Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Alice Broadway: Ink

„Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják!”

Magam is számtalan tetoválás birtokosa vagyok, de hogy tudnék-e egy olyan világban élni, ahol a dolog kötelező, és elviekben minden a bőrömre kerül… hát, nem tudom! De a könyv koncepciója határozottan tetszik, a borítóról már nem is beszélve!

amerikai – barátság – disztópia – fantasy – ifjúsági – magyar nyelvű – regény – tetoválás


>!
Belle_Maundrell 
Alice Broadway: Ink

Valamivel többet vártam ettől a könyvtől, de azért egész jó volt. Ez most egy biztató 3,5 csillag, nem lehúzós. Vagy egy képletes 3,75.
Az alapötlet rögtön megfogott, nagyon tetszik, hogy az emberek az egész életüket a tetoválásaikban örökítik meg. Én egyébként is szeretem nézegetni a tetoválásokat, ha tényleg szépek és nem közhelyesek, szóval tök jól el tudtam képzelni. A bőrkönyvek elég elborultak, de elismerem, hogy egyedi és ötletes csak én nem nyúlnék hozzájuk, az biztos.
Viszont ezt leszámítva a világfelépítést elég felületesnek érzem, nem tudunk meg valami sokat. Vannak az üresek, agymosás, és ennyi. Az is zavaró, hogy nem tudjuk, hogy ez most egy teljesen fantázia szülte világ, vagy disztópia, vagy mi. Mert ugye emlegetik az amerikai uhut, de nem derül, hogy ki Amerikában van-e a város, vagy nem, meg hogy egyáltalán van-e még Amerika. Remélem, hogy a folytatásban jobban belemegyünk a részletekbe, mert így az egész történet picit ingatag lábakon áll. Egyébként is úgy érzem, hogy a nagy dolgok a második részre lettek tartogatva, ez még nagyon bevezető jellegű.
A történet lassan indul be, de azért olvastatta magát, egy fél éjszaka alatt végeztem vele, szóval lehet benne valami.
A szereplők közül egyelőre Obel tűnik a legérdekesebbnek, a többiek elég furák. Valahogy Leora kapcsolatai olyan bizonytalannak látszottak, én nem éreztem azt a nagy harmóniát se Verityvel, se az anyjával. Veritytől valami rejtélyes oknál fogva mindig azt vártam, hogy egyszer csak elárulja. És ha már Verity, az hogy a fenébe van, hogy ő már valami fontos pozíciót töltött be, meg saját irodája volt, miközben Leora épp csak tetoválhatott egyet? Elvileg egyszerre kezdték. spoiler A polgármesterrel biztos lesznek még gondok, eddig ugyan nem sokat szerepelt, de az máris világos, hogy nem egy szimpatikus vezető.
Az alapkonfliktus tetszik, jó volt az együttműködés Oscarral spoiler, de többet is ki lehetett volna hozni belőle. A családi drámát pedig egyetlen mély beszélgetéssel meg lehetett volna oldani. Nekem az is bejött, ahogy az írónő kissé átalakítva beleszőtten Ízisz és Ozirisz, Pandora és Csipkerózsika történetét, érdekes volt egy másfajta tálalásban olvasni őket, ami eltér az eredetitől, de mégis nagyon ismerős.
Most tök olyan, mintha nagyon lehúztam volna, de azért élveztem, és tényleg látom benne a fejlődés lehetőségét. Kíváncsian várom a folytatást, mert úgy érzem, pont akkor ért véget a történet, amikor beindult volna.
(Egyébként meg imádom a borítót, nagyon szép, és a fejezetek elején is gyönyörű a minta. Mindig nézegettem egy kicsit, mielőtt tovább olvastam.)

!

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

„Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.”

Bevallom, a fülszöveg alapján volt egy kicsi áthallásom Asimov felé, azaz pontosítok: a robotika három törvénye jutott eszembe. Az engedelmesség kontra morál, mit szabad és mit nem, és ki és mit és hogyan dönt el.
Vigyázz, könyvtár, jövök!

brit – cyberpunk – háború – hard sci-fi – kutya – magyar nyelvű – sci-fi – transzhumanizmus


>!
Szöllösi_Kristóf
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Ez a könyv nálam valami hihetetlenül betalált. Irigylésre méltó az a természetesség, az az elegancia, ahogy a szerző a pörgős akciójeleneteket és a morális dilemmákat, izgalmas kérdéseket keveri. Ráadásul, bár a kötetben azért előkerül nem egy komor téma, az egész írásnak van egy amolyan óvatosan(?) optimista felhangja is, ami igazán üdítő az alapvetően borús felhozatalból (vagy csak nekem sikerült az utóbbi időben kiemelten depressziós könyveket olvasnom, tudja a fene).
Egy apró hátránya van a dolognak, a regény elolvasása után fix, hogy nem tudunk majd többé ugyanazzal a gyermeki naivitással nézni a szomszéd kutyájára, mint eddig. :D

!

