Tudomány

Rovatgazda
!

(Kép: https://c.o0bg.com/rf/image_960w/Boston/2011-2020/2014/… és Wikipédia)

Ambícióval és félelemmel telve vettem kézbe a Tudomány-rovatot – csak remélni merem, hogy sikerül majd minél tartalmasabbat meríteni az elmúlt egy hónap fontosabb anyagaiból. Havi tematika bevezetése helyett én inkább valóban a friss tartalmakból szemeznék, most talán már csak dacból is, azt bizonyítandó, hogy a Molyon sosincs uborkaszezon – akkor sem, ha a molyok maguk éppen nyaralnak.
A hónap talán legfontosabb és egyben legszomorúbb tudományos vonatkozású híre Máriám Mirzáháni halála volt. Az iráni-amerikai matematikus volt az első nő, akit Fields-éremmel tüntettek ki – az említett kitüntetést négyévente osztják ki, és 1936-os megalapításához képest 2014-ig kellett várni az első női díjazottra. Az indoklás szerint Mirzáháni a „komplex geometria területén kifejtett tevékenységéért” kapta meg az érmet. Halálát mellrák okozta, melyet 2013-ban diagnosztizáltak nála. Iránban az elmúlt hetekben meglepő tisztelettel fordultak emléke felé: a teheráni sajtóban leközölték a fejkendő nélküli fényképét (a nyitóképpen éppen a Donya-e-Eqtesad című üzleti hetilap címoldalát láthatjátok), és több képviselő kezdeményezte a vegyes házasságokból származó gyermekek állampolgársági helyzetének megreformálását – éppen azért, hogy Mirzáháni lánya is Iránba látogathasson.
A szomorú apropó kapcsán következzen itt egy idézet Lucy Maud Montgomerytől, aki a maga idejében még bátortalanul nyilatkozott a nők tudományos életben betöltött szerepéről – mi viszont már magabiztosan kijelenthetjük, hogy általuk csak jobb lett a világ. Az idézetért köszönet @Szávitrí molytársnak:


>!
Szávitrí SP

Megboldogult lánykoromban illetlenségnek tartottam, ha valaki nő létére konyított valamit a matematikához – mondta Jamesina néni. – De változnak az idők, hiába. És hogy ettől jobb lesz-e a világ, azt igazán nem tudnám megmondani.

208. oldal, Anne és Phil kiöntik egymásnak a szívüket (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Jamesina néni · matematika
!

Jöjjön folytatásként a mindig aktuális Stephen Hawking, a tudomány első számú szakmai celebritása. Idén az Akkord lepett meg minket a soron következő Hawking-kötettel, mely két BBC-előadás kivonatát tartalmazza, és a visszajelzések eddig meglehetősen vegyesek vele kapcsolatban. A könyv vékonyka, érdemi tartalma még ezen belül is szűkös, de a végére mégiscsak kiderül, miért Hawking a népszerű-tudomány egyik legfontosabb személyisége. @Ciccnyog is elnézte a kötet hibáit.


>!
Ciccnyog ISMP
Stephen Hawking: Fekete lyukak

Stephen Hawking: Fekete lyukak A BBC Reith-előadásai

Azt nem mondom, hogy mostantól lehet velem diskurálni a fekete lyukakról és más finomságokról, viszont hallgatóként szívesen részt veszek ilyenekben, illetve értő bólintásokra is lehet számítani tőlem. Külön öröm, hogy lassan eljutok arra a szintre, hogy a normális olvasási tempóban tudok haladni a tudományos könyvekkel is. Ez a könyv kifejezetten „könnyű olvasmány” volt, úgyhogy akit kicsit is érdekelnek a fekete lyukak, bátran vegye kézbe. Érthetően, szórakoztatóan beszél normál ésszel fel nem fogható dolgokról, de ezt Hawkingtól már megszokhattuk. Az illusztrációk, ha nincsenek, nem hiányoztak volna, de így sem mondanám teljesen feleslegesnek őket. Elég rövid, szívesen olvastam volna még tovább.
A csillagozás kizárólag az érdemi tartalomnak szól, mivel maga a kiadvány egy jóindulatú kettes.
Minimalista énem hangosan zokogott olvasás közben, látva ama hatalmas pazarlást, melyet elkövettek e könyv létrehozása érdekében. Könyörgöm, csodaszép a borító, a belső dizájn, de ezt pár centivel alacsonyabb és keskenyebb kiadásban is meg lehetett volna oldani. Tudom én, hogy egy könyv hivatalosan minimum 49 oldaltól könyv, és ha normálisan csinálják meg, akkor talán épp, hogy megüti (mivel az érdemi rész konkrétan 80 oldal, az illusztrációkkal együtt, a szövegek pedig oldalanként a lap harmadát, ha kiteszik), de ettől még teljesen felesleges volt az elejére és a végére IS betenni Hawking saját és másokkal írt műveinek felsorolását, ahogy a borító belső fülén lévő ajánlásokat sem kellett volna még egyszer betenni a könyvbe (oldalanként egyet!). Teljesen mindegy, hogy ez fentről jövő utasítás volt, vagy a kiadó egyéni döntése, az értelmi szerzők szégyelljék magukat a pocsékolásért.

