MolyRettegő

Rovatgazda
!

Üdvözöllek! Éppen a megújult MolyRettegő rovatot olvasod. Mostantól minden hónapban betekintést nyerhetsz a legfrissebb tartalmakba. Rettegésre fel!

Ízelítőül:

– Megcsonkított állatok és fában élő horrorlény erős idegzetűeknek. – https://moly.hu/karcok/1348058 @dora_horvath_cat
A nagy Pán isten könyv formájában is megérkezik S. T. Joshi előszavával. – https://moly.hu/karcok/1343562 @Razor
The Outsider/A kívülálló sorozat 2020.01.12-től az HBO-n. – https://moly.hu/karcok/1345282 @A_S1M0N
– Stephen King Álomdoktor című könyve előrendelhető (mire ez a szám megjelenik, a kötet már kapható lesz):


>!
Európa_Könyvkiadó KU
Megjelenésre várva

Előrendelhető!

STEPHEN KING: ÁLOM DOKTOR

„Nem tudom elzárni: nem egyszerűen bennem van, hanem magam vagyok a ragyogás.”

A ragyogás folytatásában a gonosz ismét visszatér közénk. A kisfiú, aki annak idején annyi rémséget élt át a Panoráma Szállóban, immár felnőttként, miután kigyógyult alkoholbetegségéből, egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol a betegek Álom doktornak kezdik szólítani. Dan Torrance különleges képessége felnőttkorában is fontos szerephez jut. Régóta kísértő szellemek, az Igaz Kötés nevű baljós, vándorló kompánia és egy Abra nevű, még Danénél is erősebb ragyogással bíró kislány körül bonyolódik a lidérces, borzongató történet.

Fordította: Szántó Judit

Előrendelni itt tudjátok: https://europakiado.hu/konyv/alom-doktor-7773/

Kapcsolódó könyvek: Stephen King: Álom doktor

Stephen King: Álom doktor

Kapcsolódó alkotók: Stephen King

4 hozzászólás
!

„Csakhogy a szeretethez sokkal több erő kell, mint a gyűlölethez, és ezért is van ennyi gyűlölködő ember. Mert azt könnyebb, mint szeretni a másikat, elfogadni olyannak, amilyen. Egyéniségnek."

Az Ördögkatlannak nevezett vörös szoba szörnyű kínok és halálsikolyok színhelye. A magát Vérbrigádnak hívó csoport saját otthonukból rabol el nőket, hogy aztán az internet legmélyebb bugyrában, a hírhedt dark neten tegyék közzé a haláltusájukról készült videókat.


>!
Ági_Kiss
John Cure: A lány, akit élve ástak el

Nos, Johnny, köszi az újabb egyéjszakás kalandot! Na, azért ezt értsük jól: délután elkezdtem, hajnalban, az utolsó betűnél befejeztem. (Megjegyzem, igazán írhatnál hosszabb regényeket is, mert túl gyorsan végzek velük, nem szüttyögök vele annyit, mint a Vérbrigád a lányokkal.) A történet feszes volt, lebilincselő, izgalmas, és egy pillanatra sem sikerült kizökkenni. Rengeteg szívfájdító téma volt (megint), rengeteg tűpontos társadalomkritika (megint), a kényes és tabu témák feszegetése állásfoglalás nélkül, de mélységes elfogadással és megértéssel (megint).
A magam részéről már ott tartok, hogy nem csak a történet miatt olvasok el egy regényt, hanem azért is, mert érdekel a szerző mondanivalója. Bármit olvasunk, nagyrészt megérthetjük az alkotó világlátását, és azt hiszem, John Cure nem csak azért tartozhat a mai nagyok közé (gondolok itt Kingre, Koontzra, és a magyarok közül Fable-re), mert rendkívül jó történeteket talál ki, hanem azért is, mert hihetetlenül nyitott a világra, és a kényes témákat úgy tárja elénk, hogy el tudjunk gondolkozni: biztos az én álláspontom a jó? Egyáltalán: van álláspontom? Gondolkoztam-e már a darkweb mélységein, az kidobott állatokon, a családon belüli erőszakon, a hajléktalan kérdésen, vagy akár az abortuszon? Mindegyik témára igen a válasz. És bár nem feltétlenül értek egyet minden szinten a sorok között kirajzolódó véleménnyel, azt kívánom, bárcsak beszélgethetnék egyszer Nimróddal ezekről a dolgokról. A képzeletemben mindenképp építő eszmecsere lenne.

