MolyTöprengő – Filozófiatörténeti áttekintés

Rovatgazda
!

Kedves Olvasó!

Ha rákattintottál erre a rovatra az azt jelenti, hogy valószínűleg Te is túl sokat töprengsz az élet dolgain és válaszokat keresel az életedben felmerült kérdésekre. Vagy csak érdeklődsz? Bárhogyan is van, üdvözöllek itt!
Az ehavi számban megpróbálunk rájönni, hogy mit nevezünk filozófiának és milyen filozófiai irányzatokról beszélhetünk a világtörténelemben a teljesség igénye nélkül. Főként a nyugati vonalra térünk most rá.
Kalandra és töprengésre fel!

I.) Bevezetés helyett íme pár összefoglaló munka a filozófia történeti fejlődéséről:


Quator>!
Hans Joachim Störig: A filozófia világtörténete

Azt gondolom, hogy az ilyen átfogó munkáknak általában az a problémájuk, hogy felületesek, akik elsőként közelítenek egy gondolkodóhoz azok számára nem biztos, hogy átmegy a lényeg. Magyarul nem pótolja a fő művek elolvasását. Viszont, aki azt gondolja, hogy csak egy összefoglaló képet szeretne kapni a filozófiáról, azok számára úgy gondolom megfelelő lehet ez a könyv, a szerző fáradságos munkával próbálja kiemelni a legtöbb helyen a lényeget, és megvilágítani a gondolatok lényegét.

!
Kkatja P>!
Nigel Warburton: A filozófia rövid története

Nagyon élveztem szinte minden sorát. Nigel Warburton, aki maga is korunk egyik leghíresebb filozófusa, író, filozófiai webblogger és művész, kiváló arányérzékkel válogatta össze a nyugati filozófusokat, felismeréseiket és kudarcaikat 40 fejezetben, Szókratésztől Peter Singerig.
Olvasmányosan, érthetően és sokszor remek humorral teszi emészthetővé a filozófiai szakkifejezéseket, irányzatokat, nézeteket, szépen bemutatva a filozófusok életkörülményeit is, hogy ezáltal is jobban megérthessük az általuk kutatott problémákat, erkölcsi kérdéseket és egymás iránti megbecsülésüket vagy épp ellenszenvüket.
Ahogyan írja : „A filozófusok évszázadok óta egymás tyúkszemén járnak szellemi csűrdöngölőt – Szókratész óta ennek komoly hagyománya van.”
Hát igen, ezt prímán bemutatta! :)) Szívesen olvasnék ilyet a keleti filozófiákról is! :)

Ajánlom mindenkinek, aki kicsit is szeret elgondolkodni a hogyanokon és a miérteken, itt kap pár irányt, amin elindulhat kedve és érdeklődése szerint… és megalkothatja saját életfilozófiáját! :)

1 hozzászólás
!

II.) Filozófia az ókorban

a.) Mi a filozófia?


Kkatja P>!

    A „filozófus” szó gyökerét a görög „bölcsesség szeretete” kifejezés adja. (…)
Ez a gondolkodás pedig a világ nagy részén idővel elterjedt, s egy bizonyos ponton kereszteződött a keleti ideákkal is. Ennek a gondolkodásnak az értékei az érveken, az érvelésen és a kérdések feltevésén alapulnak, nem pedig azon, hogy valamilyen tekintély kijelentette bizonyos „tényekről”, hogy igazak. A bölcsesség Szókratész számára nem azt jelentette, hogy egy csomó tényről tud, vagy azt, hogy miképpen kell végezni valamit: a bölcsesség a létezésünk megértését jelentette, mégpedig a megértés határainak megértésével együtt.

11-12. oldal Az ember, aki túl sokat kérdezett - Szókratész és Platón

!

II./b) Kinek való a filozófia és miben mutatkozik meg?


nagytimi85 >!

