Sci-fi

Rovatgazda
!

Sziasztok!
Szerencsére novemberben sem maradtunk újdonságok nélkül, itt van a szokásos karácsony előtti dömping, így bőven lehet válogatni a fa alá.
Új megjelenések:
– A Hyperion-Endymion ciklus záró kötetete, az Endymion felemelkedése (Agave Kiadó)
– A Vének háborúja befejező része, a Zoé története (Agave Kiadó)
– Szergej Lukjanyenko: Az Igék földje (Metropolis Média)
– Robert Charles Wilson: Bázis – A Blind Lake-rejtély (Metropolis Média)
– Jack McDevitt: Tűzmadár (Metropolis Média)
– Harry Harrison: Vissza az édenbe (Metropolis Média)
– Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada (GABO SF)
– Ta-mia Sansa: A döntés joga
@csartak


!

„– (…) Ha ugyanis az evolúciós folyamat során kialakul egy előnyös genetikai minta, kiszelektálódnak a mutációk, és azon az egy alapmintán belül kezd tobzódni a változatosság… ezernyi, sőt, tízezernyi verzió jön létre.
– Trilobiták. – Kezdtem kapiskálni.
– Igen, és amikor…
– Bogarak. Az a kurva sokféle bogár.
Aenea vigyorogva nézett a maszkon keresztül.
– Pontosan. És amikor…
– Akármelyik bolygón járok, mindegyik hemzseg a rohadt rovaroktól. Ott vannak például a moszkitók. Annyiféle van belőlük…”

@fezer: http://moly.hu/ertekelesek/1328334
@iquexy: http://moly.hu/ertekelesek/1328446


>!
ppayter
Dan Simmons: Endymion felemelkedése

„Ahogy tavaly ősszel az Endymionnál írtam: "Dan Simmons legendát teremtett a Hyperionnal, a Hyperion bukásában beengedte az olvasókat a színfalak mögé, az Endymion majd' háromszáz évvel későbbi eseményei során pedig megmutatja, hogy mire lehet használni egy legendát.” Az Endymion felemelkedése újabb réteggel egészíti ki a történetet, a mottója pedig a klasszikussá vált Clarke-idézet lehetne: „Bármilyen kellőképpen fejlett technológia gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a varázslattól.” Ez nem spoiler, de érdemes észben tartania mindenkinek a regény (sőt, tulajdonképpen az egész tetralógia) olvasása közben, érdekes asszociációkra, gondolatjátékokra és bizonyos események, jelenségek esetleges megfejtésére ad lehetőséget. (…)

A Hyperion Cantosnak minden magára valamit is adó sci-fi olvasó polcán ott a helye, aki nem kizárólag az akció miatt forgat fantasztikus regényeket, hanem legalább annyira megfogja a fantázia és a kreatív gondolatok. A többi rész is bővelkedik kulturális szimbólumokban, tele van irodalmi utalásokkal és bőven találunk filozófiai elmélkedéseket is egy-egy lenyűgöző tájleírás, fázisban is villámgyors akciójelenet, nagyszabású űrcsata vagy a lehetetlennel határos technológiai vívmányokra rácsodálkozás előtt/után/közben, de az Endymion felemelkedése ezt minden korábbinál nagyobb mennyiségben szállítja. Itt nem csak egy-egy megjegyzés vagy vita, hanem esetenként több oldalas gondolatmenetek tornáztatják agytekervényeinket vallásfilozófia, evolúció, mesterséges intelligencia kialakulása, nem földi eredetű értelmes lények, megvilágosodás, halhatatlanság és még ki tudja mi minden más témakörében."


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2013/11/dan-simmons-endym…

4 hozzászólás
!

„… a zöld ember is eljutott a veranda lépcsőjéig, nyomában az ugrabugráló Babarral.
– Tetszik a kutyád – szólított meg.
– Látom. De csak mérsékelten rajong magáért.
– Ezt meg honnan lehet tudni?
– Még nem fürdik teljesen a nyálban.
Felnevetett.
– Legközelebb jobban fogok igyekezni – ígérte.
– Ne felejtsen el törülközőt hozni.
A zöld ember a ház felé intett.
– Ez Perry őrnagy háza? – kérdezte.
– Nagyon remélem. Az összes cucca itt van.”

