Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Wisinger István: Pulitzer

„Ez a klasszikus, szenzációhajhász zsurnalisztika ugyanakkor ösztönözte az amerikai demokrácia és média fejlődését: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikai nép előtt, és ez sok esetben új törvények elfogadásához is vezetett."

dokumentumregény – magyar nyelvű – magyar szerző – sajtótörténet


WerWolf>!
Wisinger István: Pulitzer

A díjról már sokat hallottam, de csak pár éve tudtam meg, hogy ki kölcsönözte hozzá a nevet. Pulitzer József, magyar-zsidó születésű amerikai újságíró és laptulajdonos volt, aki 1847-ben, Makón látta meg a napvilágot. A legenda szerint, mindösszesen öt dollárral a zsebében érkezett meg Amerikába, és harcolt az amerikai polgárháborúban. Majd pár évvel később már egy saját lapkiadót vásárolt, ami megteremtette számára a lehetőséget, hogy nagyot álmodhasson.
Wisinger István a dokumentumregényében megpróbálta megmutatni az embert az újság mögött, és azt az életutat, melyet bejárt Pulitzer. A hírnévhez nem kevés munka kellett, amiről nem írtak az újságok…
De hogyan is lett abból az öt dollárból sajtócézár hazánk fia? Hogyan sikerült neki a veszteséges lapokat felvirágoztatnia és nyerseségessé tennie? Mi kell ahhoz, hogy egy 15 000 példányszámú lapból több mint 700 000 példányra növelje az eladásokat?
Bár, a kötet lapjait olvasva, nem jöttem rá, hogy mitől is volt Pulitzer más mint a többiek, és mitől volt a The World jelentősebb újság, mint a többi, legalább betekintést kaphattam a sajtómágnás mindennapjaiba. Az biztos, hogy se rokonomnak, se főnökömnek nem kívánnék egy hozzá hasonlót Viszont Wisinger István dokumentumregénye megmutatta azt is, hogy milyen állapotok uralkodtak a XIX. és XX. századfordulóján a médiapiacon, és hogy milyen hatással volt a “sárga újságírás”, azaz az álhírterjesztés az ország közhangulatára és politikai nézeteire.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/10/wisinger-istvan-pulitzer/

!

Ali Smith: Ősz

„Ali Smith regénye lírai meditáció a barátságról, a változó világról, a bizonytalan jelenről és arról, milyenek a hétköznapok a Brexit miatt kettészakadt szigetországban, ahol még egy egyszerű útlevél-megújítás is abszurd komédiának tűnik."

Brexit – kortárs – magyar nyelvű – művészet – ősz – politika – posztmodern – rasszizmus – regény – skót szerző


