MOLYrágta történelem - Amerika a gyarmatoktól a függetlenség kivívásáig

Rovatgazda
!

Az anyaggyűjtés során azt tapasztaltam, hogy a MOLYrágta történelem rovat előző két témájához (Őskor, Napóleon kora) talált molyos anyagnál jóval gazdagabb az USA történelmi irodalmával foglalkozó értékelések, karcok, idézetek kínálata. Ezért a rovat három számát szentelem az amerikai történelemből témát merítő szépirodalmi és tudományos műveknek. Az első részben a XVII--XVIII. századot, a következőben a XIX. századot vesszük sorra, a harmadikban pedig a gazdasági-társadalmi sikertörténet árnyoldalait. Így lesz teljes a kép.

Miért népszerű az észak-amerikai földrész s benne az Amerikai Egyesült Államok alig négyszáz éves történelme? Talán a terra incognita küzdelmes felfedezése és benépesítése, talán a semmiből értéket létrehozó ember csodálata, talán az anarchiába hajló vadság és a konszolidált törvényes rend küzdelme vagy az őslakók tragikus sorsa, esetleg a Nyugat romantikája kelti fel az olvasók figyelmét?

Számomra azért érdekes e terület történetének a XVII. századtól máig terjedő időszaka, mert az én olvasatomban Amerika, a bevándorlók földje az a maximum, amit Európa ki tudott hozni magából. Amerikát ugyanis az óvilágból érkezettek tették olyanná, amilyen lett. A hatalmas földrész benépesítése és az ottani életforma kialakítása az emberiség és benne Európa egyszeri és megismételhetetlen lehetősége volt, amilyen nem lesz több, legalábbis ezen a bolygón.

Az észak-amerikai földrész keleti partvidékén az első sikeres angol kolóniát 1607-ben alapította a Virginia Company. A terület a Virginia nevet kapta, első városa az I. Jakab angol királyról elnevezett Jamestown volt, amelyet Philadelphia követett. A területet a powhatan indián szövetség lakta, az első évtizedeket az indiánokkal való háborúk és békekötések jellemezték. Ez – a Magyarországot is megjárt – John Smith kapitány és a tragikus sorsú Pocahontas „hercegnő” korszaka. John Smith tetteiről saját önéletírásából értesülhetünk, az igazi Pocahontasról pedig monográfia is készült, bár őt Magyarországon elsősorban Rónaszegi Miklós klasszikusnak számító ifjúsági regényéből ismerjük, amelyet @Lahara újraolvasva is kitűnőnek és hitelesnek talált:


>!
Lahara ISP
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő

Újraolvasást után újraértékelt értékelés. Jó, de annyira nem nyűgöz le, mint elsőre, lehet, hogy John Smith törökverő kalandjai kissé túlságosan erőszakosak voltak, és a második megemlítéskor már én is azt kérdeztem, hogy mit keresnek ebben a könyvben. Még akkor is, ha John Smith valóban harcolt a magyarok oldalán a törökök ellen. (Nem maga a cselekedet volt erőszakos, hanem az oktatójelleg, ami néha áradt a könyvből kifele.)
Jó pont viszont annak, hogy habár regény, sőt ifjúsági regény, Rónaszegi igyekezett minél hitelesebb képet kialakítani a korról és Virginiáról, az akkori életről, szemléletről és történelmi tényekről. Ez a könyv sokkal hitelesebb és hihetőbb, mint a Disney cukormázas musicalje (amit különben szeretek). És érdekes, hogy az a rajzfilm sok dologban pont épp az ellenkezője ennek a könyvnek, például a hajnali kukoricatörés versus Disney Pokahontasza megmutatja John Smith-nek, mi az „arany”.

!

Az első „hálaadás” egyik ábrázolása

1620 novemberében egy hajó kötött ki nem messze a Virginia fennhatósága alatt lévő terület határától, s ezzel új korszak kezdődött az észak-amerikai gyarmatok történetében. A hajón az anglikán egyház színesebb szertartásrendje és az arisztokratikus egyházkormányzás elől menekülő puritánok utaztak, akik Hollandia érintésével jutottak el az Újvilágba. Akik túlélték a bő két hónapos tengeri utat, a tél jó részét a hajón töltötték, a következő tavaszon azonban kapcsolatot létesítettek a környéken élő wampanoag indiánokkal, akik megismertették velük a helyben termő haszonnövények, többek között a kukorica termesztésének módját, így az újonnan érkezett telepesek ősszel már a saját termésüket fogyaszthatták. A feljegyzések szerint az első nagy lakomára meghívták az indiánokat is, ennek emlékére ünneplik az USA-ban a Hálaadást, hivatalosan november negyedik csütörtökén. Ezt követően a puritánok gyors terjeszkedésbe fogtak, első városaik Plymouth, Boston és a később kétes hírnévre szert tevő Salem voltak. A történelmi jelentőségű hajóról és utasairól @Tiger205 karca számol be. [A szerző nyilván nem fog megsértődni, ha az „ilgrims”-hez hozzágondolunk egy P-t az elejére :) ]


>!
Tiger205

EZEN A NAPON
1620.11.11.
A Mayflower nevű hajóval megérkeztek Észak-Amerikába az “Amerikai Egyesült Államok alapító atyái”.