Katharina Neuschaefer: A világ legszebb mondái

„A legszebb északi, kelta, görög–római, germán, egyiptomi, sumer regék és mondák olyan könnyen befogadható, izgalmas olvasmánnyá válnak a kötet lapjain, amely végre gyerekekhez szólóan, gyereknyelven beszéli el az emberiség közös kulturális örökségét.”

Sanda gyanúm szerint ez a könyv sem találja fel a spanyolviaszt – nagyon nem –, ám mégis úgy gondolom, nem baj, ha időről időre újra és újabb kiadásban jelennek meg hasonló tematikájú könyvek.


>!
wzsuzsanna P
Katharina Neuschaefer: A világ legszebb mondái

Nem emlékszem tisztán, hol kezdődött a regékkel, mondákkal kapcsolatos érdeklődésem, de inkább folyamat volt ez, mint egyetlen választóvonal. Gyerekkoromban nagyon szerettem például Mátyás király meséit, aztán figyelmemet a görög istenek vonták magukra. Felnőttként az északi mitológia kezdett különösebben foglalkoztatni, bár ebben erősen szerepet játszott a Vikingek című sorozat, aminek nagy rajongója lettem. Most, ahogyan kezembe vettem Katharina Neuschaefer kötetét, csak azt sajnálom, hogy nem 20 évvel korábban készült el, szerintem sokat segített volna abban, hogy kiskoromban egy emészthető, mégis átfogó képet kaphassak a különböző kultúrkörök legfontosabb mondáiról. Azért persze így sem panaszkodom, ez a könyv megbecsült példánya lesz a témában eddig bespájzolt gyűjteményemnek.
A kötet elején rögtön találunk egy tartalomjegyzéket, melyből megtudjuk, milyen struktúra mentén, milyen csoportosításban szerepelnek majd a különböző történetek. A főbb fejezeteket az északi, kelta, görög, germán mondák, illetve egyéb európai regék alkotják. Kisebb fejezetekben olvashatunk még a római és egyiptomi istenekről, illetve a kis-ázsiai területek legfontosabb mondájáról, a Gilgamesről is. Már az oldalszámokat figyelve feltűnik, hogy nem egészen arányos ezen fejezetek elosztása, vannak témák, melyeknek sokkal nagyobb figyelmet szentelt a szerző, kiemelten a kelta istenek világának és az Artúr-mondakörnek. Én ezt nem bántam különösebben, ugyanis pont ez volt az egyik olyan terület, amiről viszonylag keveset tudtam (azt is csak filmekből és egyéb fantasy-feldolgozásokból), úgyhogy jó volt egy kicsit jobban képbe kerülni Lancelot, Merlin, Parzival és persze maga Artúr király alakjával.(…)
Apróbb negatívumként megemlíteném, hogy bár gyorsan haladtam vele, a nyelvezetet nem minden esetben éreztem elég „mesélősnek”, a leíró részek helyett jobban esett volna több párbeszéd például. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy Bölecz Lilla illusztrációi csodásan kiegészítik és feldobják a könyvet, nagyon tetszett, hogy egy jellegzetes, kékes színvilággal dolgozott, a képei pedig igazán kifejezők lettek. Maga a könyv igényes kialakítású, masszív és kellemesen olvasható darab, nagyon jó érzés kézbe venni és forgatni a lapokat. Jó lenne, ha ennek a kötetnek lenne majd a későbbiekben folytatása/kiegészítése, hiszen a benne szereplő mondakörökön, mitológiákon kívül még számos területről lehetne meríteni. Én biztos, hogy arra is vevő lennék.:)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/12/a-vilag-legszeb…

!

Jü Hua: Kína tíz szóban

„A Kína tíz szóban memoár, politikai kommentár és látlelet egy országról, amely egyszerre tűnik végtelenül távolinak és nagyon ismerősnek.”