Vizsgáld, kutasd és különböző szempontokból figyeld meg magad; elsősorban arra ügyelj, hogy vajjon csak a filozófiában, vagy magában az életben haladtál előre. A filozófia nem a tömegnek szánt művészet, s nem alkalmas a hencegésre. Nem a szavakban, hanem a cselekedetekben mutatkozik meg.

16. levél: Arról, amit a filozófiától kapunk

Kapcsolódó szócikkek: filozófia
!

II./c.) Mit nyújt ez a tudomány?


Sli P>!

Mit nyújt hát az agyondicsért és minden tudománynál, földi jónál többre tartott filozófia? Azt, hogy inkább akarsz magadnak tetszeni, mint a tömegnek, hogy a véleményeket értékeled, nem számolod (…)

181. oldal, I. kötet, Erkölcsi levelek - XXIX. levél (Szenzár, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · tömeg · vélemény
!

II./d.) Mi a hasznunk a filozófiából?


Sli P>!

Hoc ex philosophia lucramur, quod nobiscum loqui possumus.
Az a hasznunk a filozófiából, hogy képesek vagyunk önmagunkkal beszélgetni.
DIOGENÉSZ LAERTIOSZ

62. oldal, Filozófia - Philosophia (Lazi, 2003) · Diogenész Laertiosz

Latin mondások Andreas Lusitanus Eborensis mondásgyűjteménye

Kapcsolódó szócikkek: beszélgetés · filozófia
!

II./e.) Mi a filozófia valódi küldetése?


Sli P>!

A filozófia valódi küldetése az emberi nyomorúság enyhítése, vallotta Epikurosz. És mi az emberi nyomorúság végső oka? A mindent átható halálfélelem.
Elkerülhetetlen halálunk rémisztő gondolata megakadályozza az élet élvezetét, megkeserít minden örömteli tevékenységet. Mivel az örök élet iránti vágy nem teljesülhet, minden emberi cselekvés eredendően haszontalan. Írásai szerint sok egyénben alakul ki gyűlölet az élettel szemben – a sors fintora, hogy egyesek emiatt az öngyilkosságot választják, míg mások vad, de céltalan tettekkel próbálják elkerülni az emberi létezésből fakadó fájdalmat.
Epikurosz az újdonságok végtelen és hiábavaló hajszolása helyett a kellemes élményekhez fűződő meghatározó emlékek megőrzésére, majd felidézésére buzdított. Annak, aki megtanulja újra meg újra előhívni ezeket az emlékeket, többé nem lesz szüksége az élvezetek végtelen hajszolására.
A legenda szerint követte saját tanácsát: halálos ágyán (vesekő okozta szövődmény végzett vele) kínzó fájdalmai ellenére megőrizte nyugalmát, s barátai és tanítványai társaságában idézte fel kellemes emlékeit.

73-74. oldal, 3. fejezet - Halálszemléletek: az elmélet hatalma (Park, 2018)

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: élet · emlék · Epikurosz / Epicurus · filozófia · halál · halálfélelem · vesekő
!

II./f.) Hogyan válhatsz szabaddá?


Sli P>!

„Hogyan tegyem hát szabaddá magam?" – kérded. A kényszerűség elől nem futhatsz el, de legyőzheted.

                                         Útat vág az erő,*

és ezt az utat a filozófia nyitja meg számodra. Hozzá fordulj, ha egész ember akarsz lenni, ha gondtalan és boldog, s végül – de ez a legtöbb –, ha szabad akarsz lenni. Másként mindezt nem érheted el. Alantas dolog az ostobaság, aljas, mocskos, szolgai, martaléka rengeteg indulatnak – s éppen a legvadabbaknak. E nyomasztó, hol felváltva, hol egyszerre parancsolgató urakat eltávolítja tőled a bölcsesség: az egyedüli szabadság. Egyetlen út vezet ide, mégpedig az egyenes út – nem fogsz eltévedni. Lépkedj határozottan: ha magad alá akarsz vetni mindent, vesd alá magad az értelemnek. Sok mindenen fogsz uralkodni, ha majd az értelem lesz úrrá rajtad.

