Sci-fi

Rovatgazda
!

Sziasztok, az új Merítésben most is, mint mindig, a közelmúlt tartalmaiból válogattam.

Válogatás a karcokból:
– Beszélgetés nemrég moziba került Ad Astra című filmről. – https://moly.hu/karcok/1328246 @Hackett
– Hamarosan megjelenik új kiadásban Asimov Űrvándor sorozata, ami a fiatalabb közönséget célozza meg. – https://moly.hu/karcok/1333204 @Gabo_SFF
– Előrendelhető Octavia E. Butler Xenogenezis-trilógiájának második része, az Átváltozás. – https://moly.hu/karcok/1335891 @Agave_Könyvek
– Idén nem osztották ki a Zsoldos Péter-díjat:


>!
pinter_bence I
Sci-fi

Idén nem osztották ki a Zsoldos Péter-díjat. A zsűri indoklásának részlete:

„Ennek oka elsősorban az, hogy a megjelent írásművek idén nem hozták a science fiction nemzetközi trendjeinek színvonalát, a Zsoldos-díj ugyanakkor a hazai magas színvonalú tudományos fantasztikus írásainak díja. Jóllehet a zsűritagok egyenként és közösen is kialakították a rangsort, azonban az alaposan kidolgozott szakmai szempontok alapján egyik munka sem érte el a 90%-os értékelést.”

Itt az egész:

https://www.facebook.com/groups/354792234586263/permali…

46 hozzászólás
!

„Van egy nagy puskád de azt már elfelejtetted, hogy csak akkor lehetsz biztonságban egy nagy puskától, ha odateszel valamit magad és a puska közé.”

A Luna sorozat második részében tetőpontjára ér a Holdat uraló öt családi vállalat politikai ármánykodása, és kirobban a nyílt háború.


>!
Riszperidon P
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Imádlak Ian, 5 csillag a négyzeten! Há' micsináltál ember?
Ha az első részt imádtam akkor erre nem tudok mit mondani. Az ehhez képest lassú volt, folydogált, és a végén odabacott, nem kicsit. Ez? Ha már az elsőt is a vízhez hasonlítottam, akkor ezt a részt azokhoz a folyókhoz tudom amiken nagy nyugisan evezel, és egyszer csak az egyik kanyarulat után raftingra váltasz, és nem tudhatod, hogy utána egy nyugis szakasz jön, vagy a zuhatag spoiler és véged. Annyi fondorlat, fordulat. Mindenki mindenki ellen, mindenki valakivel, valaki valakivel, senki senkivel. Sokszor nagyon kellett figyelnem, hogy most mi is van. Kinek mit kíván az érdeke. Csak kapkodtad a fejedet. Nem tudom, a drága író mit hoz ki ebből a végére, de ha így tartja a színvonalat, akkor az utolsó résznél valakinek le kell fognia olvasás közben!
Lucasinhot az elején nagyon rühelltem, de szép jellemfejlődést mutatott be, Ariel még mindig egy szipirtyó, Marinara is kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valami a befejező kötetben, és hát szép jó napot kérem szépen, de beköszön egy új Corta, méghozzá elég komolyan, valamint Robson is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Tetszik, hogy a Mackenzie-k vegyesek, de változatlanul a Corták a szívem csücskei.
Nem tudom, mi lesz a vége,de egy biztos, ahogy a könyvben is mondják: „Akármi is lesz ebből, az már soha többé nem lesz a régi Hold”

14 hozzászólás
!

„Mindannyian tudták, hogy ez csak szimuláció, de láttam, ahogy a pulzusuk rendesen megugrik, amikor megpillantották a kavargó ködből kibukkanó első nyurgát nyugati irányban, ahogy lassú, dübörgő lépésekkel megindul a terraformáló felé.”

