Sikerkönyvek

Rovatgazda
!

Jason Segel – Kirsten Miller: Otherworld

„A játékba belépő valamennyi érzékszervét elárasztják az addig elvetendő ingerek: lát, hall, tapint, szagol és ízlel. Itt nincsenek törvények, megszegni való szabályok. Ezért ejt rabul és tesz megszállottá a Másvilág nevű virtuális valóság. És aki egyszer megízleli, nem akarja majd abbahagyni, mert ez egy tökéletes világ!”

amerikai szerző – disztópia – ifjúsági – kaland – magyar nyelvű – regény – sci-fi – virtuális valóság


Utószó_blogger>!
Jason Segel – Kirsten Miller: Otherworld

A történet főszereplője Simon, aki örömmel fogadja az új játékszoftvert, a Másvilágot, de örömét elhomályosítja, hogy gyerekkori legjobb barátja és titkos szerelme, Kat körül valami határozottan nincs rendben. Nem akarok spoilerezni, de lényeg, hogy a történet nagyrészt a Másvilágban játszódik, ami egy veszélyes, de sokoldalú világ, és nagyon-nagyon hasonlít az OASIS-ra. Mert hogy a regény nagyon sok ponton kapcsolódik a Ready Player Onehoz, olyannyira, hogy képtelen voltam elvonatkoztatni ettől a történettől, pedig könyvben nem is olvastam, csak filmben láttam.
Csakhogy az Otherworld kapott egy kicsit sötétebb színezetet, és a Ready Player Onehoz képest jóval több a mondanivalója. Az Otherworld ugyanis gyakorlatilag már az élethez való jogát is megkérdőjelezi az embernek, nem is beszélve arról, hogy a Másvilág teremtményei is felvetnek egy különös problémát a mesterséges intelligenciával kapcsolatosan, nevezetesen, hogy uralkodhat-e a teremtő a teremtményein, és hogy mitől élő valaki vagy valami. A Másvilág belső konfliktusai, és a játék sajátos működése az, ami szerintem igazán nagy erőssége a regénynek, a világépítés lett tehát az, ami elviszi a hátán a könyv többi részét.
Mert hogy a cselekmény szerintem nem mindenhol annyira pörgős, különösen az indulást éreztem egy kicsit nehézkesnek. A való világ ugyanis kezdetben elég unalmas hely, miközben a Másvilágban olyan gyorsan pörögnek az események, hogy nem is igazán tudom beleélni magam egy-egy szituációba, mert máris újabb akadályokba ütköznek a főhősök. Az viszont nagyon izgalmas volt, hogy időről időre kiszakítja valami Simont a Másvilágból, és így az olvasónak is ott kell hagynia a játékot, ami állandóan arra emlékeztet minket, hogy bármilyen izgalmasnak is tűnik a játék, az nem a valóság.

Bővebb értékelés a blogomon: https://www.utoszo.hu/2020/09/20/jason-segel-kirsten-mi…

1 hozzászólás
!

Annie Ernaux: Lánytörténet

„1958, Franciaország. A vidéki kispolgári családból frissen szabadult tizenhét éves Annie először tölt el egy éjszakát egy fiúval. A fiú számára teljesen jelentéktelen esemény felforgatja a lány életét. Annie Ernaux önéletrajzi ihletésű regénye egy nyomozás története, amelynek során a szerző kíméletlen őszinteséggel igyekszik tetten érni jelenlegi énje születését, miközben az írás folyamatát és nehézségeit is pontosan dokumentálja.”

1950-es évek – 20. század – felnőtté válás – francia szerző – Franciaország – kortárs – magyar nyelvű – regény

Beleolvasó: https://magveto.hu/media/kiadok/pdf/139484167.pdf


Kitabu_hu P>!
Annie Ernaux: Lánytörténet

Mindenki életében elég fontos
mérföldkő a szüzesség elvesztése. Van aki vár, van aki túl akar csak esni rajta, és sajnos sokan akaratukon kívül kénytelenek megválni tőle.
Az azonban vitathatatlan, hogy tudva vagy tudatt alatt ez az esemény az egész további életre kihatással van.

