MOLYrágta történelem – Amerika - az érem másik oldala

Rovatgazda
!

A „Manifest Destiny” allegorikus ábrázolása – Az „Amerika az amerikaiaké” elv ugyan csak a XIX. században született, de valószínű, hogy a legtöbben ezt már a kezdeteknél is így gondolták.

Talán emlékeztek még, hogy a rovat kettővel ezelőtti számában említést tettünk az amerikai Hálaadás ünnep kialakulásáról. 1621-ben a Mayflower hajó puritán utasai Istennek és a wampanoag indiánoknak fejezték ki hálájukat a fehérekkel barátságos indián törzs segítségével megtermelt élelemért, ami nélkül éhen haltak volna az új telepesek. A Hálaadás a mai amerikaiak számára hasonló jellegű és ugyanolyan fontos ünnep, mint a karácsony. Ám az valószínűleg nem kerül szóba a forrón illatozó sültpulyka felszeletelése közben, hogy az első ünnep után néhány esztendővel a fehér telepesek lemészárolták a wampanoag indiánok többségét, maradékaikat pedig elűzték földjükről.

Ez a kétarcúság ugyanúgy hozzátartozik az USA történelméhez, mint a szédületes ütemű fejlődés, ami a világ vezető hatalmává tette az Államokat. A rovat e havi számában az érem másik oldalát nézzük meg, amelyen kitörölhetetlenül látszanak a kapzsiság, a politikai kalandorság, a szenvtelen kegyetlenség, a hitszegés és a mindent behálózó korrupció sötét foltjai.

A ”indián kérdés” végigkíséri Amerika történelmét, nem ért véget az 1890. december 29-én, három nappal karácsony után történt utolsó mészárlással a Sebesült Térd pataknál (Wounded Knee creek). Az elmúlt évtizedek kormányzatai persze sok mindent elkövettek annak érdekében, hogy valahogy jóvátegyék a jóvátehetetlent, de ezt a problémát a mai napig sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja az amerikai közvélemény és a politika. Főleg pedig nem tudja meg nem történtté tenni.

Kívülállóként nehéz eldönteni, hogy a 13 gyarmat, majd később a már független Egyesült Államok indián-politikájában hol végződött a „történelmi szükségszerűség” és hol kezdődött a rasszizmuson alapuló, öncélú kegyetlenkedés. A tények fényében azonban nem tagadható, hogy – néhány pozitív példát leszámítva – ennek a politikának a története a megszegett szerződések története, és ezért nem az indiánokat terheli a felelősség.

Miloslav Stinglnek eddig kilenc könyve jelent meg magyarul, köztük több indián témájú. Indiánok hadiösvényen című művében a kezdetektől mutatja be az őslakók fehérek elleni háborúinak történetét. A cseh születésű etnográfus mintegy 15 esztendőt töltött külföldön különféle történelmi és néprajzi kutatásaival, amelyeket a polinéz népek, az eszkimók, az ausztrál bennszülöttek és Új-Guinea pápuái között folytatott. Amerikai útjain a maják, a mexikói és az észak-amerikai indiánok történetét kutatta és dolgozta fel. Hosszabb ideig tanított külföldi egyetemeken, a szóban forgó könyvet például Washingtonban írta. 17 nyelven beszél, többek között az egyik pápua nyelven is. @pwz értékelése kiemeli a könyv részletességét:


>!
pwz ISP
Miloslav Stingl: Indiánok hadiösvényen

Miloslav Stingl: Indiánok hadiösvényen Harminc történet a leghíresebb indián harcosokról és a legjelentősebb indián háborúkról

Először is, egy kicsit gatyába ráztam az adatlapot. Így mégis csak könnyebb választani, amikor ennek az „indiános könyvnek” az olvasására adja valaki a fejét! :)
Elég a Tartalomjegyzék-et megnézni, hogy a témában járatosak is rájöjjenek: ez egy kronológiailag elég jól összeszedett, csak a nagyobb indián-fehér háborúk leírását tartalmazó mű. Akit egy-egy időszak komolyabban érdekel, ezek alapján tovább tud lépni. Viszont összefoglalóként igen csak jó írás.
Így, folyamatában látva az indián-fehér háborúkat eszembe jutott pl., hogy J.F. Cooper miért írt a Bőrharisnya-sorozatban éppen a mohikánokról pozitív megközelítésben. Aztán az is eszébe jut az embernek, hogy „jé, de hiszen ezekről az indiánokról (pl. szeminólok), indián vezérekről (pl. Tecumseh), mi, itt Magyarországon érdekes módon az NDK-jugoszláv indiános filmekben hallottunk először!!!! Az infó nem az adott országból, vagyis az Egyesült Államokból, vagy Kanadából jött!!!!” Egy kis logikával arra is rájöhetünk, hogy miért! :D
Jó könyv! A témát figyelemmel kísérők kézikönyvként tekinthetnek rá – már csak terjedelme miatt is. Aztán meg olvassátok az indiános könyveket! :)

>!
Madách, Bratislava, 1973
188 oldal · keménytáblás · Fordította: Bártfai László
!

