Sci-fi

Rovatgazda
!

Szeretném megköszönni a lehetőséget és a bizalmat, mert nem tartom annyira szakértőnek magamat a témában, mivel az érdeklődésem nagyon sokáig csak a filmekben és a sorozatokban merült ki, és csak később kedveltem meg az írott műfajt, szóval ez nem gyerekkorból indult tudományos-fantasztikus fanatizmus. :)
Még csak karcolgatom a felszínt, de igyekszem a lehető legmélyebben elmerülni benne, hiszen mondhatni mostanra a kedvenc műfajommá vált.
Válogatásom teljesen szubjektív, és van közöttük olyan, amit még nem olvastam, de felkeltette az érdeklődésemet.


!

Kezdjük egy kis orosz sci-fivel, mert az bizony nem maradhat ki a válogatásból, hiszen a mondhatni a műfaj alapköveit tették le. Lukjanyenko az egyik kedvenc íróm, és a Világok őre a legújabb írás, ami megjelent tőle nálunk. Shanara értékelését emelném ki.
Idézetek: http://moly.hu/idezetek/94907, http://moly.hu/idezetek/94899
Kihívás: http://moly.hu/kihivasok/olvassuk-szergej-lukjanyenkot


>!
Shanara
Szergej Lukjanyenko: Világok őre

Sok mindent gondoltam előre erről a történetről a fülszöveg alapján, de valahogy nem ezt, amit végül is olvastam. Az író fantáziája teljesen más irányba kanyarodott a kezdeti eseményektől, mint amerre az enyém. Az ő iránya olyan igazi Lukjanyenko irány volt, ami meglepi az embert. Hát engem teljesen meglepett. Tényleg nem egészen erre számítottam. Szóval megint sikerült meglepnie. Nagyon jó könyv, szerethető, de tanulékony szereplő és nagyon jól kitalált világ. Még nem tudom, hogy a torony vagy a kis panzió után vágyik jobban a szívem, de elviselnék egy ilyen lakot, ami ennyire figyelembe veszi az igényeimet. :-))
A szöveg és a történet sokkal gördülékenyebb, mint a szerző többi könyvében, jó volt olvasni. Most ez vagy tényleg így van vagy már hozzászoktam a stílusához.
Viszont egy dolog nem hagyott nyugodni, ez mindig eszembe jutott és mindig mosolyognom kellett rajta. Valószínűleg az ajtókról asszociáltam… Ha azt olvastam a könyvben, hogy kopogtak valamelyik ajtón, akkor szinte vártam, hogy egy nagyhatalmú tűzdémon felkiáltson: rezervátumi ajtó… Kimgim-i ajtó… Ja, hogy az egy másik történet? De a másik világokra vagy a távoli helyekre nyíló ajtókról nekem folyton ez jut eszembe. Nézzétek el nekem.

3 hozzászólás
!

Folytatva a sort másik orosz kedvencemmel, a Sztrugackij testvérekkel, viszont az Újonc a világűrben c. könyvükhöz én is „újonc” vagyok, így @imma értékelése felkeltette az érdeklődésemet:


>!
imma AP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

nagyon orosz, és nagyon hatvanas évek. inkább nevezném társadalomkritikának, mint sci-finek, de ez nem feltétlen baj, ha az ember úgy áll hozzá. nagyobb gond, hogy nem érzem annyira kiforrottnak sem. az egyes epizódok nagyon elhatárolódnak egymástól, és ettől kevés az összetartó erő a regényben.
ettől függetlenül tetszett, szerethető, és érdekes. de azért azt nagyon bánom, hogy az óriáspiócás történetnek ott lett vége, ahol. igazából többször is előfordult, hogy felvetettek valami érdekes dolgot, de aztán nem fejtették ki. persze tudom, nem kell minden titoknak a végére járni, de azért nagy kár érte.

!

@Noro értékeléseit nagyon szeretem, úgy érzem, ő igazán benne van a témában, így ezúttal Szergej Sznyegov: Istenemberek –ről írt értékelését választottam ki. Emellett a Charles Stross Mosodája (The Laundry) könyvről szóló karca nagyon tetszett: http://moly.hu/karcok/110660


>!
Noro 
Szergej Sznyegov: Istenemberek

Nem tehetek róla, de a Star Trek jut róla eszembe: egy csomó ember egy hatalmas, kényelmes űrhajón járja a galaxist, és új civilizációkat fedez fel. Előbb vagy utóbb, de minden problémára találnak valami képtelen, über-tudományos megoldást. Épp csak náluk az „elsődleges irányelv” az, hogy mindenbe bele kell ütniük az orrukat :)
A fülszöveg szerint a regény túllép a szovjet-orosz sci-fi sablonjain, de kár, hogy ezt az amerikai sablonok használatával éri el. Én speciel nem bántam volna, ha a szovjet-orosz sci-fitől általában elvárt erkölcsi-társadalmi dilemmák itt is felbukkannak. Az Istenemberek világképe ugyanis eléggé fekete-fehérre sikerült.

!