41 angol puritán szállt partra és kezdett neki a település alapításnak. A puritánok néhány angol kereskedővel együtt szeptember 5-én indultak Southampton kikötőjéből, hogy Virginia angol gyarmaton letelepedjenek. A kedvezőtlen időjárás miatt azonban már a Cod-foknál partra szálltak. Kivándorlásuk oka vallási összeütközés volt a presbiteriánusokkal. Az angol presbiteriánus egyház központilag vezetett volt, amely ellentétben állt a puritánok – az egyén és a közösség viszonylagos függetlenségét hangsúlyozó – elképzeléseivel. A puritánok többsége harcolni akart az angol egyházzal, azonban egy kis csoportjuk az emigráció mellett döntött. Később őket nevezték az Amerikai Egyesült Államok alapító atyáinak.

A hajó szeptember 16-án hajózott ki Angliából, és egy kimerítő út után, melyet betegségek nehezítettek, november 11-én horgonyzott le Cape Cod kampós végében. (Provincetown kikötő). Eredetileg úgy tervezték, hogy a hajó majd a Hudson folyó torkolatánál köt ki, a mostani New York városánál. Azonban a Mayflower eltért eredeti útvonalától, ahogy a tél közelgett és inkább a Cape Cod kikötőben horgonyzott le. Sok történész úgy véli, hogy a partraszállás Cape Cod-nál nem volt véletlen, hiszen az kívül esett az angol Virginia kolónia ellenőrzési területén.
1621. március 21-én minden életben maradt utas, aki a telet a hajón töltötte, partra szállt Plymouthban, és a Mayflower, április 5-én elindult vissza Angliába.

ilgrims – így hívják azokat az angol (brit) és holland zarándokokat, akik 1620-ban érkeztek az Új Világba a Mayflower nevű hajó fedélzetén. Plymouthból indultak, és oda is érkeztek, hiszen a mai Massachusetts állambeli helység neve is Plymouth lett idővel.

A hajó 1620. szeptember 6-án indult el Angliából, 66 napos út után november 11-én, Cape Cod foknál kötött ki. Az út során két ember életét vesztette (egy pedig a hajón megszületett).
A hajó jelentősége

A Mayflower igazi szimbólum: az Amerikai Egyesült Államok lakói közül többen az ő leszármazottjainak tekintik magukat. Az angol protestáns vallás elnyomta a puritánokat és a kisebb vallási felekezeteket, de a Mayfloweren ők is gyakorolhatták vallásukat. A hajó a szabad vallásgyakorlás jelképe lett.

Az út ötlete bizonyos William Bradfordtól származik, aki később a plymouthi kolónia kormányának vezetője lett. A hajót egyébként a transzatlanti út előtt, 1609-től áruszállításra használták, Franciaország, Norvégia, Németország közreműködésével.

William Halsall Mayflower Plymouth kikötőjében című festménye (1882)

Kapcsolódó könyvek: Stefan Gulas – Dusan Lescinsky: A vitorlás hajók története

Stefan Gulas – Dusan Lescinsky: A vitorlás hajók története
!

Sólyomszem és Csingacsguk, azaz Daniel Day-Lewis és Russell Means

Az első városok híre vonzotta a betelepülőket, akik fokozatosan fedezték fel és népesítették be a keleti part keskeny sávját. Sem az áthatolhatatlannak tűnő erdőségek, sem a vad folyók, sem a magas hegyek nem tartották vissza őket, ahogy a területen élő indián népek sem. 1732-re létrejött az a tizenhárom angol gyarmat, amely majd megvívja függetlenségi háborúját az anyaországgal.

