Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Baba Schwartz: Májusi cserebogár

Van egy pár olyan téma, amiről lehet, hogy jelent meg már számtalan könyv, mégis tartogat valami mást egy következő is. Egy másik embert, egy másik történetet, egy másik életet. Aztán, ahogy olvassuk ezeket a történeteket, egyes helyszínek, fordulatok ismétlődőnek hatnak, de mégsem azok. Mert minden ember egyedi, és minden sors megismételhetetlen.


>!
Bibi_3 P
Baba Schwartz: Májusi cserebogár

„Visszaidéztem a bosszúvágyamat azokból az időkből, amikor el kellett hagynunk Nyírbátort. Most, hogy visszatértem, rájöttem: a bosszúm az, hogy még mindig élek.”

Egyfelől nehéz volt olvasni, másfelől pedig ……..

https://www.youtube.com/watch…

1 hozzászólás
!

Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

A ’99-es és a ’05-ös kiadás után most 2018-ban újra megjelenik Marquez 1961-es regénye, új köntösben. A kiadó nem titkolt célja, hogy minél teljesebbé tegye a Nobel-díjas író életművét magyar nyelven.
Ez a rövid kötet egy 80 oldalas kisregényt rejt, melybe – terjedelme miatt – „(…) csak egyetlen kép fér bele: az öreg ember, a felesége és a kakas. Meg a várakozás.” (https://moly.hu/ertekelesek/1692745)

Szintén a hónapban jelent meg:
https://moly.hu/konyvek/gabriel-garcia-marquez-a-tabornok-utvesztoje


>!
Caroline 
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

A reménytelen várakozás, a hiány, a monotonitás és a kiüresedett lét jellemző jegyei elevenednek meg első látásra a könyv lapjain. De ha jobban „megkapirgáljuk” a nyomtatványt a látszat negatív világképen túl találunk múlhatatlan értékeket is. Jó lenne, ha ezek az értékek nem csak a művet tennék korokon túlszárnyalva maradandóvá…

!

Czank Lívia: A függöny mögött

Azt hiszem, kevés olyan kislány van, aki legalább egy rövid ideig ne játszott volna el annak a gondolatával, hogy balerina vagy táncos lesz. Nekem is átvillant a fejemen, tütü, balerinacipő, kecsesség, gyönyörű zenék… Aztán az én utam inkább a zene felé vezetett.
Ám, hogy ez a kívülről ilyen csodálatosnak mutatkozó világ ténylegesen csodálatos is legyen a színpadon, könnyek, vér, fájdalom és rengeteg áldozat szükségeltetik. Ezeket a könnyeket, áldozatokat mutatja be Czank Lívia a magyar balettosok színfalak mögötti életéből.
A téma iránt érdeklődőknek ajánlom még:
https://www.youtube.com/watch…
https://snitt.hu/filmek/kegyetlen-tanc

https://www.youtube.com/watch…

https://www.youtube.com/watch…


>!
Nibela I
Czank Lívia: A függöny mögött

Czank Lívia: A függöny mögött A balett titkos világa

A balettosok is olyanok, mint más művészeti ág képviselői: elhivatottak, néha kifejezetten fanatikusok, odaadóak. Ahogy másutt itt sem lehet szakmai alázat nélkül boldogulni, csodát tenni. A testükből élnek, de szív nélkül mit sem ér a profi mozgás, és ez egy olyan szakma, amit az atlétikához hasonlóan csak adott korig lehet sikerrel űzni.