!

„A lányok általában hamar elcsendesedtek. Olyan erősen kiabáltak, hogy végül teljesen berekedtek.
Ez a jó abban, ha az ember kint él a világ végén – mondta egyszer Mama. Sikoltozhat, ahogy csak tud, itt úgysem hallja meg senki."

Ania Ahlborn regénye pokoli utazás az amerikai vidék kietlen zugaiba, ahol velejéig romlott emberek tesznek kimondhatatlan dolgokat. A Vértestvérek nemcsak az utóbbi évek egyik legsokkolóbb horrorja, de egyben tanúbizonysága annak is, hogy a műfaj nem csak a férfi szerzőké.


>!
nerdy7
Ania Ahlborn: Vértestvérek

Ania Ahlborn állítása szerint a Láncra verve című filmből nyerte az ihletet, amit el is hiszek, de azért lássuk be, eléggé hajaz a Texasi láncfűrészes mészárlásra is a sztori. Gondoljunk az elborult családra és a kannibalizmusra. Na és ott van még Misty Day (aki imádja Stevie Nicks zenéjét) karaktere, akit egy az egyben az American Horror Storyból vett kölcsön. Durva témákat feszeget az írónő, és sokszor görcsbe rándult a gyomrom. Sajnálom, hogy úgy végződött, ahogy. spoiler

!

„Van egy régi mondás, amely így szól: a gonosz sohasem hal meg, csak alszik. És amikor felébred, azt hangtalanul teszi – vagy majdnem."

A Mélység és A falka James Herbert-díjas szerzőjének rémtörténete egy új-mexikói szektáról, melynek tagjait egy sötét erő tartja halálos rettegésben.


>!
Ibanez MP
Nick Cutter: A szekta

„A gonosz sosem hal meg, csak alszik. És amikor felébred, azt hangtalanul teszi – vagy majdnem.”

Nem csalódtam ebben a könyvben sem, bár egy leheletnyivel A falka jobban tetszett, izgalmasabb (és gyomorforgatóbb volt). No persze itt is kapunk olyan részeket, amelyek tényleg horrorisztikusak a javából, ráadásul egy igazán kiváló helyszínt, egy sötét, állatok nélküli (hah…) erdőt, nehéz megközelítéssel, távol a kisvárostól. A két időben játszó cselekmény fő szála a múltbeli, az segít megérteni a jelen eseményeit, míg össze nem érnek a szálak. Külön tetszett a főhősök személye, három bérgyilkos (na jó, a múltbeli részben a nőt nem tekinteném annak, meglehetősen csődöt mondott éles helyzetben)… A kezdeteknél még egymás ellen harcolnak, de végül összefogva indulnak egy közös munkára Little Heaven-be, ami nevével ellentétben maga lesz a pokol…

„Az ördög eszén nem lehet túljárni. A szerencsések és az őrültek egy darabig ellenállhatnak neki, de fekete szem végül úgyis mindenkire rátalál.”

A szektás szál kissé idegesített, mivel alapból a szektákat, vagyis az azokban részt vevő embereket megvetem, s ha történik velük valami, egyszerűen nem vagyok képes sajnálni őket (itt sem tettem). Az viszont, hogy gyerekeket rángatnak ilyen helyzetekbe, dühítő. A könyv olvasása közben egyébként többször King-érzésem volt, gyerekek, Mr. … nevű egér, vidámpark (nem, nem Kinget olvasol, ez Cutter!) :-D Cutternél tény, hogy jobban pörögnek az események, de ugyanúgy eléri a gyomorszorító érzést is.

-"Pokolra küldtelek – gondolta kétségbeesetten a Tiszteletes.
– Visszajöttem – válaszolta a fiú."

A történet haladós, tele horrorhoz igazán illő jelenetekkel, emberi gonoszsággal.. Kissé meglepődtem, mert nehéz volt elhinnem, hogy anno spoiler. Illetve az is, hogy tizenöt évvel később is spoiler. Akkor is, ha ezek a könyvek úgy jók, hogy spoiler.