A telepesek előtt mindenütt felderítők jártak. Ezek az erdei emberek nemcsak jó kapcsolatot tartottak fenn a helyi indián törzsekkel, de gyakran jobban érezték magukat az indiánok között, mint honfitársaik fokozatosan civilizálódó világában. Szerepük különösen fontossá vált a gyarmati háborúk idején. Az angolok és a telepesek előbb a hollandokat és a svédeket szorították ki a földrészről, majd 1689. és 1763. között négy háborút is vívtak a velük párhuzamosan terjeszkedő franciákkal. Ezek közül az utolsó, az 1756-ban kezdődött hétéves háború európai hadszíntéren is folyt a francia-osztrák és az angol-porosz szövetségek között, az amerikai kontinens történetébe pedig „francia-indián” háború néven vonult be.

Ez a korszak jelenik meg James Fenimore Cooper híres regényciklusában, a Bőrharisnya-történetekben (1823--1841). Cooper az új földrész legendáját akarta megteremteni, s ehhez a „jó vadember” rousseau-i fikcióját használta fel, némileg megkésve ugyan, de illeszkedve a romantika fő vonulataihoz. Itt egy kicsit bővebben olvashattok Cooper művéről: https://konyvtamasz.wordpress.com/2012/06/18/j-f-cooper…, de ezen a helyen @Bence_Sorbán hamisítatlan rajongói értékelését emeljük ki:


>!
Sennin
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv

Elképesztő élmény volt.
Az egész történet, az a hangulat.. lenyűgöző.
Én ugyan jobban kedvelem Karl May könyveit mert azok sokkal bájosabbak és érdekesebbek. Ugyanakkor mindkét szerző képes rá, hogy elvarázsoljon minket az indiánok csodálatos világába.
A kedvencem viszont az a utolsó mohikán.. Nem is tudom miért. Talán mert az volt a legkalandosabb, leghangulatosabb rész az összes közül plusz a dráma is ott kapott a legnagyobb szerepet.
De mind az öt történet remek.

!

Nathaniel Hawthorne

A puritánok megjelenése a mai Massachusetts állam területén hosszú időre meghatározta New England szellemi-társadalmi fejlődésének irányát. A „zarándok atyák” és követőik gondolkodásában sajátos módon keveredett a függetlenség és önrendelkezés vágya azzal a bigottsággal, amely korábban az Újvilágba űzte őket. Zárt közösségeik vezetője a lelkész volt, a tagok egymást figyelve és ellenőrizve kiirtottak minden világias örömet, testiséget és szabadabb gondolatot. (vö. Szerb Antal: A világirodalom története, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1973. 618. o.) Prédikációik egyre fenyegetőbbé váltak, a tüzes pokol képével rémisztgetett gyülekezetnek egy bosszúálló isten képét festették le, és kérlelhetetlenül megtoroltak minden eltérő véleményt. Tevékenységük egyre inkább félelmet keltett, ezért sokan elköltöztek Massachusettsből, ami a környékbeli gyarmatok hirtelen népességnövekedésén is meglátszott. A puritanizmus évszázados uralma hatásaként a XVIII. század jellemző európai szellemi-kulturális vonulatai: a felvilágosodás, a rokokó és a klasszicizmus szinte teljesen kimaradtak az új földrész lakóinak gondolkodását alakító szellemi áramlatok közül.

Ez a fura, kettős világ két klasszikus irodalmi művet is ihletett: Nathaniel Hawthorne regényét, A skarlát betűt és Arthur Miller drámáját, a Salemi boszorkányokat.

Hawthorne mélyrehatóan ismerte a puritánok világát, mivel maga is ilyen családból származott. Első írói korszakában esszékkel és novellákkal jelentkezett, a hírnevet és a jólétet az 1850-ben megjelent történelmi regénye, A skarlát betű hozta meg számára. Írói módszere eltér a Walter Scott és J. F. Cooper által fémjelzett történelmi regény vonulatától, lélekábrázolásának szuggesztivitását a nagy orosz írókéhoz hasonlítják. A skarlát betű kortalan mű, a puritanizmus kritikájában bármely korszakban olvasva megtalálhatjuk a magunk világának vadhajtásait. @Lara értékelésében összeköti a két említett művet.