Ez a mondat foglalja össze, hogy miről is szól a könyv, illetve hogy mely zsánerben helyezkedik el. Ám engem igazándiból ezek a kérdések ösztönöznek a könyv elolvasására:

„Hogyan készül a tökéletes tacepao? Hány óra kell egy betiltott regény lemásolásához? Mi köze Maónak a hamisított mobiltelefonokhoz?”

Kína – kínai – magyar nyelvű – memoár – történelem


>!
Tarja_Kauppinen IMP
Jü Hua: Kína tíz szóban

Amit @Bélabá gyengeségként rótt fel a kötetnek, nekem épp az volt benne a kedvencem: a két utolsó, közéleti, gazdasági témájú esszé már-már bohózatba illő, európai szemmel nézve egészen abszurd anekdotái. Ezek egyébként nemcsak az utánzás és a kamuzás fejezetekben* vannak jelen, hanem korábban is: aki olvasta a Testvéreket, az számos karaktert, motívumot régi ismerősként fog üdvözölni, s nekem bizony minden alkalommal nagy élmény volt ráeszmélni, életének mely mozzanataiból is merített a nagyregényéhez Jü Hua.
Én mindvégig roppant szórakoztatónak találtam, amint azt az olvasás időtartama is mutatja. Sztorizgat, őszintén, s a történetei gyakran humorosak (nem azért, ahogyan tálalja, hanem amiatt, amiről ír), jó néhányszor fájdalmasak, olykor már-már morbidok, s a legtöbbször meghökkentőek.
Jü Hua továbbra is a kedvenc kínai íróm, egyre magabiztosabban az. Remélem, az utolsó fejezetben megpedzett Kamuvárost valóban megírja egyszer. Én vevő lennék rá, az tuti.

*A tanultakat próbaképpen mindjárt alkalmaztam is spoiler
Oszt' majd meglásssuk, Kopasz Li büszke lehetne-e rám.

!

Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

„A lány semmi mást nem akar, csak leszámolni tragikus múltjával, és elkerülni a sivár jövőt.”

Elolvasván ezt az egy kiragadott sort a fülszövegből, azt hiszem, a legtöbbünk lazán továbbtekerne. De! Ha hozzátenném – vagy ti kattintanátok a hiperlinkre –, hogy ez a lány történetesen sárkányok levadászásával foglalkozik, és élete legnagyobb vadászatával megmentheti magát attól a bizonyos „sivár jövőtől”…? Na, akkor is továbbgörgetnétek?

fantasy – ifjúsági – magyar nyelvű – női főszereplő – rabszolgaság – regény – romantikus – sárkány


>!
zsuzana P
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Eleinte nagyon nehezen rázódtam bele a történetbe, mert nagyon sok dolog volt ami kiakasztott. Például ahogy a rabszolgákkal bántak, ahogy spoiler őket. Ahogy Safirével bántak, mert nem spoiler A sárkányokat pedig iszonyúan sajnáltam, hiába spoiler gonoszak. Jarek egy igazi mocsok. Így elgondolkodtam rendesen rajta, hogy ezt most inkább félreteszem és olvasok inkább egy habos babos karácsonyi mesét. De egyre jobb és jobb lett a történet, kevésbé nyomasztó. Végre értelmet nyertek a fejemben felmerülő kérdések. A szürke oldalakat külön külön is élveztem. spoiler itt volt hiányérzetem rendesen. De végülis várni fogom a folytatásokat.

!

Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél

„Félénk udvarlólevél, pimasz széptevés, szemérmes viszontválasz, írásos erotika, hideg elutasítás, csalódott szakítás, könnyes búcsúlevél: minden, ami a szerelmes levél műfajába belefért 1526 és 1976 között.”

Nagyon-nagyon csúnya leszek, de ezt valahogy nem tudom eredetinek gondolni… mégpedig ezért nem… Jó, rendben, a közelmúltat Nyáry úr tette hozzá.

kultúrtörténet – levelek – magyar – magyar nyelvű


>!
Esztiii
Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél

Elképesztőn jól megírt könyv, nem is nagyon kell róla mást mondani.

!

Winston Graham: Ross Poldark

„Winston Graham először 1945-től kezdve megjelentetett, nagyívű családtörténete mindmáig lebilincseli az olvasókat.”