A szerző soriból kihallatszik az elismerés, a pozitív elfogódottság. Nyilván nem azért ment az Operába, hogy nagy, leleplező botránykönyvvel jöjjön ki, ám minden túl szép, túl tiszta, túl becsületes. Hiszem is meg nem is, hogy ahol ennyi ember él és dolgozik, mindenki mindig full korrekt. Elvétve gyűjtött negatív véleményt – a legtöbb a biztonságos és távoli gyerekkorból ered –, és ha mégis, azt csak és kizárólag név nélkül. Egyedül egy balettos utalt arra, itt lelki terror is lehet, de hogy mikortól, milyen formában zajlik ez, homály takarja. A balett legendásan kemény, zárt világából itt a csontig hatoló dolgok kimaradnak.
Van helyette fizikai sérülés, számos és gyakran a legkellemetlenebb pillanatban. Hozzászoktak, ezzel jár, de valóban így van ez? Amikor az ember túlfeszíti a határt, és ezzel kivívja teste sérülését, nem figyelmeztetés-e inkább, elég volt, megállni? Állítják, kell a harmónia a saját testtel, hogy felébresszék, munkára, művészetre fogják. Vészjelzéseiből nem értenek, nem akarnak érteni? Sanyargatás, kifacsarás erőn felül, egészségen felül: nehéz eldöntenem, hogy intő jelként, vagy tiszteletreméltó áldozatként gondoljak-e rá.

2 hozzászólás
!

Marceline Loridan-Ivens: És te nem jöttél vissza

Úgy tűnik, ez a hónap több holokauszt témájú könyvet is hozott a magyar olvasóközönségnek. Igazándiból nem is tudom, mit írjak ide, hogyan ajánljam Marceline Loridan-Ivens könyvét… A fülszöveg elolvasása jól megszorongatta a szívemet, és nehezen találom a szavakat.


>!
Kek P
Marceline Loridan-Ivens: És te nem jöttél vissza

Rövid könyv, levél formájú öninterjú, ahogy azt egy filmes csinálná / csinálja… Nem, nem regény. Nem, nem interjú – valószínűleg nem talált elég jó riportert magának, aki pont azt kérdezte volna, amit el akart mondani. Önmagát kérdezve sikerült papírra vetnie mindazt – nyilván állandóan felül- és átvizsgálva, korrektúrázva a szavait –, amit másnak csak nehezen, vagy az adott pillanatban talán másképp mondott volna el. De mégis valakihez beszél ez az alany, a 86 éves túlélő, idős hölgy, még ha ez a valaki egy halott személy is, aki már nem válaszolhat – tehát a közlés meglehetősen egyoldalú és válasz nélküli. https://moly.hu/idezetek/912231 (Más kérdés, hogy zsidók és keresztények számára a halott személy éppúgy jelenvaló és élő, olyan valóság, mint az Úr, akivel meg lehet „tárgyalni” gondolatainkat, hétköznapi dolgainkat is.) Mégis egyfajta próbálkozás. Hogy mit kellene elmondani, megbeszélni, ha összetalálkoznának. (A ha csak azért nem mikor, mert odaát, a színről színre látás állapotában már egyáltalán nem biztos, hogy fogunk ilyesmivel foglalkozni.) Szóval vallomás, levél, interjú. Ez utóbbi az ő saját, filmes műfaja, nyelve: az alany bár a kérdezőnek válaszol, mégis úgy fogalmaz, hogy az mások számára is érthető legyen, a válaszban (vagyis a közlésben) már a nyilvánossághoz való szólás is benne rejtezik. És igen, ezért van az, hogy Auschwitzról elég ennyit mondani – mind az ottani táborban élőknek-halóknak, mind a mai Auschwitz utáni nemzedéknek –, a könyv tehát nem pusztán annak a pár évnek embertelen és emberi, halálközeli szenvedéséről szól, hanem az utána élő nemzedékek és a túlélők eltérő viszonyulásáról. Hogy hogyan lehet feldolgozni e történelmi traumát, van-e élet, mi van Auschwitz után? Van, ahol jobban megtörtént már e szembenézés, a feldolgozás különböző szintjeire jutottak el az egyes népek (nemcsak a perek és tanúvallomások sokaságára gondolok, de a művészi, irodalmi feldolgozásokra is). Ez az írás tehát egy személyesebb, de a ma élő „érintetlenekhez” is szóló könyv. Mindazokhoz, akik táborba kerültek, vagy éppen oda nem kerültek, (mint a szerző többi családtagja, vagy a zsidók elhurcolásában aktívan vagy néma közönnyel résztvevők), és akik mind e korban élők leszármazottai vagyunk. Bűnösök és/vagy ártatlanok unokái. Hogy mennyire nem is olyan tiszták e családi választóvonalak, arra nekem eddig legjobb irodalmi példa Amir Gutfreund: A mi holokausztunk című könyve volt. Szóval, nekem nem baj, hogy itt szóba kerülnek kínaiak, terroristák és cionisták, mert mindez a táborok után van. Auschwitz az a 20. századi mérföldkő, amihez mindent mérni kellene. Csak hát jön egy újabb nemzedék, amely már nem érezte ennek súlyát a saját bőrén, s így szemében jelentéktelenné fakul, megismétlődhetővé halványul. Nem baj, ha sok ilyen könyvbe, kisebb-nagyobb botlatókőbe botlik.

