Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Simon Stålenhag: Elektronikus állam

„A svéd Simon Stålenhag az utóbbi évek egyik legfelkapottabb és legnépszerűbb digitális művésze. Eredeti és különleges látásmódja, a sci-fi eszköztárával tervezett képei meghódították az egész világot. Az Elektronikus államban Amerikát mutatja be úgy, ahogy még nem láttuk. Hollywood jelenleg több történetének a megfilmesítésén is dolgozik.”

Amerikai Egyesült Államok – disztópia – magyar nyelvű – robot – sci-fi – svéd szerző – társadalmi sci-fi – utazás – virtuális valóság


>!
Nita_Könyvgalaxis P
Simon Stålenhag: Elektronikus állam

Álmodnak-e az emberek elektronikus ábrándokkal?

Ennek a kötetnek van egy nagyon erős, kiábrándult hangulata. Nézed a képeket, és egy olyan apokalipszist látsz, amivel kényelmetlen szembesülni, annyira valóságosnak tűnik.

A történet nem teljesen egyértelmű, direkt nem rág mindent a szádba, itt egyértelműen az illusztrációk a lényegesek. De azért ki lehet belőle mazsolázni, mi is történhetett ebben a furcsa Amerikában. Nem éppen könnyen emészthető, de pont ezért fog még napok múlva is motoszkálni a fejedben.

Most kezdjek el áradozni az illusztrációkról, hogy mennyire zseniális, hogy csak pont annyit mutatnak, amennyit kell, és szinte már-már fényképszerűen tárul elénk a látvány? Hogy mennyire jól ábrázolja a kilátástalanságot? Hogy mennyire jó csak az apró részletekben elveszni benne?

A történet vége pedig még bevisz egy gyomrost, szerintem attól lesz igazán végtelenül szomorú és végtelenül szép. Adjatok egy esélyt az Elektronikus államnak, megéri.

8 hozzászólás
!

Csillag Péter: Ady stoplisban

„Kevesen tudják, hogy a száz éve elhunyt Ady Endre 1899-ben Debrecen első csapatában futballozott, József Attila alighanem az Aranycsapat-edző Sebes Gusztáv édesapjáról mintázta Csoszogi, az öreg suszter alakját, Rejtő Jenő pedig a torinói olasz–magyar kedvéért nászútját szakította félbe. Juhász Gyulát a Szegedi Bástya meccsbérlettel és belépőjén költőhöz méltatlan helyesírási hibával ajándékozta meg (»álandó szabadjegy«), Karinthy Frigyes a Nemzeti Sportnak elfeledett csatármúltjával büszkélkedett, Radnóti Miklós pedig 1938 nyarán baráti társasággal napozva hallgatta a magyar válogatott vb-meccsének rádióközvetítését. És ez csupán néhány villanás az irodalmi futballsztorik gazdag világából… ”

20. század – irodalomtörténet – labdarúgás – magyar – magyar nyelvű – sporttörténet


