Tudomány

Rovatgazda
!

Kép forrása: link
    
Egy kissé feszített tempójú időszak van mögöttem és még mindig tart, ezért egy kissé lebutított jellegű Tudomány rovattal jelentkezem, inkább több olvasnivalóval és pár molyos karccal, melyet az aktuális témához illőnek éreztem. Csapjunk is a lecsóba, rögvest kezdjük egy olyan kötettel, amely @lizzizi szerint: „Kifejezetten szórakoztató könyv. Kicsit tudományos, nagyon vicces, és kreatívak a rajzok benne. (Valamelyik oldalon alig van szöveg.) Jó sok érdekességet megtudtam belőle.” link


Anaire>!
Mitchell Moffit – Greg Brown: Instant tudomány

Mitchell Moffit – Greg Brown: Instant tudomány Gyakori kínzó kérdések, közismert mendemondák és különös jelenségek megfejtése

Klassz kis könyv! A stílus, az illusztrációk és a választott témakörök alapján úgy gondolom, főként a fiatalabb korosztály számára íródott, de az idősebbeknek is élvezetes, tanulságos olvasmány lehet.

Hét fő részre oszlik: A könyv elején Greg és Mitchell választ adnak a leggyakrabban felmerülő tudományos kérdésekre (például, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?), elárulják mennyi igazságtartalom van a közismert mendemondákban (tényleg sűrűbb lesz a testszőrzet, ha gyakran borotváljuk?), és megpróbálják megfejteni a legkülönösebb jelenségeket is (valóban létezik spontán emberi öngyulladás?).
A második fejezet a Testbeszéd címet kapta, trükkösen, ugyanis nem a metakommunikációról olvashatunk, hanem az emberi test érdekességeiről és furcsaságairól. Választ kaphatunk például arra, hogy miért blokkol le néha teljesen az agyunk, van-e azonnali ellenszere a csuklásnak, illetve mi a nagyon erős emberek titka.
Ezt követően jönnek a Hipotézisek, majd az Érzékelés, előbbiből megtudhatjuk, elképzelhető-e egy valódi zombikatasztrófa, utóbbiban pedig többek között a zsibbadásról, a viszketésről és az időérzékelésről olvashatunk.
A Szenvedélyes szex és egyéb szerelmi ügyek – amellett, hogy valószínűleg a fiatal olvasók kedvenc fejezete lesz – a vonzalmat, a szakítást, a szeretetet, a szerelmet és az orgazmust közelíti meg tudományos oldalról; A rosszaság nyomában pedig a káromkodással, a hazugsággal, a másnapossággal és a halogatással foglalkozik.
A kötet záró fejezetének köszönhetően pedig bővíthetjük az alvással és az álmokkal kapcsolatos tudásunkat is.

Az unokatestvéreimnek biztosan meg fogom mutatni, és bátran ajánlom azoknak a szülőknek is, akik szeretnék, ha gyermekük (14+) kicsit jobban értené, hogyan működik a világ.

>!
Európa, Budapest, 2016
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634055358 · Fordította: Kepes János · Illusztrálta: Jess Carroll
!

Kép forrása: link
    
„Tudjuk, hol vagy. Tudjuk, hol voltál. Többé-kevésbé azt is tudjuk, mire gondolsz.”

Köszönet az idézetért @Jagika-nak link
    
@melcsicsusz jövőkutatás témakörében olvasott, Generációs mítoszok után kutatva, s így értékelte a művet:

"Nagyon érdekes, több napjainkban szinte mindenki által foglalkoztatott kérdéseket boncolgatott a szerző, a teljesség igénye nélkül néhány:

1. Vajon milyen lehetséges út van a klímaváltozással szemben?
2. Miért fontos, hogy megszűnjenek vagy legalábbis enyhüljenek a társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek?
3. A technológia milyen szerepet fog betölteni a jövőben?
4. Az oktatás miért fontos és mire van szükség ahhoz, hogy jól működjön?