!

Karen Cleveland: Tudnom kell

Amerika, kémek, kémelhárítás, oroszok, KGB, CIA és minden egyéb finomság. Legalábbis én szeretem a k(r)émes sztorikat. Ráadásul ezt egy CIA-elemző hölgy, Karen Cleveland írta.
Aztán meg előáll az a helyzet, hogy van két, egymásnak szögesen ellentmondó értékelés, így tényleg rád (rám, akárkire) vár a feladat, hogy döntsön. Meg persze az összes többi, tíz, húsz, száz stb. olvasóra.
Egycsillagos értékelés: https://moly.hu/ertekelesek/2672656


>!
Baráth_Zsuzsanna P
Karen Cleveland: Tudnom kell

Kémregényekkel Dunát lehet rekeszteni, azonban ha a CIA volt elemzője veti papírra a sztorit, arra érdemes felkapni a fejünket, hiszen nála bennfentesebb infókkal biztosan nem rendelkezik senki arról, hogyan is zajlik az ultramodern kémelhárítás napjainkban. Karen Cleveland könyvének jogait már a megjelenés előtt eladták több országban is, a filmváltozat már az előkészületek fázisában tart az Universalnál, nem kisebb névvel a főszerepben, mint Charlize Theron. A kérdés az, hogy vajon tényleg megérdemli-e ez a regény azt a hype-ot, ami körülveszi? Nos, alapvetően igen, hiszen egy fordulatos kémsztorit kapunk, de a műfajtól merőben szokatlan módon érzelmes felütésekkel. Hiszen a főszereplő egy négygyermekes családanya, akinek nemcsak az országa védelme fontos, hanem a szeretteié is, melynek eredményeként az érzelmek és az elemzői szaktudás olyan erősen fűződnek össze, hogy mindvégig fenn tudják tartani az érdeklődést, és a végére is tartogat az írónő egy olyan csavart, hogy a fal adja a másikat. Mindezzel együtt nem éri el a Le Carré-i szépirodalmi szintet a szerző, azonban tökéletesen szórakoztatja az olvasót és el is gondolkodtatja, miközben megfűszerezi a történetet a szürke hírszerzési hétköznapok bemutatásával. Meglepően kevés az akció a történetben, a pisztoly csak a végén kerül elő, és annak a kezében sül el, akitől nem várnánk, azonban olyan jól fel van építve a férj-feleség konfltikus, és olyan jól keveri az írónő a szálakat, hogy ahogyan haladunk előre az eseményekben, már mi is mindenkire gyanakszunk a főszereplővel együtt. Egy izgalmas thriller, amelyben egy okos, ámde férje által nem kicsit befolyásolt feleség a gyermekei védelmében öntudatra ébred, és bátran szembenéz egy megoldhatatlannak látszó helyzettel.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/02/12/konyvkritika_k…

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!