>!
Bélabá P
Csillag Péter: Ady stoplisban

Csillag Péter: Ady stoplisban Klasszikus magyar írók a futballról

Csillag Péter, a Nemzeti Sport újságírója igazán érdekes irodalom- és sporttörténeti könyvvel állt elő. A magyar írók és a futball viszonyát vizsgálta meg főleg azokból az időkből, amikor a magyar futball virágzott. Lényegében a XX. század 70-es éveiig bezárólag összegyűjtötte a magyar írók és költők álláspontját a témáról. Nem kis munka egy ilyen gyűjtés, még anno én is próbáltam hasonlót egy weboldalnál, amikor egyik szerkesztője voltam. Ma, az internet és a digitalizált újságok megkönnyíti némileg a dolgot, ettől függetlenül látszik, hogy a szerző sok munkát és időt belerakott a műbe.
Nem részletezném nagyon bőven, tessenek olvasni, tényleg érdekes még olyan olvasónak is, aki csak az irodalom iránt érdeklődik. Hiszen nem egy ilyen felfogású írót mutat be a könyv, akik antisportos szemlélettel éltek. Leginkább ilyen volt Móricz, Márai, Szabó Dezső. Márai például háborút indított a sport ellen és számos cikke csörtévé vált a sajtóban. Akadtak, akik nagy drukkerek, vérmes futballrajongók voltak, pl a költők Juhász Gyula, Zelk Zoltán, Kormos István, Szabó Lőrinc vagy akár Radnóti. Kormosról, mint futballistáról is említést tesz a könyv! Móra Ferenc, Karinthy Ferenc sportvezetőként is helytálltak.
Számos érdekes, meghökkentő, kevésbé vagy félreismert anekdota is a lapokra került.
Remek olvasmány a sport szerelmeseinek, de mint írtam mások is kézbe vehetik. A könyv végi szeánsz meg nagyon jópofára sikerült, jó ötlet volt ez is.
Nekem kimondottan tetszett, a maga műfajában olvasmányos, érdekes. 4,5 csillag (4,4), mert néhány író kimaradt (Esterházy, Tandori, Déry, Kolozsvári Grandpierre stb…), ha lesz esetleg folytatása ők és a mai nemzedék is bekerülhetne.

1 hozzászólás
!

Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek

„(…) Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.”

disztópia – fantasy – férfi főszereplő – humoros – ifjúsági – kisregény – kortárs – magyar nyelvű – magyar szerző – sorozat része – urban fantasy – váltott szemszög

1. kötet: Gabriella Eld: Talpig feketében


>!
Laktózmentes_Csillag
Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek

Elderberry for President

Na, kérem, szépen, Gabi megint alkotott. Van egy olyan érzésem, hogy olyan lábnyomot építget itt a két kezével, ami minden hús-vér tükörképről meg világfájdalmas fiatalról felismerhető lesz. spoiler
A hosszabb, összeszedett értékelések helyett álljanak itt ilyen-olyan dolgok:

1. A szemszögváltásokat okosnak éreztem, vagy izgalmi faktorként operáltak, vagy kiegyensúlyozásként, hogy se head hopping ne legyen a vége, se az, hogy egy karakter húsz oldalt lenarrál.
2. A 39. oldalig kifejezetten élveztem mindent. Azután is jó volt, de nekem akkor is ez a fényderítés előtti állapotok az etalon. Cadie abszolút megérthetően viselkedik.
Kédi Akkoris Kédi :D
3. Kifejezetten tetszett, hogy a legtöbb történésnek volt elfogadható magyarázata. Látszik, hogy össze van ez rakva.
4. Irigylem ezeket a jól időzített, hangulatfokozó, rövid mesélős szövegrészeket, amiket jókor vágnak el, lásd 36. oldal vagy spoiler
5. Nem toposzos. Ezt csak itt hagyom.
6. És a legfontosabb: nem csak a széles tömegeknek kínált YA van a világon. Nem csak a bunkó/izmos/valamiért helyes srác meg a szürke kisegér járnak suliba, meg szerelem, Amerika, meg franc se tudja, én meg itt ülök, és csak egy morzsányi emberi vagy egyedi vonást keresek. Mert basszus, valakinek öngyilkos fejfájása van, színes zoknikat rejteget a bakancsában, kócos, lánypárok mennek el melletted… Ez a valóság. spoiler

Szóval, én továbbra is követni fogom ezt a lábnyom-építgetést. Meg egyszer dedikáltatom, mert hódolat nélkül mégse ugyanaz :D

Most 4,5-et kap, bár fenntartom, hogy csak azért, mert nem a legjobb kedvemben talált el. Egyszer biztos újraolvasom ezeket az epizódokat, akkor átgondolom az életem.

2 hozzászólás
!