Annie Ernaux önéletrajzi ihletésű regénye ötven év távlatából eleveníti fel a nagy napot, annak előzményeit és leginkább a következményeit.
Az önbizalomhiányos lány, aki anyja elnyomó, túlféltő szeretete alól 19 évesen szabadul először, hamar olyan érzéseket vél felfedezni magában, amik a nyári tábor vezetőjének karjaiba sodorják. Leginkább passzív, kihasznált résztvevője az aktusnak, ám ő ezt tévesen természetesnek és mély szerelemnek véli.
“(…) nem emlékszem, hogy bármit is érzett vagy főleg gondolt volna. A lány az ágyon egyszerűen asszisztált ahhoz, ami történik vele (…)”
Függője lesz a férfi utáni vágyakozásának, akinek menyasszonya van és egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy Annievel mi történik. A lánynak nem csupán az érdektelenséggel, hanem a többi társuk ítéletével is számolnia kell, ami bizony cseppet sem együttérző.

Idősebb korában kezdi analizálni addigi életét és saját magához való viszonyát, mindezt az ominózus eseménnyel kezdve, aminek hosszútávú hatásaival nagyon nehéz volt szembesülnie.
Komoly önértékelési problémák, evészavar, menstruációs problémák, és még hosszasan sorolhatnám a
gondokat, amiket az elfolytott érzéseivel okozott magának.
Nem mellékesek a hosszú-hosszú elvesztegetett évek, amiket egy olyan ideálnak való megfelelésre pazarolt, aminek semmi köze nem volt az igazi vágyaihoz, és olyan útra vitték ami soha nem lett volna az övé.

Az írásban találta meg önmagát, s azt hiszem ennek a könyvnek az alkotási folyamata igazi terápia volt neki, amiben talán megtalálta a feloldozást az utólag hibának vèlt döntéseiért.
“(…) nem az a fontos, ami történik, hanem az, hogy mit kezdünk azzal, ami történik.”

Önmagunk megismerése egy életen át tartó tanulás, hiszen minden életszakaszban újabb kihívásokkal találkozunk, amik vagy megtörnek bennünket, vagy megerősítenek.
Szerettem ez a történetet, rengeteg fontos gondolatot jegyeztem fel magamnak belőle.
Amiben biztos vagyok, hogy a kamasz lányomnak a kezébe fogom adni, amikor eljön az ideje!

!

Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok

„Sibata Oszamu és a fia, Sóta számára a munka egyet jelent a lopással. Szupermarketekbe, trafikokba járnak portyázni, hogy beszerezzék az alapvető léthez szükséges dolgokat. Egy nap hazafelé menet figyelmük megakad a kicsi Jurin, az ötéves kislányon, akit a szülei kizártak a lakásukból. Oszamu képtelen tétlenül nézni, hogy a gyermek a hideg éjszakában fagyoskodik, ezért hirtelen ötlettel úgy dönt, hazaviszi a családjához.”

21. század – család – filmadaptáció – japán – Japán (ország) – magyar nyelvű – tolvaj

A könyvből 2018-ban készült film.
Trailer: https://www.youtube.com/watch…

Én ezt a könyvet ajánlom erre a hónapra új olvasmányélménynek. :) Szerkesztőtársaim ajánlásait itt tudjátok meglesni: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol


