MOLYrágta történelem – Tündérkert: A régmúlttól 1606-ig

Rovatgazda
!

Az I. világháborút követő békediktátumban Romániához s részben az akkor születő Szerb–Horvát Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához csatolt, jelentős- vagy teljes mértékben magyarlakta területeket is magában foglaló földrajzi egységet Erdélyként emlegetjük, holott három részből áll. A tényleges, ún. Belső Erdélyből, az ettől észak-nyugatra eső Partiumból (Máramaros, Szilágy, Szatmár, Bihar és Arad megyék) és a legnyugatibb nyúlványban elterülő Bánságból (Krassó, Keve, Temes, Csanád, Torontál megyék és Arad megye egy része). Mindhárom területen élnek magyarok tömbszerűen és szórványosan is, hiszen ez a vidék a honfoglalás óta a Magyar Királyság részét képezte, a középkori Magyarország széthullásával pedig önálló gazdasági-politikai egységet alkotva biztosította a magyar vezetésű államiság és a magyar kultúra továbbélését. A rovat jelen számát e „trianoni” Erdélynek szenteljük.

A magyar honfoglalásig (895-96 körül) Erdély területe a népek átjáróházaként működött. Szkíták, agatürszök, dákok, géták, rómaiak, kelták, illírek, vizigótok, hunok, gepidák, vandálok és gótok fordultak meg itt, vagy telepedtek le egy időre. Tartós államiságra csak a dákok három évszázada (i. e. II. századtól i. sz. 106-ig), majd a rómaiak idején (Dacia Provincia 106–271) volt példa. A rómaiak után a gótok uralták a területet, a VI. század közepétől pedig avar fennhatóság alá került. Az ősmagyarok érkezéséig hátralévő mintegy háromszáz évben antok és szláv népek szivárogtak be, majd a török nyelvet beszélő bolgárok vették el az avaroktól e nagy kiterjedésű vidék irányítási jogát. Nem tudjuk, pontosan milyen lépésekben zajlott a honfoglalás Erdélyben, de ismerve az ősmagyar csapatok és a bolgárok korábbi hadakozásait, valószínűsíthető, hogy nem ment vér nélkül. Erdély volt a honfoglalás első állomása, a népesség innen nyomult tovább az Alföld irányába. A terület hivatalosan 1003-ban vált a Magyar Királyság részévé.

A háromkötetes Erdély Története (Köpeczi Béla szerkesztésében) mindmáig a legteljesebb összefoglaló mű a témáról. A Kádár-korban a román hatóságok tiltották a kötetek bevitelét az országba. @ParadoxH szűkszavú értékelése is fegyelemfelkeltő:


>!
ParadoxH
Köpeczi Béla (szerk.): Erdély története I–III.

Egy év, 2000 oldal, táguló öntudat, számadás, mérföldkő. Később nagyobb lélegzetvételű értékelés várható…

"A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés"

3 hozzászólás
!

Erdélyi vlachokról (a románok korabeli elnevezése) a XIII. század előtt sem krónikák, sem oklevelek nem tudósítanak. A XII. század végéig a magyar nyelven beszélő népesség volt a domináns etnikum Erdélyben*. A század negyvenes éveinek közepe táján II. Géza telepített először a Marostól délre eső területekre szász telepeseket, akik idővel az erdélyi ipar és kereskedelem meghatározó tényezőjévé váltak. Erdély nagyobbik része királyi birtoknak számított. Ez alól a székelyek** által a XI. századtól lakott területek (korábban a nyugat- és dél-magyarországi határvidéket védték) képeztek kivételt, mivel a székelyek a saját önigazgatási rendszerük keretei között éltek és „vérrel adóztak”, mint a nemesség. Az elő- és utóvédként teljesítendő katonai szolgálat fejében a székelység a korabeli magyar társadalom rendi tagozódásától eltérő módon rendezhette be életét. Mai lakhelyükre, a Székelyföldre a szászok dél-erdélyi betelepítését követően, a XII-XIII. században költöztek. A XIII. századtól az egész székely közösség – a hét „székely szék” – élén a székely ispán állt. A székek belső életét a katonai feladatokat is ellátó hadnagy vagy kapitány igazgatta, a bíráskodást a székbíró látta el. Fő gazdasági ágazatuk ekkor még a nagyállattartás volt, az erdőket, legelőket és szántókat a sokáig fennmaradt faluközösségek mintájára közösen használták. A köznemességhez hasonló jogállásuk, megszakításokkal ugyan, de a középkor végéig megmaradt, noha társadalmuk nem volt mentes a differenciálódástól. A XV. század végére már világosan megkülönböztethető volt a főemberek, a lovon katonáskodó lófők és a gyalogosok rétege.

Az etnikai összetétel a vlachok megjelenését követően fokozatosan módosult. A XIV. században már léteztek olyan területek Erdélyben (pl. a hátszegi vidék), amelyeken a román népesség került többségbe. Ennek ellenére a magyar szupremácia (Vitéz Mihály havasalföldi vajda később még említendő, 1599 elejétől a következő év szeptemberéig tartó kalandját leszámítva) 1920-ig, amikor a magyarság már egyértelműen kisebbségben volt, fennmaradt.

*A korábban betelepült szláv elemek a XIII. századra teljesen beleolvadtak a magyarságba.

** Az önmagukat a magyaroktól megkülönböztető és a középkori krónikákban is a magyarokkal azonos nyelvet beszélő, de külön népként számon tartott székelyek eredetével kapcsolatban még nem született tudományos konszenzus. Többek között felmerült a bolgár-türk, a kabar, az avar és a hun eredet lehetősége is, mely utóbbi a legnépszerűbb a székelység körében (Csaba királyfi mondája). Egy nemzetközi kutatócsoport által nemrégiben közzétett, archeogenetikai tárgyú, 46 eurázsiai populációra kiterjedő vizsgálat eredményét közlő tudományos cikk szerint egy apai ágon nyomon követhető genetikai komponens alapján kapcsolat mutatható ki a magyar nyelv legközelebbi rokonnyelveit beszélő hantik és manysik valamint a baskírok, a volgai tatárok és a mai magyarok között. Ez alapján feltételezhető, hogy az ősmagyarság azon része, amelyik nem vett részt a honfoglalásban és túlélte a tatárjárást, beolvadt a baskír és az alakulófélben lévő volgai tatár népességbe. Külön érdekesség, hogy a gén a mai, magyar nyelvet beszélő populációban legnagyobb gyakorisággal a székelyek körében fordul elő. Ilyet olvasva az emberben felködlenek az elmúlt százötven év történelmi és történelmietlen vitái a nyelvi és etnikai rokonságról, no meg a hagyományok keletkezésének kérdése, de mivel a kutatók kifejezetten óvatosak a következtetések levonását illetően, legyünk mi is azok! Mindenesetre érdekes a felfedezés, amely nyilván még további interdiszciplináris kutatásokat igényel.

Kós Károly a fenti tudományos monográfia teljességre törekvő, elemző módszerétől eltérően a szépíró érzékenységével mutatja be tömören Erdély történelmét a honfoglalástól 1918-ig, hangsúlyt fektetve a helyi sajátosságok megjelenítésére. @Virágszépe értékelése:


>!
Virágszépe 
Kós Károly: Erdély

A földrajzi, kulturális, történelmi szempontok szerint meghatározott Erdély sorsát összegzi Kós Károly. Büszke származására, az erdélyiek összetartozására. Erdély szellemisége mutatkozik meg az egyedi, különleges építészetben, művészetekben is. A honfoglalás korától 1918-ig olvashatjuk Erdély történelmét, kiemelve a kultúrtörténetét, közösségét. Szép, szeretetteljes összegzés és nemcsak olvashatjuk, hanem láthatjuk is hatvan darab metszeten a különböző, a vidékre jellemző épületeket, népviseleteket. Fontos, értékes könyv.