Felmerült viszont bennem egy kérdés, valaki segítsen, aki olvasta :-D
spoiler

Ó és még valami! Meglepődtem az illusztrációkon, de jó volt :-D

11 hozzászólás
!

„A hajófenék a lélek búskomor mélye, ahol az ideje legnagyobb részét tölti mostanság a jég sikoltozását hallgatva, és arra várva, hogy a fémreteszek és a megerősítő gerendák kettéroppanjanak a hidegtől. A legalsó raktárszint a rettenetes szagaival és az ott várakozó halottas kamrával maga az őrület."

„Ez egy igazán vérfagyasztó horror, amely csak még rémisztőbbé válik, ha az ember felidézi, hogy a Simmons által leírt szörnyűségek nagy része a valóságon alapul.” – THE GUARDIAN


>!
Zanbar
Dan Simmons: Terror

S künn sötétség, valami hallatszik,
Valaki jön, valaki járkál,
A mai világban ez nem szokás már…

A félig történelmi félig fikciós regények egyik legnagyobb erőssége, és kihívása, a tény, hogy sokan ismerik a történetet, rendelkeznek valamilyen alaptudással róla, annak kezdete, közepe és vége közismert, mégis akadnak homályos részletek, kitöltendő foltok, legendák, és a tények hiánya miatt személyesebbé tehető személyek, események.

A Terror pontosan ilyen.

Az író sikeresen veszi fel az akkori korszak írásstílusát, angol gondolkodás módját, mind önmagukról, mind más embertípusokról, mind az élet minden részletéhez való hozzáállásukról. Egyszerre közönséges, mégis szemérmes, pironkodó és közvetlen, könyörtelen ott ahol kell – ott ahol akkoriban kellett – és hanyagul hozzáálló azon részletekhez, melyeknek kevés jelentőséget tulajdonított az adott kor embere. Korrektségről szó nincs, miként modern gondolkodásról, beleerőltet társadalom kritikáról (egyetlen a könyvbe rettenetesen nem illeszkedő 15-20 oldalt leszámítva – erről később).
Karakterei egyszerre undorítóak, esendők, reményvesztettek és végtelenül akaratosak, táplálja mindezeket, saját vágyaik, önnön hibáik, a kétségtelen tény, hogy szó szerint a dantei pokol kilencedik, fagyott körében ragadtak, ott is a Sátán hátsója alatt, vagy éppen az angol felsőbbrendűségbe vetett hit, és az élni vágyás.
Mindezt 700 oldal hosszan.
A jég, a tél, és dolog a fagyott sivatagban pedig csak jön és jön és jön, megáll, majd jön és kérlelhetetlenül felzabál.

A kötet egyszerre izzasztja és jéggé dermeszti az embert, világával és a rendkívül ellentmondásos stílusával. Mivel a mű legtöbb esetben egyes emberek szemszögéből meséli a történetet más és más stílussal és világszemélettel szembesülünk, az adott karakter fejezetében melyek kiváló, harmonikus mégis nagyon ellentmondásos rendszert alkotnak. Külön ízt ad az egésznek, hogy egyes karaktereknek milyen könnyedén megy bizonyos dolgok kimondása, míg mások nehézkesen tudják csak megfogalmazni, iskolázatlanságuk, vagy éppen a természetese megnyilvánulásokat teljesen elfojtó, túlképzett, túlnevelt mivoltuk okán spoiler

A szörnyszál remek spoiler, mivel a kettősség itt is jól megmarad, függően attól, hogy egy tudatlan, babonás matróz, vagy egy művelt, természettudományokban járatos karakter próbálja értelmezni a jeges pusztaságban rájuk vadászó iszonyat miben létét. Megismerjük a kor tudományos gondolkodását, az azóta is helytálló, vagy éppen már megcáfolt elméleteket és spoiler jó darabig mi is elhisszük, teszem hozzá nonszensz módon, hogy az odakint leselkedő lény az, aminek a szereplők hinni akarják – bármit is jelentsen ez.

