Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Péterfy-Novák Éva – Szentesi Éva: Damaszt és paprikás csirke

„Balatoni kiruccanás, kisoroszi karácsony, tarját elcsenő macska, romantikus vacsora a horvát tengernél… Hagyományos vasárnapi ebéd, mindenmentes ételek, indiai fogások – ki-ki válogathat ízlése szerint."

gasztronómia – humoros – kortárs – magyar nyelvű – magyar szerző – novella


Könyvözön>!
Péterfy-Novák Éva – Szentesi Éva: Damaszt és paprikás csirke

Péterfy-Novák Éva – Szentesi Éva: Damaszt és paprikás csirke Történetek és receptek Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva tollából

Karácsonyra az egyik legszebb ajándékomnak bizonyul, hogy a két kedvenc kortárs magyar írónőm összeállt, hogy közösen alkossanak. Mindketten egy kicsit megjárták a földi poklot, túlélték a túlélhetetlent is. Ennek ellenére olyannyira határozott és kiegyensúlyozott személyiségek, hogy képesek igazi vidámsággal könnyed témákat is feldolgozni, mosolyt csalva az olvasók arcára.

Huszonhat darab történeten keresztül engednek betekintést saját hétköznapjaikba, melyek a maguk egyszerűségében pompáznak. Teljesen hétköznapi események, hétköznapi szereplőkkel – olyan szituációkat dolgoztak fel, amiket lehet már mi is átéltünk vagy a közvetlen környezetünkben tapasztaltuk.

Gördülékeny írások, melyeket szó szerint egymás után fal az olvasó. :)

Bővebben a blogomon írtam erről a könyvről:
https://konyvozonblog.com/2020/12/14/peterfy-novak-eva-…

!

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

„Az örök fiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál."

kortárs – magyar nyelvű – magyar szerző – öregedés


K>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

    Karácsonyra kaptam a könyvet, aminek nagyon örültem, mert nem hiába volt a lista elején: már maga a cím megvett kilóra. Alapvetően Popper Péter idézetét boncolja, miszerint a tudatlanság boldogság, a tudás pedig boldogtalanság. Mélyebbre ásva azért kiderül, hogy vannak ám tudatlan boldogtalanok, és hogy az intelligencia sem garantált forrása a neurózisnak. Nagyjából meghatározásra kerül, hogy mit lehet boldogságnak nevezni, kinek mi okozhatja, ki számít hülyének és okosnak, illetve hogy a depresszió korántsem azt jelenti, amikor valaki bal lábbal kel fel. Ezeken belül generációs, globális, aktuális témák is felmerülnek. Informatív, olvasmányos, a sok személyes, családi történettel pedig még emberibb és közvetlenebb.

!

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

„Kilencvennégy éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli."

angol szerző – evolúcióbiológia – illusztrált – ismeretterjesztő – klímaváltozás – magyar nyelvű – memoár – ökológia – természet – természetvédelem – tudományos


Daniel_Cserhalmi IP>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

David Attenborough korunk rocksztárja. Ha fél órát beszélne az Arénában, ugyanolyan gyorsan fogynának el a jegyek, mint a Metallicára. Az elmúlt 60 év meghatározó személye, akik sokunknak közel hozta a Természetet a könyvein és a filmjein keresztül. Amikor az ember felébred, és tudja, hogy még az élő között van, akkor azt is tudja, hogy a világ egy jó hely, ami nélküle szomorúbb és kevesebb lenne. Épp ezért nehéz bármi rosszat mondani arról, amit ír.

Ez a könyv nekem kevés újdonságot hozott, de persze én szerencsés vagyok. A végzettségem révén tanultam természetvédelmet, tisztában vagyok a fenntartható fejlődéssel, a környezet-gazdaságtannal, a kihalási spirálokkal. Ráadásul az egyetemen is oktatok egy kurzust, ami erről is szól. Ennek ellenére Sir David fontos dolgokról beszél. Ráadásul tényleg nem az ő fejéből pattant ki mindez, az olvasó megtalálja benne a megfelelő tudományos cikkek hivatkozását. Viszont épp ezért fontos a könyv, hiszen ő az az ember, akire talán hallgatnak mások, és elhiszik mindazt, amiről a könyv szól. A szélesebb olvasóközönség, a pékektől a politikusokig.