!

(Kép: http://24.hu/elet-stilus/2016/03/01/ez-a-perui-folyo-ol…)

@Bori_L igen tartalmas karcában bemutatott nekünk egy perui folyót, ami forr… A különös jelenség felfedezése már önmagában érdekes sztori, és akkor még szó sem volt a tudományos háttérről. A folyó legendája egyébként a gyarmatosítás időszakába vezet minket vissza: amikor az inkák a mesebeli aranyváros ígéretével bezavarták a konkvisztádorokat Amazónia mélyébe, az onnan élve előkerülők óriási, emberevő kígyókról, sámánokról, meg egy olyan folyóról számoltak be, aminek még a vize is felforr. A karc egyúttal remek kedvcsináló a Ted Books sorozathoz is!


>!
Bori_L
Tudomány

Ez egy olyan történet, hogy ha nem egy TED-könyvben olvasom, akkor egész egyszerűen nem hiszem el, hogy igaz. Vagy legalábbis kétszer megfontolom, hogy elhiggyem-e.

A történet röviden és egyszerűen a következő: Peru szívében van egy folyó, ami forr. Bizony, nemcsak hogy meleg, hanem egy bizonyos szakaszon még fel is forr! És ami a legszebb a történetben: a nagyközönség előtt ez a jelenség egészen pár évvel ezelőttig ismeretlen volt. Igen. Van egy forrongó folyó a perui hegyekben, és a 2010-es évekig a modern tudomány még csak nem is hallott felőle.

Na, de kezdjük az elejéről. Van ez a geológus fiatalember, Andrés Ruzo. Gyerekkorában hallott egy történetet a nagyapjától, amiben mintegy adalékként, egy félmondatban szerepelt egy megjegyzés egy folyóról, amelynek forr a vize. Már felnőttként, PhD-kutatás készítése közben, Ruzonak eszébe jutott ez a legenda, és elhatározta, hogy utánajár. Egy hihetetlen szerencsés egybeesésnek köszönhetően (a nagynénje járt ott gyógykezelésen) rá is bukkant erre a folyóra. Ennek a történetét írja le A forrongó folyó című könyvében.

A folyónak annyi különlegessége van, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Egyrészt tényleg folyóról van szó, nem holmi patakocskáról: 6 km hosszan kanyarog, átlagosan olyan széles, mint egy kétsávos út, és az 5 méteres mélységet is eléri a legmélyebb pontja. Még a torkolatnál is érezhetően melegebb egy átlagos folyónál, de fentebbi szakaszain átlagosan 85 Celsius fok a hőmérséklete, egy ponton pedig csak 100 Celsius fok, így (mivel igen magasan a hegyekben helyezkedik el) szó szerint forr is!* Természetesen rettenetesen óvatosnak kell lenni a forrongó folyó közelében, hiszen már 80 fokon is súlyos égési sérüléseket szerezhetnek az óvatlan arra járók, 100 fok környékén pedig már szinte garantált a halálos sérülés… Ruzo szerint a folyóban olykor feltűnnek olyan teremtmények (pl. békák, madarak) csontjai, amelyek nem voltak elég óvatosak, beleestek a folyóba, ami aztán leégette a csontjaikról a húst… Na, de visszatérve még a tudományos tényekre: nem csak a mérete miatt különleges ez a termális folyó, hanem azért is, mert egyértelműen nem vulkáni utóműködés eredményeként melegedik fel, hanem valamilyen geotermális folyamat fűti (hogy pontosan mi történik, azt még csak most kutatják)**.

A folyóról az amazóniai őslakosok már régóta tudnak, egyfajta szent helynek tartják, ami gyógyító erőkkel is bír. A „hűvösebb” szakaszokon több gyógyközpont is üzemel, amelyek egészen a legutóbbi időkig csupán meghívásos alapon működtek, nem térhetett be oda akárki. A terület közelében üzemel egyébként Peru legrégebbi olajkútja, amely (hatalmas plot twist a manapság médiában nyomott sztorikhoz képest!) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a folyó környékéről még nem csupaszították le teljesen az esőerdőt, hogy legelőket és ültetvényeket telepítsenek a helyére. Szóval ez a hely is, mint annyi más csodálatos helyszín a Földön, erősen fenyegetve van az erdőirtás miatt…

Összességében nekem ez a történet nem csak azért tetszik, mert egy egyedülálló, elképesztő és eddig nagyközönség számára ismeretlen tudományos felfedezés, hanem azért is, mert figyelmeztet minket arra, hogy mennyi felfedeznivaló van még ezen a bolygón.