Az még hagyján, hogy a mezei olvasókat lebilincseli, de olyanokat is sikerült, akiknek közük van a film- és sorozatgyártáshoz! https://www.youtube.com/watch…

18. század – brit – családtörténet – filmadaptáció – magyar nyelvű – Nagy-Britannia – regény


>!
Fainthoar
Winston Graham: Ross Poldark (angol)

Winston Graham: Ross Poldark (angol) A Novel of Cornwall, 1783–1787

Van az a mázli, amikor a jó történet jókor talál meg, és ez egy másodszori ilyen találkozás volt Mr Poldarkkal.

Pont az a jó az egész könyvben, hogy kellőképpen nem romantikus, az alaphelyzet ellenére, és sokkal viccesebb is volt annál, mint amire készültem. A lazán elhintett humor mellett Graham mesterien ért az idegtépéshez is, ahogy az amúgy sem gyorsan folydogáló sztoriban néha oldalakra húzza szét egyetlen jelenet feszültségét.

A karakterek nagyon szerethetők, ki másért is rajonghatnék legjobban, mint a címadóért, egyszerűen jó figura lett: arrogáns, vicces, makacs, elvhű. Mivel volt annyi előnyöm (vagy hátrányom), hogy egy évadnyi sorozat után mentem neki a könyvnek, ezért volt, hogy néhány karakterhez már plusz színek és infók kapcsolódtak, például szívesen olvastam volna csak egy hajszállal többet George Warlegganről, ezzel szemben nagyon örültem, hogy Jim többet szerepel, vagy (számomra is tök meglepő módon) új és érdekes mélységet kap Ruth Teague vagy az öreg Treneglos karaktere is. Egyedül Demelzát nem tudom eldönteni, jobban szerettem-e a könyvben: talán egy hajszállal igen, mert kevésbé jött át a szerelmi szenvedés (sőt, összességében az egész könyv valahogy kevésbé szerelmi szenvedős, mint ahogy arra készültem).

És hát Cornwall. A tájleíráshoz képest persze sokkal nagyobb előnye van egy sorozatnak, de akkor is kaptam újat, szépet. * . * És bár elbogarásztam egy darabig, de nagyon menő volt a helyi dialektus is.

!

George R. R. Martin: Éjvadászok

„Az Éjvadászok George R. R. Martin sokak számára ismeretlen sci-fi oldalát mutatja be egy pattanásig feszült rémtörténeten keresztül, amit saját szavaival úgy jellemez, hogy a Psycho az űrben.”

Szóval, ha minden igaz, akkor Martin nem csak sárkányokkal megspékelt háborús intrikát tud írni, hanem űrbeli nyomozást is. Lássuk akkor azokat a volkrinokat!

gyűjtemény – horror – kisregény – Locus-díj – magyar nyelvű – novella – sci-fi – űropera


>!
LRn
George R. R. Martin: Éjvadászok

George R. R. Martin: Éjvadászok Történetek az Ezer világból

George R. R. Martint leginkább A jég és tűz dala kapcsán szoktuk ismerni – a regényfolyam és a hozzá kapcsolódó kisregények és kiegészítő kötetek népszerűsége miatt az olvasóközönség szerencsére már fogékonyabbá vált más munkáira is. A jó hír az, hogy ilyenek vannak bőven!

2017 óta elérhető már magyarul is az Álomdalok című elbeszélésgyűjtemény első kötete, ahol bepillantást nyerhetünk Martin science-fiction univerzumába is, az Ezer Világba. Ez az „ezer” világ kontextust képez Martin sci-fi novelláinak és kisregényeinek (ezek többnyire nem, vagy csak lazán összefüggő szövegek), amelyekből számosat írt az évek során. Ezekbe a világokba kalauzol minket az Éjvadászok is: kisebbet merít, de szebben tálal, mint a fent említett kötet. Szép, keménytáblás kiadvány, és a fókuszban itt nem az életmű bemutatása áll, hanem kifejezetten a science-fiction történetekből válogat: az Éjvadászok című kisregény (az Éjvándorok újrafordítása) mellett öt olyan elbeszélést kapunk, amelyek korábban nem voltak elérhetőek magyarul.

