Sci-fi

Rovatgazda
!

Sziasztok!
A február rövid hónap, de most is, mint mindig, bőven volt lehetőségem az olvasásokból válogatni.
(Kép: @csartak)
Kihívások:
– Tavaszi sci-fi forduló @Mrs_Curran_Lennarthttps://moly.hu/kihivasok/tavaszi-sci-fi-fordulo
– Bolygók, holdak, csillagok… @Ibanezhttps://moly.hu/kihivasok/bolygok-holdak-csillagok
– @Agave_Könyvek olvasási kihívás @ 2019 – https://moly.hu/kihivasok/agave-konyvek-olvasasi-kihivas-2019

Válogatás a karcokból:
– Novellapályázat felhívás, a @Gabo_SFF Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 című kötetben https://moly.hu/karcok/1231794
– A Kritikus rendszerhiba folytatása az áprilisi Könyvfesztiválra jelenik meg (@Fumax) – https://moly.hu/karcok/1238245
– Beszélgetés a sci-fi „alapműveltségről” – https://moly.hu/karcok/1232134
– A sikeres sci-fi író, John Scalzi a Könyvfesztivál vendége lesz (@Agave_Könyvek)


!

„Szándékában állt költeni a pénzéből, csak hogy kipróbálja, milyen érzés, de a dolgok puszta bőségétől is megszűnik minden vágya, és kábán, kívánságok nélkül kószál végig a kirakatok előtt, amíg fel nem ér a torony tetejére, és ott felmerül benne, hogy ugyanúgy, ahogy a mennyországnak nincs alakja, a megdicsőült halottak életéből is hiányzik minden cél, ha nem számítjuk a zsoltáréneklést, ami nagyjából egy perc alatt unalmassá válik, de utána nyilvánvaló lesz, hogy a mennyországban az a feladat, hogy folytasd az utad felfelé.”

A történet a nem is olyan közeli jövőben játszódik, központi témái a mesterséges intelligenciák, az emlékek, a halhatatlanság, valamint a könyörtelen erőszak, amit mindezek birtoklásáért egyesek hajlandóak alkalmazni. Az értékelések alapján van aki a cyberpunk stílus, mellett teszi le a voksát, valaki csak hasonlót emleget. De mindenképpen valami különleges hangulatú regényt tarthat kezében az olvasó.


>!
Spaceman_Spiff IP
Zachary Mason: Void Star

Ugyan egy szuperszámítógép csücsül a zsebedben, és napi 8+ órát töltesz a vitruális világban, a cyberpunk mégsem halott, erre pedig itt a remek bizonyíték. Gibson biztosan megnyalta mind a tíz ujját (vagy csóválta a fejét, hogy valaki még mindig régimódi cyberpunkot ír, az öregnél sose lehet tudni), ugyanis a Void Star tőrölmetszett gibsoni könyv, és egyáltalán nem csak üres, csillogó krómváz.

Mason könyve mintha a cyberpunk elmúlt három évtizedének elegye lenne, az egész gibsoni világlátást átültetve a XXI. századi SF-be. A stílusa annyira összetett, hogy sokat nem is érdemes belőle egyszerre olvasni, én például nem hagytam elég időt ülepedni a szövegnek, emiatt egyszerűen átfutottam a különféle nüanszokon, amik emelhetik az olvasási élményt. De nem csak a stílus idézi a klasszikus cyberpunkot: a szereplők is jól körülhatárolható CP archetípusok (az utcai szamuráj, a high-tech beültetéssel bíró MI szakértő, és a furcsa, zavaros világba csöppent "kívülálló"), akiket úgy mozgat a szerző, ahogy a történet megkívánja. Akkor és ott lépnek kapcsolatba egymással, ahol kell, mint egy jól megszerkesztett algoritmus összetevői. A cselekmény egyébként végigjárja a cyberpunk összes klasszikus színterét, járunk hatalmas céges palotában, nyomornegyedben, harmadik világbeli, félig modern-félig őskori dzsungelben, sőt, még Japánba is teszünk egy kiruccanást. Ugyanígy a mellékszereplők, a történet apró, mellékes elemei, mind-mind megtalálhatóak az elmúlt harmincöt év regényeiben, de ami igazán bravúros, hogy a Void Star ezektől sem lesz utánérzés ízű! Jól klappolnak az összetevők, a történet is izgalmas és érdekes, a szöveg pedig bőven meghálálja a belé fektetett energiát. CP fanoknak kötelező, de azoknak is, akik valami mást várnak egy cyberpunktól, nem csak az üres sablonok ész nélküli visszaböfögését.