*side note: szerintem ez elképesztő, még mindig csak ámulok, ahányszor ezt elmondom vagy leírom
**van ám saját honlapja is a forrongó folyónak, ahol nyomon lehet követni az eseményeket és vannak fantasztikus képek is: http://www.boilingriver.org/

Kapcsolódó könyvek: Andrés Ruzo: A forrongó folyó

Andrés Ruzo: A forrongó folyó

Kapcsolódó alkotók: Andrés Ruzo

3 hozzászólás
!

(Kép: https://www.lonelyspeck.com/beginner-astrophotography-kit/)

A csillagászat vonzó hobbi fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, ám beleugrani nem kis vállalkozás. Nemcsak azért, mert a kezdő távcsövek közül a jobb minőséget képviselőkért egy félhavi fizetést is le kell szurkolni, hanem mert hosszú az út az első csillagtérképek áttanulmányozásától az égbolton való magabiztos tájékozódásig. @Vicky3 hozott nekünk egy könyvet, ami az első, még nagyon kezdeti lépéssel, a szabad szemmel történő égfürkészéssel kapcsolatos sikerélményeket biztosíthatja. Csodát persze nem kell tőle várnunk.


>!
Vicky3 P
Nigel Henbest – Stuart Atkinson: Éjszakai égbolt

Nem tudom mióta lehet meg ez a könyv nekünk, de pakolás közben akadt a kezembe. Kezdőknek tökéletes, hogy valami képet kapjanak a csillagképekről, de nagyon sok plusz infót ezen felül azért nem ad. Átbogarászásra tökéletes, ha ki akarsz feküdni az éjszakai ég alá és szeretnéd, hogy legalább a nagyobb csillagokat és csillagképeket fel tudd ismerni.

Azért maga a könyv szerkezete hagy kivetnivalót maga után: a csillagképek ábrái persze, hogy mindig a két oldal közepén helyezkednek el, hogy a gerince lehetőleg félbevágja. Aztán én meg hajtogatom és fordítgatom, hogy ki tudjam nézni…

!

Az orvostudomány története tele van rémisztő és megmosolyogtató epizódokkal, legyen szó akár hentesként dolgozó vagy madármaszkba bújt gyógyítókról, akár az állatokon ártatlannak tűnő kísérleteket végrehajtó, sötétben tapogatózó feltalálókról. @sophie karcában, illetve a hozzá tartozó könyv értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/2454748) William T. G. Morton históriáját osztotta meg velünk, aki az érzéstelenítés terén ért el nagy sikereket a XIX. században. Morton az éter segítségével először tyúkokat és macskákat, majd saját magát és foghúzásra váró bátor jelentkezőket kábított el a fájdalmas beavatkozások előtt. Ha elsőre nem is nyilvánvaló, munkásságával ő is sok emberélet megmentéséhez járult hozzá…


>!
sophie P
Polihisztorképző – házi feladatok

3. házi feladat / 7. orvostudomány

Grzegorz Fedorowski: Felfedezések az orvostudományban

Ha eddig nem tudtam volna, most már bizonyos lehetek benne, hogy az orvoslás és az orvostudomány az kettő, és az utóbbi valójában kémia, mikrobiológia, matematika, (manapság számítástechnika és biofizika is), … és anatómia persze, mert az az egyszeregy.

Szokásos módszer: ETO jelzet alapján a könyvtárban kellően barátságos méretű és bonyolultságú kötet kiválasztása, jelen esetben az F-ig kellett lapoznom, hogy egy, több mint ötven éve gyerekeknek készült ismeretterjesztő könyvecskét találjak. 11 portré, mind kalandos és inspiráló történet, és mind jelentős felfedezésről szól. Persze most már szinte elképzelhetetlen, hogy volt idő, amikor a nővérek még nem értették a dolgukat, hogy nem volt egyértelmű az alapos kézmosás, hogy a beteg magánál volt, miközben éppen amputálták a lábát, stb., … pedig volt idő.

A személyes kedvencem William T. G. Morton lett. Az illető egy meglehetősen fiatal bostoni fogorvos, akit az első „anaszteziológusként” tartanak számon. Az ő idejében ismerték már az étert, mint kábító folyadékot, sőt Paracelsus már próbálgatta tyúkok altatására használni a XVI. században, de Morton azért vette most újra elő a kérdést, mert tanúja lett, ahogy egy kémiai kísérletnél a professzor túlságosan sokáig lélegezte be az étert, és elájult. Közben meg ugye a betegei túlságosan sokat nyavalyogtak a fájós fogak és emberkínzásszámba menő foghúzás miatt. Morton tehát lopott egy kis étert, vett egy tyúkot, és elkezdte a kísérletezést. A tyúk után macskán, utána saját magán, utána egy bármire hajlandó fogfájóson próbálgatta, míg végül egy sebészt beszélt rá, hogy egy tumorműtétnél mutassák be országnak-világnak, hogy mire képes az éter. Ez meg is történt 1846. október 16.-án, lásd fotó, vagy dagerrotípia, vagy mi, odafent. (Forrása: https://wellesleyhistory.wordpress.com/2013/04/06/willi…).
Ez a kép a könyvben is benne van, azt írja, a beteg fejénél Morton áll, talán az a kopaszkás úr lehet az elől, bár ekkor még csak 27 éves volt, szóval nem tudom..
Utána persze nagy kavarodás lett, hogy akkor most végül pontosan ki és mit talált fel, és kit illet és milyen elismerés, de ez most már nyilván mit sem számít, ha a wikipedia egyszer Mortont jegyzi, így cca 170 évvel az eset után.