Az első rész azt mutatja be, hogyan hanyatlik a biodiverzitás, és itt éreztem egy pici hiányt, mert (látszólag) kicsit újrahasznosított sok korábbi anyagokat (persze, ez valahol cél is volt), és olyan volt, mintha az életrajzi könyvéből venne át részeket. A jövő felfestése a második rész, míg a megoldási javaslatokat írja meg a harmadikban. A filmet még nem láttam, de valaki azt mondta, hogy ez mind szép és jó, de nem foglalkozik társadalmi, gazdasági szempontokkal. Ez az írott verzióban megvan, szóval én teljesnek éreztem, és bár valóban kicsit idealizált a helyzet, de mégis azt mondja, hogy talán van esély egy jobb jövőt építeni.

Ami az egyetlen negatívum, az a terjedelem és a szerkesztés. 300 oldalból 50-en jegyzetek vannak, irodalom, ábrajegyzék és kislexikon. Ilyesmi a régi könyvekben sosem volt, és nem is volt rá szükség. A 250 oldalnyi szövegben sok a rajz, ami néhol felesleges, és nem segít a szöveg megértésében, tehát egy kékbálna rajza, vagy egy Thomson-gazelláé szép, de semmit több. Plusz másfeles sortávval írták, így a nettó szöveg alig 150 oldal. Én olvastam volna még tovább és még részletesebben.

Ennek ellenére a filmet és a könyvet kötelezővé tenném mondjuk a gimnáziumokban, hogy talán az Y, Z, vagy akármilyen generáció fejébe is átmenjen az üzenet. És hát Attenborough tényleg olyan ember, akinek a hitelességgel sosem lesz gondja, érdekesen tud mesélni, és fontos amiről beszél. Szóval remélem a következő években minden nap úgy kelek majd fel, hogy a világ egy kicsit jobb hely miatta.

!

Rika Ponnet: Csak veled

„A népszerű belga pszichológusnő az emberi kapcsolatok, és azon belül a szerelem, az összetartozás dinamikáját, mechanizmusát, struktúráját elemzi könyvében, és arra a következtetésre jut, hogy újra hinni kell a romantikus szerelemben és merni kell szerelmesnek lenni."

belga – magyar nyelvű – párkapcsolat – társas kapcsolatok


Nit_a_>!

Botton és társai azt tanácsolják, hogy aki tartós kapcsolatra vágyik, az ne az érzelmeire, hanem a praktikus dolgokra koncentráljon. Íme az általa elképzelt ideális forgatókönyv: mielőtt párkapcsolatba lép egymással a két jövendőbeli partner, tegyenek le egymás elé egy mindenre kiterjedő pszichológiai kérdőívet, és vessék alá magukat alapos pszichológiai vizsgálatnak. Az érzelmek vezérelte választáshoz képest sokkal jobbak az esélyeik a tartós kapcsolatra és a boldogságra, ha hasonló beállítottságúak, és a jövővel kapcsolatban is megegyeznek a várakozásaik. Bottonék ehhez még azt is hozzáteszik, hogy 2100-ban mindez már nem hang- zik majd viccként.

A ráció, mint a párkapcsolattól való félelem előli menedék 38. oldal

Rika Ponnet: Csak veled a romantikus szerelem visszatérése

!

Tom King: A Vízió

„A szintezoid ezért visszatér az alapokhoz abba a laborba, ahol Ultron megalkotta őt, hogy fegyverként használja a Bosszúállók elleni harcban. Ezen a helyen lázadt fel eleve elrendelt végzete és gyilkos szerepe ellen. Ezen a helyen döntött úgy, hogy igenis jobbá, többé válik: emberré lesz.

Itt építi meg őket. Virginiát, a feleségét. A kamasz ikreket, Vivet és Vint. Hasonlítanak rá, és öröklik az erejét is. És arra vágynak, amire ő: a mindennapiságra, a normális életre. Vagy már nem is vágy ez, hanem egyenesen megszállottság?"

család – képregény – magyar nyelvű – szuperhős


Disznóparéj_HVP IP>!
Tom King: A Vízió

DISCLAIMER
Csillagozni nem fogom, mert én fordítottam.