!

„– Te… valóságos vagy?
Az idegen arcán vidámság suhant át.
– Valóságos? – kérdezte. – Mondd meg nekem, mi a valóság, akkor felelni tudok a kérdésedre. Nézz a szilárd földbe, a sziklákba, és ismerd fel a Teremtés csillagrendszereit. Amit te valóságnak hívsz, az illékony: egy fuvallat, az erők röpke összefonódása, porszemek és atomok tánca. Ezek közül némelyiket bolygónak nevezzük, az egyikük a Föld. A semmit magába záró semmi a semmiben – ez a valóság.”

Alternatív történelem elevenedik meg novellafüzér-szerűen összekapcsolódót történetekben, ahol egy furcsa világ bontakozik ki: Az elektromosság nem terjedt el, a legtöbb munkát még mindig gőzgépek végzik. A rendet továbbra is középkori várak vigyázzák dörgő ágyúikkal…


>!
B_Petra
Keith Roberts: Gőzkorszak

Nagyon szép történet és igényes olvasmány.
Nem épp a kedvencem a steampunk és ebből pont a punk hiányzik hála istennek, amitől csak még jobb lett a regény, ugyanis szerintem az, annak ellenére hogy szinte minden történet önállóan is megállja a helyét a végére mégis összekapcsolódnak és egy – egy emberi sors és élethelyzet mint a pillangó szárnycsapásáról elhíresült efektus meghozza végül, generációkon túl a végkifejletet.
A szöveg szépirodalmi szintű és rengeteg szép tájleírást, belső monológot is tartalmaz ami egyáltalán nem unalmas, és szerintem a feszültség is fennmaradt, minden egyes emberi drámát követően.
Nem érződik az eltelt 50 évnyi idő sem ami az eredeti megjelenéstől eltelt, bár sokan írták értékelésükben ezt, egyszerűen ez nem hősködő vagánykodás, vandálkodás, és az azonnal akarom fellángolás, a történelem és a valódi globális változások nem egyik napról a másikra következnek be. A társadalom repedezik, és több rétegben is, egy-egy bemutatott emberi sors egy – egy ilyen repedést ábrázol ami legendává válik és amit kiszélesít az eljövendő nemzedék.
Mindemellet pont annyira amit én szeretek felsejlik a természetfeletti is, a letünt nép, a kelták akár, vagy amit annak neveztek britanniában,a téren és időn túl, néhol beavatkozva vagy csak szemlélve az emberiség sorsát figyelik, amit mindenki másként él meg, ért meg, néhol az olvasóra bízva mit is gondoljon tovább, és végül az elnyomó egyház fékentartó erejét is megmagyarázza akár, legyen ez jó vagy rossz, szükséges vagy sem.
Csak ajánlani tudom.

!

Yoon Ha Lee: Vezércsel (Ninefox Gambit) regénye külföldön nagy sikereknek örvend, hiszen elnyerte a Locus magazin legjobb első regény díját, de jelölték a rangos Hugo-, Nebula- és Arthur C. Clarke-díjakra is. Így nem csoda, hogy fokozott érdeklődéssel vártuk a magyar megjelenését, de sajnos az eddigi olvasások alapján a fordítás kudarcba fulladt. Mindenképpen kár ezért a regényért, így aki teheti, annak javasolt az eredeti nyelven olvasása.


>!
pat P
Yoon Ha Lee: Vezércsel

Yoon Ha Lee: Vezércsel Ninefox Gambit

A borító a magyar kiadás legjobb része. Magasan.

