Tudomány

Rovatgazda
!

Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.

Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.

(Fodor Ákos)
    
(Köszönet az idézetért @Emerencia molynak: https://moly.hu/karcok/1244902)

    
Nem tudom, Magyarországon mi a helyzet, de „Olaszhonban” a különböző csatornákon hatalmas visszhangot vert az 50 évvel ezelőtti holdra szállás. Így nem is kellett sokat gondolkodnom azon, mi legyen az e havi Tudomány egyik témája, hiszen a jelenleg élő molyok nagyobbik része nem élhette át (vagy nem emlékszik) az eseményre.

Szerkesztőtársam, @Dóri_42 is ihletett kapott, így a mostani Merítés Bűnügyi rovata azokat a krimiket veszi górcső alá, amelyekben a sci-fi, tudományos fantasztikus is megjelenik: https://moly.hu/merites-rovatok/bunugyi-rovat-60.

Szerencsére az évforduló kapcsán könyvek és egy új film is napvilágot látott, hogy a mi generációnk is teljes képet kaphasson az emberiség eme történelmi pillanatáról.

A NASA holdprogramjában az Apollo–11 legénysége (illetve hármuk közül pontosan csak ketten) volt az, akik először érinthették lábukkal a hold felszínét. Őket további öt sikeres Apollo-expedíció során még tíz másik ember követte és a közeljövőben úgy tűnik, ez a szám növekedni fog majd.

Az Apollo–11 percre pontos útjáról és az űrhajósok cselekedeteiről (merthogy nem csak azért mentek, hogy sétáljanak ott egyet és készítsenek pár képet) az interneten megtalálhatunk mindent részletesen. Egy rövid összefoglalót azonban úgy gondoltam, érdemes ide is berakni, hogy a jelentősebb pillanatokat feleleveníthessük.

Az Apollo–11 1969. július 16-án 13:32:00-kor indult a floridai Kennedy Űrközpontból és három napi utazás után július 19-én megkezdte a Hold körüli pályára állást. A Sas hívójelű holdkomp Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal a fedélzetén 1969. július 20-án 20:17:40-kor leszállást hajtott végre a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquillitatis), a hold innenső oldalának egyik lávasíkságán, a Sabine-krátertől kb. 20 km-re, holdrajzi irány szerint délkeletre. Bár eredetileg leszállóhelynek egy viszonylag sima területet választottak, a leszálláskor adódó eltérés sziklás területre vezette őket, így Armstrong kézi irányítással vezette a holdkompot biztonságosabb helyre, majd megérkezett a rádióüzenet a Holdról: „Houston, itt a Nyugalom Tengere Támaszpont. A Sas leszállt”.

1969. július 21-én 02:16-kor elsőként Armstrong lépett a Hold felszínére, majd kb. 15 perc múlva Aldrin is megtette ezt a kicsi, bár történelmi jelentőségű lépését. Ezután megtörtént az első, több mint kétórás holdséta. A holdkomp kb. 21,5 órás holdfelszíni tartózkodás után, melynek során mintegy 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek, valamint különböző méréseket is végeztek, elindult a Hold körül keringő parancsnoki modullal való találkozásra. Az Apollo–11 visszaindult a Föld felé, és július 24-én 16:50:35-kor csobbant a Csendes-óceánba.


>!
Saille P

https://www.youtube.com/watch…

„Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek”

1969 július 20-án ember lépett a Holdra vagyis most lesz 50 éve, hogy elhangoztak ezek a híressé vált szavak Armstrong szájából.
Emlékezzünk tisztelettel ezekre a hősökre, akik elindították az emberiséget a csillagok felé, és elsőnek tették a lábukat egy idegen égitestre! <3

(A magyar aláiratozást a fogaskerékre kattintva érheted el!)

!

Kép forrása: spoiler

    
Érdekességek a holdra szállás kapcsán
    
Az Apollo–11 pontos leszállási helyét a Hold térképek Statio Tranquillitatis „Nyugalom Bázis” önálló néven jelölik. A helyszín közelében fekszik a három űrhajós nevét viselő, nagyobb távcsövekkel látható három kráter is, korábban Sabine E (4,6 km), Sabine D (2,4 km) és Sabine B (3,4 km) néven jegyezték, majd átnevezték Armstrong, Aldrin és Collins krátereknek. A Hold innenső oldalán ezek a kráterek kivételesek: kizárólag ezek viselik élő emberek nevét.
    
Az Apollo–11 a Holdról 21,5 kg kőzetmintát hozott a Földre. Ezek legidősebbjei „csak” mintegy 3,6-3,9 milliárd évesek, az ennél sokkal régebbi holdkőzeteket az Apollo–16 és –17 expedíciók leszállóhelyein gyűjtötték. A kráterek mellett az űrhajósok által visszahozott kőzetminták között találtak olyan összetételűt, amely akkoriban a Földön még nem volt ismert, s így elnevezésre várt, ezért az űrhajósok nevének kezdő szótagjaiból alkotott nevet kapott: armalcolit.
    
A rádióhívójelek kiválasztása – amelyek a parancsnoki űrhajó és a holdkomp nevével megegyeznek – hagyományosan a legénység privilégiuma volt. A gyakorlások során az Armstrong-féle csapat a Jégkása és a Szénakazal neveket választotta, ám amikor a hivatalos jelölés megtörtént, lecserélték a kissé komolytalan neveket a történelmi küldetéshez illőkre. Így kapta a parancsnoki űrhajó a Columbia nevet, amelyet elsősorban Jules Verne Utazás a Holdba és Utazás a Hold körül című regényei cselekményével és a Columbiad ágyúval meglevő asszociáció ihletett. De a szónak további jelentései is voltak, mint például a hasonló nevű 18. századi legendás amerikai hajó, amely az északnyugati ismeretlen tengeri területeket kutatta. Magára az Egyesült Államokra is utalhatott a név, hisz Columbia Amerika nőnemű költői neve is egyben a kultúrában. A holdkompot pedig az Eagle névre keresztelték, amely egyértelmű hazafias utalás Amerikára, amelynek a címermadara a fehérfejű rétisas.
    
Szintén az űrhajósok dolga volt legénységi emblémát tervezni. A legénység az egész program legminimalistább logóját tervezte, hogy egyértelműen szimbolizálják az üzenetet: az Egyesült Államok békével érkezett a Föld lakóinak nevében a Holdra. A szimbólumrendszerben egy fehérfejű rétisas száll le egy kráter szaggatta holdi tájon, karmai között – a béke jeleként – olajágat szorítva, háttérben a Földdel és az Apollo–11 felirattal.
    