A Frontvonalak sorozat negyedik részében Andrew Grayson kalandjai folytatódnak, csapatával olyan renegátok nyomába ered, akik a földi invázió előtt nem sokkal elmenekültek és magukkal vittek számos felbecsülhetetlen értékű hadihajót.


>!
Sai_home
Marko Kloos: Renegátok

Bevallom, kevesebbre számítottam, nem fárad ki a negyedik részre sem, hozza a megszokott színvonalat.

Vannak ugye ezek a sokrészes military-sorozatok, ahol az ember már előre tudja, hogy a könyvben nem oldódik meg semmi, minden könyv csak egy következő lépés a nem létező vég felé, akármeddig lehet húzni. Itt is erről van szó, az egész könyv pár hét eseményeit írja le, ahol egy látszólag tök fölösleges misszió viszi a fő szálat. Ennek ellenére érdekes, akciódús, drukkolunk a „jóknak”, spoiler, érthetőek a stratégiák, követhetőek az események.

Grayson altiszt vidáman éldegél, távol a fronttól, végre hátradőlhet, nem keresi a bajt és a baj sem kopogtat az ablakán. Itt le is zárhatnánk a történetet, de háború van, a nyurgák már a spájzban vannak, lépni kell és ő az egyik legjobb nyurga-gyilkos-szakértő, nem hagyhatják ki a jóból. spoiler

Ebben a könyvben kicsit kevesebb lett a harc, kicsit több a moralizálás arról, hogy a hadsereg a vak parancskövetésével teljesen alkalmatlan az emberiség megvédésére. Nosztalgiázhatunk a korábbi részekről, mindent eszünkbe juttatnak. Pont azt hozza a Renegátok, amit hoznia kell ahhoz, hogy semerre se tartson, de mégis haladjon előre és kíváncsi legyek a következő részre is.

1 hozzászólás
!

„Hiszen egyértelmű, hogy mindenkinek mások a génjei, akkor pedig miért akar mindenki ugyanúgy kinézni?”

A Harmónia bemutat egy olyan világot ahol teljesen eltörölnek minden betegséget. De meddig terjed ki az ember felelőssége és lehetősége a saját teste fölötti rendelkezésben?


>!
Zsola
Itó Projekt: </Harmónia>

A könyvben bemutatott világ érdekes továbbgondolása magának a disztópia fogalmának. Igazából ez maga a megtestesült utópia, amit csak és kizárólag maga az emberi gondolkodás, vagy inkább az ember emberi mivolta változtat disztópiává. (Ugye? Minden csak nézőpont kérdése.) Olyan világ ez, ahol öregedés és betegség nélkül lehet élni, ahol a magas életkor elérése (leszámítva azt a néhány balesetet, ami még előfordulhat) mindenkinek biztosítva van. Csupán azt kell szem előtt tartani, hogy a tested nem a tiéd, hanem a közösségé, a rendszeré, azaz nem használhatod belátásod szerint. Köteles vagy óvni vigyázni rá és nem veszélyeztetheted azt. Cserébe az orvosi nanotechnológia és maga a társadalmi rendszer biztosít számodra mindent, ami csak kell a tökéletes és boldog élet megteremtéséhez. Viszont az emberi akarat, a vágy amelyet a lélek irányít nem így működik. Ahogyan a könyvben is szerepel, működése nem logikus, mert hát valljuk csak be ilyenek vagyunk mi emberek, ha elérünk valamit még többet esetleg valami mást akarunk, akkor is, ha ezért feladunk egy szinte makulátlan életet. Ebből logikusan vonja le az író azt a következtetést, hogy a tökéletes utópiát csak és kizárólag úgy lehet elérni, ha megszabadítjuk az embereket a lelküktől. Ez a felismerés rettentő szomorú, (de sajnos igaznak tűnik) annál is inkább mert ezután többé már nem beszélhetünk emberiségről.

1 hozzászólás
!

„Mindenkinek tetszik, amikor a tékozló fiú visszatér, kivéve azt, aki az ő pizsamájában alszik.”