Kevés, de annál zavaróbb hibáját találtam a kötetnek:
– Olyan másfél tucat helyen találtam elgépelést, tárgyi tévedést – 1820 helyett 1920 szerepel a könyvben – illetve, mintha nem volna mindig volna tiszta melyik mértékegység mit jelent. Van egy rész, amikor körülírják a hajókat, és mindkettőt 19 lábasnak írják le. 19 mi? Hossza, merülése, szélessége? Főleg a későbbiekben végtelenül zavaró, mikor a segédhajók némelyik majdnem nagyobb, mint a főhajó maga… enyhe homlokráncolás.
– Néhol oktalanul érzem géppuskaszerűnek a szöveget, mintha egy szép kerek három soros összetett mondatot oknélkül négy darabra törtek volna és a vesszők helyén folyton pont van.
– A személyes hangvételű, nagyon is emberi történetmesélésbe az utolsó nagyjából hetvenöt-ötven oldalon, mint egy kés a bordák közé beékelődik egy olyan szövegrész, amivel nem tudtam mit kezdeni és nem értem az eredeti kiadó, hogy nem ráncolta a szemöldökét emiatt. spoiler
A végkifejlet pedig a maga ismét nagyon is emberi mivolta okán, de a közvetlen előzményei miatt, egyszerre remek és nagyon zavaros, s talán kicsit méltatlan a mű egészéhez képest (szerintem)

Röviden az adaptációról:
– Számomra pont olyan volt, mint a V, mint vérbosszú filmverziója. Értett az alapművet, és felfogta, hogy úgy, abban a formában bár filmre vihető, filmként egyszerűen nem működne – az adaptáció dátuma nagyon túlhaladt a képregény korszakát, melyben az adott kor technológiája nagyon is fontos szerepet játszik – hát kukázták ezt és megtartva az eredeti mondanivalót, eszmeiséget kanyarítottak köré egy érzésazonos, de nem betűhív alkotást.
– Itt is ez a helyzet. A Terror, eredeti formájában megfilmesíthetetlen úgy hogy nézhető is legyen, hiszen irdatlan mennyiségű belső monológ kellene hozzá, a szexualitás ábrázolása olyan módon, amit még a Trónok Harca sem mert felvállalni spoiler azzal a korszakban teljesen elfogadott viktoriánus rasszizmussal, ami a karakterek javának sajátja, és hasonló momentumokkal. Fogták hát az alapötletet, a kötet megfilmesíthető elemeit és a közöttük tátongó réseket jóérzékkel, de természetesen eltérve az eredeti műtől, betömködték.
Ami viszont mindenképpen az adaptáció javára szolgált az az, hogy arcot adott a szereplőknek, mert erre a kötet elég felszínesen tér csak ki, néhány kivételtől eltekintve fogalmunk sincs ki hogyan néz ki valójában, így nekem sokat segített, hogy előbb láttam a sorozatot és csak utána olvastam a könyvet, mert voltak arcaim.

A Terror leszámítva azt a nagyon és nehezen feledhető idegen szövegtestet a végén, párját ritkító alkotás, mind a horror, mind az áltörténelmi zsánerben, mind a korrajz regények között.

!

„– Kezd elmenni az eszem, nem, Judy?
– Nem, drágám. Csak túl sok emberbe botlottál rossz helyen és rossz időben. Pont azért jöttünk ide, hogy megszabaduljunk tőlük, és puff, újra csak ott vagyunk közöttük."

Az 1974-ben megjelent Patkányok James Herbert első, és sokak szerint legjobb könyve, amely rögtön előkelő nevet vívott ki számára az angol horrorszerzők körében.


>!
Aligabacs
James Herbert: Patkányok

Amikor pár napja megláttam ezt a könyvet, azonnal eszembe jutott, hogy a középiskolában Misi barátom ezt olvasta anyagismeret órán. Még a tanár halk, duruzsoló szavai is beugrottak, ahogy magyarázza a vas-szén állapotábráját. A likvidusz és szolidusz görbék (a két jóbarát) találkozása…
Mondtam is neki: „Ha jó, én is elolvasom.” Szóval Misi sikerült elolvasni, és tetszett. :)

A történet nem több, mint amit a fülszöveg sugall, rusnya patkányok megtámadják az embereket mindenféle horrorisztikus módon. A könyvet lehetne értékelni két csillagtól ötig, de én hiszem, hogy helyén kell kezelni az ilyen könyveket. Nincsenek mélységek, filozofikus tartalmak csak könnyed szórakozás és borzongás. Megfelelő hangulatban jó kikapcsolódást nyújt.