* Vergilius: Aeneis, 2. 494.

199. oldal, I. kötet, Erkölcsi levelek - XXXVII. levél (Szenzár, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · értelem · filozófia · önfejlesztés · szabadság
!

II./g.) Tehát mivel foglalkozik a filozófia?


Scarlett0722 P>!

S midőn a halálról szóló nagy tanulmányának kezdőmondatában azt írja, hogy „a filozófiának voltaképp sugalmazó szellem vagy Muzagétesze: a halál, ezért mondta Szókratész, hogy a filozófia thanatu meleté, a halállal való foglalkozás" ez legfeljebb csak formai szempontból hasonlít Platón híres megfogalmazásához a Phaidónból, mely szerint „úgy látom, a többiek nem veszik észre, hogy azok, akik helyes módon foglalkoznak a filozófiával, nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak és halottá lesznek…"

Csejtei Dezső: Filozófiai metszetek a halálról A halál metamorfózisai a 19-20. századi élet- és egzisztenciálfilozófiákban

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · halál · Platón · Szókratész
!

III. A középkor

a.) Mi a skolasztika?


LNB>!

A klasszikus középkor tudománya a skolasztika, vagyis az a tudomány, amelyet az iskolákban, az egyetemeken tanítanak. Lényege a dialektikus módszer, az arisztotelészi logika alkalmazása a hit problémáinak megértése céljából. Ezt világosan megfogalmazza már az első igazi skolasztikus teológus, Szent Anzelm (1033-1109) canterburyi érsek, akinek alapelve a fides quaerens intellectum, azaz a megértést kereső hit. „Hanyagságnak tartom, ha szilárdan hiszünk, s nem igyekszünk fel is fogni azt, amit hiszünk. ” A dialektikus módszert teljes alapossággal Petrus Abelardus (1079-1142) dolgozta ki, midőn kritikai vizsgálatnak vetette alá az egyházatyák szövegeiben található ellentmondásokat. Ő fontos szerepet játszott a keresztény etika továbbfejlesztésében is (szándéketika). A skolasztika a 13. század nagy rendszerezőinél, a domonkos Nagy Szent Albertnál (1193-1280) és tanítványánál, Aquinói Szent Tamásnál (1224-74) érte el tetőpontját. Szent Tamás hitt abban, hogy hit és ész, filozófia és teológia egymással harmóniába hozható. (…)
A skolasztika ölén született meg a politikatudomány, amit a kortársak politikai teológiának neveztek. Ez szorosan kapcsolódott a gregorián reformhoz, a pápa és a császár közötti küzdelemhez. Lautenbachi Manegoldusról, a szerződéselmélet első megfogalmazójáról már volt szó.
Utána a politikaelmélet következő jelentős műve a már említett Salisbury János angol származású chartres-i püspök nevéhez fűződik, aki 1159-ben kiadott Policraticus című könyvében az államot az emberi organizmushoz hasonlítja, amelyben a lélek szerepét az egyház tölti be. Ha az uralkodó megsérti az igazságosság és méltányosság elvét, akkor zsarnok, s a népnek jogában áll őt eltávolítani, sőt megölni. Az ellenállás, a zsarnokká váló fejedelem elűzésének jogosultsága Aquinói Szent Tamásnál is szerepel, aki politikai teológiáját a Summán kívül elsősorban A fejedelmek kormányzatáról (De regimine principum) című munkájában fejtette ki. Másrészt a természetjoggal kapcsolatos fejtegetéseivel megalapozta az emberi jogok elméletét, amellyel a tételes pozitív jog nem kerülhet ellentmondásba. Aquinói Szent Tamás szerint az állam a természet produktuma, tökéletes társadalom, amelynek célja az emberek földi jólétének biztosítása.
Ideális kormányformának az alkotmányos monarchiát tekinti, amelyben az egész népet illeti meg a törvényhozás és a fejedelem választásának joga, „ezt isteni törvény rendelte így” – teszi hozzá. A fejedelem hatalma korlátozott, mert a nép megbízásából, a köz javára gyakorolja azt. A zsarnokká váló fejedelem uralma erőszakkal is megdönthető, ez nem tekinthető bűnös lázadásnak. Elismeri az állam autonómiáját a maga területén. A népfelség elvét legteljesebb mértékben William Ockham és különösen Padovai Marsilius (+ 1343) fejtette ki a A béke védelmezője (Defensor Pacis) című, 1324-ben írt munkájában.
A 12. század másik jelentős tudományos teljesítménye, a skolasztika kialakulása mellett, az európai jogtudomány megszületése. A középkor első felében a római jogot a leges Romanae barbarorum leegyszerűsített, vulgáris formájában ismerték. A 11. század végén fedezték fel a Digestákat, s ez lendületet adott a római jog tanulmányozásának és oktatásának. Ennek megalapozása Irnerius nevéhez fűződik, aki a 12. század elején Bolognában működött. Az egyházi jog, a kánonjog kialakulásához és rendszerbe foglalásához nagymértékben hozzájárult a gregorián reform, amely szükségessé tette a jogforrások összegyűjtését, rendszerezését és értelmezését. Ezen a téren Burchardus wormsi püspök, Anzelm luccai püspök és Ivo chartres-i püspök munkássága volt úttörő. Ilyen előzmények után szintén Bolognában készítette el Gratianus a kánonjog klasszikusnak számító rendszeres feldolgozását és kifejtését 1140 körül befejezett, Concordia discordantium canonum című művében, amelyben a skolasztika dialektikus módszerét és a civil jog magyarázatában kialakult módszereket alkalmazza a kánonjog területén.