Az USA és Kanada indián népei egykori elhelyezkedésük szerint. Nagyobb méretben megtekinthető itt: http://colorusblind.com/images/Native_American_map1.jpg

Dee Brown újságíró, történész, könyvtáros és szépíró tíz történettudományi munkával, hat regénnyel és négy egyéb könyvvel (köztük egy indián meséket tartalmazó kiadvánnyal) járult hozzá az amerikai és az egyetemes kultúrához. Legismertebb műve az először 1970-ben megjelent Bury my heart at Wounded Knee (e havi AJÁNLOTT KÖNYV-ünk), amely magyarul két különböző címmel is kiadásra került: A Vadnyugat története indián szemmel és Wounded Knee-nél temessétek el a szívem. Brown művei a történeti szakirodalom ismerete mellett saját kutatásokon alapulnak, stílusa pedig a tudományos ismeretterjesztés magasiskolája.

A Bury my heart óriási hatással volt az amerikai közvéleményre, felrázta Amerikát és önvizsgálatra késztette, amit kevés könyv és szerző mondhat el magáról. Csak az USA-ban eddig ötmillió példányban vették meg a könyvet, ami a bestseller listák éllovasainak számító lektűr-írók számára is feladja a leckét. Ez a kitűnő stílusban, remekbe szabott arányokkal megírt tanulmány az 1860 és 90 közötti harminc esztendő indián háborúinak történetét öleli fel. Azt az egyszerre dicsőséges és tragikus időszakot, amikor a dél-, közép- és észak-nyugat kisebb-nagyobb indián népei: a navahók, a komancsok, a csejennek, a sziúk, a nez percék, az apacsok és a modokok megkísérelték a lehetetlent, és szembeszálltak a földjeiket elözönlő fehérekkel.

Legendákat teremtő kor volt ez, amelyből számos, a tanácskozásokon elhangzott indián szónoklat szövege is fennmaradt, de a fehérek részéről mindössze egyetlen cinikus mondat, amit Sheridan tábornok (a polgárháború hőse) vetett oda egy Toszaui nevezetű komancs főnöknek, amikor az népe maradékával megadta magát és azt találta mondani, hogy „Toszaui jó indián”. Sheridan a később szállóigévé lett mondattal válaszolt: „Csak a halott indián jó indián.”

A könyvről @Kuszma írt érzelmektől sem mentes értékelést:


>!
Kuszma P
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Ez a könyv biztosan ott van minden idők legolvasottabb történelmi művei* között, ami egyrészt annak tudható be, hogy pont a polgárjogi mozgalmak felpörgése idején dobódott piacra, másrészt pedig azért, mert elképesztően szívszorító olvasmány. Közelkép egy olyan civilizáció megsemmisüléséről, aki a lehető legszorosabb ökológiai kapcsolatban állt az őt körülvevő Természettel. És közelkép egy végletekig expanzív civilizációról (mondjuk ki: ezek vagyunk mi), amint eltapos egy nála esendőbb, sérülékenyebb közösséget – és ha e történetet metaforaként értelmezzük, eltapossa vele együtt a Boldog Árkádiát, az utolsó édenkertet, ahol az ember még nem átalakítja környezetét, hanem harmonikus kölcsönhatásban él vele. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy esetleg lehetett volna másképp is, de azt hiszem, ez lényegtelen. A lényeg, hogy ez a könyv a fehér ember fejére olvassa annak bűneit, és a fehér ember nem tehet mást, mint bólogat, és tanul belőle, ha tud.

Ami azonban a legszürreálisabb: hogy egy olyan nép pusztítja el az észak-amerikai indián kultúrát, aki mindeközben Szabadság-szobrot állít, testvérháborúba bonyolódik a rabszolgaság eltörléséért és polgárjogot ad minden Amerikában születettnek (no persze: kivéve az indiánoknak…). Nem gonoszság, és talán nem is kétszínűség ez, csak szörnyű zűrzavar. És annak a lehetőségnek az elvetése, hogy embernek tekintsünk másokat és tanuljunk tőlük, ha nem fűződik hozzá közvetlen érdekünk, vagy nem állunk kényszer alatt. Ezt a leckét kell még valahogy megtanulni.

(És az is milyen elképesztő már, hogy az amerikai katonák manapság „Geronimo!” kiáltással ugrálnak ki ejtőernyővel a hátukon a repülőgépből… mintha a magyar harckocsizók „Szvatopluk!” üvöltéssel indulnának rohamra. Az USA nemzet héroszai között ma ott vannak az indián hősök: Szilaj Ló, Ülő Bika, Geronimo meg a többiek. Akikkel 150 éve még háborúztak, akiket 150 éve még gyűlöltek.)

* Ha már történelmi mű: a könyv első kiadása (a kiadó döntése? a fordítóé**? nem tudom…) A vadnyugat története indián szemmel címmel jelent meg, azonban legújabban már az eredetivel (Wounded Knee-nél temessétek el a szívem) került a polcokra. Bár ez utóbbi talán líraibb húrokat penget, de szerintem az első verzió jobban jelzi, hogy szubjektív történelmet fogunk olvasni. Ami egyébként ebben az esetben nem baj (meglehetősen alulreprezentált az indián nézőpont az amerikai szakirodalomban), de jó, ha figyelmeztetődik rá az olvasó.
** Tandori Dezső! Tandori Dezső!

