MolyRettegő – Clive Barker

Rovatgazda
!

Sötét üdvözletem, földi halandók!

„A holtaknak is vannak főútvonalaik.
Szellemvonatok, álomkocsik sínjei szelik át az életen túli pusztaságot, szállítva az eltávozott lelkek végtelen sorát."
(Clive Barker: Szex, halál és csillagfény – @Cicu idézete)

Talán nem olyan meglepő, hogy ezúttal a kéjes kínokat elhozó Clive Barker lesz a téma, hiszen:

„Vannak olyan mesék, amiket soha nem lehet elégszer hallani."
(Clive Barker: Korbács – @bonnie9 idézete)

Clive Barker 1952-ben született Angliában, Liverpoolban. Író, filmrendező. Leginkább fantasy és horror témájú munkáiról ismert.

Barker az 1980-as évek közepén vált ismertté horrornovelláival. Azóta írt több regényt is, és más műfajokban is alkotott, illetve több munkájának, így például a Hellraiser című sorozatnak, elkészült a filmváltozata is.

Forrás: spoiler
Kép: spoiler


>!
Szentinel

Clive Barker

Clive Barker megmutatja neked, hogyan csodáld a sötétet.
Clive Barker összehoz titkolt, sötét éneddel.
Clive Barker megmutatja, hogy vérrel is írhatsz, mintha csak vörös tinta lenne.
Clive Barker könyveiben a halálsikoly gyönyörű altatódallá változik.
Clive Barker szépséget fakaszt a rútságból.
Clive Barker gusztustalanságában is gyönyörűen ír.
Clive Barker fantáziavilága ott kezdőik, ahol a tiéd véget ér.
Clive Barker a rémálmaidból sző csodás meséket.
Clive Barker mosolyogva kísér a szörnyek közé.
Clive Barker tudja, hogy a túlvilágon tartják a legállatibb bulikat.
Clive Barker számít rád, és te is számíthatsz őrá.
Szeresd Clive Barkert!

!

Barker írói pályafutása elejétől kezdve a horror műfajában alkotott. Eleinte leginkább novellákat írt, amelyeket később Vérkönyvek 1-6. címen adott ki gyűjteményes kötetben, illetve ekkor készült első regénye, a Kárhozat. Később a modern fantasy, illetve a horrorelemekkel kevert fantasy felé fordult. Ekkor írta Korbács, Hírvivő, valamint Imajica és Sacrament című műveit.

Forrás: spoiler
Kép: spoiler


!

Barker sajátos stílusa azzal jellemezhető, hogy a fantasztikus, rejtett világok együtt léteznek saját világunkkal. Barker „dark fantasy”-ként szokott hivatkozni a stílusára. Történetei szándékosan elmossák a határvonalat az olyan szemben álló dolgok között, mint a pokol és a menny, a gyönyör és a fájdalom.

Forrás: spoiler
Kép: spoiler


!

Amikor a Vérkönyvek 1. először megjelent könyv formájában az Amerikai Egyesült Államokban, akkor a borítóján a következő Stephen King-idézet szerepelt:

„Már látom a horror jövőjét… úgy hívják: Clive Barker.”

Barker munkáinak kritikai elemzése S. T. Joshi The Modern Weird Tale című, 2001-ben kiadott művében jelent meg. Barker munkásságára – saját bevallása szerint – többek között Herman Melville, Edgar Allan Poe, Ray Bradbury, William S. Burroughs és Jean Cocteau volt hatással.

Forrás: spoiler
Kép: spoiler


>!
elge76 P
Képregény

Clive Barker nevét valószínű minden horror rajongó ismeri. Nos, van képregényben is.

2 hozzászólás
!

Barker érdeklődési köre kiterjed a filmes feldolgozásokra is, jóllehet filmjei vegyes fogadtatásban részesültek. Ő írta a forgatókönyvét az Underworld és a Rawhead Rex című filmeknek, amelyeket George Pavlou rendezett, ezek azonban mérsékelt sikert arattak. Barker is elégedetlen volt azzal, ahogyan munkáit feldolgozták, ezért a Hellraiser című filmet már maga rendezte saját novellája, a The Hellbound Heart alapján. Korai filmes munkái, a The Forbidden és a Salome kísérletező jellegű alkotások szürrealista elemekkel. Nightbreed (Cabal) című filmje után, amelyet sokan bukásnak tekintettek, Barker visszatért az íráshoz és a rendezéshez a Lord of Illusions című filmmel. Barker volt a producere a Gods and Monsters című filmnek, amit viszont elismert a kritika. Dolgozott az Abarat Quintet könyveinek filmes feldolgozásán is a Disney menedzsmentje alatt, azonban ez a projekt a alkotói nézetkülönbségek miatt megrekedt.