Sally Rooney: Normális emberek

„Costa-díj – A legjobb regény (2018)
Specsavers Nemzeti Könyvdíj, Nagy-Britannia – A legjobb nemzetközi szerző (2018)
MAN Booker-díj – Jelölés (2018)
Women's Fiction könyvdíj – Jelölés (2019)
Az év legjobb regénye (Times, 2018)
Number 1 Sunday Times Bestseller
Az év regénye – Times"

Costa Könyvdíj – családon belüli erőszak – fejlődésregény – ír szerző – kortárs – magyar nyelvű – párkapcsolat – regény


>!
IrodalMacska P
Sally Rooney: Normális emberek

Ha egy mondattal el akarnám intézni az értékelést, akkor csak annyit mondanék, hogy korábban még soha nem olvastam ki egyetlen könyvet sem egy nap alatt. Azt hiszem, hogy ez önmagában jelent valamit.

Az elején kicsit megijedtem, amikor iszákos, beképzelt középiskolások közzé csöppentem, hirtelen azt hittem, hogy megint valami amerikai rettenetbe futottam bele, egyúttal ösztönösen éreztem, hogy ennek az egésznek kell, hogy legyen valami mélyebb rétege. Lett is.

300 oldal nem sok, de belefért a középiskolásokat, egyetemistákat nyomasztó problémák többsége: a gazdag gyerekek – szegény diákok között húzódó ellentétek, a menők és lúzerek között tátongó szakadék, a pályaválasztás nehézségei és egy pálfordulás, melynek következtében a középiskolás pozíciók teljességgel felcserélődnek spoiler. De biztos, hogy minden olyan egyértelmű, amilyennek tűnik? A közkedveltség egyet jelent a boldogsággal, a magány pedig feltétlenül az egyedüllét szinonimája? A családon belüli erőszak, a ridegség, az elutasítás miként bontakozik ki egy fiatal nő személyiségfejlődése során, miképpen torzítja a kapcsolatait? Lehetséges, hogy két, látszólag össze nem illő ember szimbiózisban éljen, összefonódva, mint halak a szardíniás dobozban, mégis mindig megtalálják a módját, hogy elbeszéljenek egymás mellett és akarva-akaratlanul bántsák egymást? Feloldozást hozhat az önzetlen szeretet? Végül, de nem utolsósorban: ki mondja meg, hogy kik a normális emberek? Akik a társadalom szemében teszik a dolgukat, tolják a gyermekükbe a pénzt, a szívük azonban egy tátongó, fekete lyuk? Vagy a korán megesett édesanya, aki ismeri fia minden rezdülését? A különcködő tini vagy a birkacsordába betagozódó menő srác/csaj? Mitől lesz valaki normális… egyáltalán bizonyos sebeket hordozva lehet-e valaki teljességgel normális?

Nem tudnám megmondani mi a könyv titka, minden, amit fenn felvázoltam vagy igazából semmi, de az is lehet, hogy jó volt picit visszarepülni az időben és újra átélni a tini évek végét, húszas évek elejét. A lényeg, hogy beszippantott. Nem hiányoztak a dialógusok, a világmegváltó bölcsességek, egyszerűen csak követni akartam Marianne és Connell sorsát.

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915888 · Fordította: Dudik Annamária Éva
4 hozzászólás
!

Nnedi Okorafor: A halálmegvető

„A posztapokaliptikus Afrika egyik vidékén népirtás zajlik, törzsek vére áztatja a földet. Egy nő, aki túlélte a faluja földig rombolását, és akit megerőszakolt az ellenség tábornoka, a halálban reménykedve a sivatagba megy. Kilenc hónappal később azonban életet ad egy dühös csecsemőnek, kinek haj- és bőrszíne a helyi törzsektől eltérően a homokra emlékeztet. A nő meg van győződve arról, hogy a lánya más – különleges –, ezért elnevezi Onyesonwunak. A név ősi nyelven azt jelenti: halálmegvető.”