Adott ez a Vízió, aki egy – sóhaj – szuperhős. Ha már neked is herótod van a szuperhősöktől, pacsi, tesó, én már nagyon bele vagyok fáradva a sok sztreccsruhás amcsiba és az ő problémáikba (és azok kényszeres, látványorgiákba torkolló kielemzésébe és kizárólag pofozkodással lehetséges megoldásába). Ezek között a héroszok között is egy ilyen aránylag tökéletesen érdektelen figurának láttam a Víziót.

Se nem ember, se nem izgi robot, Ultron lázadó csodafegyvere a Bosszúállók ellen? HAGGYUKMÁ.

Aztán előáll @Vladi és ilyet szól: „A Víziót neked kéne fordítani.” Hát kacagtam, mondván, ugyan miért? Se nagy Marvel-szakértőnek nem számítok, se szuperhős rajongónak, mi közöm van nekem ehhez? De ő csak kötötte a zöld ebet a karóhoz, mondván, „dehogynem neked kell, ez hozzád való történet”.

Nem hittem el, de mondom, jó, beleolvasok. És hát TEJÓISTEN

A Propheta című regényembe írtam egy karaktert, nevezzük Fájdalomnak, aki egy kezdetleges konstrukciójú mesterséges intelligencia, egyfajta robot, aki fellázad a hozzá hasonlók ellen és a szabad akaratú emberek mellé áll. Erre több oka is van, mind spoiler, és a lényeg a lényeg, hogy rengeteg szenvedéshez vezet a döntése, mégis, a történet folyamán egyre közeledik az emberekhez, hasonlóvá válik, sőt, hasonlóvá szeretne válni, ami pedig újabb és újabb szenvedés forrása számára. Eközben vált nevet Örömre, hiszen szenvedni emberi dolog (olyannyira, hogy az órgörög ember szó és az ógörög könny szó etimológiailag rokon szavak).

És miről is szól Vízió története? Hát, Vízió fellázad az őt fegyvernek megalkotó Ultron ellen és a szabad akaratú emberek mellé áll. Erre több oka is van, mind spoiler, és a lényeg a lényeg, hogy rengeteg szenvedéshez vezet a döntése, mégis, a történet folyamán egyre közeledik az emberekhez, hasonlóvá válik, sőt, hasonlóvá szeretne válni, ami pedig újabb és újabb szenvedés forrása számára…

Hát ja, ez a kötet illik hozzám. :D

Ráadásul megdöbbentően izgalmassá és érdekessé varázsolja Vízió karakterét – Fájdalom tulajdonképpen nyer magának egy családot a regényemben, akármilyen elcseszett csapat is az, Vízió pedig szó szerint alkot magának egyet. Hiszen mi lenne emberibb dolog a családnál? Rigorózusan eljátsszák az emberiességet: leülnek vacsorázni, pedig nem esznek, iskolába járnak, pedig tudnak mindent, elmennek étterembe, ahol fizetnek azért, hogy NE hozzák ki nekik a megrendelt kaját… Mindent elkövetnek, hogy emberiek legyenek.

Szó szerint. Mindent.

És ez csak újabb szenvedés forrása.

Embernek lenni fáj. Mind tudjuk ezt, akik beleraktunk már pár évet ebbe a projektbe, főleg, ha átéltük azt, amikor kikerül valaki a szülői ház oltalmából és önmagában kell szembenéznie a viharral. Ezért szörnyű látni, ahogy Vízió és a családja belesétálnak ugyanebbe a viharba, arcukon kedves, boldog mosollyal, szívükben ártatlansággal: mi már tudjuk, hogy nekik ez most rossz lesz (mint ahogy mindenkinek rossz), és megütik magukat, és fel kell kelniük, és meg kell bocsátaniuk, és bízniuk kell egymásban, és nem szabad titkokat tartaniuk… mert mégis csak döbbenetes pusztító erejű robotok. És amikor egy ilyen lény szenved, akkor ott mindenki másnak is nagyon, nagyon, NAGYON rossz lesz.

És mégse az elkerülhetetlen katasztrófa miatt szurkolunk Vízióéknak. Nem azért akarjuk megvédeni őket a csapásoktól, hogy ne robbanjanak a világ képébe. Hanem azért, mert magunkra ismerünk – mi is ugyanilyen ártatlanul és vidáman robogtunk bele a homályba és megváltozva tértünk vissza belőle.

Embernek lenni fáj.

És őszintén, ha tudod előre, akkor talán nem vállalod? Megéri az élet ennyi fájdalommal?