Utolsó oroszként egy klasszikus mű értékelése @WildWorld-től:


>!
WildWorld
Isaac Asimov: Alapítvány

Kicsit félve kezdtem bele ebbe a könyvbe, eddig nem igazán voltak jó tapasztalataim a sci-fikkel, de ez teljesen megnyert magának. Semmiben nem hasonlít a modern sci-fi-filmekhez mondjuk, amik egy része elmegy nagyrészt a dirr-durr-csitt-csatt-piff-puff irányába. Ez a könyv ellenben (amellett, hogy rettentően ügyesen felépített, letisztult, remekül kidolgozott a világa) tiszta agymunka, jobban megmozgatott, mint egy jó krimi. Ezért is haladtam vele olyan lassan, a könyvtáros affért leszámítva. De tetszett, hogy gondolkodni kellett, hogy figyelni kellett, és hogy mégsem tudtam soha kitalálni a karakterek következő lépéseit. :D Az Enciklopédia-idézeteket külön nagyon jó ötletnek találtam, igazán hangulatos kezdést vagy befejezést nyújtottak a szerkezeti részeknek. Élveztem, de nem ajánlanám mindenkinek, mert ahhoz képest, hogy szórakoztató irodalom, elég nehéz mű.
A befejezésért kicsit vérzik a szívem, azt reméltem, hogy lesz valami egyetemesebb lezárása a kötetnek, de talán majd a trilógia végén találok ilyet. Kíváncsi vagyok, milyen bonyodalmakkal jár még a Hari Seldon-féle jövőkép végigkövetése, mindenképpen tovább fogok olvasni.
Egy csillag azért megy le, mert a nagy időugrások miatt számomra igen nehéz volt bármelyik szereplővel is azonosulni, mire megszoktam egy főszereplőt, már mást követtünk nyomon. És azért, mert egy idő után már engem idegesített, hogy milyen lassan olvasom. Illetve mert állandóan kevertem a szereplők meg a helyszínek neveit, ami nem szokásom.

13 hozzászólás
!

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák c. könyvéről, sok jó értékelést olvastam már, itt van egy újabb, @Almost_Zed rágta át magát rajta szeptemberben:


>!
Almost_Zed
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések

Eddig nem sok sci-fi-t olvastam – majd igyekszem pótolni a lemaradásomat –, de úgy tapasztaltam, hogy Bradbury ezen alkotásai nem a ponyva kategóriába tartoznak. Mindegyik írás az emberi faj bírálata, szembesítés a cselekedeteivel, torz felfogásával.
A Marsbéli krónikák olvasása nekem azt juttatta eszembe, hogy szuper fejlettek lehetünk technikailag, meghódíthatunk idegen bolygókat, de emberi természetünk elől nem menekülhetünk el. Ha mi magunk nem változunk meg, ott is halomra gyilkolhatjuk egymást ugyanazon érdekekből, mint a Földön.
A Fahrenheit 451 világában nem a tűz oltása, hanem a szítása a cél. Igazi disztópia, cenzúrázott társadalommal, ahol a könyvégetés célja, hogy ne zavarja meg a semmilyen olvasmány az emberek gondolkozását. Helyette ott a tévé, a gyógyszerek, a sivár szellemi lét, de szerencsére vannak akik nem kérnek ebből. Azt hiszem egyre aktuálisabb a téma napjainkban.
A fél tucat novella jól egészíti ki az előző műveket, némelyiket hosszabban is olvastam volna.

3 hozzászólás
!

Végül egy pro és egy kontra, vagyis egy pozitív és egy negatív vélemény Pierre Boulle: Majmok bolygójáról.
Pro @szigiri-től:


>!
szigiri
Pierre Boulle: A majmok bolygója

Érdekes utópia, ha vicces akarnék lenni, azt mondanám, hogy egy nagyszerű érv amellett, hogy miért nem szabad az emberi fajkeresztezéssel szórakozni.
Tulajdonképpen szinte az összes film után olvastam, és nem vártam sokat, ahhoz képest örülten neki, hogy ad valamit a könyv, amit a filmek nem. És ebben is marad olyasmi, ami a filmekben nem merítenek ki, így érdemes elolvasni. Olvasását inkább a film előtt ajánlom annak, aki még nem látta volna, már csak azért is mert az alapötlet mégis csak Boulle-é.

!

És kontra @Lilith -től


>!
Lilith
Pierre Boulle: A majmok bolygója

Hát… Nem is tudom mit mondjak… :)
Gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt a Majmok bolygója, és hát mivel az új rész eléggé szakít mindennel, amit abban megismertünk, így újra kedvet kaptam megnézni az eredetit. Aztán az eredeti megnézése meghozta a kedvet a könyv elolvasására is, mert hát a könyv mindig többet ad, mint a film.
És kiderült, hogy a könyv teljesen más vonalon közelíti meg az egészet, hogy az a hatalmas csavar, ami a filmben jelen van, a könyvben egy másmilyen csavar képében van jelen, ami viszont sokkal kevésbé hatásos vagy ütős.
Ez a könyv egy mese, nem éreztem se többnek se kevesebbnek, valahogy minden, amit a könyv miatt kellett volna éreznem, a filozófiai kérdések, az evolució iránya, sokkal inkább a film miatt vetődtek fel bennem, mint ettől a rövidke kis naplótól…

5 hozzászólás
!

A hónap híre, hogy október 6-án megjelenik a Hyperion bukása, http://moly.hu/karcok/106247.
Végül @Tiger205 nagyszerű rajzával búcsúzom ebben a hónapban. :) Az Erő legyen veletek! ;)


>!
Tiger205

Na, megpróbálom utolérni magam, már „csak” 1000 az olvasatlan értékelések és idézetek száma, a többi nulla.
Ami sürgősebb, az a beígért rajzok.
Elsőnek a szülinapjára @Csartak kap egy Boba Fett-es üdvözlést, remélem bejön neki.
Aztán már „csak” @Nita_Könyvgalaxis rajza és @Sztimi53 ex-libris ajánlása van hátra… úgyhogy: Hajrá én !

Kapcsolódó könyvek: R. A. Salvatore: A klónok támadása

R. A. Salvatore: A klónok támadása
11 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!