Evus>!
Ali Smith: Ősz

Elisabeth harmincas művészettörténészként végzett átlagos brit felnőtt. Ahogy generációjának legtöbbje albérletben él egyedülállóként, néha hatvanas éveiben járó édesanyjánál dekkol és idejét gyerekkori barátjánál a 101 éves Daniel Glucknél tölti.
Gluck mély álomban tölti napjait, de Elisabeth kitartóan ül mellette és olvas fel könyveiből, elmélkedve közös múltjukon, néhol az ő, néhol Daniel álmában járva, ahol a két jó barát újra együttlehet. Daniel ismerteti meg Elisabethet Pauline Boty elfeledett brit pop-art műveivel, ezzel beemelve a művésszé válás és egyes művészek újrafelfedezésének témáját, amely már ismerősen cseng előző Hogy lehetnél mindkettő című regényéből. Daniel, Elisabeth életében egy biztos pont, nem úgy mint a körülötte lévő őrült világ. Történetünk a Brexitet követő napok, amikor minden kicsit a fejére áll. A faluban nem köszönnek egymásnak az emberek, a gyűlölködés, a felerősödő nacionalista erők szélsőségesen jelennek meg a mindennapokban és szereplőink életében, például Elisabeth édesanyja lázadó tizenévesként esik neki a felhúzott kerítsek mellett állomásozó határőrökre, míg Elisabeth mintha igyekezne az egészen kívül maradni, de nem tud, hiszen ő is a rendszer része, már az új útlevél megigénylésivel is szembesülnie kell az új szabályokkal: kiderül, hogy nem megfelelő méretű a feje és a szeme sem áll középen, ahogy az szükséges egy érvényes útlevél készítéshez… sőt a haja is a fején van, ami szinte már főben járó bűn.
Ali Smith szürrealista valósága egyszerre kacagtató és elszomorító. Daniel álmában élő hullaként jelenik meg egy strandon, elszigeteltségben és megszégyenített állapotban. Álmában feltörő képek és történetek főleg a hatvanas évekhez köthetőek Pauline Botyhoz.
A két idősíkot, a jelent és a múltat, az itteni valóságot az álom világával a művészet és Daniel Gluck köti össze. Egy csodás barátság története, amely rövidsége ellenére, nem egy gyorsan elolvasós könyv.
Persze lehet gyorsan olvasni, de értő olvasással olvasni Alis Smith-t nem egy gyors tevékenység. A tőle már megszokott nyelvi játékok, a lírai énjének erős jelenléte, a központozás hiánya néha megköveteli egy-egy mondat, fejezet újraolvasását. A realista részek között mindig feljön egy szürreális fejezet. Az egész könyvre jellemző ez a fajta polaritás, akárcsak a Brexitet.
Engem kifejezetten foglalkoztat a Brexit, azt gondolom olyan történelmi esemény, amely nem csak a briteknek volt hatalmas pofon és meglepetés, hanem az egész világnak. Egy hatalmas felkiáltójel a Föld lakosainak, hogy kezdjük elveszíteni a kontrollt, a média megvezet minket, és hiába vagyunk ezzel tisztában, beleegyezően bólogatunk és generációkat meghatározó kérdésekről engedjük, hogy helyettünk mások döntsenek.A Brexit utáni események nem múltak el. A 2016-os brit probléma ma már globális, a polaritás, a szélsőségek felerősödése sosem látott mértéket ölt.
A történet nem Brexites, csupán egy történelmi eseményt követő közhangulatot ábrázoló sztori. Nem fogsz benne tényeket olvasni, vagy állásfoglalást. Előfordulnak kissé didaktikus részek, felsorolások, amely csak tovább erősítik a könyv hangulatát. Hatalmas, néhol ijesztő áthallásokat olvastam ki a magyar valóságra vonatkozatva. A fél könyvet ki lehetne jegyzetelni , kiplakátolni vele az utcákat.
Egyetlen dolog zavart, hogy volt benne olyan poptörténeti utalás, amit nem értettem, így kicsit utána kellett olvasnom, de hát így tanul, fejlődik az ember. Újra kaptam egy csomó inspirációt filmekhez, képekhez.
Ali Smith ezzel indítja négy részes különálló regényekből álló sorozatát, a négy évszakhoz kötődően, melyek mindegyike a Brexit után játszódik. Az Ősz valami elmúlása de valami új kezdete is, ahogy írja is Smith utolsó mondatában: “A nyirkosságban és a hidegben, egy bokron, amelyikmirha bevégezte volna, még most is ott van egy teljesen kinyílt rózsa.És nézd meg a színét”.

!

Jodi Picoult: A két út könyve

„Dawn mindent tud a halálról – legalábbis ebben a hitben él. Hospice-dúlaként segíti
a betegeit, hogy helyrehozzák a múlt hibáit és befejezzék félbemaradt dolgaikat, hogy
megbékélve léphessenek át a túlvilágba. (…) A könyv fejezeteiben Dawn két lehetséges jövője bontakozik ki egymás mellett, és mindkét jövőképben feltárulnak a rég eltemetett titkok és kételyek.”

amerikai szerző – Egyiptom – kortárs – magyar nyelvű – női főszereplő – regény


Benedek_Eszti>!
Jodi Picoult: A két út könyve

Az írónő zseniálisan ötvözi a szerelmi szálat az egyik legmisztikusabb és érdekfeszítő hellyel, a kvantumfizikával és az olyan komoly elemekkel, mint a halál és a család.
Egy végtelenül összetett és csodálatos valamit alkotott, amit képtelenség letenni. Hiszen tegye fel a kezét az, akit nem foglalkoztatott már legalább egyszer életében az ókori sírkamrák és a hieroglifák? A múmiák és a mumifikálás?

