a civilizációk között fognak zajlani, melyek mögött vallások állnak. Jól írja @tengshilun, hogy talán Huntigton kissé elfogult az amerikai nézőpontja miatt, mégis jó lenne komolyan venni az általa tett predikciókat!


>!
tengshilun IP
Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása

Mivel nem vagyok tájékozott sem a társadalomtudományban, sem a politológiában, így „jól tájékozott, tudományos” elemzést senki ne várjon.
Alapvetően kiemelkedő, fontos könyvnek érzem ezt a munkát. Néha kicsit egyoldalú, és úgy tűnik, hogy a szerző nem képes, vagy nem akar más szempontokat is figyelembe venni történelmi események elemzésekor. Ezt leszámítva azonban egy kötelező olvasmány mindenkinek, aki jobban meg akarja érteni korunk történéseit. Minden, állami irányítás magasabb szintjein lévő vezetőnek ismernie kell ezt a munkát.
A szempontja fontosságát és annak ha nem is abszolút, de óriási igazságát az a tény támasztja alá, miszerint a könyv számos történést (migráció, Ukrajna kettészakadása, terrorizmus tendenciái) előre megjósolt. Személy szerint pedig azt gondolom, alapvetően követni kellene a könyvben lefektetett alapelveket, főleg az utóbbi időszak eseményeinek tükrében.

!

Zárásként álljon itt még egy idézet is @Kuszma tollából, merthogy ennek a valláshoz is köze van. Az idézet végén szereplő kifejezést, azt hiszem, el is teszem magamnak hosszabb távú használatra, mert annyira találónak érzem:


>!
Kuszma P

A frissen városba vándoroltaknak általában szükségük van érzelmi, társadalmi és anyagi támaszra és iránymutatásra, amit minden más forrásnál jobban biztosítanak nekik a vallási csoportok. A vallás számukra – Regis Debrayt idézve – nem „a nép ópiuma, hanem a gyengék vitaminja.”


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!