Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

„Dennis Lehane regénye egyszerre kalandos és lírai utazás a húszas-harmincas évek Amerikájába, egy mára legendássá vált, letűnt korszak mélyére, amelyben virágzott a szeszcsempészet, a bűnözőket hősként tisztelték, és a gyarlóság az ország nemzeti erényének számított. A könyvből Ben Affleck rendezett nagy sikerű filmet 2017-ben, aminek ráadásul ő a főszereplője is Siena Miller, Zoe Saldana, Scott Eastwood, Brendan Gleeson és Chris Cooper mellett.”
Trailer megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch…


!

Marilynne Robinson: Lila

„A Lila Robinson önállóan is olvasható regénye, amely a Pulitzer-díjas Gilead és a Home című regényekkel együtt a kortárs amerikai irodalom egyik legkülönlegesebb trilógiája: elmélyült és érzékeny látlelet az emberi természetről. Robinson nem mindennapi szerző: egy korai nagysikerű regény után évtizedekig „csupán” teológiai munkákat írt, míg 2004-ben a Gileaddal visszatért a szépirodalomhoz.”


>!
n P
Marilynne Robinson: Lila

Gondolkodtam, hogy mit tudnék még hozzátenni sophie értékeléséhez (a figyelmetekbe ajánlom), azon kívül, hogy köszönöm neki a Gileadot és ezt a könyvet is. Ezek jutottak az eszembe: Vannak , tiszta (szép) lelkű emberek. Ők olyanok, hogy miközben olvasod az életüket, vagy beszélsz velük, akkor azt érzed, vagy érezheted, hogy ilyen egyszerűen is lehetne élni. Hogy talán elég lenne mindig csak annyit látni, tudni, megérteni akarni a világból, ami a legfontosabb, ami közel visz másokhoz, ami egy lépést tesz a jóság és a szépség felé. Lila ilyen. Ha lányaim lennének, a kezükbe adnám a regényt. És ilyen Ames tiszteletes (Gilead) is, fiaim vannak és a kezükbe adtam. Belenéztek, az már jó. És gyanítom, hogy az írónő, Marilynne Robinson is ilyen, vagy hasonló, mert másképpen nem tudta volna így megírni ezeket a könyveket. És az lenne a jó, ha az olvasó meg ilyenné válna, miközben Gileadban jár. Megpróbáltam – megpróbáltattam.

1 hozzászólás
!

Francine Rivers: Skarlátvörös fonal

„A Skarlátvörös fonal egy csodálatos házasság viszontagságainak megrendítő krónikája, amelyen azonban mindvégig átsugárzik a szerelem, a hit és az újrakezdés reményének mérhetetlen izgalma. (…) Francine Rivers édes-bús elbeszélése mindazoknak szól, akik hisznek abban, hogy a szerelem a lélekből fakadó erőből táplálkozik és képes arra, hogy a férfit és a nőt összekapcsolja egy életre. ”


>!
KoFa
Francine Rivers: Skarlátvörös fonal

Egy újabb fantasztikus könyv az írónőtől! Lenyűgözött. A téma kemény, így a könyv első fele elég lehangoló… De mégis olyan jól bemutatja a nehézségeket, és a könyv vége igazi feloldozást ad! Az pedig külön tetszett, hogy közben a múltbeli eseményekről is hallhatunk a naplón keresztül. Csak ajánlani tudom!

!

J. M. Darhower: Sempre – Mindörökké

"A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.

A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni?"