!

A hazájában a mai napig mainstreamnek számító nacionalista román történetírás Erdély tekintetében két fő állítást fogalmaz meg.

1. A dákok királyságának összeomlása után (i.e. 106.) a dák köznép túlélői tömegesen keveredtek a rómaiakkal, s ez a sajátosan latin populáció fejedelemségekbe és hercegségekbe tömörülve Erdély területén is megélte a magyar honfoglalást, tehát őshonosak számít (dák–román kontinuitás alapján szerzett jog Erdélyre).
2. A három középkori román politikai egység, Moldva, Havasalföld és Erdély a történelem folyamán mindig is kereste a kapcsolatokat egymással, hogy egyetlen birodalomba egyesüljenek, ami időlegesen a XVI. század végén (lásd lejjebb), teljes mértékben pedig a XX. században sikerült.

Anélkül, hogy itt megkísérelnénk vitatkozni ezekkel az elmúlt évtizedek román tankönyveiben is fellelhető állításokkal, csak annyit jegyzünk meg, hogy e kérdésekben a román történészek kétségtelen erőfeszítései ellenére sem született eddig nemzetközileg elfogadott tudományos konszenzus. A régészeti leletek és írásos emlékek tanúsága szerint a XIII. századi megjelenésüket követően egyre gyakrabban bukkantak fel románok Erdélyben, terjeszkedésük pontosan nyomon követhető. Mivel döntően juhtartásból éltek (adójuk a jellemzően természetben fizetett ún. juhötvened volt), elsősorban a dús hegyi legelőket vették birtokba, mint azt Antonio Bonfini is feljegyezte a XV. században. Mivel az állattartás a földművelésnél nagyobb területeket igényelt, a későbbi betelepülők már a hegyek lábához szorultak, és kénytelenek voltak áttérni a földművelésre. Ezzel a román betelepültek soraiban is megindult a differenciálódás. A gazdagabbak (kenézek és vajdák), megtartva ortodox vallásukat, felemelkedtek a magyar nemesség soraiba, mások, mint a Drágfiak, Hunyadiak, Kendeffiek, Majláthok és Jósikák, kulturálisan is integrálódtak. Így eshetett meg, hogy a középkorban nem alakult ki román etnikumhoz tartozását elsődlegesnek tartó előkelő réteg, a vezető társadalmi osztály mindvégig a magyar (és elmagyarosodott) nemesség maradt. Ilyenformán nem beszélhetünk román vezetésű politikai formációról a középkori és kora-újkori Erdélyben.

Románia és Erdély kérdésében érdemes az otthon hol sztár-, hol botránytörténészként emlegetett, de mindenképpen tabudöntögető írásairól ismert román tudós, Lucian Boia könyveit olvasgatni. Boia munkái a nemzeti önvizsgálatot segíthetnék odahaza, ha nem támadnák oly sokan és oly hevesen. Történelemszemlélete azon az egészséges tudományos alapon áll, hogy a valóságot nem érdekli, mit akarunk, mi tetszik nekünk, és hogyan szeretnénk látni a saját múltunkat. A valóság csak van, illetve történelmi távlatokban: volt, mi pedig jobban tesszük, ha „harag és részlehajlás nélkül” igyekszünk megismerni és feldolgozni. Tekintettel arra, hogy az elképzelt hősi múlt iránti nosztalgia, és az aktív részvétel különféle hagymázas gondolatmenetek kreálásában a világ számos országában nem szűnő divat, Boia kiállása akár Románián kívül is példaként szolgálhat. Külön kiemelném Történelem és mítosz a román köztudatban című könyvét, amelyet sajnos még senki sem értékelt a Molyon. Ellenben egy ugyancsak fontos másik művéről már olvashatjuk – többek között – @eme értékelését.


>!
eme P
Lucian Boia: Miért más Románia?

Miért más Románia? Minden ország más a maga módján, Románia azonban másként más – állítja Lucian Boia történész, aki ha nem is úttörő módon, de mindenképp eléggé ritkán taposott ösvényen jár a román történelem különböző aspektusait kutatva. Boia elsősorban mítoszrombolásáról híres, arról, hogyan dekonstruálja a főleg a kommunista történelemszemlélet által kialakított ködös, de dicső és még ma is megkérdőjelezhetetlen meséket etnogenézisről, nemzeti hősökről és hőstörténetekről.
Jelen kötete rendkívül olvasmányos, közvetlen hangvételű, de távolságtartó, objektív szemléletű esszé, amely a román másság kérdésére igyekszik választ adni. Hidegvérrel néz szembe a valósággal – legalábbis az általa rekonstruált valósággal. Kapott is érte hideget-meleget, nem meglepő, nálunk is sokan néznének ferdén arra, aki így nézne szembe a magyar múlttal. Nehéz lemondani a dicső múlt, a felsőbbrendűség ábrándjáról, minden nemzet úgy szeretné tudni, hogy ő a kiválasztott nép, és természetes az is, hogy ő fedezte fel a spanyolviaszt. Lucian Boia ezzel a szemlélettel próbál leszámolni. A román térség földrajzi-politikai helyzetét szemlélve követi nyomon a románság évszázadait, próbál magyarázatot adni arra, amit ő megkésettségnek nevez. A késői államalapítást, nemzetté formálódást, a műveltség és művészet nyugat felé tekintésének megkésettségét és így tovább. Kisebbrendűségi komplexus, kompenzációvágy, a behódolás szokása, politikai opportunizmus, a kompromisszumok kultúrája, tartalom nélküli formák – csak egy pár tényező, amely nagy mértékben meghatározza a románságot. Mindezek ellenére szó sincs önostorozásról és egyirányú vádaskodásról, inkább egy józanul látó, humort és (ön)iróniát sem nélkülöző szerzőt ismerhetünk meg. Boia a negatív aspektusok mellet felmutat jó pár pozitívumot is, de gondolom az már nem nagyon nyom a latban azok számára, akik a dákok Krisztus előtti kereszténységét és hasonlókat hiszik és vallják. Persze, mi tudjuk: mi hamarabb itt voltunk, és amúgy Krisztus magyar volt. ;)
Alig több, mint száz oldal – de tetemes gondolkodnivaló. Annak is, akit közvetlenül érint, annak is, akit közvetve. Nem tudom, mennyire helytállóak Boia megállapításai, de mindenképp le a kalappal, amiért szembeszállt az árral. Szerencsére kezdenek egyre többen lenni az értelmiségi körökben, de nem csak. Boia kötete ma már bestsellernek is mondható. Lehet példát venni.

6 hozzászólás
!

Erdély évszázadokig csupán abból a szempontból számított kuriózumnak, hogy ezt a területet a középkori Magyar Királyság más vidékeitől eltérő módon a megyék fölé helyezett központi elöljáró irányította. A király által kinevezett erdélyi vajda a magyar zászlósurak közé, a főnemesség legelőkelőbb és legbefolyásosabb rétegének sorába tartozott. Nem mintha minden vajda egyformán komolyan vette volna szerepét a terület irányításában. Akadt olyan is, aki inkább a királyi udvarban időzött, csupán megbízottja útján „volt jelen” a tartományban, nem törődve az ottani problémák megnövekedett számával. A tényleges elkülönülésre utaló első jel a XIII. században volt megfigyelhető. Erdély ekkor különleges státuszt kapott, törvénykezési és pénzverési joggal is együtt járó „ifjabb királyság” lett, a britanniai Waleshez hasonlóan a mindenkori trónörökös birtoka. Azonban nem sokáig létezett a „walesi herceg” intézményének magyar változata, a későbbi vajdák pedig nem jeleskedtek Erdély kormányzásában. A központi irányítás lazulása fordította abba az irányba a helyi elit gondolkodását, amely az önálló Erdély megteremtése felé mutatott.

