Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Ingar Johnsrud: Követők

Skandináv krimi a General Press kiadótól. Egyszer számolja össze valaki, hogy hány magyar nyelven elérhető skandináv kriminél tartunk a a sárkányos lány óta… Mindenesetre kapósak, és vannak köztük igazán jó darabok is.


>!
robinson P
Ingar Johnsrud: Követők

Csak az erkölcsi érzéseim miatt nem öt csillag, amúgy oké, jár neki! Erősen gonosz, sötét és beteg a történet.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/03/kovetok.html

!

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Nagyon reklámozzák és nagyon dicsérik. Mi meg itt beleolvashatunk:
http://static2.lira.hu/upload/M_28/rek3/1171876.pdf


>!
Miamona
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

„Magyar nyakba, magyar szemfog!" – vallja Gaura Ágnes, akinek vámpírjaival már rég készülődök megismerkedni, és most azt mondom, magyar kalandoroknak, magyar fantasy dukál!
Számomra Benyák legnagyobb erőssége, hogy tényleg úgy ír, hogy szavai nyomán a belső vetítőgép azonnal működésbe lép! Tudom, valahol minden könyv sajátossága ez, hiszen ezért (is) olvasunk, de nála mindent annyira élesen, tisztán, magabiztos és tudatos kidolgozásban kapunk, hogy belső rendezőnknek sincs más dolga, csak lerogyni a bársonyszékre, és nézni, mint… nos, a moziban.
Hogy az élet az illúzió vagy a halál, azt pedig döntse el mindenki magának!
Chevy-nyit bővebben:
http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2016/03/benyak-zo…

!

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Nyomozz egy olyan városban, ahol a lépcsők nem biztos, hogy vezetnek valahova, ahol sosem tudhatod mi van egy bezárt ajtón túl, és nem biztos, hogy érdemes pislogni, mert néha egy szempillantás elég, hogy minden megváltozzon…
Itt beleolvashattok: https://issuu.com/agave.konyvek/docs/robert_jackson_ben…

@Gerofhttp://moly.hu/ertekelesek/2009625


>!
pat P
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Korrekt.
Az tisztán látszik, hogy Bennett olvasott már Mieville-t, meg tán Gaimant is. És mivel ezek az élmények tisztességes íráskészséggel és egyéni ötletekkel társultak a fejében, az eredmény egészen meggyőző. Szinte minden szempontból.
A könyv legerősebb momentumai számomra a fanyar, ironikus stílus és a megfelelően összetett, hitelesen motivált karakterek voltak (beleértve az isteneket is), tényleg, rém szórakoztató párbeszédeket olvashatunk. A cselekmény tempója mondjuk nem túl viharos, de azért érdekes irányokba döcög, meg izgalmasnak is mondható. A romantikus szál felbukkanásakor kicsit megijedtem, de kár volt, Bennett rendes ember, és a rózsaszín árnyalatot hírből sem ismeri. A világépítést (ami ugye a regény legfőbb vonzereje volna) sajnos meglehetősen elnagyoltnak éreztem, lettek volna még lehetőségek a város érdekességeinek kibontásában.
Egyszóval, ez egy jó könyv, érdekes, egyedi. Más kérdés, hogy ez nem Hattori Hanzo kardja az a fegyver, amivel engem le lehet teríteni. :)

!


>!
Ross P
Louise O'Neill: Only Ever Yours

Hé, lányok!
Akartok egy jó kis emocionális lórúgást nagyjából úgy petefészektájra?
Akkor olvassátok Louise O'Neill regényét. Épp most jött ki magyarul.

Internetes kommentszekciókban őrjöngő „béta-hímek”, kik – többek között – azt követelitek, hogy bölcs férfiakból álló bizottság határozza meg, kivel fekhet le egy nő, örvendjetek! Valóra vált nedves álmotok!
Ím egy világ, amiben az asszonylények másodrendű állampolgárok, genetikailag tervezett, tökéletes fizikai szépséggel igen, ám önálló akarattal és személyiséggel alig rendelkező próbababák.
Az asszonyi állatokból, az évákból, (az első asszony után, aki a Férfi számára teremtetett) minden évben háromszor annyit klónoznak, mint amennyi Férfi Örökös születik, hogy aztán 16 évvel később lehessen válogatni a büféasztalról. Nagy a mellük, jó a s*ggük, másfél évtizeden át kondicionálják őket egy izolált közösségben arra, hogy legyenek mindig készségesek, ne pofázzanak, folyton diétázzanak, és ne törjék a csinos kis fejecskéjüket mindenféle haszontalanságokon. (Szerencsére még olvasni sem tudnak.)
Három kasztba lehet őket osztani. 1.) Akiket feleségül veszünk. 2.) Akiket meg lehet orrba-szájba 3.) Akik egy kicsit kevésbé tökéletesek, mint az átlag, ezért miskárolás után mehetnek az aljamunkára.

Elég egyértelmű, (néha kicsit talán túlságosan is az…) spoiler hogy a regény a jelen fogyasztói társadalmi közegnek és a nőkkel szemben általánosan fennálló, gyakran ki sem mondott, vagy csak implicite sugalmazott elvárásoknak egyfajta torz, és végletekig, az extremitásig felnagyított tükre. Egyfelől ábrázolja kifacsarva a tinédzserek olyasféle fals mikroközösségét, ahol a facebook-lájkok száma és a szépség az egyetlen értékmérő, másfelől a nagyobb társadalmi egész felől közelítve, a celebkultúra, a prostítúció intézménye, a nőknek gumicsontként odalökött „önkiteljesítési lehetőségek” kerülnek a fókuszba.

