MOLYrágta történelem – "Eb ura fakó!"

Rovatgazda
!

Sosem egyszerű megérteni a történelmet, hacsak nem elégszünk meg az egyoldalú megközelítésekkel. Mégis könnyebb olyan kor történelméből szemezgetni, amely egy világosan látszó rendezőelv köré szerveződik, s nehezebb, ha a káoszban kell kapaszkodót találni. A töröktől éppen megszabadult magyar területeken élő nemzedék hányattatásait megfelelően dokumentálta a történelemtudomány, a köztudatot azonban a kuruc-labanc ellentéthez kapcsolódó klisék uralják. Szerencsétlenségünkre a kuruc kort megeleveníteni szándékozó szépirodalom* is mintha valamifajta korszakokon és rezsimeken átívelő „emlékezetpolitika” szolgálatába állt volna, hiszen a szerzők előszeretettel formáztak szoborszerű, hazaszeretettől fűtött, bátor és önfeláldozó kuruc hősöket. Szívesen olvasunk cselvetésekről és győzelmekről, a nép egyszerű gyermekéből tiszti rangra emelkedett hősökről, és nem értjük, hogy megannyi diadal után hogyan sikerült mégis kátyúba vinni a szabadság ügyét. Azaz, létezik erre kézenfekvő magyarázat, amely mindenkit felment a felelősség alól, kivéve azt, aki elkövette: az árulás. Károlyi Sándor elárulta Rákóczit, Görgey Artúr Kossuthot, és ’18-ban a Piave melletti összeomlás sem a Monarchia hadvezetésének emberéleteket számolatlanul feláldozó inkompetenciája, hanem a „gyáva csehek” miatt volt.

A molyok által olvasott szak- és szépirodalom mentén haladva igyekszem legalább felvillantani, ki és miért harcolt e hősi korban, hogyan illeszkedtek eleink erőfeszítései a kor Európájának alakulásába, és milyen következményekkel járt az egykori Magyar Királyság területén élt népek életére Rákóczi elbukott szabadságharca.

Elsőként a rovat címét magyaráznám: a kuruc korból fennmaradt két emblematikus idézet, az „Eb ura fakó” és a „Cum deo pro patria et libertate” (Rákóczi zászlajának jelmondata: Istennel a hazáért és a szabadságért) közül miért az elsőt választottam. Mert abban minden korabeli résztvevő egyetértett, hogy az osztrákoktól meg kell szabadulni, de hogy milyen lesz az a bizonyos „haza”, s a „szabadság” kinek, milyen mértékben lesz osztályrésze, arról már megoszlottak a vélemények.

– x –

Azt, hogy a Habsburg ház nem méltó a magyar koronára, a korábbi végvári harcok keserű csalódásai és Erdély 1661-es cserbenhagyása** mellett, az 1664-ben fényes keresztény győzelemmel végződő szentgotthárdi csatát követő vasvári béke is megmutatta. A győztes császáriak nem csak hogy nem használták ki a győzelem adta lehetőséget a török erejének végleges megtörésére, de úgy tárgyaltak, mintha a csata döntetlenre végződött volna. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós néhány hónappal korábbi „téli” hadjáratának egyértelmű sikerei ellenére a tárgyalásokból kihagyták a magyar nemesség képviselőit, s a törökök által megszerzett várak a Porta kezén maradhattak. A vasvári béke egyenes következménye lett a tragikusan végződő Wesselényi -féle, Habsburg-ellenes összeesküvés, majd a kurucok megjelenése.

Ha elfogadjuk, hogy semmi sem az elején kezdődik, hanem akár már jóval előtte, mostani témánkat is érdemes az előzményeivel kezdeni. A Wesselényi-összeesküvést a kurucok első és második korszakával egy asszony személye köti össze. Zrínyi Ilona az összeesküvésben való részvételéért kivégzett Zrínyi Péter horvát bán (Miklós öccse) lánya, I. Rákóczi Ferenc majd a kurucvezér gróf Thököly Imre felesége, II. Rákóczi Ferenc anyja. Legendás életéről szól Passuth László: Sasnak körme között című regénye (@milcsi értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1207721) és Benkő László A Zrínyiek című trilógiájának harmadik kötete, amelyet @Baráth_Zsuzsanna értékelésével mutatunk be:

*A szépirodalom kifejezést nem a mostanában terjedő „értékes irodalom” jelentésben használom, hanem eredeti jelentésében, azaz mindent annak nevezek, ami nem tudományos- vagy tényirodalom.
** I. Lipót császár ígéretet tett Kemény János erdélyi fejedelemnek, hogy sereggel támogatja törökellenes harcát, három várért cserébe. Közben azonban a Portával is megegyezett, mégpedig Erdély török-osztrák felosztásáról. Montecuccoli tábornagy egy kis létszámú csapattal valóban csatlakozott Keményhez augusztus végén, majd szűk három hét múlva harc nélkül kivonult. A három várat mindenesetre megtartották az osztrákok.


>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Benkő László: A Zrínyiek – Ilona

„Sors bona nihil aliud” – Jó szerencse, semmi más. A Zrínyiek jelszavát évtizedekig rettegte a török, a család azonban Miklós bán máig tisztázatlan halála után viharos sebességgel veszített el mindent, Zrínyi Pétert lefejezték a császár elleni összeesküvésben való részvétele miatt, teljes vagyonelkobzásra ítélték, a felesége egy zárdában őrült meg, a fiából császári tiszt lett, az egyik lányából apáca, a másik, Ilona azonban még egyszer utoljára megmutatta Európának, hogy a vér nem válik vízzé, milyen az igazi bátorság és vitézség, két éven keresztül védte Munkács várát Caraffa császári seregei ellen. Rákóczi Ferenc fejedelem édesanyjának hőstette máig nem merült feledésbe, azonban ezen túl kevés szó esik arról, hogy milyen küzdelmesen szép élet jutott ennek a kivételes képességű asszonynak. Benkő László trilógiájának befejező részében azonban teljes képet kaphatunk Zrínyi Ilona sorsáról, nem fest idilli képet a fejedelmasszonyról az író, a romantikus alaphang ezúttal is marad, de jóval kisebb a csatazaj, mint a két korábbi kötetben, az asszonyi lélek finomabb rezdüléseire hangolta a szerző az események folyásának leírását, sokkal több az érzelem, mint korábban, de akcióban és a nagypolitikai összefüggések bemutatásában sem szenvedünk hiányt. Fimszerűen peregnek előttünk az események, együtt éljük a boldog leányéveket Ilonával, hogy aztán első házasságának minden nehézségében együtt érezzünk vele, őrülünk, hogy megtalálja a személyes boldogságát Thököly Imre mellett, együtt szemléljük az ellent Munkács bástyáin, hogy aztán csendesen végigszenvedjük vele a méltatlan végjátékot. Ez a könyv sikerült a legjobban az amúgy is magas színvonalú sorozatból, érdekesen és tökéletes ritmusban írta meg nekünk Benkő László Zrínyi Ilona élettörténetét.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/05/01/konyvkritika_b…

!