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/jodi-picoult-a-ket-ut-konyve/

!

Szántó Dániel: Egy pap vallomása

„Egy hitében megrendült katolikus pap.
Egy megszállott elme kísérlete, elevenen eltemetett kísérleti alanyokkal.
Egy őrült nyomozás, ahol nem az elkövetőt kell megtalálni, hanem az áldozatokat.
Egy kiégett nyomozó és egy törtető nyomozónő küzdelme, miközben az óra kérlelhetetlenül tovább ketyeg…”

Budapest – krimi – magyar nyelvű – magyar szerző – nyomozás – papság – regény


Ngie>!
Szántó Dániel: Egy pap vallomása

Kezdjük az elején: Horváth Mihály atya, hitében megrendült pap olyan emberi ésszel szinte fel sem fogható kísérletbe kezd, amit elsőre még a rendőrök sem tudnak igazán hova tenni. A regény legelső kulcs jelenete egyben szerintem az egyik legerősebb jelenete is, Mihály atya és Budai Viktor közti párbeszéd végtelenül izgalmas, és közben garantált, hogy Viktorral együtt az olvasó is meghökken és megborzad Mihály atya mondataitól. Vannak azok a filmek, amikor nem bírod nézni (vagy mert a képi világ undorít el, vagy mentálisan megterhel, ami történik), de mégsem bírod levenni róla a szemed – na ez az érzés engem végigkísért a könyvön. Az Egy pap vallomásában nem kell várnunk, hogy megtörténjen a bűneset, az első pillanattól adott: egy fiatal lány és egy pap fekszik valahol két koporsóban, és arra várnak, hogy Budai Viktor vajon képes lesz-e megtalálni őket. A feszültség ott lapul a levegőben, és hajtja az olvasót, hogy végigolvasva a regényt megtudja, mi lesz a két áldozat sorsa. Sőt, valahol Budai Viktor személyében is egyfajta áldozatot követünk, aki próbálja az elébe állított rejtélyt kibogozni. És akik olvasták már, pontosan tudják, hogy ezen a három szereplőn kívül még sokan kerülnek az események kereszttüzébe, sokkal több történet bontakozik ki, mint amire talán a legelején számítanánk.

A címből is sejthető, hogy a regény egyik központi témája a vallás lesz. A szerző nagyon sok szereplőn át hozza be a különböző vallási kérdéseket és témákat, amik szerintem nagyon jól működtek. Annak ellenére élveztem a témát és ezeket a részeket a regényben, hogy én magam nem vagyok vallásos.

A regény másik nagy erőssége az írói stílus. Könnyed, olvasmányos és még valahogy a leírások alatt is úgy pörögtek az ujjaim alatt az oldalak, mintha párbeszédeket olvasnék. Nekem tetszettek a csavarok, tetszettek az elrejtett utalások. Sok gondolat visszaköszönt több oldalon, sokszor nagyon szépen álltak kontrasztba vagy párhuzamba egymással.

Amit kicsit negatívként éltem meg olvasás közben, hogy Budai Viktor ki van kiáltva a legjobb rendőrnyomozónak, akit Magyarország látott, és végig követ el apró és nagyobb hibákat. Ezt kicsit nehezen tettem helyre magamban, mert persze ő is ember, ő is hibázik, de egy-két jelenetnél azért csóváltam a fejem. A másik negatív nálam a regény lezárása volt, kicsit hirtelen ért véget bennem, de ez lehet írói húzás is, spoiler.