27 hozzászólás
!

A Little Bighorn mellett vívott csata vége – Rugdosó Medve, dakota művész festette 1896. körül.

Az észak-amerikai indiánok legnagyobb hadi sikerüket 1876. június 26-án érték el, amikor a hunkpapa-sziúk törzséből származó Ülő Bika vezette egyesült törzsek az utolsó emberig megsemmisítették a központi táborukra támadó George Armstrong Custer tábornok 7. Lovasezredét. Jellemző volt a korabeli sajtótermékekre, hogy minden olyan ütközetet, amelyben a kék kabátos katonák győztek, „csatának” neveztek, amelyben az indiánok, azt „mészárlásnak”.

Custer veresége rettenetesen feldühítette a keleti partiakat, és újabb tömegeket hangolt az indiánok ellen. A Sebesült Térd pataknál történt 1890-es, tényleges mészárlás során a katonák még mindig Custerért álltak bosszút Nagy Láb minnekonzsu-sziú törzsfőnök félig éhen halt és megfagyott, fegyvertelen népén.

A Little Bighorn melletti csatáról Dee Brown is írt a Bury My Heartban, de önálló monográfia is született az ütközetről: Will Henry: Custer tábornok utolsó csatája

Ezen a helyen @vargarockzsolt karcával idézzük fel a korabeli eseményeket:


>!
vargarockzsolt P

Csak azok az indián törzsek voltak képesek évszázadokon át ellenállni az európai hódításnak, amelyek a lovak és lőfegyverek használatának elsajátításával csökkenteni tudták katonai hátrányukat. Az átlagos fehér amerikai szemei előtt az „indián" szó hallatán egy lovas indián tűnik fel a prérin, kezében puskával – mint azok a sziú harcosok, akik 1876-ban, a híres Little Big Horn-i csatában megsemmisítették a George Cluster tábornok által vezetett amerikai hadsereget. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy a lovak és a puskák az amerikai őslakosság számára eredetileg ismeretlenek voltak, ezek az európaiakkal érkeztek Amerikába, és használatuk lassanként átalakította az indián közösségeket. A lovaknak és puskáknak köszönhetően az Észak-Amerika síkságain élő indiánok, a dél-chilei Arauka indiánok, és az argentin pampákon élő indiánok bármely más észak-amerikai indián törzsnél hosszabb ideig álltak ellen a beáramló fehéreknek, és erejüket csak a fehér kormányok átfogó katonai hadműveletei tudták megtörni az 1870-es és 1880-as években.

Kapcsolódó könyvek: Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák

Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
1 hozzászólás
!

Cody „ezredes” nagy vadnyugati showjának egyik plakátja

Nem lenne szerencsés „elindiánosítani” a rovatot, de két témáról szólni kell, mielőtt tovább megyünk. Az egyik a csekély számú, hitelesnek tekinthető, indián tárgyú regény. Talán nem mindenki tudja, hogy a műfaj egyik nagy hatású népszerűsítője egy bizonyos William Frederick Cody volt, aki a XIX. század második felében Buffalo Bill néven vonult be az Egyesült Államok had- és cirkusztörténetébe.

Cody tehetséges ember volt. Harcolt a polgárháborúban (bár ezredesi rangját valószínűleg ő adományozta magának), a civil életben pedig eredményes nyomkereső, bölényvadász és „indiánölő” hírében állt. Sorsa akkor fordult nagyot, amikor találkozott Ned Buntline ponyvaregény íróval, akivel közösen nekifogtak egy kalandregény-sorozatnak, amely Cody kiszínezett kalandjait mesélte el, majd néhány kalandot színpadon is bemutattak A Nyugat nyomkeresői címmel. A darabot lehúzta a kritika és imádta a közönség, ez utóbbi tény pedig új lendületet adott az immár Buffalo Billként emlegetett sztár kreativitásának.

Miközben sorra vette a keleti államok nagyobb városait a színdarabbal, hősünk újabb nagy dobásra készült. 1883-ban mutatta be először szabadtéri körülmények között „Buffalo Bill vadnyugati showja” című produkcióját, az 1200 szereplőt, köztük számos indiánt felvonultató, medvéket, szarvasokat, bölényeket és szarvasmarhákat is szerepeltető showt, amelynek csökkentett létszámú változatával később bejárta egész Amerikát, és Európába, még a dualizmus-kori Magyarországra is eljutott. A showban a színészek, cowboyok és artisták mellett a Vadnyugat olyan nevezetes alakjai is felléptek egy ideig, mint Texas Jack és a Deadwood című tévésorozatba is beleírt Calamity Jane, sőt, a híres dakota javasember és főnök, Ülő Bika is a társulattal tartott néhány évig.

A Ned Buntline-nal közösen írt ponyvák és a cirkuszi előadások felvonultatták a műfaj összes későbbi zsánerelemét, amelyek vadnyugati regények tömkelegének biztosítottak témát, a film megjelenésével pedig a western-mozi kötelező kellékei lettek. Tegyük hozzá gyorsan: ezek az írások és filmek általában nem járultak hozzá ahhoz, hogy a közvéleményben reális kép alakuljon ki akár az indiánokról, akár a vadnak nevezett nyugatról.