A holdkomp néhány hónapig stabil Hold körüli pályán maradt. Ekkor még egy utolsó kísérletet végeztek vele: a hűtővízkészlete ugyan teljesen elfogyott, de minden rendszerét bekapcsolva hagyták az űrhajósok, hogy az irányítás láthassa, milyen gyorsan mennek tönkre a berendezések hűtés nélkül. Ez a tapasztalat később az Apollo–13-nál vált értékessé.


>!
mackótestvér P

A végtelen szerelmesei – Az Apollo program ismeretterjesztő olvasós

Elolvasandó könyvek száma3
Elkezdődött2019. július 16., 11:21
Jelentkezés vége2020. július 16., 13:32
Véget ér2020. július 21., 02:56

“Még ebben az évtizedben eljutunk a Holdra” – ígérte Kennedy és ez 1969 július 21-én meg is történt, amikor Neil Armstrong és Buzz Aldrin a Holdra lépett.

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”, hangzott el 2 óra 56 perckor a parancsnok híres mondata a Nyugalom Bázisán.

A Földre történő visszatéréskor az alábbi pár sor hangzott el: „„Ennek a repülésnek kötelességei vannak a történelemmel és tudós géniuszokkal szemben, akik munkájukkal előkészítették ezt az erőfeszítést; aztán azokkal az amerikaiakkal szemben, akik akaratukkal kiálltak a szándék mellett; aztán a négy kormányzattal és a velük dolgozó országgyűlésekkel szemben, akik keresztülvitték ezt az akaratot, végül az ügynökséggel és ipari csoportokkal szemben, akik az űrhajónkat, a Saturnt, a Columbiát és az Eagle-t, vagy a kis EMU-t, az űrruha és a hátizsák, azaz a mi kis személyes holdfelszíni űrhajónk együttesét építették. Kötelességünk hálásnak lenni és külön köszönetet nyilvánítani azoknak az amerikaiaknak, akik építették az űrhajókat, akik szerelték, tervezték és szívüket, lelküket is beleadták a szerkezetekbe. Ma este szeretnénk külön köszönetet mondani mindezeknek az embereknek. Valamint Isten áldását kívánjuk mindazoknak, akik néztek és hallgattak bennünket ma este. Az Apollo–11 jó éjszakát kíván.”

A fentiek fényében a kihívás célja nem más, mint megismerni azt a programot, aminek a vége az emberiség legnagyobb tudományos eredménye lett. Mivel sok könyv nem szól csak és kimondottan az Apollo programról, ezért a 3 könyvből legalább egynek kell ezzel foglalkoznia, a másik kettő lehet bármilyen űrhajózási témával kapcsolatos, de nem lehet fikció !!! Az olvasásokra egy év áll rendelkezésre, vagyis a határidő 2020. július 21. 2 óra 56 perc. :) Jelentkezni a kilövésig lehet, vagyis 2020. július 16. 13 óra 32 percig. Csak a kihívás ideje alatti olvasások számítanak :)

Még több információ:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9311
Kihívás kép:
https://www.nasa.gov/sites/default/files/styles/ubernod…
Kitüntetés kép:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9311#/media/…

Ui. Biztos lesz majd vita, hogy a google miért 20-an rakta ki az űrhajóst, stb. A lényeg, hogy a hivatalos adatok szerint hajnali volt a holdra lépés !!!

3 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler

Természetesen az ember első idegen égitestre való leszállása az írókat és a filmeseket is megihlette. Az első ilyen mű az 1970. június 1-jén megjelent First on the Moon: A Voyage with Neil Armstrong, Michael Collins, Edwin E. Aldrin, Jr. volt (magyarul nem jelent meg), amelyben a három űrhajós a teljes Apollo–11 történetet mesélte el az előkészületektől a leszállásig.

Még 1998-ban készült egy filmsorozat A végtelen szerelmesei: Az Apollo-program címen, melyet egy molytársunk nemrégiben nézett végig (https://moly.hu/karcok/1312065). A hatodik részben, „A holdraszállás” (eredeti címén: Mare Tranquilitatis) címűben az Apollo–11 történetét dolgozták fel, Armstrongot Tony Goldwyn alakította.

2004-ben, a 40. évfordulóra egy átfogó magyar kötet jelent meg, mely az eddig holdra szállásokról szól, s a Holdséta címet kapta, s a molyok eddig egyhangúan öt csillaggal jutalmazták, ezért ezt a könyvet választottam a Merítés könyvajánlói listájába is (a teljes listát itt találjátok: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol ).
Érdemes lesz elolvasni a téma iránt érdeklődőknek! @Or_Sheet szövegesen is értékelte a kötetet: https://moly.hu/ertekelesek/809920

Armstrong, hűen az elvonultságához, nem volt partner egy életrajzi regény elkészültéhez sem, 2005-ben azonban, miután tetszéssel olvasta James R. Hansen egy másik munkáját, engedett a nyomásnak és tollba mondta élete történetét az írónak, amely a Az első ember – Neil Armstrong élete címen jelent meg. Ez Armstrong életének rövid részét, az 1950-es évek végétől, a berepülőpilóta évektől az 1960-as évek végéig, a holdra szállásig öleli fel. Halála után a kötet új fejezetekkel (a 2005–2012 közötti éveket felölelő tartalmakkal) kiegészítve újra megjelent. Ez a kötet szolgáltatta az alapot a 2018-as Damien Chazelle filmadaptációnak, ahol a híres asztronautát Ryan Gosling alakította, s a molyoknak @Baráth_Zsuzsanna karcolt róla: https://moly.hu/karcok/1178001. „A NASA hosszú éveken át húzódó űrprogramjának megismerése izgalmas volt, bár emellett szomorú is, mert sokan talán nem is tudják, mennyi életet követelt, hogy embereket juttassanak a Holdra.” – írja értékelésében @Renáta_G, a teljes véleményt itt olvashatjátok el: https://moly.hu/ertekelesek/3134742