Thököly Imre, a kuruc király

A Wesselényi-összeesküvést követő személyi megtorlással párhuzamosan felerősödött a bécsi udvar abszolutisztikus politikája. I. Lipót császár nem csak hogy adót vetett ki a nemességre, de szándékoltan társadalmi megtorlásnak szánt intézkedéssorozata a rebellisnek kikiáltott magyar nemesség gazdasági bázisát is megtámadta a jobbágyság állami terheinek nagyjából tízszeresére emelésével. A lakosságnak kellett eltartania a magyar területeken állomásoztatott császári seregeket (élelem, takarmány, tüzelő), és szükség szerint szállítani a katonaságot (forspont). Emellett felerősödött a hadsereg részvételével súlyosbított protestánsüldözés és a végvári katonaság leépítése, amely végül a mintegy 11 ezer fős védelmi erő 60 százalékának szélnek eresztését eredményezte.

1770 után az elbocsájtott katonák meg a megnövekedett terhek és/vagy vallásuk miatt menekülni kényszerült tömegek a Felvidék észak-keleti részén és a Partiumban gyülekeztek. Őket nevezték bujdosóknak. A bujdosókhoz nemesek is csatlakoztak, mint például Wesselényi Pál, Teleki Mihály kővári kapitány és később a fiatal gróf, Thököly Imre, s a hontalanná váltak körülöttük csoportosultak. Kezdetben Thökölynek nem volt lényeges szerepe. Az első szervezett megmozdulásokat Wesselényi, Teleki és egy Petróczi István nevű nemes vezették. A Petróczi körül szerveződött, körülbelül ezer fős csoport használta először a kuruc elnevezést.

A kurucok mozgalmának első korszaka váltakozó hadiszerencsével járt, és a vezérek egymással való vetélkedését hozta, miközben a lehetséges támogatók között megjelent Apafi Mihály erdélyi fejedelem, Sobieski János lengyel király, a francia uralkodó XIV. Lajos, de a török Porta is. Thököly katonai tehetsége és vezetői rátermettsége az 1678-as felvidéki hadjárat során tűnt fel először, 1680-ban pedig már őt választották fővezérnek. Egy évre rá a császár hajlandónak mutatkozott engedményekre (pl. deklarálta a vallásszabadságot, és eltörölte a korábbi magas adókat), de a mozgalmat ez nem állította meg. Május 30-án a Porta értesítette Thökölyt, hogy fegyveres erővel is támogatni fogja a kurucokat. Így, Apafi Mihály erdélyi seregével együtt már három had állt szemben az osztrákokkal. A török segítséggel azonban együtt járt a Porta szupremáciája is, a továbbiakban a másik két félnek ehhez kellett alkalmazkodnia. 82-ben a szultán Magyarország királyának nevezte ki Thökölyt, aki magát Felső-Magyarország fejedelmének titulálta. Ezzel a törökök védnöksége alatt létrejött vazallusállammal, ha csak három évre is, az ország négy részre szakadt.

A következő esztendőről utólag kiderült, hogy már a vég kezdete volt. Thököly csatlakozott a szultán Bécset ostromló seregéhez, de két hónap sikertelen próbálkozás után a támadó had visszavonult. Két évre rá pedig a törökök elfogták a kurucvezért, hogy így bírják tárgyalásra Lipótot. Ennek hatására 17 ezer kuruc vitéz állt át a császári zászló alá; közülük sokan ott lesznek majd a Budát visszafoglaló, egyesített európai seregben ’86-ban. Thököly szabadulása után már nem tudta feléleszteni mozgalmát. Felesége évekig tartotta magát Munkács várában, de végül feladni kényszerült a családi fészket, a „kuruc király” pedig a Porta engedélyével haláláig török földön bujdosott.

Thököly kamaszéveiről szól Takács Tibor: Thököly ifjúsága című könyve (@dokijano értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1952141) és második köteténél tart Csikász Lajos Thököly életét bemutató új sorozata, amelynek első részét @Vác_nembéli_István_fia_istván értékelte:


>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Csikász Lajos: Vörös-kék lobogók

2014. július 19. nagy napra ébredtem ajánlás alapján beszereztem Ezüst sávok, arany liliomokat és azóta további 3 regény meg egy novella íródott,így nem is volt
kétségem arról hogy a legújabb Csíkász a „kun” Lajos regény sorozatát meg vegyem.
Vörös-kék lobogók – A félhold alkonya 1. könyv
Rögtön két jó pont az elején, térkép szeretem ha van ,nincs mindig előtte mi is hol volt akkoriban, a másik a regényben szereplő személyek listája .
1682 a három részre szakadt ország . Fülek vára Lehoczky Ferenc és Szentiványi Péter hadnagyok velük ismerkedünk meg először. .Lipót német-római császár és magyar király egy ideig úgy gondolta hogy a magyar majd megfogja az oszmánok seregét,így nem nagyon foglalkozott Bécs várának erősítésével,de a sikertelen magyar lázadás leverése , a magyarok sanyargatása ,az egyre erősödő kuruc lázadok azzal a veszéllyel fenyegetnek hogy a törökkel szövetkezve támadásba lendülnek.nem kis riadalmat okozva a császári fővárosban aki akkoriban adót fizettek a békéért.ezt csak halkan jegyzem meg nem változott sokat a világ.Szinre lép még Zrínyi Ilona és Thököly Imre kurucok vezére,na és a kis Rákóczi Ferike ezen egy kicsit mosolyogtam..Fülek várába menedéket kapó nemes úr ki ármánykodásához megtalálja a megfelelő társat.Szeretem Fülek várának minden napi kis életét,reggel a hentes levágja az aznapi ennivalót,cselédlányok takarítanak„a várőség fázós katonái morgolódnak , isznak,lányokat hajkurásznak,és mindenfajta szóbeszéddel ellenében pletykásabbak mint a fehérnép,főleg ha nem volt elég dolguk .Nehéz elgondolni milyen is lehetett egy szétszabdalt országba élni ,elvileg 20 éves békét kötött az udvar és a török porta ,azért egy kis vitézség el kell ,mind két részről vannak kisebb portyák, ilyenbe veti bele magát a két Füleki hadnagy .A hódoltsági magyart is megadóztatják a huszárok
mivel a Bécsi udvar nem mindig fizette ki zsoldot ,enni meg ugye muszáj..Nemesi,vagy uralkodói játszmák,politikai intrikák teljesen mindegy úgy is a kisember,mi esetünkben az ország szívja meg.mert Lipót inkább feláldozza a magyar földet ,inkább a franciákkal kakaskodott,nagyobb veszélyt látott bennük .A harcok gyorsak ,amennyire én meg tudom ítélni hihetőek,mindkét oldalon van sebesült, meg halott,és persze ott van az kedvenc részem egy jó kis vár ostrom, ami most is remek lett.Olvasás közben azon gondolkodtam végig melyik is az igazi út amit Thököly a kurucokkal csinált,vagy amit Koháry a Füleki várkapitány gondolt helyesnek.Regényből egy kis részletet idéznék amiből látni mire is számíthat az olvasó „hogy vajon mit fog szólni a nemes Lehoczky família ahhoz,ha a nemzetség reménysége egy meggondolatlan ötletnek engedve vackorággal oltja be a család gondozott és mindeddig gondosan metszett ,nemesített körtefáját ”.Évek során a szerző rengeteget fejlődőt ,jó olvasni a regény minden sorát,látszik hogy szívből írta nem kötelességből,nem csak újabb regényen akart túl lenni,mindent bele adott,semmi felesleges okoskodás,ízig vérig egy remek történelmi kaland regény.A borító most is testvére Csíkász Katalin készítette,neki is köszönet jár.