1526-ban II. Lajos, az ifjú magyar király hadserege szembetalálkozott a kor legnagyobb gazdasági és katonai erejét birtokló „Nagy” Szulejmán hadaival a mohácsi síkon. Legújabban B. Szabó János kismonográfiája dolgozta fel az ütközet témáját, mint @Katherine_Grey értékeléséből is látszik, komplex, újszerű megközelítéssel: https://moly.hu/ertekelesek/726366. Valójában nem a csata döntött a Magyar Királyság végzetéről, s noha érdemes elemezni az ütközetet követő időszakot (ahogy ezt Barta Gábor meg is tette az A Sztambulba vezető út című könyvében (@Steel_Curtain értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1444487), a korabeli erőviszonyok ismeretében kijelenthető, hogy Szulejmán előbb-utóbb mindenképpen elérte volna célját, mert az európai mércével mérve jelentős magyar készültség nem versenyezhetett a minden szempontból nagyobb, erősebb és fejlettebb ellenféllel.

Buda 1541-es elfoglalásával megszűnt a középkori egységes Magyar Királyság, amelyet a korábbi kettős királyválasztás is gyengített. I. (Szapolyai) János pártján azok álltak, akik újra magyar születésű királyt akartak az ország élére (nem mellesleg Szapolyainak jelentős létszámú hadserege is volt), a Habsburg Ferdinánd pártján állók pedig a török elleni védelem egyetlen lehetőségét a külföld hathatós segítségében látták, amelyet szerintük egyedül az osztrák uralkodó lett volna képes mozgósítani. Miután Szapolyai meghalt, a török, immár az ország közepének és Buda várának birtokosaként, a gyermek János Zsigmondnak adta a magyar koronát, s a „királykát” anyjával és kíséretével együtt Erdélybe küldte. Ezzel a lépéssel kezdődött Erdély önálló állammá válásának folyamata, amelyet ugyancsak Barta Gábor elemzett kismonográfiájának 272 oldalnyi terjedelme ellenére szinte minden részletre kiterjedően. A kifejezetten olvasmányos művet @Alvarando értékelte:


>!
Alvarando
Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése

A sorozat egyik legjobb darabja, mindig ezt mondom az aktuálisan elolvasott kötet után, ezt pont azért mert rendkívül olvasmányos, olykor az iróniát sem veti meg és több szemszögből vizsgálja a korszakot. Ugyan a fókuszban az Erdélyi fejedelemség megszületése van, de jóval túlmutat rajta. A fő vonal a politikatörténet, ez el is kezdődik a Mohács utáni helyzettel, bemutatva Szapolyai János, Lodovico Gritti és a többiek tevékenységét, majd láthatjuk, ahogy Fráter György egyre nagyobb hatalmat kap és meggyilkolják. Olvashatunk a török várostromokról, a reformáció megjelenéséről, és az ország szétszakadásáról. A történet Báthory István uralkodásával ér véget, de kisebb betekintést nyerhetünk a tizenöt éves háború időszakába is. A politikatörténet mellett rendkívül alapos a gazdaságtörténeti rész is, láthatjuk ahogy a földrajzi felfedezések milyen hatással vannak az ország gazdaságára és még az árforradalom fogalma is előkerül. Számomra külön öröm volt a korabeli kultúra története, ahol főleg a reneszánszról volt szó, de eléggé hosszú leírást kaphatunk a korabeli nyomdászatról is. Olykor a gazdaság-és a kultúrtörténet egymásba ágyazva kerül elő, szinte egyik pillanatról a másikra jön a témaváltás. Nem hiányozhat a korabeli társadalom leírása sem, amelyben a fő fókuszt a jobbágyok helyzete kapja. Rendkívül sokszínű kötet, amely Mohácstól Báthory István uralkodásáig tart. Ajánlható bárkinek, akit érdekel a magyar történelem ezen korszaka!

!

A horvát születésű Utyesenovics Martinuzzi György, akit később csak Fráter Györgyként emlegettek, még Corvin János herceg mellett apródoskodott, majd a Szapolyaiak szolgálatába állt. Később katonai pályára lépett, hogy aztán onnan vonuljon be pálos rendi szerzetesnek, s ezzel elkezdődjön gyorsan felfelé ívelő karrierje. Előbb a chestochowai, majd a sajóládi kolostor perjelének választották, de 1527 körül visszatért az erdélyi vajdából magyar királlyá emelkedett Szapolyai János udvarába, ahol kincstartói, majd főkancellári megbízást nyert, mielőtt megkapta volna a váradi püspökséget.

Udvari főtanácsadóként és vezető diplomataként bábáskodott János és Ferdinánd egyezkedése során, amely a váradi béke (1538) megkötése ellenére sem eredményezett tartós sikert. Fontos szerepe volt az osztrákok által ostromlott Budavár védelmében, amíg a magyarok megsegítésére érkező törökök, miután megverték az osztrákokat, el nem foglalták Budát 1541-ben. Tapasztalt diplomataként igen megviselte, hogy hagyta magát ily módon kijátszani. Miután Izabella királynéval, akit Szulejmán a tartomány igazgatásával bízott meg, Erdélybe érkezett, azonnal az ország újraegyesítésének lehetőségét kezdte keresni. Már 1541-ben szerződést kötött Ferdinánddal az újraegyesítésről. Ebben lényegében Ferdinándnak engedte át a koronát, azzal a feltétellel, hogy a Habsburg uralkodó foglalja vissza Buda várát. Mivel azonban a spanyol Habsburg V. Károly közreműködése ellenére sem alakultak jól a hadi események, a barát megkezdte a keleti országrész, a későbbi Erdélyi Fejedelemség önálló államszervezetének kiépítését, miközben az egyesítés vasát is a tűzben tartotta.

A Habsburg udvarral történő egyezkedést Izabella árulásnak tekintette, a barát pedig Ferdinánd katonaságával kényszerítette távozásra a királynét, aki Lengyelországba utazott. A zavaros helyzetet kihasználva Havasalföld és Moldva egyesített hadereje Erdélyre támadt. A tartományt, Ferdinánd jóvoltából immár bíborosként és erdélyi vajdaként, Fráter György sikerrel védte. A románokkal szembeni győzelmei tovább növelték a Habsburg uralkodó iránta táplált bizalmát. Ezt követően viszont olyasmi történt, ami majd a későbbiek folyamán is az erdélyi politika fontos jellemzője lesz: Fráter György mint a tartomány vezetője a törökök felé is gesztusokat tett. Ez a kétkulacsos politika végigkíséri majd az önálló fejedelemség évszázadait, hiszen a geopolitikai vákuumban megszülető kis állam számára a pragmatikus külpolitika* fogja jelenteni a megmaradás lehetőségét. Az ilyesmihez azonban a vezetői tehetség mellett szerencse is szükséges, és Erdély hol egyiknek, hol másiknak lesz majd híján.

