Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Frei Tamás: Bábel

„A terrorizmust a drótkerítés sem képes megállítani. A modernkori népvándorlás bábeli zűrzavarában minden lehetséges! André Calvi, Frei Tamás eddigi négy sikerkönyvének a főszereplője mindig azt mondta: a végén a rosszak győznek. Marco Boretti, az új főhős szerint viszont a gátlástalan okosak!”

21. század – akció – Amerikai Egyesült Államok – kortárs – Közel-Kelet – magyar nyelvű – magyar szerző – migráció – Nápoly – Olaszország – politika – politikai krimi – régészet – terrorizmus – thriller


>!
Beáta_Kiss
Frei Tamás: Bábel

Huhh… hát az elején valahogy ugyan azt a dühöt éreztem a lapokból, mint amit egyes médiumok olvasásánál érzek a való világban :D Valahogy ismerős volt az érzés, ami a szavakból, mondatokból sugárzott… végig éreztem azt a bizonyos „mindig a gátlástalan okosok győznek” érzést…
Nekem egy picit olyan volt a könyv, mintha egy feltáró regényt, vagy dokumentum könyvet olvasnék… nagyon sok érdekes tény és részlet le volt írva, azonban az emberi jellemrajzok, a sorsok, a komplex karakterek valahogy nem voltak kibontva… Kicsit olyan volt, mint egy társadalmi elemzés vagy történelmi cikk, ahol a tényekre fókuszálnak és mellette 1-1 fontosabb szereplő életútjából is kiemelik az érdekességeket…

Az Idogbe szál szerintem nagyon reálisan zárult, segített a könyvet komolyan venni… teljesen a valóságosnak éreztem a sorsot, mintha a hírlapokban olvasnám.

Tetszett az utalás Andréra :)

Az epilógus előtti résszel kapcsolatban még nem jutottam dűlőre… egyrészt elég megnyugtató befejezés volt, mégsem mézes-mázos, tudtam vele azonosulni… azonban mégis oda nem illőnek éreztem… inkább valami kezdetének, mint végének… hogy itt valami elkezdődött… és ezután jönnének az érdekes részek (akár magyarázatnak is elment volna, hogy is lett a jövőbeli Marco az aki…) … szóval kíváncsi vagyok a folytatásra… mert ha ez lesz a vége, akkor azt kell mondanom kár volt… inkább hagyott volna ott pofára esve, ahol az előző fejezet végén voltam :)

Összességében azt kell, hogy mondjam, elgondolkoztam, hogy hol is vannak az én határaim, az erkölcsösség és a gátlástalanság között… az meg, hogy okos vagyok-e… hát… ha gondolkozom ilyeneken az már jó jel :)

!

Maylis de Kerangal: Hozzuk rendbe az élőket

„Kerangal végigvezeti az olvasót az élet és a halál közti láthatatlan sávon, bemutatja a szervátültetés szigorúan szabályozott jogi és orvosi folyamatát, a beavatkozás során felmerülő erkölcsi dilemmákat, és az orvosok heroikus küzdelmét az életért. A Hozzuk rendbe az élőket 24 óra története, egy emberi szívé, a halálos autóbalesettől a pillanatig, amíg dobogni kezd – másvalaki testében.”

betegség – francia szerző – magyar nyelvű – regény


>!
Laurka P
Maylis de Kerangal: Hozzuk rendbe az élőket

„ A SZÍV ELSŐKÉNT JELENIK MEG, ÉS UTOLSÓKÉNT IS TÁVOZIK”

A Magvető Kiadó 2019-végén kiadott könyvét először egy netes könyvblogon találtam, megfogott a cím, a borító és a történet egyaránt. Nem volt kérdés, hogy megrendelem, és elolvasom. Alapvetően szeretem a nehéz témájú műveket, amik egyszerre meg- és felráznak, ez is egy ilyen kötet. Az alaptörténet szerint 3 fiatal fiú szörfözni indul a francia partokhoz, hazafelé balesetük lesz, és egyiküknél beáll az agyhalál. A szülőknek nehéz döntést kell hozniuk, felajánlják-e donornak fiuk még épen működő szerveit? Elképzelni sem tudom elég pontosan, milyen érzés lehet egy szülőnek gyermeke halálhírét kapnia! Nagyon sok értelmetlen elmúlás történik a világban, ez is egy közülük. Az írónő a gyász folyamatát, az emóciókat csodásan jellemzi, és a kiadványban több nagyon szép körülírás olvasható. Kerangal az olvasót végigvezeti az élet befejezése és a halál beállta közti sávon, a szervátültetés szigorú folyamatát is bemutatja, az erkölcsi dilemmákat, és az orvosok tiszteletreméltó küzdelmét, mindössze 24 óra leforgását. Életet az életért. Igazságtalan, ugyanakkor mégis megható, egy fiatal férfi meghal, hogy szíve egy 40 körüli nő testében dobogjon tovább. A könyv írója, Maylis De Kerangal regényével megnyerte 2017-ben a Wellcome-díjat, melyet olyan könyveknek ítélnek oda, melyek sokat tesznek az orvostudomány népszerűsítéséért. Vitathatatlanul bekerült az ez évi kedvenceim közé, így bátran ajánlom!
(Mellesleg film is készült belőle, Szívvel-lélekkel címmel, azt is tervezem megnézni).