2 hozzászólás
!

„Reggelre a madár helyén a ketrecben egy lényt találtak. Innen származik a népszerű elmélet a baglyok átalakulásáról."

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.


>!
kivimango
Veres Attila: Odakint sötétebb

Elképesztően jó kis könyv. Egyik legnagyobb pozitívuma, hogy nem próbálja leplezni magyar mivoltát. Sőt inkább középpontba helyezi és a fejezetek elején található kis idézetekkel teljesen életszagúvá teszi. A könyv hátoldalán ez szerepel: „Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.”. Ez így tökéletesen elmond mindent, amit erről a könyvről tudni kell. Szürreális furcsaságok némi sötétséggel, nyomasztó érzéssel és egy-egy kicsit durvább jelenettel. Egyszerűen nagyszerű!
https://mizuvelem.blog.hu/2019/10/10/veres_attila_odaki…

!

„A gyűlölet lassan növekedett. Számára ez volt az egyetlen út. A saját üteme szerint nőtt, bonyolultabb lett, vörös virágokat hajtott. Az a fajta gyűlölet volt, amelyet értelmes ember sosem érez. Egynemű volt. Nem rontották meg gondolatok."

Stephen King íróasztala mélyéről ásta elő ifjúkori írását, a Blaze eredeti kéziratát. Nem találta rossznak, s némiképp átdolgozta, majd álnéven, Richard Bachmanként bocsátotta közre, tisztelgésül Steinbeck Egerek és emberekje előtt. A párhuzam vitathatatlan és sokatmondó: King álnéven is élete egyik legjobb művét írta meg.


>!
Csabii P
Stephen King (Richard Bachman): Blaze

Nem! Nem tudok kevesebb csillagot adni rá a maximumnál! Magam se tudom miért de szerettem ezt a történetet.
Ahogyan Blaze-t is szerettem. Nem volt ő gonosz, csak szerencsétlen srác aki előszőr az apai brutalitás majd ennek következménye képpen a rossz társaság áldozata lett.
Szokásom, hogy mielőtt megveszek egy könyvet beleolvasok az értékelésbe így már tudtam ez nem egy naplementébe ellovaglós a végén levegőbe bokszolós történet lesz. Sírni ugyan nem sírtam még az ajkamba se kellett beleharapnom annak érdekében, hogy ne jöjjenek ki a könnyeim viszont szomorú lettem a befejezés miatt. Titkon vágytam a happyend-re.

!

„A fejében olyan hangokat hallott, amelyeket nem élő száj ejtett ki."

A Vérkönyvek-sorozat első kötete öt remek rémtörténetet tartalmaz, a műfaj igazi gyöngyszemeit, többek között az Éjféli etetést és A vér könyvét, amelyek megfilmesített változatát nemrég a hazai rajongók is megismerhették.


>!
Kriszti0216
Clive Barker: Szex, halál és csillagfény

Ez volt a harmadik Barker könyv amit olvastam, és ebben jöttek ki úgy igazán a szerző sajátosságai. A könyvben hat novella szerepel, mindegyik elképesztő és eredeti. Az emberi lélek és tudat olyan bugyraiba kalauzol ami visszataszító lehet de még is rendkívül érdekes. Nehéz egyet is kiemelni a többi közül, mert mindegyikben volt valami ami elragadott. De talán az Éjféli etetést tudnám, ami szerintem megért volna egy egész könyvet, mert itt sok kérdés merül fel amire nem kapunk választ. (talán jobb is)
Azért is ezt emelném ki a többi közül, mert ha jól emlékszem ez volt az a történet ami rendesen felkavarta a gyomrom. :D

!

„– Szeretném, ha elmenne – mondta a kislány.
– Ebben biztos vagyok, a pokolban lévők pedig jeges vizet szeretnének."

