Posztmodern és angol nyelvű irodalom

Rovatgazda
!

Tudom, hogy sokan szeretitek a posztmodernt, így az e havi erőfeszítésemmel, amely megint a népszerűsítést célozza meg, sokaknál tárt kapukat fogok döngetni.
De miközben havonta keresgélek az értékeléseitek, karcaitok, és egyebeitek között a rovatba illő tartalmak után, rengetegszer találkozom előítéletekkel is [amelyek, én is bevallom, nem mindig alaptalanok].

Stílszerűen került a „Sikerkönyvek” rovat mögé az e havi „Posztmodern és angol nyelvű irodalom”.
Összeraktam egy top 10-es listát olyan regényekből, amelyek tagadhatatlanul posztmodernek, és tagadhatatlanul elnyerték az olvasóközönség rokonszenvét. [Tehát fárasztó, okoskodó, ’se füle, se farka’ posztmodern most kizárva.]
A rangsorolásban az itt jelzett értékelések és kedvencelések segítettek, a listára szinte csak olyan művek kerültek fel, amelyek 90%-os, vagy afölötti értékelést kaptak tőletek – így nagy átlagban tűzbe merném tenni értük a kezemet.
Leginkább klasszikusan közkedvelt könyvekről lesz szó, de így is akad köztük olyan, amelyik még nem szerepelt a rovatban.
A lista persze sokkal-sokkal hosszabb is lehetne, és a sorrendje is tetszés szerint változtatható. Rögtönzött statisztikámba az eredeti és a magyar nyelvű példányok adatai egyaránt beleszámoltattak.

Ha van élvezetes, kedvenc posztmodern olvasmányotok, amit nem hagynátok ki egy ilyen listáról, tegyétek hozzá nyugodtan!

Keep calm and love postmodern.


>!
Almost_Zed
Mario Puzo: A Keresztapa

„Az olaszoknak van egy tréfás mondásuk. Az élet olyan nehéz, hogy minden embernek két apára van szüksége, akik gondoskodnak róla, ezért kellenek a keresztapák.”

Tulajdonképpen erről szól a regény, amely a maffia-sztoris művek közt mára már kultikus helyet foglal el (a filmadaptációval együtt). Puzo korábban újságíró volt, ezt az elbeszélés stílusán is érezni véltem. Alapos ismeretekkel rendelkezett az olasz maffiát illetően, a szervezet felépítésének, az egyes tagok státuszának bemutatása tényszerű, a valóságot jól vegyítette a fikcióval. A képzelet szülte Corleone család jó tíz évi története mellett a múltról is esik szó, egy kis szicíliai tudósítás is színesíti a regényt. A leszámolások, a családok közti rivalizálások elengedhetetlen részei a műfaj alkotásainak, emellett ami nekem a legérdekesebb volt A keresztapában, az a család tagjait érintő változások, különösen Michael tekintetében, illetve az alárendelt szerepre ítéltetett nők kritikus hangjainak kidomborítása.

!

Majd egy napon, bár lehet, hogy ez a nap soha nem jön el, viszonzásképpen én kérek szívességet tőled.

Máris mindenki maga előtt látja az ölében macskát simogató őszülő Dont, rózsával a gomblyukában, fontolgatva, hogy megajándékozza-e látogatóját egy szívességgel.

Mario Puzo A keresztapa / The Godfather / című regénye a megjelenése után bestsellerré vált, és az óta sem sokat vesztett a népszerűségéből, a filmtrilógia mellett videojáték is készült belőle.
48-an /16%/választottátok be a kedvenceitek közé 299 olvasó közül, 160 értékelésből 98 öt csillagot ítélt neki /61%/

„A keresztapa nem csupán minden idők egyik legjobb lektűrje, hanem egyben a 20. század elején lassan megformálódó amerikai szervezett bűnözés egyik leghitelesebb – irodalmi formába öntött – krónikája is.”
– @stancili1 (http://moly.hu/ertekelesek/736679)

„A keresztapa keresztapa: nem hős, nem ördögi, hanem mélységesen emberi, a struktúrák rabja, tehetséges, de nem tökéletes, erkölcsös, de gyarló. Nem feloldás a maffiának, de nem is hamis illúzió keltés vagy pedig mítosz teremtés.”
– @Nicholas_Flood (http://moly.hu/ertekelesek/748437)