Afrika – afrikai – amerikai szerző – disztópia – fantasy – folklór – gyilkosság – háború – hit – kortárs – magyar nyelvű – misztikus – nigériai szerző – női főszereplő – sci-fi – szellemek – társadalmi sci-fi – vallás – varázsló – World Fantasy Díj

Érdekesség @Ross molytól: https://moly.hu/karcok/974398


>!
Heléna_Szilágyi I
Nnedi Okorafor: A halálmegvető

Eddig egyetlen afrikai származású amerikai szerzőtől olvastam, Octavia E. Butlertől, akinél Okoraforhoz hasonlóan az elnyomás, és az idegengyűlölet központi témaként jelent meg. A halálmegvetőt eredeti nyelvén Who Fears Death címmel publikálták, ám ameddig ennek nem néztem utána, a fejemben két alternatíva alakult ki a címről. Úgy gondoltam, A halálmegvető egy olyan szereplőt fémjelez, aki úgy veti el a halál magvait, mint más a búzáét, és amerre jár, halál követi. A másik elképzelésem szerint egy olyan karaktert rejtett, aki megveti a halált, és merészen szembeszáll mindenkivel. Így, kiolvasva a könyvet, bátran állíthatom, hogy mind a két állítás igaz Onyesonwu-ra, a regény főszereplőre. Ennek fényében, szerintem, a magyar címadás találóbb és ütősebb, mint az eredeti.

A regény 2010-ben jelent meg, és azóta elnyerte a fantasy írók egyik legrangosabb díját, a World Fantasy Díjat, amelyet előtte Chine Miéville és Gene Wolfe is megkapott. Apró hibái ellenére ez egy méltán kiérdemelt elismerés, mert olyan témákat boncolgat a regény, amelyről a nyugati fejlett társadalmakban ritkán ejtenek szót: a nemi erőszakról, amit fegyverként használnak a nők ellen, vagy a gyermekkatonákról, akiket a családjuktól elrabolva gyilkolásra kényszerítenek. A társadalmi elnyomás, a nemi sztereotípiák és a rasszizmus is kardinális pontjait képezik a regénynek, emellett olyan egyetemes kérdések is felvetődnek a történet folyamán, mint hogy mi várhat minket a halál után, vagy létezik-e eleve elrendelés.

Az írónő főként ifjúsági és gyermekkönyveket ír, ebben a történetben is érződik ez, és ahogy a Bronzvárosban, itt is fontos szerepet játszik a szerelem és felnőtté érés, a felelősségvállalás folyamata is. A szerző nem magyarázza túl az általa alkotott világot, amelyet már más regényeiben is megmutatott, viszont amit az olvasó számára érdemes tudni, azt átadja. Ebben a posztapokaliptikus világban ádáz harc folyik Ani istennő első teremtményei, az okekék, és az őket igába hajtó nuru emberek között, akik elhatározták, hogy minden okekét kiirtanak, amellyel békét teremthetnek nyugati királyságukban. A történet főhőse és narrátora Onyesonwu, aki ewu gyermekként jön világra, az édesanyja egy sötét bőrű okeke nő, az apja pedig egy világos bőrű nuru férfi. A nuruk úgy vélik, joguk van megalázni és meggyalázni az okekéket. Onyesonwu is ennek az erőszaknak a gyümölcse, homokszínű bőrével magán hordozza mind a két nép vonásait, és ez meg is bélyegzi, mert az emberek csak egy gyűlöletből fogant fattyút látnak benne, fogantatásának szégyene miatt a társadalom kirekeszti őt. Tanúi lehetünk, hogy ennek ellenére sikerül barátokra szert tennie, és megismerkedik egy ewu fiúval, a titokzatos Mwitával, aki idővel a szerelme lesz. És ha már szerelem… a kiskamaszkorba lépő lányok rituális megcsonkítása is hangsúlyos szerepet kap, a regény erősen épít a női identitás és szexualitás megélésének fontosságára is.