@maevis: http://moly.hu/ertekelesek/1323517
@csakb: http://moly.hu/ertekelesek/1325201
@ppayter: http://moly.hu/ertekelesek/1325481


>!
Razor SMP
John Scalzi: Zoë története

Az utolsó gyarmat elolvasása után volt bennem egy parányi szkeptikusság jelen kötettel kapcsolatban. Eltekintve ugyanis egy bizonyos résztől, Zoë végig ott volt Johnnal és Jane-nel, viszont az kevés esemény lett volna egy egész regényhez. Szerencsére Scalzi hamar bebizonyította, hogy igenis tud újat mutatni az átélt események kapcsán. Zoë nem csak egy új nézőpontot biztosított, de betekintés nyújtott olyan mind átlagos, mint kalandos eseményekbe, melyekről az előző kötetben nem, vagy csak minimálisan esett szó. Nem utolsó sorban mélyebben megismerhettük a lány és két obin testőre kapcsolatát, ami nem mellesleg még több humoros szituációt eredményezett. A humor továbbra is jelentős szerepet játszott a regényben, ráadásul Zoë elég sűrűn elejt egy-egy szarkasztikus egysorost. Scalzi igen jól eltalálta a tini lány hangot.
Összességében ez is egy jól sikerült regény, a sorozat kedvelőinek mindenképp ajánlott elolvasniuk. Az egyetlen bánatom, hogy többé valószínűleg már nem láthatom viszont ezeket a karaktereket, pedig kíváncsi lennék Zoë és az obinok jövőbeli sorsára.

!

„»Az én akaratom, azt tettem, amit akartam, azt tettem, amit tudtam. Ha baj lesz – félelmem nem űzi el, ha nem lesz baj – félelmem fölösleges. Nem sajnálom, amit tettem, arra gondolok, amit teszek majd.«
Egyszerű imádság – nem gyógyulásért könyörög, nem a bűnöket bánja meg, viszont mindig segít.”

@moszat: http://moly.hu/ertekelesek/1324511


>!
Noro 
Szergej Lukjanyenko: Igék földje – A vas prófétája

Eddig sajnos ez Lukjanyenko legfelszínesebben kidolgozott regénye.
Egyetlen igazi erőssége rögtön az elején szemet szúrt: ez pedig az, ahogy bemutatja a szereplők – lényegében minden karakter – őszinte, pozitív értelemben naív vallásos hitét. Ez persze nem az általunk ismert kereszténység, hiszen mások a vallásalapítók, akik más dolgokat cselekedtek, és más dolgokat tanítottak. De egy átgondolt, meglepően következetes hit kezd kirajzolódni előttünk. Tulajdonképpen ez határozza meg az egész könyvet. (És ez tett nagyon gyanakvóvá engem, hiszen egy Lukjanyenkóban a dolgok soha nem azok, aminek elsőre látszanak.)
Ezután viszont hosszú fejezeteken át semmi igazán új dolgot nem tudunk meg. Ilmar, a tolvaj rájön, hogy akivel szökésre szövetkezett a fegyenctelepen, azt még nála is sokkal nagyobb erőkkel üldözik, így hát menekül. Orosz SF hőshöz képest ráadásul túl keveset filozofál, pedig úgy vélem, volna miről elmélkednie. El kell ismerni, hogy a világhoz készült néhány zseniális adalék: nagyon tetszett Dávid és Góliát történetének újraértelmezése, vagy Moliére Tartuffe-jének átírása. De az ilyen „kis színesek” mellett is úgy éreztem, hogy az átfogó kép hiányos. Konkrétan a fülszövegből több derül ki a háttérről, mint az egész könyvből – ami felveti a kérdést, hogy mi alapján írták az ajánlót, és mégis milyen megfontolásból?
A regény utolsó harmada aztán számos labdát dob fel, de ezek mind a levegőben is maradnak. Ha a második rész ezeket mind lecsapja, akkor esélyes, hogy sokkal jobb könyv lesz, mint a Vas prófétája. De ez így egyelőre a szerző legrosszabbul kiegyensúlyozott duológiájának tűnik.