FuszFanni>!
Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok

Családnak nevezhető-e az a közeg, amiben nincs jelen az egymás iránti szeretet és tisztelet, csupán azért, mert rokoni kapcsolatok fűzik a tagokat egymáshoz? Ezzel szemben, tekinthető-e családnak az a közeg, ahol szeretik és tisztelik egymást, de nincsenek fellelhető rokoni szálak – hacsak nem Ádám-Évára visszavezetve.
Ezzel párhuzamban erkölcsi kérdések is felmerülnek a 235 oldalban, mind a lopás kérdéskörére fókuszálva, legyen az akár bolti lopás, mint a címben is előkerül, akár családi kötelékek ellopása, ugyanis semmi sem csak fekete és fehér. Gondolhatja azt az olvasó egészen a történet végéig, hogy amit a család tesz, az rossz, és ekkor megjelenik egy másik nézőpont, ami más megvilágításba képes helyezni mindent, és felveti a kérdést: vajon tényleg rosszat tesznek?

https://book-trail.blogspot.com/2020/09/koreeda-hirokaz…

!

Vámos Miklós: Dunapest

„Csillagos ház volt 1944-ben a Pozsonyi 38., a vele egybeépített 40. pedig svájci védettségű is. Történelmi alakok, Carl Lutz, a svájci alkonzul és Raoul Wallenberg, a svéd követségi titkár is felbukkannak a regény során – ők ketten egy közepes város teljes lakosságát kitevő embert mentettek meg 1944-ben. A ház valós lakóinak (Hatvany Lajos, Szép Ernő, Heltai Jenő) vagy képzeletbeli tulajdonosainak sorsa révén fiction és non-fiction kígyója szétválaszthatatlanul tekeredik össze Vámos Miklós legújabb könyvében – jelenné téve azt, ami múlt.”

2. világháború – Budapest – kortárs – magyar nyelvű – magyar szerző – regény


Zsuzsi_Marta P>!
Vámos Miklós: Dunapest

Nagyon megörültem, mikor olvastam a hírt, megjelent Vámos Miklós új regénye. Nevezhetem őt a kedvenc magyar kortárs írómnak, a korábban olvasott kitűnő művei alapján.

Az öröm még nagyobb volt, mikor végre nemcsak hír, hanem valóság is lett a regényből, és végre nekiláthattam, hogy személyes tapasztalatot szerezhessek róla. A témaválasztás igazán vonzó, és ahogy a szerző írja a bevezetőben: Fiction és non-fiction szeszélyes gubanca.

Történelmi, irodalmi, várostörténeti, építészeti visszatekintés, megemlékezés, emlékállítás – nagy alapossággal és igényességgel kidolgozott fejezetek szólnak a vérkorszak szereplőiről, áldozatairól, történéseiről. Mindezt a Pozsonyi út 38-40. szám alatt található épületre fókuszálva idézi fel az író.
Pár éve volt szerencsém egy szervezett, városnéző túra keretén belül személyesen is bejárni az impozáns épület egy részét, így nem volt idegen a helyszín maga, ahol a regény főbb jelenetei játszódnak.

Több szálon fut, ám egymással szorosan kapcsolódó a cselekmény, időbeli váltakozással, több fejezetre tagoltan. Az Angliában élő, francia származású Linda, aki magyar férje halála után felkerekedve Budapestre látogat. Megismerkedik az említett ház tövében üzemelő Dunapark kávéházban három magyar fiatallal, egy huszonéves, nehéz sorsú lánnyal, Tóth Julival, aki kezdő képzőművész, valamint kér fiatalemberrel, Kádár Ákossal és Vas Danival, egyikük zenei szakíró, míg a másik egy könyvkiadó szerkesztője. A Dunapark kávéházban találjuk hármukat, majd megjelenik Linda – megismerkednek vele, egymással.

Közben kirajzolódik az épület múltja, története, lakói és azok élete, sorsa a II. világháborúban. Hofstätter Béla, az építtető, aki maga is a ház lakója volt, és a II. világháború üldözöttje, áldozata; továbbá Báró Hatvany Lajos, Szép Ernő, aki testvéreivel ott talált menedéket, a ház védettnek számított egy ideig, és megjelenik a két embermentő Carl Lutz, Raoul Wallenberg is a történetben.