Az élet csak álom.

Amikor lassan hat éve ilyenkor gépekre kötve ébredtem, tízesével tömték belém a tablettákat és szívkatéterezést kaptam a szülinapomra (igen, ez pontosan az, aminek hangzik), akkor totálisan így éreztem, és szembe kellett néznem a a kérdéssel: mi marad utánam, ha felébredek ebből az álomból? Arra jutottam, hogy ha az álom elenyészik, a fájdalom marad csak, és az, amire az tanított. Azt továbbviszed. Az álmot pedig elmossa az első kávé.

Vízió viszont egy félisten. Nem tud felébredni.

És ő tudatosan vállalja, fájdalmastul, mindenestül, tiszta szívvel, mosolyogva. Ez tökösebb, mint Superman vele született ereje, Batman vagyona vagy bármilyen Marvel hős pofozkodása.

Erről szól ez a történet a leginkább. A családról. A szeretetről. Az átlagosságról (illetve az átlagosság illúziójáról), a kis megalkuvásokról és azok áráról. Fájdalomról és Vízióról. Rólam és rólad. Arról, mit jelent embernek lenni.

Figyelmeztetlek: ha a történet fáj, az nem a történet hibája. Embernek lenni fáj.

9 hozzászólás
!

Stephenie Meyer: Midnight Sun – Éjféli nap

„A feledhetetlen történet Edward élményein keresztül friss, de tagadhatatlanul sötét csavart kap. Találkozása a gyönyörű és rejtélyes Bellával hosszú vámpíréletének legmeglepőbb, ugyanakkor leggyötrőbb élménye is. Miközben megismerjük Edward múltjának magával ragadó részleteit és belső életének összetettségét, megértjük azt is, hogy miért ez a találkozás lett élete legmeghatározóbb küzdelme. Mégis, hogyan követhetné a szívét, ha ezzel veszélybe sodorja szerelme életét?"

21. század – amerikai – Amerikai Egyesült Államok – amerikai szerző – énregény – fantasy – férfi főszereplő – ifjúsági – iskola – kisváros – kortárs – középiskola – magyar nyelvű – mitológia – regény – romantikus – sorozat része – vámpír – Washington (állam)


Klodette>!
Stephenie Meyer: Midnight Sun – Éjféli nap

Amikor az ember azt hinné, hogy az Alkonyatról már nem lehet több bőrt lehúzni, akkor természetesen Meyer bejelenti, hogy végre megírta az évek óta húzódó Éjféli nap kötetet, ami tulajdonképpen nem más, mint az Edward szemszögéből elmesélt/újramesélt Alkonyat.
Hazudhatnék, hogy ez nekem mennyire tetszett, de kicsit már unom, hogy az írónő nem tud semmi újat kitalálni, ráadásul minden negatív vélemény ellenére nekem ő az egyik kedvencem, de azért elszakadhatna már attól, hogy újra és újra megírja azt a történetet, amivel anno befutott.
Persze még így is fényévekkel jobb volt az Egy életem, egy halálom nemcserélős, zöld almás sztorinál, amit ki nem álhattam, de ami sok, az sok!
Persze Edward örök kedvencem, sokaknak első nagy könyves szerelme volt és nem tagadom nekem is, de most valahogy idegesített, hogy mennyit képes az önmarcangolásra, borúsan merengeni a múlton, mintha ő kérte volna, hogy vámpírrá változtassák.
Nem kellett volna meglepjen, hogy mennyire utálja magát és azt, amivé lett, mert én mindig-mindvégig láttam benne a jót, szóval ez számomra annyira érthetetlen volt mindig is.
Bella az ő szemén keresztül viszont sokkal érdekesebbnek, szerethetőbbnek tűnt, amit mindenképp pozitív értelemben értek. A csetlései-botlásai sem bizonyultak olyan idegesítőnek.
A plusz jeleneteket imádtam. Sokkal többet láthattuk a Cullen családot és ez vitte nálam a prímet. Ők a kedvenc könyves családom és a dinamikájuk megosztó, főleg Rosalie és Jasper különcsége miatt, mégis nem lehet őket nem szeretni.
Jasper még így is keveset szerepelt, legalábbis szerintem. Sajnos számomra ő az egész sorozat egyik legelhanyagoltabb karaktere. :(
Alice és Emmett viszont meglepően sokszor felbukkantak. Vicces volt és roppant nosztalgikus.
Jó volt látni és szintén jobban megismerni a Denali-klánt és persze Tanyát, akit anno Edward is említett már az első kötetben, de akkor annak még senki sem tulajdonított túl nagy jelentőséget.
A baseball meccs még mindig nagy kedvencem. Egyszerűen képtelen vagyok megunni, sőt meg merem kockáztatni, hogy az a sorozat egyik legkiemelkedőbb jelenete az egész, négy kötet alatt.
Ott mindenki olyan menő, laza és végre kicsit elfeledkezhetünk arról, hogy vámpírok, mert inkább tűnnek egy tipikus családnak, némi extra szuperképeséggel…;)
A másik óriási favoritom meg persze Bella első találkozása a Cullen családdal. A legjobban az tetszett, hogy mennyire emberinek tűntek, amikor lázasan készülődtek és izgultak, hogy minden rendben legyen.
Remélem, hogy Meyer most már magára talál és előrukkol valami újjal, nem pedig ezt a kötetet fogja megint elénk tárni, csak éppen nem tudom…mondjuk Esme szemszögéből. Azért az már jócskán túlzás lenne!
Nem mondom, van még bőven potenciál ebben a világban, hiszen ezerszer említettem már a Volturit és a többi… hiszen tudjátok.
Összeségében tehát: a nosztalgia élmény miatt megérte elolvasni, meg a helyére került pár kirakós darabka, amit eddig nem ismerhettünk, hiszen mindig-mindent Bella szemén át láttunk, de azért ennél többet ne nagyon várjunk tőle.
A világot nálam megint csak nem váltotta meg, de rajongóknak kötelező, Team Edward fanoknak szintén.