>!
kellyolvas P
J. M. Darhower: Sempre – Mindörökké

A Sempre különleges helyet foglal el az olvasmányaim között. Ez a történet volt az első maffiás ya könyvem, aminek olvasása során rá kellett döbbennem, mennyire könnyű megkedvelni a törvény másik oldalán állókat. A szerző pedig a kedvenceim közé lépett. Egyetlen pillanatra sem hagy unatkozni, hiszen az első döbbenetes fejezet után a szívedbe zárod a főszereplőt és tudni akarod, hogy mi lesz a sorsa. Lenyűgözően ír ez a nő az érzelmekről, nem csak a két szerelmesre gondolok itt, hiszen sokkal többről szól ez a regény. A fiatalok felnőtté válása ebben a történetben külön-külön már nagyon korán elkezdődött, de miután találkoztak, utána alakítják egymást igazán felnőtté.
Az írónő Vincent DeMarco karakterébe beleadott mindent, tanítani lehetne a vívódásait és kétségbeesett harcát a belső békéjéért. A szerző gyönyörűen végigvitte a fejlődését, azt, hogy mennyire megváltoztatta az életét Haven „megmentése”. Mennyi mindent tanulnak ettől az ártatlan lánytól a fiával együtt. Carmine életében gyökeres változást hoz Haven, az addig önpusztító életet élő srác képes lesz újra szeretni és felelősséget vállalni. Imádnivaló a szerelmi szál, rég nem találkoztam ennyire édes párossal. Carmine nem a gyengédséghez van szokva, mégis megtanulja, hogy visszafogott legyen, még véletlenül sem akarja megijeszteni a lányt. A végletek embere, az extrém védelmező ösztönök és az indulatkezelési problémák között megtalálni az egyensúlyt nem könnyű. De Haven kihozza belőle a legjobbat.
Haven számára kinyílik a világ, az addig ismert szolgalét után lehetősége lesz megismerni a világot, a tárgyaktól a fogalmakon át az érzelmekig, folyamatosan zúdul rá az Élet maga. És neki fel kell fedeznie ezt a világot és meg kell tudnia hol a helye és ki is ő valójában.
Nem lett volna ennyire remek a könyv a jó mellékszereplők nélkül. Élveztem minden jelenetet, amelyekben összeült a „család” Chicago-ban vagy a DeMarco házban. Corrado és Celia voltak még a kedvenceim.
Nos, a történet bizony tartalmaz jócskán szívszorító jelenetet, visszaemlékezést, amik lelkileg odavágnak az olvasóknak. A maffia révén pedig nem maradnak el a lövöldözések, vagy épp a kivégzések sem, a szerző abszolút nem kíméli az olvasót.
Sokat gondolok arra, kinek mit jelent a szabadság, a szereplőknek, az olvasónak, mennyire mást jelent a világ más-más szegletében. Mit érzett Haven, amikor szabadon járhatott, amikor megkapta a kiérdemelt bizalmat ? És mit jelent a szabadság Carmine-nak? Ő hiába nőtt fel szabadon, ha a jövője kőbe van vésve, és gyakorlatilag nincs szabad választása?
Mit jelent nekem a szabadság? Szabad gondolkodást! Ami a saját fejedben van, az a tiéd, és nem veheti el tőled senki. Soha senki nem nézhet a fejedbe, csak saját magad. Ne add alább soha, légy szabad és olvass mindörökké.

!

Sipos Gergő: Szent Domonkos kertje

„1854. Rejtélyes hírek érkeznek a szabadságharc elveszett gyémántjai felől. (…) Ebben a feszült hangulatú történelmi krimiben, hidegvérű gyilkosságokon, áruláson és összeesküvéseken keresztül vezet az ösvény Szent Domonkos kertjébe, amely titkait csak az arra érdemesek előtt tárja fel.”


>!
Huszin
Sipos Gergő: Szent Domonkos kertje

Rendkívül lendületes, fordulatokban gazdag. Amikor már azt hiszem, tudom a végét, mindig beköszönt egy újabb „csavar”.
Az események környezetének képi megjelenítése olyan részletgazdag, hogy a fantáziám akár szabadságra is mehet olvasás közben. Néha még az illatokat és a fényeket is érzékelni véltem.
Nagyon kellemes élmény volt olvasni, amit köszönök az Írónak.
Egyetlen negatívumot tudok felróni, ami persze az én olvasási szokásomból adódik: olyan lendületet diktált, amivel túl hamar a végére értem. Lehetne a következő történet mondjuk 800 oldal? Alig várom :-)

!

Veronica Roth: Árnyak és jelek

„Az Árnyak és jelek Veronica Roth lenyűgöző története a barátság – és szerelem – erejéről egy váratlan adományokkal teli galaxisban.”


>!
molly_
Veronica Roth: Árnyak és jelek

Egy dupla matekóra is jobban lekötött volna.
Olvastam, és azon agyaltam, mikor lesz már vége… kábé 100 oldalanként történt valami, akkor egy-két jelenet erejéig úgy éreztem, nem is olyan rossz, de aztán megint belassult a sztori. Olyankor leginkább csak mérgelődtem, mert

a,) egy kitalált világról olvasok idegen bolygókkal meg minden, és Roth az orrom alá dug egyszerre vagy 40 totál idiótán hangzó nevet, de szinte semmit nem fejt ki normálisan, ezért nem értem, hogy ki kicsoda, mi micsoda, meg hogy most akkor mivan és miért. Elég soká tartott, mire belerázódtam.

b,) A váltott szemszög még soha nem zavart ennyire. Eleve nem szerencsés E/1 és E/3 személyt is használni, de akkor még jöttek a csodálatos hibák is a könyvben, például amikor rossz karakter nevét biggyesztették az aktuális fejezethez.

c,) A karakterek. Cyrát már nem is próbálom megérteni, Akos meg kb annyi érzelmet hozott ki belőlem (meg magából is), mint egy zsák krumpli. De komolyan, annak ellenére hogy főszereplő, olyan mintha nem is lenne jelen, ott van de mégse.