2014-ben még egy összefoglaló mű született posztumusz Neil Armstrongról. Jay Barbree, korábbi tévétudósító, aki az NBC tévétársaság tudósítójaként az első Mercury repüléstől az utolsó Space Shuttle startig az összes űrrepülésről tudósított, a legtöbb űrhajós személyes ismerőse, köztük Neil Armstronggal a barátság szintjére eljutott közreműködője volt, egy baráti visszaemlékezés keretében mesélte el Armstrong életének fordulatait, fő állomásait. A mű címe Neil Armstrong, és 2014-ben jelent meg. A kötetet nemcsak @Brigii_Posa értékelte kiválónak (értékelését itt találhatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/3090492) de @dwistvan-t is személyes kötöttségeire emlékeztette és lelkesítette:


>!
dwistvan P
Jay Barbree: Neil Armstrong

Jay Barbree: Neil Armstrong Az első ember, aki a Holdra lépett

Nagyon örülök, hogy a Holdra szállás 50. évfordulója idején olvashattam el ezt a könyvet, mintegy ünnepi megemlékezésként. Annak idején követhettem az eseményeket, mint ahogy Gagarin szavait is élőben hallgathattam utazása idején. Akkor kezdődött a lelkesedésem az űrhajózás iránt. Ez a könyv csodálatos űrtörténeti összefoglaló és csodálatosan megírt életrajzi kötet is. Jó volt Neil Armstrongot megismerni és ennek során egy csodálatos példaképpel találkozni. A tudósító, aki a könyvet írta, mesterien tudta felépíteni ezt a könyvet. Óriási hatású emléket állított ennek a kiemelkedő tehetségű, nagy tudású és emellett szerény embernek, hősnek. Szeretem az életrajzi köteteket, sokat olvastam, de ez kiemelkedik közülük.

!

Kép forrása: spoiler
    
De vajon tényleg megtörtént?
    
Az Apollo-program lezárását követően hamar napvilágot látott egy összeesküvés-elmélet, miszerint a holdra szállások – beleértve az Apollo–11 repülését is – sohasem történtek meg, helyette a NASA egy hatalmas hangárban készített műtermi képekkel, tévé- és filmfelvételekkel hamisította a holdi tevékenységek dokumentációját. Azóta különböző emberek az összeesküvés különböző változatait állították fel:
– az űrhajósok fel sem szálltak, az egész program átverés volt
– Armstrongék még nem jártak fenn, csak a szovjetek legyőzése miatt hazudta a NASA a sikerüket, és csak a későbbi expedíciók voltak igazi holdra szállások
– a holdra szállások megtörtén(het)tek, csak a publikált képeket készítette újra a NASA idelenn a Földön az eredetiek rossz minősége és/vagy valamilyen okból való elvesztése miatt.

Az elméletek arra hivatkoznak többet között, hogy a fényképeken levő árnyékok helyenként nem párhuzamosak, vagy nincsenek csillagok a képen, illetve túl sok a kép. A NASA és más független szakértők az összeesküvés-elméleteket tételesen cáfolták, mégis népszerű elméletnek számítanak, elsősorban a bulvármédiában. Az összeesküvés elméletek persze a molyokat is felborzolták, többen karcoltak a témában: @Judit_Sike mindkét oldalról gyűjtött érveléseket: https://moly.hu/karcok/999155 és https://moly.hu/karcok/1305721, @Frank_Spielmann pedig egy másik könyvből hozta a „hold-filmforgatás” legendáját: https://moly.hu/karcok/213216. @Aylah pedig egy humoros legendáról hozott nekünk olvasnivalót: https://moly.hu/karcok/421308. @Dóri_42 pedig saját „elméletet” írt, melyből kiderül, hogy Armstrong bizony már elkésett…: https://moly.hu/karcok/972536.

Amúgy meg @Rodwin karca alapján a molyok tudhatják már (ősztől pedig mindenki), hogy nem is az amerikaiak, de az oroszok értek oda előbb és a Mars után most már a Hold is vörös: https://moly.hu/karcok/1285903

A legérdekesebbnek számomra azonban @paf karca bizonyult, az első (öngyilkos) holdlakó telepítésének ötletéről:


>!
paf P

A regény alaphelyzetéről egy olyan terv jutott eszembe, amiről régebben hallottam. Mark Watney a ‘60-as évek közepén már járhatott volna a Holdon.

1962-t írtak, amikor a terv felmerült. Az űrverseny ekkor már világosan az első holdraszállásért folyt, és az USA alulmaradni látszott. 1961 májusában az országnak még csak űrugrásra futotta, Föld körüli pályára 1962 februárjában tudtak embert küldeni – Gagarin 1961 áprilisában teljesítette ugyanezt, augusztusban pedig a szovjetek már 24 óránál hosszabb űrrepülésnél jártak. Ehhez vegyük hozzá a ‘60-as évek elejének hidegháborús, enyhén(?) paranoid hangulatát, és megkapjuk azt a kétségbeesett érzést, ami sokakban dolgozhatott akkor (l. http://moly.hu/idezetek/476875).

Ebben a helyzetben jutott egy mérnök és egy pszichológus eszébe az, hogy kisebb rakétával is le lehet éppen szállni az szovjetek előtt. Igaz, csak akkor, ha az azonnali visszatéréshez nem ragaszkodnak. (Hiába, egy mérnök számára mindig nagyon pontosan kell megfogalmazni a feladatot!) Egy űrhajóst előre lehet küldeni akkor is, ha a teljes expedíció felszerelése még nem áll készen: a visszaútra nem kell üzemanyag, az űrkabinnak nem kell tudnia visszatérni a Föld légkörébe, sőt, Holdról felszálló egység sem kell (leszálló azért igen). A Hold-program természetesen nem áll le, egy-két évvel később elkészül a nagy rakéta, annak a hátára pedig a le- és felszálló egység, meg egy méretesebb űrkabin, amivel majd “rendes” holdraszállásokat végeznek, az első ilyen keretében pl. visszahozzák a bátor úttörőt.

A holdi Watney helyzete sokban hasonlított volna a marsiéhoz. Teljesen egyedül kellett volna 1-2 évet eltöltenie egy idegen égitesten, amíg kitalálják és végrehajtják a mentőakciót. Lett volna Lakja (két kiürített teherűrhajóból, amik előtte érkeznek a Holdra), lehetőleg talajjal betakarva, hogy megvédjék a sugárzástól és a mikrometeoroktól. Kellett volna aztán egy külön óvóhely komolyabb naptevékenység esetére. Igaz, a rádiója már a helyszínen várta volna, ahogy a holdjárója és az atomerőműve alkatrészei is (utóbbi szintén a felszín alá tervezve). Oxigént viszont nem gyártott volna magának: évi 13 alkalommal kapott volna ellátmányt. Emellett persze célszerű lett volna egy rakétát állandóan készenlétben tartani, hátha hirtelen van szüksége valamire (ez ugyebár a marsi Watney-nál nem jött szóba, ő kicsit messze volt ehhez).