Forrás: spoiler
Kép: spoiler


>!
lzoltán IP
Clive Barker: Pokolkeltő

A történettel való első találkozásom – valószínűleg a többséghez hasonlóan – a regényből készült filmhez kapcsolódik, a nem hivatalos filmzenealbum kicsit később talált rám (http://moly.hu/karcok/426725). Az első három rész – ha szigorú akarok lenni, akkor csak az első kettő – volt az amit méltónak neveznék, a nemrégiben olvasott könyvben lefektetett cselekményhez. Ez a távolságtartás korábban is megvolt, ami változott, hogy az olvasás tovább mélyítette ezt a szakadékot.

     Elsőre a gyönyör nem evilági urai – a kenobiták – tekinthetők a mű gonosz szereplőinek, de valójában nem sok vizet zavarnak, belegondolva, ők inkább „csak” szolgálnak. Kiszolgálják azokat a vágyakat, amelyek olyan gyönyörök felé irányulnak, amelyeket „halandó emberi ingerek” nem tudnak kiváltani (http://moly.hu/idezetek/404922 http://moly.hu/idezetek/404940). Ők azok a démonok, akik a gyönyör mértéktelen hajszolásába belegörcsölő, belemerevedő emberben dúlnak, azok, akik egy kis dobozban várakoznak, hogy valaki kinyissa, és kiléphessenek belőle. Az emberi benső számos ilyen dobozt rejthet magában, és Pandóra szelencéje óta tudni való, hogy minden egyes doboz veszélyt is rejthet, nemcsak ajándékot (http://moly.hu/idezetek/404925). De ki az aki képes megállítani egy vágyat, ami hátulról előrenyúlva, összefonja ujjait az arc előtt, s eltakar szemet, befog orrot és szájat, fulladást okoz, és a feltörő levegő utáni kapkodás megoldja a titkos rejtélyt, ami felszakítja a doboz tetejét?
     Másodszorra a gyönyör nem evilági urai – a kenobiták – tekinthetők a mű gonosz szereplőinek, és sok vizet zavarnak, belegondolva, ők inkább „csak” büntetnek. Büntetnek minden olyan vágyat, amely felkorbácsolását nem követi a beteljesülés, leginkább az ő vágyaiknak beteljesülését (http://moly.hu/idezetek/404953 és egy részlet a filmből: https://www.youtube.com/watch…). Különös, már-már ikonikusnak mondható „Darabokra tépjük a lelkedet!” kijelentés mennyire világosan kifejezi azt, amit a vágy hajszol, az örömök, gyönyörök sóvárgó keresése, majd a hirtelen, fülsüketítően rárontó csend válthat ki: szétszabdalt, cafatokra hulló lelkeket.
     Egyszerű, de lényegre törően fogalmazott, látványos mondatokkal teleszőtt, ízig-vérig horror-regény, akár komoly mondanivalókkal a háttérben, ha valaki arra is vágyik.

>!
Szukits, Szeged, 1997
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639020605 · Fordította: Szentmihályi Szabó Péter
6 hozzászólás
!

2006 októberében Barker hivatalos weboldalán jelentette be, hogy az eredeti Hellraiser remake-jéhez fog forgatókönyvet írni. A The Forbidden című novella szolgált alapul a Candyman című filmhez, illetve ennek két folytatásához.

Ryuhei Kitamura japán rendező készítette el 2008-ban a Midnight Meat Train című filmet Jeff Buhler forgatókönyvéből, Barker azonos című novellája alapján.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Clive_Barker
Kép: https://pikstagram.org/tag/terrortuesday