5 hozzászólás
!

Eithne Shortall: Az élet Henry után

„Grace bárhol jár is, mindenhol a szerelmébe, Henrybe botlik. Csak az a bökkenő, hogy Henry halott. Két hónappal korábban hunyt el, hatalmas űrt hagyva Grace szívében. Egy este azonban betoppan, hogy megjavítsa a bojlert, a lány pedig nem tudja eldönteni, hogy hallucinál, vagy egyszerre valamiféle természetfeletti erőre tett szert, amellyel képes feltámasztani a holtakat.”

chick lit – ír szerző – magyar nyelvű – regény – romantikus


>!
Szédeli_Futó_Tímea
Eithne Shortall: Az élet Henry után

Nagyon nem szeretem azokat a könyveket, ahol az első 100 oldalban nem történik semmi. Ez ilyen volt… De aztán mikor megjelent Andy ,izgalmas lett. Onnan kezdve szívesen olvastam és kíváncsi voltam hlgy A vagy B vége lesz. Sokszor fogtam a fejem, hogy ez így nagyon életképtelen… Az ötlet jó,a történet még hihető is, az érzelmek nem voltak nekem a helyén mindig… A központi csavart már előre tudható volt és sok más is…
A vége mondjuk katasztrófa…
Egyszer olvasós kategória…

!

Margaret Atwood: Testamentumok

„Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…”

anyaság – Booker-díj – családtörténet – disztópia – filmadaptáció – kanadai szerző – magyar nyelvű – női főszereplő – női sors – nők elleni erőszak – rabszolgaság – regény – sci-fi – sorozat része – szexuális perverzió


>!
chibizso
Margaret Atwood: Testamentumok

Többek között a valósággal való erős párhuzam és a hype volt az, ami 4. évadig juttatta a Hulu sorozatát és folytatást hozott a 1985-ös regénynek is. A sorozat a 2. évadtól vállaltan saját úton jár, a maga felemás módján. A könyv utáni történések továbbfűzésében maga Atwood is segédkezett, ami a Testamentumok kapcsán számtalan kérdést felvet, például, hogy hol veszi fel az új regény a folytatás fonalát. Mennyiben fog kapcsolódni a 4. évadra készülő sorozathoz? Képes-e Atwood túlszárnyalni a Hulu forgatókönyvíróit? A szerző nagyon elegánsan oldotta meg a felmerülő problémákat: 15 évvel az első kötet utánra helyezte a történet eseményeit, teljesen új szereplőkre építve – vagyis majdnem teljesen újakra. Három nő – egy Néni, egy fiatal, Gileádban nevelkedett lány és egy hasonló korú kanadai lány – szemszögén keresztül válik az olvasó tanújává egy diktatúra összehangolt működésének, majd bukásának.

Atwood így nem zárja ki a Hulu-féle folytatást A szolgálólány meséje-kánonból, de saját művét is kötetlenül tudja továbbfűzni.

Az író a Testamentumokban egyszerre marad hű a fő műhöz és a rajongókhoz (akár a könyvön, akár a sorozaton keresztül érkeztek). Hiába játszódik tizenöt évvel később a regény, apró utalások és kikacsintások idézik fel az első könyvből és az adaptációból jól ismert történéseket. Az új rész még felépítésében is tiszteleg az előzmény előtt. A szolgálólány meséjéhez hasonlóan a Testamentumok eseményei is naplórészletekből állnak össze, ezzel egyszerre téve hitelessé és hiteltelenné az elbeszélést. A felelevenített részletek és az ismerős diktatúra mellett a szerző képes új elemekkel is bővíteni Gileád-világát.
(…)
A diktatúrához hasonlóan az elbeszélők látószöge is tágul.

A szolgálólány meséje főszereplőjének szűk látókörét felváltja egy több szemszögű történet, amely sokkal többet mutat Gileádból.