4 hozzászólás
!


>!
moszat
Robert Charles Wilson: Bázis – A Blind Lake-rejtély

A Blind Lake-i Bázison mondták ki a válást a Robert Charles Wilson életmű és köztem. Pedig nem volt oly rég, mikor egy langyos nyári éjszakán együtt néztük, ahogy a feltételezettek eltüntetik a csillagokat. És én buta bohó csacsi feltételeztem, hogy ez az életmű érdekes, gondolati és legfőképpen SF lesz.

Bővebben: http://moszat.eu/Robert_Charles_Wilson_Bazis_A_Blind_La…

19 hozzászólás
!

„Az emberi beszédben átlagosan két szó képződik másodpercenként. Fülünk háromnál valamivel kevesebbet tud regisztrálni másodpercenként. Így hát a sorsunk irányításával foglalkozó gigászi elmék olyan elektronikus berendezéseket tervezhetnek, amelyeknek a teljesítményét ezek a határok szabják meg, pedig az elektronikában ilyen határok nem léteznek. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a társadalmi berendezkedésünk archaikus, az igazi tudás a piramis alján van, a tudatlan kamaszok pedig a csúcsán.”


>!
zamil
Fred Hoyle: A fekete felhő

Ismét egy kedvenc könyv, amit csak ajánlani tudok.
A könyv nem ma íródott, és a történet nem ment messzire a jövőbe, sőt nekünk már a múlt (60-as évek).
Teljesen korhű a regény, a 60-as évek technikája, tudása vonul fel, ami számomra megfűszerezte a tartalmat. Tele van matematikai, fizikai, csillagászati okfejtéssel, de úgy, hogy az bárki számára érthető, talán ez az egyik nagy erőssége.
A történet nem egy túlbonyolított, de a részletességnek köszönhetően magával ragadó, szinte falja az ember az oldalakat. Az idegennel való kapcsolatfelvétel jól ki van találva, és érdekes párbeszédeket tartalmaz.
Teljesen hihető regény lett, nagyon jó könyv csak ajánlani tudom.

4 hozzászólás
!

„A kukacok néha megdöglöttek, mikor fészkük héját feltörték. A mese úgy szólt, szegények a megrázkódtatást nem bírják. Azt hiszik, a makk belseje az egész világ, és ráncos héja az égbolt. Aztán egy napon ez a világ fölhasad. Rémülten pillantják meg, sajátjukon túl milyen hatalmas, újabb világ van, sokkal szebb és fényesebb. Ez már túl sok nekik, és amint megpillantják, kiszenvednek.”


>!
pwz IP
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

Megosztó könyv, az biztos! De miért csak Magyarországon?

Mi a könyv, vagy mit ér egy könyv a szemedben? Nehéz kérdés, pláne, ha épp a most olvasott Helliconia:Tavasz-t akarod értékelni. Idegen nyelven íródott könyv esetén, ha magyar fordítást olvasol, akkor nem tekinthetsz el a fordítástól, igaz? Hányszor írják azt, hogy milyen jó munkát végzett a fordító! Itt – sajnos – szét kell választani a kettőt. Milyen kár, mert a történet nagyon jó, a magyar fordítás viszont p…, nem nőtt föl hozzá! Sőt…! Ezért külön értékelem a kettőt.