>!
fezer
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Az az érdekes, hogy szerintem ez nem egy olyan húha, kiemelkedő könyv, és mégis, egyszerűen mindenki a hatása alá kerül és nekem is csak jókat van kedvem mondani róla, szóval valamit nagyon eltalált az író. Talán azt, hogy jó benne lenni, a gyermeki mesélő nem újdonság és mégis itt valami nagyon jól működik, egy nagyon kedves ártatlanságot ad a történetnek, ami sokat emel az élvezeti értéken és ráadásul a szereplők nagyon élnek. Az embernek néha szüksége van erre, főleg a sok cinikus, kiábrándult posztmodern mellett kifejezetten üdítően hat.

!

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

Bár a Molyon nincs a legolvasottabb regények között Harper Lee egyetlen műve, a Pulitzer-díjas Ne bántsátok a feketerigót! / To Kill a Mockingbird /, első, 1960-as megjelenése óta bestseller, és a százalékaim szerint vezeti a listát: 396-an vettétek kézbe, 89 moly sorolja a kedvencei közé /22%/
241-ből 161-en adtatok rá öt csillagot. /66%/

„Lassan folydogál, de ez az a fajta történet, ahol inkább a mondanivalókon van a hangsúly, mintsem a cselekedetekben. Előbbi ugyanis bővelkedik a sorok között.”
– @cinege (http://moly.hu/ertekelesek/846462)

„Van, amikor dühít az a sok rossz. Van, amikor elkeserít. És van, hogy teljesen elvarázsol a benne lakozó mélységes emberség. Scout pedig személyes okokból is külön irodalmi kedvenc. Ha valaki csak egyetlen könyvet ad ki életében, nem baj, ha az pont ilyen.”
– @széljegyzet (http://moly.hu/ertekelesek/725634)


>!
moni79
Paul Auster: New York trilógia

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Auster könyvei olyan erősen hatnak az olvasóra, hogy még évekkel később is be tud villanni egy-egy jelenet. Valószínűleg így lesz ez ezzel a három regénnyel is. Azt hiszem, ez az igazi posztmodern, és annak ellenére tetszik, hogy a nők mindig háttérbe szorulnak benne. De itt nem is igazán van relevanciája a gender-érzékenységnek.

A három történet természetesen összefügg egymással, a szereplők és egyes momentumok is átjárkálnak egyik helyszínből a másikba, és valami bizarr módon maga az író, Auster is megjelenik. Detektívregény(ek)nek nevezi a könyvet, és persze ennek nem szabad bedőlni. Úgy tartja fenn végig a feszültséget, hogy valójában nem sok dolog történik: csak emberek tűnnek el, fel vagy kerülnek elő; megfigyelők vagy megfigyeltek mondanak le lakásról, élelemről, tisztálkodásról vagy akár az egész életükről. A könyv szereplői még különböző könyvek is: az Elveszett Paradicsom, a Don Quijote vagy a Walden; és ez sem lehet véletlen.

!

Senki sem szeretne egy fikció részévé válni, még kevésbé, ha ez a fikció a valóság.

Paul Auster főműve, a New York trilógia / The New York Trilogy /az a jellegzetesen posztmodern regény, amely rendelkezik sok olyan tulajdonsággal, amelyektől más regényeknél az olvasó hajlamos a falra mászni. De nem a New York trilógiánál. Érezzük, hogy zavarnia kéne, de nem zavar, mi több, megszeretjük.
Összesen 174-en olvastátok, 29-en kedvenceltétek /16%/, és 99-ből 51-en adtatok neki öt csillagot /51%/

„Akárhonnan elindulhatsz a három történetben, szövedéke elvezet messze, hogy aztán olyan labirintusba tévedj, ami a valóság és mégsem az.”
– @Stone (http://moly.hu/ertekelesek/782340)

„Paul csak a bolondját járatja velünk, olvasókkal. Na persze ez sem igaz teljesen, csak a helyén kell kezelni a műfaját, mert gondolom azért az mindenkinek leesett, hogy itt nem az a fontos, ki a tettes és erre hogy derül fény”
– @verdeleth (http://moly.hu/ertekelesek/899844)

„Paradoxonok könyve. Énvesztés, és énvesztésre késztetés. Olyan egyedi, olyan lenyűgöző és felejthetetlen könyv…”
– @Lara (http://moly.hu/ertekelesek/899464)


Törölt tartalom.
!