A törököknek tett félreérthető gesztusok megpecsételték György barát sorsát, Ferdinánd parancsára meggyilkolták. A Szentszék azonban nem hunyt szemet bíborosa erőszakos halála fölött, s az ügyben szabályszerű vizsgálat indult. Barta Gábor e vizsgálat eredeti dokumentumai alapján írta meg György barát és az Erdélyi Fejedelemség létrejöttét megelőző idők történetét. @Lady_Hope értékelése:

* Érdemes megjegyezni, hogy Erdély közismert elnevezése, a „Tündérkert”, nem az erdélyi táj megkapó szépsége miatt született meg, hanem a tündér szó eredeti jelentéséből, azaz a tünékenyből származik, s éppen a „két pogány közt” lavírozó jellegzetes erdélyi külpolitikára utal.


>!
Lady_Hope I
Barta Gábor: Vajon kié az ország?

Kevés történészt ismerek, aki ilyen erős irodalmi vénával rendelkezne, mint Barta Gábor. Élvezet olvasni ezt a könyvet, és nem csak a téma miattt: a stílusa magával ragadó, lendületes, és szórakoztató, mégis tudományos, és remek.
Fráter Györgyöt 1551-ben meggyilkolták, és mivel bíboros volt, így Rómának szemet szúrt a történet, és igazi, már-már modern vizsgálóbizottság alakult, kihallgatásokkal, tanúvallomásokkal. Ebben a kötetben ezeket alapul véve elemzi az író a történéseket. Néha megdöbbentő volt olvasni, néha meg úgy éreztem, mintha egy szappanopera forgatókönyvét forgatnám.
Külön csoda, hogy a saját szülőfalumra bukkantam: innen küldtek el egy nagyon fontos levelet Ferdinándnak. Nagyon büszke vagyok rá. :)

Ha minden történelmi könyv ilyen lenne!

!

Erdély első fejedelme János Zsigmond lett. A gyermekkirályt a Porta három szandzsák: a Tiszántúl, Erdély és a Temesköz irányításával bízta meg. Ezeken a területeken, az ún. Keleti Királyságon először magyar királyként uralkodott (illetve nagykorúságáig Izabella és Fráter György) egészen az 1565-ben megkötött Szatmári Szerződés, és az öt évvel későbbi Speieri Egyezmény megszületéséig, amelyekben lemondott a királyi koronáról, és felvette az erdélyi fejedelem címet. Erdély ettől kezdve lett nem szuverén, de nemzetközileg elismert, azaz valamilyen mértékű szuverenitással mégis csak rendelkező fejedelemség.

Ezt a „nem szuverén” jelleget fejezte ki János Zsigmond doktrínája, amely az Erdély számára kijelölt politikai alapvetéssé vált: a fejedelemség akkor virágozhat, „ha egyrészt a német, másrészt a török barátságát bírja”. Az ő nevéhez fűződik az európai viszonylatban is elsőnek számító törvény, amely több vallási felekezet szabadságát biztosította. Az 1568-as tordai országgyűlésen fogadták el a katolikusok, lutheránusok, kálvinisták és unitáriusok egyenjogúságáról rendelkező jogszabályt.

János Zsigmond 1571-ben bekövetkezett halála utáni szabad fejedelemválasztás során a Báthoryak uralkodói korszaka következett. Báthory István (ur.: 1571–1586) váradi főkapitányként került képbe a fejedelemválasztásnál. Ő volt a „törökös” párt vezetője, s mint ilyen, hadba szállni kényszerült a „németesek” hangadója, Bekes Gáspár ellen, akit 1575-ben le is győzött. Egy évvel később Istvánnak a lengyelek felkínálták a koronát*, így Erdélyt testvérére, Kristófra hagyta, akit halála után kiskorú fia, Zsigmond követett a fejedelmi trónon. Báthory Istvánról Passuth László írt regényt. @milcsi értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1481967

Báthory Zsigmond (ur.: 1588–1598) helyett 1588-ban bekövetkezett nagykorúságáig a nagybátyja, István által kijelölt gyámjai kormányoztak. Az ezt követő tíz esztendő azonban igen hektikus kormányzást hozott. Zsigmond mentségére szóljon, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódott”, méghozzá a hagyományosan lavírozó politikát folytató Erdélyre nézve a lehető legelőnytelenebb módon. A törökök ugyanis 1591-ben megszegték a Habsburgokkal 1547-ben megkötött és ’68-ban módosított drinápolyí (edirnei) békét, amely nem csak a két nagyhatalom vállalásait tartalmazta, hanem Erdélyre is vonatkozott, amennyiben előírta, hogy a fejedelemség sem a törököket, sem az osztrákokat nem támadhatja meg. Ez elvben megfelelt volna az erdélyi politikának, valójában azonban a török- és a Habsburg-párti erők egymásnak feszülését eredményezte. Zsigmond idegei egyszerűen nem bírtak el a bonyolult helyzettel. Hadakozott a törökök és a császáriak ellen is, és fűződnek nevéhez hadi sikerek (pl. a török elleni győzelem Lippánál), viszont uralkodását többszöri lemondás és visszatérés jellemezte, határozatlansága pedig szétzilálta az erdélyi politikai viszonyokat. Nem különben az a tény is, hogy unokatestvérét, Báthory Boldizsárt megölette. 1602-ben végleg távozott Erdélyből, s noha egy alkalommal 14 hónapot császári börtönben is töltött, lényegében a császár kenyerén élt a Prága közeli Libochovicében 1613-ban bekövetkezett haláláig.

1599 márciusa és novembere között még egy Báthory viselhette a fejedelmi süveget: a meggyilkolt Boldizsár öccse, András. A bíborosi rangban lévő papfejedelem azonban sem a Porta, sem a császári udvar bizalmát nem élvezhette, s az erdélyi szászok és székelyek is ellene fordultak, részben jogaik csorbítása miatt, részben azért, mert protestánsként nem kedvelték benne a pápistát. Uralmának Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) havasalföldi vajda támadása vetett véget**. A Bárhoryak így időlegesen távol kerültek a fejedelmi széktől, de később még visszatérnek majd.

Az irodalmat az első korszak fejedelmei közül leginkább a folyton vívódó Zsigmond ihlette meg, vélhetően azért, mert az ő hányatott sorsában tükröződik leginkább az Erdélyi Fejedelemség létének alapvető dilemmája. És megint Passuth László következik, aki Sárkányfog című regényét szentelte a fejedelem életének. @AkyV értékelése:

* Báthory Istvánt a lengyelek legnagyobb királyaik között tartják számon, nem utolsó sorban a IV. (Rettegett) Iván orosz cárral Livónia birtoklásáért 1579 és ’82 között sikeresen megvívott háborújáért, amelyben egyébként erdélyi segédcsapatok is fontos szerepet játszottak.
** Később erről lesz még szó.


>!
AkyV
Passuth László: Sárkányfog

Passuth könyveinek „krónikás” hangvétele szokatlan, de mindenképp érdekes. (Magam részéről a kedvenc történelmi regényíróm egyelőre továbbra is Mika Waltari.) Mindamellett örülök, hogy (például Kodolányi Jánoshoz hasonlóan) túllépi azt az „ifjúsági” hangvételt, ami sok magyar történelmi regényre jellemző.
Passuth mindig számos karaktert szerepeltet, ami oda vezet, hogy többnyire csak egy-két főszereplője tűnik háromdimenziósnak. Ez nem is feltétlenül baj, máskülönben az ilyen hatalmas terjedelmek még hatalmasabbá válhatnának. Mindenesetre Báthory Zsigmond egy olyan jól leírt főszereplője a könyvnek, hogy jól meg lehetett benne látni a fejedelem mögött az embert is, hogy a végére annak ellenére szánakoztam sorsa felett, hogy korántsem nevezhető pozitív főhősnek. Hasonlót utoljára talán Fehér Tibor könyve, a Nyugtalan vér olvasása során éreztem, évtizedekkel ezelőtt, ami a magyar Salamon királyról szól.
A könyv amúgy elég jól bemutatja, hogy minden igaz lehet, meg az ellenkezője is. Hogy hol a török, aki kell nekünk, hol meg a Habsburg. Hogy nekem e mellé az ember mellé kell állnom, vagy, ja, nem is, inkább a másik mellé. Kíváncsi vagyok, mi minden történt volna másképp Zsigmond szeszélyessége nélkül. Csak néhány ember van, aki (legalább részben) konstans, mint például Bocskai a császári hűségével, vagy a jezsuita gyóntató atya a katolikus elkötelezettségével – elvárásaik sikere így hát erősen meg is kérdőjeleződik abban (ebben?) a hintázó világban.