Onyesonwu igyekszik beilleszkedni, és bár nem ért velük egyet, követi a hagyományokat is, de rájön, hogy mindez csak skatulyába zárja őt. A mássága miatt rá más szabályok vonatkoznak, és hiába próbál olyan lenni, mint a többiek, nem fogadják el őt. Hatalmas varázserővel bír, amit képtelen kontrollálni, és a rengeteg igazságtalanság és gyűlölet miatt, ami őt éri, gyakran elveszíti a fejét, és bajba kerül. Egy mesterre lenne szüksége, de az ewu lányt senki sem akar maga mellé fogadni, nemcsak a származása, hanem a neme miatt sem. Ebben az erősen elnyomó, patriarkális rendszerben rengeteg harc vár a kamaszlányra, később fiatal nőre, nem beszélve a bosszúról, amit az édesanyjával történtek miatt és a háború elszenvedőit oltalmazva vállal magára.

A történet íve és tempója hullámzó, sokszor megszakítják a gyermeki és szerelmes civakodások, a vándorlás unalmas részletei, de ha ezt elengedjük, és főleg a regény elejére és végére fókuszálunk, meg az erőteljes mondanivalóra, A halálmegvető egy igazán remek (fantasy) könyv. A halál mindvégig ott lopódzik a sorok között, a szereplők a sorsszerűség és a szabad akarat között lavíroznak maguk sem sejtve, melyik vezeti őket igazán a végkifejletig. A varázslatos köntös egy rendkívül kegyetlen és realista történetet tartogat számunkra az emberi természetről.

Legérdekesebb karakterek számomra Mwita, Aró és Naib voltak, akiknek szándékairól és múltjáról az írónő csak lassan lebbenti fel a fátylat. Ők a legfontosabb férfi karakterek főszereplőnk életében, akik a történések más-más oldalait villantják fel, amit Onyesonwu önmaga nem tapasztalhatott meg. Az ő életüket Onyesonwu szemén keresztül látjuk, így aminek a lány nem volt szemtanúja, csak később derül ki róluk, így a titkok és a feszültség végigkísérnek minket az utolsó lapokig, illetve a befejezést követően sok jelenet teljesen új értelmet nyert.

Teljes cikk: http://lenduletmagazin.hu/ki-fel-a-halaltol-ajanlo-nnad…

!

Elizabeth Macneal: Babák városa

„London, 1850. Két testvér, Iris és Rose babákat készít. Iris porcelánarcokat fest, nővére apró szoknyákat, ingvállakat hímez. A szerény, de biztos fizetséggel szűkösen ugyan, mégis fedezni tudják megélhetésüket. Iris azonban többre vágyik, mert tehetséget érez a kezében. Hosszú vívódás után a fiatal lány gondol egy nagyot a viktoriánus Angliában, és elindul azon az úton, amelyre a művészet, a tehetség és a tiszta érzelmek vezérlik.”

1850-es évek – 19. század – brit – London – magyar nyelvű – regény – viktoriánus


>!
Last_unicorn
Elizabeth Macneal: Babák városa

Nos hol is kezdjem, csalódtam ebben a könyvben nagyon de nagyon. A történet vezetés szerintem katasztrófa, story is az. Karakterek összességében egész jók voltak. Csomó felesleges megmozdulás…

!