>!
Molymacska P
Clive Barker: Pokolkeltő

Megszállottan keresem életem horror könyvét, és ez a könyv már majdnem megadta mindazt amit akarok. egy hajszál híja volt, de még mindig nem sikerült átütni az ingerküszöböm határát, és igazán borzongató olvasmányt olvasnom.
Nagyon ígéretes volt az első fejezet, isteni, mondhatni meghatódtam, és azt éreztem: ez igen, ez már valami. És én kis naiv azt hittem, Frank szemszöge fog folytatódni. Aztán az író bemutatott nekem egyet, és áttette egy borzalmasan unalmas karakterre a történet fonalát. És zajlik a történet, néhol unalmasan, néhol nem, néhol para, néhol nem. És itt most nem az a baj, hogy a történet miért nem tökéletes, hanem hogy egy ilyen erős felütés után, ha szado-mazo pornót írt volna, az is gyenge lett volna számomra. Végül a történet csak elkanyarodott egy kicsit veszélyes, brutális, véres, és para helyzetbe, de az első fejezet gyönyöreit nem tudtam számomra überelni.
Ettől függetlenül nagyon tetszett a könyv, isteni elbeszélésmódja volt, amitől a hideg futkározott a hátamon. Valószínűleg filmben kiverné a biztosítékot, és tuti nem tudnám végig nézni. A kenobiták külön érdekesek voltak, mert pont annyira voltak emberiek, hogy simán el tudtam képzelni egy ilyen elfajzott embert a vakóságban is (hiszen hány ember szereti, ha fáj. Gondoljunk csak a szerkesztőkre :D ).
Barker meggyőzött, hogy őt olvassam. Kíváncsi vagyok mit tud, hogy félni fogok e, lesz e ennél több, amit tud írni.

!

Clive Barker „csak” producere volt a Hellraiser 2. című filmnek, a rendezést Tony Randelre bízta, aki az első Hellraiser filmnek a vágója volt.

A harmadik Hellraiser film forgatásában Clive Barker semmilyen formában nem vett részt, helyette a szintén azonos évben megjelent Kampókéz forgatásánál segített be, ami szintén az ő története alapján készült.

Forrás: spoiler
Kép: spoiler


>!
Bíró_Júlia P
Clive Barker: Az öröklét tolvaja

Horror kölköknek. Ebből következik, hogy csupa inger a szöveg: bemozgatja a vizuális, halló-, szagló-, esetleg tapintóérzéket is. Minden várakozást pediglen kiszolgál, majd megpiszkál, megcsömörít (van ilyen szó?), végül megnyugtat. Nagyjából.
Mindez egy meglehetősen klasszikus vázra húzva: az unatkozó gyerkőchöz megérkezik egy nagyonidegen, nagyonnemhétköznapi figura, akit az optimista megfigyelő szórakoztatónak és izgalmasnak láthat, holott. Naná, hogy a fent említett srác elmegy vele, és naná, hogy idővel inogni kezd a bizalma… Ezt ismerjük, persze, de a mód, ahogy mindez láttatva van, a fokozatok barátkozás, hízelkedés, fenyegetés és kihívás között, nos, az igazán egyedivé és ténylegesen borzongatóvá teszi a regényt.
Bátran ajánlom bárkinek, aki legalább annyi idős, mint Harvey, és épp ki van éhezve egy nem véresen bonyolult alapokon nyugvó, de igen frappánsan, okosan kivitelezett történetre… vagy csak nincs kedve elutazni a legközelebbi szellemvasútig.

!
>!
Th3DarkKn1ght
Clive Barker: A vér evangéliuma

Clive Barker Pokolkeltő folytatása, ami leginkább a hatásos borítóval hívta fel magára a figyelmemet. Kíváncsi voltam, milyen irányba viszi tovább a történetet. Az az igazság, az előzményhez nem sok köze van, Pinhead-et leszámítva, akiről hamar megtudjuk, hogy utálja ezt a nevet.

A történetben két főszereplőt követhetünk végig. Az egyikük már az előbb is említett Pinhead, a Pokol Főpapja, aki a Földön található összes mágikus tudást magáénak akarja, hogy segítségével végrehajthassa pokolbéli grandiózus terveit. A másik főszereplő Harry D'Amour, aki paranormális magánnyomozóként keresi a kenyerét. A szálak természetesen összefonódnak és így alakul ki a két szereplő közötti konfliktus.

A történet végig izgalmas, olvastatja magát. Stílusa egyszerű, mégis magával ragadó. Kezdetben Barker-re jellemző „jó” brutális horror, de amint eljutunk a Pokolba, átmegy Dark Fantasy-be. Nagyon jó érzékkel vezeti át a cselekményt e két stílus között. A Pokol leírása zseniális. Hajdan dicső, de mára megbukott és széthullott birodalom képét festi le. A Pokol Főpapja is érdekes volt a maga kegyetlenségével (úgy éreztem Barker az Ő karakterét akarja helyretenni, a sok pocsék film után), de számomra Harry volt a regény legjobbja. Kiégett, megfáradt, olykor humoros detektív. Végig lehetett vele azonosulni. Ami nagyon tetszett még, az Lucifer karaktere és a hozzá kapcsolódó „városi legendák”. A mellékszereplők rendben vannak, pont annyira ismerjük meg őket, amennyire indokolt. A történet bár lezárt, spoiler azért maradnak nyitott kérdések. Igazi negatívumot nem is tudnék mondani, talán annyi, hogy én egy más milyen végső összecsapásra számítottam.