Több szem többet lát alapon pedig felsejlenek a rendszer borzalmai és ennek a nyomorúságos életnek a mozgatórugói. A sorozat flashbackjeihez hasonlóan a Testamentumokból is kiderül, Gileád uralkodó osztályának egyes tagjait mi vette rá arra, hogy segítsék egy kegyetlen hatalom kiépülését és zavartalan működését. Utóbbiban a legizgalmasabb és egyben legzavarbaejtőbb szemszög a Nénié, aki a gileádi évek alatt minden erkölcsöt sutba dobó túlélővé avanzsált. Az autokrata rendszerben felcseperedő gileádi lány fejlődéstörténete megmutatja, milyen rövid idő is elég egy generáció teljes átneveléséhez, a kanadai lány szála pedig a külvilág érdektelenségére és az oly ismerős sunnyogására, megalkuvására világít rá.

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2019/12/29/margaret-atwood-tes…

!

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő

„Egy reneszánsz festő az 1460-as évek Itáliájában. Egy kamasz napjaink Angliájában. Egyikük a művészekre nehezedő társadalmi elvárásokkal küzd, másikuk a gyásszal. Francesco del Cossa élet és halál között ragadt szelleme egy kiállítótérben bukkan elő, és követni kezd egy kamaszt, aki a festménye előtt álldogál.”

Baileys Women's Prize for Fiction – Costa Könyvdíj – gyász – képzőművészet – kortárs – LMBTQ – magyar nyelvű – művészet – regény – skót szerző


>!
giggs85 P

Mert senki nem ismer minket: csak az anyánk, és még ő is alig (ráadásul kiábrándítóan korábban szokott meghalni, mint kellene).

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
!

On Sai: Artúr

„Az emberiség vesztésre áll.

Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.

Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…

Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.”

kortárs – magyar nyelvű – magyar szerző – sorozat része – űropera


>!
AnitaZoé P
On Sai: Artúr

Nem szokásom férfiakra várakozni, de Artúr esetében örömmel kivételt tettem. Kíváncsian vártam a részt, ami a sorozat egyik legambivalensebb karakterét helyezi középpontba. Azt tudtam, hogy ha Scar ennyire szereti, akkor rossz ember nem lehet.

Scart kedvelem. Vagány, belevaló, de mindenek mellett tiszta szívvel rendelkezik. Az új kinézete is elég ütősre sikeredett. Vörös helyett lila hajjal és egy látványos tetkóval nyomul. Valószínűleg nem azért, mert így kevésbé feltűnő. :P Késessel olyan összhangban vannak, ami kisegíti őket a legmeredekebb helyzetekből is. A fickó kiléte azért erősen meglepett. A könyv vége eléggé meredek, de biztos, hogy spoiler, ezért nem aggódom. Még elképzeléseim is vannak, hogyan.
Lucy a háttérből mozgatja a szálakat. Érdekes volt azt a bizonyos jelenetet az ő szemszögéből figyelni. Bárcsaklüszi igazán szórakoztató jelenetekben szerepelt. Ne mondjátok el neki, de emberibb volt néha, a szó pozitív értelmében.
Don is új kinézetet kapott. Meglepő volt az ő világszemléletét látni. Egész más prioritásokat állított fel. Szép volt az is, ahogy Edna és Chester mellette álltak. Várom már Don történetét is. A lényeg, hogy nem figyeli egy kacsa se.
Igen, a császár. Vajon ki is ő? Mi derül még ki róla? Ugye lesz neki is saját kötete?
Artúr szerintem kedvelhető karakter. Erős a kisugárzása. Ezt el tudja érni anélkül, hogy minden oldalon emlékeztetni kellene az olvasót, hogy milyen jól néz ki – mint ahogy sok regény férfi főszereplőjénél tapasztalható.
Biztos, hogy mazochizmus ilyent állítani, de én elolvasnám a versét. :D
Akit hiányoltam: Adalbert. Kár, hogy csak említés szintjén szerepelt.

A lényeg, hogy nagyon vártam ezt a részt, és nem csalódtam.
Némelyik jelenetnél beszéltem a könyvhöz, hogy ez most mi volt? De ez teljesen normális, ugye? :D

!

Cecelia Ahern: Utóirat: Még most is szeretlek!