Tudja, hogy az embernek nevetni kell a fájó dolgokat, mert másképp oda az ép ész, és az őrületbe hajtja az embert a világ.

Ken Kesey Száll a kakukk fészkére / One Flew Over the Cuckoo's Nest /című regénye (a filmadaptáció itt is szintén legendás) magasan a lista legolvasottabb tagja: a magyar fordítást és az eredetit összesen 1223-an olvastátok, és 142-en /11%/ kedvenceltétek. Összesen 594 en csillagoztátok, és ebből 338-an /56%/ adtatok rá öt csillagot.

„Ennek a könyvnek két nagyon fontos üzenete is van számomra: Az egyik, amit igyekszem jól az eszembe vésni: embernek kell tekinteni a pácienseket, akkor is, ha elembetegek, ha „idültek”, ha kómában vannak, vagy ha egyszerűen csak rettenetesen pofátlanok és idegesítőek.(…)”
– @ÁrnyékVirág (http://moly.hu/ertekelesek/751005)

„Nem csak annyi történik, hogy elolvasod, talán kellemes érzést hagy maga után, és gondolkozol rajta még egy rövid ideig… Hanem miközben olvasod, hangosan röhögsz, együtt lázadsz és tombolsz a szereplőkkel, csalódsz és hitet kapsz, boldoggá tesz és megríkat.”
– @Awa (http://moly.hu/ertekelesek/724342)


>!
Dün SP
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Annyi minden van belesűrítve ebbe a regénybe, hogy már valahol az elején rá is került a mindenképpen újraolvasandó könyveim listájára. Mert van olyan része, amit nem értettem / jegyeztem meg elsőre – éljen az időből való kiesés –, aztán van olyan része, amit még szeretnék elolvasni úgy is, hogy már legalább valamilyen rálátásom van a könyvre, még ha nem is állnak össze kerekké a részletek, és van sok olyan része is, ami annyira bölcsen van megírva, hogy minél többször el kellene olvasni, talán több dologra tudnék úgy gondolni, hogy hát igen, így megy ez.
Azt hiszem egy újraolvasás után előléphet a kedvenc Vonnegut-kötetemmé.

1 hozzászólás
!

És mit mondanak a madarak? Egy tömegmészárlásról talán nem is lehet mást mondani, csak olyasmit, hogy: „Csipcsirip?”

Ki tudná kellő komolysággal vegyíteni a II. világháború borzalmait a humorral (még ha fekete humorral is)? – Kurt Vonnegut. Az ötös számú vágóhíd, avagy a gyermekek keresztes hadjáratát / Slaughterhouse-Five, or The Children's Crusade / 832-en vettétek kézbe, és letétele után 79 molynak vándorolt a ’kedvenc könyvek’ listájára/9%/, valamint 421 értékeléséből 221 ötcsillagos /52%/.

„Elgondolkodtatott az emberiség gyarlóságairól, és férfi létemre valóban a sírás kerülgetett némely résznél, amely a II. világháború embertelen helyzeteit részletezte. És közben mégis vicces.”
– @orionstar (http://moly.hu/ertekelesek/1017671)

„Érdekes megközelítés, és érdekes nyelvezet, a háború viszont háború marad. Így megy ez.”
– @EszkiMóczy (http://moly.hu/ertekelesek/172712)


Törölt tartalom.
!

Aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmától.

Hunter S. Thompson Félelem és reszketés Las Vegasban / Fear and Loathing in Las Vegas / című műve egy őrült drogos ámokfutás, amellyel a könyv lapjain már 311-en találkoztatok, és ebből 45-en /14%/ kedvenceltétek is. 151-ből 90-en ötcsillagosnak ítéltétek /59%/.