!

1686. – Budavár alatt egész Európa.

A rovat török korral foglalkozó számában már beszéltünk Buda visszafoglalásáról (https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-torok-vilag), akkor Ifj. Barta János: Budavár visszavétele című könyvével emlékezve meg a korszakos jelentőségű eseményről, de ezen a helyen is szót kell ejtenünk róla. Egyrészt azért, mert a tulajdonképpeni tárgyunkat képező események több jelentős szereplője ennél a hadjáratnál harcolt utoljára azonos zászló alatt, tizennégy évvel később pedig már az ellentétes oldalról figyelték egymás hadmozdulatait a harcmezőn. Másrészt azért, mert a török kiűzését követő karlócai béke (pontosabban békék – 1699.) I. Lipót felfogása szerint köttetett, s a császár Magyarországot fegyverrel szerzett területként kezelte, nem pedig önálló területi egységként, amelyet a saját rendi hagyományai szerint kell kormányozni. Mindenesetre az ország területe felszabadult a török iga alól, és ez az új helyzet minden érintett felet válaszút elé állított.

Most Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában című könyvét ajánljuk, legalábbis @Kuszma értékelése alapján mindenképpen érdemes elolvasni a téma iránt érdeklődőknek.


>!
Kuszma MP
Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában

Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában A török kiűzése Magyarországról

Kellemes meglepetés volt ilyen korrekt, olvasmányos és mégis szakszerű tanulmányt olvasni, azért a ’89 előtti magyar szakmunkáknál ez nem annyira általános. Különösen két dolog ütött szöget a fejembe.

1. Micsoda ütemérzék már Thökölytől, hogy pont egy olyan időszakban volt képes elkötelezni magát a törököknek (és a kisebb taktikázásoktól eltekintve kitartani mellettük a végsőkig), amikor a kereszténység az évszázados töketlenkedés után végre képes volt összefogni ellenük!

2. Ha valaki azzal a szándékkal olvas a török kiűzéséről, hogy most majd a magyaroknak fog drukkolni, akkor komoly dilemmával kell szembenéznie. Merthogy a konfliktus kezdetén a magyarok többsége inkább a török kiűzése ellen fogott fegyver. Aztán persze az idő előrehaladtával az arány értelemszerűen megfordult*. Néha olyan érzésem volt, mintha semleges budapestiként egy olyan Veszprém – Szeged kézimeccset néznék, ahol a kezdőben csak légiósok vannak. Vagy egy olyan Veszprém – Flensburg meccset, ahol csak a német csapatban vannak magyarok. Szóval különös világ volt. Én mindenesetre örültem, hogy a török végül is kiűzetett.

* Kiemelném Batthyány Ádámot, aki 1683-ban előbb a törököket akadályozta Bécs felé vonultukban, aztán Bécs oszmán ostroma idején Grazot prédálta fel, majd Buda visszavívásakor ismét a császáriakat erősítette. Azért az ilyen stiklik érthetővé, ha nem is megbocsáthatóvá teszik, ha a császáriak finoman szólva nem nagyon voltak oda értünk.

!

Balra lent a gyermek Rákóczi. Külön lapon megnyitva nagyobb méretben jelenik meg a kép.

II. Rákóczi Ferenc (a sorszám a fejedelmi származással járt) 1676. március 27-én született Borsi várában I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona második gyermekeként. „Édesapja nem sokkal Ferenc születése után meghalt, így Rákóczi a végrendelet szerint I. Lipót király gyámsága alá került volna, de Zrínyi Ilonának sikerült elérnie, hogy gyermekeit ő nevelhesse. Az édesanya hamarosan gróf Thököly Imre felesége lett, így Rákóczi a bujdosók körében, nagyrészt a család munkácsi várában töltötte gyermekkorát, itt élt az 1686–88-as ostrom idején is. Zrínyi Ilona nemcsak Munkács falait védte két éven át Caraffával szemben, hanem gyermekeit is, a kapituláció után ugyanis végrehajtották az apa végakaratát, Julianna és Ferenc I. Lipót gyámsága alá került. A fiúgyermeket Kollonich Lipót érsek Prágába küldte tanulni, ám nem sikerült kiölni belőle a „rebellis magyar vért”, ugyanis a király tervét figyelmen kívül hagyva házasodott, 1694-ben feleségül véve Sarolta Amália hesseni hercegnőt.” (Idézet innen: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1676_marcius_27_bo…)

Rákóczi nem volt a klasszikus értelemben vett „szabadságharcos”. A későbbi vezérlő fejedelem egyenlő mértékben igyekezett távolságot tartani a politikától és a császári udvartól, és nem tört katonai babérokra sem, pedig ez a korabeli nemesi ifjak számára az érvényesülés természetes útja volt, ha ódzkodtak a császár körüli hivatalnoki léttől. A század végén még nyugodt életre vágyott, és tudatosan kerülte a bécsi udvarnak nem tetsző rebelliót. Az 1697-es hegyaljai felkelés kitörésekor például haladéktalanul Bécsbe utazott, nehogy összefüggésbe lehessen hozni személyét a lázadókkal. Természetesen tisztában volt a Habsburgok igáját nyögő ország helyzetével, és magában hordozta a mostohaapja által rá hagyományozott kuruc örökséget (a kudarcokét, tévedésekét és árulásokét is), de még 1700-ban is elutasította az őt felkereső bujdosók kérését, hogy álljon csapataik élére. Nem sokkal később azonban történt valami, ami felkeltette érdeklődését: kitört a spanyol örökösödési háború (1701-1714), amely jelentősen befolyásolta az osztrákok helyzetét.

Rákóczi háborújának (1703-1711) alakulását nem lehet a spanyol örökösödési háború nélkül megérteni, ezért mindjárt rátérünk, csak előbb nézzük meg, mely könyvekből értesülhetünk a fejedelem ifjúkoráról és motivációiról. Kézenfekvő lenne felütni a Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc című monográfiát, csak sajnos nincs hozzá molyos értékelés, így maradunk a könnyebb fajsúlyú, de azért használható műnél az Így élt… sorozatból, amelyet @Sicc értékelt:


>!
Sicc P
Száva István – Vámos Magda: Így élt II. Rákóczi Ferenc

Sosem olvastam Így élt sorozatot…valahogy kimaradt. Persze, ha tanulni kellett volna belőle, biztos nem tetszett volna…de most negyedévszázados fejjel jóóóó volt! Dózsa György jobban megfogott, de ez is érdekes volt…gördülékeny, olvasmányos, sok háttérinfót és összefüggést megtudhat belőle az ember.

!

John Churchill (Sir Winston Churchill őse), Marlborough hercege, a spanyol örökösödési háborúban az osztrákokat támogató angol sereg főparancsnoka.