Ami a borító után kezdődik, az egy atomkatasztrófa, a 2000 utáni magyar fantasztikus könyvkiadás mélypontja, én szégyellem magam, hogy ez így nyomdába, kiadásra, olvasókhoz kerülhetett. Minősíthetetlen, vállalhatatlan, olvashatatlan. (Aki nem hiszi, annak idézgettem ezt-azt olvasás közben, lásd ott.)
A fordító kvalitásait órákig tudnám méltatni, de nem szeretném, ha ő vinné el az egész balhét. Volt ennek a könyvnek szerkesztője, korrektora, irodalmi szerkesztője, tördelőszerkesztője, a kiadónak meg van vezetője, annak pedig felelőssége a fentiek munkáját illetően is.

Feléig bírtam. Ezt az amúgy nagyon várt, érdeklődésem fősodrába tartozó regényt. (Ami amúgy trilógia, hát zokogok. Yoon Ha Lee magyarországi pályafutása is szépen beleáll most itt a földbe szerintem.) Ha csillagoznék félbehagyottat, hát fél csillagot adnék.
Le vagyok sújtva. Én nem láttam ezt jönni. És a szavak is elhagytak engem…

Nagyon jó lenne látni, ha a kiadó vezetője elnézésünket kérné, merthogy ők ezt most keményen elrontották, visszahívnák az eddig kinyomott példányokat, aztán kiadnák újra tisztességesen. Ez egy nagyon szép történet lenne.

38 hozzászólás
!

„Belegondoltál már abba Keiko, hogy a természetes biológiai evolúció legalább húszezer évet igényel a fejlődéshez, az emberi civilizáció azonban csak ötezer éves történelemre tekint vissza, a modern technológia pedig csak kétszázra? Ez azt jelenti, hogy a modern tudományt ma az ősember agyával műveljük.”

Cixin Liu Háromtest-trilógiájának második része a Sötét erdő. A Föld teljes lakossága tisztában van vele, hogy az idegenek hajói úton vannak a naprendszerünk felé. Négyszáz év múlva fognak megérkezni, és akkor elözönlik és leigázzák a bolygónkat… A könyv alapját a Falképző-program adja: Négy kiválasztott ember megkap minden létező erőforrást, hogy egyenként előálljanak egy-egy titkos tervvel, hogy megakadályozzák a Föld leigázását.


>!
Zsola
Cixin Liu: A sötét erdő

Értékelésekben (és százalékokban is) elég erős könyveket válogattam össze a 2018-as sci-fi megjelenések plecsni teljesítéséhez, de mégsem gondoltam volna, hogy ez a könyv lesz az, amelyik a hat (Túlélők, Merész, A kozmosz vándorai, Letűnt világok, Hadállat, Sötét erdő) közül a legkevesebb csillagot kapja majd tőlem. A Háromtest trilógia első része nagyon komolyan magába szippantott, és bár láttam a hibáit (az értékelésemben ezeknek hangot is adtam), mégis valahogy megkajáltam az egészet. Szóval nagyon vártam, hogy olvashassam a folytatást.

Két részre szedném a könyvet ezáltal az értékelésemet is. Az első fele egyáltalán nem kötött le. Nem tudtam ráhangolódni. A történetet túlírtnak és unalmasnak találtam. Igazából a szereplők és azok sorsa csak minimális érzelmet indukált bennem. Volt egy-egy érdekesebb ötlett, vagy tudományos leírás, de valahogy az is mintha nagyon szárazon lett volna megírva. Úgy éreztem, hogy bármelyik oldalon abba tudnám hagyni a könyvet és egy kicsit se bánnám. Aztán meggyőztem magamat, hogy tovább folytassam.

A második fele már sokkal jobban tetszett, bár itt is voltak túlságosan hosszúra nyúló részek, mégis volt benne ötletesség és a korábbiakhoz képest sokkal folyamatosabbnak, mozgalmasabbnak tűnt a cselekmény. Nagyon tetszett a 200 évvel későbbi világ leírása. A földalatti erdőváros kimondottan tetszetősen volt bemutatva, viszont ahhoz képest, hogy mennyire remek helyszín lett kidolgozva kevés dolog történt ott. Az emberiség találkozása a trisoláris szondával megdöbbentő (és rendkívül látványos) volt. Luo Ji a krízisre adott végső megoldása is ötletes bár, hogy az ezáltal elért eredmény mennyire maradandó az gondolom, majd csak a harmadik részből derül ki.