Minek is nevezzük? Krimi, sci-fi, sakkregény, alternatív történelmi fantazmagória, politikai szatíra, szerelmes regény, zsidó sorsregény, nabokovi ihletésű játék a nyelvvel? Michael Chabon 2007-ben megjelent, számos díjat elnyert könyve elmés és különös egyben.


>!
gyuszi64
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Irodalmi igényű, szép stílusban megírt, hatásos regény. A fülszöveg korrekt: „Krimi, sci-fi, sakkregény, alternatív történelmi fantazmagória, politikai szatíra, szerelmes regény, zsidó sorsregény, nabokovi ihletésű játék a nyelvvel”, de azt hiszem, épp ez a nehezen kategorizálhatóság a (pici) probléma számomra. Mintha sokat markolna a szerző… Mert sci-finek sci-fi ugyan (alternatív történelem), de éppen csak díszlet a fantasztikum; vagy épp krimi is a regény (nem hiányoznak a kötelező elemek: váratlan/szerencsés események, hirtelen finálé), de azért olvastam már jobb bűnügyi könyveket. Talán még a stílus, az irodalmi érték az, ami kiemeli a művet, ez tűnik a legerősebb jellemzőnek. Chabon nagyon jól ír, kétségtelen, hogy a könyv unikum – bár az aprólékos leírások számomra néha lelassították a regényt.

Nagyon szellemes volt a röpködő nagy zsidó nevek beleszövése a történetbe (Zamenhof, Lasker, Mendel), romantikus a kifutó szerelmi szál, és aztán értek nagy meglepetések is. Például a 180. oldalon Steinitz, Nimzovics és Réti Richárd (mind a sakkozók legszűkebb elitjéhez tartozik) felsorolásakor gyanút fogtam, és valóban: Steinitz és Réti is zsidó származású volt, nem is tudtam eddig.

Egyébként a sakk erős szerepe végig jót tett a regénynek, mint egykori versenysakkozó jelentem hitelesek az események-játszmák-történetek. Egyszer el is olvadtam: „Landsman látja, hogy egy régi kiadású, keményfedeles Tarrasch az, alighanem a Háromszáz sakkjátszma (364. oldal)”. Hát, ez az 1895-ös könyv ott virít az én otthoni polcomon is, igaz, orosz nyelvű kiadásban. :)

A sci-fi körében új színt hozott a könyv, a súlyosabb olvasnivalók közé tartozik.

!

„Belevaló huszadik századi nagyapám egyszer levetette a saját testét – egyetlen életének porhüvelyét – egy hídról, egy gumikötél végén. Hihetetlen kínokat állt ki kezdetleges fogorvosi rendelőkben. Nap mint nap autópályákon utazott, vezérlőnyaláb nélkül, és a puszta létét rábízta teljesen idegen emberek bizonytalan vezetési képességeire, akik primitív, folyékony robbanóanyaggal hajtott járművekben száguldottak el mellette.”

Mik is a dettók? Hogy @vicomte értékeléséből idézzek: A dettók nem mások, mint a valóSzemélyek rövid, egy napos élettartamú, de érző és gondolkozó (bár nem is mindig emberformájú) másolatai, amelyek helyettük elvégzik azokat a feladatokat, amelyekhez a gazdájuknak nem fűlik a foga, vagy legalábbis nem a saját bőrében szeretné az adott élményt megtapasztalni.