Aki vevő egy igényes horror/dark fantasy-re, annak csak ajánlani tudom! Én egy újabb kedvenc könyvvel gazdagodtam!

!

Barker homoszexualitását az 1990-es évek eleje óta nyíltan vállalja. Diplomázása idején közeli barátainak már elárulta, hogy meleg, szüleinek pedig 1977-ben, mikor az akkori barátjával, John Gregsonnal Londonba költözött. Vele élt 1986-ig.

1996-tól David Armstrong fényképésszel és annak korábbi kapcsolatából származó lányával élt Kaliforniában. 2009-ben szakítottak. Armstrong 2012-ben megpróbálta beperelni volt párját, mondván, hogy ő fertőzte meg a HIV vírussal.
Jelenleg Beverly Hillsben él Johnny Ray Raymond Jr.-ral.

Forrás: spoiler
Kép: spoiler


>!
LRn
Clive Barker: Szex, halál és csillagfény

Clive Barker korai munkásságának legfontosabb eredménye a horrornovella-sorozata, amelyet Vérkönyvek címen adott ki (The Books of Blood) a nyolcvanas évek közepén. Nálunk sajnos csak az első kettő jelent meg eddig, de már ebből a kettőből is látható, hogy Mr. Barker friss lendületet tudott vinni a horrorirodalomba. Hangja újszerű és kreatív, ez a későbbi, általa dark fantasy irányzatába sorolt regényeiben is kibontakozik majd. Jómagam, mint sokan mások, a Korbáccsal kezdtem a vele való ismerkedést, majd jöttek angolul a Vérkönyvek (meg a Kárhozat, az Abarat, stb.), de ez már nagyon régen volt, így időszerűvé vált az újraolvasás. Az utóbbi időben úgyis megkívántam kicsit az írásmódját, szóval most magyarul is kezembe vettem az első kötetet.

"Minden test egy vérkönyv;
Bárhol ütnek fel, vérzünk."

– ezzel a „felütéssel” kezdődik Clive Barker első Vérkönyve, majd az azonos című, leginkább a sorozathoz írt előszóként értelmezhető szövegben tovább boncolgatja ezt az egyszerű kis igazságot. a Vérkönyv című írás első sorban a hangulatteremtésért és a figyelmeztetésért felelős, a végén pedig egy bekezdés erejéig közvetlenül az olvasóhoz is szól a szerző: „Íme, hát itt vannak a Vérkönyvbe írt történetek. Olvasd őket, ha úgy tartja kedved, és okulj belőlük.”

És ha már mindenki megértette, hogy mi is fog itt következni, akkor bele lehet csapni a lecsóba az Éjféli etetéssel, ami talán a könyv legismertebb (de nem a legjobb) darabja. Az „isteni ihletettség” és a nagyvárosi közöny vív csatát ebben a szövegben, ahol a Gyönyörök Palotája szépen felzabálja szeretőit – kit így, kit úgy, – hiszen a Palota, vagyis New York City ledér nőként csábítja magához az embereket, s elkötelezett híveitől minden éjjel enni kér. Élvezetes szöveg, de a végére maradhat némi hiányérzetünk. Nyomasztó, tipikus-horroros atmoszférával, pedáns hentesmunkával operál, és bőven ad gondolkodni valót még így is, hogy a végére kicsit talán fókuszát veszti.

A Jack és a zaklatódémon a legkevésbé barkeres darab ebben a gyűjteményben: gyakorlatilag egy népmese-parafrázis, egy példabeszéd arról, hogy minden döntésnek ára van, és hogy a gonosz van olyan szerencsétlen, hogy némi ravaszsággal kijátszható (tényleg mint egy népmese…) Vicces, ironikus történet, de itt is megjelenik a korábbi novellában megtapasztalt tompaság és közöny.

A következő a Disznóvér és zsaruvér, amely az egyik kedvenc szövegem a kötetből. A cím két eleme, a disznó és a zsaru nagyon hamar összekapcsolódik a szövegben, hiszen a „disznó” a javítóintézetben a hivatalos szleng a zsarura. (Az angol cím egyébként Pig Blood Blues). De nem az exzsaru a legfontosabb disznó a sztoriban: a történet helyszíne egy javítóintézet és a mellette álló farm, ahol egy különleges, hatalmas koca is található. Ez a jószág egyszerre lesz a „megvilágosodás” és „négylábú gyönyörűség”, valamint kannibál és emberevő istenség, aki előtt áldozatot kell bemutatni. Persze mindez szimbolikus, szembesítő, hiszen a háttérben sok más is megbújik (pl. szexuális kapcsolat a gyerekekkel).