Összesítve: Az első fele csak 2,5 a második 4 csillag. Ez így 3 és egy negyed csillag, de mivel Arthur C. Clarke és a 2001 Űrodisszeia is meg lett említve ezért legyen 3,5 a vége. :)

!

„– Gyere el velem a Szaturnuszra!
Jóleső borzongás futott végig Shaila gerincén.
– Ez a legszexibb mondat, amit valaha hallottam – jegyezte meg alig hallhatóan.
– Ezt vehetem igennek?
– Igen.”

A Daedalus-incidens a Daedalus-trilógia első része.


>!
gesztenye63 P
Michael J. Martinez: A Daedalus-incidens

Középszerű, nyögvenyelős, unalmas. A leginkább pedig korszerűtlen. Akár ha a ’60-as, ’70-es évek hazai ifjúsági irodalmának egyik kevésbé sikerült darabját olvastam volna.
Két önálló idősík, két alternatív földi világ, elképzelt bolygóközi utazások. Tengeri (űr) hajós üldözés, marsi tudományos kutatás és politikai-gazdasági érdekütközések. Hogy én mennyire imádkoztam, hogy véletlenül se találkozzanak a szálak spoiler.
Mindeközben olyan apróságok borzolják a kedélyeket, mint alkímiai eszközökkel hajtott (űr) fregattok a 18. századvég brit-francia (űr) háborújában, mágikus varázskövek által mesterségesen fenntartott gravitáció a kovás puskával és csáklyával küzdő tengerészek harctéri támogatására, közeljövőnkben pedig megmagyarázhatatlan marsfelszíni elektromágneses és szeizmikus jelenségek. Természetesen mindkét idősíkban ármány és cselszövés a háttérben, és persze mindenhol erősen meg akarjuk menteni a humanoid fajt a végpusztulástól.
Sajnos, a cselekmény mindvégig erőltetett, a különböző korokat megidézni kívánó hangulatfestés erősen túljátszott, izzadságszagú, a lassított felvételként csordogáló cselekménybe illesztett szituációk és dialógusok túlzottan kimódoltak, keresettek, a karakterek pedig bántóan egydimenziósak. Ezen az sem segít, hogy az archaikus korba helyezett szálon a szerző nagynevű kalandorokat, alkimistákat vonultat fel, úgymint Benjamin Franklin, vagy akár Cagliostro és Saint- Germain grófok.
Végeredményben mind a mágikus háttér, mind a scifi vonulat herélt kappan módjára haszontalanná, míg az olvasás maga, spanyolcsizmához hasonlatos, hosszúra nyújtott, kínos „élvezetté” válik.
Talán ha a szerző valamely gyorsítót használ, vagy legalább kétszáz oldalnyit húz az általa oly szerelmesen féltett szövegből…
Nem tudom, mi lett volna áldásos technika, de ez így számomra komoly büntetésnek tűnt spoiler

!

„– Minden könyvben, amelyet valaha olvastam, az idegen bolygók tele vannak tekergőző és fojtogató csápokkal.
– És a bolygólakóknak hat ujjuk van – tette hozzá a Vegyész. – Majdnem mindig hat. Nem tudod véletlenül, miért?
– A hat misztikus szám – felelte a Doktor. – Kétszer három az hat, és három az űrigazság.”

Az 1959-ben íródott Éden hősei hajótörést szenvednek egy idegen bolygón, felderítik a környezetet, különböző értelmes és kevésbé értelmes lények tevékenységét.


Törölt tartalom.
!

„Vannak helyzetek, amikor nem vagyunk, mert nem lehetünk azonosak önmagunkkal. Vagy éppen fordítva? Amikor egy bizonyos iszonyatos történéssel való kényszerű szembesítés elsöpri csecsemőkorunk óta oly gonddal szervezett – vajon jó ez a szó? – emberré formálásunk folyamatát, és ami előbukkan, talán mégis legbenső önmagunk? Döntsön helyettem, melyik az igaz.”