Kapcsolódó könyvek: Grzegorz Fedorowski: Felfedezések az orvostudományban

Grzegorz Fedorowski: Felfedezések az orvostudományban
2 hozzászólás
!

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor mindenki azt a közszájon forgó viccet emlegette úton-útfélen, hogy ötven év múlva majd úgy köszönünk egymásnak: „Czeizel hozott!”? Ennél jobban semmi sem írja le a Czeizel-jelenség lényegét, vagyis azt, hogy egy tudós hogyan kerülhet be a mindennapi közbeszédbe, és hogyan fognak róla véleményt formálni azok, akiknek adott esetben nincs rálátásuk tudományos eredményeire, tevékenységére, érdemeire. M. Kiss Csaba könyve emberi oldalról próbálja közelebb hozni a kutatót, a hírességet, az embert.


>!
Duchon_Jenő
M. Kiss Csaba: Czeizel Endre

M. Kiss Csaba: Czeizel Endre Két életem, egy halálom

Igen, vállalom, ezt az értékelést rögtön a könyv után írom. Lehet, hogy éppen ezért érzelem vezérelt ez az öt csillag, vádoljon meg bárki nyugodtan. Vállalom. Czeizel sokszor panaszolja a könyvben, hogy idehaza szakmai körökben nem tett jót a nyilvánosság. De ha nem tudnánk ki ő, akkor nem olvasnánk ezt a könyvet. Kit érdekel egy kutató, ha azt sem tudjuk ki ő. De Czeizel arcát ismerjük sokan. Ráadásul szeretjük. Elég csak ránézni a borító fotóra, és nem lehet nem szeretni, hiszen egy okos ember néz vissza ránk. Van valami abban a tekintetben, amely okán tisztelet érzünk. Szóval várható volt a könyv sikere. De legyen. Nekem nincs ellenemre a populizmus. Szerintem jó dolog, ha az emberek számára közérthetővé tesszük a tudományos dolgokat (Ezt csinálja Barabási, vagy Csíkszentmihályi is, és még sokan mások) Szóval igenis lehet egy tudós híres ember. Ez amúgy egy szintén visszatérő téma a könyvben. Ha híres leszel, idehaza a szakma ellened fordul. Valahogy úgy, hogy visszahúzunk téged a mocsárba. Ne akarj újítani, változtatni, jó itt dögönyözni, hát így mindenki jóllakik, és mozdulni sem kell. Czeizel sokat bánkódik ezen (persze tudom, ha kérdezzük a túloldalt, van ellenmagyarázat), ugyanakkor ezek azok a részek, amivel nagyon egyet tudtam érteni saját munkámban, szakmámban, életemben is. Persze, nem vagyok nagy tudós, sem picike. De hasonlót érzek magam is. És mint Czeizel, akkor is meg akarom csinálni, amit éppen meg akarok csinálni. :) Szóval indokolhatja az öt csillagot az együttérzés is. De ezzel sincs baj. Egy önéletrajz esetén miért ne érezhetnénk együtt, miért ne azonosulhatnánk? Összességében tehát, egy nagyszerű embert ismerhettünk meg, akinek őszinteségét a már a jövő sem veszélyeztette. Hibákkal, teljesítménnyel, és örökké fejlődni akarással. Meg egy nagy adag szereplési vággyal. De neki legalább volt mire szerepelni, mit felmutatni!

!

(Kép: Wikipédia)

Csernobil az elmúlt időkben főleg az emberi dráma, a balesetre rosszul reagáló szovjet rendszer kritikája kapcsán került elő az irodalomban, de némileg tudományosabb szemszögből is próbálták már feldolgozni a témát. A sci-fi műfajban halhatatlanná vált Frederik Pohl például már 1987-ben megírta egyszerűen csak Csernobil című művét, ami megszületésének dátumából fakadóan nem tekinthető első kézből származó, teljes mértékben hiteles és megbízható elemzésnek, ám nem véletlenül kerül elő újra és újra. Nemrég @Olympia_Chavez is elolvasta, majd egy remek értékelésben számolt be nekünk a kötet érdemeiről és hibáiról:


