MOLYrágta történelem – Hollós Mátyás

Rovatgazda
!

Galeotto Marzio

Hajdanvolt királyaink közül tagadhatatlanul a XV. század második felében harminckét esztendeig (1458-1490) uralkodott I. (Hunyadi) Mátyásnak legjobb a „sajtója”. Számtalan monda és mese őrzi és népszerűsíti alakját és azt a vélekedést, hogy létezhet igazságos, kizárólag népe jólétét szem előtt tartó uralkodó, hiszen lám csak, nekünk is volt legalább egy. Az álruhában igazságot osztó király sztereotípiája annyira belénk ivódik már gyermekkorunktól fogva, hogy mellette alig-alig rúghat labdába a valóság. Pedig hát a történelem is csak olyan, mint a tegnapi ebéd: olyan volt, amilyen, utólag már nem érdemes fűszerezni.

Történelem szakos hallgatóként, akkori revelációim egyike volt, amikor egy előadáson elhangzott, hogy ha már arra nem figyelünk, hogy egy királynak mennyi időrabló elfoglaltsága lehetett, legalább „nemzetbiztonsági” szempontból gondoljuk végig, a korabeli biztonsági erők mennyire pártolhatták, hogy az ország szuverenitását megtestesítő uralkodó egymaga bóklásszon éjnek évadján a közemberek világában, vagy hosszú, méla lesben ücsörögjön árnyas erdőkben, miközben mindenféle Szép Ilonkák kerülgetik.

De ha a mesék és mondák valóságalapja minden bizonnyal pusztán annyi, hogy tényleg volt egy Hunyadi Mátyás nevezetű királyunk, akkor honnan eredhet a mindenki által ismert, és valójában a király halálát követő időkben kiteljesedett nimbusz. A válasz a túlzott alattvalói lojalitás és a korabeli kormánypropaganda találkozásában keresendő. A pénz, a politika és a hatalom hármas egysége már akkoriban is létezett, és különösen szükséges lehetett az indirektnek tűnő, öngerjesztő propaganda egy olyan király uralkodása esetében, akivel szemben alattvalóinak többsége meglehetősen ambivalens érzelmekkel viseltetett. Mert bár a király megzabolázta a bárói ligákat (amelyek ezért újra és újra fellázadtak ellene), közben a minden korábbinál súlyosabb állami adók a közemberek soraiban is népszerűtlenné tették. Ráadásul a közvélekedés által legfontosabbnak ítélt török problémával csak ímmel-ámmal foglalkozott, s ez még bizalmasai egy részét, sőt időnként családtagjait is elfordította tőle.

Fentiekkel együtt uralkodásának idejét a középkori magyar királyság fénykorának tekintjük, míg a halálát követő fél évszázadot a hanyatlás korának, amelynek végén, 1541-ben, Buda török megszállásával meg is szűnt a szuverén magyar állam. Persze nem ő az egyetlen, akit saját kora kevéssé értékelt vagy egyenesen gyűlölt. I. (Szent) István uralkodását még nagyobb népszerűtlenség kísérhette, hiszen az államalapító két kézzel vette el a hagyományos szabadságjogokat, és tűzzel-vassal terjesztette a szeretet vallását, komplett identitásváltásra kényszerítve népét, ráadásul neki nem is jutott egy Galeotto Marzio, aki segített volna a közvélemény „finomhangolásában”.

Mátyásnak jutott, s e nevezett humanista polihisztor ténykedésére vezethetők vissza a Mátyás kultusz kezdetei. Marzio a ferrarai egyetemen ismerkedett meg az ugyancsak ott tanuló Janus Pannonius-szal, akinek a meghívására később Magyarországra érkezett. Mivel történetírást is tanult, azt várták tőle, hogy majd megörökíti a király cselekedeteit, ő viszont ezt a munkát avatottabb kollégájára, Antonio Bonfini-re hagyta. Krónikaírás helyett, a kor humanista irodalmi divatjának megfelelően, inkább anekdotázott Mátyásról, s ezeket a részben kitalált, részben csak kiszínezett történeteket foglalta kötetbe. Az udvarnak nyilván nem volt ellenére a könyvben megjelenő idealizált figura, a slepp pedig kötelezőnek érezte elolvasni a művet, s ahol csak lehetett, beszélni róla. A sztorik aztán önálló életre keltek, utazók, vándordiákok mesélték országszerte a csavaros eszű és tréfás kedvű, ugyanakkor vitéz és igazságos király kalandjait. A hallgatóság tovább színezte-szőtte a történeteket, amelyek száma is megnőtt a következő évtizedekben, s a bennük megörökített, a valóságosnál kerekebb világ a király halála utáni vészterhes idők zavarosában némileg kapaszkodóként is szolgálhatott. A Mátyás kultusz tehát lényegében egy gigantikus mém, amelynek, a vágyak szárnyán elemelkedve a valóságtól, a mesék világáig tart a röpte.

A szerzőtől nyilván (az egzisztenciális kötöttség és a személyes szimpátia okán) nem volt idegen a hízelgés, mindazonáltal a Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv ma is szórakoztató olvasmány, s ha nem is tekinthető hiteles történeti műnek, mindenképpen fontos művelődéstörténeti forrás. @Horváth_Evelyn értékelte:


>!
Horváth_Evelyn
Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv

Szuper könyv. Tele „bölcs tettekkel”. Ez irónia akart lenni. Hatalmas, én tényleg tudtam rajta nevetni. Ez a Galeotto igazi talpnyaló volt, le a kalappal előtte. Magas szinten űzte ezt a mesterséget. Tiszta szívből, a legkomolyabban tudom ajánlani. Rövid is, humoros is, könnyed is.

!

Hunyadi János szobra Budán, a vár aljában

Honnan származtak a Hunyadiak? Románok voltak, magyarok, esetleg kunok? A hivatalos román történetírás előszeretettel vallja magáénak Hunyadi Jánost, sőt Mátyást is, mi pedig általában tiltakozni szoktunk ez ellen. A helyzet az, hogy a család apai ágának származása, sőt általában véve a vér szerinti származás abban az időben nem számított elsődlegesnek. A XV. században még nem léteztek mai értelemben vett nemzetek, a „nemzeti” hovatartozást az határozta meg, hogy ki kit szolgált, melyik király alattvalója volt. Aki a mindenkori magyar király felségjoga alá tartozott, az a hungarus nemzet része volt, függetlenül attól, hogy milyen nyelven ejtette ki az első szavakat.