!

Ezzel a Benda Kálmántól kölcsönvett címmel most áttérünk a Báthory család „második vonalára”, az Erdély politikai és katonai vezetésében jeleskedő férfiak mellett élt hölgyekre. A Magyar Királyság Erdélyt is magában foglaló újraegyesítésének eszméje végighúzódik a fejedelemség egész történetén. A már Fráter Györgynél is fellelhető szándék Báthory Zsigmondot is megkísértette. Ennek jeleként értékelhetjük, hogy a császárral kötött szövetsége megerősítésére 1595-ben Habsburg főhercegnőt vett feleségül, Mária Krisztiernát. A töröknek ez természetesen nem tetszett, amit a hadi helyzet későbbi alakulása világossá is tett. Mindenesetre Zsigmond vállalta ezt a nyílt elköteleződést a császári ház irányában, a frigy azonban nemcsak a nemzetközi politikában okozott gondokat, hanem a fejedelmi udvarban is.

Arra a tényre, hogy a nyilvánvalóan politikai céllal köttetett házasságot nem hálták el, többféle feltevéssel reagáltak a kortársak és az utókor is. Az egyik szerint Zsigmond állítólagos homoszexualitása lett volna az ok, egy másik szerint a fejedelem ifjúkorában egy prostituálttól szerzett nemi betegségének szövődménye jelentett akadályt, egy harmadik szerint pedig az egybekelés egyszerűen csak eredeti célját teljesítette be, egyébként nélkülözött mindennemű személyes vonzalmat. Mindenesetre Mária Krisztierna jelen volt a fejedelmi udvarban, és sokan feltételezik, hogy Zsigmond kapkodó, Erdélyt gyakorlatilag hosszú időre tönkretevő politikájának egyik okozója lett. Ezt az egész fejedelemségre kiható emberi drámát igyekezett felgöngyölíteni Benda Kálmán a fejezet címét is adó könyvében. Újra @Virágszépe következik:


>!
Virágszépe 
Benda Kálmán: Erdély végzetes asszonya

Benda Kálmán: Erdély végzetes asszonya Báthory Zsigmondné Habsburg Mária Krisztierna

Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme 1595-ben feleségül veszi Maria Krisztierna habsburg főhercegnőt. Rövid ideig tartott a házasságuk, mégis hatással volt Erdély történelmére. Politikai házasság, mégis Krisztiernában nagy volt a megfelelni akarás.
Benda Kálmán mindkettejük családi hátterét, a korszakot, a különböző befolyások hatását, kényszerpályákat részletezi. Érezhetően szimpatizál Krisztiernával, sokat foglalkozik, elemzi az általa írt leveleket. Nem volt szerencséjük: mind az egyházi, mind a politikai életben meg kellett felelniük, a török támadások, mind-mind hatalmas akadályt jelentett.
Rövid, mégis jól átlátható, érdekes életrajz.

!

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király unokahúga, Báthory Erzsébet a Báthory família azon tagja, akiről valószínűleg az egész világ hallott már. Mégpedig a csejtei várban állítólagosan általa szolgáló- és jobbágylányok százainak sérelmére elkövetett kínzások, véres gyilkosságok és a vár pincéjében végbement – ugyancsak feltételezett – leszbikus orgiák okán. A 1560-ban született Erzsébetet II. Mátyás császár (ur.: 1608–1619) személyes parancsára az asszony személyes ellenségének számító Thurzó György nádor 1611-ben váratlanul letartóztatta. Ő maga sosem állt bíróság előtt, a császári udvar nem akarta megkockáztatni az erdélyi és magyarországi főrendek esetleges ellenszegülését, viszont a grófnő négy állítólagos bűntársát kínzással vallomásra bírták. Abban pedig minden elképzelhető és elképzelhetetlen perverzió és ördöngösség szerepelt a boszorkánysággal és kannibalizmussal bezárólag.

Valószínűleg sosem derül ki egyértelműen, hogy Csejtén valóban történt-e „valami”, vagy szimpla koncepciós per áldozata lett-e Erzsébet*, mert ehhez hiányoznak a történészek számára fontos, egyértelmű bizonyítékok, viszont különféle megközelítésű feltevések bőven születtek a hazai és nemzetközi történeti irodalomban. Péter Katalin próbálkozását a titok megfejtésére nagyon nem kedvelik a molyok, pedig lehetnek benne érdekes adalékok a korabeli eseményeket illetően, s a szerző más műveit nem illeti ennyi kritika a Molyon (@Fermin értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/3108119). Lengyel Tünde és Várkonyi Gábor monográfiáját viszont már a szerzők megközelítési módja is népszerűbbé teszi. @Fabacae értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/678638.

De ha már egyelőre esélytelennek látszik tudományosan minden szempontból helytálló értékelést kapnunk Báthory Erzsébetről, miért ódzkodnánk egy romantikus megközelítéstől, különösen, ha az történelmi krimiben jelenik meg. R. Kelényi Angelika könyvét @Niitaa értékelte:

* A nemesi özvegyek a császári udvar nyomására indított koncepciós perek kedvelt céltáblái voltak. Báthory Erzsébetet a később még bemutatandó Nádasdy Ferenc özvegyeként tartóztatták le. Hivatalosan nem ítélték el, de négy esztendeig a csejtei vár egy befalazott szobájában tartották, ahol csupán enni adtak neki, és senkivel sem érintkezhetett. Négy évvel később, megbomlott elmével ebben a szobában érte a halál.


>!
Niitaa P
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában

(…)
Ha a mű egészét vesszük, akkor egy nagyon jó felépítésről beszélhetünk. Viszonylag rövid, de lényegre törő felvezetés után már meg is indul a történet, mely folyamatosan bontakozik ki úgy, hogy a nagy egészet ne láthassuk meg. Pontosan ahogy Flóra agyában körvonalazódik a gyilkos kiléte, úgy fog a mi fejünkben is megjelenni. Többször azon kaptam magam, hogy együtt gondolkodom vele, s hogy szívesen leállnék vele vitatkozni, miért nem lehetséges az aktuális elmélete, vagy éppen miért értek én is egyet vele. Gondolkozásra késztetett, szőttem magamban én is a szálakat, úgy éreztem, mintha én is ott lennék Csejtén. Vele együtt nyomoztam, vele együtt örültem és sírtam. Egy-két helyen olvastam, hogy a végére ellaposodik a történet. Nem tudom, hogy ők melyik könyvet tartották a kezükbe, de szerintem útközben véletlen elcserélhették, mert minden lehet rá mondani, de azt, hogy unalmas, biztos, hogy nem. Izgalmas, kalandos, kiszámíthatatlan. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Tökéletes csúcspont után elkezdődik a történet levezetése, mely nyitott marad annyira, hogy az olvasó a falat kaparja a folytatásért.