TÖRTÉNET: Ez nekem 5*! Bár Aldiss-től ez volt a harmadik könyvem, érdekes dolog „jött le” nekem ezekből. A brit író szeret a „világokkal” és azok nézőpontjaival játszani. Az első ilyen nagyobb – nem novella-szerű – játék írói pályafutásának elejére, 1958-ra tehető. Ez pedig az Amíg világ a világ című műve, amit itt a Moly-on is sokan kedvelnek. Hogyan szól ott a kulcsmondat, amit négy hónapja fel is tettem ott az idézetek közé:
– … Mi mindnyájan – a pónikák, a Holt-út, az Élszektor népe, ez az egész banda – egyfajta tartályban élünk, amelynek neve Hajó, és a világ egyik részéből tart a másik felé. Már nemegyszer elmondtam ezt neked, de úgy látszik, képtelen vagy felfogni.
– Már megint ez az elmélet! – csattant fel makacsul Complain. – És ha a világot Hajónak nevezik, vagy a Hajó a világ, mit számít az nekünk. Első rész, A tat. 33. oldal
Erre fel mit találok ebben a műben, ami értelmét tekintve kísértetiesen emlékeztet a fenti szövegre?
A kukacok néha megdöglöttek, mikor fészkük héját feltörték. A mese úgy szólt, szegények a megrázkódtatást nem bírják. Azt hiszik, a makk belseje az egész világ, és ráncos héja az égbolt. Aztán egy napon ez a világ fölhasad. Rémülten pillantják meg, sajátjukon túl milyen hatalmas, újabb világ van, sokkal szebb és fényesebb. Ez már túl sok nekik, és amint megpillantják, kiszenvednek. 82. oldal, Előhang, Yuli
Akkor nézzük a kukacokat! – akár ez is lehetne a mottó.
Harminc év írói munkálkodás után Aldiss a 80-as évek elején gondolt egy merészet és „leporolta” az Amíg világ a világ nézőpontját, de az akkori trendeknek megfelelően egy hosszabb lélegzetű mű megírásába fogott. Egy különös, komplex világot – vagy inkább világokat a világokban – hozott létre, aminek a megalkotásához oxfordi tudós barátai véleményét sem volt rest kikérni. Először akkurátusan lerajzolta magának azt a világot: a Helliconia egy kisebb méretű nap (Batalix) körül kering, de ez a kettős meg egy hosszan elnyúló ellipszis pályán egy nagy csillag (Freyr) körül járja útját. (Lásd: a linkek közé feltettem a térképeket) A regényben minden ebből a konstellációból vezethető le. Fantáziában pedig nincs hiány. Egyszerre két év – furcsa ezt kimondani – Nagy Év és Kis Év történései befolyásolják a cselekményt az időjáráson, éghajlaton keresztül, ami mindennek a mozgatója, alfája és omegája. Aztán két nagy faj (Fagor-„ember”) 3000 éves körforgásának lehetünk tanúi – ebben a könyvben a szarvat viselő Fagorok hanyatlásának és az emberi lények felemelkedésének. Közben egy csomó dolog a helyére kerül, ahogy rájönnek az emberek, hogy történetük úgy tűnik, egy nagy körforgás. Még a fagorokon élősködő kullancsoknak is nagy szerep jut a történetben. Feltűnnek – egyelőre még tétlen szemlélőként – a földi emberek is (másik párhuzam az Amíg világ a világ-gal). A lényeg: ha az angol nyelvterületen annyira kedvelik ezt az egyébként igen izgalmas művet, akkor mi a baj nálunk, magyaroknál? Miért van csak ez a könyv lefordítva magyarra? A két folytatás miért nem? A válasz egyszerű:

FORDÍTÁS!!!! 2* Piszkosul el lett szúrva, ráadásul éppen a végén, mert még a 300. oldalig még csak-csak, de utána – nem tudom miért – maradt valamiféle nyersfordítás, ami sok emberben megöli a könyv élvezhetőségét. Pedig jó dolog egy kicsit találgatózni, hogy egyes szavak mit jelenthetnek, vagy hogyan fordítsuk át nyers-magyarról értelmes-magyarra a szöveget! :D
Ezt nem mindenki tolerálja, ezért van ennyire lehúzva a könyv. Nem tudom, 1992-ben mi történt, amikor Németh Attila ezt a könyvet fordította, de valami miatt ez a könyv ott van „a 90-es évek sci-fi fordításainak elrettentő példái” között. Pedig Attila azért már tett le egy-két jó dolgot az asztalra.
Mivel ez egy jó könyv – magyar szempontból csiszolatlan gyémánt, értsd: nincs rendesen lefordítva – szerintem nyugodtan bevállalhatná egy kiadó a fordíttatást, de a hiányzó két résszel együtt. Kell a Nyár és a Tél is. Utóbbi az angoloknál nagy kedvenc, ahogy néztem! :)
Átlagolva így 3,5 * az értékelés, de én most – önkényesen – csak a tartalmat értékelem, bízva abban, hogy Aldiss-t „bevállalja” valaki és akkor csak a történetre kell az értékelésnél koncentrálni, ami nálam 5 *

Oldalt, a linkek között ajánlom megtekintésre az angol nyelvű könyv-trailert! :)

>!
Tájfun, Budapest, 1992
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638127023 · Fordította: Németh Attila
7 hozzászólás
!