A szövegek kapcsán ismét mellbe vágott Martin melankóliája, amelyet már az Álomdalok kapcsán is kiemeltem. A kötetben ábrázolt emberi kapcsolatok ridegsége és kegyetlensége már önmagában megviseli az embert, és akkor még el sem jutottunk odáig, hogy horrortörténetekről beszélünk. Az elidegenedés tapasztalata olyan mélyen járja át Martin történeteit, hogy szinte nincs is szükség további borzalmakra – pedig vannak itt bőven válogatott szörnyűségek: egy intelligens gombafaj, amely megszállja és uralja az élőlényeket, egy halállal terhes kísértethajó az űrben, erőszak és prostitúció, hatalmas, föld alatt élő férgek a vaksötétben, vagy épp elkorcsosult emberi származékok. A felszínen változatos témákat vonultat fel a kötet, azonban a mélyben összekötik őket a melankolikus kérdések az emberségről és a lét és fejlődés értelméről.

Rajongóknak kötelező darab, de őszintén ajánlom azoknak is a kötetet, akik most terveznek megismerkedni Martin munkásságával, vagy a Trónok harca és folytatásai után kíváncsiak tőle valami másra is: kezelhető méretű kötet, profin megírt, színvonalas szövegeket gyűjt egybe, és bár nem az a kimondott karácsonyi olvasmány, de jól mutathat a fa alatt is.

!

R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

„A játékgyáros fájdalmas múltú, rendkívüli, varázserejű férfi. Már régóta egyedül él, ám Karolina bátor és szeretetteljes társaságában néha újra képes mosolyogni. Közben telnek a napok, és a Babakészítő mindenhova magával viszi Karolinát. De amikor elkezdődik a zsidók begyűjtése, a férfi és Karolina nem maradhatnak tétlenek.”

Na, azt hiszem, erre mondhatjuk, hogy határozottan érdekesen közelíti meg, és meséli el a II. világháború legnagyobb rémségét.

fantasy – gyermek- és ifjúsági irodalom – hegedű – Lengyelország – magyar nyelvű – nácizmus – Németország – regény – zsidó


>!
szofisztikáltmacska
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Nem tudom, hogy mi vonzott jobban ehhez a könyvhöz: a hangulat, amit a borító és a cím sejtetett, vagy pedig a fülszöveg, ami alapján lehet ez a könyv nagyon jó és hát… nagyon rossz is. Mert valljuk be, egy beszélő babát főszerepbe helyezni még egy ifjúsági regénynél is elég nagy bátorságra vall, és pontosan emiatt féltem attól, hogy valami borzasztó gagyi lesz ez a könyv, ami csak azért kapott külföldön jó értékeléseket, mert meglovagolta a holokauszt-témát. Szóval voltak fenntartásaim, nem is kevés. Aztán ezeket mind elfújta a (jó) szél.
Ez a könyv egyetlen szóval leírható: csoda! Igaz, hogy az utolsó 20-30 oldalból szinte semmit nem láttam, mert folyton összefutottak a betűk a szemem előtt, de mégis… ha évek múltán eszembe jut majd a Karolina és a krakkói Babakészítő, akkor csak arra fogok emlékezni, hogy mennyire derűs, kedves és szívet melengető könyv volt ez, annak ellenére, hogy el is szomorított. Elszomorított, mert az emberiség legsötétebb korszakába visz el bennünket, és hiába gondoljuk azt, hogy tanultunk a múltból és a hibáinkból…azt hiszem, hogy nem így van.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2018/12/14/r_m_rome…

!

Tara Westover: A tanult lány

„Tara Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek.”

És kitör, és Cambridge-ben készül doktorit írni. Szóval én mint pedagógus és két hónapja gyakorló anya, azt hiszem, feltétlenül el fogom olvasni Tara történetét. Merthogy ez egy önéletrajz. Nem fikció. Nem.

amerikai – magyar nyelvű – memoár – önéletrajz – tanulás

Bár még magam sem olvastam, de érdekel annyira, hogy arra biztatlak bennetek, hogy ti is hajtsátok fel a könyvet a könyvtárban, könyvesboltban etc. Olvassuk együtt! Szóval ő az én havi ajánlottam, szerkesztőtársaimét pedig itt találjátok:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol


>!
Aliko P
Tara Westover: A tanult lány

Egy elsőkötetes szerző regénye, egy bestseller, amit Bill Gates ajánl az olvasni szeretőknek. Nézzük mi is ez, lessük meg egy kicsit közelebbről a könyvet!