Ettől függetlenül lehet csemegézni a történeti- és krónikairodalomból, ahol számos verzióját találhatjuk a Hunyadi família genealógiájának. Például azt, hogy a nagyapa, Vajk egyik fiát, idősebb Hunyadi Jánost Oláh János néven, vagy Vallachia (Havasalföld) „fehér lovagjaként” emlegették – ami akár elrománosodott kun felmenőkre is utalhatott. Vagy azt a, már a kortársak között is lábra kapott gyanút, miszerint az udvari ranglétrán feltűnő gyorsasággal emelkedő Hunyadi János Zsigmond király törvénytelen fia lenne; amit egyébként Heltai Gáspár is megemlít a krónikájában, bár egy bő évszázaddal később, és hiteles forrásra történő hivatkozás nélkül. Ki tudja, valaha is megismerhetjük-e a „Törökverő” valódi származását, hiszen még születésének pontos dátumát sem tudjuk. Javaslom tehát, próbáljuk inkább a tettei alapján megítélni őt.

Kamaszkorának egy részét a szerb despota, Stefan Lazarevics udvarában töltötte, de közben már magyar zászlósurak seregeiben is szolgált, 23 évesen pedig Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár szolgálatába állt. Ezt követően egész pályafutása, lélegzetelállítóan sikeres karrierje a magyar királysághoz kötötte, amelynek 32 évesen – szörényi bánként – zászlós ura, később leggazdagabb birtokosa, végül – I. Ulászló halálát követően, Habsburg V. Károly király gyermeksége idején – kormányzója lett. Törökellenes hadi sikereinél csak irigyei és ellenségei száma volt nagyobb, ám senki sem bírt vele, lábáról csak a pestis tudta ledönteni, három héttel a világraszóló nándorfehérvári diadal után. Hunyadi személye azért is fontos számunkra, mert Mátyás megértése szempontjából elengedhetetlen ismernünk, hogy a későbbi király honnan érkezett.

Hunyadi János összetett, de akár azt is mondhatjuk: szélsőségek között mozgó személyiség volt. Egyfelől kíméletlen rablólovag, birtokhalmozó, harácsoló főnemes, másfelől kivételes tehetségű és bátorságú, a korona és a hit védelmében mélyen tarsolyába nyúló, a felvállalt ügy érdekében saját vagyonát is kockáztató hadvezér, kormányzóként a feladathoz felnövő reálpolitikus. Az utókor mindig is elismerte elévülhetetlen érdemeit, a történeti irodalomban mégis háttérbe szorult nagy uralkodóként tündöklő kisebbik fia mögött. Mind ez idáig! Bán Mór Hunyadi sorozata az első és valószínűleg sokáig túl nem szárnyalható irodalmi vállalkozás, amely teljes részletességgel kívánja bemutatni a nagy hadvezér és politikus életét. Egy sorozatnál mindig az az érdekes, mennyire képes tartani a színvonalat az újabb kötetekben, így nem az elejéről választottam értékelést. Ráadásul kettőt is, hogy megismerhessük a jelenleg nyolcadik részénél tartó regényfolyam pozitívumait és árnyoldalait is. Kezdjük a jóval – @Vác_nembéli_István_fia_István értékelése:


>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Bán Mór: A hit harcosa

Bán Mór Hunyadi sorozat nyolcadik könyv nehéz bármit is írni, aki az eddigi részeket olvasta az tudja, hogy mire is számíthat. A szerző hazánk legismertebb Hunyadi szakértője, az egyik interjúban halottam hogy tíz év kutatás után ált neki az írásnak. A könyv végén is látszik, milyen hatalmas munka volt benne 349-tól 424-ig sorolja a függelék jegyzetek bibliográfia kronológia durva, de azért jó volt néha hátra lapozni a ki-kicsoda részhez.
A regény ott folytatódik ahol a hetedik a félhold tündöklése abba maradt Várna a győzelem oly közel volt, már de az ifjú király Ulászló hogy kivegye a részét a győzelemből ő is csatába szál és rohamot indít a janicsárok sorfala ellen bárcsak ne tette volna halála után a keresztény seregek felbomlottak és mindenki menekülni kezdet. Így kellett megszervezni a maradék sereg útját hazáig végig hadrendben várva az oszmánok támadását igazi akció orgia volt.
Még elképzelni is nehéz milyen lehet végig ellenséges területen menni, mit is kellett feláldozni érte a sebesülteket nem mindig lehet vinni, hátra hagyni őket, hogy legalább a megmarad, sereget biztonsága lehessen juttatni.
Vlad Dracul Havaselve fejedelme nem volt egyszerű helyzetben két nagy birodalom között, mi a helyes döntés Hunyadival szembe, mind két oldalról számíthat bosszúra. Újlaki Miklós szánalmas kis bosszúja Hunyadi felé, és Szilágyi Erzsébet nehéz döntés előtt áll, a szokásos Cillei Ulrik politikai kavarása, sajnos a keresztény urak továbbra sem tudnak egy erős szövetséget alkotni, pedig Hunyadi bizonyította, hogy az oszmán sereg verhető.
Nem tudom hogy a ismert történelmi személyek személyisége mennyire hiteles, a korabeli írások mennyire lettek eltorzítva, vagy attól függ melyik oldalról nézzük. Gondolom akkor is előszeretettel sározták be az ellenfeleket, ez semmit nem változott. Nem tudom, hogy van-e valami írás róla hogy Cesarini bíboros lovalta bele Ulászlót a támadásba, vagy ez csak írói szabadság volt. de az biztos, hogy a bíboros nem nagyon kedvelte Hunyadit és a magyarokat. Ő halála nekem tetszett, ahogy utána olvastam nem lehet tudni mi is történt pontosan van több lehetséges forgató könyv.
Olvasva a nyolcadik kötetet félelmetes mennyire nem tanulunk a múlt hibáiból, ugyanazokat követjük el újra és újra.
Bán Mór most sem okozott csalódást nincs egy pillanatnyi megingás felesleges rész nem éreztem úgy, hogy ezt azért nem kellett volna, én jobban szeretem a realisztikusabb regényeket, ne szépítsük a korra jellemző világot. Úgy pörögtek az oldalak, hogy észre sem vettem, hogy itt a vége, és legalább egy évet kell várni a következő kötetig, persze ha nem jön semmi közbe.
Végén érdemes elolvasni a 416-42ig jegyzettek és a mi történt a keresztény vezérekkel a Várnai csata után, jó pár érdekes adat és információ van ott még. Legérdekesebb Ulászló legendája ezt már tavaly olvastam Nemere Istvántól

!

A nagyobb képért klikkelj!

Történész-régész végzettségű molytársunk, @Qedrák értékelése a 6. kötet kapcsán más szempontokra is felhívja a figyelmet. Az értékelés lényegében folytatódik az alatta lévő párbeszéd során, érdemes azt is elolvasni.