>!
Olympia_Chavez P
Frederik Pohl: Csernobil

Frederik Pohl sci-fi író volt. Így nem meglepő, hogy kapva kapott a témán és egy évvel a katasztrófa után, regényt írt róla. Az már inkább meglepő, hogy nem Csernobil mitikus oldalát ragadta meg, hanem többé-kevésbé a tényeket és annál még egy kicsivel többet is. Alekszijevics könyve és interjúi után, nagyjából tiszta képet kapunk az akkori eseményekről, hangulatról, emberekről. Ezeket az interjúkat, számtalan dokumentumfilm is alátámasztja. Pohl könyve pedig meglepő alapossággal írja le az erőműben bekövetkezett baleset részleteit, az oltási munkálatokat, az evakuálást, az utómunkálatokat. Olyan szovjet karaktereket alkotott meg, olyan hátteret festett szereplőinek, ami tovább növeli a regény hitelességi faktorát. Semmi túlzás, semmi bagatell, egész realisztikus és ami fő, összhangban van a későbbi ismeretekkel. Az eseményeken túl, arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy precízen adja vissza a korabeli hangulatot és életformát. A KGB kellemetlenkedését, a kommunista mentalitást, a kis emberek hétköznapjait, a komszomolistákat, azt az éles kontrasztot, amit egy orosz polgártárs és egy amerikai között feszülhetett egy vacsoraasztal körül. Természetesen ezek mellett szerepet kap a politika, a glasznoszty, Gorbacsov és a Szovjetunióban fújdogáló új szelek is. Az ukránok függetlenedési vágyai, Afganisztán és a különböző generációk elvárásai, reményei és csalódásai, de az öreg bolsevikok révén, még a nagy honvédő háború emlékeiből is kapunk egy nagy szeletet. S, hogy ne lehessen elfogultsággal, egyoldalúsággal vádolni, az USA hasonlóan borongós portréját is megfesti alkalomadtán:

– Én azt mondom: „Vietnam”, te azt mondod „Afganisztán”, én azt mondom „El Salvador”, te azt mondod „Lengyelország”. Én azt mondom „Disznó-öböl”, te azt mondod „Magyarország”. Úgyhogy… úgyhogy…

Sok esetben azonban, főleg ami a biztonságot, és a felelősséget illeti nem üt meg elég kemény hangot, nem feltétlenül valósághű, ami nagy kár. Hogy ennek az volt-e az oka, hogy Ő maga sem volt tisztában a valósággal, vagy nem volt szabad akkor még nyilvánosságra hozni, azt nem tudom. De ezen a ponton elválik a regény a dokumentum jellegtől és sajnos tényleg majdhogynem sci-fivé válik. A leírásokból többször az a kép elevenedik meg előttünk, mintha a lakosság többsége tisztában lett volna a sugárzással és annak következményeivel, akárcsak a kiskatonák, akiket a reaktor takarítására rendeltek ki. Sajnos ma már tudjuk, hogy ez nagyon nem így nézett ki. Sok esetben védőruha és biztonságos felszerelés nélkül dobálták a tetőről azokat a bizonyos grafitdarabokat, és nem csak egy perc jutott ki nekik a pokoli munkából.

Összességében elmondható, hogy nagyon jó, olvasmányos és izgalmas, fordulatos regény, ami az előbb említett „tévedést” leszámítva meglepően valósághű, főleg ha azt is szem előtt tartjuk, hogy egy évvel a baleset után íródott, sok esetben szovjet forrásokból.

4 hozzászólás
!

@Algernon leadta nekünk a vészjelzést: a XXI. század közepére elméletileg már várhatjuk az első mesterséges intelligencia által írt könyvek érkezését – sőt, a Google már dolgozik is egy romantikus regényeket író algoritmuson. A teljes karcból azt is megtudhatjuk, hol tart jelenleg az emberi munkaerő robotikára cserélésének folyamata, mikor érkezhetnek meg az utakra az önvezető teherautók, esetleg mikor fognak a kórházakban orvosok helyett automaták műteni minket.


>!
Algernon +SP
Tudomány

Az Oxfordi Egyetem Machine Intelligence Research Institute-jának kutatói arra voltak kíváncsiak, nagyjából mikor jön el az idő, amikor a robotok már jobban teljesítenek majd az embernél egyes szakmákban. Ehhez megkérdeztek 352 kutatót, akik a mesterséges intelligencia fejlesztésén dolgoznak, és a válaszaik alapján készítettek egy becslést.

Bár egyre-másra jönnek a hírek a mesterséges intelligencia (artifical intelligence – röviden A.I.) fejlődéséről, azért még odébb van az, hogy kitúrjanak az állásunkból. Például úgy tippelik, nagyjából 2021-re sikerül automatizálni a ruhahajtogatást. 2010-ben egy törölköző összehajtogatása még 21 percbe tellett egy robotnak, 2012-re pedig egy nadrágösszehajtás 5, míg egy póló közel 6 percbe telt. De egyelőre ez még messze elmaradt attól, hogy egy mosónő vagy bejárónő, vagy anyu/apu munkáját elvegye.