Tehát nem is szaporítom tovább szót, mert félek, hogy nagy lelkesedésemben elszólnám magam valami apró, de annál fontosabb részletről. Az ártatlan egy csodálatos könyv, melyre méltán büszkék lehetünk! Remélem, hogy egyszer lefordítják majd más nyelvekre is, mert vétek lenne, ha a külföldi molyok nem ismernék meg ezt a csodát. Én új kedvenc írót és új kedvenc könyvet avattam. Türelmetlenül várom a folytatást!

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/06/r-kelenyi-angelik…

2 hozzászólás
!

Báthory Anna figurája megjelenik Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájában is, de két regényt is találunk, amelynek főszereplője. Vele ugrunk egy kicsit az időben, mert élete egyik főszereplőjéről (megrontójáról?) Bethlen Gáborról a rovat következő számában, az Erdély-téma második részében lesz majd szó, de tragikus sorsa, amelynek során birtokai kisebb-nagyobb adagban a Bethlen családhoz vándoroltak, miközben feje felett mindvégig ott lebegett a fajtalanság, gyilkosság és boszorkányság vádja, ehhez a részhez köti.

Makkai Sándor, a történelmiregény-írás nagy öregje neki szentelte Ördögszekér című regényét – @Farkas_Szonja értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1330506. Újabban pedig Ugron Zsolna „Úrasszonyok” című romantikus-történelmi sorozata első kötetének főhőseként jelent meg. @Mesemondó értékelése:


>!
Mesemondó IP
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Nagyon bejött. Imádom a nyelvezetét; Ugron Zsolna nem csak a magyar nyelvvel művel csodákat, de ráadásul vissza tudja adni a 17. századi fordulatokat anélkül, hogy nehézkes vagy erőltetett lenne tőle a szöveg (láttunk már arra példát). Figyel az apró részletekre, és tele is rakja velük a történetet, ami nekem külön tetszett. Nem fél egész sötét helyekre elmerészkedni, és kimondani kemény szavakat, ha kell. Mesemondó hangulatban csapong előre-hátra az időben, ami az első fejezetben még összezavart, de aztán megszoktam, és valahogy azt az érzetet keltette, hogy valaki élőben számol be az eseményekről. Az egyetlen zavaró tényező a szövegben az volt, hogy a párbeszédek és a narrációk közé nem került kötőjel, így sokszor nem lehetett megállapítani, ki beszél (nem tudom, hogy ez a szerző vagy a szerkesztő hibája-e, mindenesetre nem róttam fel neki). A történet szívszorító volt és egyben izgalmas, és annyira lendületes, hogy egy nap alatt be is daráltam mint a 350 oldalt.
Tessék, van magyar Philippa Gregory, csak jobb.

1 hozzászólás
!

Az 1591 és ’93 közötti sorozatos török provokációk hatására elhúzódó fegyveres konfliktus alakult ki a török Porta és a keresztény Európa között, amelybe a perzsák is beavatkoztak a törökök hátában. A kortársak hosszú háborúként emlegették e hadi események sorát, az utókor tizenöt éves háborúnak nevezi. A háború javarészt a Magyar Királyság területén folyt, a Habsburgok csapatai mellett erdélyi, havasalföldi, német-római birodalmi, továbbá szerb és bolgár erők is részt vettek benne, s a keresztény oldalt a pápai állam is támogatta. A háború első szakasza egyértelmű keresztény sikereket hozott, később az erőviszonyok kiegyenlítődtek.

Ezen a helyen nincs mód részletesen bemutatni a háború menetét, viszont röviden kitérhetünk a legfontosabb mellékhadszíntérre, Erdélyre. Báthory Zsigmond fent említett hadi sikereit annak köszönhette, hogy sikerült maga mellé állítania a székelyeket, mivel visszaadta korábbi kiváltságaikat. A győzelmek után azonban újra megvonta azokat, így csapatai zöme haladéktalanul elpártolt tőle. Ezzel megkezdődött fent vázolt kálváriája, s a következő évek Erdély vergődését hozták. A fejedelemség hol a törökkel próbált különbékét kötni, hol Vitéz Mihállyal, a havasalföldi vajdával kötött véd- és dacszövetséget, hol a Habsburgoknál kilincselt békéért. Az önkéntes száműzetéséből visszatérő Zsigmondot még támogatta a császári udvar, de amikor újra tárgyalni kezdett a törökökkel, végleg elzavarták, s a fejedelemségben egyre inkább Basta generális akarata érvényesült. Basta fosztogató csapatai ellen Székely Mózes vezetett felkelést 1603-ban, akit még az év májusában fejedelemmé is választottak. Mivel nem akart tárgyalni a császárral, seregét havasalföldi segítséggel leverték. Erdély fejedelem nélkül maradt, és igen bizonytalan státuszba került. A következő évben pedig megindult a Bocskay-felkelés.

Bocskai István (1557–1606, ur.:1605–1606) erdélyi főrendként tagja volt annak a grémiumnak, amelyik Báthory Zsigmond gyámságát ellátta a gyermek nagykorúságáig. Noha később felmentették tisztségéből, Zsigmond közelében maradt, s még a Báthory család ellenében is támogatta volt gyámolítottja döntését, amikor az házasságával a keresztény Európához kötötte Erdélyt a törökökkel szemben. Szolgálataiért váradi főkapitány lett, azaz megkapta a fejedelemség legmagasabb katonai rangját, aminek köszönhetően a teljes Partium az ő felügyelete alá került. A tizenöt éves háború elején Bocskai Zsigmondot támogatta, része volt a székelyek aktivizálásában, de megcsúfolásukban is, sőt, a „székely farsangnak” nevezett vérengzés során segített leverni a jogos indulatukban fellázadni készülőket. Miután rájött, hogy Zsigmond nem lesz alkalmas Erdély összefogására, a Habsburgokat segítette, de a többször visszatérő fejedelem végső száműzése az ő udvari karrierjének a végét is jelentette, s visszavonult bihari birtokaira.

Ide vonult fel ellene Belgiojoso, felső-magyarországi főkapitány, miután gyanította, hogy Bocskai kapcsolatot keresett a Basta pribékjei elől a hódoltsági területeken menedéket kereső bujdosókkal. A császári tiszt seregében lévő hajdúk azonban átpártoltak Bocskaihoz, aki megfutamította Belgiojoso maradék haderejét. Győzelme hírére Habsburg-ellenes felkelés kezdődött, mivel Erdély és a Magyar Királyság szinte minden társadalmi rétegének elege volt a császári ház önkényeskedéseiből. Bocskait Erdély és Magyarország fejedelmévé választották, a Porta pedig még a magyar koronát is felajánlotta neki. Ő azonban nem akart török hűbéresként király lenni, így a császári udvarral kezdett tárgyalásokat. Az 1606-ban aláírt bécsi békében az udvar elismerte Erdély szuverenitását, de a magyar állami különállást is garantálta (rendi jogok tiszteletben tartása, városi privilégiumok visszaadása, a nemesi vallásszabadság biztosítása stb.)

Ugyanezen év novemberében megszületett a zsitvatoroki béke is, amelyben a két ellenséges nagyhatalom is megegyezett egymással. Keresztény részről ezzel nem történt előrelépés, mivel a béke a kialakult, az európaiak számára kedvezőtlen helyzetet szentesítette, de legalább egy időre visszakerülhettek a kardok a hüvelyükbe. A béke aláírásakor Bocskai már nagyon beteg volt, nem sokkal később pedig eltávozott. Az első Habsburg-ellenes szabadságharc vezetőjéről G. Etényi Nóra, Horn Ildikó és Szabó Péter írt monográfiát, amelyet @Gerimur szűkszavú értékelése is érdekesnek mutat:


>!
Gerimur
G. Etényi Nóra – Horn Ildikó – Szabó Péter: Koronás fejedelem

Jó ismeretterjesztő könyv, a legfrissebb kutatási eredményeket is tartalmazza.