„Ugyancsak népszerűtlennek bizonyult az ARTAK [algebrai rendszerű társadalmi kódolás] -politika egy későbbi fejleménye, amely a popkultúra és a szenzációhajhász videók kártékony befolyásának ellensúlyozását célozta, azonkívül le akarta szoktatni a fiatalokat a futballisták bálványozásáról. A legnincstelenebbek kulturális színvonalának emelése érdekében negyedévente egy-egy könyvet adtak ki, amelyet meghatározott jövedelemszint alatt ingyen kaptak a családok. Úgy vélték, ezzel fájdalommentesen ösztönözhető a művelődés.”


>!
Sceurpien I
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Sokan lehúzták, és kevesen írtak róla jót itt a molyon. Én inkább akkor az utóbbi kisebbségbe tartozom. Szeretem a szatirikus humorú dolgokat, kedvelem a politikai/gazdasági/társadalmi visszásságokat, és szeretem a példázatokat, hasonlatokat. Ez a könyv pont ez. Egy hatalmas hasonlat a mai világra, abba a köntösbe bújtatva, hogy ez majd lesz. Pedig mindenki tudja, hogy többé-kevésbé már ez van. Hogy mondjak is egy példát:
(Mini-spoiler, de inkább még annyi sem) A könyvben található egy jelenet, amikor arról beszélnek, hogy elsüllyedt egy valahonnan érkező hajó, tele potenciális illegális bevándorlókkal, nem messze Európa partjaitól a Földközi tengeren. Pont egy nappal előtte volt nagy hír a valóságban, hogy elsüllyedt egy hajó Olaszország partjaitól nem messze, meghalt rajta nagyjából 2000 ember, akik illegálisan akartak bevándorolni az EU-ba. Még ha a részletek nem is pontosan ugyanazok, az egész kísérteties.

A legtöbb szereplő nem szerepel sokat, inkább rengeteg szereplőnek van kevés jelenése, kicsit hasonlóan, mint az „Igazából szerelem” c. filmben, sőt, ahogy ott is, itt is egy az elején lévő esküvő az egyik legfőbb kapcsolódási pont. Az, hogy néhány szál asztronautákról, egy másik arab bevándorlókról, csavargókról, politikusokról, és valamiben-extrémen-hívő nőkről szól egész könnyen összeáll egésszé.

Társadalomrajzként egyedül egy apró hibája van, mégpedig hogy szerintem erősen eltúlozza a bevándorlók iránti gyűlölet potenciális mértékét. Egyszerűen túl nagy manapság (pláne Európában) a liberális erő, hogy egy gyűlölethullám kontinens-szerte működni tudjon, és ne inkább ellentüntetők még nagyobb ellenállása miatt hulljon darabokra. És ezt nem Magyarországra értem, hanem Európára, mert idehaza talán az egyik legerősebb a fasiszta gondolatok térnyerése.

!

„– Hát, öcs…ccsém – csuklott el az üvegszemű hangja. – Ezzel a lehelettel simán terrafromrál… terraforrál… de hülye szó, terraformálhatnád a Marsot.
– Hívtak már, de inkább a Vénuszon formálgatom a dombokat – kapaszkodott meg a rácsban a dülöngélő pulzárhuszár.”


