Sci-fi

Rovatgazda
!

Decemberben az „Az utolsó esély a fantasztikus irodalom” téma mozgatta meg a sci-fi kedvelők gondolatait. Olvassatok bele ti is:
http://moly.hu/hirek/az-utolso-esely-fantasztikus-irodalom
A merítésem első témája viszont Arthur C. Clarke és Stephen Baxter Időodisszeia-sorozata.
Az első rész tartalma:
„Titokzatos, apró szerkezetek tűnnek föl az űrben a Föld körül, idegen építésű műholdszerűségek. Mielőtt azonban az emberiség kinyomozhatná eredetüket, a berendezések működésbe lépnek, és bolygónkon egyszeriben szeletekre hasad az idő és a tér. 21. századi ENSZ-békefenntartók hirtelen Rudyard Kipling korának Indiában állomásozó angol seregével szembesülnek, Dzsingisz kán ázsiai sztyeppéken száguldozó lovas felderítői egy Szojuz visszatérő egység utasaira bukkannak. Nagy Sándor expedíciós csapatai is megjelenik, valamint egy Australopithecus anya gyermekével. A rejtélyes katasztrófa túlélői valamennyien egyetlen cél felé igyekeznek, az egyetlen megmaradt város, a legendás Babilon irányába. A világnézetbeli különbségek azonban egyre leküzdhetetlenebbnek tűnnek, így a feldarabolódott a mongolok és a Szojuz legénységének egyetlen életben maradt tagja, összecsapnak Nagy Sándorral és az angol gyarmati hadsereggel, akit a 21. századi békefenntartók segítenek. Nagy Sándor és az angolok nyernek. Később az egyik 21. századi békefenntartónak sikerül hazajutnia.”


>!
csartak MP

Artur C. Clarke egészségi állapota romlása után, egyre több idejét töltötte a második otthonának tekintett Ceylon szigetén (ma Sri Lanka), mindinkább visszavonult ide a világtól. Írói ötletei szerencsére korántsem apadtak el, azonban kidolgozásukra már nem maradt energiája. Ennek tulajdonítható, hogy 1988-tól kezdve csaknem minden könyvéhez társszerzők segítségét vette igénybe.
Az ezredfordulón sikerült végre azt az ideális kollégát megtalálnia, aki maximálisan osztotta világnézetét és a tudomány iránti elkötelezettségét, Stephen Baxter személyében. Ez a már saját jogán is világhírű angol sci-fi író megtiszteltetésnek vette az idős mester felkérését, így először 1997-ben dolgozott együtt, ennek eredménye egy novella lett, a Drót-kontinuum, melyet a Galaktika 176-os számában olvasható magyarul. 2000-ben következett egy regény, a Light of Other Days, majd 2003 és 2007 között az Időodisszeia-trilógia. Ez utóbbi három, közösen írt regényük (Az idő szeme, Napvihar, Elsőszülöttek) magyarul is megjelent.
Arthur C. Clarke kihívás:
http://moly.hu/kihivasok/clarke-orbit

Kapcsolódó könyvek: Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme · Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Napvihar · Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Napvihar
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek
!

A sorozat első részét @Mezzanine olvasta.
Idézetek:
http://moly.hu/idezetek/112130
http://moly.hu/idezetek/18050


>!
Mezzanine
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Gyalázatosan sok elírási, tördelési hiba zavarja az olyan érzékeny lelkű olvasókat, mint én! Ennyi elválasztási bődületet, szóközhiányt még egyetlen könyvben sem tapasztaltam. Valószínű, hogy jómagam töredék terjedelemben még többet követnék el, de nekem ez nem szakmám, nem munkám. Mivel ez egy korai kötete az újjáélesztett GFK-nak talán csak nem állt össze a megfelelő gárda – gondolom ezt azért, mert későbbi kötetekből nem emlékszem ilyen hajmeresztésre.