A tervet a két ötletgazda bemutatta egy konferencián, és további egy-két cikkben is kommentálták. Végül azonban hamvába holt, és azt hiszem, aki már látott határidős fejlesztést, az ezen nem csodálkozik (én sem szívesen tennék emberéletet arra, hogy egy újfajta technikai eszköz időben elkészül). A kockázatok mellett (elég ismeretlen viszonyok között kellett volna életben tartani valakit egy-két évig), gyanítom, nem is lett volna nagyon olcsó, már csak az évi 13(+az elpusztultak pótlása+ami még esetleg kell) szonda miatt sem (rendben van, hogy a megvalósult holdraszállás is sokba került, de ezt nem helyette, hanem mellette kellett volna kifizetni).

Ráadásul a holdi Watney még a ‘70-es évek diszkózenéjét sem hallgathatta volna.

(A tervnek egyébként van könyves vonatkozása, Hank Searls: The Pilgrim Projectjét (1964) ihlette. Ebből aztán Countdown címmel film is készült (1968). Az egészre úgy bukkantam rá, hogy a film utolsó néhány percét láttam, és évekkel később sikerült kinyomoznom, mi volt az.)

Forrás: http://www.wired.com/2012/04/one-way-space-man-1962/

Kapcsolódó könyvek: Andy Weir: The Martian · Andy Weir: A marsi · Hank Searls: The Pilgrim Project

Andy Weir: The Martian
Andy Weir: A marsi
Hank Searls: The Pilgrim Project
!

Kép forrása: spoiler
    
Az Apolló-program 1972-ben fejeződött be, azóta egyetlen embert szállító űrhajó sem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát. Az Egyesült Államoknak összesen 19,408 milliárd dollárjába került a Holdra szállást biztosító Apollo program teljes költségvetése, 1960 és 1973 között. Ez egy kalkuláció szerint mai értékre átszámítva mintegy 135,46 milliárdnak felelne meg. Az űrhajósok által visszahozott kőzetminták és a kihelyezett műszerek mérései forradalmi változásokat hoztak a Naprendszer történetének, kialakulásának megismerésében, a Föld-Hold rendszer fejlődéstörténetének ismereteiben.

A 12 emberből, aki a Holdon járt valaha, már csak Edwin Buzz Aldrin (89 éves), David Scott (87 éves), Charles Duke (83 éves) és Harrison Schmitt (84 éves) élnek.

A Holdra is vonatkozik több űrjogi rendelkezés, köztük a legfőbb a Világűr egyezmény, amelyet 1967. január 27-én hirdettek ki és amely szerint a Hold – a többi égitesttel együtt – ugyanolyan jogi helyzetbe került, mint a tengerek nemzetközi vizei. Ugyanez az egyezmény biztosítja a Hold békés célú felhasználását, mindenféle fegyver telepítésének tilalmát. A Világűr egyezményhez mostanáig 98 ország csatlakozott. A Holdat érintő jogi szabályozás másik fő forrása a Hold-egyezmény. A katonai felhasználás kizárása mellett ez az egyezmény már szabályozni szándékozik azon országok tevékenységét, akik képesek elérni a Holdat és ott annak ásványkincseinek vagy energiahordozóinak kitermelését megkezdeni. Az irat megpróbálja korlátozni a holdi erőforrások túlzott, vagy – egy ország részéről történő – egyoldalú kiaknázását. Ezen megállapodást sokkal kevesebb ország ratifikálta, és egyetlen olyan ország sincs az elfogadói között, akik képesek a világűrbe juttatni eszközeiket.
    

Vajon mit hoz a jövő?

Július 22-én indította el az indiai űrkutatási hivatal (ISRO) a Csandrajáan–2 missziót, ami a Hold déli pólusát vette célba. A Satish Dhawan űrközpontból útnak indított küldetés 150 millió dollárba, vagyis átszámítva mintegy 43,4 milliárd forintba került, és ha sikerrel jár, akkor India lehet a negyedik ország, amelynek sikerül űreszközt küldenie a Holdra. A tervek szerint szeptemberre érkezhet meg a Holdhoz az ember nélküli űrhajó, aminek leszállóegysége a tervek szerint irányított leszállást hajt majd végre a felszínen. A küldetés során többek között vizet és ásványi anyagokat keresnek majd a szenzorok, ami megalapozása lehet egy későbbi küldetésnek. A Csandrajáan–1, India első Hold-missziója 2008-ban indult útnak. A 79 millió dolláros projekt során az indiai űrszonda segítségével erősítették meg, hogy létezik víz a Holdon.

Azóta, hogy az Apollo–17 misszióban 1972 decemberében Eugene Cernan asztronauta a Holdra lépett, nem járt amerikai űrhajós a Földet kísérő égitesten. A NASA 2028-ig tervezi a visszatérést a Holdra, ennek előkészületeként 2024-ig személyzet nélküli űrjárművet állítanak össze. 2026-ig egy kisebb űrállomást is létesítenek a Hold pályáján, egy megállót az úton lévő űrhajósok számára, de a Nemzetközi Űrállomástól (ISS) eltérően ezen nem működne állandó személyzet. A Gateway nevű űrállomás és az állandó holdbázis létrehozásában a NASA más országokkal is szeretne együttműködni.

A tervek szerint 2020-ban indulhat útnak – egyelőre személyzet nélkül – a NASA és az Európai Űrügynökség közös fejlesztése, az Orion űrhajó. Az Artemis-küldetés részeként az űrhajó a szerkezet a legfontosabb rendszerek működését ellenőrizné. A szakemberek jelenleg az űrkapszula és a szervizmodul összeszerelésén dolgoznak. A kapszula – amit többek között egy automata dokkolórendszerrel és 12 hajtóművel szereltek fel – 21 napra elegendő ellátmányt képes magával vinni. Az Artemis-küldetés második szakaszára – az Artemis–2-re – 2022-ben kerülhet sor.