1700-ban meghalt II. Károly, Spanyolország utolsó spanyol-habsburg királya. Az osztrák Habsburgok a család jogán, a francia Bourbonok leányágon álltak közeli rokonságban a Habsburgok spanyol ágával, így mindkét fél jogos trónigénnyel lépett fel. A következő esztendő folyamán kitört háború tétje (nem először és nem utoljára) az európai hegemónia volt. A franciák győzelmével aránytalanul erős európai birodalom jöhetett volna létre, ami a két nagy és népes országon kívül magában foglalta volna spanyol-Németalföldet is, amelynek helytartója a franciák mellett vonult fel. Az osztrákok szerencséjére ezt számos európai ország, de még Anglia sem nézte jó szemmel, így ők széleskörű szövetségi rendszerre alapozhattak, míg XIV. Lajos, a hozzá jobban húzó spanyolokon, németalföldieken és a szintén csatlakozott bajorokon kívül, csak – Rákóczira.

Mármint elvileg. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy a mai értelemben vett diplomácia éppen Franciaországban született meg, a Dumas testőrregényéből is ismert Richelieu bíboros jóvoltából, aki a XVII. század első felében élt. A XVIII. század fordulójára már nem csak a középkorra jellemző rokonsági alapú, illetve a nyers erőn alapuló nemzetközi szokásjog volt érvényben, így több tényező is akadályozta a nyílt szövetségkötést a magyar főnemessel.

Először is éppen az, hogy Rákóczi hivatalosan nem volt több „egyszerű” főnemesnél. A „vezérlő fejedelem” címet a magyarországiaknak is csak a hozzá csatlakozott része ismerte el, ráadásul a cím nemzetközileg sem volt értelmezhető. 1704-ben ugyan Erdély fejedelmének választották Rákóczit, ami valamelyest emelte státuszát a nemzetközi diplomáciában, de ennek a címnek a legitimitása is véleményes volt. Erdély hivatalosan nem tartozott Magyarországhoz (amely ország szintén nem létezett hivatalosan), de akkorra már önálló sem volt, így nemességének elvileg nem volt joga fejedelmet választani.

Másodszor pedig ott volt az a lényeges tényező, hogy a török kiűzése után megkötött karlócai békében a magyar nemesség lemondott az Aranybulla óta érvényben lévő ellenállási záradékról, tehát Rákóczi mozgalma jogilag lázadásnak számított. Az ilyesmivel pedig Európa legitim uralkodói óvatosan bántak… XIV. Lajos is így tett. Bármennyire hasznos lehetett is számára egy erős szövetséges az osztrákok hátában, Rákóczi és a francia király viszonyában mindvégig az utóbbi volt az óvatosabb. A „francia kapcsolat” és a magyar felkeléssel párhuzamosan folyó európai háború menete pedig alapvetően befolyásolta Rákóczi és hívei küzdelmét.

A szabadságharc legkomolyabb, a külpolitikát is érintő szépirodalmi megjelenítése Gulácsy Irén nevéhez fűződik. Az írónő Pax vobis című regényét @bgea értékelte:


>!
bgea
Gulácsy Irén: Pax vobis

Gulácsy Irén történelmi regényei közül számomra a Pax vobis a legemlékezetesebb olvasmány. Az írónő a kuruc-labanc korról sok újszerű gondolatot és tényt sorakoztat fel. A részletgazdag leírásokat, történelmi fejtegetéseket itt sikerül a regényműfaj általános kívánalmaival – olvasmányosság, fordulatos, élvezetes előadásmód – összhangban tartania.

!

Rákóczi élet-halál kérdésnek tartotta a nemzetközi kapcsolatokat egy esetleges felkelés szempontjából. Tudta, milyen könnyedén lehetett leverni a ’97-es hegyaljai felkelést, és kevésnek látta a bujdosók erejét ahhoz, hogy pusztán rájuk támaszkodva forduljon szembe Béccsel. Már 1701-ben megpróbált levélben puhatolózni XIV. Lajosnál, de a levél a császári udvarnál kötött ki, Rákóczit elfogták és felségárulással vádolták. Miután családi segítséggel külföldre szökött, már óvatosabban kezelte titkos levelezését.

1703-ban három tényező segített eldönteni a felkelés kérdését. A franciák nagy győzelmet arattak a spanyol háború első höchstädti csatájában, így a bécsi udvar arra kényszerült, hogy csapatösszevonásokat hajtson végre, amivel megkurtította a magyar területeken állomásozó haderejét. Bercsényi Miklós jó hírekkel érkezett magyar földről, számos nemes csatlakozási szándékával a tarsolyában. És betoppant Esze Tamás tarpai jobbágy egy Thököly-veteránnal, Kis Alberttel az oldalán, hogy a bujdosók nevében arra kérje Rákóczit, térne haza s állna az erdei hadak élére.

Az előző két jó hír hatására Rákóczi engedett Esze Tamás kérésének, zászlókat adott a bujdosók küldötteinek, és a lelkükre kötötte, hogy addig ki ne bontsák azokat, amíg ő személyesen meg nem érkezik. Esze Tamás megígérte, hogy így lesz, a küldöttség hazatért, a zászlókat azonnal kibontották, a császáriak meg szétverték a kuruc sereg magjának szánt csapatot, aminek így csak a maradékával találkozhatott az érkező Rákóczi. Így indult a szabadságharc.

Az első feladat a sereg megszervezése volt. A bujdosókra eleve számíthatott Rákóczi, az augusztusban kiadott vetési pátensben pedig felmentette az úrbéri terhek alól a hadra kelő jobbágyokat és családtagjaikat, hogy nagyobb legyen a csatlakozási kedv. Lényegében a Bocskay -féle „hajdúszabadság” volt ez, de hasonló mentességben részesültek a Don vidékének kozákjai is. A kuruc sereghez való csatlakozás ilyenformán „státuszt” jelentett, sokan elhagyták miatta az eke szarvát.

Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse című regényének főhőse előtt is az a cél lebeg, hogy a kuruc sereg katonája válhasson belőle. Jó látni, hogy ennyien szeretik ezt a könyvet. Akadt olyan moly, aki eget-földet megmozgatott, hogy hozzájusson. Itt most álljon @regulat értékelése:


>!
regulat
Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse

Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse Regény a kurucvilágból

Nem hinném, hogy nagyon kellene magyaráznom, hogy miért is jó ifjúsági-, történelmi kalandregény ez… Ráadásul tényleg a jobbik fajta, a szegényember legkisebb fia típusból.
Szerethető, izgulható… van benne minden, ami kell. Nem is értem, hogy nem lett belőle filmsorozat, a másik Ekének bezzeg összejött. :)
Egyetlen gondom van a kötettel, de ezt tudjuk be annak, hogy az 1983-as kiadáshoz volt szerencsém. Az író (mellesmeg ez pozitívum a szememben) sok tájszót használ, viszont szószedet nincs. Nem mondom, hogy a szövegkörnyezetből kiderül mindennek a jelentése, de ha valaki mostanság újra kiadná… hát nem ártana egy szószedet, hogy az olvasó ifjúság biztos lehessen benne, hogy egy-egy szó tényleg azt jelenti, amit ő sejdít mögötte, mert ugye a szöges fustély a példának okáért… manapság nem minden háztartásban akad..

>!
Móra, Budapest, 1983
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 963113671X · Illusztrálta: Győry Miklós
4 hozzászólás
!

báró (1712-től gróf) Károlyi Sándor

A nemesség megnyerése már nehezebb feladat volt. Nem mintha nem fűtötte volna a Habsburg-ellenes düh az urakat, csak hát az udvar korábban sem fukarkodott a koncepciós perekkel, lázadásért pedig hóhér járt. Nem beszélve arról, hogy Rákóczi vetési pátensére tömegesen vonultak hadba a jobbágyok, az otthon maradottak meg lázadoztak a rájuk szakadt többletterhek miatt. Olyan is akadt, aki nem tágított a koronának tett hűségesküjétől, és olyan is, aki annyi korábbi kudarc után eleve vesztett ügynek tartotta a felkelést. Sokszor kevésen múlt, hogy kiből lett kuruc, kiből labanc.