A remek témaválasztás, gondos felépítés, nagy kidolgozottság ellenére nekem mégis csalódás ez a mű. Többnyire untattak a jelen szereplőiről szóló fejezetek, túlírtnak éreztem őket, és habár a négy szereplő nem tekinthető soknak, mégis túlzottnak, fárasztónak éreztem történetüket, alig vártam, hogy a történelmi szálon haladjunk tovább. Minden bizonnyal a sok trágár szó használata is közrejátszott ebben, melyek – feltételezem – a lazaságot, jófejséget hivatottak hangsúlyozni, ugyanakkor számomra éppen közönségessé tették a regény ezen fejezeteit.

Olyan érzésem volt, mintha két író művét olvastam volna váltakozva.
A Dunapest nem csatlakozott a kedvenc Vámos-regényeimhez. Kár érte, mert a téma adta magát, és a de erre az alkotásra is igaz a mondás: a kevesebb néha több!

8 hozzászólás
!

Gina LaManna: Apró bűneink

„Huszonnégy órával később holttestet találnak az esküvő próbavacsorájának a helyszínén. Nem kétséges, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett. A kihallgatások során pedig mind a négy nő bevallja, hogy ő követte el a bűntényt. Egyedül.
A rendőrség számára egyértelmű, hogy hazudnak, de vajon miért?
Csak ez a négy nő tudja a választ.
És egyikük sem árulja el…”

amerikai szerző – gyilkosság – magyar nyelvű – regény – rejtély – thriller


Pink_dinosaur P>!
Gina LaManna: Apró bűneink

Thriller, egy olyan műfaj aminek a neve az angol „thrill” szóból ered, ami borzongást jelent..
Na hát ez a könyv mindent, csak borzongást nem nyújtott. A könyv hátulján olvasható tartalom teljesen átveri az olvasót.
Ez a történet nem volt más, mint egy túlzott dráma, hosszú oldalakon keresztül elnyújtva. Megismertük négy nő – csak a külvilág felé – tökéletes életét, és másról se olvashattunk csak a problémáikról. Egyedül a fejezetek közötti kihallgatások szolgáltak bármi információval a gyilkosságról, de ez is inkább csak jobban összekuszálta a dolgokat.
A két csillagot is csak a végén lévő váratlan fordulat miatt kapja meg.

!

Brandon Hackett: Eldobható testek

„2338-ban a Föld már csak emlék. A világ Melvin Kadeknek, a Naprendszer leggazdagabb emberének és az emberi civilizáció megmentőjének jövőjét követi. A Naptevékenység drasztikus megváltozásának fenyegetése miatt a milliárdos technológiai befektető még évszázadokkal korábban meghirdette az Exodust, azt az elképesztő léptékű űrprojektet, amelynek révén az emberiség a Jupiter és a Szaturnusz lakhatóvá tett holdjaira, valamint több ezer aszteroida belsejébe tervezett mesterséges életterekbe költözött.”

gyilkosság – hard sci-fi – jövőben játszódik – jövőkutatás – magyar nyelvű – magyar szerző – nyomozás – regény – sci-fi – társadalmi sci-fi – transzhumanizmus – űropera – űrutazás


kvzs P>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

„A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál”.
Nagyon szépen, több oldalról és helyzetből körüljárja a regény a fenti idézetet, illetve azt, hogy a legjobb szándék sem segít a nehéz döntések meghozatalánál, és nem ment fel a tetteink következményei alól. Nehéz döntésekkel, és fontos eldöntendő kérdésekkel ugyanis teli van a regény. Ami nagyon tetszett, az az, hogy ezeket soha nem fekete-fehérben mutatja meg Botond, hanem rávilágít, hogy bizony a szürke a világ alapszíne. Nincs abszolút igazság, abszolút jó, hanem mindenkinek saját igazsága, és saját élete van. És bizony nem lehet mindenkinek minden egyszerre jó, szükség van áldozatokra is. Ezt pedig nem könnyű mindig elfogadni.
Emellett nagyon szépen megjelenik a történetben a mi és ők örök ellentéte, a másság, a fejlődés, vagy a fejlődéstől való félelem kérdéskörei.
A cselekmény folyamatosan pörög, néha olyan érzésem volt, mintha egy akciófilmet „néznék”. Ezt a mozgalmasságot segítik a rövid fejezetek és az egyre sorakozó dilemmák.
A befejezés után maradt egy-két kérdés még bennem, de összességében azt tudom mondani, hogy Botond megint egy, az aktualitásokra reflektáló, kiváló regény írt.