Nagyon bírnám, ha Dani tényleg átugrana más műfajba alkotni, mert a krimi nem a kedvenc műfajom, és tőle nagyon szívesen olvasnék olyan műfajban, ami közelebb áll hozzám!

A szerzővel online beszélgettünk az írásról és az Egy pap vallomásáról, amit vissza lehet nézni: https://youtu.be/1qA2HPZdpcA

!

Leiner Laura: Bízz bennem

„Egy év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett, hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt, ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt, ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedőket választ…"

21. század – barátság – bullying – humoros – ifjúsági – játék – kamasz főszereplő – kortárs – középiskola – magyar nyelvű – magyar szerző – Magyarország – női főszereplő – nyár – regény – romantikus – sorozat része – szóbeli bántalmazás – táborozás – tánc – verseny


Ananiila>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Nagyon kellett ez nekem. A sok nehéz témájú, stílusában nekem nem fekvő könyvek után ez egy könnyed nyári fuvallat volt.
Az előző trilógia nem volt kedvenc, de ebből pont azok a dolgok hiányoznak, amiket az előzőekben felróttam az írónőnek.
Igazi leinerlaurás könyv jóval kevesebb picsorgással és ismétléssel. Gördülékeny jól megalkotott sztori a szokásos szereplőkkel, mert azt azért nem mondanám, hogy Sára, Vivi, Dominik és Rajmund egyedi lenne, ó nem, ők simán behelyettesíthetők az előző LL regények szereplőivel. De sebaj, én ugyanis nem várok mást. Tökéletes kikapcsolódás volt ez a történet. Egy kicsivel több humort elviselnék a folytatásban, azt most szinte csak a kommentek hozták.

!

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság

„Jonas Jonasson új regényében egy kreatív svéd reklámszakember cége, az Édes a Bosszú Rt. vállalja különféle sérelmektől szenvedő ügyfelei részére a bosszúállás lebonyolítását – a törvényesség határain belül.
Egy fiatal fehér nő és egy fekete fiú a cégtulajdonos segítségével szeretne bosszút állni az életüket tönkretevő, gátlástalan neonáci műkereskedőn. De ahogy megszokhattuk már a svéd író történeteinél, ez nem olyan lesz egyszerű.”

festészet – humoros – kortárs – magyar nyelvű – regény – skandináv – svéd – svéd szerző


Kabódi_Ella P>!
Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság

„Történeti távlatból nézve a modernizmusnak ugyanis vitathatatlan képessége van a feltámadásra. Annyiban különbözik a főnixmadártól, hogy az utóbbi mindig változatlan alakban teremti újjá magát. Amikor azonban a művészet támad fel hamvaiból, senki nem tudhatja, mi lesz belőle.”

Nemes egyszerűséggel azzal kezdeném, hogy nagyon régen nem nevettem ennyit egy könyvön sem, mint Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság c. regényén. Az első cirka tizenöt-húsz oldalt konkrétan végigröhögtem-kuncogtam-bazsalyogtam-hahotáztam. Én mondjuk szeretem ezt a fajta különös, talán kissé pihentnek nevezhető humort, de Jonasson valóban hihetetlenül szórakoztató, ugyanakkor éleslátó és kritikus is.

Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent őszi újdonság az első könyvem volt az írótól, ám biztosan nem az utolsó. Ha nagyon lényegre törően akarom kifejezni magam: Jonasson megvett magának kilóra. Stílusa kacagtatóan üde és friss, akár egy csokor harmatosan szedett menta. Finom iróniába csomagolt élcei egyenesen a százas kör közepébe találnak, és az aktualitásokra reflektáló társadalomkritikája tökéletesen közérthető. Hiányzik belőle a backmani idealizmus. Jonasson kétségkívül a ma embere. Éles, tárgyilagos, szúrós, de az abszurd komikumra való hajlama rendkívül szerethetővé teszi. Mindent ezen a szűrőn keresztül igyekszik tálalni az olvasóinak, mert elsősorban mulattatni akar, és nem tanítani.