„Las Vegas önmagában is egy hatalmas, szürreális trip, de a sztoriban felhalmozott és elfogyasztott tudatmódosító arzenállal „maga a valóság van túlzottan megpörgetve”. Vicces, abszurd, realisztikusan érzékletes. Valóság és képzelet egybemosódik, drasztikusan torzul. Őrültségek, paranoia, egyik hajmeresztő helyzet indukálja a következőt”
– @Almost_Zed (http://moly.hu/ertekelesek/946951)

„egy elnagyolt, (melo)dramatizált korrajz, és egy megemlékezés a 60's évekről, és hogy az ember hogyan menekül saját elmebajába.”
– @Csikós_Gyula (http://moly.hu/ertekelesek/901770)


>!
Gregöria_Hill
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Eszméletlen jó volt!
Régebben egyszer elkezdtem, de valahogy nem jutottam vele sokra. Érdekes, mert most viszont már az elejétől kezdve tetszett. Oké, a közepén volt egy hullámvölgy, nem a könyvben, hanem bennem, nem volt hozzá kedvem. Mondjuk elég hosszú ahhoz, hogy egy ilyen beleférjen. Nincs itthon saját belőle, de megugrotta azt a szintet, hogy megyek, megyek, veszek. Sőt más embereket győzködök, hogy adjanak neki (még egy) esélyt. A férjem pl. látta a filmet és elzárkózik. De egyébként annyira abszurd, mikor az ember teli szájjal röhög egy ilyen sztorin. De de. Már mindent elmondott az előttem értékelő egymillió moly különben (mármint akik 4* fölé tették minimum). Nem is tudom tovább ragozni. Borzasztóan szeretném, ha a férjem elolvasná mégis, mert úgy nem lehet szállóigékkel viccelni, hogy Félkupica Fehér Főnök, és erre ő nem érti, én meg annyira szeretném, ha értené :( Többek között ezért is fogom azonnal beszerezni.

!

A haza veszélyben van; Yossarian elárulta a függetlenség és szabadság ősi jogát azzal, hogy gyakorolni merészelte őket.

Fentebb kérdeztem, hogy ki tudná kellő komolysággal vegyíteni a háborút a humorral. Újabb válasz: Joseph Heller. A 22-es csapdájáról / Catch-22 / jogosan mondják: ha egy könyv címe szállóigévé válik, az bizony jelent valamit.
990 olvasás 135 kedvenceléshez vezetett eddig /13%/, 463 értékelésből 248 ötcsillagos /53%/

„Ez a könyv olyan meztelenre vetkőzteti a valóságot, mint amilyen meztelenül kuporog Yossarian a fán. És miközben a császár új ruháját mutogatja, Hóden felfedi titkát… A nyers, véres, zsigerekig menő titkot: Szellemétől megfosztva az ember hulladék.
– @eme (http://moly.hu/ertekelesek/1018038)

„Mivel a háború maga is egy abszurd dolog, ezért sokkal szórakoztatóbb, és a maga módján megrázóbb is, ha a kellő gúnnyal és élcelődéssel sikerül róla írni. A 22-es csapdája igenis létezik!”
– @minic13 (http://moly.hu/ertekelesek/941976)


>!
Bur3sz
Anthony Burgess: Gépnarancs

Az értékelésem. Hmm… Érdekes… Valahol és valamikor volt egy fiú. Igaz, sem hely, sem idő nincs megnevezve, ám számomra ez a múlt. A kicsi fiú emberré válása, változtatása a vietnámi háború és a hidegháború közti időszakot sugallja nekem. A politikai vonulat akár naphainkban is lehetne.
Hát, málenkicsi drúgocskák, ez tiszta horrorsó! Nem tudom, melyik vég az igazibb. A film szerinti valós, dúrva vagy a regény szerinti meseszerű. Talán azért ezt a véget választotta Burgess, mert így még nagyobb az ellentét, és nagyobbat üt a mű.
Nosza, molycik! Hámozzuk meg a gépnarancsot!

4 hozzászólás
!

Rettenetes grjáznüj vónnüj egy világ ez, Ó testvéreim.

Anthony Burgess híres-hírhedt horrorsója, a Gépnarancs / A Clockwork Orange /, (szintén zseniális megfilmesítés társul hozzá, melynek megtekintése közben én személy szerint tisztelettel félbehagytam a pattogatott kukorica fogyasztását) 597 moly által olvasott, ebből 93 által kedvencelt /15%/, és 416-ból 158 által értékelt öt csillaggal /50%/.