!

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

„(…) ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek.”

amerikai – amerikai szerző – fantasy – gyilkosság – horror – kortárs – Locus-díj – magyar nyelvű – magyar szerző – misztikus – nyomozás – regény – sorozat része – történelmi fantasy – történelmi fikció – viktoriánus


Noro >!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

The League of Extraordinary Gentlewomen, Alan Moore második legjobb képregény-sorozata nyomán szabadon. A szerző fogott néhány mindenki által jól (és egy kevésbé) ismert „viktoriánus rémtörténetet”, kiemelte a bennük mellékesen bemutatott, áldozatként megjelenő, vagy éppen teljesen kihagyott női karaktereket, majd hagyta őket kibontakozni. A történet egyaránt olvasható nyomozós kalandregénynek, vagy az eredeti művekre reagáló meta-fikciónak is. Megtudjuk belőle, hogyan élték meg e hölgyek azt, hogy tudományos kísérletek alanyaivá váltak, és miképpen próbálnak alkalmazkodni egy olyan világhoz, amely szörnyetegnek tekinti őket (és bizonyos értelemben talán minden egyes nőt, aki nem elégedett a sorsával).
Goss eközben játszik a szöveggel is: hagyja, hogy szereplői belebeszéljenek a narrációba, és nem csak jellemvonásaikat dolgozza ki, de előadásmódjuk alapján is megkülönbözteti, hogy mikor ki meséli az eseményeket. És ha a stílusban időnként egyik vagy másik nagy előd (Wells vagy Shelley) hatása sejlik fel, valószínűleg az sem a véletlen műve.
A történet alapjai ismerősek lehetnek, hiszen ehhez hasonló viktoriánus homázs-egyveleget már mások is alkottak, és a Whitechapel-gyilkosságoknak sem tíz feldolgozása született. off És őszintén szólva a megoldásban egy kissé csalódtam, mert ennél bonyolultabb végkifejletre is megvolt a potenciál. De a lényeg itt a karakterek reakcióiban rejlik: hogyan dolgozzák fel a személyes érintettséget, hogyan élik meg azt, hogy képesek segíteni magukon és másokon? Az egész egy kicsit olyan, mint egy szuperhős-csapat eredettörténete: nem az ellenfél a legfontosabb, hanem a csapaton belüli dinamika, márpedig az nagyon ígéretes.

3 hozzászólás
!

Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

„Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat, vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni. A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni.”

gyermek- és ifjúsági irodalom – magyar nyelvű – olasz – olasz szerző – regény – vakság


csak_olvass P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Az Én és a cseresznyefa egy csodálatos olvasmány, mely bár egy betegségről szól, mégsem nyomasztó és fájdalmas jelleggel ír róla. Egy csodálatosan erős és nagyszerű kislányt ismerhetünk meg a lapokon keresztül, akinek bátorsága intő példa lehet mindannyiunk számára. Nem a veszteségről szól, hanem sokkal inkább az élet himnusza. Megható, imádnivaló történet, melynek olvasása közben szem nem marad szárazon. Teljes szívemből ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, Mafalda történetét egyszerűen ismerni kell.

Bővebben itt olvashattok a könyvről: https://csakolvassblog.blogspot.com/2020/09/paola-peret…

4 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!