>!
Qedrák P
Bán Mór: A Holló háborúja

Nekem jobban tetszett, mint az előző, bár itt is érezni még az erőteljes tempólassulást, de ennek az is az oka, hogy a könyv lényegében egy csatajelenetből és egy hadjáratleírásból áll, a köztes részeket pedig csak gyenge szálakkal fűzi össze a cselekmény. Igaz ebben a szakaszban békül ki egymással Erzsébet és Ulászló, ami a könyv amúgy kevés igazán humoros részeinek az egyike. A patetikus hangvétel a regény sajátja, ez egyeseket talán zavarhat, engem kevésbé-
A hosszú hadjárat eseményeinek elmesélésén látszik, hogy a szerző egyik kijelölt célja ennek a hadi sikernek a leírása volt, tényleg a fél könyvet kiteszi, és élővé varázsolja a történelemkönyvekben általában néhány sorban elintézett háborút.
Nagyon örültem neki, hogy végre visszatért az a fantasy vonal, ami az első két kötetet jellemezte, és alapos bemutatást kapott a havasalföldi vajdák családja.

Ahogy a korábbi köteteknél is, itt is alapvetően két gondom volt a megvalósult koncepcióval. Az egyik, hogy túlságosan erős a kontraszt, a magyarok, főleg Hunyadi hívei csupa ártatlan, nagylelkű, nemes jellemű ember, akik csak egyszer-egyszer botlanak meg, és akkor is elnézően bánik velük a szerző (lásd pl. a házasságtörést). Ezzel szemben az „idegenek”, legyen szó a Cilleiekről, törökökről, románokról stb. egy-egy kivételes esetben megcsillogtatják lelkük fehérebb oldalát, de amúgy mind csupa akasztófáravaló gazember. A történelmi forrásokból azonban tudjuk, hogy ez nem volt így, Hunyadi János is gond nélkül lerabolta a szomszédait, ha az érdekei éppen úgy kívánták meg.
A másik gondom az, hogy normális női karakter szinte nincs a műben. Sem a rövid szerepű, inkább sötétebb színekkel megfestett Erzsébet királyné, sem pedig az urát folyamatosan hazaváró, és az életét szinte csakis ebben kiteljesítő Szilágyi Erzsébet nem pótolja ezt a hiányt.

2 hozzászólás
!

Vajdahunyad vára

Hunyadi Mátyás 1443-ban született Kolozsváron, de gyermekkora nagy részét a Hunyadi birtokok központjának számító Vajdahunyadon töltötte. Tizenkét évvel volt fiatalabb bátyjánál, Lászlónál, s mivel ezek alatt az évek alatt a Hunyadi birtokok jelentős mértékben gyarapodtak, valószínű, hogy Mátyás taníttatására a családnak jóval több pénze jutott, mint az elsőszülött esetében. Nevelői közül a legismertebb személy Vitéz János, a későbbi esztergomi érsek volt, aki humanista szellemben gondoskodott a gyermek műveltségének kiteljesítéséről. Mátyás a magyar mellett jól beszélt latinul, németül és csehül*, érdekelte a történelem, kedvenc olvasmányai közé tartozott Julius Caesar hadtudományi jelentőségű munkája, a Julius Caesar: A gall háború.

Tizenöt éves volt a nándorfehérvári diadal idején, de apja váratlan halála nyomán egy csapásra véget ért számára a kamaszkor. A családi tragédiát követően a két ifjú Hunyadi azonnal a hatalmi játszmák középpontjába került. Ezt az időszakot dolgozza fel Erkel Ferenc Hunyadi László című operája is. László és emberei Nándorfehérvárban megölik a kamasszá serdült V. László király által kormányzónak kinevezett Cillei Ulrik grófot, a Hunyadi ház egyik ellenfelét, és bár a király Szilágyi Erzsébet könyörgésére megfogadja, hogy nem áll bosszút, mindkét Hunyadi fiút elfogják és bebörtönözik. Lászlót kivégzik, Mátyást pedig előbb Bécsbe, majd Prágába, a cseh régens, Podjebrád György tömlöcébe viszik.

A történelmi regényekben általában a vajdahunyadi időszak alatt, tehát hatesztendős kora után találkozunk először Mátyással. Így van ez a később tárgyalandó Harsányi Zsolt-féle regényben, és így Hunyadi József kétkötetesének első részében is, amelyet, természetesen a második kötettel együtt szívből ajánlhatunk – young-tól forever adultig – mindenkinek. Alább következzék @syeren értékelése.

*A csehek jelentősége a térségben a Zsigmond uralkodása alatt kibontakozó, s a reformáció fontos előzményének tekinthető huszita mozgalom következtében nőtt meg. A huszita háborúk a német lovagrend területére is kiterjedtek. Maga Hunyadi János is harcolt a kivégzett Husz János követőivel, de felismerve harcmodoruk korszerű voltát, annak egyes elemeit beépítette saját taktikájába. A husziták mérsékelt ágához (kelyhesek) tartozók egyik vezetője, Podjebrád György, a későbbi cseh király lett Mátyás első apósa.


>!
syeren P
Hunyady József: A fekete lovag

Hunyady József: A fekete lovag
Nem is emlékszem pontosan mikor találtam rá, tizenéves lehettem – még az otthoni városi könyvtárban találtam. A kék-fehér sávos borítós kiadás volt az – legalább 6-8 alkalommal olvastam, szépen sorakozott a nevem egymás alatt az olvasójegyen… :D Amikor anyukám csak meglátta a jól ismert sávokat : „már megint ezt olvasod..?” :D Azóta antikváriumból sikerült beszereznem, persze gondosan az általam megszeretett kiadást választva! Ami magát a könyvet illeti: az egyik kedvenc történelmi korszakomban játszódik – a főszereplő borzasztóan szimpatikus egyszerű, őszinte és jóságos legény. Aki szegény sorból egy tragédia után szép lassan, igen kalandos módon egyre feljebb jut. Nem maradhat el a romantikus szál sem. Plusz a Hunyadik, a törökök, az inkvizíció… A regény befejezése érzelmileg kissé felemás: a főhős számára pozitív, ugyanakkor Hunyadi János meghal (tudjuk ez mit jelent majd)…

!

I. (Podjebrád) György

A prágai tömlöcben raboskodó Mátyás sorsa még bizonytalan volt, amikor a valószínűleg leukémiás V. László király háromnapos szenvedést követően meghalt. Magyarország addig a pillanatig a polgárháború küszöbén állt a trónutódlás kérdése miatt, az egymásnak feszülő Garai-Újlaki és Hunyadi-Szilágyi klánok azonban a király halála következtében okafogyottnak találták az ellenségeskedést, és megállapodtak, hogy közösen választanak egy olyan uralkodót az ország élére, akit aztán ők irányíthatnak majd. A serdülő korú Mátyás megfelelőnek látszott a bábkirály szerepére, hiszen apja hírneve révén nemzetközileg is ismert személy volt. A mindaddig egymással ellenséges bárói ligák tehát olyan egyezséget kötöttek, amelyben igyekeztek minél jobban korlátozni a leendő uralkodó hatalmát. A Szegeden megkötött egyezmény szerint Szilágyi Mihály, Mátyás nagybátyja kormányzó lett volna az unokaöcs nagykorúságáig, Újlaki Miklós az erdélyi vajda címet kérte, Garai László maradt volna nádor, a bárók által összeharácsolt királyi birtokokról végleg lemondott volna az udvar, és Mátyás feleségül vette volna Garai Annát, a nádor lányát.