>!
Lunemorte MP
Tudomány

2030-ra holdfalut tervez az ESA

3D-nyomtatóval és négyhónapos lakhatási idővel indulna az első holdfalu az ESA tervei szerint, az ambiciózus határidő pedig egyelőre 2030. Sci-finek tűnik, de az űrügynökség kutatói szerint megvalósítható, hogy 15 éven belül lakhasson ember kísérőnkön.

A tervek olyannyira komolyak, hogy öt éven belül már az építési fázisnál tarthatunk – jelentette be az Európai Űrügynökség hollandiai konferenciáján. A kutatók azt várják a holdfalutól, hogy hatékony ugródeszkaként működjön a következő potenciális Mars-missziók felé. Gazdasági szempontból is hatalmas előrelépés volna, ha valóban működő holdbázist tudnánk létrehozni: decemberben MIT-kutatók számolták ki, hogy egy Holdról induló Mars-misszió 68%-kal kevesebb súllyal indulhatna útjára, sőt, a NexGen Space LLC adatai alapján egy holdi újratöltő-állomás a marsi emberes utak esetében 10 milliárd amerikai dollárt spórolna meg a NASA-nak.

2020-ban elindulnának a robotok építeni

Így az, ami eddig tudományos-fantasztikus filmekbe illő álomnak tűnhetett, a megvalósítás küszöbére ért, hiszen már gazdasági érdekek is fűződnek ahhoz, hogy az emberiség egyik következő nagy célját, a Marsot a Holdról kezdjük meghódítani.
A hozzávetőleges terv jelenleg az, hogy 2020 környékén az ESA építőrobotokat küld majd a Holdra,
amelyek elkezdik felhúzni az első épületeket a bázishoz.

Az ESA még 2013-ban kezdett el különböző holdbázis-építő technológiákkal kísérletezgetni, és megállapította, hogy a helyben bányászott anyagok lennének az optimális megoldás, ami az építőanyagot illeti. Ez azért is költséghatékonyabb, mert nem kell a Földről szállítani, ami jóval drágább lenne.

A 3D-nyomtatás a jövő

„Először is a szimulált holdi anyagot összekevertük magnézium-oxiddal, így egyfajta papírszerű anyaggá állt össze” – mondta el Enrico Dini, az angol Monolite vállalat alapítója, amely az ESA-val karöltve kísérletezte ki az új módszert. – „Ezzel már tudunk nyomtatni. A jelenlegi nyomtatónk 2 métert nyom ki óránként, a következő generációs gép pedig 3,5 métert fog ugyanennyi idő alatt, így
egy hét alatt készen lehetünk egy egész épülettel.
A Foster + Partners építőipari vállalat egy kupolaféle falszerkezetet javasol a mikrometeorok és a sugárzás ellen.

Olcsóbb a Holdon tesztelgetni

A Holdról azért sokkal gazdaságosabb rakétákat indítani, mert lényegesen kisebb a gravitáció, így kisebb hajtóerő is elég ahhoz, hogy fellőhessük a hordozóeszközt. Jóval költséghatékonyabb az is, hogy a Holdon rengeteg olyan technológiát kipróbálhatunk, amelyet később a Marson is szeretnénk használni, sőt, ha beindulna a ciszlunáris, azaz a Föld-Hold közötti gazdaság, az jó kiindulási pont lehetne a további terjeszkedéshez.

Kép: Fantáziarajz a holdbázisról
Forrás: ESA
Cikk: origo.hu

5 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler
    
Ne feledkezzünk meg magáról az égitestről se, hiszen a holdra szállás főszereplője mégiscsak a Hold! Lássunk tehát pár információt és érdekességet a szürke szomszédról! :-D

A Naprendszer ötödik legnagyobb holdja átlagosan 384 402 kilométerre van tőlünk, átmérője kb. a negyede a földinek. Tömege a Föld tömegének csak 1/81 része, felszíne pedig a földi szárazföldek összfelületének mindössze negyede. A Hold adja a hivatkozást minden más bolygó körül keringő kísérőbolygóra, így a csillagászatban minden olyan égitest hold, amely egy bolygó körül kering.

Égboltja a sűrű légkör hiánya miatt teljesen fekete nappal is. Nem igaz, hogy nincs légköre, mert némi kigázolgásból származó rendkívül ritka légkör megfigyelhető a felszíne felett. A kis tömegvonzás miatt a könnyebb atomok (hidrogén, hélium) már a napsugárzástól nyerhetnek annyi energiát, hogy elszökjenek a felszínről, vagy elsodródjanak a napszéllel. A Holdnak mégis van néhány nehezebb elemből álló, alig mérhető atmoszférája, mely egyrészt a radioaktív folyamatok nyomán létrejövő radon kigázolgásából, valamint a felszín kőzeteiben lévő gázanyag kiszabadulásából áll. Vizsgálatok alapján a hold légköre mintegy 100 trilliószor ritkább, mint a földi légkör.

„A HOLD magasan jár már. Egy-két felhőbárány került az udvarába, s ezek most követik, mert elcsavarogtak a mihasznák az égi karámból, és félnek a sötétségtől. Abban reménykednek talán, hogy mire a hold lenyugszik, a másik oldalon felkel a nap, s akkor majd hazatalálnak. Addig azonban ragaszkodnak hozzá, mint a kutyához a bojtorján. A hold pedig nem törődik velük, talán mosolyog is magában, hogy lám, meg vannak szeppenve a nyavalyások…”
(Az idézetet @Lunemorte-nak köszönhetjük, https://moly.hu/idezetek/1083055.)

Földi megfigyelésekkel sikerült kimutatni a légkörben káliumot és nátriumot, a radon jelenlétét pedig a Lunar Prospector szonda mérései mutatták ki. 2016-ban japán kutatók a Kaguja szonda mérései alapján a Földről származó oxigén jelenlétét mutatták ki a Hold felszínén. A napszél a Hold felszínét öt nap kivételével folyamatosan bombázza. Ez az öt nap akkor van, amikor a Föld a Nap és a Hold közé kerül. Ilyenkor a Föld magnetoszférája mintegy leárnyékolja a napszelet a Hold irányába, a napszél viszont a Föld légkörének felső rétegéből oxigénionokat képes magával sodorni, amik eljutnak a Hold felszínére. A kutatók szerint ez a folyamat legalább 2,5 milliárd éve zajlik.