Ahogy például Károlyi Sándor báró ’97-ben még letartóztatta Esze Tamást és Kis Albertet, akik így kimaradtak a hegyaljai felkelésből. Majd a kettejük által vezetett és Rákóczi hazatértét előkészíteni hivatott tiszaháti felkelés során újra találkoztak ők hárman, azt ugyanis Károlyi vezette sereg verte le. Később viszont Esze ezereskapitányként*, majd brigadérosként**, Károlyi tábornagyként szolgálta Rákóczit.

A vezér a gyulai kiáltvánnyal igyekezett megnyugtatni a nemességet. Szigorú büntetést helyezett kilátásba, amennyiben a szokatlan jogokhoz jutott közemberek esetleg a nemesi porták ellen fordulnának, a fegyelem megerősítésére hadi rendtartást vezetett be, és vallásszabadságot hirdetett, ami igen nagy szó volt a Habsburgok agresszív rekatolizációs politikáját nyögő népek számára.

Sajnos azonban, bár jöttek már a nemesek is, sosem alakult ki igazi, tartós bizalom a tisztek és közkatonák között, s a szökés, átállás, majd esetleg visszasomfordálás mindvégig jelen volt a csatlakozott (konföderált) nemesek körében. Rákóczi Emlékirataiban utólag elismeri, hogy tisztjeinek „tudatlansága és ügyetlensége” megfosztotta a jogosan elvárható sikerektől, s hibáztatja az egyszerű emberek tudatlanságát is. Holott nyilván ő maga sem volt hibátlan, s erről éppen egy Károlyi Sándorról szóló könyvből kaphatunk adalékokat. @Noncs21 értékelése:

* ezredes
** dandártábornok, dandárparancsnok


>!
Noncs21
Kovács Ágnes: Károlyi Sándor

Tudom, hogy a történelmi könyveknek nem ez a célja, de én néha nagyon jót nevettem rajta. Egy ebéd miatt elveszteni egy csatát? Folyton eltévedni? Érdekes képet fest Rákócziról.:)

!

Az első év döccenőit követően az 1704. esztendő hadi sikereket hozott a felkelőknek. Év végére a kurucoké lett a Felvidék, a Tiszántúl és a Duna–Tisza köze (Szegedig). A Dunántúlon azonban egyelőre sem Bercsényi, sem más főtiszt nem tudta tartósan megvetni a lábát. Rákóczi a sikerek ürügyén a XIV. Lajossal való kapcsolat elmélyítésére törekedett, de a franciák éppen nem álltak valami jól a maguk háborújában, így a király nem sietett fokozni a segítség mértékét (jött már tőle pénz, és akadtak francia tisztek is a kuruc sereg kiképzői között).

Rákóczit az 1705-ös szécsényi országgyűlésen választották „vezérlő fejedelemmé”, s itt kötötték meg a vitézi rend tagjai a „konföderációt". A sereg ekkor már 70 ezer fős lehetett. Lépéseket tettek a szervezett államapparátus létrehozására (Fejedelmi Kancellária, Szenátus, Gazdasági Tanács, Erdélyi tanács), Erdéllyel perszonáluniót hoztak létre, és újra deklarálták a vallásszabadságot.

Az 1707-es ónodi országgyűlés már nem telt ilyen békésen. Egyrészt Szécsény óta a császári seregek sikereket értek el, sőt úgy nézett ki, hogy Erdély végleg elveszett, másrészt híre ment, hogy a pénzügyi gondok enyhítése érdekében a nemeseknek is adót kell majd fizetniük. Az egység foszladozni kezdett. Túróc megye küldöttei körlevélben keresték meg a többi megyét, s azt írták nekik, hogy Rákóczi nagyobb zsarnok a császárnál is. Az országgyűlésen is felszólaltak a vezérlő fejedelem ellen, mire a Rákóczihoz hű jelenlévők lekaszabolták őket. Az incidenst követően kimondták a Habsburg-ház trónfosztását (1705 óta már I. József volt a király).

Ónod évében még úgy tűnhetett, hogy Rákóczi talál megoldást a gondokra, ez hát az utolsó alkalom, hogy a felkelés dicsőséges jellegét helyezzük előtérbe olyan emblematikus ifjúsági regényekkel, amelyeknek részük volt és van e kép létrejöttében és fenntartásában.

Barabás Tibor: Rákóczi hadnagya című regényét @Andrea_Hegyesi értékelte: https://moly.hu/ertekelesek/1650021

Örsi Ferenc klasszikusát @Juci: https://moly.hu/ertekelesek/1220350

Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák-ját pedig @Ibanez:


>!
Ibanez P
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák

Örök kedvencem, meg se tudom számolni a két kezemen, hányszor olvastam már :-D Rövid, velős, gyönyörű kis történet a két testvérről és a két kutyáról, melyek szerencsét avagy balsorsot hoznak. Imádom a történet humorát, kezdve Dobos nénivel:

„Azt lehetett volna hinni felőle, aki felületesen ösmerte, hogy egy kiállhatatlan sárkány. Már korán reggel elkezdődött a háznál a rettenetes patália; legelsőbb Dobos bácsit szidta össze, kivel szörnyen rosszul bánt, sokszor megfogta, és kigurította az ajtón, egyszer ott esett össze a küszöb előtt, de ő ezt mind eltűrte, felkelt nagy nyugalommal, leverte a port ruháiról, s besompolygott a boltba nagy dörmögéssel. – No, megállj, asszony!… mert végre is én vagyok a te urad; kezemben vagy, megállj! Ezer szerencséd, hogy bennmaradtál! Úgy tett Dobos bácsi, mint Scipio, ki midőn átevezett a tengeren Afrikába, s a parton megbotolván elesett, mégis úgy kiáltott fel kevélyen: »Afrika földje, erősen tartalak!« Mikor a férjével végzett, a szolgálókkal kezdett zenebonát csinálni, valamennyit megverte, vagy legalább sírásra fakasztotta. Azután nagyharagosan berúgta lábával a diákcellákat, és besüvített: »Válóra, gyerekek!« Jó szíve volt, de már a stílusából nem engedett. Ezt a mai debreceni kosztoló asszonyok már így fejezik ki: »Tessék reggelizni jönni.« (A szép szó olcsóbb lett azóta, de a hús drágább.) Hanem ha a nap fele részében azzal foglalkozott a nemzetes asszony, hogy mindenkinek keserűséget okozzon, a nap másik részét meg éppen abban töltötte, hogy mindenkit kiengeszteljen. Így volt neki egész napra való dolga, hogy soha el ne unhassa magát.”