>!
Morpheus
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Már régóta vadásztam a könyvre, de amíg nem jöttem rá, hogy csak egyes könyvtárakban vannak meg egyes könyvek, addig nem sikerült. De most végre igen, és egyetlen dolgot tudok írni, ami nem tetszett, a hossza, időnként ugyanis feleslegesen eltötymörgött, nem beszélve a rengeteg párhuzamos szálról, ami szükséges volt, de megsokszorozta az oldalakat. Ez azonban nem von le semmit a zsenialitásból, amely maga az alapötlet, és mindaz, ami egy nyomozás ürügyén kibontakozik előttünk. Először is itt vannak a gólemek, amelyek ugyanúgy agyagból készülnek, mint az eredetiek, és tulajdonosuk emlékezetével, személyiségével rendelkeznek, akik ugyan a nap végén széthullanak, de mielőtt ez megtörténne, visszatöltik tapasztalatukat az eredetibe. Így egy nap akár tíz napot is meg lehet élni, az egyik dolgozik, a másik tanul, a harmadik nyaral, a negyedik bevásárol… Már ez önmagában is megérne egy történetet, de ahogy még előrébb és előrébb hajózunk a lehetőségek dirac-tengerén, egészen a világ pereméig, ahol mit is találunk? Ez jó kérdés, magam sem vagyok benne biztos, majd mindenki eldönti, aki elolvassa.
A tudományos részét is jól tudtam követni, és azt a benyomást keltette bennem, hogy amit ír, az korrekt.
Szóval remek történet, örülök, hogy végre elolvashattam.

1 hozzászólás
!

„Mert nincs kis dolog. Ahogy nincs kis élet sem. Egy rovar, egy pók élete éppen olyan nagy, mint a magáé, és a magáé éppen olyan nagy, mint az enyém. Az élet az élet. Maga is épp annyira akar élni, mint én.”

Elszállt, késői Dick-regény, őrült és mitikus egyben.


>!
Lunemorte MP
Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász

Ősi korokon és életeken át süllyedtem le az ősóceán mélyére. Eltemetett helyeken jártam rothadó hullákkal karöltve, akik maradásra invitáltak. Megmagyarázhatatlan magányt, leírhatatlan félelmet, jeges hidegséget és fojtogató lidércnyomást érzek, ha erre gondolok. Talán nem véletlenül kerültem a mélységbe. Talán nem véletlenül keresem végső elkeseredésemben a cserepeket eszeveszetten…Talán azok az egyetlen társaim, talán csak ők az igazán létezők. Vagy nem. Nézném a csillagokat, ha lenne rá időm. Idő…Időm a végtelen tenger. Én vagyok a galaktikus cserépgyógyász…

3 hozzászólás
!

„Onnan tudod, hogy teljesen tönkrevágtad az életedet, hogy az egész világod egy szarkupaccá válik, és az egyetlen személy, aki szóba áll veled, a számítógépes rendszered mesterséges intelligenciája.”


>!
vicomte P
Ernest Cline: Ready Player One

Már a nosztalgia sem a régi…

Ha azt nézem, hogy mit idézett meg ez a könyv – a ’80-as évek szellemet – akkor akár lehettem is volna a célcsoport.
De nem lettem. Nagyon nem…
Pedig, mivel alig egy évvel vagyok fiatalabb az írónál, és kb. 10 éves korom óta, amikor az első pénzbedobós játékgépek megjelentek, lenyűgöztek a számítógépes játékok, és ’80-as évek filmjei és zenéi is vagy közel állnak hozzám, minden adott volt, hogy felpattanjak a nosztalgiabiciklire és kiélvezzem a geekség bennfentes örömeit.

De eléggé émelyegtem attól, ahogy Cline nagykanállal tömte le a torkomon a ’80-as évek (főleg) amerikai nerd- és popkultúráját. Ennyire szerintem tinédzserként sem voltam kocka, mostanra pedig az egykori rajongóból inkább lettem kritikus, aki legfeljebb elnézően mosolyog, hacsak nem megrökönyödve bámulja a legtöbb dolgot, amelyekért kamaszként még lelkesedett.
És ezért a könyvért is legfeljebb 30 éve lelkesedtem volna, nagy kár (csak viccelek!), hogy nem akkor íródott…
Mert hogy ez egy YA disztópia, annak az általam ismert összes ismérvével: van benne egy rakás meg nem értett tinédzser, akik a VR-ben hót menőnek számítanak, de egyébként a való világban kapcarongy szinten vannak, és szociofóbiások és nem is csak csipetnyit szociopaták is. Van egy nagy gonosz, pénzéhes és velejéig korrupt megatársaság, ami azért nagy, gonosz és velejéig korrupt, mert csak. És persze egy többszintes KÜLDETÉS, aminek a végén ott vár a győztesre a dollármilliárdokat érő VR vállalat, a virtuális örök élet, meg a rendszergazda varázskastélya. Szóval, minden lúzer geek nedves álma.