A Hold kérgében az északi pólus krátereiben, ellentétben az égitest többi részével, a Csandrajáan–1 űrszonda talált vizet. Hasonló eredményeket publikált két másik űrszonda is. A víz eredete egyelőre nem tisztázott, elképzelhető, hogy az évmilliárdokkal ezelőtt, a késői nagy bombázás idején becsapódott üstökösöket alkotó vízjég maradt meg az örökké árnyékban lévő kráterek fenekén, de az sem kizárt, hogy a napszélben a felszínre záporozó protonok léptek kémiai reakcióba a felszíni kőzetek oxigénjével. A víz összmennyiségét mintegy 600 millió köbméterre becsülik.

A felszíni nehézségi gyorsulás (és így a testek súlya) körülbelül hatoda a földinek, így a rajta járó űrhajósok a 80–90 kg-os űrruhában is könnyedén mozogtak, ugráltak.


>!
szadrienn P
Zene a könyvben

„Elmentünk egy koncertre, ahol a Holdfényszonáta alatt ötvenhárom szundikálót számoltunk össze. Rögtön megértettem, miért erőlteti a karmester annyira a harsonásokat.”

Íme Beethoven Holdfényszonátája Arthur Rubinstein előadásában:

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Natasha Solomons: A Hartgrove-ház

Natasha Solomons: A Hartgrove-ház

Kapcsolódó alkotók: Natasha Solomons

1 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler
    
„Mi lett volna az emberiség fejlődésével, ha nem lenne az egünkön a Hold? Elgondolkodtató hipotézis.” – teszi fel a kérdést @KaldiZsolti értékelésében Asimov tudományos dolgozata A hold tragédiája kapcsán. „Csak azért négy csillag, mert nem minden írásának témája érdekel, és azokat nem is találtam jónak. Viszont amit a Holdról, a bolygókról, a társadalomról, és persze saját magáról ír, az nagyon szellemes, nagyon érdekes, nagyon megjegyezni való.” – kommentálta @Habók az olvasás adta élményt, s alább még egy kedvcsinálót is találhattok a sci-fi nagymesterének eme művéhez.
    

A Hold egy Föld körüli keringést a háttérben levő csillagokhoz viszonyítva 27,32 nap alatt tesz meg, ezt nevezzük sziderikus keringési időnek. Mivel azonban mindeközben a Nap körül is kering a Hold, ezért egy kissé tovább tart, hogy ugyanabba a fényfázisba térjen vissza. Kötött keringése miatt mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé, Ez azonban csak közelítőleg igaz. Az ettől való eltérést, azaz a Hold keringése során megfigyelhető billegését librációnak nevezzük.

A Hold gravitációs vonzásának hatására a földfelszín Hold felé mutató részei kissé megemelkednek, hullámhegyet alkotnak, az előtte és mögötte 90°-ra fekvő területek pedig kissé lesüllyednek. A hullámhegyet hívjuk dagálynak, a hullámvölgyet apálynak. Az árapály a földfelszínre gyakorolt hatása mellett visszahat az egész Föld–Hold rendszerre is. A Föld forgása lassul tőle, számítások szerint 100 évente 2,9 másodperccel, amely addig fog folytatódni, amíg a Föld forgási és a Hold keringési ideje ki nem egyenlítődik. Számítások szerint ez 1,6 milliárd év múlva következik be, amikor egy hónap 55 nap hosszú lesz és a Hold is ennyi idő alatt kerüli meg a Földet. Ekkor a Hold a Földnek csak egy oldaláról lesz látható és adott helyen mindig ugyanott lesz megfigyelhető az égbolton. A Föld lassuló tengelyforgása mellett az árapály hatására a Hold folyamatosan távolodik a Földtől, évente 3,8 centiméteres sebességgel.

A Hold felszínét kráterek borítják, melyek meteoritbecsapódások által jöttek létre, kialakulásuk így napjainkban is tart. Kráterszámlálások szerint a felénk néző oldalon mintegy 30 000 darab 1 km-nél nagyobb átmérőjű kráter van.

A Hold teljes felszínét – a krátereket, a hegyeket, síkságokat – regolit borítja 4-5 méter vastag rétegben, ami akár 15 méter is lehet a régebbi térségben. A regolit nem más, mint púder finomságúra őrlődött holdpor, a felszín kőzeteinek a mikroszkopikus becsapódások által porrá őrölt felső rétege. A mállást elősegíti a holdi időjárás, hiszen az éjszakai –180 °C és a nappali +140 °C között ingadozó hőmérséklet komoly hőterhelést jelent a kőzeteknek. A legmagasabb hegységek a déli sark közelében vannak, magasságuk eléri a 6100 métert.


>!
Violetcat
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Először olvastam Asimov könyvet és biztosan nem ez az utolsó. Szórakoztató stílusban magyaráz meg olyan dolgokat, amelyekkel általában nem találkozunk a hétköznapi életünkben. Sokszor elkalandozik, de a mesélés ettől még csak izgalmasabb lesz. Kötelezővé tenném ezt a könyvet minden iskolás részére, talán kedvet kapnak a mikrobiológiához vagy a kémiához, esetleg a csillagászathoz.

!

    
„A Föld az emberiség bölcsője, de nem maradhatunk örökké bölcsőben. Az emberiség nem is marad örökké a Földön, hanem fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát.”

(Köszönet az idézetért @Asgard47-nek, amelyet a Ciolkovszkijról szóló karcában találhattok meg: https://moly.hu/karcok/494239). Az orosz tudós, a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozója könyvet is írt, melyek közül kettő magyarul is elérhető, a Távol a földtől című sci-firől alább találtok kedvcsinálót.

Az előző korokban a Hold felületén megfigyelhető sötét foltokat adó területeket tengernek – latinul: mare –, a világosakat pedig szárazföldnek – terra – nevezték el. A mare területek általában hatalmas, becsapódások által vájt medencék, amelyek 3,9-3,6 milliárd évvel ezelőtt keletkeztek és amelyeket a mélyből feltörő bazaltláva töltött fel (a bazalt sötétebb színe miatt látjuk ezeket a területeket sötétebbnek). A világosabb területek az ősi holdkérget képviselik, amely a bolygótest lehűlése során szilárdult kéreggé és a könnyű elemekben gazdag anyagok megszilárdulva világosabb kőzeteket adtak.