Pedig hogy virult a fejem, amikor kihoztam a Libriből… valakinek Árnyak és jelek könyv occón? :D

10 hozzászólás
!

J. Goldenlane: Csillagok szikrái

„A sodró lendületű történetben legkevesebb, hogy senki egy pillanatra sem érezheti magát biztonságban, és akár a titkosszolgálatok csúcskategóriás ügynökeiről, akár teljhatalmú vezetőikről, akár a világ legtehetségesebb szélhámosairól van szó, mindenkinek minden tudására szüksége van ahhoz, hogy a végső győzelemnek legalább az esélye elérhetővé váljon.”


>!
Dávidmoly
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

Távolról indítok, egy személyes anekdotával. (Itt még el lehet futni.)
Mióta megtanultam olvasni, szinte mindig olvastam, amikor lehetett. Autóban, buszon, trolin, szünetben, órán ha már készen voltam a feladattal, amíg vártam valakire, séta közben, az elmélkedés kicsin trónusán, vagy amíg a lift felért a hatodikra; szóval nagyjából amikor csak alkalmam nyílt rá. Természetesen az ágyban is, elalvás előtt, sőt, néha helyette is*. Aztán eltelt nagyjából tizenöt év, és benőtt a fejem lágya a minimális felelősségérzet jeleként és a széles sávú internet hatására leszoktam az ágyban olvasásról, és arra kezdtem használni a nevezett bútordarabot, amire kitalálták: alvásra. Csak ritkán adódott olyan könyv, ami elég izgalmas volt hozzá, hogy egészen a párnáig elkísérjen. (Futni itt már nem érdemes.)
Igen, kitaláltátok: a Csillagok szikrái ilyen volt

Van egy egészen biztosan tizenkét éves kislány, akinek a szülei nem droidműszerészek, és akinek a neve nem Alicia Star. Mindenki más két csoportra osztható: vannak, akik Alicia vesztére törnek (nemzetközi bérgyilkosok, japán terroristák, föderációs katonák, őrült kiborgok, álrokonok és ellenszenves iskolatársak), és vannak, akik meg próbálják megvédeni (kétes illetőségű testőrök, inkognitóban dolgozó szülők, nemzetközi szélhámosok, kardforgató szépasszonyok, valódi rokonok és néhány barát).
Van egy császár, egy elnök, és egy nemzetközi egyezmény, amin végső soron a világbéke múlik. Mindenki más három csoportra osztható: vannak, akik csonttörésig védelmezik őket; vannak, akik a vesztükre törnek; és végül, de nem utolsó sorban a két tűz közé szorult ártatlan civilek.
Van egy zseniális páros**. Mindenki más három csoportra osztható: vannak akiket már meghintáztattak; vannak, akiket csak ezután fognak; és vannak… nem, hazudtam, itt harmadik csoport nincsen.
Van egy cselekmény, amely (bár megvadult, lángoló bikaként száguld végig egy olyan hullámvasúton, amire a csúnyán beszívott Escher vagy Dalí is csak elismerően csettintene, mégis) végig követhető, és amely apró kis részletei szépen összepasszolnak***. Sehol sem éreztem, hogy a cselekmény leülne, mindig történt valami, ami tovább gördítette a lavinát, de sosem erőltetetten, hanem mindig az előzményekből logikusan fakadóan. Tulajdonképpen ez egy klasszikus kémtörténet cyberpunk akcióval és a szokásos (értsd: nyilvános helyen is harsányan fel-felröhögős) goldenlane-i humorral bőségesen nyakon öntve.
A finom ecsetvonásokból kirajzolódó világ továbbra is rendkívül életszerűnek hat, a régi ismerősöket még mindig imádom, akár csak az újakat, és úgy összességében is rettentően meg vagyok elégedve a regénnyel. Egy bökkenő van csak****: most egy jó darabig komoly Sid-hiányom lesz…
A borító(k) szép(ek), és a regény olvasása után tényleg nagyon vicces(ek).
Stílszerűen öt csillagot adok rá, ami éppen tíz császári inggomb a tízből.

*: hogy kössek az értékelés tárgyához: egy alkalommal például a Vizek sodrásában miatt…
**: spoiler
***: komolyan, ha nem a szerzőtől hallottam volna, akkor nem hinném el, hogy nem tervezte meg előre apróra az egészet, (legalább) háromdimenziós folyamatábrák segítségével… és bár az olvasás közbeni nyomozásom során először rögtön sikerült beülnöm egy méretes hintába, de a későbbi tippjeim már egy kivételével célba értek, szóval még magamat okosnak érezni is hagytak.
****: oké, kettő: az első kötetben a 339. oldal alján és a második kötetben a 525. oldal utolsó bekezdésének elején is Én lett egy-egy És-ből

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!