De ne csak skalpoló, postakocsikat üldöző, városokat felgyújtó indiánokkal találkozzunk! A legtöbb molyos olvasó, aki olvasta Anna Jürgen: Az irokézek fia című könyvét, megdöbbenésének ad hangot, amiért a Cooper-féle vad „mingók” helyett egészen más képpel találkozik ennek a híres-hírhedt népnek a falvaiban. @Habók értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/1740638

A legtöbben valószínűleg Cevin Costner filmjéből ismerik „Farkasokkal Táncoló” történetét. A film Michael Blake regényének első részéből készült, de magyarul a második résszel együtt olvasható az Európa Könyvkiadó 2002-ben megjelent kiadványában. A film beharangozó szlogenje annak idején ez volt: „Ez a film az indiánoknak is tetszik” – ugyanez elmondható Blake két regényéről is. http://moly.hu/ertekelesek/1969530

Ezen a helyen a legendás magyar dalszerző és énekes, Cseh Tamás regényét, a Hadiösvényt emeljük ki. Cseh Tamás évtizedekig volt egyik vezéralakja a felnőttekből verbuválódott Bakonyi Indiánok csapatának. Mozgalmuk nem csak játék volt, behatóan tanulmányozták a síksági indiánok néprajzát, művészetét, hitvilágát és történetét, és azokban a hetekben, amikor bevették magukat a Bakony sűrű rengetegébe, igyekeztek úgy élni, mint hőseik. @gjudit8 a következőket tartotta fontosnak idézni a könyvből:


>!
gjudit8

Amikor a fehér ember először jött át a Vad Vizeken, nagyon kicsi ember volt. Nagyon kicsi. A lábai elgémberedtek a nagy csónakban való hosszú üléstől, és csak egy olyan kis földért könyörgött, amin tüzet gyújthat magának. De amikor a fehér ember megmelegedett az indiánok tüzénél, és jobban érezte magát, a fehér ember hatalmassá változott. Egy lépéssel átérte a hegyeket, lábnyoma elborította a síkságot és a völgyeket. Keze megragadta a keleti és a nyugati tengert, és így szólt hozzájuk: – Menjetek egy kicsit távolabb, nehogy eltapossalak benneteket!

262-263. oldal

!

Főnökök és elnökök – balról: Heinmot Tujalaket, nez percé, Ülő Bika, hunkpapa-sziú, Geronimo, apacs, és Vörös Felhő, oglala-sziú főnök, háttérben a hatalmas elnökportrékkal elcsúfított Rushmore heggyel

Különösen értékesek és érdekesek a született indiánok visszaemlékezései alapján íródott könyvek, amelyek szívszorító őszinteséggel és hitelesen tájékoztatnak a tradicionális indián életmódról és gondolkodásról.

Ilyen könyv a Hosszú Lándzsa: Hosszú Lándzsa a szakembernek számító Baktay Ervin fordításával, a John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán, amelyről @diosmonty írt értékelést: http://moly.hu/ertekelesek/1578786, és a Frank B. Linderman: Csinos Pajzs, amelyről én írtam néhány sort: http://moly.hu/ertekelesek/789967

A néhány, hitelesnek tekinthető regény mellett egyre bővül az indián néprajzzal, hitvilággal foglalkozó, általában illusztrált kiadványok száma, és mind gazdagabb a magyar nyelven hozzáférhető indián mesekincs is. A következő polc jelentős mennyiségű kínálattal szolgál az érdeklődőknek: http://moly.hu/polcok/indian

Külön meg kell említeni az eddigi legteljesebb néprajzi-történeti művet, ami Richard Collins (szerk.): Indiánok és ősi kultúrák Észak-Amerikában címmel jelent meg a Helikon gondozásában 1993-ban. A gyönyörűen illusztrált kiadvány ma már nyilván nehezen hozzáférhető, de akit érdekel a téma, nem hagyhatja ki. @Lali értékelése:


>!
Lali P
Richard Collins (szerk.): Indiánok és ősi kultúrák Észak-Amerikában

Azt nem mondhatom, hogy olvastam, hiszen ez egy album, tulajdonképpen tetszés szerint lapozható, olvasható, nézegethető. Sokat forgattam már, most megint előkerült.
Nagyon szép könyv, minden vonatkozásban. És pontos, igaz.
Igazat mondhat a fülszöveg is, hogy előtte valóban nem volt ilyen jellegű indiános könyv elérhető itthon – legalábbis én sem tudok róla. Szerintem azóta sem jelent meg ettől szebb, jobb, tárgyszerűbb és részletesebb könyv Magyarországon az indiánokról.
Olyan könyv, amire büszke a tulajdonosa; aminek – még ha mi vettük is – ajándéknak érezzük az itt létét.
Így hát akit érdekelnek az igazi indiánok, annak ezt vegyétek karácsonyra ajándékba! :-)
Ez biztos.

!

Merriwether Lewis, William Clark és az általuk megtett út (1803-1806)

A fiatal Egyesült Államok terjeszkedése az észak-amerikai földrészen Lewis és Clark legendás expedíciójával kezdődött. Amikor a két, katonatisztből lett felfedező átkelt az Appalache hegységen, feltárult előttük az addig szinte teljesen ismeretlen Nyugat hatalmas területe.