A holdtengereket főként bazalt uralja, míg a felföldeket breccsa – a becsapódások során keletkező kőzet, amely többféle kőzet és holdpor összeolvadásával jön létre. Érdekes, hogy holdtengerek szinte kizárólag a Föld felé néző oldalon helyezkednek el, a túloldalon egyedül a Ciolkovszkij-kráter tekinthető mare területnek, ám az is csak jelentéktelen kis kráter az innenső oldal hatalmas holdtengereihez képest.


>!
mokata P
K. E. Ciolkovszkij: Távol a Földtől

Tudom, hogy ilyet nem illik sci-firől írni, de ez a könyv cuki a maga nemében. Legalábbis ami a nemzetek közötti békés együttműködést és az ész diadaláról szőtt álmokat illeti.
Kezdjük ott, hogy először kicsit finnyogtam, hogy túl ábrándos és kissé együgyű a sztori és különben is, minek ennyi szakma bele. Ha ifjúsági, akkor túlzás, ha nem ifjúsági, akkor is. Aztán megnéztem a belső borítót: kiadás dátuma 1958. Hiszen ekkor még Gagarin utazása is csak pajzán gondolat volt csupán. Úgyhogy újragondoltam a véleményem. És ekkor jön a lábjegyzet a 22. oldal alján, melyet az író 1927-ben eszközölt, miszerint „Ezt a könyvet húsz éve kezdtem írni…”. Mondok, tessék??? 1907-ben? Űrhajó üzemanyaga, űrruha, mesterséges gravitáció és a többi tudományos precizitással, ráadásul feltehetőleg többnyire helyesen? Ott és akkor leborultam Ciolkovszkij nagysága előtt. Igaz, hogy néha oldalakon át nem értettem, miről ír, de mindent bevont a dicsfény, hogy ő mindezt száz évvel ezelőtt már tudta. Egy icipicit sajnálom, hogy nem keresett egy bértollnokot, aki kicsit regényesebbre veszi a sztorit, hogy ne legyen ennyire száraz néha, meg irigylem az optimizmusáért, de ettől eltekintve lenyűgöző élmény.

!

Kép forrása: spoiler
    

De mit keres itt Arnold Schwarzenegger???! Hiszen ő az egyik filmjében a Marsra ment, köszönhetően Philip K. Dicknek (lásd Emlékmás), nem a Holdra! Nos, nemsokára kiderül, köszönet az ötletért @Arturo-nak. :-D

A Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap fényét veri vissza. A holdfázisok újholddal kezdődnek, ekkor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el és pontosan a túloldalát világítja meg a Nap. Az „új” holdat nem látjuk, mert szorosan a Nap közelében van, és a napfényes ég lehetetlenné teszi az észlelését. Teliholdkor a Föld kerül körülbelül a Nap és a Hold közé és a felénk eső oldalt éri a napsugár, a holdkorong teljessé válik. A teljes ciklus átlagosan 29 nap 12 óra 44 perc alatt megy végbe, ez a szinodikus holdhónap hossza.

A mindenkori megvilágított és a sötét rész határa a terminátor. :-D Bizony, most már érthető, hogy miért is kéredzkedett be Arnold a képek közé. :-D A terminator közelében láthatóak a legjobban a Hold felszíni alakzatai, kráterei.

Az újhold vékony sarlója és a fogyó Holdé csak abban különbözik, hogy domborodásuk ellenkező irányba mutat. Az északi féltekén az első negyed mindig jobbra mutat a domború oldalával, az utolsó negyed ellenben balra (a déli féltekén éppen fordítva). Egészen közel az Egyenlítőhöz a láthatáron lebegő Hold már szinte csónaknak tűnik fel, amely a vízen himbálódzik; ezért mesélnek az arab mesék a Hold csónakjáról.

Főként a téli időszakban – telihold környékén – társul a Holdhoz egy fényjelenség, a holdhaló, vagy holdudvar, egy koncentrikus kör alakú fénykarima. Ez a földi légkörben keletkezik, megfelelő időjárási körülmények esetén, és a levegőben levő pára- vagy jégrészecskéken megtörő holdfény okozza.


>!
DTimi

A Hold udvara
tán virágok égbe szállt
párás illata?

Buson

!

Kép forrása:spoiler
    

Napfogyatkozás akkor jöhet létre, amikor a Hold keringése során néhány percre pontosan a Föld és a Nap közé kerül. Ilyenkor a Hold árnyékot vethet a földfelszínre, amit a lent álló szemlélő úgy él meg, hogy az égbolton a Nap helyén egy sötét lyuk keletkezik, amelyet a fénylő napkorona övez. A fogyatkozás lehet teljes, gyűrűs vagy részleges, és csak a Föld szűk területéről látható. Holdfogyatkozás esetén a Föld kerül a Nap és a Hold közé és árnyékot vet az utóbbira. Ez esetben is többféle típust figyelhetünk meg; az ismertebbek a teljes és a részleges holdfogyatkozás. A holdfogyatkozás ritkább, mint a napfogyatkozás, de a Föld egy adott pontjáról nézve gyakrabban látható, mert a holdfogyatkozás egyidejűleg mindenhol látszik, ahonnan a Hold éppen látható. A vérhold, vörös Hold jelenség holdfogyatkozáskor lép fel, az ilyenkor narancsvörös színben pompázó Holdra utal.

Kék hold – kétszer
1883-ban, amikor az indonéziai Krakatau vulkán kitört, hatalmas mennyiségű hamu érte el a Föld légkörének tetejét, és a Hold kék színűvé vált. A hamufelhő apró, 1 mikrométer méretű részecskékkel volt tele, amely pontosan a megfelelő méret volt a piros szín leárnyékolására, míg a részecskék a többi színt szabadon átengedték. A hamufelhőn átvilágító holdsugarak így kék, időnként zöld színben pompáztak. A kék Hold évekig gyönyörködtette az embereket a kitörés után. Sokszor a Nap is levendulaszínűvé vált. Kisebb erejű vulkánok is képesek voltak kékké változtatni a Holdat. Így például 1983-ban Mexikóban az El Chichón vulkán kitörése után volt látható hasonló jelenség. A kék Hold titka tehát az, hogy a levegőben sok olyan részecske legyen, amely kicsivel nagyobb, mint a vörös fény hullámhossza, és más nagyságú részecskék ne legyenek jelen.