Szilágyi Mihály új szövetségesei kíséretében Budára ment, és familiárisaiból álló fegyveres erejével biztosította, hogy Mátyást hivatalosan is királynak válasszák. 1448. január 24-én ez meg is történt, a hagyomány szerint a Duna jegén, ahol Szilágyi uram fegyveresein kívül az odacsődített nép is megéljenezte az új királyt…

… aki még ekkor is a Hradzsin tömlöcének foglya volt, és éppen saját egyezségén munkálkodott. Podjebrád György ugyanis folyamatosan tájékozódott a magyarországi viszonyokról, és tisztában volt az V. Károly halálával előállt helyzet adta lehetőségekkel. Felajánlotta segítségét Mátyásnak, és megígértette vele, hogy trónra kerülése esetén az ő lányát, Podjebrád Katalint veszi feleségül. Mátyás beleegyezett, hogy ily módon szövetségre lép a leendő cseh királlyal, amennyiben valóban ő lesz a magyar király.

Emlékszem, Harsányi Zsolt: Mathias Rex-ében az egyik kedvenc részem éppen az a jelenet volt, amikor Podjebrád Mátyással egyezkedik, és az ifjú Hunyadi megérti, hogy fogoly létére micsoda jövő áll előtte. Bár Harsányi regénye (ahogy a fülszöveg töredelmesen be is vallja), a mítoszok Mátyás-képét vegyíti a XX. század harmincas éveire megismert történeti valósággal, bárkinek ajánlható. Ha csupán ezt olvassa valaki Mátyásról, akkor is képben lesz a kor fő kihívásaival kapcsolatban, és jó alapot kap a további árnyaláshoz. @Bazil értékelése:


>!
Bazil P
Harsányi Zsolt: Mathias Rex

Monumentális, nagy regény! Csodálkozom, hogy ilyen kevesen olvasták, mert érdemes lenne megismernie mindenkinek.
Hogy mennyire történelem hű, arról nem tudnék és nem is szeretnék véleményt nyilvánítani, mert egyrészt nem értek a témához, felületes ismeretekkel meg nem kotyognék bele a nagyok dolgába, én mindenesetre jól szórakoztam. Az utószóban eléggé lekicsinylően írtak a műről, megemlítődik Németh László, aki szerint ponyva, de pár évtizede ez a szó még kissé mást jelenthetett, mert szerintem egyáltalán nem az. Sőt.
Hagyományos történetmesélős, csodaszép, régies nyelvezetű, és mélyen magyar regény. Talán túl nagy pátosszal beszél Mátyás királyról, de hát kiről, ha róla nem?
Kissé túl részletes, nekem ez nem tetszett egyedül a könyvben. A rengeteg történelmi alak, száz és száz csata és hadjárat, szerződés és levél, eskütételek és esküszegések között néha elvesztem.

!

Mátyás követeket fogad

A megválasztott király Budára érve mindenkit meglepett: azonmód felrúgta anyja és a bárói ligák Szegeden kötött egyezségét. Újlaki ekkor még nem kapott semmit, Szilágyi Mihály pillanatokon belül a déli végek katonai parancsnokának szerepében találta magát, jó messze az udvartól, és hamarosan a kormányzóságról is le kellett mondania, Garai pedig nem maradhatott nádor. Világossá vált, hogy Mátyás ifjú kora ellenére nem tűr maga fölött semmilyen hatalmat, teljes jogú királyként fog uralkodni, és olyan szövetségeket köt, amelyeket ő maga helyesnek lát. Megtartva ígéretét, Podjebrád Katalint vette nőül, ám házasságuk tíz hónap elteltével tragikus véget ért. Nem sokkal a szülés után meghalt Katalin és a gyermek is.

Mátyást lesújtotta a tragédia, de fiatal volt, életerős, és lekötötte figyelmét, hogy hatalma megkérdőjelezhetetlenségéhez meg kellett szereznie a legfőbb koronázási jelvényt, István király „Szent Koronáját”*, ami ekkor Bécsben volt. Hogy hogyan került oda, arról érdemes elolvasni annak a hölgynek az emlékiratát, aki korábban Bécsbe lopta a koronát: Kottanner Jánosné: A korona elrablása.

A korona visszaszerzését megnehezítette, hogy a sértett főurak összeesküdtek Mátyás ellen, két hullámban is megkísérelték letaszítani a trónról, miközben ellenkirályként III. Frigyes Habsburg uralkodót választották meg magyar királynak. A lázadásokat Mátyás leverte, Garai meghalt, Újlaki kiengesztelődött a vágyott erdélyi vajda címmel, és Szilágyi Mihályt sikerült megbékíteni (miután egy darabig Világos várában raboskodott). Ezt követően III. Frigyes támadt Mátyásra, de mindkétszer sikerült visszaverni, sőt, a második esetben a szövetséges Podjebrád seregei Bécs alá értek. Mátyás Bécsújhelyen egyezett meg Frigyessel, aki névleg megtarthatta a magyar királyi címet, kapott 80000 aranyat és egy kötelezvény, mely szerint amennyiben Mátyás fiú utód nélkül halna meg, Frigyesre száll a magyar korona. Akkor senki sem gondolta, hogy ennek a vállalásnak milyen következményei lesznek az ország jövője szempontjából – ez lett ugyanis a jogalapja a Habsburgok későbbi trónigényének.

Mátyás életének másik regényes feldolgozása Jankovich Ferenc nevéhez fűződik. Az ő trilógiája talán kevésbé sodró lendületű, mint a Harsányi-féle regény, de életszagúbbnak, „valóságosabbnak” hat annál. @napi_könyv értékelte:

*A „Szent Korona” fogalmát a XV. század első felében már egyre gyakrabban használják. Luxemburgi Zsigmond idején a hódítások nem a király, hanem a Szent Korona hatálya alá kerülnek, az esetleg elvesztett területek kikerülnek onnan, a főnemességet és a főpapságot a Szent Korona részeiként emlegetik, természetesen a királlyal együtt. A következő században munkálkodó Werbőczi István Hármaskönyve (ami évszázadokig anélkül volt a magyar jogszolgáltatás alapja, hogy valaha is hivatalosan törvényerőre emelkedett volna) az „egy és ugyanazon nemesség” elve alapján beemeli e körbe a köznemességet is, megalkotva a „nemesi nemzet” fogalmát, amelybe a köznép nem tartozik bele, s ez így marad egészen az etnikai alapú, modern nemzetfogalom XIX. századi kialakulásáig.