Az utazás ötlete az USA harmadik elnökétől, Thomas Jeffersontól származott. Az ő álma volt a fiatal szövetségi állam határainak kiterjesztése egészen a Csendes-óceánig. Az 1803-as párizsi békében, amelyben Anglia is elismerte az Amerikai Egyesült Államokat, a Mississipi folyó és az Atlanti-óceán közötti sáv szerepelt, itt terült el a függetlenséget kivívó 13 gyarmat. A nyugati területek spanyol és francia érdekeltséghez tartoztak. Jefferson úgy látta, hogy a franciákkal lehetséges a megegyezés, és az általa kezdeményezett tárgyalásokat valóban siker koronázta. Az 1803. áprilisában megkötött egyezményben (Louisiana vétel) Napóleon 2,14 millió négyzetkilométer (Magyarország: 93 030 négyzetkilométer) területet adott el az USA-nak. A császár a kapott pénzből új flottát építtetett, amit aztán Nelson admirális megvert Trafalgarnál, Amerika pedig gyakorlatilag hozzájutott az egész Nyugathoz.

Az ifjú ország lakóinak száma ekkor körülbelül 5,5 millió volt (20% néger rabszolga!), a nyugati területeken pedig hozzávetőlegesen 500-600 ezer indián élt. Létszámukat akkorra már megtizedelték a keleti partról beszivárgó fehérember-betegségek és az egymás közti harcok.

Jefferson elsősorban térképeket és tudományos megfigyeléseket várt Lewistól és Clarktól, emellett pedig feladatuk volt minél több indián néppel kapcsolatot teremteni és békés viszonyt kialakítani. Az elnök nem akarta lesöpörni a föld színéről az indián népeket, a békét a „vadak” civilizálásával szerette volna megteremteni.

Lewis és Clark három évig tartó útjuk végén épségben tértek vissza, és beszámolójuk alapján lehetségesnek látszott a békés terjeszkedés. Azonban Jefferson nem számított arra, mennyire gyors ütemben özönlik majd el a nyugatra tartó telepesek a földrész ismeretlen tájait. A változás olyan sebességgel érte az ottani indiánokat, hogy még a fehérek életviteléhez való alkalmazkodásra leginkább fogékony törzsek sem lehettek képesek ennyi idő alatt megváltoztatni életformájukat.

A nyugati telepesek életéről írt talán legnépszerűbb regénysorozatot ma már inkább az ifjúság olvassa, rengeteg molyos olvasó emlékszik jó szívvel ezekre a könyvekre ifjabb kori olvasmányélményei alapján. Laura Ingalls Wilder regényciklusa saját gyermekkori élményei felidézésével, némileg idealizálva mutatja be a telepesek világát. A könyvekből nagy sikerű tévésorozat készült. @Chöpp értékelése:


>!
Chöpp 
Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a nagy erdőben

Csodálatos olvasmány! Kislányommal együtt megegyeztünk benne, hogy így lenne jó élni. Még el sem olvastuk – volt hátra egy-két fejezet –, amikor Juditka felvetette, hogy mennyire jó Laurának és Marynek, és mennyire irigylésre méltó az ő békés, boldog életük abban a kicsi házban a nagy erdőben. Alig van valamijük, amiket egy mai gyerek elsőként sorol fel büszke tulajdonosként, mégis sokkalta inkább nevezhető életnek az a békés természetközeli, és sokszorta közelebb van a valódi boldogság állapotához, mint a mi városi, huszonegyedik századi életünk.
Nem is akarom tovább ragozni. Árad a regényből a szeretet, az élet öröme és a családi összetartozás csodája.Ha csak elkezded olvasni, már lelassul körülötted a rohanó idő.

6 hozzászólás
!

„Go West, young man!” – Menj nyugatra, fiatalember! – Pionírok szekérkaravánja a prérin

Wildernél kevésbé idilli képet fest a telepes életről a magyar Bogáti Péter levélregénye a Kedves Pólim. Valós személyek, egy 1848-as, Amerikába emigrált családban élő két leánygyermek itthon maradt testvérüknek írt levelei és naplótöredékei alapján bontakozik ki előttünk a korabeli Nyugat valósága. @pwz értékelése:


>!
pwz ISP
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Ez bizony a kőkemény amerikai vadnyugati valóság egy ’48-as emigráns magyar család levelezése és naplótöredékek által bemutatva 1849. október 7. és 1870. december 15. között, az „amerikás magyarok” nagy kutatója, Bogáti Péter szakavatott magyarázataival megtámogatva.
Aki egy kicsit is elmélyedt a témában – mondjuk ajánlom áttekintő műnek az Amerikai magyar történetek c. könyvet, vagy Bogáti más, éppen Új-Buda-ról szóló összeállítását – az bizony belátja: ez a levélregény, így összegyűjtve korszakos mű. Alkotói pedig az Újházi család – többségében – nőtagjai közül kerülnek ki. Van olyan jó, mint egy regény.
Itthon a rádió 1996-ban 16 részes sorozatot készített a műből – az elejét, az első részt be is tettem a linkek közé!
Aztán ha kutakodik egy kicsit az ember, akkor a Texas történelmével foglalkozó hivatalos, állami honlapon is meglehetősen nagy terjedelemben találunk információt Újházi Lászlóval, mint Texas Állam kiemelkedő személyiségével kapcsolatosan – lásd: ismételten csak a linkek.
Szóval, ha érdekel a 48-49-es szabadságharc, mi történt Komáromban és utána, milyen volt egy emigráns család helyzete, milyen volt az amerikai bevándorlók élete, hogyan indultak a pionírok nyugatra, hogyan szereztek földet, hogyan gazdálkodtak, miként tartották fent a kapcsolatot otthon maradt szeretteikkel, milyen családi drámák történtek, nos, akkor ezt a könyvet kell a kezedbe venned! Jó olvasást! :)

Szokásomhoz híven egy kicsit „felöltöztettem és felturbóztam” a könyv adatlapját! Idézetek, linkek (oldalt) és ajánlott könyvek (lent) között érdemes még nézelődni! :)

Bogáti Péter emlékolvasás – 5. rész

>!
Móra, Budapest, 1979
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631114708 · Illusztrálta: Varga Imre
9 hozzászólás
!

Dustin Hoffman a Kis Nagy Ember című filmben – éppen indiánként

Három összefoglaló munkára hívnám fel a figyelmet a Vadnyugat történetével kapcsolatban. Mindenekelőtt Hahner Péter történész, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető tanára munkájára: A vadnyugat – 20 hős, 20 talány. @Profundus_Librum értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/1174161

Meg kell említeni a feljebb bemutatott indiános album testvérkiadványát is: William C. Davis: A Vadnyugat hőskora 1800 – 1899. A másik könyvhöz hasonlóan igényes kivitelben tárgyalja az amerikai Nyugat XIX. századi történelmét, látványos illusztrációkkal és felbecsülhetetlen értékű fotóanyaggal kiegészítve. Gyerek kezébe ne nagyon adjuk :) – @Lunemorte értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/1322409

A tudományos könyvektől eltérő módon, de Thomas Berger zseniális regénye, a Kis Nagy Ember is valódi szintézise a Nyugat ellentmondásokkal terhelt korszakának. Hiteles korkép, amely valóban minden oldalról bemutatja a fehérek és az indiánok tragikus találkozását. Az életére aggastyánként visszaemlékező főhőst egyik oldalról a másikra sodorja a sors, belülről ismeri mindkét világot, amelyek nem élhetnek egymás mellett, és a gyengébbnek el kell buknia. A sajátos humorral átszőtt, fordulatos történet valóban letehetetlen. @Ditta77 a könyv után nézte meg a filmet, és a könyv mellett tette le a voksát:


>!
Ditta P
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Először olvastam a könyvet és utána néztem meg a filmet.
A könyv nagyon tetszett. Egy személy életébe van besűrítve a XIX. századi vadnyugat fontos eseményei a maguk jó és rossz megítélésével egyszerre. A főszereplő életén keresztül megismerjük az indiánok, a telepesek, a bevándorlók munka- és élet körülményeit, a boldogulási lehetőségeit, na és persze az indián-amerikai ellentéteket, harcokat. Egy őshonos, meglévő kultúra kipusztítását, egy betelepülő, új modernebb élet kiépítésének érdekében.
Az olvasás után néztem meg a filmet, amit a könyv után, egy kicsit karikatúrának éreztem. Nyilván a könyvben is fel vannak erősítve az egyes karakterek, de a filmben ez nekem már túlzásnak hatott. A film így egyértelműen vígjáték lett, és ha nem a könyvvel kezdtem volna, valószínűleg tetszhetett is volna, így viszont nem tudtam elvonatkoztatni a könyvtől, amit egyáltalán nem éreztem viccesnek. Zavart az események sorrendjének összekavarása is, és természetesen rengeteg rész egy az egyben ki is maradt.
Valószínűleg ennél a könyvnél jobb lett volna először a filmet látni és csak utána elolvasni a könyvet.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660424 · Fordította: Falvay Mihály
!

Kaliforniába tartó hajójárat hirdetése az ottani aranyláz idején, az 1850-es évekből

Az elvben rengeteg elfoglalható föld (Homestead törvény), a nagyvárosok és az új élet reménye tömegesen vonzotta a bevándorlókat Amerikába. A népesség növekedése különösen megugrott az aranylázak (Kalifornia 1848, Colorado 1850, Észak-Nevada 1850-es évek, Brit-Columbia 1858, Oregon 1860-as és 70-es évek, Montana – Black Hills, dakota terület 1863-tól, Klondike 1896, Alaszka 1898) idején, de ezeknél az alkalmaknál jelentős népességmozgás alakult ki az Államokon belül is. Valóságos népvándorlás indult a hirtelen meggazdagodással kecsegtető lelőhelyek irányába.