Kék Holdnak nevezik azt a ritkán bekövetkező naptári eseményt is, amikor egy adott hónapban kétszer van telihold. Mivel a holdfázisok kb. 29,5 naponként ismétlődnek, és a naptári hónap is megközelítőleg ennyi napból áll, általában egy hónapban csak egyszer van telihold. Néha (nem egészen háromévenként) azonban előfordul, hogy ugyanabban a hónapban kétszer. Más definíció szerint ha egy évszakban nem három, hanem négy telihold következik be, akkor a harmadikat nevezik kék Holdnak. Megint más meghatározás szerint a naptári év tizenharmadik holdtöltéjét nevezik Kék Holdnak.


>!
robinson P
Egy költő – egy vers

Kányádi Sándor: Időjóslás száraz nyári este

Rejti magát a sok csillag,
alig-alig világítnak,
rejti magát az ég arca,
fátyolfellegeket hajtva,
meg-megakad a szél lomhán
egy-egy vén diófa lombján.

Nagy udvara van a holdnak:
eső lesz holnap.

Nem ártana már egy csendes
tartós-eső. Sose rendez
zivatart az ég minálunk.
Esőtlenül, eső nélkül
mit csináljunk?

Nagy udvara van a holdnak:
eső lesz holnap.

Azt se bánnám, ha jégverés,
(pusztuljon a silány vetés!)
Csak tudnám, hogy jövendőre
dől az áldás a mezőre.

Nagy udvara van a holdnak:
eső lesz holnap.

Köröskörül nagy idő jár,
egy-egy dörgés, egy-egy villám,
idehallszik, idelátszik:
de itt nálunk tikkadásig
eped a föld, full az ember,
mindig esőtlenül leng el
fejünk fölött ahány felhő.
Nyugszik a nap s újra feljő.

Sárga vére foly a holdnak:
eső lesz holnap.

2 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler
    

A Hold szinte minden kultúrában jelen van, számos helyen istenként tisztelték, legendákat, mítoszokat csatoltak hozzá, s a mai napig költők, írók egyik kedvenc motívuma (hát még azon íróknak, akik vérfarkasokat akarnak szerepeltetni műveikben…).

Az ókoriak a Holdat a halál és újjászületés, a termékenység és teremtés istenének tekintették. Sok bennszülött amerikai indián törzs a Holdon egy nyulat látott. A kínaiaknál a Hold felszíne nyulat és békát is ábrázol. Ez Heng O hercegnő meséjével függ össze, akinek férje Shen Yi volt, az íjászok istene. Shen Yi egy elixírt kapott az istenektől, ami halhatatlanságot biztosított neki. Egyik nap, amikor Shen Yi távol volt, Heng O elcsente a pirulát, és amikor a haragvó férje üldözte, a Holdra szállt fel. A Holdon találkozott a nyúllal, aki az isteneknek kevert orvosságot. Amikor Heng O kipróbálta ezeket a gyógyszereket, varanggyá változott. A mai napig a kínai Őszi Holdfesztivál Heng O szomorú sorsára emlékezik, aki a Holdon látható mint varangyos béka a nyúl mellett.

Egyes afrikai kultúrákban a Hold vékony sarlóját az év nagy részében vízszintesnek látták (lásd feljebb), amiben az esővíz van, mert amikor megdőlt, eljött az esős évszak. Ezzel szemben az amerikai Kalifornia környékén élt csumas indiánok úgy gondolták, hogy a félhold (ami számukra majdnem függőleges helyzetben jelent meg) azt jelentette, hogy a Hold „üres”, vagyis nincs benne víz. A vízszintes állású Hold jelentette az esős évszak beköszöntét, mintha a Hold egy tálhoz hasonlóan tele lenne vízzel.

„Felhőtlen volt az éjszakai égbolt, a hold magasan állt, és csillagudvarából kacsintott le ránk. A hold, amely a víz mozgását és a nők vérét irányítja, a hold, amely erőt ad a létezőnek és a növekvőnek, a hold, amely méri az időt, és uralkodik a halál felett. A hold, melynek képére a nőt megformálták, a hold, az istennő, amely hallja fájdalmunkat, s osztozik örömünkben.” – a nagyon is ideillő idézetet @Belle_Maundrell-nek köszönhetjük (https://moly.hu/idezetek/943191).

A Hold fázisait az ókori egyiptomiak az újjászületéssel magyarázták. Szerintük Ozírisz isten feldarabolásáról van szó, amit riválisa, Széth hajtott végre rajta, aminek során 28 darabra vágta. Ozíriszt hitvese, Ízisz rakta össze. A nyugati kultúra első holdistene a görög hitvilág Szeléné istennője volt, s mai napig az égitest felszínének térképezésével foglalkozó tudományt szelenológiának, szelenografikának nevezik. A görög kultúrában azonban nemcsak Szeléné volt az egyetlen holdisten, egy főisten, Artemisz is megtestesítette az égitestet. Ugyanez a kettősség a görög hitvilágra épülő római kultúrában is megfigyelhető volt. A római holdistennő Luna volt, aki mellett Diana (Artemisz római megfelelője) is holdistenként jelent meg. Természetesen a Holdnak voltak férfi istenei más többistenhívő kultúrákban. A hiedelemvilágban a Nap–Hold páros egyben a férfi-nő párt is megtestesítette.

    
Ezzel a csoda szép fotóval búcsúzik az e havi Tudomány, köszönöm a figyelmeteket és természetesen a molyok segítségét, akik karcoltak-idéztek-felfigyeltek-megosztottak! Aki még nem volt, annak jó nyaralást kívánok, sok-sok olvasnivalóval, amely közé egy-két ismeretterjesztő-tudományos is becsúszhat ám!


>!
Bélabá P
Balaton

26 532 méterig emelkedett a Bakonyi Csillagászati Egyesület Űrbatyuja.
A Bakonyi Csillagászati Egyesület egy magas-légköri ballon felbocsátásával állított emléket a Holdra szállás 50. évfordulójának a hétvégén. Az Űrbatyuban helyett kapott egy műszaki csomag is, többek között kamerák, valamint gyorsulás, magasság és hőmérséklet mérésére alkalmas eszközök, GPS és rádió – számolt be az egyesület a Facebook oldalán.

A kinyert adatokból kiderült, a ballon legmagasabban Somogy megyében, Ádánd települése felett járt 26 532 méteren, a külső hőmérőszenzor a leghidegebb hőmérsékletet, -58 Celsius-fokot pedig 11 948 méteren mérte.

https://infostart.hu/tudomany/2019/07/22/elkepeszto-fel…

5 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!