Aztán ott a medvesztori, hát én azt hogy imádom! :-D

„Mikor Erdélybe átjöttem a Királyhágónál, majdnem egy évig tartózkodtam ott az erdőben a szénégetők közt. Egyszer bolyongva csörtetést hallok, s a bokrok sűrű gallyain át két fényes villogó szemet pillantok meg. Összeborzadtam, medve volt. A halálos rettegés fogott el, mert nemhogy fegyver lett volna nálam, de csak egy bicska sem. Egy tisztás közepén állottam, s a mackó, mihelyt kilépett a bozót közül, megpillantott és felém lépdelt. Első dermedtségemben semmi sem jutott eszembe, önkénytelenül futni kezdék. Szerencsére széles szakadék szelte keresztül a tisztást, s egy, a vihar által valamikor kitépett fa keresztül volt dőlve az óriási mélység fölött. – Meg vagyok mentve! – kiálték fel. Hiszen csak a túlsó partra kellett átfutni, s alátaszítani a fát, a medve nem jöhet oda. Így is lett, a mackó utánam rohant, fogvicsorgatva bár, tehetetlenül kellett megállnia a parton. Én a recsegő faderekon lépkedve, már mentve hittem magamat, midőn borzadva látom, hogy a túlsó parton is egy medve vár. Képzeljék, uraim, a helyzetet!… – No, és mi történt aztán? – kérdék és lélegzetelfojtva hallgatták. – Istennek ajánlottam a lelkemet… – De hát a medvék mit csináltak? – Hát mit csináltak volna? Megfogtak és megettek.”

És még ilyen apróságok:
„Dicsvágyó, gonosz ember, akit gyűlöltek a polgárok, s mikor a tanácskozások folytak a városházán, hogy miként kellene fogadni a császárt, úgy, hogy meg legyen lepetve, a népnek is öröme legyen, és sok pénzbe se kerüljön, fölszólalt az egyik bátor magyar polgár: – Ezen plánumhoz képest, uraim, a legcélravezetőbb lenne, ha polgármester uram őkegyelmét fölakasztanák a váci-kapura, ahonnan őfelsége jönni fog; elérnénk mindent, mert őfelsége nagyon meg lenne lepetve, a nép roppant örülne neki, és nem is kerülne sok pénzbe.”

:-D

Szóval aki kalandra, humorra, magyar virtusra vágyik, ne habozzon, elő ezzel a történettel, nem fog csalódni! :-D

2 hozzászólás
!

Ocskay kivégzése

Ocskay László brigadéros árulása nem volt egyedi eset. A hadi helyzet romlásával és más okokból sokan átálltak a labancokhoz, tisztek is, közkatonák is. A tehetséges, de kalandor természetű Ocskay bűne az volt, hogy csapatát szándékosan a császáriak kelepcéjébe vezette. Noha a felkelők helyzete már 1707-ben sem volt rózsás, annak sokan tudatában voltak, hogy olyan egységen alapuló teljesítményt, amilyet a kuruc hatalom produkált, évszázadok óta nem sikerült összehozni magyar földön. Aki ezt képes volt olyan aljas módon, saját embereit feláldozva megtörni, mint ahogy Ocskay tette, az nem számíthatott kegyelemre.

Ennek a sokszínű, rendkívül összetett figurának az élete népszerűbb téma a magyar irodalomban, mint Rákóczié. Takács Tibor: Ezüstkard-ját, amely Ocskay és az őt elfogó Jávorka Ádám kuruc hadnagy történetét beszéli el, sajnos még senki sem értékelte.

Kettejük „párviadala” jelenik meg Dienes András: Farkasles című regényében is, @pwz értékelésével: https://moly.hu/ertekelesek/1568484

De a nagy klasszikust mégis csak Jókai Mór alkotta meg Szeretve mind a vérpadig című regényével. @Almost_Zed értékelése:


>!
Almost_Zed
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Örömmel jelenthetem: (újra)felfedeztem magamnak Jókait!
Valljuk be, vagyunk egy páran, akik ritkán vesznek kezükbe manapság száz évnél is régebben iródott könyveket. A téma, a nyelvezet túl régies, a ma emberének kissé idegen. Én magam is igy voltam ezzel. E könyvhöz a fenti előitéletekkel fogtam neki, ám kellemesen csalódtam.
A nyelvezet egyáltalán nem volt problémás, sőt! Rég nem hallott, valahonnan ismerős szavak, kifejezések bukkantak fel benne, de a legidegenebb hangzású sem kedvetlenitett el. Talán éppen azért, mert Jókai fantasztikusan tud mesélni. Szó szerint értem, mert alkalmanként köze sincs a valósághoz a történetvezetésnek, de nem is a pontos dokumentálás volt a célja, hanem egy izgalmas, fordulatos kalandregény megirása.

Különös sors jut a főszereplő Ocskay Lászlónak, aki rendkivüli vitézi tetteket követ el, csodálják nők, rettegi az ellen. Ilyen nagyszerűen adja vissza Jókai a főszereplő tetteit:
„(…) szikrázik az acél a kezében, a düh a szemében; halálhir minden csapása; pokolra átkozás minden kiáltása. S ő maga oly sérthetetlen: kard, dárda nem járja, fokos meg nem sérti, pisztoly, mordály hiába prüszköli feléje a tüzét; hiába ágaskodik felé a csatamén: bűvkör van körüle; acélvárban lakik, s az egész acélvár egy kardnak az éle…”
Ocskay jellemének tragédiája, hogy számtalanszor hűtlen nőhöz és hazához. Nem kis része van ebben a különös Ozmondának, aki grófnőként, apácaként és cigánylányként is feltűnik Ocskay mellett, hogy előbb a feleségétől, majd a hazájától is elcsábitsa.

Rengeteg csatajelenet, ismert személyek (Rákóczi, Bercsényi, Cinka Panna), az akkori kor romantikája, és drámai történések szinesitik a könyv cselekményét.
Popper Péter: Ők – én vagyok cimű könyvének köszönhetem, hogy elolvastam ezt a regényt. Jókai könyvéről szólva igy ir Popper:
„Szeretem ezt a régi világot, ahol a szavak értelme nagyjából még azonos a jelentésükkel. A becsületesség az karaktervonás, és nem csibészek jelmeze, a hazaszeretet valóban úr életen és halálon, és nem a politikai karrierépités frázisa, ahol a szerelem igazi szerelem – és nem dugás. Ahol az igazság és a hazugság valóban azt jelenti, hogy "ez van!”, „ez nincs!”, a családvédő otthon, az apa valóban családfő, és az Isten létezik ugyan, de nem avatkozik bele az emberek mindennapi életébe." Egyetértek vele.

Nem mai regény, régi a történet, kissé régies a nyelvezete, de engem talán éppen ezért tudott annyira kikapcsolni. Belefeledkeztem, olvastatta magát.
Csak ajánlani tudom: néha olvassatok Jókai Mórt is!

3 hozzászólás
!

II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Magyarország vezérlő fejedelme

Thököly mozgalma a lehető legrosszabbkor bontakozott ki, mert lassította az Európában formálódó törökellenes összefogás létrejöttét. Rákóczi akkor lépett fel, amikor a magyar föld legnagyobb részén már nem volt török, de világossá vált, hogy ez az örömteli tény nem járhat a Magyar Királyság helyreállításával, mert a magyar nemességet kihagyták a háború utáni rendezésből, és megcsonkították rendi jogait.