Tünde Farrand: Farkasország

„2050, London: a társadalom a szűk eliten kívül a fogyasztás alapján tagolódik három rétegre, és mindenkinek eleget kell dolgoznia, keresnie és költenie, hogy kiérdemelje lakhatási jogát. Amikor pedig valaki már nem költi tovább a pénzét, nonprofit személynek minősítik, és vissza kell vonulnia valamelyik fényűző Méltóságházba, ahol előbb kilenc csodás hónap várja, aztán a békés eutanázia. ”

brit szerző – disztópia – fogyasztói társadalom – magyar nyelvű – magyar szerző – regény – sci-fi


>!
Praetorianus P
Tünde Farrand: Farkasország

Ez egy kellemes csalódás volt. Tünde Farrand egy igazán eredeti és egyedi hang a hazai irodalmi élet egén, még ha nem is itthon él. spoiler A hátsó fülön lévő kép egy fiatal, életvidám nőt mutat, én meg csak pislogok, hogyan sikerült napokra elegendő emészthetetlen víziót papírra vetnie, ennyire mély mondanivalóval. A túlzott kapitalizmus és a normalitás kereteiből kifordult társadalom elé tart elgondolkodtató görbe tükröt. Azt azért el kell ismernem, hogy a háttérként szolgáló kifordult világ sokkal érdekesebb volt, mint maga a cselekmény, de akkor is élveztem minden percét. Aki fékevesztett akció-dús szórakozásra vágyik, az bátran tovább sétálhat a boltban, de akit érdekelnek a mai fogyasztás-orientált társadalom problémái, és szeretne egy jót gondolkodni rajtuk, az kérem…fogyassza :D

!

Schein Gábor: Megleszünk itt

„Schein Gábor sűrű szövésű, több szálon futó regénye arra a kérdésre keresi a választ, mit kezdhet az ember az életével; mi választ el és mi köthet össze embereket, akik szomszédai egymásnak, ugyanakkor idegenek a saját létezésükben.”

kortárs – magyar nyelvű – magyar szerző – regény


>!
dacecc P
Schein Gábor: Megleszünk itt

Párhuzamos leépülésregény. Van ilyen kifejezés? Vagy nem is tudom, hogyan nevezzem Schein könyvét. Pedig igazából csak egy rendes főhősünk van, Kiefer a perspektíva nélküli matektanár, akinek a szép lassú becsavarodását és lecsúszását követhetjük nyomon. Az ő életét helyezi kontextusba Ágnes szála, aki hiába él kívülről rendezettnek tűnő körülmények között, szintén nem valami boldog. Kettejük szedett-vedett találkozása, valamiféle elcseszett kémiája volt nekem a csúcspontja a regénynek.
Igazából az zavar ebben a könyvben, hogy nem tudom megragadni sehol. Nincsenek élei. Jó volt olvasni, szövegszinten nem tudok belekötni, de a megborulás miértjei szerintem nem voltak kellően megalapozva, pedig elég utalást kap rá az olvasó. Közben ettől függetlenül, vagy e mellett van egy erős politikai vonal, amivel a mai magyar viszonyokra reflektál a regény. Ezt a kettőt viszont külön univerzum volt nekem, egymás mellett futottak, de nem éreztem egységesnek a jelentőségüket, nem simultak egybe. Kiefer személyes lecsúszása sokkal izgalmasabb volt.
Szóval felemás élmény volt, elég erős fejezetek és mozzanatok is vannak a regényben, miközben gyakran nem éreztem a tétjét az egésznek.

!

Cso Namdzsu: Született 1982-ben

„Amikor a Született 1982-ben megjelent, Dél-Koreában szenzációt keltett; a regény azóta is számos beszélgetésnek, vitaestnek témája nemcsak Koreában, de szerte a világon, ahol napvilágot látott. Az intézményesített női elnyomás elleni fellépés mindannyiunkat érintő, húsba vágó téma – akár egyessel, akár kettessel kezdődjön a személyi számunk.”