Egy nagyon átfogó könyvet olvastam, amely kevésbé szólt a generációkról, de valamelyest mégis a jövő generációiról szólt." link


Jagika P>!
Kánai András: Holnap történt

Kánai András: Holnap történt Öt sci-fi téma, amely valósággá válhat

Nagyon furcsa érzéseim vannak a könyv elolvasása után… Egyrészt örülök, hogy elolvastam, másrészt a jelen technológiái is megdöbbentettek, nemhogy ennek a fejlődésnek a jövőbeli – számomra félelmetesnek tűnő – hatásai. A könyv rendkívül sokrétű, érdekes információkat tartalmaz; különösen az Amerikai (rém)álom és A Nagy Testvér Rt. keltette fel jobban az érdeklődésemet. Tetszett, hogy nem száraz szakszöveggel találkoztam, hanem volt benne szépirodalmi utalás, illetve a szerző a saját „spekulációi és áldokumentumai” is megjelentek, melyek egyszerre voltak szórakoztatóak és elgondolkodtatóak.

2 hozzászólás
!

Kép forrása: link
    
Egészségügyi témakörben egyrészt egy gyógyszeriparról szóló könyvet hoztam, másrészt @Emerencia két érdekes karcát, amelyekből megismerhetjük az ipari toxikológia első úttörőjét, Alice Hamiltont: https://moly.hu/karcok/1470153, másrészt megtudhatjuk, mi is az a Kneipp-kúra, amelyet névadója, egy katolikus pap fedezett fel egy jeges, dunai fürdőzés kapcsán: https://moly.hu/karcok/1459048.


Szencsike P>!
John Virapen: Mellékhatás: halál

John Virapen: Mellékhatás: halál Egy bennfentes vallomásai a gyógyszeripar működéséről

Kissé bulvárosra sikeredett, de érdekes és nagyon bicskanyitogató volt. Sokszor bele sem gondolunk, hogy miket szedünk be, ráadásul már egyre fiatalabbaknak írnak fel gyakorlatilag a semmire gyógyszert. Alapvetően én gyógyszerpárti vagyok, de csak ésszel. Csak arra, amire kell, feleslegesen semmit. Az én alapbeállításaim sajnos olyanok, hogy bogyók nélkül nem gyógyulok normálisan, de van olyan aki igen és könnyen kikeveredik mindenből, örülhet az ilyen. Az egyént kellene leginkább tiszteletben tartani, de amíg ezt az ipart is a pénz mozgatja nagyon nehéz lesz betartani, megvalósítani.

2 hozzászólás
!
Keikorca P>!
Polihisztorképző – házi feladatok

7. emberi test – IX. házi feladat

Barátunk a B-nyiroksejt és T-nyiroksejt

A nyiroksejt, vagy más néven limfocita a fehérvérsejtek családjába tartozik és az immunrendszerünk szerves része. Két fajtája van, a B és a T típusú. A betűk a termelődési helyükre utalnak, ugyanis a T-nyiroksejtek a csecsemőmirigyben (thymus) termelődnek, míg a B-nyiroksejtek a májban és a vörös csontvelőben (bursa Fabricii). Mindkettő élettartalma igen rövid, csupán pár óra, ezalatt többször megfordulnak a testben a vérkeringés segítségével és behatoló baktériumokra, illetve vírusokra vadásznak.
A B-nyiroksejt az ellenanyagos immunválasz főszereplője. Amikor ellenségbe botlanak, akkor egyes példányai plazmasejtekké alakulnak, melyek megkezdik a támadó elpusztításhoz szükséges ellenanyagot termelni. Mindeközben más példányok pedig memóriasejtekké alakulnak, és megjegyzik az aktuális támadó antigénjeit, így ha legközelebb is felbukkan a szervezetben a kis gonosz, már sokkal gyorsabb immunválaszt tudunk adni rá. Miután pedig elpusztult a betolakodó, jönnek a falósejtek és eltakarítják a maradékot.
A T-nyiroksejt egy picit ennél is drasztikusabb, ugyanis ezek a sejtes védekezésben segítenek. Tehát felkeresik a szervezetben azokat a sejteket, amelyek megfertőződtek, hozzájuk kapcsolódnak és a limfokinnek nevezett vegyülettel elpusztítják. Ezek a T-nyiroksejetek tartoznak az „ölő” kategóriába, míg támogatja őket a „segítő” T-nyiroksejt, s a háttérben ott van ezekből is az „emlékező”, aki B társához hasonlóan elraktározza az információkat. A jól végzett munka után pedig itt is jön a falósejt takarítóbrigád.