És ez volt a legnagyobb bajom ezzel az egész koncepcióval: az, hogy nem csak fanfic, de gátlástalan, (ön)kritikátlan fanservice is, ami a tényleges tartalmához és a Coelhot megszégyenítően mély mondanivalóhoz képest rohadtul túl van nyújtva és írástechnikailag sem hoz többet, mint a kötelező minimum.
Ennyi ötletből lehetett volna írni egy ütős novellát, ha a jól megrágott tanulság helyett valami másra fut ki a sztori, vagy esetleg egy kisregényt, egy alaposabb világleírással és több interakcióval a szereplők között.
Cline viszont igazi fanboy, aki fanficet írt a ’80-as évekről, gyenge, sok helyen durván logikátlan cselekménnyel, és nem túl hiteles, a Mary Sue / Gary Stu szintnél épp hogy csak két grádiccsal magasabbra kalibrált karakterekkel.
Ettől még a könyv fogyasztható, de nekem ekkora mennyiségben émelygést okozott…

15 hozzászólás
!

„Blaine emlékezett rá, milyen furcsának, sötétnek, atavisztikusnak és nemesnek tűnt Hull fennkölt halálválasztása. Hatásvadász is, persze; de hiszen az élet maga is csupán hatásvadászat, az élettelen anyag hatalmas univerzumában.”

A könyv az alapja az 1992-ben készült Szabad préda (Freejack) című filmnek.


>!
Joshua182
Robert Sheckley: Szabad préda

„Jobb ma élni, mint tegnap meghalni, mi? Pompás.”

A borzadály borító nem sejtetett túl sok jót, ehhez képest kellemesen csalódtam, amit magam sem értek, mert a könyv bármely szakaszában, az olvasás bármelyik pillanatában azt mondtam volna, hogy ez nem lesz több 3,5 csillagnál, aztán mégis…

A kulcs valószínűleg a meglepetés ereje! Első könyvem a szerzőtől, és biztosan nem az utolsó, mert ez a könyv kiszámíthatatlan volt, az ilyesmit pedig értékelem. A hangulat sajátságos, az alapötlet egyes elemei távolról sem egyediek, azonban ilyen nyakatekert mixtúrában találva még sehol sem találkoztam velük. Akad itt időutazás, lélekvándorlás, tudat-transzplantáció, zombik, poltergeist, embervadászat, berserkerek, kínaiak a Marson, víz alatti farmok, meghintve csipetnyi cyberpunk- és disztópia-érzettel. A klasszikus sci-fik romantikus-idealisztikus jövőképe részben itt is visszaköszön mágnesszalagos számítógépek és repülő városi közlekedés, Vénusz- és Mars-kolonizáció formájában, ám robotokkal például meglepő módon nem találkozunk.

A könyv alapfeltevése, hogy a túlvilág létezése nem hitkérdés, hanem tudományosan bizonyított tény. Egy olyan 2110-be kalauzol el bennünket, ahol a földi élet teljesen átértékelődik, az egyébként vallások és (ál)tudományok határán táncoló közhiedelmek, mint pl. a szellemvilág, reinkarnáció, stb. teljesen mindennaposak, megfosztva a morális-erkölcsi gátaktól (az öngyilkosság pl. teljesen elfogadott a Túlvilág mielőbbi elérésének reményében), megfűszerezve jó adag kapitalizmussal, hiszen csak a „túlvilág-biztosítással” rendelkezők számára érhető el a következő élet. Az emberek életcélja többé nem a hedonista élvezetek hajszolása, hanem a túlvilági lét mielőbbi biztosítása, amely szerencsétlen tudatoknak ez nem sikerül, azoknak marad a testfoglalás, vagy az enyészet.