Ennél is bővebben pedig:https://klodettevilaga.blogspot.com/2021/01/konyvkritik…

!

Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

„Augustine-t, a zseniális, idős asztronómust csak a csillagok érdeklik. A tudós évek óta elszigetelt kutatóállomásokon él, és az eget tanulmányozza, hogy felderítse az univerzum létrejöttét. A mostani állomásán, egy sarkvidéki kutatóbázison viszont katasztrofális eseményről kapnak hírt, és evakuálják a dolgozókat, ám Augustine makacsul megtagadja a munkája félbehagyását. Nem sokkal a többiek távozása után felfedez egy rejtélyes gyermeket, Irist, és észreveszi, hogy a rádiófrekvenciák elnémultak. Magukra maradtak."

21. század – amerikai szerző – csillagászat – Északi-sark – filmadaptáció – katasztrófa – magyar nyelvű – regény – sarkvidék – sci-fi – űrkutatás – űrutazás

Trailer: https://www.youtube.com/watch…


Dyta_Kostova IP>!
Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

Nagyon szép, lírai igényességű szöveg, lassú, már-már eseménytelen cselekmény. Az egész kötet filozófiai hangvételű, nem az a lényeg, ki hová mikor megy, hanem hogy az élet végénél visszatekintve el kell számolni a cselekedeteinkkel. Nincs arról szó, hogy jó volt-e az illető vagy rossz, ettől még a vége úgyis halál, inkább afelől közelít a regény logikája, hogy megérte-e azt az életet választani, amit. Ez igaz a magányos csillagászra és az űrhajó legénységére egyaránt.
Akkor miért nem 5 csillag?
Mert igényem lett volna néhány válaszra, noha tudom és értem, hogy nem ez a lényegi eleme ennek a kötetnek. Ez egy sci-fibe bújtatott lélektani regény. Nem is igazán vártam el, hogy majd lelepleződik a nagy rejtély, de azért egy hangyányi kis utalás jó lett volna, hiszen off Nyilván ez már egy másik történet kezdete lenne, de azért csak érdekelt volna. Nem szeretem a függővégeket, azt sem, hogy „az olvasó fantáziájára van bízva”. Ne bízzák rám, majd írok én olyat, ami a fantáziámra van bízva, mások könyvében szeretem egyértelműen tudni, mi a szitu.:(
Tehát ez a hiány kissé bosszantó, de csak fél csillag mínuszra érdemes, mert ritka az ilyen szépen formált szöveg, és nagyon nagy igényem volt már rá, hogy ilyesmit olvassak.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!