Az Édes a Bosszú Részvénytársaság egy képtelen történet egy fehér lányról, és egy fekete fiúról, akik revansot akarnak venni az életüket megkeserítő, túlzó nemzeti ideákat valló, begyöpesedett műkereskedőn. Ebben segítségükre van egy kreatív reklámszakember, aki legális, céges kereteken belül végzi a bosszúállást, pénzért, megbízásra, és egy maszáj harcos, aki történetesen javasember is. A vége felé felbukkan még egy nyugdíjazása előtt álló, ennélfogva nem túl lelkes nyomozó is, aki tulajdonképpen felteszi a pontot az i-re ebben a nem mindennapi mesében. Kusza, annyira nem sokszereplős, de sokrétűen szerteágazó regény. Majdhogynem Ádámtól és Évától indul, ha szabad így kifejeznem magam. Nekem az afrikai szavannákon játszódó jelenetek tetszettek a legjobban, illetve a maszáj javasember karaktere nevettetett meg a legtöbbször. Talán ezt a szót még sosem írtam le értékelésben, de fenomenális volt! Váratlan fordulatokban, frappáns megoldásokban nincs hiány, ezzel pedig jó párszor kizökkenti, és meghökkenti az olvasót. A humora nagyon egyedi, de szerintem nem éri el azt a határt, amitől már fárasztónak lehetne nevezni. Abszolút pontossággal adagolja a poénjait, mindent a megfelelő helyen és időben. A hangulat egységesen fesztelen és laza.

Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: milliókat érő festmények, törzsfőnökök és gyógyítók, üzletemberek és ügyvédek, nációk és nácik, faék egyszerűségű alapigazságok, áfonyalekvárral elkövetett bűntettek, csalás, lopás, puszta véletlen, egy kétes céllal meglepetésszerűen felbukkanó nőstény kecske (mert határa azért mindennek van!), humor bőséggel, és persze: tehenek. Ez utóbbiak elsősorban, mint fizetőeszköz jelennek meg, tápértékük, illetve tejet adó pozitív tulajdonságuk ezen sorok között nem kap kiemelt szerepet. Viszont megtudhatjuk, hány tehénbe kerül egy megdöbbentően váratlan mozgólépcső a szavanna kellős közepén, effektíve, és hogy ez hány további tehenet hozhat a konyhára. Az ötlet természetesen a maga képtelenségében zseniális, ennyit elárulhatok.

Mindent összevetve nagyon úgy néz ki, hogy Jonas Jonasson egy haláli pofa, és személyében új kedvenc írót avattam. Az Édes a Bosszú Részvénytársaság c. regénye pedig azon könyveim sorát fogja gazdagítani, amiket valószínűleg többször elő fogok venni életem során, amikor egy kis jókedvre ácsingózom. Például így ősszel, amikor hetekig csak sötét van, meg hideg és eső, nem tudok elképzelni jobbat, mint bekuckózni a pihe-puha fehér plédem alá a kanapén, és a kedvenc zombivadászos bögrémből forró cseresznyés-csokoládés teát kortyolgatva elrötyörészni egy mulattató, élvezetes, vérpezsdítően fergetes történeten. Mindenkinek ajánlom, aki felhőtlen szórakozásra, jóízű nevetésre vágyik.

Az eredeti bejegyzés a blogomban található:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/10/jona…

!

Vivien Holloway: Mint az óramű

„– Woolf Langton senkivel sem törődik, aki nem a drágalátos családjához tartozik, higgyen nekem – a szavaiból csak úgy csöpögött a méreg. – Winie talán megpróbálkozik vele egyedül, de kudarcot fog vallani.
– Nem lennék ebben olyan biztos.
– A közhiedelemmel ellentétben Winie Langton csak egy lány. Nem mindenható, és nem is érinthetetlen. Nekem elhiheti.”

humoros – kaland – magyar nyelvű – magyar szerző – sorozat része – steampunk


Wee IP>!