A jelenlegi helyzethez kapcsolódva gondoltam, hogy egy kis immunrendszeri betekintőt hozok. A könyv egyébként hallatlanul érdekes volt, rengeteg információval, sok-sok képpel. Lényegében megjelenése (1996) óta a család birtokában van, így sok emlékképem van róla, mikor anyukám ezek alapján a képek alapján magyarázta el kiskoromban pl. a vérkeringést, emésztést, mutatta meg a csontvázat stb. Szóval épp itt volt az ideje, hogy elolvassam az egészet.

A képen egy helyes kis B-nyiroksejt látható, mellette pedig rajzos demonstrálása az antitest képzésnek.

Kapcsolódó könyvek: David Burnie: Az emberi test kisenciklopédiája

David Burnie: Az emberi test kisenciklopédiája
!

Kép forrása: link
    
„A tárgyilagos, mégis olvasmányos, sőt szórakoztató stílusban megírt könyv az atombomba történetét meséli el az uránium felfedezésétől az első kísérleti robbantásig, a Trinity-tesztig. A több szálon futó történet részletesen bemutatja a kémia és a fizika azon felfedezéseit, melyek végül elvezettek az atombomba építéséig. Közben képet kapunk azon történelmi eseményekről is, melyek meghatározó szerepet játszottak a folyamatban.” – összegzi az atombomba történetéről írt Láncreakciót @Wiggin77, teljes bírálatát itt olvashatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/1903132.


kormix>!
Hubert Mania: Láncreakció

Hubert Mania: Láncreakció Az atombomba története

Olyan témát dolgoz fel a szerző ebben a könyvében, amiről tanulmányaim során nem igazán esett szó, viszont annál inkább érdekelt. Éppen ezért örülök annak, hogy szó szerint az alapokról indulva építi fel az atombomba történetét. A radioaktivitás felfedezésével indít, innen pedig szépen sorba veszi egyrészt a történet szempontjából fontos tudósokat, politikusokat és egyéb személyeket, másrészt pedig a tudósok által elért kisebb és nagyobb mérföldköveket, majd az atombomba sikeres megalkotásával zár.
Minden adott egy száraz, szokványos ismeretterjesztő könyvhöz, a szerző azonban nem állt meg itt, hanem rengeteg apróságokkal színesítette a történetet, kitért olyan dolgokra is, mint pl. a hirtelen felkapott radioaktív gyógyfürdők és gyógyhatású készítmények, egyes tudósok zenei műveltsége, lehetséges belső gondolataik vagy éppen Teller Mici magánakciója egy versenyzongorával. A kronológiai felépítés is tetszett, szépen párhuzamosan haladt a könyv akkor is, amikor egyszerre kellett figyelni Amerikára és Németországra.
Tehát egy jól felépített, olvasmányos, néhol egyenesen megmosolyogtató, de mindenképpen hiteles ismeretterjesztő könyv a Láncreakció, viszont nem kapja meg az öt csillagot, mert sajnos pontosan a kötelezőt hozta csak a szerző és megállt az első sikeres atombomba tesztelésnél. Illett volna tovább mennie és bemutatnia többek között Hirosima és Nagaszaki lebombázását, csak hogy egy példát mondjak, szerintem ezek is az atombomba történetének részei.

!