>!
napi_könyv
Jankovich Ferenc: A világverő

Nagyon tetszett ez a Mátyás királyról szóló, szórakoztató és tanulságos történelmi regény. Sokat néztem én is Mátyás király meséit gyerekkoromban, így egyáltalán nem zavart, amikor kötelező olvasmányként adták fel ezt a regényt. Természetesen ebben is egy idealizált, tökéletlenségében is tökéletes Mátyás király képet kapunk, de végülis minden történelmi regényre jellemző ez az írói elfogultság és szerintem megbocsátható.
Én nagyon élveztem az olvasást, bár tudni kell rólam, hogy oda vagyok a történelmi regényekért, az ábrázolt kortól függetlenül. Egyetlen kitételem, hogy jól írják meg, ez pedig elmondható a Világverő Mátyás király trilógiáról is.
Mivel három kötetes regényről van szó, ajánlom, hogy akkor álljatok neki az olvasásnak, mikor több időtök van, mondjuk tanítási szünetben a diákok, nyaralás során a keményen dolgozó felnőttek esetében.

!

Mátyást legtöbbször nem koronával ábrázolták

Az új király tehát egyértelműen egyeduralomra tört, ami ellene fordította a nemesség jelentős részét. Gyakorlatilag állandóan résen kellett lennie, hogy birtokok, címek adományozásával, hízelgéssel vagy fondorlattal elejét vegye a lázadásnak, vagy ha már nem lehetett megelőzni, katonai erővel verje le az ellene szervezkedőket. A Garai-Újlaki liga semlegesítése után saját belső embereivel is meg kellett küzdenie. Nagybátyja több ízben is ellene támadt, és bizalmasai, Vitéz János és Janus Pannonius sem maradtak bűntelenek. Janus Pannonius például a király büntetőosztaga elől menekülve halt meg.

A magyar nemességnek kétségtelenül nehéz volt megemészteni a központosításnak azt a fokát, amellyel Mátyás igyekezett megtörni feudális anarchiát generáló hatalmukat. Az állam ügyeit fizetett, kizárólag tőle függő hivatalnokok segítségével intézte (kancellária), a bandériumok helyett saját zsoldosseregére támaszkodott (fekete sereg), s ha országában nem hordta is mindenki az iszákjában a marsallbotot, számos közember kerülhetett tehetsége alapján magas pozícióba (például Bakócz Tamás). Mátyás még nem a XVII-XVIII. századi nyugati királyságokra jellemző abszolút uralkodó volt, noha államának berendezkedése bizonyos fokig az abszolutizmus egyfajta előfutárának is tekinthető, sokkal inkább az itáliai reneszánsz fejedelmek egyeduralkodói stílusát honosította meg. Mindenesetre Magyarországon nagyon új volt ez a kormányzati módszer, a király halála után a nemesség igyekezett is megszabadulni tőle…

Uralkodásának második felében központosítási törekvései időnként már a zsarnokságig fajultak. Érdemes megfigyelni, hogy Mátyás a legtöbb ábrázoláson nem koronával a fején, hanem valamilyen, az antik uralkodókra jellemző fejdísszel jelenik meg. Ez persze elsősorban a reneszánsz divatra jellemző szokás volt, az „újjászületés” korszakának Európájába tisztább levegőt hozott az Ókor újra felfedezése. Másrészt viszont az antik hősökhöz hasonlító ábrázolás a király uralkodói jogainak ősiségét volt hivatott jelképezni. A Corvina kódexekben például többször is római császárok pénzérméinek képéhez hasonlatos módon ábrázolták Mátyást, portréihoz pedig antik Nagy Sándor ábrázolásokat használtak mintaként. De nem csak a képzőművészeti alkotásokban fedezhető fel ez a tendencia. Antonio Bonfini, a király udvari történetírója egyik művében odáig ment, hogy a Hunyadiak eredetét az ókori Corvinusokig, és rajtuk keresztül Herkulesig és Jupiterig vezette vissza. A Corvinus-rokonságot Mátyás maga is szívesen emlegette, Bonfini valószínűleg csak alá akarta támasztani művében a hallottakat, de ha már idáig eljutott, meg sem állt Jupiterig. A király számára szerep volt ez, a kor reneszánsz uralkodóinak szinte kötelező szerepe. Ám ha valaki sokáig játszik egy szerepet, egy idő után hajlamos lehet azonosítani magát a megformált figurával.

Hogy volt-e hatása ennek is Mátyás egyre önkényesebb, zsarnoki elemeket is felvonultató uralkodói módszerére, itt most nem fogjuk kideríteni, tény azonban, hogy a központosítás erősebbé tette az államot, segítette a városfejlődést, jótékonyan hatott az ország biztonságára, miközben sikerült növelni, ha csak időlegesen is, a királyság területét.

A tudományos igényű munkák közül ezen a helyen Kubinyi András monográfiáját emeljük ki. @Katherine_Grey tömör értékelése minden lényegeset elmond a könyvről:


>!
Katherine_Grey
Kubinyi András: Mátyás király

A legmérvadóbb Mátyás-életrajz. Nem érdemes másikat olvasni, mióta megjelent. Remek.

!

Mátyás kori körmöci arany

Az állami hivatalok működtetése és különösen a zsoldoshadsereg fenntartása rengeteg pénzbe került. Ugyanígy vagyonokat emésztett fel a Mátyás udvarát elözönlő külföldi, elsősorban olasz mesterek, művészek, tudósok igényeinek kielégítése, még akkor is, ha nem a humanista szellemiség színe-virága vállalta, hogy az itáliai városállamok csillogó pezsgését a barbárnak tartott magyar vidékre cserélje fel. Nem beszélve az erőltetett ütemű építkezésekről, amelyek a király nagyságát, a korona erejét voltak hivatva demonstrálni. Pénz kellett a követek utaztatására, a királyi udvar tündöklésének biztosítására*, híres könyvtárának Corvináira, a külföldről hozatott műkincsekre, a lakomákra, drága ruhákra, gyakori vadászatokra, és mindennél több pénz a hadjáratokra.

Az állami bevételek alapját az adók képezték. Mátyás 1467-ben széleskörű adóreformot hajtott végre, ami igencsak aláásta tekintélyét a széles néptömegeknél. Az erdélyi jobbágyság adómentességének elvétele egyenesen lázongást eredményezett. Az 1467-es országgyűlésen megváltoztatták bizonyos adófajták nevét: a „kamara hasznából” „királyi kincstár adója”, a „harmincadvámból” „koronavám” lett. E látszólag jelentéktelen változtatás igen jelentős változást hozott, ugyanis az „új” adókra nem vonatkoztak a korábbi adómentességek. Ebben az évben a király azt is megtette, hogy év elején beszedte a harmincadot, majd tavasszal újra beszedte azt koronavám néven, az év második felében pedig megismerte a lakosság a „rendkívüli” adó fogalmát is, amelyet akár kétszer is be lehetett szedni évente.