Noha Thököly és Rákóczi seregének tömegeit a magas adók miatt lázadó közemberek adták, mindkét felkelés kulcsszava a középkorra jellemző „rendiség” volt. Megmutatkozott az a mérhetetlen kár, amelyet a török másfél évszázados uralma okozott az ország fejlődésében: erős városi lobbi nélkül a nemesség volt a szabadságharc kizárólagos vezető ereje. A két kurucvezér elsősorban a kor rendi küzdelmeinek állt az élére, s ez fonódott össze a függetlenség kivívásának szándékával, mivel a rendi jogok a Habsburg-ház politikája következtében sérültek. Nem tudjuk, mi lett volna, ha a karlócai béke másként alakul, és a történelem nem is tűri az ilyen képzelgéseket. De azért némi fogalmunk lehet róla, ha megnézzük, hogyan ért véget a szabadságharc, és milyen következményekkel járt.

Mivel a franciák már 1704. (második höchstädti csata) óta minden fontosabb ütközetet elveszítettek, XIV. Lajos egyre kevésbé figyelt a magyar felkelőkre. Rákóczi próbálkozott a svédeknél, lengyeleknél, sőt I. Péter orosz cárnál is, de a magyar mozgalom a korábbinál is jobban elszigetelődött. A kezdetektől meglévő pénzügyi nehézségeken nem sikerült úrrá lenni, a sereg harcértéke pedig a helyenként sikeres akciók ellenére sem a tisztikar minőségében, sem fegyelemben, sem felszereltségét tekintve nem érte el az európai színvonalat. A szökésekkel és az egyre gyakoribb átállással a létszám is fogyott, miközben a labancok erőket csoportosíthattak át a spanyol háborúból. Ráadásul pestisjárvány ütötte fel a fejét a seregben, az vitte el „Vak” Bottyán János generálist is. A nemesek egyre inkább azt látták, hogy legfeljebb úgy kaphatnak vissza valamit a számukra legfontosabb rendi jogokból, ha valahogy kiegyeznek a Habsburgokkal, a parasztok pedig megértették, hogy a frissen kapott szabadság csak addig tart, amíg a háború. Utána minden visszatér az eredeti kerékvágásba.

A függetlenség kivívása lehetett volna az előfeltétele annak, hogy a megújult Magyar Királyság meginduljon a modernizáció útján. Csakhogy a kuruc országgyűlések anyaga nem mutat a modernizáció lehetőségét előrevetítő, valódi szándékot. A felkelés végső soron megmaradt a rendi küzdelmek szintjén, még ha ez egybeforrt is a függetlenség igényével.

A kurucok 1710-ben, Romhánynál aratták utolsó győzelmüket, de a felkelők állama így is visszaszorult a Felvidékre. Ekkor már XIV. Lajostól sem jött semmi támogatás. A következő évben a császár felhatalmazta a labanc Pálffy János grófot, hogy a magyarországi császári hadak főparancsnokaként tárgyalásokat kezdjen Rákóczival. Rákóczi Lengyelországba ment, hogy I. Péter cárral tárgyaljon, s ott értesült arról, hogy helyettese, Károlyi Sándor, akit a tárgyalások lassításával bízott meg, rövid egyeztetés után és a nemesek egyetértésével letette a fegyvert.

Károlyi lett a kuruc háború Görgey Artúrja, pedig nem volt ő áruló, ahogy a XIX. században Görgey sem. A harc folytatására nem volt kilátás, Rákóczi diplomáciai elképzelései pedig sorra ábrándnak bizonyultak.

A szabadságharcot lezáró szatmári békében (1711) a résztvevők amnesztiát kaptak, Rákóczi is megtarthatta volna birtokait, ha három héten belül hűségesküt tesz. Eltörölték a jobbágyok túlzó állami terheit, lényegében helyükre kerültek a rendi jogok, és helyreállt a nemesi alkotmány is, bár az ellenállás jogát, amiről önként mondott le a török kiűzése után, nem kapta vissza a magyar nemesség. Ezen kívül kimaradtak azok az elemek, amelyek gyengíthették volna a birodalom egységét (pl. a szabad királyválasztás és az önálló hadsereg). De ez „belefért” a nemeseknek, hiszen a lényeg megmaradt, erről szólt az „Eb ura fakó!”. Uralkodhattak birtokaikon, nem kellett adót fizetniük, és országgyűléseket is tarthattak. Végül is eredetileg ennyi volt a cél, s az országban nyugalom lett, ami – a II. József felvilágosult reformjai elleni hangos tiltakozást leszámítva – eltartott egészen 1848. márciusáig. Csak akkor nyúlt a magyarság azokhoz a zászlókhoz, amelyeket a majtényi síkon nem fektettek a győztes lába elé, hanem a földbe állítva hagytak ott, jelezve, hogy nem megadják magukat, csak abbahagyják a harcot, s emelt fővel, fegyvereiket megtartva vonulnak el.

A szabadságharc vezérét idézzük meg saját szavaival, @Sli jóvoltából:


>!
Sli SP

Tudom, hogy a hazaszeretet, amely természettől fogva mindenkiben megvan, gyanússá teszi a dicséretet, amellyel valaki saját országát és nemzetét illeti. Tudom, hogy amióta ez az ország elvesztette királyát a mohácsi gyászos ütközetben, s a nagyok különböző pártokra szakadtak és I. Ferdinándot választották királynak – azóta a magyar nemzetet minden idegen nemzet történelmében befeketítik, rebellisnek, lázadónak, zavargónak nevezik, és minden, amit védelmére mondhatnék, gyanúsnak tetszhetik. De mert ezeket az Emlékiratok-at az Örök Igazságnak ajánlottam, nem kell törődnöm az emberi szellem ítéletével, hanem saját lelkiismeretem indulatát kell követnem. Még a rágalmazó jelzők is, amelyekkel a magyar nemzetet illetik, még azok is vitézségére és nagylelkűségére vallanak, és arra, hogy nem tudja elviselni a szolgaságot. S minthogy annyiszor akadtak királyai között olyan pásztorok, akik juhaiknak gyapjával idegeneket akartak felöltöztetni, és zsírjukkal idegeneket akartak hizlalni – mindig a királyok szegték meg először a törvényt, ők kényszerítették a magyarokat törvényeik megvédésére.

95-96. oldal, Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig - 1704 (Szépirodalmi, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
!

Mikes Kelemen

Rákóczi nem fogadta el sem a felkínált kegyelmet, sem a békét. Előbb Lengyelországba ment, majd Angliába és Franciaországba. Arra kérte XIV. Lajost, hogy a spanyol háborút lezáró békekötéskor emlékezzenek majd meg Magyarországról és Erdélyről, de az 1713-ban megkötött utrechti békében nem említik egyiket sem. A vezérlő fejedelem végül török földön kötött ki, ahová Bercsényi és mások is követték. A szultán éppen hadakozott az osztrákokkal, és felkérte Rákóczit, hogy kuruc seregekkel támogassa küzdelmét. Ebből végül nem lett semmi, viszont az 1718-as pozsareváci békében a törökök megtagadták az emigránsok kiadatását. A császári követ még két éven át követelte a Portától a kurucokat, végül csak annyit ért el, hogy azok a szultán kérésére elhagyták a fővárost, és egy csendesebb helyen telepedtek le. Így került Rákóczi Rodostóba (Tekirdağ), ahol 1735. áprilisában bekövetkezett haláláig élt. Az emigrációbeli életről Mikes Kelemen irodalmi értékű fiktív levelei számolnak be.