Kép forrása: link
    
Az állatvilágból hozott érdekességet két moly is, ráadásul nagyon hasonló témában, hiszen mindkettőjük a lepkék életébe pillantott bele. @Joxer a lepkék eső elleni védekezésének olvasott utána: https://moly.hu/karcok/1489579, @Varga_Írisz_Dóra pedig egyrészt egy magyar kutatók által a stressz lepkékre gyakorolt hatásáról írt karcot: https://moly.hu/karcok/1489253, másrészt annak is utánajárt, hogy a Morpho lepkék kék színével kapcsolatosan milyen kutatásokat végeznek: https://moly.hu/karcok/1489214.


eeszter P>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Korábban már olvastam a szerző „Ember és kutya” című írását, így „A hűség nem üres szó” című, kutyákkal foglalkozó fejezet ahhoz képest nem mondott újdonságokat, sőt, mivel amazt újabb kiadásban olvastam (2012-es), abban már volt azzal kapcsolatos lábjegyzet, hogy mi az, amit az újabb kutatások másképp ítélnek meg. Nagyon élveztem a könyv olvasását, mindenkinek ajánlanám, aki bármikor bármilyen állatot szeretne tartani, sőt, kisállatkereskedésekben is kitenném a polcokra. Én ugyan „csak” kutyát tartó ember vagyok, mégsem untam a madarakról, halakról szóló részeket, nagyon élvezetesen és érdekesen ír K. L. Az utolsó, „Mulatságos állatok” című fejezet pedig annyira szórakoztató, hogy ilyen történetekről akár egy újabb egész könyvet is kedve lenne elolvasni az embernek.

!

Kép forrása: link
    
„Furcsa, tudományos, magával ragadó, gondolatébresztő, felkavaró, nevetséges… Néhány érzelem, amit kiváltott belőlem Paul Davies összességében kiváló munkája, amely azt a kérdést boncolgatja, lehetséges-e (intelligens) élet a Világegyetemben az emberiségen kívül. Davies a közismert SETI-program tudományos kutatója, úgyhogy a kérdést is ezen a nívón kezeli: senki ne számítson tehát UFO-históriákra, teheneket elrabló és kísérletező idegen lényekre, szigorúan titkolózó kormányokra. Ez a könyv nem a zsigeri bulvárigényeket kívánja kiszolgálni, hanem tudományos alapokon állva elmélkedik erről a nehéz kérdésről még akkor is, ha néha meglódul a szerző fantáziája.” – @Sytka a Kísérteties csöndről írt sorait itt olvashatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/2850093.

@Bla két múltbeli eseményre hívta fel a molyok figyelmét: egyrészt a nemzetközi űrállomás létrejöttének 45. évfordulójára: https://moly.hu/karcok/1472817, másrészt az egy évvel későbbi eseményre, amikor is a Viking 2 űrszonda leszállt a Marson és elkészítette az első közeli színes felvételeket a bolygó felszínéről: https://moly.hu/karcok/1494379.

@Tyutyu pedig egy jópofa távolságmérési bemutatót hozott az égboltot sűrűn fürkészők számára: https://moly.hu/karcok/1466603.


Etike P>!
Polihisztorképző – házi feladatok

Házi feladat 8.
Egyéni téma – Űrközpont

Ifjabb koromban nem csak egyiptológus akartam lenni, de űrhajós is. Aztán kiderült, hogy ahhoz kell fizika, itt pedig búcsút is mondtam az álmaimnak. :)

De az űr attól még érdekelt, biztos ezért szeretek sci-fit is olvasni. A fénykép saját, a svédországi Esrange-en (European Space and Sounding Rocket Range) készült, svédország egyetlen űrbázisa, fent északon, egy motorosszán túra során keveredtünk oda, volt ott egy látogatóközpont is, ott fotóztam.