!

III./b.) Egyszerűsítve az előbbi válasz:


Citrompor P>!

SKOLASZTIKA Latin eredetű. Jelentése: az iskolához tartozó, tanító vagy tanuló.

279. oldal, Női nevek (Vince, 2016)

1 hozzászólás
!

III./c.) Érthető-e a skolasztika a misztika nélkül?


!

III./d.) Akit bővebben érdekel a középkori misztika:


bodnarnoemi>!
Walter Nigg: A misztika három csillaga

Walter Nigg: A misztika három csillaga Eckhart – Suso – Tauler domonkos misztikusok

Ismét csak élvezhető szakirodalom. Érthető, érdekes, őszinte. Istenes, de nem Istentől csöpögős, nem takargat, nem kozmetikáz. Miniéletrajz három kiváló és nagyon különböző emberről. Hasznos és kellemes volt olvasni, a művészettörténeti utalásoknak pedig külön örültem!

!

IV. Újkor

a.) Olvassunk el egy verset a kora újkori misztikus szenttől:


RahamiM P>!
Belső szoba

Keresztes Szent János:
A LEGFŐBB TUDÁS
(Kőrösi Albin fordításában)

Nem tudom, hol jártam-keltem,
De ott álltam meg, hova
Nem követhet ész soha.

Ismeretlen volt előttem,
Hol megálltam, a vidék.
S amint ezen tépelődtem,
Nagy dologra ébredék;
De amit ott hallhaték:
Nem mondom meg, mert az ész
És tudás itt kárba vész.

A hité e békeotthon,
Hallgat itt a tudomány.
Csak egy út visz bele bizton,
Neve: mély csend és magány.
Megfejthetetlen e talány:
A nyelv dadog, mert az ész
És tudás itt kárba vész.

Rabul ejtett bűvös álom,
Elhagyott eszméletem,
Elhalt érzéki világom,
Többé mit sem éreztem;
De megszállt nagy értelem,
Mert beláttam, hogy az ész
És tudás itt kárba vész.