Az aranyásók számára sem kerítés, sem határ nem létezett. Tömeges megjelenésük a szerződéssel garantált indián területeken folytonosan felrúgta a nagy nehezen kicsikart status quo-t. Az arany utáni hajsza nem mindenütt vont maga után háborúskodást, de ettől eltekintve nagyjából egyformán zajlott le mindenütt. Pierre Berton kitűnő esszéje a Klondike folyó mentének századvégi aranylázáról önmagában megmutatja valamennyi aranyláz lefolyását és feltárja ezek tanulságait. @Kuszma értékelése:


>!
Kuszma P
Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában

Eseménydús és lelkesült beszámoló a klondike-i aranyláz rövid, de annál intenzívebb lefolyásáról. Mint minden aranyláz, ez is azzal kezdődött, hogy a kőkemény, de becsületes pionírok (akiket Berton valamiféle protohippiként ábrázol, akik folyton-folyvást menekülnek a civilizáció és a bürokrácia elől) megérkeztek az ősvadonba, elkezdtek aranyat mosni, és hát általában nem találtak semmit. Viszont ha igen (a Klondike-pataknál pont ez volt a helyzet), akkor a nyomukban megjelentek a zöldfülű álmodozók, no és a csőcselék: az ügyeskedők, a hamiskártyások, a kurvák (na jó, nevezzük őket markotányosnőnek, esetleg dance-girl-nek) és a satöbbik hada. Ebből is fakad, hogy ez a könyv egyszerre vádirat és szerelmetes óda: vádirat az emberi kapzsiság és ostobaság ellen, ugyanakkor pedig himnusz az emberi találékonysághoz – hiszen ennyi fogalmatlan városi fazon eljut Alaszkába, és még túl is éli, hát ez azért nem semmi.

Hihetetlenül izgalmas és színes iromány – ami azt illeti, talán kicsit túl színes is. Berton olyan mennyiségben önti rám extrém anekdotáit, hogy azok egy idő után nem annyira extrémnek, mint inkább sablonosnak tűnnek. Persze ez is lehet üzenet, hogy ott és akkor az abnormális volt a normalitás, de mégis, talán üdvösebb lett volna felére csökkenteni a sztorik számát, és a hiányt mondjuk valami összegző áttekintéssel pótolni. Így gyakran éreztem eltemetve magam egy halom apró-cseprő információdarab alatt. Ettől függetlenül ez egy korrekt hiánypótló munka, és ha valaki szeretett elmerülni Jack London jeges történeteiben, ebben a kötetben szép hátteret kap hozzájuk.

1 hozzászólás
!

Reménybeli milliomosok a Chillkoot hágón át a Klondike folyóhoz igyekeznek. A lavinák már az út elején megtizedelték a szerencsevadászok tömegeit.

Jack London klasszikusnak számító novelláskötete, az Északi Odüsszeia egyebek mellett számos történetet tartalmaz az aranyásók életéről. A novellák főhőse, Felhő valószínűleg maga az író, aki ténylegesen élt az aranyásók között a Klondike-nál. Az Odüsszeia nem történelmi írás, hanem hiteles kordokumentum, amely sűrítve, nagy művészi erővel mutatja be az önkéntes száműzetésbe vonult emberek mindennapjait: reményt, csalódást, életet, halált. @Kecsüszo_geiko értékelése:


>!
Kecsüszo_geiko
Jack London: Északi Odüsszeia

Szerintem London elbeszélései sokkal jobbak, mint bármelyik regénye sokkal nagyobbat csattannak tömörségük miatt ( kivéve a Martin Edent, ami a személyes kedvencem). Ebben a gyűjteményben a legcsodálatosabb elbeszélések számomra : „A pogány” és „ A hercegnő” .

!

Domb – bölénykoponyákból. A vasútépítéseken dolgozó kínaiak tömegei számára bölényvadászok biztosították az élelmet. Buffalo Bill másfél év alatt 4800 bölényt lőtt.

Ha a telepesek száma egy új területen elérte az 5000 főt, territórium státuszt kapott, és saját törvényhozó testületet választhatott. Amikor a lakosság száma meghaladta a 60 000 főt, a territóriumból állam lett, és küldötteket küldhetett a szövetségi törvényhozó testületbe. A függetlenebb territóriumi státuszról való átállás gyakran nem ment könnyen, a helyi kiskirályok nehezen tagozódtak be a szövetségi törvények diktálta új rendbe.

A növekedés ennek ellenére szédületes ütemben folyt, a szövetségi kormányzat hasztalan igyekezett gátat vetni az egyre nyíltabb korrupciónak – és gyakorta nem is nagyon akart neki gátat venni, miután maga is haszonélvezőként vett részt benne. A korrupció átszőtte az ipartelepítést, a városfejlesztő építkezéseket, a termőföldek kiutalását, a hivatali helyek betöltését, kellő fizetség ellenében szemet hunyt a csempészet felett, a felelősök csak széttárták a kezüket, amikor az indián rezervátumoknak juttatott élelmiszer-, ruha- és gyógyszerszállítmányok eltűnéséről értesültek. Ráadásul minden addiginál durvább lett a helyzet, amikor megkezdődött a szövetségi állam első nagy ipari vállalkozása, a transzkontinentális vasút építése.