Én pedig @Farkas_Szonja értékelésével búcsúzom. További jó olvasást kívánok mindenkinek.


>!
Farkas_Szonja 
Mikes Kelemen: Törökországi levelek

Pólatéti édes Kelemen! Tizenkét éves lehettem, amikor először találkoztam a kéd nevével és nénjének címzett leveleivel. Akkor úgy képzeltem, hogy a szülőföld elhagyásánál, az örök bujdosásnál kevés rosszabb történhet egy atyánkfiával. Az érettségire készülve ez az érzés csak erősödött bennem, felnőttként pedig állíthatom, hogy csak kevesen tudták volna a hazából való állandó kirekesztettséget olyan sztoikus nyugalommal és vallásos hittel elviselni, mint kéd.
A Leveleket most olvastam először a maguk teljességében, de biztos vagyok benne, hogy még sokszor fellapozom esténként. Nem tudom eldönteni, hogy melyik hangvételű írása tetszik jobban, a panaszolgatós, a magamagát vigasztaló, a tréfálkozós, a sokszor gúnyos, az anekdótázó, vagy épp a sors csapásaiba szelíden beledőrődős…
Számot adni nem tudok arról, hányszor nevettem fel hangosan olvasás közben, vagy hányszor ámultam el kéd leleményességén, az ízes régi szavakkal fűszerezett mondandóján, a csavaros székely észjárásán. Értem én, a székely a száműzetésben is székely, édes szülőföldje nyelvét, beszédmódját sem a német, de még a török császár sem veheti el tőle. Örömmel fedeztem fel olyan játékos szófordulatokat, amiket a mai napig használunk a mi tündérországunkban.
Mit tehet egy székely bujdosó, hogy nyomorúságát enyhítse? Ironizál és önironizál, sanyarúan és mégis kacagtatóan. A házamban se szék, se asztal nem alkalmatlankodik. (…) Micsoda szép állapot, mikor el lehet lenni annyi sok házieszköz nélkül.
…úgy búsulok, hogy majd meghalok örömömben.
A nagy vigasságban csak suhajtunk, olyan jó kedvünk van, hogy majd meghalunk búnkban.
Közben pedig rendületlenül hisz Istenben: … aki a keresztet adja, a vigasztalást is attól kell várni. Aki a hideget adja, a' mentét is ád melléje; aki bennünket idehozott, gondunkot is viseli.
Csak azt bánom, hogy több levelét nem vehetjük, a Kőszeghy Zsuzsit pedig szánom kicsinyességéért. Szívem szerint kérném kédet, büntessen meg egy hosszabb levéllel, és az egészségre igen vigyázzunk.

!

Függetlenül attól, hogy a Rákóczi-szabadságharc milyen lehetőségeket használt ki és szalasztott el, a vezérlő fejedelem emberi nagysága tagadhatatlan. A szabadságharc győzelme esetén sem kívánt magyar király lenni, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelmet szerette volna felkérni uralkodónak. Magának csak annyit akart, hogy a külföld legimitálja erdélyi fejedelemnek történt megválasztását. Fellépése idején kétszer is felajánlották neki a lengyel koronát, amit nem fogadott el, a bukást követően pedig nem volt hajlandó behódolni a császárnak, inkább az önkéntes száműzetést választotta. Hasonlóan következetesek voltak azok a társai, akik követték őt a száműzetésbe, miközben a kuruc nemesség többsége sebesen alkalmazkodott a szatmári béke által meghatározott új rendhez.

Annyit mindenképpen meg kell még jegyezni, hogy a Rákóczi-szabadságharc volt az utolsó olyan megmozdulás, amelyben az ország területén élő nemzetiségek a magyarokkal vállvetve harcoltak, a tótoktól a románokig együtt véreztek a többségi etnikummal. A szatmári békét követő időkben fejlesztette tökélyre a császári ház azt az „oszd meg és uralkodj” politikát, amellyel hatékonyan állította szembe a nemzetiségeket a magyarokkal, azzal sem törődve, hogy így saját birodalmát is gyengíti. A viszony elmérgesedésében persze a magyar uralkodóosztálynak is jutott szerep, de a Habsburgok aknamunkája teremtette meg azt az alaphelyzetet, amelyet aztán a magyar elit nem volt képes megfelelően kezelni.

FELHASZNÁLT IRODALOM
Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc, az államférfi és az író
http://www.irodalmilap.net/…
http://mult-kor.hu/20040930_ii_rakoczi_ferenc
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1676_marcius_27_bo…
http://tortenelemklub.com/node/63
http://tortenelemcikkek.hu/node/116
http://mult-kor.hu/20140811_miert_volt_megalazo_a_vasvari_beke
http://tortenelemcikkek.hu/node/205
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_hatalmi_egyensul…
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1704_augusztus_13_…

A ROVAT KORÁBBI SZÁMAI
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-italiai-reneszansz
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-kriminalis-tortenelem
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-szamurajok-es-sogunok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-mar-az-okorban-is
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-hollos-matyas
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-gyarmatvilag
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-ismeretlen-vandorai
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-eloitelettol-a-tomeggyilkossagig
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-iii
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-ii
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-i
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-torok-vilag
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-csaladregenyek
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-az-erem-masik-oldala
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-polgarhaboruja
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-a-gyarmatoktol-a-fuggetlenseg-kivivasaig
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-napoleon-es-a-tobbiek
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tortenelem-elott
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-a-pestis-idejen
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-passuth-laszlo
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-ii
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-i
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-claudius-es-nero
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tatarjaras
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-okori-egyiptom
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-keresztes-hadjaratok
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rubiconon-innen-rubiconon-tul

A ROVATHOZ KAPCSOLÓDÓ KIHÍVÁS »»


>!
ursus MP

MOLYrágta történelem – Trihistóriás Tusa közepes

Szerintem ez a kihívás könnyűközepesnehéz

Elkezdődött2017. február 18., 12:12
Jelentkezési idő2018. március 1., 23:59
Véget ér2018. március 31., 23:59

A MERÍTÉS „MOLYrágta történelem” rovata ezennel meghirdeti a

TRIHISTÓRIÁS TUSÁT!!!

A TRIHISTÓRIÁS TUSÁN mindenki nyer, aki:

1. a kihívás ideje alatt elolvas és legalább néhány mondatban értékel HÁROM olyan történelmi tárgyú könyvet, amelyik 2014. szeptembere, tehát a „MOLYrágta történelem” indulása óta szerepelt, vagy a jelentkezések lezárásáig még szerepelni fog a rovatban,
2. és a könyveket a rovat HÁROM KÜLÖNBÖZŐ számából választja ki.

A kihívás ideje alatt a rovatba beválogatott értékelések csak abban az esetben számítanak teljesítésnek, ha az illető moly már az értékelés közzététele előtt jelentkezett a kihívásra.

A győztesek jutalma, természetesen a három könyv biztosította élmény mellett, a

TRIHISTÓRIÁS KUPA,

amely úgynevezett plecsni formájában lesz birtokolható, amint egy a kiírás alatti hozzászólásban HÁROM OLVASÁSI és HÁROM ÉRTÉKELÉSI linkkel bizonyságot nyer a versenyfeltételek teljesítése.

TUSÁRA FEL!!! :)

– TELJESÍTÉSEK –

ursus 1/3

7 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!