!

A tizenöt éves háború egyik legsikeresebb hadvezére Nádasdy Ferenc, a később meghurcolt Báthory Erzsébet férje volt, akit a kortársak csak „fekete bégként” emlegettek. Ez az időszak voltaképpen katonai pályájának betetőzését jelentette, hiszen nevét már korábban, a végvári harcokban is megtanulta félni a török. Rendkívüli bátorsága és helyzetfelismerő képessége emelte a kortárs parancsnokok fölé. Gyorsaságra és váratlanságra alapozott taktikája a későbbi kuruc seregek és a XVIII-XIX. századi huszárság harci taktikájának (lásd itt: https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-huszarosan) közvetlen előfutára volt. Nagy László monográfiájában nyomon követhetjük a tehetséges hadvezér seregszervezési és harcászati újításait is. A török kor e nagy tehetségű, méltatlanul elfeledett alakjának emléket állító könyvet @SteelCurtain értékelte:


>!
SteelCurtain 
Nagy László: Az erős fekete bég – Nádasdy Ferenc

Egy elfeledett magyar hős elevenedik meg a könyv lapjain, egy oly gyászos korszak kiemelkedő alakja, melyet történetírásunk legszívesebben átugrana, s ha olykor mégis foglalkozik vele, akkor többnyire csak siránkozik szerencsétlen nemzetünk sanyarú sorsán. Nagyszerűen sikerült ez a könyv, nem utolsó sorban az életteli korrajznak köszönhetően, melyben Nádasdy Ferenc nem valami piedesztálra emelt magasztos hősként jelenik meg, hanem mint korának hírneves és mégis jellegzetes képviselője.

!

Itt, az első rész végén meg kell emlékeznünk a XVI-XII. század fordulójának egy nem magyar, de a magyarságéval összefüggő sorsú történelmi alakjáról, akinek, ha nem is volt kora meghatározó figurája, fontos szerep jutott az események alakulásában. Vitéz Mihály, havasalföldi vajda a románok szemében olyan kivételes történelmi figura, mint nekünk a költő és hadvezér Zrínyi Miklós. Személyében nemcsak híres törökverőt tisztelnek, hanem olyan hőst is, aki beteljesítve a románok hivatását, uralma alá hajtotta Erdélyt, és egy rövid időre megteremtette Nagy-Romániát. Vitéz Mihálynak ez a cselekedete dél-keleti szomszédaink egyik hivatkozási alapja, amikor Erdély szóba kerül. Lássuk, mint esett a vajda ottani kalandja!

Ahogy feljebb említettük, 1599-ben, a tizenöt éves háború zavarosának kellős közepén Báthory Zsigmond éppen nem tartózkodott Erdélyben, a fejedelemségben unokaöccse, András bíboros próbált rendet tartani. Három évvel vagyunk a véres „székely farsang” után, amikor Bocskai vezetésével kegyetlenül lemészároltak jogos haragjukban lázadni készülő székely embereket. A harag oka az volt, hogy a székelyek korábbi adómentességük és egyéb szabadságjogaik visszaállítása fejében részt vettek Zsigmond havasalföldi hadjáratában, amelyet Vitéz Mihály megsegítésére indított a vajdaságot dúló törökök ellen. Miután sikerült megtisztítani a töröktől Havasalföldet, a magyar sereg visszatért Erdélybe, ahol is a fejedelem azonnal visszavonta a székelyeknek tett ígéretét. A „székely farsang” erőszakkal pacifikálta a helyzetet, a nemesség pedig örömmel vette, hogy a szabadságuktól megfosztott székelyekkel új munkaerőhöz jutott. Csakhogy időközben Zsigmond távozott sz országból, unokaöccse pedig nem volt ura a helyzetnek.

Ezt kihasználva, az iménti szövetséges Vitéz Mihály egy Rudolf császárral kötött egyezségre hivatkozva Erdélyre támadt. Mivel a megsértett székelyek mellé álltak, nem volt olyan haderő a fejedelemségben, amelyik eredményesen felvehette volna a harcot a betolakodó megnövekedett erejével. Vitéz Mihály Erdélyből indulva benyomult Moldvába is, és székely segédcsapatait is bevetve, kiverte onnan a nemrég betört lengyel hadakat. Amint ez sikerült, Vitéz valóban a három ország ura lett. Ez a mindössze néhány hónapig élt „egyesítés” azonban legfeljebb perszonáluniónak lenne tekinthető, hiszen az azonos uralkodó személyén kívül nem történt olyan átalakítás, amely a tényleges egységesülés irányába mutatott volna. Ráadásul Vitéz a császári udvarral való viszonyának jellegét is túlértékelte. Ott ugyanis nehezményezték, hogy például az erdélyi fejedelmi süveg birtoklásához elfelejtett engedélyt kérni. A havasalföldi vajda pünkösdi királyságának végét a Basta generális seregétől Miriszlónál elszenvedett veresége indította el, amelyet lengyel ellentámadások követtek Moldvában és Havasalföldön is, amíg csak le nem került valamennyi fejedelmi süveg a zavarosban halászó egykori vajda fejéről.

E kitérő után térjünk vissza a tizenöt éves háborúhoz, amely keretbe foglalta az itt elmondottakat is. Fehér Tibor Hajdúk kapitánya című regénye Bocskai idejébe viszi vissza az olvasót.

Én @Virág_ értékelésével búcsúzom erre a hónapra. Legközelebb a korabeli erdélyi társadalom vizsgálatával és Bethlen Gáborral folytatjuk. Olvassátok a MERÍTÉS többi rovatát is!

ursus


>!
Virág_
Fehér Tibor: Hajdúk kapitánya

A nagy végvári harcok után bekövetkező tizenöt éves háború közepébe csöppenünk; egyik oldalról a császár tisztjeivel, másikról pedig a szultán embereivel körülvéve. Ennek fényében Bocskai is kiérdemelte volna a főszereplői címet, de az író élt szabadságával, és a fontos történelmi tényeket, illetve a kor jegyeit meghagyván köréjük font egy képzeletbeli szálat árulással, szerelemmel, féltékenységgel, bosszúvággyal és jópár fordulattal megtöltve, Szénási Mihály vezetésével. Bár lehet sejteni, szeretem a történelmi könyvekben felbukkanó cselekménydarabokat és szereplőket szétválogatni valóságalapjuk szerint egy kis utánajárással, jelen esetben is hasonlóan tettem, hogy a kor valamicskével közelebb kerüljön szívemhez, és több legyen puszta tényözönnél. Ami a szereplők kifejezésmódját, párbeszédekből előbukkanó szókincsüket illeti, feltételezem, az érthetőség kedvéért jelentősen át lettek formálva, elég csak a karakterek származásának sokszínűségére gondolni.
Mindent összevetve tetszett a könyv, és bár nem bántam meg a vásárlást, nem tudom megadni az öt csillagot; úgy gondolom több minden rejlik egy ilyen korszakban, és ha mindent lehetetlen is lenne átadni, szívesen vettem volna a részletesebb és alaposabb kibontást.

!