A rejtély megoldása Kinghez méltóan egyszerre hihetetlen és kétségbevonhatatlan, bármennyire sokkolja is azokat, akik egy texasi barlang mélyén végül szembekerülnek vele…


>!
Anarchia_Könyvblog P
Stephen King: A kívülálló

Adott egy erőteljes krimi, egy erőteljes misztikus szál – mindez persze lehetne sablon, azonban a Mesternek van egy különleges érzéke, hogy egyedivé, megismételhetetlenné tegye. Ezt a könyvet ajánlatos úgy elkezdeni, hogy arra a napra semmi mást nem szabad tervezni, ugyanis King – ahogy már megszokhattuk tőle –, nem engedi, hogy a könyve olvasásán kívül mást is csinálhassunk.

Mindenképpen meglepő volt, hogy egy krimi könyvet kezdtem el olvasni. Fülszöveg alapján kissé meg is ijedtem, hogy akkor most Ő is beállt a sorba és kapok egy már számtalanszor megírt történetet. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Inkább kicsit magamban csalódtam, amiért egyáltalán azt merészeltem feltételezni róla, hogy valami sablont alkot. Tökéletesen hozta az elvárt szintet, a felállított mércét, és valószínű, ezt sokan mások is így fogják gondolni, akik kicsit is ismerik az író egyéniségét.
Ajánló folytatása itt:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/10/30/stephen_ki…

!

_„Élet, öntudat, születés, halál, az univerzum keletkezése! Mindenki számára misztérium.
Csak sokan azt hiszik, ha egyszerűen csak nem foglalkoznak vele, az ugyanaz, mintha megfejtették volna."_

Hét főhős – hét történet. Mindegyik egy-egy olyan magyar képregényszerző műve, akitől nem áll távol a kép nélküli mesélés sem. De a kötet nemcsak novellákat tartalmaz: egy izgalmas sci-fi képregény köti össze a krimi és a horror határmezsgyéjén lebegő írásokat.


>!
Lianeko
Szűcs Gyula – Lakatos István – Wajzer Csaba – Tálosi András – Varga Bálint Bánk – Varga Péter – Németh Áron: Képtelen történetek, másvilági mesék

Soha nem voltam nagy képregény olvasó. Iskolás koromban, mint majdnem minden korombéli lánynak, nekem is csak Garfield macska kalandjai és a Salior Moon tudták megragadni a figyelmemet képregény fronton. 8-10 éves lányként szinte kötelező volt bénának tartani, a fiúk által olyannyira kedvelt szuperhősös történeteket, így még távolabb sodródtam a képregények színes világától.

Csak nem rég döntöttem úgy, hogy leszámolok korábbi előítéleteimmel, és megkezdem az ismerkedést a képregények világával, ehhez pedig elsőként egy magyar kiadványt választottam: ezt a Szűcs Gyula által szerkesztett novelláskötetet.

Ez a 7 történetet tartalmazó antológia egy jó ugródeszka azoknak, akik még csak ismerkednek a képregények világával, hiszen túlnyomó része próza, de a képek nem csak mellékes csemegeként vannak jelen a történetek között, vagy éppen a történetekben, hanem a könyv gerincét képezik. Az antológia jópár műfajba betekintést enged a horrortól a sci-fiig, így segítve az olvasók ismerkedését a képregények műfaji sokszínűségével. A hard-core képregényrajongóknak sem kell aggódniuk, még laikusként is érezhető volt némelyik történet erősen „fan service” mellékíze.

Külön kiemelendő a történeteket összekötő történet, ami adott egy plusz mítikus jelleget az egész könyvnek. (Amúgy is odavagyok az ilyen „könyv a könyvben” típusú megoldásokért)

A próza itt-ott még hagy maga után kívánnivalót. A Pokol a tanyán című novella például szerintem elég sablonosra – és itt-ott picit lyukasra – sikeredett, függetlenül attól, hogy a hangulata nagyon rendben volt. A 19. századi vidéki Magyarország, mint helyszín kifejezetten kreatív, és az „ez eddig miért nem jutott senki eszébe?” kérdés gyakran felmerült bennem, de a stílus még kicsit kiforratlan volt. Inkább a hangulat vitte el a hátán ezt a novellát semmint a sztori. És nagyon szigorúan nézve, ez igaz az egész kötetre: a novellák jócskák, de irodalmilag ne várjunk tőlük felhőkarcolást, bár gondolom nem is ez volt a cél. A hangulat azonban pont tökéletes – sötét, fenyegető, néhol mégis megjelenik egy szikrányi humor, így a kötet nem lesz túl nyomasztó. A hazai vonatkozás pedig még átérezhetőbbé teszi a borzongást.