>!
Shanara
Kovács Ákos: Az Áradás Krónikája

Bevallom, hogy most hallottam első alkalommal az íróról, akinek előző regénye, A Vágyálmok Ligája 2011-ben elnyerte az Európai Science Fiction Társaság első könyves íróknak járó díját. Ez a kötet mintegy folytatása a díjat nyert történetnek, de önállóan is olvasható.
Egy olyan jövőben járunk, ahol az emberiség világokat hódított meg, birtokba vette a Naprendszert, de még többre vágyik, ahol egy összetett és különleges vallás és annak képviselői irányítják az eseményeket, ahol bármi megtörténhet. Csak egyetlen dolog nem változott: az ember alaptermészete, továbbra is hatalomra éhes, önző és felelőtlenül pusztít maga körül, a saját céljai elérése érdekében feláldoz mindent és mindenkit, semmibe veszi a következményeket.
Mielőtt valaki a címből valami természeti katasztrófára kezdene gyanakodni, elárulom, hogy az Áradás Krónikája nem más, mint a vallás alapját jelentő útmutató, a szertartásokat részletesen leíró gyűjtemény, amelynek nyoma veszett.
A regény egy humorral és kalanddal átitatott, a vallási fanatizmust is bemutató, vérbeli sci-fi történet. A fegyverfejlesztési kísérletek egyik „melléktermékeként” az ember olyan járatokat hoz létre a világűrben, amelyek összezavarják a jövőbe mutató vonalakat. Ennek következményeként egy fejlettebb entitás felfigyel az emberiségre és az idegen faj néhány képviselője sikeresen „megszállja” az emberiség egyes egyedeit. Az emberek angyaloknak hiszik ezeket az entitásokat, pedig nem azok. A vallási és a világi hatalmat is a kezében tartó Art Gruwell rájön erre a véletlen egybeesésre és a következőkben próbálja úgy irányítani az eseményeket, hogy újra előidézze ezt az állapotot. Kísérlete sikerrel jár, de sajnos az események kicsúsznak a kezéből.
Miközben az idegen lények a jövőt fürkészve irányítják az általuk kiválasztott embereket, hogy a bolygó és az emberiség elkerülje a katasztrófát, addig Art Gruwell a saját érdekeit próbálja érvényesíteni, a körülötte pedig a világi és az egyházi hatalom képviselői viaskodnak.
A szerző stílusa nagyon jó, a történet kellőképpen összetett, ugyanakkor olvasmányos is, a cselekményvezetés kellő izgalommal és gondolkodni valóval szolgál az olvasó számára. A történet nagyon mozgalmas, a vallás és a világi hatalom felépítése kifejezetten összetett, szinte már átláthatatlan, a regény bőven tartalmaz intrikát, technikai bemutatást, idősík váltásokat és egy eléggé kiszámíthatatlan végkifejletet. A Terelgető és a Reszketeg (az irányított fél) közötti kommunikáció mindig mosolygásra késztetett, a fejezetek közötti éteri közjátékok tömörségét pedig kifejezetten élveztem.
Összességében egy egészen ötletes és jó stílusban megírt történetről van szó, amelyet bátran ajánlok minden sci-fi rajongónak.

!

„Az ember a japánoktól várná, hogy suttyomban, egy pudvás pagoda alatt, valahogy a Fuji oldalában csészealjakat fejlesztenek ki.
…szóval a japánok elég perverzek ahhoz, hogy egyszer csak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül ott lebegjenek az ember feje fölött egy elcseszett ufóval.”


>!
AgiVega IP
Izing Róbert: Támadás az űrből!