– Az utolsóban lesz – dohogta. – Biztos vagyok benne.
– Akkor menj el az utolsóig, és nézd meg – indítványoztam, de csak felhorkant.
– Épp ez a lényeg. Ha odamegyek, hogy megnézzem, nem lesz ott.
– Igen – nyögtem, miközben felfeszítettem egy újabb fémajtót, mely magas hangú nyikorgással engedett. – Direkt változtatja a helyét, hogy veled kibabráljon.

4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Lazarus Langton · Winie Langton
!

Tamsyn Muir: Gideon, a Kilencedik

„A Császárnak nekromanták kellenek.
A Kilencedik Ház halottidéző hercegnőjének pedig egy rettenthetetlen kardforgató.
Gideonnak van egy jó kardja, pár izgi szexlapja, meg a hócipője, ami megtelt már az élőholt rendek baromságaival.
A lovaglány ugyanis eddigi életét halottimádó apácák, csontvázszolgák és ősöreg szektások között töltötte, így bármire hajlandó lenne, hogy végre kiszabadulhasson a rendház szolgaságából és beállhasson a Dominicus naprendszer Császárának fényes seregébe. Úrnője és egyben gyermekkorának megkeserítője azonban csak egyetlen feltétellel hajlandó útjára engedni…"

antihős – fantasy – halál – harcosok – horror – humoros – kortárs – LMBTQ – Locus-díj – mágia – magyar nyelvű – női főszereplő – regény – rejtély – sci-fi – sorozat része – új-zélandi szerző – űropera – űrutazás

Bár még én sem olvastam, de nagyon birizgálja a fantáziámat, így én őt ajánlom ebben a hónapban. Lessétek meg itt, hogy szerkesztőtársaim milyen olvasnivalókat válogattak novemberre!
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol


Siriane P>!
Tamsyn Muir: Gideon, a Kilencedik

Nehéz erről a könyvről értékelést írni, baromi sok minden kavarog bennem az utolsó oldalak után. Előre irányozva: ez mindenképp olyan könyv, amit a teljes élményhez többször kell elolvasni… és megérdemli a könyv a totálisan maximális csillagot, minden hibájával együtt és azok ellenére.
Mert hibák, azok azért akadnak bőven. Vagy, ha nem is feltétlen hibák, de olyan apróságok, amik zavaróak az olvasás közben, és kizökkentik néha az embert az élményből.

Először is: Gideon. Hihetetlen karakter, imádom. Viszont ha nem úgy kezdődne a könyv fülszövege, hogy "a lovaglány ugyanis, akkor gondot okozott volna az elején, hogy akkor ő kicsoda-micsoda, hiszen meglehetős fiús stílusa van, fiús neve van, és még szexlapjai is… Konkrétan egyszer be is csuktam a könyvet és megnéztem elöl-hátul, hogy én vagyok a hülye, amiért női főszereplőt vártam férfi helyett? :D Persze, ez csak egy kezdeti döccenő, átlendül rajta az ember, csak elsőre furcsa volt. off
A környezet volt a másik, ami engem az első oldalakon összezavart. Igazság szerint én valamilyen apropónál fogva egy alapvetően „klasszikus” fantasyt vártam off, de ezt kábé az első mondatban kilőjük az űrbe – szó szerint is. :) Különös keveréke a világ a klasszikus fantasy elemeknek, a modern, általunk ismert dolgoknak és a sci-finek. Emiatt az elején folyton kizökkentettek az anakronisztikus kifejezések, míg nem sikerült belehelyezkednem a könyvbe, hogy itt bizony végig ezekből építkezünk.
A fentiek röviden összefoglalva: ez a könyv még véletlenül sem az, amire számít az ember. De a jó értelemben. :D