Az írópárostól rendkívül rendes a mű elején található figyelmeztetés, remélem egy Űrodisszeia rajongó sem hagyja figyelmen kívül! Mindenesetre elgondolkodtató, hogy miért nyúltak Clarkék újra a régi motívumhoz…

A regénynek számomra nagyon szép íve van: egy rendkívül ismerős kezdést követően azonnal vérbeli akcióba csöppenünk, ami nagyon pörgős kalandregény hangulatot teremt, majd szépen átlovagolunk egy valódi sci-fibe. Utóbbi műfaj alaposan betömörödik a végére, egy általam még kevésbé ismert elméletre alapozott gondolatot-szövögetéssel. Muszáj is lesz utánanéznem mihamarabb.

Feltűnő és kellemes, hogy mennyire erőteljes mozgatórugókként működnek a női alakok: Bisesa és Sable. Úgy érzem a jellemek ábrázolásánál nem nagyon vétettek hibát az írók. Casey, az amerikai azért meglehetős hollywoodi sablon-köcsög; de hát csak nem várhatjuk két angoltól, hogy fricska nélkül hagyják Amerikát!

A befejezetlenül hagyott kérdésre pedig ezt válaszolom: azért, mert van ebben az ötletben annyi kiaknázatlan lehetőség, amit sok évtizedes írói tapasztalattal érdemes még jobban körüljárni. Bízom benne, hogy ezt a várakozásomat a másik két kötet igazolja.

!

A második részt @kvzs értékelésével mutatom be.
Idézetek:
http://moly.hu/idezetek/113176
http://moly.hu/idezetek/113253


>!
kvzs P
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Napvihar

Arthur C. Clarke-ban már megint nem kellett csalódnom. Logikusan, hihetően és nagyon realisztikusan volt felépítve a könyv. A szereplők nagyon élőek, a cselekmény végig izgalmas, és a legdurvább talán az, hogy végülis… Az elkövetkező 1-2 évben a naptevékenység erősödését várják, számíthatunk a valóságban is problémákra. Ez a könyv pedig megmutatja, hogy mennyire sérülékenyek is vagyunk, mennyire függünk az automatizált rendszereinktől, és hogy miért is baj, ha nem foglalkozunk az alapkutatásokkal.
(imádom, hogy a napkutató tudós bolondja az ósdi katasztrófafilmeknek, és mindenki hülyének nézi, amikor brúszviliszt emlegeti :D)

Újraolvasás 2012.
A véleményem nem változott a könyvről. Megint elgondolkodtatott, hogy mennyire sérülékenyek is vagyunk. Fejlődünk, hogy kevésbé függjünk a környezettől, de pont ez tesz minket kiszolgáltatottá…

!

A harmadik rész @Korvusz tolmácsolásában szerint:
Idézetek:
http://moly.hu/idezetek/113260
http://moly.hu/idezetek/113261


>!
Korvusz
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Ha nem egy háromkötetes sorozat 3. kötete lenne, akkor nem biztos hogy végigolvastam volna. A Napviharhoz (II. rész) hasonlóan remek és aprólékosan kidolgozott háttérvilág, itt mintha kicsit kezdene öncélú tech-demóvá válni a jövőről. Ráadásul eszméletlenül unalmas volt számomra a könyv első harmada/fele. Az eseménytelenség más szerzőnél nem lenne olyan nagy baj, de az ábrázolt karakterek ebben a műben engem nem tudtak magukkal ragadni, így nem is aggódtam értük. Külön megjegyzést érdemel hogy a szerző(k?) beteges vonzalma a furcsa nevű szereplők iránt itt kezdett nekem kicsit sokk lenni. Kifejezetten vágytam egy tagra aki egyszerűen csak John Smith-ként mutatkozik be. Mindettől függetlenül nem bánom hogy elolvastam, de nem hiszem hogy még egyszer erre vetemednék.

!