Az internet megjelenésével, már 1990-ben önjáró autókat jósoltak a kutatók (most ne említsük a filmeket/könyveket :), jelenlegi becslések szerint 2027-re lesznek önjáró teherautók az utakon.
Nagyjából még 40 évet kell várnunk arra, hogy egy robot műtsön meg minket, de 2049 körül már előfordulhat, hogy a New York Times bestseller listáján lévő könyvet egy mesterséges intelligencia írta. (A Google jelenleg is dolgozik egy ilyen algoritmuson, melyet romantikus regényeken tanítanak be. Ő Benjamin, azonban egyelőre eléggé értelmetlen szövegeket ír).
A NASA tudósainak sem kell félni, az általunk készített matematikai számításokat a robotok még jó fél évszázadig nem fogják tudni maguktól elvégezni.
De 80 év múlva akár már egy AI fogja vizsgálni a többi AI működését.

Forrás:
Napi index.hu mazsolázgatás (persze az eredeti forrást derogált jelölniük, itt van: http://www.bbc.com/capital/story/20170619-how-long-will…)

Az ábrán a függőleges tengelyen lévő feliratok, fentről lefelé sorrendben: ruhahajtogatás, autóvezetés, kiskereskedelmi eladó, New York Times bestseller írása, Putman* matematikai verseny, műtétek, matematikai kutatások, magas szintű gép intelligenciával kapcsolatos tervezések, mesterséges intelligenciakutatás, kizárólag robotfelügyelt szülés.

*Alsós diákoknak rendezett matematikaverseny, amely pénzdíjjal is jár, 250-25000$ értékben: https://en.wikipedia.org/wiki/William_Lowell_Putnam_Mat…

9 hozzászólás
!

(Kép: http://www.plasticfreejuly.org/)

@Bori_L láthatóan rápörgött a természettudományokra – júliusban a környezetbarát zónába is feldobott egy érdekes tartalmat, melyben a műanyagok kiváltására biztatja a kapacitálható molyokat. Az akció ugyan minden év július hónapjában kerül meghirdetésre, de logikusnak tűnik megpróbálni állandó jelleggel ráállni az eldobható műanyagok mellőzésére.


>!
Bori_L
Környezetbarát Molyok

Sziasztok!

Biztos többen hallottatok már a Plastic Free July nevű kezdeményezésről, aminek a célja az, hogy felhívja a figyelmet az egyszer használatos műanyagokra, illetve ezeknek az alternatíváira. A műanyag remek dolog, de – ahogy a Bag It című filmben nagyon találóan megfogalmazták – mi értelme van annak, hogy az évmilliók alatt képződött kőolajból készített anyagból nagyrészt olyan termékeket gyártunk, amelyek pár perc használat után a kukában landolnak?

Ez ellen küzd a 2011-ben Nyugat-Ausztráliából indult mozgalom (honlap itt: http://www.plasticfreejuly.org/), amihez ma már több, mint egymillióan csatlakoznak világszerte. Ez mondjuk szerintem nem olyan eget rengetően magas szám az egész bolygóra vetítve, de hát valahol el kell kezdeni! A honlapon rengeteg tippet adnak a műanyagok kiváltására, érdemes olvasgatni. Az egyesület, ahol dolgozom, szintén csatlakozott a kezdeményezéshez, ha érdekelnek valakit az ezzel kapcsolatos híreink, cikkeink, az itt olvashatja el őket: http://messzelato.hu/muanyagmentesseg-az-egyszeruseg-jegyeben/

Nekem két megvilágosodásom volt ezzel kapcsolatban, mindkettő a kajacsomagoláshoz kapcsolatos. Az egyik a Cibi méhviaszos csomagolóanyaga* (spoiler, vannak amúgy újraszalvétáik meg kis szatyraik is, de az kevésbé tetszett meg), amit lehet használni szalvétának is, de a legjobban az tetszik, hogy lehet használni alufólia meg folpack helyett a hűtőben tálak lefedésére meg mindenféle egyebek csomagolására. A másik meg egy külföldi „találmány” volt, amit konkrétan teljes tízórai-uzsonnai csomagolásra lehet használni, lehet bele tenni szendvicset meg gyümölcsöt meg kekszet is akár, aztán önmagába becsomagolni és nem morzsál bele a táskába se, szerintem nagyon király (spoiler).

A „jó” és „rossz” műanyagokról, meg arról, hogy mit jelent a kis szám a jelzéseken itt találtok egy rövid összefoglalót: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/rossz-es-jo-muanyagok

*ilyet egyébként lehet otthon is készíteni: http://okoanyu.blog.hu/2017/05/04/alufolia_helyett_kesz…

39 hozzászólás
!

Lett egy gyönyörű szupercellánk is, Kaposvár közeléből. @Bélabá mutatta meg nekünk Schmall Rafael időjós fotóját – a jelenség minden tekintetben lenyűgöző. Kaposfőnél egyébként már 2014-ben is lőttek néhány képet szupercellákról, de azok nem sikerültek ennyire látványosra. A szupercella legtöbbször a szélnyírás következtében jöhet létre: amikor egy zivatarfelhő a szél erejének és irányának hatására forgó feláramlásba kezd, megszületik a látványos, tornádóba oltott atomrobbanásra emlékeztető szépség.