Izing Róbert: Támadás az űrből! A nagy budapesti ufóinvázió

Egy üde színfolt ez a könyv. Vidám, habos és olyan könnyű, hogy ha feldobom, tán le sem esik (mert odafönn elkapták az ufók).
Komolyan, a molyos 82% után nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, azt hittem, én is gyenge négyesre értékelem majd, pedig nálam majdnem ötös! Rengeteget nevettem rajta, Izing Róbert stílusa friss, mai és nagyon-nagyon vicces. Különösen Buga Jóska figurája nevettetett meg (Joseph Booga the HungAlien, LOL), egyszerűen zabálnivaló a kis földönkívüli, aki büszke magyal állampolgálságála (XD) és imádja a pilóta kekszet. Mellesleg a szerző és Buga hibája lesz, ha a közeljövőben a Himnusz és a Szózat hallatán elfog a heveny röhögőgörcs. A minap @Eta -val és gyermekeivel sétáltunk egyet Budapesten, és amikor a kisfiú körbe-körbe rohangálás után kijelentette, hogy neki “téliszonya” van, majdnem megkérdeztem, hogy a gyermek tán találkozott Buga Jóskával? :P
A könyv hazafias kis szívemet is megdobogtatta – annyira, de annyira jó volt nézni, ahogy Magyarország nagyhatalmi státuszba kerül, az egész világ előttünk hajbókol, mi meg finoman hülyét csinálunk belőlük, mert megtehetjük. Éljenek a nagymagyarországos matricás Pumik és a zöld-fehér-lila futballhuligánok!
A fél csillagot csak azért vonom le, mert a stílussal időnként volt némi gondom – pl. zavart, hogy a narrátor jobbára jelenidőben mesél, de ha valamelyik karakter visszaemlékszik valamire, akkor átvált múlt időbe, majd megint jelenben mesél… A másik pedig, hogy egyetlen jeleneten belül ötször is képes nézőpontot váltani, teszem azt, elmond három bekezdést Anna szemszögéből, aztán ötöt Dávidéből, majd kettőt Szebáéból, és így tovább. Jobb lett volna ritkábban váltogatni a nézőpontokat. Ja, és nemigen értem, hogy Matheson figurája miért kellett a sztoriba. Nem osztott, nem szorzott, szvsz. De mindegy, ez legyen a legnagyobb baj! :)
Összességében véve egy nagyon szórakoztató olvasmány, amelyet minden hazafinak, fantasy és (light) sci-fi rajongónak és mindenkinek ajánlok, aki arra vágyik, hogy könnyesre röhögje magát. Jelenleg két példány is akad belőle a háztartásomban, mert ma megvettem karácsonyra egy jó barátnak, hadd röhögjön ő is!
Ja, és amikor befejeztem, anyukám megkérdezte: – Megmentettük a világot?
Én: – Meg.
Ő: – Akkor jó. :)

11 hozzászólás
!

„K: Szereted Goethét?
V: Csak a tarajosat.”

Nagy volt a mozgolódás Dick könyvei iránt, íme egy kis válogatás az értékelésekből:

@Berindea_Petra
Philip K. Dick: Figyel az ég – http://moly.hu/ertekelesek/1316992
@Gábor_Novák
Philip K. Dick: Kizökkent idő – http://moly.hu/ertekelesek/1318230
@Morpheus
Philip K. Dick: Visszafelé világ – http://moly.hu/ertekelesek/1313870
@ponty
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? – http://moly.hu/ertekelesek/1324132
@Lunemorte
Philip K. Dick: Istenek inváziója – http://moly.hu/ertekelesek/1326328
@zamil
Philip K. Dick: Transz – http://moly.hu/ertekelesek/1326793


>!
lzoltán IP
Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász

Különös érzés egy olyan könyvről írni, amiben, valamilyen érthetetlen módon a főszereplővel hasonul az olvasó. Most nem arról a hasonulásról beszélek, ami a legtöbb regényben alkalmazott írói „trükk”, hogy magához láncolja az olvasót. Nem, ez olyan, mintha: rólam írta volna.
     Az eddig olvasott legszomorúbb könyve. Valóban, a többi könyve sem valami vidám, és ellensúlyként ebben a regényben is megjelennek azok a bizonyos, Dickre jellemző humoros (és igen találó társadalomkritikus) részek. A szomorúság kísérője a jókedv. Komor… keserű… a világ amiben él szürke – pedig a szürkét szereti és az exét is, szereti a munkáját (kicsit hátborzongató volt olvasni a cserepész műhelyről), ha lenne megrendelése, akkor még mást is… de az is lehet, hogy ez csak önámítás, és talán nincs is hozzá kedve… az is lehet, hogy semmihez sincs már kedve. Talán bele kell bújni egy csészébe és szőni egy hatalmas nagy hálót, ami reményt ad. Legalábbis a pókoknak és más egyéb „automatáknak” ad. Olyan a világ, mint egy óriási fáradtság, csak terpeszkedik és maga alá nyom.
     A történet valójában egyszerű, csattanó mentes, bátrabbak Dickhez méltatlannak is nevezhetik, de tévednek, mert ez is ő: ül a félhomályos, zárt szobában és tervezget, szövögeti álmait, miközben a legyek odakint a napsütésben bohóckodnak.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
182 oldal · ISBN: 9789639868144 · Fordította: Pék Zoltán
!