AJÁNLOTT KÖNYV:
G. Etényi Nóra – Horn Ildikó – Szabó Péter: Koronás fejedelem

A SZERKESZTŐK AJÁNLATAIT ITT TALÁLJÁTOK:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Köpeczi Béla (szerk.): Erdély története I–III.
Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947
http://tortenelemcikkek.hu/node/206
https://mta.hu/tudomany_hirei/julianus-barat-keleti-mag…
https://qubit.hu/2019/05/28/magyar-es-eszt-kutatok-gene…
https://qubit.hu/2019/06/21/hogy-maszott-be-a-genetika-…
https://studhist.blog.hu/2017/06/03/a_bathori_bathory_c…
https://studhist.blog.hu/2017/06/07/a_bathori_bathory_c…
http://tortenelemcikkek.hu/node/509
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/mitosz_kontra_valo…
https://mult-kor.hu/szrnyeteg-vagy-aldozat-mi-allt-bath…
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1600_szeptember_18…
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1551_december_17_f…
https://mult-kor.hu/cikk.php…
https://mult-kor.hu/cikk.php…
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1557_januar_1_bocs…
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1604_januar_4_nada…
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1560_augusztus_7_b…
https://mult-kor.hu/cikk.php…
https://www.youtube.com/watch…

A ROVAT KORÁBBI SZÁMAI
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-hetkoznapok-tortenelme
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rath-vegh-istvan
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-szuletese
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-nagy-fal-nepe
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-mezopotamia-a-kezdet-kezdete
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-i-vilaghaboru
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-habsburgok-egy-karrier-tortenete
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-kertesz-erzsebet-hosnoi
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sirhant-muvek
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-huszarosan
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sprechen-sie-finnugor
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-48-03-15-maskeppen
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-szabadkomuvesseg
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-templomosok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-romantikus-historiak
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-bizanc-ezer-eve
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-nagyok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-memoar-avagy-a-tortenelmi-en
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-eb-ura-fako
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-italiai-reneszansz
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-kriminalis-tortenelem
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-szamurajok-es-sogunok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-mar-az-okorban-is
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-hollos-matyas
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-gyarmatvilag
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-ismeretlen-vandorai
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-eloitelettol-a-tomeggyilkossagig
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-iii
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-ii
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-i
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-torok-vilag
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-csaladregenyek
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-az-erem-masik-oldala
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-polgarhaboruja
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-a-gyarmatoktol-a-fuggetlenseg-kivivasaig
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-napoleon-es-a-tobbiek
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tortenelem-elott
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-a-pestis-idejen
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-passuth-laszlo
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-ii
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-i
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-claudius-es-nero
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tatarjaras
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-okori-egyiptom
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-keresztes-hadjaratok
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rubiconon-innen-rubiconon-tul

TÖRTÉNELMI TÁRGYÚ KIHÍVÁS @pwz jóvoltából »»»»


>!
pwz ISP

A 19. század száz éve – száz könyvben évszámok szerint olvasós

Elolvasandó könyvek száma100
Elkezdődött2019. május 19., 20:19
Jelentkezés vége2023. május 19., 20:19
Véget ér2024. május 19., 20:19

Ki akar a „19-es Club” tagja lenni? Hm? :)
    Ugye, Ti sem gondoltátok komolyan, hogy nem lesz ilyen kihívás? Így aztán tényleg lesz értelme például a Verne, Jókai, Dickens, Mikszáth vagy éppen Karl May és J. F. Cooper életműolvasásnak, újraolvasásnak. Nos, itt van! Tessék! :D
    Miután @Papusz áldását adta a „licence-szerződésre” (hiszen a 20. százados szösszenetével „műfajt teremtett a kihívások szürke tengerében”, ezért engedélyt kértem tőle a folytatásra), így az újabb évszázadra át is vettem a stafétát. Először is elkezdtem feltölteni könyvekkel a még hiányzó éveket. Ugyanis emiatt, ilyen formában ez a kihívás mostanáig kivitelezhetetlen volt. Most már minden évhez van legalább egy magyar nyelvű olvasnivaló! Ez főleg 1801–1820 között okozott nehézséget…
    A szabályok rém egyszerűek, éppen ezért nagyon nehezek. Bár, aki a 20. századot teljesítette/épp teljesíti, annak ezek nem lesznek újdonságok.

    Olvass el a 19. század (1801-1900) minden egyes évéből egy-egy könyvet. Hozz létre egy polcot (vagy listát, ahogy tetszik), erre pakold fel a könyveket, majd megjegyzésben írd oda, hogy melyik évhez tartozik, illetve amikor elolvastad, akkor az ezt bizonyító linket (olvasások link – NEM én és a könyv link!!!) is szúrd oda. Sorban kérném az éveket, nem összevissza. 5 év, 100 könyv – évente elég, ha „csak” húszat olvasol, az kényelmesen összejön! :D

Az apró betűs rész – vagyis a feltételek, ami a lényeg – így szól:

/ F1. / Itt is az az év számít, amelyikben a KÖNYV – tehát nem az újságos verzió, színdaraboknál nem a premier napja!!! – először megjelent eredeti nyelven. Itt lehet keresgélni évszám szerint: http://moly.hu/konyvek/eves-bontas

/ F2. / Csak a kihívás kezdete utáni olvasásokat fogadom el, tehát nem a jelentkezés dátuma számít. Újraolvasni lehet! :)

/ F3. / Műfaji, nyelvi, terjedelmi megkötés nincs, egy szerzőtől akár teljes életművet is bevállalhatsz. Hangoskönyv is jöhet. Antológiákat, versesköteteket viszont CSAK AKKOR fogadok el, ha az egyben az első könyves megjelenés is. Bármi megjelent belőlük máshol és máskor előtte, az kizáró ok!
Javaslat: ne nagyon próbálkozzatok ilyen könyvekkel, csak ha egészen biztosak vagytok benne… (a nevemben – pwz – a w-betű a Watson rövidítése…, szóval, csak óvatosan… :D)

/ F4. / Ha a magyar kiadás összevont, pl. két külön évszám alatt megjelent történetet fűznek egy könyvbe, akkor az elfogadható két évszámhoz. Ezt viszont olvasás előtt érdemes előzetesen velem tisztázni.

/ F5. / Mivel a kihívás kiírója ellenőrzési feladatokat is ellát, ezért a polcokat és olvasásokat a teljesítés után átnézem. Éppen ezért ne lepődj meg, ha
a. -> -> -> -> kérek,
b. -> -> -> kérdezek,
c. -> -> netán javítok az évszámokon, akár utólag is
d. -> vagy azt mondom, hogy az egyik vagy a másik olvasás nem felel meg a kívánalmaknak! :)

/ F6. / A legfontosabb: ha jelentkeztél, kérlek, linkeld hozzászólásban a polcodat/listádat, hogy betegyem a jegyzetek közé. Nem fontos egyből feltölteni könyvekkel, de azért szeretném látni, hogy „ki van benne ebben a buliban!” ;) No meg, másoknak is segíthetsz később az olvasási ötleteiddel…

/ F7. / KÉRDEZNI SZABAD! SŐT ÉRDEMES, HA VALAHOL MEGAKADTATOK! IGYEKSZEM SEGÍTENI! :D

Társkihívások, ha „teljes sort" akarsz:
20. század: https://moly.hu/kihivasok/a-20-szazad-szaz-eve-szaz-konyvben
21. század: https://moly.hu/kihivasok/olvassunk-a-21-szazadbol
=> Átfedős, „hibrid” kihívás:
1844–1945: https://moly.hu/kihivasok/szaz-konyv-szaz-ev-1845-1944
(az itt olvasott könyvek a 19. százados kihívásnál nem használhatók fel újra!)

Kép és kitüntetéskép forrása:
https://www.cambridgelivetrust.co.uk/folk-festival/memb…

Jegyzetek

188 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!