„Holly Kennedy biztonságos élete a feje tetejére áll, amikor »megtalálja« az Utóirat: Szeretlek Klub. A klub tagjait megihlette, amit Holly néhai férje, Gerry leveleiről hallottak, és ők is búcsúüzenetet akarnak hátrahagyni szeretteiknek. Megkérik az özvegyet, segítsen nekik.
Holly egyvalamiben biztos: semmiképp nem hagyja magát visszarángatni mélységes gyászába, amelyen nagy nehezen túllépett. "

chick lit – ír szerző – magyar nyelvű – regény – romantikus – sorozat része


>!
Ariadne
Cecelia Ahern: Utóirat: Még most is szeretlek!

Ismeritek azt az érzést, ami hasonlít a Deja Vu-re? Amikor nem egy adott helyzet ismerős, hanem maga az érzelem, amit megtapasztalsz valami által. Már rögtön az elején, a prológusnál volt egy ilyen tapasztalásom. Úgy azonosultam Holly mondanivalójával, mint ha már ezerszer belemerültem volna ebbe a történetbe. Persze maga a gyász és fájdalom érzése nem ismeretlen, hiszen én is vesztettem már el szerettemet, aki hatalmas űrt hagyott maga után. Mégis most valahogy más volt. Egyszerre éltem át és voltam külső szemlélő. Már ekkor tudtam, hogy ez a könyv is a sírós, jobb esetben sírva nevetős és nevetve sírós kategóriát erősíti. Segít megérteni, átélni, túlélni és feldolgozni. Igazi érzelmi mélymerülés. Méltó lezárása Gerry és Holly történetének.

https://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2019/10/cecelia…

!

Tim Crane: A hit jelentése

„A szerző nem tudományos munkának szánta művét, nem nyújt új teológiai vagy empirikus felfedezéseket. Inkább gyakorlatias tanácsot ad ateisták számára, miként tudnák megérteni azokat, akik vallásos hittel élik a mindennapjaikat.”

ateizmus – magyar nyelvű – vallás


>!
Sytka MP
Tim Crane: A hit jelentése

Tim Crane: A hit jelentése A vallás egy ateista szemszögéből

Ez volt az év legmeglepőbb könyve számomra: ahelyett, hogy feldühítő lett volna, amire fel voltam készülve, inkább felüdítő volt! Ráadásul egy ateistától, amire végképp nem számítottam. Tim Crane a CEU egyik filozófiaprofesszora, ebben a minőségében pedig igen kifinomultan képes érvelni a hittel szemben. Ám ellentétben összes népszerű társával, nem egy újabb könyvet akart írni arról, micsoda hülyeség a vallásos hit, mennyire irracionálisak a hívők vagy éppen mennyi vér tapad a kereszténység kezéhez. Az ilyen könyvekből éppen elég van már a könyvpiacon, és persze csak azok számára meggyőzőek, akik már eleve berzenkedéssel fordulnak a vallás felé. Crane ennél sokkal érdekesebb utat választott.

Fogta ugyanis a seprűjét, és elkezdett vele a saját háza táján sepregetni. Ateistaként jól végiggondolt kritikát írt az új ateistákról, szétcsavarozva benne Dawkins, Hitchens vagy éppen Harris indulatoktól sem mentes, torz vallásképeit, rámutatva arra, miért életképtelen az új ateisták szemléletmódja a vallásról. Ez tehát egy olyan könyv, melyet egy ateista írt ateistáknak arról, mi a baj a saját érvelésükkel, és hogyan lehetne konstruktívabban fordulni a vallások felé. Bevallom, mindezt különösen izgalmas kaland volt olvasni keresztényként!

Crane könyve egy hívő ember számára egyszerre felszabadító és kihívást jelentő. Felszabadító abban az értelemben, hogy jól esik végre valami olyasmit olvasni ateista szerző tollából, ami nem lebarmolni, eltörölni, megsemmisíteni kívánja a hitet, mintha az volna a világ összes bajának gyújtópontjában, hanem egészen addig megy, hogy részletesen elmagyarázza mit értünk pontosan tolerancia alatt, és hogyan kellene egy ateistának tolerálnia a hívőket. Szégyen vagy sem, ezek után Crane-nel sokkal szívesebben ülnék le egy asztalhoz, mint sok hívő társammal, akik épp olyan türelmetlenek, mint az új ateisták. Ugyanakkor ez a könyv igazi kihívás is egy kereszténynek – nem mutathatunk rá az ateistákra úgy, mintha mindegyikük valamiféle zsigeri gyűlöletből érvelne velünk szemben. Az udvarias és szerethető ateisták azok, akik egy udvarias és szeretni képes hívőt igazán zavarba hoznak – és jól van ez így!

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi arra, milyen egy normális véleményt normálisan képviselni – még akkor is, ha bár toleráljuk, de keresztényként nem értünk vele egyet.

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!