@acélpatkány
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban! – http://moly.hu/ertekelesek/1313713
@amnaen
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga – http://moly.hu/ertekelesek/1324734
@BlackSheep
Joe Haldeman: Örök háború – http://moly.hu/ertekelesek/1325716
@borga
Valerio Evangelisti: Indulj, inkvizítor! – http://moly.hu/ertekelesek/1326693
@BlissX
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány – http://moly.hu/ertekelesek/1319236
@csartak
Alfred Bester: Tigris! Tigris! – http://moly.hu/ertekelesek/1314249
@Elhaym
James S. A. Corey: Leviatán ébredése – http://moly.hu/ertekelesek/1312197
@Gábor_Novák
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Stalker – http://moly.hu/ertekelesek/1323736
@Hanna
James Smythe: The Machine – http://moly.hu/ertekelesek/1314591
@Kriszta
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz – http://moly.hu/ertekelesek/1324664
Isaac Asimov: Az Alapítvány előtt – http://moly.hu/ertekelesek/1320183
@Isley
Isaac Asimov: Acélbarlangok – http://moly.hu/ertekelesek/1324142
@jezsek
David Jones: Szerzetesek az űrben – http://moly.hu/ertekelesek/1321766
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Stalker – http://moly.hu/ertekelesek/1321747
Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg – http://moly.hu/ertekelesek/1322979
@krlany
William Gibson: Virtuálfény – http://moly.hu/ertekelesek/1316499
@Lunemorte
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt – http://moly.hu/ertekelesek/1314053
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe – http://moly.hu/ertekelesek/1313118
@Mandragoria
Stanisław Lem: Kiberiáda – http://moly.hu/ertekelesek/1319003
@moszat
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek – http://moly.hu/ertekelesek/1325377
@Nita_Könyvgalaxis
Alfred Bester: Tigris! Tigris! – http://moly.hu/ertekelesek/1315889
@nyerw
Iain M. Banks: Anyag – http://moly.hu/ertekelesek/1318723
@ppayter
Orson Scott Card: Végjáték – http://moly.hu/ertekelesek/1314319
@Noro
Jeff VanderMeer: Veniss Underground – http://moly.hu/ertekelesek/1317083
@ombiwa
Joe Haldeman: Örök háború – http://moly.hu/ertekelesek/1318689
@pat
Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet – http://moly.hu/ertekelesek/1324533
@Péter_Szombati
Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház – http://moly.hu/ertekelesek/1313294
Joe Schreiber: Halálosztag – http://moly.hu/ertekelesek/1317750
@pwz
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034 – http://moly.hu/ertekelesek/1324633
@Razor
Galaktika 283 XL – http://moly.hu/ertekelesek/1310918
Galaktika 284 XL – http://moly.hu/ertekelesek/1319043
@WerWolf
Stanisław Lem: Szénanátha – http://moly.hu/ertekelesek/1312163


>!
Spaceman_Spiff IP
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada

„Az adamsi vonalat az olyan figurák jelentik, mint a habókos Chronotis, az engedelmes, de „felvágott nyelvű” K9 robotkutya vagy a Skagráért a végsőkig lelkesedő, ám a Doktor áldásos tevékenységének hála önismeretei problémákkal szembesülő Hajó, akik egy-egy jelenetben mosolyt csalnak az olvasó arcára. Maga az egész regény is könnyed, szórakoztató és sodró, az ember egy percig sem unatkozik, miközben olvas. Persze a Shada nem mélyenszántó klasszikus, de mint szórakoztató irodalom betölti a funkcióját. Ráadásul azok is élvezettel olvashatják, akik nem ismerik a Doctor Who világát – nem úgy, mint idehaza 1993-ban minden előzmény nélkül kiadott Az idő fogságában –, de persze igazán teljes élvezetet a rajongóknak okozhat a könyv. Ahogyan egy jó történethez illik, kapunk egy nagyon nagy rejtélyt, amihez képest Skagra szervezkedése csak egy mezei gonosztevő csínytevésének tűnik, amilyennel a Doktor minden epizódban találkozik.”

Bővebben, érdekességekkel:
http://sfmag.hu/2013/11/25/gareth-roberts-douglas-adams-shada/


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!