Mátyás megváltoztatta az adószedés rendjét is. A Károly Róbert óta érvényben lévő adószámítás „kapunként” történt, minek következtében általánossá vált, hogy a családok egyazon jobbágytelekre építkeztek, mert így csak egyetlen kapu után kellett adózniuk. Mátyás „füst” alapon szedette be az adót, így egyetlen, saját házzal rendelkező család sem maradhatott ki. Természetesen azonnal megindult a trükközés, amelyben gyakran a környék földesura is segédkezett jobbágyainak az állam megrövidítésében. Mátyás uralkodásának ideje alatt az állami adó így is 660%-os emelkedést mutatott a korábbi időszakokhoz képest. A megnövekedett terhek és háborús pusztítások miatt az adózó jobbágyporták száma a Zsigmond kori 400 ezerről az 1490-es évekre közel az egyharmadára csökkent, egyre több jobbágytelek maradt üresen. Trükk ebben is volt: a jobbágycsaládok összeköltöztek, hogy kevesebb adót kelljen fizetniük, de az üres telkeket tovább művelték.

A királyi kincstár bevétele 1458 és 1490 között átlagosan 500 ezer és 750 ezer forint között mozgott, kivételes esetben – és csak néhány évben – elérhette a 900 ezer forintot. Ugyanebben az időszakban XI. Lajos, francia király éves bevétele – magyar forintra átszámolva – meghaladta a 3300000-et, Velencéé az 1020000-et (a velencei dukát értéke nagyjából megegyezett a korabeli körmöci arany értékével), a török szultáné az 1800000-et. Mátyás kincstára tehát fénykorában sem tudta felvenni a versenyt a kortárs világ gazdag államkincstáraival, s a király állandó pénzzavarral küzdött (csak a „fekete sereg” hadrendben tartása évi 480 ezer forintba került), amelyen a különféle felvett kölcsönök csak súlyosbítottak.

Az adókra és a kincstárra vonatkozó adatok E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában című könyvéből valók (Corvina, Budapest, 2011. – 39. és 48-49. oldal). A könyv a molyos értékelők többségének nem nyerte el a tetszését. Szerintem megvan a helye a sorozatban, és számos értékes információt tartalmaz, de hát ízlések és pofonok…

Ha már a művészetek és a hétköznapi életet jelentősen befolyásoló tényezők kerültek szóba, álljon itt egy olyan mű, amely irodalmi igénnyel nyúl ezekhez a témákhoz, ráadásul kortárs szerzők írásait tartalmazza. @robinson értékelése:

*Mátyás valóban európai szintű udvart vezetett, miközben kulturális központtá tette a budai és visegrádi várat. Csekély számú nemesi és főpapi követőjének erőfeszítései azonban nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a reneszánsz fénye beragyogja az egész országot, az új típusú gondolatiság mindenhová eljusson. A nemesség többsége, a királyi udvarban járva, inkább csak megcsodálta az „idegen módit”, s a fejét rázta a „felesleges hívságok” láttán. A király halála után a nemesi provincializmus fokozatosan visszaszerezte elvesztett hídfőállásait.


>!
robinson P
Bíró Szabolcs (szerk.): A holló évszázada

Bíró Szabolcs (szerk.): A holló évszázada Történetek a Hunyadiak korából

A Sár, vér. levendula méltó párja. Fiatal tehetséges szerzők novellái most a Hunyadiak korába repítenek vissza. Mind hangulatában, mind tartalmában szórakoztatóan izgalmas olvasni való. Nekem a személyes kedvenceim: Hollószárny a félhold felett, Törött szárnyú holló röpte, Lakoma, és a Röpte a hollónak voltak, Nagyon elgondolkodtató, szinte folytatásért kiabál a Részletek P.K. naplójából is.
Bővebben: http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/09/a-hollo-evszazada.html

!

Vásárba tartó család a XV. századból

Maradva a hétköznapoknál, még egy kortárs művet meg kell említenem, ráadásul egy újonnan jelentkezett szerző első regényét, amely sajátos stílusban dolgoz fel egy Mátyás korában játszódó történetet, amelynek három nő a főszereplője. A könyvhöz folytatás is ígérkezik, amelyet már most is jelentős olvasótábor vár a Molyon. @Izolde értékelése


>!
Izolde I
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör

Ezernégyszázhatvanöt.
Kétezertizenhat.

Betűk, melyek számokat jelentenek. Évszámokat. Történelmünk pillanatait. A múltat és a jelenünket. Csakhogy vannak események, pillanatok melyek mind a múltban, mind a jelenben ugyanolyan erővel hatnak. Olyan ez mint a divat… a nadrágnak mindig két szára van, csak a hossza, vagy az anyaga változik. A lényeg ugyanaz marad.

A Boszorkánykör történelmiregény, mely megidézi Mátyás király idejének egy pillanatát. Ellebbenti a fátylat nemesek, hadurak, pórok életéről. De engem valami egészen más, elemi erővel ható érzület fogott meg benne. Miközben olvastam, két alakban mintha Németh László Iszony című regényét dobták volna vissza a középkorba, áthelyezve őket egy régebbi Magyarország területére. Mintha a filmadaptációban játszó zseniális Kállai Ferenc és a törékeny naiva Drahota Andrea egy régebbi kor ruhájában járta volna az őrjöngő, halál felé vezető, gyűlölettel teli táncot. Számomra minden más díszlet volt, őket kettejüket lestem, kutattam a sorok között.
Boldogtalanság, kín, reménytelenség, bosszúvágy, mindezen erős érzelmek varázslattal és elszántsággal fűszerezve. Az üstben forgatott fakanál veszélyes fegyverré válik. Fantasztikus élmény volt.
Köszönöm Ili!

1 hozzászólás
!

Kelet felől védekezni, nyugat felé támadni…

Mátyástól mindenki azt várta, hogy apja külpolitikáját folytatja, és a török probléma megoldása érdekében használja fel a ország forrásait. A király azonban hamar rájött, hogy európai összefogás nélkül Magyarország nem tudná térdre kényszeríteni a folyamatosan erősödő törököket. Egy darabig próbálkozott tartós szövetségi rendszer létrehozásával, és olasz városállamokkal kötött szövetsége ért is el részsikereket (pl. Szabács várának bevétele), de ezek a szövetségek igen ingatagnak bizonyultak, így a dél-keleti végeken végül védelemre rendezkedett be, békét kötött a szultánnal, és inkább nyugat felé igyekezett terjeszkedni.