Ebből a szempontból egy roppant egyedi társadalmat vázol a történet, amely legfeljebb csak igazságtalanságaiban hasonlítható a maihoz, ebben kellene érvényesülni az 1958-ból idecsöppent főhősnek. Egy ilyen groteszk világban játszódó, elsőre agymenésnek tűnő, kiszámíthatatlan, csapkodó történetnek (szinte sosem tudtam megmondani, mi fog történni) látszólag nem sok élvezeti értéke van, mégis egyenletesen fenntartotta az érdeklődésem, megfelelő mennyiségű akció mellett a taglalt filozófiai kérdések is érdekfeszítőek. A tudat és a lélek egybetartozásának-szétválaszthatóságának kérdésköre például számomra kifejezetten elgondolkodtató volt, amit nem feltétlenül várna ez ember egy sci-fitől. Egyszerre könnyű és súlyos olvasmány.

8 hozzászólás
!

„Nem az számít, hogy nem teheti meg, sem az, hogy sosem tenne ilyet. A lényeg az, hogy ha úgy akarná, megtehetné. Az ártás hatalma kincs.”

A történet egy gondolatkísérlet, hogy mi történik, ha bizonyos emberek (történetesen itt nők) egy olyan hatalmi eszközt kapnak, amivel birtokolnak, uralhatnak más embereket… (nem csak férfiakat, hanem nőket és gyerekeket is)


>!
Véda MP
Naomi Alderman: A hatalom

„Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat.” – mondta Abraham Lincoln.
Szóval mit tennél, ha egy napon nőként hatalmad lenne a férfiak fölött? Úgy értem olyan fizikai erőt, képességet birtokolnál, amitől a férfi nem lenne többé az erősebb nem. Élnél vele, vagy sem? Vagy csak egy kicsit kipróbálnád, hogy ne kelljen többé elviselni az utánad füttyögést az utcán, az alig észrevehető tapizást a villamoson, vagy a végtelen jópofának vélt pajtáskodást a munkahelyen? A szórakozóhelyen boldog, önfeledt tánc közben kizökkentő bunkó beszólásokkal mi a helyzet?
Félek, eszedbe jutnának a korábbi sérelmek…Amikor a lelked tiporta.Vagy nem csak azt…
Végtelenül riasztó, apokaliptikus, feje tetejére állított és szilánkos tükörországot épített fel Alderman a hatalom darabkáiból. Egy olyan világot, melyben a a férfi a nő alárendeltjévé válik minden értelemben.Úgy véled a női mivoltunkból fakadóan ez egy empatikusabb, elfogadóbb és szeretőbb világ lenne? Ne legyenek illúzióid, Alderman tökéletesen megjeleníti, hogy lecsupaszítva egyikünk sem jobb a másiknál. A hatalom érzete alatt megszűnnek a nemi szerepek, míg nem vagy fölényben, addig általában másokkal kell együttműködnöd, csomóféle elvárásnak és szabálynak megfelelni. Amint hatalomra kerülsz, ezek a korlátok szertefoszlanak, és kiélheted valódi éned, valódi vágyaid, anélkül hogy különösebben megérintődnél attól, hogy mások mit gondolnak.
Végtelenül tetszett, hogy a tipikus női klisék, sőt egyáltalán a szerepek nem kaptak semmiféle hangsúlyt a regényben, igazából bármilyen közös jellemző alapján kiválasztott random csoport kaphatott volna „hatalmat”, de férfi és nő szembeállítása, párhuzama már csak az érzelmi hullámvasút miatt sem hagyja az olvasót kint rekedni a történeten. Szereplővé válsz így, vagy úgy. Hiszen érintett vagy.
A könyv másik nagy erőssége a főszereplők karaktere. Az öt szemszögből végigfuttatott történetvezetés ugyan néhol igenis túlburjánzó, amely itt-ott számomra az élvezhetőség minőségére ment, ugyanakkor tagadhatatlanul okosan segített abban, hogy minden oldaláról megismerjük és körbejárjuk a hatalom természetének torz szobrát.
Bővebben:
https://hangulatokk.blogspot.com/2019/09/naomi-alderman…

!