>!
Költsei_Firincz
Zsoldos Péter: A holtak nem vetnek árnyékot

Ha létezik olyan magyar szerző, akivel a legnagyobb szonbokat, a szépirodalom eltartott kisujjú rajongóit is meg lehetne győzni (ha egy pillanatra értékalapon vizsgálnák a szövegeket a sznobok), akkor Zsoldos Péter még annál is fontosabb szerző lenne/lehetne, mint amilyen. Azt hiszem, a róla elnevezett díjtól, s a rá való hivatkozástól függetlenül sem jut neki olyan mértékű ismertség, mint amilyet érdemelne. Talán mert a HOLTAK NEM VETNEK ÁRNYÉKOT.
Olyan, mintha a galaktika is hiába foglalkozna azzal, hogy a szerzőnek – szép és visszafogott – életműsorozatot szentel (ebben a sorozatban a 7. kötet a HOLTAK NEM VETNEK ÁRNYÉKOT).
– Tegye fel a kezét, aki olvasta!
– …[néhány tétova kéz emelkedik a magasba]
– Aha, gondoltam, hogy ez lesz a helyzet. Most az jelentkezzen, aki olvasta és kedveli.
– Nahát, mindenkinek fennmaradt a keze?! Akkor vajon a többség miért nem olvasta? Mert a szerzőnek magyar a neve, és a magyar sci-fi az ciki? Vagy egyszerűen azért, mert a sci-fi mifelénk ciki?
Akkor talán le kellene kaparni a szerzőről ezt a cimkét, s például ezt a regényt lélektani thrillerként piacra dobni. A könyv ugyanis elsősorban az emberi pszichével foglalkozik, s azt, hogy a „díszletek”, s némely egyéb megoldások tudományos-fantasztikummal átitatottak, nem tartozik a lényeghez.
Zsoldos Péter ezt a regényt (is) olyan időkben írta, amikor jobb volt a sorok között fogalmazni, s a kutakodók figyelmét valamivel elterelni. Ezért volt a mainál sokkal nagyobb potenciál a rendszerváltás előtt a sci-fiben… és akár a gyerekversekben.
S ha azzal ámítjuk magunkat, hogy ezek az idők már elmúltak, akkor ideje lenne észrevennünk, hogy azok az idők éppen visszatérőben vannak (nem a napi politika ocsmányságaira, hanem a világtrendekre gondolok). Márpedig, ha ezt észrevesszük, akkor itt az ideje, hogy szellemileg felfegyverezzünk, s ne hagyjuk, hogy elbódítsanak minket.
Zsoldos Péter több mint jó gyakorlópálya, s a HOLTAK NEM VETNEK ÁRNYÉKOT több mint jó gyakorlás ehhez.
„Csakazértis!”

1 hozzászólás
!

– Sok gépünk van, némelyik fölöttébb bonyolult. De még a legtökéletesebbike sem jobb az ostoba szolgánál. Beválnak olyan egyhangú, szimpla munkára, mint a csillagépítés vagy a bolygórombolás. De bízzon csak rájuk valamilyen bonyolult feladatot, mondjuk egy özvegy megvigasztalását, azon nyomban fölmondják a szolgálatot."

Ebben a humoros hangvételű sci-fi szatírában Mr. Carmodyt, egy amerikai átlaghivatalnokot váratlan meglepetés ér: egy galaxisközi lottósorsoláson épp az ő nevét húzta ki a komputer. A nyereményt ünnepélyesen átadják neki, de az a visszautazást már nem tartalmazza. A „Nyeremény” segítségével különböző bolygókon bukkan fel, mulatságos és veszélyes szituációkba bonyolódva.