Aki ide jut, az tényleg
Magát is elfeledi;
Amit tud, az mind csekélynek
Tűnik itten fel neki,
S bár tudását növeli,
Mindhiába, mert az ész
És tudás itt kárba vész.

Ahány fokkal följebb hágott,
Esze annyit szállt alá.
Éjbe jutott, a világot
Oly sűrű köd takará,
Hogy nem ismert tőle rá.
De belátta, hogy az ész
És tudás itt kárba vész.

A tudás e nem-tudása
Oly hatalom, oly erő,
Hogy ki nyitját értse, lássa,
Nincs olyan bölcs agyvelő,
Legyen bármily érvelő,
Be kell látnia, hogy az ész
És tudás itt kárba vész.

Oly fönséges, oly szertelen
Ez a legfőbb tudomány,
Hogy nem akad oly értelem,
Melynek siker jár nyomán;
Mert ki látja be magán,
Hogy mit itt tanult az ész,
E tudás ott kárba vész.

S ha hallani szeretnétek,
Megmondom: e tudomány,
Isten titkos lényegének
Érzetében áll csupán,
Ez isteni kegy híján
Nincs, ki értse, mert az ész
És tudás itt kárba vész.

Kapcsolódó alkotók: Keresztes Szent János · Kőrösi Albin

!

IV./ b.) Mit értettek egyenlőség alatt a nyugati felvilágosodás filozófiájában?


apple_pie>!

A nyugati felvilágosodás filozófiájában az egyenlőség fogalma az egyéniség kibontakozásának feltételét is jelentette. Azt jelentette (a legvilágosabban Kant megfogalmazásában), hogy egyetlen ember sem lehet eszköze más ember céljainak. Hogy minden ember cél, és csak cél, és sohasem eszköze egyik a másiknak.

23. oldal (Háttér Kiadó, 2012)

!

IV./c.) Mi a racionalizmus tágabb értelemben?


LNB>!

(…) az ember, hosszú idő óta először észreveszi, hogy esze van, és hogy az ész mindenható. Felfedezi, hogy gondolkodó lény, ens rationale; jobban mondva csak újjászüli magában ezeket az erőket; ha akarjuk, ez a „reneissance” szó értelme. Ez az ébredő ész kezd mindenbe belehatolni: mennybe és földbe, vízbe és fénybe, a végtelen nagyba és a végtelen kicsibe, az emberek viszonylataiba egymás között és kapcsolatukba Istenhez és túlvilághoz, a természet működésébe és a művészet törvényeibe; nem csoda, hogy ennek következtében azt hiszi, egyedül van a világon. Mármost az újkor egész történelme nem egyéb e szigorú és egyoldalú, racionalisztikusan tájékozott fejlődés fokozásánál és túlfokozásánál. Egyes visszahatások csak látszólagosak.

Az európai szellem 1500-tól 1900-ig pompás ívet ír le. Tervszerűen előrehaladva kimerít majdnem minden értelmi lehetőséget. A 16. században Olaszországban elérkezik a művészet ama végletes ésszerűsítéséhez, melyről már beszéltünk, és északon a vallás ésszerűsítéséhez, melyet „reformáció” néven ismernek. Az ellenreformáció és barokk mozgalmaiban azt a látszatot kelti, mintha vissza akarna térni az irracionalizmushoz és miszticizmushoz, de ez csak optikai csalódás: a jezsuitizmus a legmagasabb logika és értelmi feszítőerők alkotása, és a barokk jelenti csak igazán a rendező, számító, elemző értelem egyeduralmát, csakhogy ez az értelem visszariad ettől az igazságtól, s ezért ezer kalandos álarc mögé és művészi öltözékbe menekül. Ez az a racionalizmus, mely részegre issza magát, hogy a tiszta észkultúra prózájától és unalmától megmeneküljön.