Decemberben is sok jó sci-fit olvastak a molyok. @pwz Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához című, inkább krimibe hajló könyvével próbálkozott:


>!
pwz ISP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Ez bizony inkább krimi, mint sci-fi, bár az tény, hogy a végén kapunk egy kis sci-fis magyarázatot. Az elején végig „Tíz kicsi néger” érzetem volt, aztán meg átcsapott a dolog „az idegenek köztünk élnek”-be. Nincs ezzel semmi gond, így fejlődtek Sztrugackijék. Bizonyos fokig a Nehéz Istennek lenni c. könyvük fordítottja, de kisebb és kevésbé kifejtett formában. Az biztos, hogy megosztja az olvasókat, de ez is rendben van. Örülök, hogy nem egy kaptafára készültek a tesók művei. Egyébként bővebb magyarázatért csak azt tudom ajánlani, hogy a végén FIGYELMESEN el kell olvasni Kuczka Péter utószavát… :)

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1981
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 963211485X · Fordította: Földeák Iván
!

Magyar íróktól kevesebbet tudok válogatni. Viszont @Shanara Csepregi Tamás: Szintetikus álom című sci-fi noir-ját olvasta decemberben:


>!
Shanara
Csepregi Tamás: Szintetikus álom

Nagyon tetszett a könyv. Amikor elkezdtem nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad ez a cyber-noir hangulat. Érdekes jövőkép, egy sötét, komor, digitalizált város, ahol az emberek ugyanúgy ragaszkodnak a szokásaikhoz, mint napjainkban. Ahol hatalmi játszmák zajlanak minden szinten. Egy város, ahol a zsúfoltság és elidegenedés ellenére az ember sorsok jobban összeérnek, összekapcsolódnak, mint elsőre gondolnánk.
Tetszett a kötet felépítése, ahogy az egyik novellában megismert szereplő a következő novella főszereplője vagy éppen felbukkan a két írással korábbi ismerős. Majd az utolsó történet visszazár a kezdetekhez és ugyanannak a párosnak a kalandját olvashatjuk, akiket az első részben is megismertünk.
A technika, a csipek, logok, holovetítők sokasága tárul elénk a történetekben. Egy idegen, mégis ismerős világ. Egy valamit azonban nagyon el tudnék viselni a techikai csodák közül: azt a programot, ami a napi elfoglaltságom, a hangulatom és az időjárás elemzését követően minden reggel kiválasztja és kikészíti azt a ruhát, amit aznapra megfelelőnek talál. Így nem kellene minden reggel a szekrény előtt állnom és hosszasan gondolkoznom a megfelelő öltözéken. :-))

!

Az a célom, hogy ismeretlenebb sci-fik is népszerűsítve legyenek, ne csak a nagy húzónevek szerepeljenek a merítésben. @Hatodik_Alabardos Herbert W. Franke: Az orchideák bolygója című könyvét olvasta el:


>!
regulat
Herbert W. Franke: Az orchideák bolygója

Jó, hogy a sci-fi végig megmarad. Mert bizony Franke úr nem adta alább mint, hogy a történet végét legalább háromszor megcsavarja, és megírja a… (na most, ha megmondom melyik film, akkor mindent megmondok) khmmm alapötletét.
Mert az addig rendben van, hogy két csapat érkezik egy földhöz hasonló bolygóra. Versenyeznek. Az nyer, aki megtalálja a bolygó legmagasabb rendű életformáját…
…de csak gépeket találnak.
De akkor, hova lett az alkotó?

>!
Táncsics, Budapest, 1970
196 oldal · keménytáblás · Fordította: Avarosy Éva · Illusztrálta: Hegedüs István
!

Másik ismeretlenként Alekszandr Beljajev:-től A kétéltű ember bukkant fel nálam. Delfin könyv, orosz író, Argentína, vernei hagyományok.. @Almost_Zed értékelése:


>!
Almost_Zed
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Kiskölyökként láttam a szovjet filmadaptációt a tévében, de már csak halványan emlékeztem rá, muszáj volt a könyvet elolvasnom. Korrekt kis sci-fi, vernei hagyományokon, dél-amerikai környezetben, ahol a babonás népség tengeri ördögöt kiált. A vízi világ csodás, a kétéltű ember eredete rejtélyes, de a történetbeli csipetnyi romantika és nagy adag kapzsiság is hozzájárul a regény élvezhetőségéhez.