>!
Noro
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Azt hiszed, hogy a millió éves, galaktikus szupercivilizációk bölcsebbek nálad, és megoldották a világ összes problémáját? Nagy tévedés! Ebben a pikareszk szatírában a szinte isteni hatalmú idegen lények is ugyanolyan kicsinyes konyhafilozófiát és cinikus önzést vallanak a magukénak, mint sok földlakó. Az abszurditásoktól sem mentes történetben megismerhetjük a ragadozás alaptörvényét, és a Föld teremtésének igazi hátterét is. Amint átlagos, de találékony hősünk fokozatosan visszaküzdi magát saját bolygója felé, a párhuzamos univerzumokból is kapunk egy érdekes válogatást. (Nyilván nem véletlen, hogy az 1980-ban ügyködő fülszövegíró ezek közül épp a kapitalizmust kigúnyoló epizódot ragadta ki, de el kell ismerni, hogy valóban ez a reklámszlogenektől harsogó jelenet a regény egyik legjobbja.) A lezárás a mai olvasónak eléggé szokatlan, szinte novellába illő csattanó, de mindenképp elgondolkodtató.

Az viszont nem derült ki, hogy végül is mire való a Nyeremény? :)

!

@abstractelf
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőrhttps://moly.hu/ertekelesek/3077514
@fekiyeti79
Alastair Reynolds: Lassú lövedékekhttps://moly.hu/ertekelesek/3080246
@gyuszi64
Samuel R. Delany: Menekülés a holt városbólhttps://moly.hu/ertekelesek/3072167
@marschlako
Jeff Carlson: Fagyott égbolt 2.https://moly.hu/ertekelesek/3055733
@Odett
Jack Campbell: Merészhttps://moly.hu/ertekelesek/3067597
@phetei
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018https://moly.hu/ertekelesek/3066634
@Qedrák
Dan Simmons: Endymionhttps://moly.hu/ertekelesek/3084622
@Solymár_András
Brandon Hackett: Xenohttps://moly.hu/ertekelesek/3082445
@ViraMors
Ray Bradbury: A villamos testet énekelemhttps://moly.hu/ertekelesek/3092138


>!
LRn
Alfred Bester: Tigris! Tigris!

Alapvetően nem szeretem a bosszútörténeteket, mert nem tudok közösséget vállalni ezzel az elvakult, szenvedélyes gyűlölettel, ami mindent felülír – de szerencsére a Tigris! Tigris! sokkal több ennél.

Nemcsak egy akciódús, pörgős zsánerregény, amit nehéz félretenni, hiszen folyton esemény van, nincs sok pihenés két akciójelenet között, hanem egy olyan szöveg, amely minden hibája ellenére élvezetes, és meghaladta a korát ötletességével, nem is beszélve az azóta is aktuális morális kérdésekről, amelyeket feszeget.

Bester nem finomkodik a társadalomkritikával, de a Gully Foyle robbanásszerű* fejlődésével felvezetett végjáték azt bizonyítja, hogy minden szörnyűség ellenére bízik az emberiségben. Optimistán kiáll azért, hogy az emberiséget felnőttként kell kezelni – nem a kiváltságos kevesek dolga dönteni a sorsunkról, hanem mindannyiunké. Hisz abban, hogy bele tudunk nőni a felelősségbe, ahogy Gully Foyle is kitört a tunyaságból, amikor úgy hozta a szükség, és hogy az ember első sorban társadalmi lény, csak másodsorban individuum. A végén sok érvet hoz fel emellett – de megvizsgálja az ellenérveket is, azokat sem hagyja figyelmen kívül.

Díszleteiben is modern, szinte karneváli a könyv – a szereplők sokszínűsége mellett irodalmi utalásokkal is bőven meg van spékelve. A sci-fiségét itt-ott csorbítja (legalábbis a sci- részt), hogy bizonyos dolgokat felületesen kezel, vagy egyszerűen a hittel magyarázza. (A lényegén ez nem változtat, de néha zavart egy kicsit.)

Foyle forrongó, tigriscsíkos arca egy elénk tartott tükör, amelybe érdemes néha belenézni. Én örülök, hogy megtettem.

*Emiatt számomra túlzó és hiteltelen – de valahol érthető ez a gyorsaság, hiszen ez egy akcióregény, nincs idő ezzel tökölni, menni kell előre, és a mondanivaló meg a történet oltárán áldozatul esik a fejlődésregénység.

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!