Borongós, hűvös estékre remek választás…

!

„Az első élőlény létezésénél már ott voltam, és vártam.
Mikor az utolsó élőlény is meghal, elvégeztem a munkám.
Felpakolom a székeket az asztalokra, lekapcsolom a villanyt, és távozáskor bezárom az univerzumot."

Az okkultisták Halált akarták megidézni, de csapdájukba véletlenül az Álmok Fejedelme sétált. Hetvenévnyi rabság után helyre kell állítania romokban heverő birodalmát, meg kell fékeznie elszabadult alattvalóit, és szembe kell néznie Luciferrel és démonaival…


>!
RandomSky
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.

A Sandman már eredeti megjelenésekor (’80-as évek vége/’90-es évek eleje) kultikussá vált, lévén hasonlóan forradalmi a képregény műfajában, mint ami ugyanakkor a rock/metal zenék terén zajlott (grunge, progresszív metal stb.). Az, hogy a Fumax pont ezeket a vaskos és drága gyűjteményes köteteket adja ki, jelzi, hogy van akkora piacuk, hogy megérje, és ebből arra következtetek, hogy nemcsak azok veszik meg, akik közel három évtizeddel ezelőtt külföldi magazinokat böngészve álmodoztak róla, de a később érkezettek is. Persze ez a sorozat időtállóságának is köszönhető.
Az első kötetben az első három gyűjteményes kötet szerepel, ezek már megjelentek egyszer magyarul, de annyira veszettül gyönyörű ez az új verzió, hogy sajnos KELL.
Bővebben: http://ekultura.hu/2019/10/23/neil-gaiman-sandman-az-al…

!

@Aaren
Bram Stoker: Drakula – https://moly.hu/ertekelesek/3394847
@antaláron
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete – https://moly.hu/ertekelesek/3406760
@Dors_Peabody
Blake Crouch: Wayward Pines – https://moly.hu/ertekelesek/3396548
@LadyM
Gaston Leroux: Az operaház fantomja – https://moly.hu/ertekelesek/3376366
@MrClee
Mary Shelley: Frankenstein – https://moly.hu/ertekelesek/3410724
@Robberator
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos – https://moly.hu/ertekelesek/3385037
@Takács_Adri
Joe Hill: Szarvak – https://moly.hu/ertekelesek/3333789


>!
Th3DarkKn1ght P
Thomas Harris: A vörös sárkány

Már nagyon régóta várakozott a polcomon, de valahogy sosem vett rá a lélek, hogy elolvassam. Mindkét filmfeldolgozást láttam, de azok nem gyakoroltak rám túl nagy hatást (Nem úgy, mint a Bárányok hallgatnak). Most is csak egy kihívás kedvéért kezdtem bele és azt kell mondanom, hogy nagyon tetszett!

Will Graham karaktere nagyon jól megírt, ahogy az egész cselekmény is. Harris stílusa valahogy olyan közelinek festi le a dolgokat, hogy már szinte látod magad előtt. Pedig egyszerűen fogalmaz és lényegre törően, mégis minden megelevenedik. Nem feltétlenül a gyilkosságokra gondolok, mert abból meglepően kevés van, hanem a komplett egészre. Igazi mozifilmes élményt képes nyújtani! Will Graham tényleg nagyon jó, de a regény legjobbja számomra Francis Dolarhyde volt. A gyerekkorát bemutató fejezetek sokat hozzáadtak a karakteréhez és a cselekedetei „megértéséhez”. Részletesen le van írva, hogy hogyan vált azzá, ami. Az is nagyon tetszett, hogy a könyv vége felé meghasad a személyisége. Helyenként igazán sajnálatra méltó. Pozitívum, hogy Hannibal Lecter nem volt túltolva a regényben. Csak annyit szerepelt, amennyit kellett. Így nem veszett el a „varázsa”.

A Vörös Sárkány egy rendkívül izgalma krimi-thriller. Olvasóbarát, gyorsan lehet vele haladni és remekül megírt karaktereket szerepeltet. Egyedül azt sajnálom, hogy Will Graham nem tér vissza a későbbi regényekben. Ettől függetlenül is kedvenc!


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!