A 18. század hozta el aztán minden téren a tiszta értelem kétségbevonhatatlan diadalát: ez Voltaire és Kant, Racine és Winckelmann százada. Az ember azt hinné, hogy ezt a végletet már nem is lehet túllicitálni, és mégis túllicitálták: a „fiatal Németország” és a külföld vele rokon irányzatai eredményesen igyekeznek művészetet, vallást, tudományt, az egész életet tiszta politikává bélyegezni, és ezzel megfosztani végső irracionális vonásaitól. Ezt keresztezi a romantika ellenáramlata, mely azonban a barokkhoz hasonlóan, csak annál sokkal impotensebben, nem egyéb lázadásnál az intellektualizmus ellen, de tisztán intellektuális eszközökkel, irodalmárok puccsa az irodalom ellen, teljesen akadémikus, eltökélt és elvszerű, szellemes apercu (okos betekintés, összefoglalás – a szerk.), mely az ellentmondókedvből, vitatkozókedvből és változó divatból született. Aztán a 19. század második fele magával hozza a „természettudományos világnézet” és a technika győzelmét, ezzel a fejlődés a marxi tagadás tagadása értelmében öngyilkossággal ér véget, és a világháború éppoly értelmetlen, mint természetileg szükségszerű katasztrófájában összeomlik.

Kapcsolódó szócikkek: barokk
!

IV./ d.) Mi a racionalizmus szűkebb értelemben?


Kkatja P>!

…Az imént elhangzottakat összegezve a következőket lehet mondani: a racionalizmus, minthogy az észnél magasabb rendű princípiumok tagadása, „gyakorlati” következményként maga után vonja az ész kizárólagos használatát, ámde ez már egy olyan ész, amelyet – úgymond – megvakított izolálódása attól a tiszta és transzcendens értelemtől, amelynek fényét az individuális világban rendesen csak visszatükrözheti. Ahogy elveszítette tényleges kommunikációját a szupraindividuális értelemmel, az ész – célba véve a létezés alsó pólusát – elkerülhetetlenül útnak indul az egyre alacsonyabb és alacsonyabb szintek felé, egyre mélyebben és mélyebben merülve bele a „materialitásba”; ahogy erősödik ez a tendencia, úgy veszíti el fokozatosan az igazság tulajdonképpeni eszméjét, hogy végül is elérje azt a pontot, ahol egyetlen célja már csupán az, hogy saját korlátozott felfogóképessége számára a dolgokat a lehető legkényelmesebben megragadhatóvá tegye, és ebben azonnali kielégülést is talál ama tény folytán, hogy saját lefelé irányuló tendenciája vezeti a dolgok uniformizációjának és szimplifikációjának irányába; annál is inkább készségesen és gyorsan engedelmeskedik ennek a tendenciának, mert engedelmességének eredményei összhangban vannak vágyaival, hogy aztán egyre sebesebb hanyatlása végül is tévedhetetlenül vezessen oda, amit a „mennyiség uralmának” lehet nevezni.

108-109.

!

IV./ e.) Mit értünk empirizmus alatt?


akire P>!

„John Locke a XVII. században leírt (és elutasított) egy képtelen nyelvet, amelyben minden egyes dolognak, kőnek, minden madárnak és minden ágnak külön neve volna.”
Borges: Fuentes, az emlékező

John Locke (Wrington, Somerset, 1632. augusztus 29. – Oates, Essex, 1704. október 28.) angol filozófus, orvos és politikus. Az angol empirizmus egyik fő képviselője, egyike azon gondolkodóknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé: minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll.
John Locke szerint a szó jelentése a beszélő saját ideája: egy szóról sohasem tudhatjuk meg, hogy rajtunk kívül álló emberek mit is értenek rajta.

Kapcsolódó könyvek: Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok
!

V. Összefoglalás

a.) Mi tehát a filozófia?


Dénes_Gabriella P>!

Olyan költészet a filozófia, amely nem a szó hangjainak és jelentéseinek játékából épít (mint a vers), hanem a gondolatok játékait teremti meg.) Mintha eszmékből és gondolatokból épülő költemény lenne.