Az előző gondolat folytatásaként: jó lett volna megtudni többet a világról, a hátteréről, a történelméről. Baromira részletes leírások vannak, a könyv első részében néhol annyira aprólékosan van bemutatva minden, a környezet, a helyszínek, hogy többször kaptam azon magam, hogy a figyelmem elkalandozott, és nézzük újra, hol vesztettem el a fonalat…? Közben meg a világ lényegi részével kapcsolatban csak homályban tapogatózunk (ez később is zavaró elem), nem tudni, miért alakult ki ez a régi-modern keverék élet, miért különülnek el ennyire a Házak, hogy passzol ebbe a nekromancia például. Egy darabig bennem valamiféle világvége dolog formálódott off, de az sem stimmel, hiszen űrben vagyunk, plusz más téren meg sci-fibe illően használják a modern dolgokat, és egy sima kád számít ósdi különlegességnek pl. (Ezzel szemben meg a lőfegyver az elavult… a karddal szemben?)

Mindazonáltal remekül vannak ötvözve a sci-fi, fantasy elemek a horrorral és a krimivel. A nyomozás, a rejtvények megoldása szuperül lett felépítve, izgalmas, és valahol itt következett el az a pillanat, mikor már nemhogy nem kalandoztam el, de nem akartam letenni a könyvet. :D A rejtélyek és az egymással való versengés közepette egy dolog zavart hihetetlenül, ez viszont már spoileres az eseményekre nézve.
spoiler
Néhol azt éreztem, hogy nagyon sok karaktert mozgat a történet, és mivel mindenkinek van vezetékneve, keresztneve, titulusa, háza, beceneve, meg ki tudja, még mije, és ezeket felváltva használta az írónő úgy kábé folyamatosan, ezért néhol bizony vissza kellett lapozzak a névlistára hogy akkor most melyik Háznak a kijét vegzálják épp? spoiler
A nyomozást illetően, végig élveztem, hihetetlenül jól volt adagolva a feszültség, a nyomok, a kulcsok, szörnyek és a többi, remekül terelte a gyanút a karakterek között a szerző, hogy mikor kire érdemes gyanakodni, aztán mindig azzal történt valami, hogy ja mégse. Ezzel együtt a könyv vége hihetetlenül összezavart. Minden gondos információadagolás mellett úgy érzem, esélyünk sem volt olvasóként megfejteni a rejtélyt (és itt utalnék vissza a nem túl bő világépítésre, amit fentebb írtam). Csavarnak csavar, méghozzá hatalmas, de egy krimi attól igazán jó, hogy utólag rájön az olvasó hogy tényleg, ha minden kétértelműséget jól értelmezett volna, akkor…. Nos, ez itt hiányzott. Nem kaptuk meg a kulcsinformációt. Bár szuper csavart és hihetetlen lezárást kaptunk, nekem ez csalódás volt emiatt – ezzel együtt egy csomó elejtett nyom és félinformáció nem állt össze, aminek viszont össze kellett volna. Talán ezeknek egy részére még kaphatunk választ később, de gyanítom, közel sem mindenre.
Viszont pontosan emiatt írtam fentebb, hogy ez a könyv bizony nem egyszerolvasós, mert bár minden hiányzó infót biztosan nem találunk meg többedik olvasásra sem, de vannak olyan elemek, amik felett elsőre elsiklik az ember, vagy másképp értelmezi, mert nem tűnnek fontosnak, vagy nem úgy. Most a véleményem megírásához lapozgattam vissza, és bizony kapásból találtam ilyet. :)

Gideon és Harrow párosát imádtam, a karakterek fejlődése nagyon szépen volt végigvezetve, ahogy kettejük viszonyának változása is. Emiatt egy idő után már sejthető volt a vég-végkifejlet (ha nem is pont ebben a formában), de még így is szívbe markol.
Ugyanakkor… az epilógus érdekesen előremutat a második kötetre, és vannak benne félmondatok, amik sejtetni engednek ezt-azt. spoiler

Összességében: imádom, várom a folytatást, és Gideont a népnek!!!! :)


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!