Többször is háborúba keveredett az osztrák III. Frigyessel, élete vége felé el is foglalta Bécset. Éppen Frigyes miatt (és a Felvidék csehek általi fosztogatása okán) romlott meg a viszonya első apósával, Podjebrád Györggyel, akinek a koronáját fel is ajánlotta Mátyásnak a cseh nemesség. Huzakodásuknak Podjebrád halála vetett véget. Mátyás nagy álma volt a német-római császári cím megszerzése, nem utolsó sorban egy törökellenes európai összefogás megteremtésének lehetőségét látta volna ebben (amilyenhez hasonlót egyébként korábban Podjebrád is tervezgetett), de ehhez sosem került igazán közel. Talán éppen azért nem, mert a választófejedelmek szerint erős központosítási törekvései és professzionális hadserege túlzottan is alkalmassá tették volna rá. Többnyire ellenségei hátában keresett szövetségeseket, de a reneszánsz kultúra iránti érdeklődése is Itália felé vonzotta. Tizenkét évvel első felesége halála után majd onnan választ új királynét Aragóniai Beatrix személyében.

Jelentős (de nem tartós, és többnyire öncélú) hadi sikereket könyvelhetett el mint hódító, ám a legfontosabbnak azt tekinthetjük, hogy országát hosszú távon sikerült megóvnia az ellenséges támadásoktól. Sikereinek titka a nemesség védelmi jelentőségét is csökkentő, korszerű zsoldossereg volt, amely sorrendben a második ilyen jellegű haderőnek számított Európában a franciáké után. A hadsereg, amelynek magvát a fénykorában mintegy tízezer főt számláló, jórészt külföldi katonákból álló „fekete sereg” alkotta, de létszáma alkalmilag a duplájára is nőhetett, mind szerkezetében (nehéz- és könnyűlovasság, gyalogság, tüzérség), mind technikai felszereltségében a legmodernebb haderők közé tartozott. A király halála után, a megváltozott gazdasági és politikai helyzetben kérdésessé vált a sereg fenntarthatósága, és a nemesség sem ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy, csak az uralkodó szavára figyelő fegyveres erő. II. Ulászló még évekig törlesztette a zsoldoskapitányok felé fennálló udvari tartozásokat, de egy idő után ez egyre súlyosabb teherként nehezedett az államkincstárra. Az elmaradt pénzüket fosztogatással pótolni igyekvő fegyveres csoportokat szétverték, a nemrég még dicső had maradékainak szétkergetésében a legendás Kinicsi Pál is részt vett.

Mátyás hadseregéről külön szakmunka emlékezik meg, amelyből most @Tirpák jóvoltából idézünk:


>!
Tirpák

Hunyadi Mátyás kiváló hadsereget épített fel. amely nemcsak az országot volt képes megvédeni, hanem Mátyás kül- és belpolitikai célkitűzéseit is alá tudta támasztani.
Hadseregének sikereit annak a zseniális felismerésnek köszönhette, hogy az eltérő hagyományú hadi színterek között csak úgy érhet el sikert, ha csapatait képessé teszi mind a nyugati, mind a török elleni harcra. Kiváló szervezőkészséggel megteremti a nehézlovásság és a könnyűlovasság hatákony együttműködésének feltételeit, és ezzel ütőképes, tulajdonképpen egyedülálló hadsereget hozott létre.
Katonái azonban kizárólag személyéhez ködődtek, csak a király akarata tartotta össze őket. Ahogy az ország nem fogadta el a reformjait, úgy hadserege is elényészett. Az ország nagy tragédiája pedig az lett, hogy a király életműve befejezetlen maradt, és így hadserege sem lehetett a „két pogány” között őtlődő Magyarország védelmére.

63. oldal

!

Aragóniai Beatrix és Mátyás korabeli domborműveken

Az özvegy Mátyás szerelmi viszonyt folytatott Edelpeck Borbála osztrák polgárlánnyal, aki 1473-ban fiút szült neki. A kis Corvin Jánost Mátyás elismerte saját fiának. Viszont egy évvel a gyermek születése után eljegyezte I. Ferdinánd, nápolyi király kisebbik lányát, Beatrixot, akit később feleségül is vett. Beatrix 14 évvel volt fiatalabb Mátyásnál, ami abban a korban nem volt szokatlan, különösen uralkodói körökben. Az ifjú királynénak nagy szerepe volt a humanista királyi udvar gazdag pompájának kiteljesítésében. Mátyás, legalábbis kezdetben, rajongott csinos és művelt feleségéért, viszont a király környezetének nem tetszett a sok külhoni ember az udvarban. Sokan úgy érezték, hogy az új királyné elfordítja tőlük urukat, és a maga teremtette, idegenszerű világot előbbre valónak tartja a magyarok világánál. Előbbiben lehetett is valami. Beatrix érkezése előtt a főuraknak szabad bejárásuk volt a királyhoz, az új királyné viszont katonákat állíttatott az ajtók elé, s onnantól kérelmezni kellett a belépést.

Házasságukból nem született gyermek, Mátyás pedig egy idő után elkezdte Corvin János útját egyengetni a trónöröklés felé. Mint később kiderült, sikertelenül. A fiú előbb Lipta hercege és Hunyad grófja lett, később megkapta a horvát-szlavón bán címet is, ami az egyik legmagasabb méltóság volt a királyságban. Apja halála idején az ország első számú birtokosának számított, 30 vár, 49 mezőváros, 17 várkastély és mintegy ezer falu képezte vagyonát. Beatrix mindezt nem nézte jó szemmel, de nem sokat tehetett, nem lévén a királlyal közös gyermeke. Piszkálódásai következtében így is megromlott a viszony közte és a király között. Mégsem egyedül az ő aknamunkájának köszönhető, hogy Corvin Jánosból nem lett király, a főurak többsége sem akart Hunyadi-utódot a trónon. Mátyás halála után Beatrix igyekezett úgy helyezkedni, hogy a hatalom közelében maradhasson. Hozzáment a királynak választott II. Ulászlóhoz, hogy ismét királyné lehessen, de rá kellett jönnie, hogy Ulászló használta fel őt a trón megszerzéséhez, s a házasságot hamarosan felbontották. 1501-ben tért haza Nápolyba, nem sokkal később azonban családja királyságát felosztották egymás között a spanyolok és a franciák, ő pedig, ha nélkülöznie nem kellett is, soha többé nem élvezhette egy királyi udvar mesés gazdagságát.