12 hozzászólás
!

Pro és Kontra. Philip K. Dick: Visszafelé világ … Két nagyon eltérő vélemény. Először lássuk a negatívot: @elefes –nél elég jól kiverte a biztosítékot a könyv.


Törölt tartalom.
!

Viszont @abstractelf nagyon megszerette a könyvet. Melyiküknek lehet jobban igaza? Olvassátok el, és döntsétek el magatok.


>!
abstractelf 
Philip K. Dick: Visszafelé világ

Egyszerűen nincsenek szavak erre a regényre. Habár csak 187 oldal volt, mégis elég sokáig tartott elolvasnom, de ezt egyszerűen lehetetlennek éreztem egyszerre elolvasni. Kellett idő, hogy elképzeljem, miként járhat az idő, s még most is van olyan rész, amit nem értek – pontosabban a híradás.
Ezenkívül nagyon szomorúvá tett a regény, persze ennek személyes okai vannak, amikbe sikerült belegondolnom. A szívemben azt a sajgó érzés, amit kiváltott. Közel voltam a síráshoz, és ez mind a megfogalmazás miatt.
Nem gondoltam volna egyébként, hogy valaha is olvasok tőle könyvet, de ez… ez valami csodálatos volt, érdekes, szerethető karakterekkel, s szerintem igencsak nyitott véggel.
Már alig várom, hogy elolvashassam a többi könyvét is, amit ki lehet kölcsönözni.

12 hozzászólás
!

Ha már Dick, akkor A kozmosz bábjai. Decemberben én is elolvastam, és @Gyalogkakukk szavaival csak egyetérteni tudok:


>!
Gyalogkakukk
Philip K. Dick: A kozmosz bábjai

Tetszett – bár szerintem sem teljesen sci-fi, hanem inkább 'sci-fi jellegű mítikus műmese', ha lehet ilyet mondani. :) (Mostanában archetípusokról, szimbólumokról is olvasgattam, ez nekem egy kis egyéni pluszt adott a regényhez.) Igen, ez a Jó és a Rossz harca, x+1-edik megközelítésben, de még mindig elég egyedi ahhoz, hogy élvezhető legyen. :) Egy kicsit még „szájbarágósabb”, mint az eddig megismert PKD-művek, az utolsó fejezet talán szükségtelen is volt, de még egyszer, jó ez. :)
Amit hozzáfűznék, az nem a regényhez, hanem az itt is látható kiadáshoz kapcsolódik: az kékhajú-cyberruhás lány-illusztráció a borítón több, mint mellélövés – sehogy sem passzol –, és a fülszövegben is van hiba (Ted Barton az, aki visszatér a szülővárosába). Tudom… „ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról” (sem a fülszövegéről :P), meg ezeket kritizálni eső után köpönyeg, de nem állhattam meg, szerintem az ilyen apró hibák is befolyásolják az emberek véleményét tudat alatt / felett – szóval ezekre figyeljünk, ha olyan szerencsések leszünk, hogy könyvet adunk ki. ;)

!

Végül @ppayter karcát mutatom be, igazi sci-fi könyvet mutatott Mongóliából: Айзек Азимов: Хөмрөг ба эзэнт гүрэн vagyis Gyűjtemény és császári állam. Lehet, hogy hamarosan egy olvasás-értékelés várható majd róla. ;)


>!
ppayter

Айзек Азимов: Хөмрөг ба эзэнт гүрэн (Gyűjtemény és császári állam)
Ezek szerint mégis van sci-fi mongolul, ha nem is mongol szerzőktől… :)

Kapcsolódó könyvek: Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom

Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom
10 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!