Szerencsére a kívánság listára helyezést követően nem kellett sokáig várnom arra, hogy kézbe fogjam a drágaságot, hála egy molyos ajándékozásnak. Ami elsőre szembe tűnt az gyönyörű kötés, amibe én bevallom rögtön beleszerettem. Letisztult. Történethez illő. A fülszöveg pedig kellő kép figyelemfelkeltő és az igaz történet felirat engem rögtön elcsábított. Imádom az ilyen szotrikat!

Ez egy 32 éves nő hihetetlen élettörténete, egy meglehetősen diszfunkciós családban, egy bipoláris /skizofrén és diktatórikus apával, egy erőtlen anyával és 6 testvérrel, egy kvázi Tom Sawyeri világban, a társadalomtól elszeparáltan. Ahogy mesél a szerző az ember valahova 50-60-80 évvel ezelőttre datálja a regényt, ám itt- ott megjelenik benne egy-egy időre utaló jelzés, mint szeptember 11, vagy a y2K és ekkor feleszmél az olvasó, hogy hoppá ezt ismerem, ez most játszódik.

Egy számunkra ismeretlen világba kalauzol minket Tara, ahol az ember félelemben és rettegésben él a kormánytól. Ahol egyszer gyerekként van korlátok közé szorítva (ne tanulj, ne menj orvoshoz, dolgozz), másodszor pedig nőként ( az asszony helye a konyhában van, ne viselkedj így, szajha vagy, ne öltözködj úgy). A család pedig nem csak fizikai és lelki terrorban tartja, de az alapvető gondoskodást és védelmet se kapja meg (gyógyszerek és támogató környezet). A testvérek között pedig van egy igazi feketebárány is. Shawn egy agresszív és manipulatív alak, aki a hideg- meleg játékával, azzal hogy hol kedves, hol megalázza és megveri, önmaga megkérdőjelezésére buzdítja Tarát. Jól emlékszik-e, jól látja-e, jól érzi-e… A nemiséghez és önmagához való viszonyát is megfertőzi ezzel a házasság intézményének elutasítása felé terelgetve a lányt. aki bár szeretne gyereket és férjet egy jó darabig nem tud túl lendülni a dolgon.

Egy visszaemlékezés története a regény, ahol a jelen tudásával, elfogulatlanul adja át a történteket, a szerző, amiben segítségére vannak a naplói. A mű egészét 3 részre tagolja. Van egy hosszabb gyerekkori rész, a második fejezet a tanulásé és a 3. a családdal való szembe szállás. Lineárisan halad. A gyerekkortól indulva az élete főbb fordulópontjait mutatja meg, zseniális stílusban. Történeteit lábjegyzettel egészíti ki és sokszor több ember nézőpontját is megmutatja jelezve, hogy nem is biztos, hogy teljesen úgy történt. A leírásai gyönyörűek, ahogy megmutatja a Bak- ormot és az általa úgy szeretett Hercegnőt az varázslatos. Mesél a világvégevárásról és mint normalitás hozza, ami eléggé groteszké teszi a regényt.

A regény elején szerző gyermeki énjével együtt csodálkozunk a világra és fogadjuk el a szülők akaratát, mint „isteni igazságot”, mindent és bármit elhiszünk nekik. Vegyük csak Waver család történetét, ami gyerekként csak a félelmet erősíti benne, ám felnőttként egy forduló pont lesz, amikor is Tara rájön az igazságra. Beszél a különös életmódjukból fakadó problémákról. Kortárs kapcsolatok hiányáról, a kiközösítésről, a mindennapos félelemről, a harcról az iskoláért, a nehézségekről az anyakönyvezés hiánya miatt, hogy pl senki nem emlékszik a születés napjára stb. Látjuk az apja merev ragaszkodását az elveihez, hisz akkor se megy kórházba, ha már muszáj lenne.Vegyük csak az első balesetet, amikor is a felesége élete a tét és aminek hatására a nő természete óriásit változik, vagy amikor Lukenak ég meg hihetetlen módon a lába. Ennél a jelenetnél látszik, hogy milyen „felnőtt” Tara hisz tizenévesen képes kezelni a szituációt. De nem csak ez jelzi koravénségét. Munkába áll és eléri, hogy azzal foglalkozhasson, amivel szeretne már az apja első kitöréséig. Próbál nyitni a világra, de nincs egyszerű helyzetben. Végül kinyitva a kapukat, a világra rácsodálkozva egyre több információ birtokába, elkezd kételkedni apja tévedhetetlenségében. Jön Shawn első majd második balesete, ahol a lány a férfi akaratával szembe menve kórházba viszi a fiút és ezzel már mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy innen nincs tovább. A szakadás elkezdődött. A lánynak mennie kell.