Beatrix életét Sumonyi Zoltán dolgozta fel. @Ferkó értékelése:


>!
[névtelen]
Sumonyi Zoltán: Mátyás fényében, árnyékában

A könyv nemcsak magyar királynéként írja Beatrixot, hanem bevezet az itáliai hatalmi harcokba is, Beatrix születése előttről haláláig.
Nem értek egyet az előttem értékelő Katalinnal. Igenis, nagyon fontos megismerni honnan jött Beatrix, hiszen ő csak fél szívvel volt Mátyás felesége,inkább törődött családja itáliai előmenetelével. Még szerencse, hogy Mátyás nem hagyta magát belerángatni az itáliai belső háborúkba. Egyetlenegyszer küldött magyar csapatokat oda, amikor a törökök elfoglalták a csizma sarkát, Otrantót. Magyar Balázs, Kinizsi Pál apósa egyszerűen elzárta a vízcsapot, kiszomjaztatta a törököket.

Érdekes megállapítása a szerzőnek, hogy Mátyás király özvegységében (Podjebrád Katalin és Aragóniai Beatrix között) járkálhatott csak álruhában, és fogadhatta Budán a vargát, az okos leányt és a kutyás embert. Beatrix ugyanis rögtön silbakokat állíttatott az ebédlőterem ajtajaiba. Járt-e már valamelyik molytársam Chillon várában, ahol a savoyai herceg a falhoz támasztott trónszékben ült, hogy hátba ne tudják szúrni?

Beatrix többek között azzal vívta ki a magyari urak közutálatát, hogy királyné helyett uralkodótársnak képzelte magát. Azon felül szórta a pénzt az udvartartására, de addig sírt a szerelmetes férjecskéjének, amíg kiskorú olasz rokonainak juttathatta a magyar egyházi nagybirtokokat.

Nagyon nehéz éppen emiatt a közutálat miatt tárgyilagosan megítélni Beatrix pozitív vagy negatív szerepét. Ő maga is hamisított okleveleket Mátyás nevében. Az ő leveleit is elfogták, és meghamisították kortársai és túlélői. A szerző is bizonytalan az idézett dokumentumok valódiságában.

Hogy mit bohóckodott össze Aragónia Beatrix Dobzse Lászlóval, aki falból feleségül vette őt, kevésbé részletesen már ismert volt előttem.

Két dologban vitába szállnék a szerzővel:
1) Nem veszthetett el a magyar állam hétszázezer hadra fogható férfit a Dózsa-parasztháborúban, hiszen lakosságának a száma 4 millió volt. Különben is: Mit ér egy gyakorlatlan parasztkatona egy a gyermekkorától kiképzett janicsárral szemben?
2) Bakócz Tamásra kenni a mohácsi vereséget ugyanakkora baromság, mint Károlyi Mihályt felelőssé tenni a trianoni békéért.

Egyetértek a szerzővel abban, hogy a Nápolyi Királyság történetét tovább folytatja Beatrix haláláig. Ez a fejezet Magyarország végromlása szempontjából ugyan irreleváns, de a könyv főhőse Beatrix, akármennyire is jelentéktelen figura lett belőle, amikor elhagyta Magyarországot.

!

Mátyás és Beatrix országainak címerei – egy életút vége

1490. április 6-án Bécsben meghalt Mátyás, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Ráma (azaz Bosznia), Szerbia, Galícia, Lodomeria, Kunország és Bulgária királya, Ausztria főhercege. Elmúlásával véget ért a középkori Magyarország legfényesebb korszaka. Bár a trónon őt követő II. Ulászló az újabb kutatások fényében nem látszik annyira „dobzsénak”, mint ahogy a közvélekedés számon tartja, például képes volt racionális diplomáciai egyezségeket kötni, és maga irányította a kormányzati szervek működését, az ország további sorsának terelgetésében megnőtt a nemesség szerepe, ők pedig mindennél jobban vágytak egy Mátyásénál lazább uralkodási módszerre. Akadnak vélemények, amelyek szerint nem csak ők, szinte mindenki más is.

A király halálának tényét bekövetkezte pillanatától konteók övezik. A mérgezés eshetőségét már Bonfini is említi munkájában, de érvelése ellentmondásos. Ennek ellenére újra és újra felszínre kerül az az állítás, hogy a királyt vagy ellene fenekedő főnemesek mérgezték meg, vagy a trónöröklésben érdekelt felesége. A tudomány mai állása szerint Mátyással valószínűleg szélütés végzett, amit erősen megromlott egészségi állapota, előrehaladott köszvénye indokolt, és erre utalnak a különböző leírásokban, visszaemlékezésekben megjelenő tünetek is.

Ettől függetlenül nemrég még egy önálló monográfia is a mérgezés mellett kardoskodott. Garamvölgyi László, kriminológus és újságíró, volt rendőrségi szóvivő írása érdekes olvasmány. A történettudomány szempontjából nem állja meg a helyét, de a király környezetéről számos olyan részletet említ, amelyeket amúgy több helyről kellene összeszedegetni. Garamvölgyi más neves személyiségek halálának körülményeiről is írt „tényfeltáró” könyveket, vélhetőleg azokat is kellő óvatossággal érdemes olvasni.

Garamvölgyi elméletének tömör cáfolata itt: http://tortenelemportal.hu/2012/12/ki-olte-meg-hunyadi-…, egy hosszabb és alaposabb pedig, @furacs jóvoltából, alább.

DE ELŐBB…

… én elbúcsúzom erre a hónapra. Kihívás tekintetében tartunk egy kis szünetet, márciusban jön a következő. Amíg nincs új kihívás, a szokásos „Utóirat” sem jelentkezik a rovat régebbi számaival, mert molyos link nélkül (ez lenne a kihívás) nem jelenik meg a bejegyzés. Az előző kihívásnál többnyire a jelentkezésig jutottak a résztvevők, bízom benne, hogy a következő már eljut az olvasási fázisig is. :)

Felhasznált irodalom:

E. Kovács Péter: Magánélet Mátyás király korában

Kósa László (szerk.): Magyar művelődéstörténet

http://tortenelemcikkek.hu/node/203

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/to…

http://toriblog.blog.hu/2009/10/05/matyas_kiraly_i_huny…

http://tortenelemportal.hu/2012/12/ki-olte-meg-hunyadi-…

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1490_aprilis_6_mat…

http://mult-kor.hu/20100407_megmergezteke_matyas_kiralyt

http://tortenelemcikkek.hu/node/129

https://hu.wikipedia.org/wiki/Heltai_G%C3%A1sp%C3%A1r

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/keresztes_haboru_e…

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1508_szeptember_23…

http://korok.webnode.hu/products/mark-eva/

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/to…

http://mult-kor.hu/cikk.php…

http://ujkor.hu/content/dobzsekiralyrol-egy-kicsit-mask…

ÉS MOST…


>!
furacs
Garamvölgyi László: Hunyadi Mátyás

Garamvölgyi László: Hunyadi Mátyás Meggyilkolták a királyt

Tudományos recenzió olvasható ezen az oldalon Dr. Horváth Richárd történész tollából:
https://www.academia.edu/5455502/_Lehet_hogy_meggyilkol…

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!