@B_Petra
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 350 XL – https://moly.hu/ertekelesek/3374456
@Dominik_Blasir
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019 – https://moly.hu/ertekelesek/3310866
@galu
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget – https://moly.hu/ertekelesek/3253113
@Joshua182
Harry Harrison: Fagyos Éden – https://moly.hu/ertekelesek/3394539
@Lianeko
Philip K. Dick: Elektronikus álmok – https://moly.hu/ertekelesek/3391105
@Nikolett0907
Simon Stålenhag: Elektronikus állam – https://moly.hu/ertekelesek/3374676
@Razor
Tom Veitch – Cam Kennedy: Star Wars: Dark Empire – https://moly.hu/ertekelesek/3367544
@Qedrák
John Scalzi: Vének háborúja – https://moly.hu/ertekelesek/3378245
@ViraMors
Jefferson Smith (szerk.): All These Shiny Worlds – https://moly.hu/ertekelesek/3386274
@WerWolf
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II. – https://moly.hu/ertekelesek/3368399


>!
Noro 
Clifford D. Simak: Project Pope

A Pápa-terv robotjai átmenetet képeznek Asimov emberforma, az embert szolgáló gépemberei és Simmons önmagukat tovább fejlesztő, a Végső Intelligenciát kereső MI-jei között. Egy távoli bolygón e robotok a tökéletes, mindenre választ adó vallást próbálják felépíteni, ugyanakkor nem képesek teljesen megszabadulni attól, hogy tervezőikre, az emberekre is egyfajta apafiguraként tekintsenek. Gondolataikban összemosódik a teremtő (isten) és a tervező (ember) alakja. Ez a könyv egyik izgalmas ellentmondása. A másik a hit és a tudás kérdése köré épül fel: a robotpápa csalhatatlanságát ugyanis úgy akarják kialakítani, hogy az univerzumot kutatják, és minden tudást betáplálnak a szentatyába. Ezzel az robotegyház vezetői fokozatosan eltávolodnak az egyszerű hívek által preferált, “tiszta” hittől, és az elvontabb filozófia talajára lépnek. Mindez akkor éri el tetőpontját, amikor egy kutató felfedez egy másik dimenzióbeli helyet, ami akár a keresztény mennyország is lehetne.

A korához képest aránylag hosszú, főleg beszélgetésekből és meditatív hangvételű leírásokból összeálló regény a régimódi SF világnézetéhez tartozik abban az értelemben, hogy hősei – bár űrhajók és robotok között, de – lényegében úgy élnek és gondolkoznak, mintha a szerző kortársai lennének. Ez Simaknál egyfajta “pasztorális sci-fi” alakját ölti, ahol a távoli, de teljesen Föld-szerű bolygó ugyanazt a szerepet tölti be, amit a XX. században egy eldugott helyen épült kolostor. A kissé naiv idill hátterében azonban nagyon izgalmas kérdések merülnek fel. Meg lehet-e tervezni egy hitet logikus alapon? Le lehet-e vetni a gyerekkorban rögzült dogmákat, még ha eszünkkel meg is értjük, mennyire sekélyesek? A könyv nem fogalmaz meg kritikát a vallásokkal szemben, de valami többet, mélyebbet vár el tőlük, mint egy mindent megoldó apafigura és egy gondtalan túlvilág keresését.

5 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!