!

A Molyon tényleg nincs nyári szünet: a Tudomány és az Érdekes világ zónákban is folyamatosan pörögtek az érdekes hírek, aktualitások:
@_Enii_ a baktériumok elleni szüntelen harc egy új fordulatáról számolt be nekünk – szuperbaktériumra jöhet a szuper-antibiotikum? https://moly.hu/karcok/930692
Szintén @_Enii_-től tudhattuk meg, hogy egy kínai napenergia-telep tervezői kimaxolták a cukiság-faktort, és egy gigantikus pandamacit állítottak fel Datong városa mellett. Vajon mit szólnak majd égi barátink, amikor a Nazca-vonalak helyett véletlenül ebbe botlanak bele? https://moly.hu/karcok/937233
@pannik Nikola Tesla születésnapjáról emlékezett meg! https://moly.hu/karcok/937653
@Trixi_Adzoa egy klassz kis térképes alkalmazással dobta fel az unatkozó molyok munkanapjait üres óráit. https://moly.hu/karcok/930627
@NannyOgg pedig egy nagyon komoly beszámolót hozott az otthona közelében rendezett tudományos konferenciáról. Haladó csillagászok és fizikusok előnyben!


>!
NannyOgg SP
Tudomány

Gravitációs hullámok, fekete lyukak, LIGO és NannyOgg kozmológia-fétise

Városunk jelenleg valami nagy asztrofizikai konferenciának ad helyet, aminek részeként tegnap este (beleegyezést nem kérve és ellenvetést nem tűrve) elvonszoltam a férjemet egy nyilvános előadásra „neked sem tesz rosszat, ha felemeled az orrod a földről” felkiáltással. (Mentségére legyen szólva nem tiltakozott.) Az előadás címe „Kozmikus ciripelés: amit a gravitációs hullámok tanítanak nekünk az univerzumról” volt (köszönjük, dr. Peter S. Shawham), és most nem csinálok úgy, mintha nekem ehhez a témához bármi közöm lenne azon kívül, hogy baromira érdekel, és a kozmológiával foglalkozó fizikusokra valami félelemmel vegyes bámulattal tekintek. Nyilvános előadás lévén abszolút fogyasztható és érthető volt laikusok számára is, de megkíméllek benneteket az asztrofizika-fétisemtől, és a következőkben a gravitációs hullámok helyett az emberi találékonyságról fogok ódákat zengeni.

Persze azért kezdjük az elején. (És ha van köztünk fizikus, akkor kíméletesen közölje, ha baromságokat beszélek.)
Newton és az alma esete óta elég nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy ha valamit feldobsz, az előbb-utóbb le is leesik hacsak nincs szupererőd. Newton ezt „gravitációs erőnek” nevezte, és őszintén bevallotta, hogy fogalma sincs, amúgy mi az, de vitathatatlanul van. Durván kétszáz évvel később Einstein (ki más) még mindig nem egészen értette, mi okozza a gravitációt, de „erő” helyett azt a definíciót adta neki, hogy a gravitáció „a téridő torzulása, amit tömeg és/vagy energia jelenléte okoz” (tegye fel a kezét, akinek erre nem lesz libabőrös a háta!). A gravitációt beleépítette az általános relativitáselméletbe, és egy rakás olyan jelenség lehetőségét meglibbentette, amit aztán később be is bizonyítottak. Az egyik ilyen a gravitációs hullámok képződése volt.

Gravitációs hullámok energiafelszabadulás hatására képződnek. Hatalmas energiafelszabadulás hatására. Ilyen volumenű energia pedig abban a pillanatban szabadul fel, amikor két neutroncsillag vagy fekete lyuk bevonzza egymást és egyesül, mivel a két tömegből egy harmadik, kisebb tömeg képződik, és eegyenlőemcénégyzet, tehát a fölös energiának távoznia kell. A gyakorlatban ilyenkor a fölös energia „megborzolja”, elgörbíti a téridőt, és ez a téridő görbület hullámszerűen terjed a kiindulási pontból. (Persze keletkezik még mindenféle sugárzás is az energia felszabadulásakor, de az most nem izgi.) Mint minden közönséges, mezei hullám, a gravitációs hullám is csak látszólag mozog, igazából arról van szó, hogy a részecskék/térfogatok (hulláma válogatja) terjedési frontra merőleges síkban, kvázi 2D-ben mozognak, de mivel az egyéni pályájukon adott pillanatban más fázisban vannak a szomszédhoz képest, a hullám terjedni látszik. (Ez most így zavaros, de aki nem tudja, hogyan terjed a hullám, nézze meg a Wikin.) Gravitációs hullámok esetében adott ponton a téridő torzul, mint egy gumilabda, ha az ember felülről megnyomja: belapul, de közben kiszélesedik, aztán kirúgja magát és keskenyedik, aztán megint belapul-szélesedik, stb stb, így: https://www.youtube.com/watch… (egy kék kör a téridő egy szelete). A vicc az, hogy a gravitációs hullámok ezt minden testtel eljátszák, amin áthaladnak (és mindenen áthaladnak): a Földdel, veled, és velem. Megnyúlunk, belapulunk. Igaz, hogy ennek a deformációnak az aránya a 10 a mínusz 21.-en nagyságrenden mozog, és ez pl. egy Föld méretű bolygón egy atom mérete 1%-nak megfeleltethető méretkülönbséget okoz, de akkor is. :) Szóval egy szó, mint száz, ha detektálni tudjuk a gravitációs hullámokat, akkor rajtakaphatjuk a megfelelő fekete lyukakat az egyesülésen.