A második rész egyetemi történései alatt bemutatja a beilleszkedés nehézségeit, hisz nem csak a szobatársakkal nem tud együtt élni, hanem számunkra alapvető dolgokkal sincs tisztában (pl. tantárgyfelvétel ) és az előzetes tudása sincs meg, ami pedig itt fontos lenne (holokauszt). Nem érti az iskolát és a tanulást. A tananyag feketelyuk szavakkal van teli és nem tanult meg tanulni. A vizsga folyamatát pedig egyáltalán nem ismeri, így csak bukdácsol. Aztán szépen lassan nyit…új ruhák, ismerkedés, testi kontaktus. Viszont a két világát még határozottan külön választja, ami persze végül konfliktushoz vezet. Gödörbe kerül, de nem képes segítséget kérni. A pénzügyi válsága mellett mintegy második hullámként a tanulás vágya és a nőiségének megélésének ellentéte generál benne óriási feszültséget. Ám a püspök mellé áll és egy professzorától is segítséget kap. Az óráinak hála pedig egyre több dologgal kapcsolatban világosodik meg. Megismeri a bipoláris zavart, ráébred Shawn manipulációira és tisztába kerül a Weaver eset hátterével is. Majd Angliába utazva tovább tágítja a látókörét és egyre jobban megismeri önmagát is. Apja balesetére tér haza, de már egy teljesen más szűrön keresztül nézi őket és látja a visszásságokat. A csoda mesélés ezer verzióját, ahogy kihasználják a helyzetet, a büszkeséget és a tévedhetetlenség mázát.

A szerző teljesen elfogulatlanul mutatja be a vallást és a szülei felé sem haraggal fordul. Még az utolsó részben is szeretettel beszél róluk, ami pedig valami őrület. Kiderül, hogy Shawn nem csak őt, de Audreyt, a nővérét és a fiúkat is terrorizálta. Az anyja pedig tisztában volt az egésszel csak becsukta a szemét. Önmagát pedig azzal mentegette, hogy a gyereke, pedig a többiek is azok. A lányok megpróbálnak összefogni. Ám az apa nem képes vagy akar látni. Az anya pedig egy igazi bólogató jános, aki csak ígérget, de sosem lép. Shawn tovább őrjöng és mindenért mást hibáztat. Végül a szülők a vallás mögé bújva a fiú mögé sorolnak be. Megbocsájtást követelve, választás elé állítják a testvéreket mintegy ultimátumot adva nekik. Így a nővért is ráveszik a kihátrálásra és a lány egyedül marad. Tara ellen fordulnak és próbálják megtörni. Összeroppan, de nem hagyja magát, így végül teljesen magára marad, vagyis azt hiszi. Ám a városi nagyi temetésén feltárulnak az erőviszonyok és kiderül még sincs teljesen egyedül. Két párt alakul ki, a választó vonal pedig az iskola, vagyis a tanultság foka lesz.

A könyv rendkívül olvasmányos és nagyon érdekes, hisz egy teljesen ismeretlen univerzumot mutat be. Egy valóban létező világot tár fel előttünk a szerző, ahol nincsen egyedül a Westover család. Hisz csak Amerikában több százan -ezren vannak a világvégére készülők és még hányan lehetnek, akikről nem tud senki. Hány és hány Tara létezhet, aki szüleinek kiszolgáltatva sokszor, úgy éli le az életét, hogy esélye sincs változtatni. Pénz, oktatás és alapvető papírok híján nem tud tovább lépni.

A regény hihetetlen jó, hangulata van és a történet is nagyszerű. A karakterábrázolás első rendű, ahol senki sem fekete vagy fehér, ahol, nincsenek tökéletes emberek. Mind hoznak rossz döntéseket és nincs elfedve a rútság sem az életükben. Az író tájleírásai gyönyörűek és a cselekményvezetése pedig elsőrangú. De ami igazán zseniális ebben a könyvben, hogy ezt az egészet úgy tudta tálalni a szerző, hogy nem ítélkezik nem bírál, se a szülei se a vallás nincs feketére festve, csak leírta, ami történt minden sallangtól mentesen.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!