21. oldal, Gondolatolvasás. Az értelmek lehetőségei

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · költészet
!

V./b.) Nyújt-e újdonságot a nyugati filozófia a keletiekhez/ókoriakhoz képest – E. M. Cioran szerint?


Kollográd P>!

(…) a nyugati filozófia nem hoz sok újat a görög, a hindu vagy a kínai filozófiához képest. Legföljebb néhány ponton föléri őket. (…) Nem így áll azonban a helyzet a zenével, a modern kor eme nagy mentségével, melynek egyetlen más hagyományban sincsen megfelelője: hol találjuk másutt Monteverdi, Mozart és Bach párját? A zene révén tárja fel a Nyugat igazi arcát és éri el mélységeit. Nem teremtett ugyan olyan bölcseletet, sem olyan metafizikát, amely csak az övé, és olyan költészetet sem, amelyről elmondható volna, hogy példátlan, zenei műveiben viszont kivetítette eredetisége minden erejét, kifinomultságát, titkát, a kimondhatatlan kimondásának képességét. (…) A zene nélkül közönséges, előre látható civilizációt hozott volna létre…

Egy kifulladt civilizációról (20-21. oldal)

!

V./c.) Minek köszönhetően népszerűtlen mégis a filozófia a széles olvasóközönség szerint?


bratan P>!

A filozófia népszerűtlensége főként annak az általánosan elterjedt felfogásnak köszönhető, miszerint kevés dolog képes úgy kizökkenteni az embert az egyensúlyából, mint a kitartó reflektálás.

(első mondat)

1 hozzászólás
!

V./d./1.) Egyesek szerint a filozófia:


Kollográd P>!

A filozófia élet. A filozófia a lehető legmélyebben értelemmel átitatott, tökéletesen tisztánlátó és a szellem tárgyaira irányuló életmód.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: filozófia
!

V./ d./2.)


bratan P>!

Az akadémikus meghatározásokkal ellentétben a filozófia nem az, amit mások gondolnak a lét nagy kérdéseit illetően – filozófia az, ami elég okot szolgáltat az embernek, hogy reggel hajlandó legyen az ágyából fölkelni.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: filozófia
!

V./ d./3.)


kaporszakall >!

A filozófia szükségletet elégít ki, azt a szükségletünket, hogy egységes és teljes elméletet alkossunk a világról, és az életről, és – ennek az elméletnek a következményeként – olyan érzelmet, amelyből valamely benső magatartás és – mi több – valamely cselekvés származik. Csakhogy ez az érzelem az említett elméletnek nem következménye, hanem oka. A filozófiánk, vagyis az a mód, ahogy értjük vagy nem értjük a világot és az életet, abból az érzelmünkből fakad, mellyel az élet iránt viseltetünk. És ez a filozófia, mint minden érzelmi, a tudatalattiban, esetleg a tudattalanban gyökeredzik.

I. A hús-vér ember (6. oldal)

Miguel de Unamuno: A tragikus életérzés Tragikus életérzés az emberben és a népekben

Kapcsolódó szócikkek: filozófia
!

V./ d./4.)


Dénes_Gabriella P>!

Az igazi filozófia abban áll, hogy újra megtanuljuk látni a világot, és ebben az értelemben egy elmesélt történet ugyanolyan „mélyen” beszélhet a világról, mint egy filozófiai értekezés.

20. oldal - Előszó

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · történet · világ
!

V./ d./5.)


Csabi P>!

(…) a filozófia – az osztatlan tudás szeretete – azt jelenti, hogy úgy nézünk arra, ami messze van, mintha közel volna, s hogy véget vetünk a megragadására irányuló sóvárgásnak, mert a lét nagy nyugodalmasságában ami van, az van.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: filozófia
!

VI. Végszó:


Szávitrí P>!

Nem lenni biztosnak semmiben, tulajdonképpen erről szól a filozófuslét.

153. oldal (Cherubion, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: filozófia

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!