Dee Brown nevét már ismerjük, a nagy vasútépítésekről szóló esszéje az egyik legsikeresebb könyve, amelybe beleszőtte a Vadnyugat leglényegesebb eseményeit is. Ismét @pwz következik:


>!
pwz ISP
Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton

Még a Terence Hill filmekből is kaptunk egy kis adalékot, hogy hogyan készült a Vasparipa útvonala a Vadnyugaton át! Mennyi ármány és korrupció árán született meg egy-egy mérföld!
Milyen más volt az élet a paddy-k, vagyis az írek által épített, keletről nyugatra haladó részen és a kínai kulik nyugatról keletre haladó pályaszakaszai mellett! No meg, hogy születtek a vasútépítésből a milliárdok? Hogyan küzdöttek az indiánok a területükre behatoló társaságok ellen, vagy éppen hogyan szerették volna a bevándorlók, ha éppen az ő területükön megy át a vonat? Jól összeszedett kis összefoglaló a Vadnyugat „vasparipás” meghódításáról! :)

>!
Kossuth, Budapest, 1980
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630916193 · Fordította: Tandori Dezső
5 hozzászólás
!

Fehérfejű rétisas – az USA címerállata

A MOLYrágta történelem rovat három számát szenteltünk az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkozó irodalomnak. Abból indultunk ki, hogy amikor Amerikára nézünk, magunkat is látjuk, hiszen ezt az egykori terra incognitát jórészt a vén Európából áttelepültek népesítették be és tették olyanná, amilyennek ma ismerjük.

Erre volt képes az az európai, aki megszabadult az Óvilág kötöttségeitől, miközben új kötöttségekkel találkozott.

Az Egyesült Államok teljes történelmével több monográfia is foglalkozik, trilógiánkat Charles Sellers – Henry May – Neil R. Mcmillen: Az Egyesült Államok története című könyvével zárjuk, én pedig @abstractelf értékelésével búcsúzom erre a hónapra:


>!
abstractelf
Charles Sellers – Henry May – Neil R. Mcmillen: Az Egyesült Államok története

Részletes. Felettébb részletes. Egyetlen gondom volt, hogy néha a struktúrája furcsa néha, s nem értem, miért rak valamit valahova. Illetve néha később (úgy értem több oldallal később) magyaráz meg valamit, amit már korábban állított.
De jól jött, legalább is remélem, hogy jó lesz a vizsgámra az ebből kiírt tételek. :)

!

Az alábbiakban néhány nézhető, témába vágó filmet és sorozatot ajánlok, lejjebb pedig a rovat régebbi számainak linkjeit és a rovathoz kapcsolódó kihívást találjátok.

http://www.imdb.com/title/tt0309150/…
http://www.imdb.com/title/tt0111903/…
http://www.imdb.com/title/tt0065988/…
http://www.imdb.com/title/tt0099348/…
http://www.imdb.com/title/tt0821638/…
http://www.imdb.com/title/tt0821638/…
http://www.imdb.com/title/tt0348914/…
http://www.imdb.com/title/tt0071007/…
http://www.imdb.com/title/tt0409572/…
http://www.imdb.com/title/tt2761630/…

A ROVAT KORÁBBI SZÁMAI:

http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-polgarhaboruja
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-a-gyarmatoktol-a-fuggetlenseg-kivivasaig
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-napoleon-es-a-tobbiek
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tortenelem-elott
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-a-pestis-idejen
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-passuth-laszlo
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-ii
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-i
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-claudius-es-nero
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tatarjaras
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-okori-egyiptom
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-keresztes-hadjaratok
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rubiconon-innen-rubiconon-tul

KAPCSOLÓDÓ KIHÍVÁS »»>


>!
ursus MP

MOLYrágta történelem – KÖNYVMENTÉS olvasós

Elkezdődött2015. november 30., 14:45
Jelentkezés vége2016. december 31., 14:14
Véget ér2016. december 31., 14:14

Keress a MERÍTÉS* „MOLYrágta történelem” rovatában olyan könyveket, amelyek nem szerepelnek az adott szám kiemelt tartalmai (molyos értékelések, idézetek, karcok, stb.) között. Ezeket a könyveket értelemszerűen az átvezető szövegekben találod.

A FELADAT:

Olvass el három ilyen könyvet!
Az általad választott műveknek a rovat LEGALÁBB KÉT KÜLÖNBÖZŐ számából kell származniuk.
Az olvasásokat a kihívás kezdetétől fogadom el.
A plecsnihez olvasási linket és legalább néhány mondatos értékelést kérek.

Nem lesz nehéz dolgod, ha megfelelő könyvet akarsz találni, mert a rovat 2015 novemberi számától („Napóleon és a többiek”) kezdve rendszeresen megemlít majd olyan, témába vágó, kitűnő és fontos műveket, amelyek valamiért kimaradtak a kiemelt tartalmak sorából.
SEGÍTS MEGMENTENI EZEKET A KÖNYVEKET!

A kihíváshoz nem készül polc, a kínálat folyamatosan bővül a „MOLYrágta történelem” rovat újabb számaival.

*A MERÍTÉS linkjét a Moly.hu Címlap jobb oldalán találod.

A résztvevőknek jó könyvmentést kívánok!
ursus

TELJESÍTÉS:

@ursus 3/3 – Teljesítve.

8 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!