Eddig Einstein után elég hamar eljutottak, de a detektálás egyszerűbbnek hangzik, mint amilyen, lévén iszonyat távolságból (és időből!) érkező, iszonyat apró változásokról van szó. Aztán valaki előállt az ötlettel, és ez volt az a pont, ahol csendben beestem a szék alá, ugyanis a megoldása a problémának brilliáns, egy lézer kell hozzá és két tükör, azt’ kész. (Lásd: https://www.youtube.com/watch…) Fogsz egy lézert, a sugár útjába állítasz egy prizmát, ami a nyalábot felbontja két különböző, egymásra merőleges lézersugárra, ami két, egymástól L alakban azonos távolságra elhelyezkedő tükrön visszaverődik, találkozik megint a prizmán és újra egyesül. Az eredeti elrendezésben a két visszatükrözött sugár fázisa pont ellentétes lesz a prizmára visszaérkezve, és ezért kioltja egymást: az egyesült sugár útjába állított fénydetektor nem érzékel semmit. Ha viszont arra kószál egy gravitációs hullám, és az egyik vagy másik (vagy mindkét) tükröt arrébbmozgatja úgy, hogy azok már nem lesznek egymástól azonos távolságra, akkor a két beérkező sugár nem lesz tökéletesen ellentétes fázisban, nem oltja ki egymást, és ezért a fotodetektor fényjelet érzékel. Ennyire egyszerű az elmélet. Ez egyszerűen fantasztikus, és én totálisan és végérvényesen le vagyok nyűgözve az emberi találékonyságtól. (Ahogy Richard Dawkins olyan találóan kifejezte: https://www.youtube.com/watch…)

Persze a gyakorlatban több kell, mint egy lézer és két tükör, és itt jön a képbe a LIGO (Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory), ugyanis a fenti elrendezést megépítették nagyban, két helyen az USÁ-ban (lásd kép, a központi állomás és a „karok” végén található tükörrendszer közti távolság 4 km). Ebben viszont eszméletlen mérnöki munka van, onnantól kezdve, hogy építeni kellett két 4 km-es, abszolút egyenes alagutat, folyamatos vákumban tartani, megtervezni a tükörrendszert és azok felfüggesztését, hogy csak és kizárólag a gravitációs hullámokat érzékelje, ne minden egyes szeizmikus aktivitást, stb, agyrém. De a sok munka pár nappal az üzembe helyezés után már meghozta a gyümülcsét: 2015. szeptember 14-én regisztrálták az első gravitációs hullámot a történelem során. Szerintem ez egy könnyfakasztó történet. :) (Van tovább is, de kifutottam a molyhelyből.)

A két LIGO mellett 2017-ben üzembe állt a Virgo is, Olaszországban, 2024-re pedig terveznek egy LIGÓ-t Indiába, valamint a 2030-as évekre igyekszenek pályára állítani LISÁ-t, ami ugyanezt fogja csinálni, csak a Nap körül keringve. Izgalmas időket élünk. :)

(A kép forrása: https://www.ligo.caltech.edu/LA/page/ligo-detectors – kattintás után nem ilyen törpényi)

27 hozzászólás
!

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/236579786645763271/)

A tudomány nem mellesleg – ha az ember levetkőzi megilletődöttségét és vélt-valós tudatlanságából fakadó frusztrációját – veszettül vidám dolog tud lenni! @Onkie, talán éppen ezt bizonyítandó, egy kiváló kis dalocskát osztott meg a zónában (nem csak Agymenők fanoknak!), @_Enii_ pedig az emberi hámszövet rejtelmes világába kalauzolt el minket a maga sziporkázó módján (https://moly.hu/karcok/914440)… Ráadásnak itt van még egy általános iskoláknak is kiváló szemléltető ábra a periódusos rendszerről: melyik elem mire is jó pontosan? Utóbbiért köszönet @sophie-nak! https://moly.hu/karcok/944377


>!
Onkie P
Tudomány

https://www.youtube.com/watch…
A YouTube dobta fel, én szeretem az ilyen tudományosra átírt számokat. :)


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!