Christer Fuglesang (neve jelentése madárdal) Svédország első űrhajósa, szám szerint a 450. ember az űrben. Egyszer előadást tartott az iskolában, ahol dolgoztam, aztán kicsit utánanéztem az életének. Gyerekkönyveket is írt, azt is olvastam tőle. Ez a könyv (Az ember az űrben – A Szputyniktól a Marsig) összefoglaló részben az űrkutatás nemzetközi történetéről, amit most nem részleteznék, mert Szputnyikról, Lajkáról és hasonlókról mindenki hallott már. Inkább akkor már ennek az úrnak az űrbéli kalandjaira koncentrálnék. (Bár megtudtam például, hogy Gagarin repülőgép-balesetben halt meg, és annyi idős volt csak mint én, ez új volt, erről eddig lemaradtam)

14 évnyi kiképzés után kapott lehetőséget 2006-ban, hogy 12 napot, 20 órát és 45 percet az űrben tölteni. A Discovery fedélzetén utazott a vele együtt 7 fős legénységgel, majd az ISS űrállomáson töltöttek egy kis időt. Ez az űrállomás együttműködés az USA, Oroszország, Kanada, Japán és Európa között. Célja részben kísérletek végrehajtása, részben pedig bázis esetleges távolabbi kalandokhoz. Ott dolgoztak az állomás egyik napelemével, valamint az egyik űrhajóst otthagyták, helyette pedig hazahoztak egy másikat.

Feljutni az űrbe összesen 8 perc és 20 másodpercet vesz igénybe, nahát!

Aztán napokra lebontva leírja, mit csináltak, hogy ettek, hogy megdöntötte az űrhajóban a levegőben legtovább fentmaradó frizbi rekordját, bár nem igazán tudja, nem volt-e szabályellenes súlytalanságban.

Hogy egyenes adásban voltak a tévében, Viktória hercegnővel is beszélgettek.

Érdekes volt, hogy az űrhajóval dokkolás előtt bukfencezni kellett, hogy az űrállomásról minden szögből lefotózhassák, aztán leküldjék a ground controlnak ellenőrizni, nem látnak-e valami hibát.

Fuglesang sarki fényt is fotózott az űrből, kirunai kutatók bízták meg a feladattal.

Gyönyörű fotókkal van teli a könyv egyébként, részben Fuglesang saját képeivel.

Bár sok történetet ismer az ember, sikerekről és tragédiákról egyaránt, mégis elgondolkodtam a kötet olvasása során, hogy mennyire apróságokon múltak a balesetek. (Mint mindig).

És levontam azt a következtetést is, hogy nemcsak a fizika miatt nem lennék jó űrhajós, hanem az évek során kialakult kisebb méretű klausztrofóbiám miatt is, néhány képet elnézve kissé borsódzott a hátam.

Kapcsolódó könyvek: Christer Fuglesang: Människan i rymden

Christer Fuglesang: Människan i rymden
4 hozzászólás
!

Kép forrása: link
    
„Az általános mesterséges intelligencia igazi veszélye nem a rosszindulat, hanem a kompetencia. Egy szuper intelligens MI kimagasló teljesítményt nyújthat céljainak elérésében, ám ha ezek a célok nem esnek egybe a mienkkel, nagy bajban leszünk.”

(@jendre, https://moly.hu/idezetek/1019132)
    
A fenti idézetet igazolja minden bizonnyal a Leicester City esete is, hiszen a futballcsapat is alkalmaz analitikus elemzéseket és így mesterséges intelligenciát az adatok feldolgozásához – sikerrel. @Bla hozta az erről szóló hírt: https://moly.hu/karcok/1401666.

@Tyutyu a nagyüzemekben használatos robottechnológiákat is bemutató videót hozott (piros pontot kap, aki tudja, hogy mi alapján forgatja be a rendszer a hagymát, én a súlypontra tippeltem): https://moly.hu/karcok/1466116.


KleineKatze>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Asimov egy zseni!

„A Gép mindent tud, Stephen.”
A fentebbi mondatot el is hiszem, és ez valahol rémisztő. Nem vagyok egy kimondott sci-fi rajongó, így engem teljesen elvarázsolt mindaz, amit Asimov megjelenített, elmagyarázott robotokban nem igazán otthon lévő szerény személyemnek.