Féltem ettől a könyvtől, mert hogy YA, és hát ugye… na. Az a Vöröspöttyös szinonímája. spoiler
Megvan az, amikor a főhősnő (lásd: Katniss Everdeen) rájziz áp tu di csellendzs, és szembeszáll a regnáló, elnyomó hatalommal, beengedve egy reménysugarat a disztópiába?
Hát itt ez k*rvára nincs így.
Olyan ez, mint amikor látod, hogy a vonat leugrott a sínről, megállítani nem lehet, de elnézni sem tudsz. Fixálódott a tekinteted, tudod, hogy perceken belül levágott kezek-lábak fognak repkedni, de nézned kell. Valahogy így volt ez itt is. Nem akartam tovább olvasni. Tudtam, hogy nem lesz jó vége. Muszáj volt.
Kegyetlen. Brutális. Kíméletlen.
Fogja a kis hollywoodi történeteken nevelgetett olvasói elvárásokat, aztán szanaszéjjeltrancsírozza.
Bezonyám.

Férfiként ideges lettem. Taszít. Undorít. Dühít.
Remeg a kezem, miközben ezt gépelem.
Ha lány lennék, szerintem most zokognék.
Nem azért, mert akkor gyengébb volnék. Hanem mert akkor az elevenembe vágott volna.

8 hozzászólás
!

Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej

Ha már az Autizmus Világnapja után egy nappal írom a rovatomat, és ráadásul nemrég megjelent egy magyar könyv egy autista kisfiút nevelő családról, hát persze, hogy nem hagyom ki a rovatból!
memo: megnézni, hogy bent van-e már a könyvtárban


>!
AniTiger MP
Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej

Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej A fiam autista, de nem zseni

A könyv a család életének kisebb-nagyobb történéseit meséli el a nő terhességétől a fiú középiskolás éveinek elejéig/közepéig – rengeteg hosszabb-rövidebb életszeletke által ismerjük meg a családot. Néha kalandosan, néha humorosan, sőt, néha kifejezetten önironikusan beszéli el a család hétköznapjait, kiruccanásait és a viszontagságait is. Ahogy haladtam az egyes fejezetekkel, úgy szerettem meg mind jobban a zsombiságokat, vártam a következő, való életből kiírt, szó szerint elhangzott párbeszéd-részletet (vagyis a belső családi poénokat), kedveltem meg a szerető, törődő, igyekvő és mindent megoldó mesélőt és persze Zsombort. Igazi volt az elejétől a végéig és emiatt nagyon tetszett…

Negatívumként talán azt róhatom fel a könyvnek, hogy nem lineáris az elbeszélésmód. Mivel általában lineáris cselekményt elmesélő regényeket olvasok, így furcsa volt, hogy egy fél mondattal előrevetíti a későbbi történéseket. Eleinte zavart ez az össze-vissza ugrálás az időben, de megszoktam.

Kedvenc részem: Nagyon szerettem a nyaralást, a kínai utazást, és az összes zsombiságot!

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/03/anyacsavar.html

!

Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

Ha valaki azt írja, hogy ez a könyv egyszerre szépirodalom is, meg science-fiction is (ld. A kiemelt értékelést), akkor az eléggé figyelemfelkeltő. Legalábbis az én figyelmemet felkelti. Én meg felkeltem a tieteket. Nem rossz üzlet szerintem xD
amúgy ez a könyv nyerte el a tavalyi Arthur C. Clarke-díjat. Csak úgy mondom…


>!
RandomSky
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

Ez egy nagyon szép regény arról, hogy van valami az emberben, és ember és ember között, ami megéri a küzdést, ami megérdemli, hogy túlélje a világvégét is, és ami meg fog maradni, és tovább lángol majd akkor is, ha a bolygónk végre visszaadja, amit tettünk ellene. És arról is szól, hogy milyen fontosak lehetnek (bármilyen értelemben vett) apró találkozások, szavak, érintések, hogy befolyásolhatják az életünket, és segíthetnek, amikor minden elveszni látszik.
Egyszerre szépirodalom és sci-fi, izgalmas és békés könyv ez, nagyon szerettem.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-03-23+…

3 hozzászólás
!

Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia

Kedves Olvasóink!
Nevük elhallgatását kérő informátoraink szerint Ózföldjén megdöntötték a kormányt, és egy magát Dorothy-nak nevező, piros magassarkút viselő lány vette kezébe a hatalmat!
Beleolvasó: https://issuu.com/gabokiado/docs/bevezeto_dorothy

@Bubihttp://moly.hu/ertekelesek/2007344


>!
abstractelf P
Danielle Paige: Dorothy Must Die

Sikerült éjszakába nyúlóan fent maradnom csak azért, hogy befejezzem ezt a regényt. Te jóságos ég, ez egyszerűen fantasztikus volt!
A szivárványon túl elterülő Óz birodalma kissé megváltozott, Dorothy rémuralma kezdődött és ahol kötelező a boldogság. Imádtam ezt a világot, az Óz-nak egy eltorzított verziójaként jelenik meg előttem. Fantasztikus volt – sőt, még ki is dolgozta rendesen az írónő.
A történet szuperpörgős, tele van izgalmakkal és egyáltalán nem várt fordulatokkal. A karakterek pedig… ó, darabokra törték a szívem minden egyes fejezetben.
Remek könyv, egyszerűen imádtam, és bár volt 1-2 apróbb hibácska, vagy számomra nem teljesen átérzett rész, az idei év egyik legjobb olvasmánya volt.
Csak most kérem szépen azonnali hatállyal a folytatást…


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!