20. század – 21. század – Dél-Korea – dél-koreai szerző – feminizmus – kortárs – magyar nyelvű – női főszereplő – női sors – nők


>!
Tóth_Jutka
Cso Namdzsu: Született 1982-ben

Annyi mindent felszínre hozott belőlem ez a könyv, hogy hagynom kellene mindezt leülepedni és csak annyit mondani: számomra nagyon fontos történet volt, sokat kaptam általa.
Lehet, hogy ennyiben is hagyom, mert ha elkezdeném írni, ami bennem kavarog, annak nem lenne vége és eltérnék a tárgytól. Bárcsak itthon is vitaestek lennének erről a témáról, mint ahogyan Dél-Koreában voltak a megjelenést követően.
Napokkal ezelőtt, egy szempillantás alatt olvastam végig és még mindig a hatása alatt vagyok.
Nincs mit hozzátennem, csak tovább visszhangoznám a leírtakat és felesleges spoilerekbe mennék bele, amit nem szeretnék. Inkább bízom benne, sokakhoz eljut.
Csak csendben annyit mondok: a borító is találó és nagyon kifejező.

!

Beth O'Leary: Az ágybérlő

„Tiffy és Leon egy lakásban laknak.
Tiffy és Leon ugyanabban az ágyban alszanak.
Tiffy és Leon még sosem találkoztak…”

chick lit – humoros – magyar nyelvű – romantikus


>!
Csokiskeksz
Beth O'Leary: Az ágybérlő

Igazi nyári olvasmány. A leterhelt agyamnak felüdülés volt. Szerelem, humor, kis izgalom, csillámpóni .

!

Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!

„Itatós locsolkodás, felzabálós-pénzemetleevős nyaralás, operettes túldicsérés, szájbaverést provokáló mindent fikázás. És ahogy sorjáznak a preparátumok, valahogy átlapozunk a hallucinogénekre, egyre abszurdabb alakok és történetek visznek, már nem is kislexikonunk van, hanem csattanó maszlagos békebeli kalendáriumunk, amiben volt időjárás, nemzetközi helyzet, aranygaluska és gyermeknevelési tippek is.”

humoros – kortárs – magyar nyelvű – magyar szerző – társadalomkritika

Olvashattok még a könyvről @Tarja_Kauppinen rovatában is!
https://moly.hu/merites-rovatok/90-unnepi-konyvhet


>!
Baráth_Zsuzsanna P
Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!

Először fel akartam hívni a futárt, hogy valami keveredés történt, én könyvet rendeltem, nem telót, de aztán leesett a poén: egy mobiltelefon alakú könyvet rejtett a csomag. Hatalmasat kacagtam, gondolatban gratuláltam a kiadó marketingesének, és irtó kíváncsi lettem arra, hogy vajon milyen belbecs tartozik ehhez a menő külcsínyhez. Így kezdődött szellemi kalandom ezzel a helyre kis kiadvánnyal, amelyen nemes egyszerűséggel betegre nevettem magam. Bár volt egy rövidebb szakasza, ami nekem egy picit túl abszurd volt, de összességében istenien szórakoztam ezeken a szellemes szösszeneteken. Rövid kis írásokat kapunk Hartay Csabától, amelyekben nagyon viccesen karikírozza ki az embereket és a Facebook-társadalmat. Nagyon találóak ezek a leírások, nemcsak az embertípusok ismerősök a mindennapi kis szörfözgetéseimből, hanem a tipikus megosztási témák is. Hartay Csabát is lájkoltam már régen a face-en, akárcsak „Viharsarki kattintós” nevű oldalát, amelyen jókat szoktam vidulni, ezért nagyjából tudtam, hogy mire számítsak a könyvben, de ez a tömény poéncunami még engem is meglepett. Még úgy is rekordidő alatt nevettem végig a rövidke alkotást, hogy közben többször is szünetet tartottam, mert úgy éreztem, telítődtem a hülyeséggel, de aztán gyorsan ismét magához vonzott ez a poénos könyvecske. Nagyon könnyednek tűnik, azonban valójában vitriolos társadalomkritika ez a javából, telis teli olyan arcokkal és posztokkal, amelyek fájóan ismerősek a hétköznapokból. Nagyon vicces, ugyanakkor elgondolkodtató jóféle könyvféle.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/07/03/konyvkritika_…

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!