Kilenc történetben ismerteti mindazt a kételyt, amely a mai világ emberében felmerül, ha a robotokról hall, látja őket, ahogy a világbéke elhozatalának mikéntjéről beszélnek, vagy amikor csak felveszik a rendelést egy japán kávézóban. Aranyos, bájos kis robotok, akik a robotika első szabálya szerint élnek; mindent és mindenhogy az emberért, az emberiségért.
Nem tudom, vajon az volt-e a „célja” a regénynek, hogy megnyugtasson, a robotok „jók”, „nem kell tőlük félni”, vagy csak kíváncsivá tegyen minket ez iránt a – jelenünkben abszolút aktuális – világalakulás iránt. Mert nem kétséges, hogy efelé tartunk. Eget rengetőbb kérdés azonban, hogy valóban a robotika három törvénye érvényesül majd a való életben is. Mert ha nem, akkor viszont van ok a kételkedésre. De ezen felül is ott lebeg a kérdés; szükség lesz-e még ránk?

9 hozzászólás
!

    
Ebben a hónapban én is ezt a kötetet választottam a Merítés szerkesztőségi ajánlólistájára, a teljes listát itt találjátok meg: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol
    


Bianka_Béres P>!
Muti, mit olvasol!

„1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.”
Insta: bianka.beres6

Kapcsolódó könyvek: Isaac Asimov: Én, a robot

Isaac Asimov: Én, a robot
1 hozzászólás
!

    
„Ha van olyan, a számítógépes technológiát körüllengő mítosz, amellyel ideje lenne leszámolni, az az a közkeletű elképzelés, hogy a számítógép csak azt tudja megcsinálni, amire konkrétan beprogramozták. Amint láttuk, a gépitanulás-algoritmusok rutinszerűen rágják át magukat az adatokon, tárják fel a statisztikai összefüggéseket, és írják meg lényegében ezek alapján a maguk saját programját. De egyes esetekben a számítógépek még ennél is tovább mennek, és kezdenek befurakodni olyan területekre is, amelyekről szinte mindenki azt gondolja, hogy azok az emberi elme kizárólagos territóriumai: a gépek kezdik a kíváncsiság és a kreativítás jeleit mutatni.”

(@Wiggin77, https://moly.hu/idezetek/981330)
    


farkaspetra>!
Martin Ford: Robotok kora

Martin Ford: Robotok kora Milyen lesz a világ munkahelyek nélkül?

Egyáltalán nem szoktam ismeretterjesztő könyveket olvasni, bár most elgondolkodtam, hogy talán nem ártana. Közgazdász diplomám van, de azért mégis valamilyen szinten laikusként olvastam. Szeretek néha elgondolkozni, hogy vajon milyen lesz a jövő. És bár az számomra is egyértelmű, hogy egyre több területen történik meg az automatizálás, és emiatt egyre több munkakör fog megszűnni, érdekes módon odáig soha nem jutottam el a gondolatmenetben, hogy ez azt is jelenti, hogy mivel sok embernek nem lesz jövedelme, így hiába az automatizált termelés, ha nem lesz, aki megvásárolja az elkészült árut. Tetszett, hogy az író több példát is hozott, így könnyebben el tudtam képzelni egy-egy problémát/megoldási javaslatot. Mostanában eléggé rákattantam a Black mirror című sorozatra, ami szintén a jövő lehetséges vívmányairól és azok hátulütőiről szól. Némi hasonlóságot felfedeztem a könyvvel, pl. mi lenne, ha az ember halhatatlan lenne/halál után is lehetne vele kommunikálni; az emberi tudatot át lehetne tenni egy másik testbe/tárgyba. Szóval összességében nekem tetszett, bár elég félelmetes ezek után belegondolni, hogy milyen is lesz a jövő. Bár azt gondolom, hogy szükség van változásokra a hatékonyság növeléséhez, azért szkeptikus is vagyok néhány dologgal kapcsolatban, hogy tényleg megvalósulhat-e/ szükség van-e rá.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!