Ezután jön a Szex, halál és csillagfény, amelyben egy Vízkereszt-előadás (és a holtak feltámadásának) kulisszái mögé nyerünk betekintést. Ez is jópofa volt, de kevésbé kötött le, mint az előző. Az utolsó novella viszont megint tartogat figyelemre méltó elemeket:

A dombok közt a városok egy olyan írás, amely már megelőlegezi a fantasyíró Barkert. Nem mesteri szöveg, de a hatalmas városszörnyek csatája (emberek tömegéből épített, általuk mozgatott óriások) mitikus-allegorikus hangulatot teremt. „Ez a létünk alakja.” – írja, és hajlok arra, hogy figyelmen kívül hagyjam a politikai fókuszú értelmezéseket ennél a darabnál, és helyette inkább Barker test-képét méltassam. A testről való gondolkodás, a test értelmezése állandó eleme Barker életművének. Éppen azért ennyire hatásosak a szövegei, mert a testiséghez kapcsolódó tabukhoz ő a legtöbb emberrel – így az olvasók zömével – szemben egészen másképpen áll (és én nagyon szeretem őt ezért).

A kötetről még annyit érdemes megjegyezni, hogy a magyar fordítás rendben volt (azért emelem ezt ki, mert a Korbácsnál teljesen kiakadtam – mondjuk, azt más követte el), bár a novellacímek többsége összehasonlíthatatlanul jobban cseng angolul, de ne legyünk telhetetlenek; a borító viszont nagyon csúnya (a következő kötetéről nem is beszélve…).

A konklúzió pedig mi más is lehetne? Mr. Barkerből sosem elég.

!

Kihívásajánló


>!
wolfram_hart

Clive Barker- A HORROR MESTER fantasy horror olvasós

Elolvasandó könyvek száma5
Elkezdődött2019. január 14., 22:54
Jelentkezés vége2020. március 1., 23:59
Véget ér2020. március 1., 23:59

Kedves HORROR rajongók!

Clive Barker, a horror egyik koronázatlan királya,aki megannyi mesterművet alkotott és számos művészre, alkotóra nagy hatást gyakorolt. Sajnos hazánkban kevésbé ismerik illetve nem minden alkotása jelent meg magyar kiadásban.

Most ezzel kihívással szeretnék minden Kedves moly társat Clive Barker lenyűgözõ, rémisztõ és fantáziadús Birodalmába invitálni.
A feladat :
A kihívás teljesítéséhez 5 darab könyvet kell elolvasni az írótól, bármilyen nyelven a kihívás ideje alatt.
Természetesen újraolvasást is elfogadok.
Az olvasások kizárólag a kihívás kezdetétől érnek, BÁRMILYEN nyelven!
Az olvasások mellé szeretnék még értékeléseket is olvasni; A csillagozás nem lesz elég, az értékelésnek legalább 5 mondatosnak kell lennie!

Csak teljes dátumos olvasásokat fogadok el, néhány perces olvasásokat nem!

A hozzászólásokba hozzátok az „Én és a könyv” linkeket!

Kellemes olvasást és jó borzongást! ;)

Kapcsolódó alkotók: Clive Barker

1 hozzászólás
!

Végezetül…

Kép: spoiler


>!
Cicu

– Ha Henessey halott volna…
– Az, uram.
– Ha az lenne, hogy lehetne itt?
A fiú a legcsekélyebb ármányság nélkül tekintett Redmanre.
– Maga nem hisz a kísértetekben, uram?
Ez a nyilvánvaló magyarázat meghökkentette a férfit.
Henessey meghalt, Henessey mégis itt járt. Következésképp Henessey kísértet.
– Nem hisz bennük, uram?
Ez nem költői kérdés volt. Választ várt, sőt inkább választ követelt, egy ésszerű választ az ésszerű kérdésére.
– Nem, fiam – felelte Redman. – Nem hiszek.
Lacey nem akadt ki ettől a nézetkülönbségtől.
– Majd fog – mondta nyugodtan. – Majd fog.

116-117. oldal, Disznóvér és zsaruvér

!
>!
imma AP

– (…) Éhesek a rémálmaim, és éppen készülök őket megetetni.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kremátor Kristóf
1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!