„szerény véleményem szerint – nincs olyan mű, ami jobban beszélne az emberségről. A méltóságról és a szabad akaratról Sillitoe is megírta a maga fúgáját, remekmű az is, de a burgessi nyelvi virtuozitás még azt is lekörözi.”
– @bernadette (http://moly.hu/ertekelesek/723436)

„Az ilyen történeteknél jön a felismerés, hogy igen, érdemes volt megtanulni olvasni és képesnek lenni gondolkodni.”
– @ficka (http://moly.hu/ertekelesek/366214)


>!
Majna
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Szervezetem, eme kicsiny, ölmeleg centrum, lapról lapra, pofonról pofonra fogadta be ezt a beteg remekművet. Beteg. És igaz. Mert ilyenek vagyunk: Egymás után vásároljuk a bútorokat. Azt mondjuk magunknak, ez a heverő a sírig kitart majd. Csak meg kell vennünk, és évekig elégedetten dőlhetünk hátra azzal a gondolattal, hogy adódjon bármilyen probléma, a heverő miatt már nem fáj a fejünk. De kell még egy étkészlet. Egy eszményi ágy. Függönyök. Hálószobaszőnyeg. Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.
Miközben olvastam, helyenként én voltam Apu Vérszomjas Vigyora, és igen sokszor Apu Görcsbe Rándult Gyomra.
Brutality, fatality, flawless victory, meg ilyenek.
Kőkemény!

!

Egy percnél többet nem szabad elvárni a tökéletességtől.

A Harcosok klubja / Fight Club / című film megint csak annyira jól sikerült, hogy szinte ismertebb, és a legtöbb emberhez előbb eljut, mint Chuck Palahniuk regénye, amelyből készült.
534-en forgattuk már, és 120 olvasónak /22%/ vált a kedvencévé, 304 csillagozásból pedig 199-en /65%/ értékeltük maximálisra.

Pár vélemény (de többet egy szót se, mert ugye tudjuk az első szabályt…):

„(…)megdöbbent, elnémít, bólogatásra vagy épp tiltakozásra késztet; pusztít és pusztul és pusztul és pusztít… (…)
Káosz luxuskivitelben.”
– @narziss (http://moly.hu/ertekelesek/134868)

„Pörgős egyszerű mondatok, sorozatos ismétlés is döngöli belénk a mondanivalót. Persze utána egy darabig nem mentem az IKEÁba. De sajnos magáról a Klubról én se beszélhetek.”
– @Lobo (http://moly.hu/ertekelesek/326714)


>!
asusuy
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei

Közép-európai olvasó aligha kívánhat ennél megkapóbb és élettelibb látképet Kasmír, Pakisztán, India, és egyáltalán, a Kelet fogalmairól. Lelkiismeretes író következetes munkája, csordultig teli azzal a fűszeres távoli földdel, amivel nem tudok betelni. Indira Gandhi és az ő mélyzöldje pedig feledhetetlen. Borzongtam.

!

Az igazság távlatok kérdése; minél messzebb jutunk a múlttól, annál konkrétabbnak és hihetőbbnek érezzük – és a jelen, minél közelebb vagyunk hozzá, annál képtelenebb.

Salman Rushdie 1981-es regénye, Az éjfél gyermekei / Midnight’s Children /, tökéletes példa a posztmodern egyik vesszőparipájára, a multikulturalizmusra. Persze nem merném ide sorolni, ha ez lenne az egyetlen érvem az elolvasása mellett:) Én már csupán az értékelések olvasásától is egzotikus fűszerillatot kezdtem érezni.
218-an olvastátok eddig, ebből 23-ótoknak vált a kedvencévé /10%/, pont 100-an csillagoztátok, ebből 54-en öt csillagosra.
Türelmesebb olvasóknak ajánlott,

„nem adta magát könnyen ez a könyv, de nagyon megérte. Legszívesebben rohantam volna Indiába, lenyűgözött az az eleven világ, ami ebben a regényben van.”
– @entropic (http://moly.hu/ertekelesek/323335)

„lebilincselő, nagyon élő, színes-szagos mese”
– @Bubbles (http://moly.hu/ertekelesek/840348)

„Döcögős kezdés után jól egymásra hangolódtunk, a felétől pedig elválaszthatatlanok lettünk.”
– @BridgeOlvas (http://moly.hu/ertekelesek/402915)



A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!