>!
Lara
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Nathaniel Hawthorne az 1800-as évek elején, Salemben született. Abban a városban, amiről az olvasott ember legelőször talán Arthur Miller A salemi boszorkányok c. drámájára asszociál. Lehet, hogy különös gondolat, de úgy érzem, hogy Hawthorne-t és Millert összeköti valami. Hawthorne ükapja, John Hathorne – aki miatt az író a nevét is megváltoztatta, hogy ne hozzák kapcsolatba az ősével, a salemi boszorkányperek bírája volt, és az írót élete végéig kísértették puritán őseinek gyalázatos tettei, ami, ahogy minden regényében, megjelenik A skarlát betűben is. Hawthorne bátor ember volt; egy olyan korban merte bírálni a kereszténység eszméit, amikor még ugyancsak veszélyes volt ezt megtenni – több, mint száz évvel később A salemi boszorkányok szerzője, Arthur Miller az Amerika-ellenes tevékenységek listájára került A skarlát betűhöz hasonló tartalmú drámájáért, melyet ugyan más céllal, de hasonló szellemben írt meg.
A könyv szabadelvű, világi ember műve, mégsem áll távol a Szentírás bizonyos, érvényes téziseitől, a regényt átszövik a biblikus utalások – a bűvös hét év itt is megjelenik, a szereplőknek, ahogy Dosztojevszkij Raszkolnyikovjának, vagy Malamud hősének Az első hét esztendő c. novellában is, hét évet kell szenvedniük.
A jóról és rosszról alkotott képzetet sosem szabad külső mértékkel mérni – ha nem is ugyanezekkel a szavakkal, de ezt közli Hawthorne a regény közepe táján. A három hős – vagy inkább antihős? – arra ébred rá, hogy valóban bűnösök, de nem azért, amiért a társadalom megbélyegezte és kitaszította őket, hanem azért, mert nem hallgattak azokra a tiszta érzéseikre, amik nem csak a kereszténység, de az összes valaha volt vallás dogmáit megelőzve léteznek.

!

A Boszorkányház Salemben – itt született a halálos ítéletek nagy része

Arthur Miller az amerikai „ötvenes évek” dicstelen McCarthy-korszakának egyik áldozataként előbb börtönben ült (Elia Kazan filmrendező, a drámaíró jó barátja jelentette fel „kommunista tevékenység” miatt), majd feketelistára került, és kifizettettek vele 500 dollár büntetést is. Salemi boszorkányok című drámája az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság ténykedésének allegóriája, s egyben határozott kiállás bármilyen fajta politikai üldözéssel szemben. Megírása előtt behatóan tanulmányozta az eredeti helyszínt és az 1692-es salemi boszorkányperek iratanyagát. A Salemi boszorkányok a szerző világszerte leggyakrabban színpadra vitt drámája, amelyből film is készült (http://www.imdb.com/title/tt0115988/…), és mint @renta értékelése is mutatja, ma is igen erős érzelmi hatást képes kiváltani:


>!
renta
Arthur Miller: Drámák

A salemi boszorkányok

Hogy én mennyire utáltam ezt a történetet! Még most sem tudom igazán eldönteni, mi keltett bennem nagyobb feszültséget: a még szinte kamaszlányok álnok/ bosszúszomjas/ kegyetlen/ unaloműző szórakozása, amivel két pillanat alatt, szemrebbenés nélkül mások vesztét okozzák, vagy a hatalom (ami mindegy is, hogy világi vagy egyházi) kérlelhetetlensége, gőgje, megmásíthatatlan ítélete, ellentmondást nem tűrő tévedhetetlensége…
Vagy egyszerűen a valóság, hogy a tömeghisztéria (mindegy milyen évet írunk) működik, hogy annyira egyszerű bűnbakokat gyártani, és bárkiből lehet boszorkány…
Hihetetlen volt a lányok és Mary „küzdelme”, meg Proctor nevéhez való ragaszkodása. Valahogy nyilvánvaló volt a befejezés, de ahogy számítottam rá, úgy túl egyszerű lett volna, szerintem akkor hiányérzet mardosna.
Jaj, nagyon jól írta meg ez a Miller ezt a pocsékságot!!
5/5

!

A perekről számtalan ábrázolás született

A Salem-jelenségről tudományos igényű feldolgozás is készült. A szerzők, Paul Boyer és Stephen Nissenbaum a korabeli salemi mikrokörnyezetet vizsgálva a történeti szociológia módszerével térképezték fel a XVII. század végének helyi eseményeit, feltárva a hírhedt boszorkányperekhez vezető okokat is. Meg kell jegyezni: a mai napig nem történt meg valamennyi halálraítélt és kivégzett áldozat hivatalos rehabilitálása. @Disznóparéj_HVP értékelése:


>!
Disznóparéj_HVP IP
Paul Boyer – Stephen Nissenbaum: Boszorkányok Salemben

Paul Boyer – Stephen Nissenbaum: Boszorkányok Salemben A boszorkányság társadalmi gyökerei

Mi történt Salemben?
Mit tekintettek a korban boszorkányságnak?
Miért mészárolja le az ember a szomszédait, akiknek ugyanolyan a bőrszíne, a vallása, a nyelve – akiket 10-20-30-40 éve ismer és alkalmasint kedvel?
Miért Salem? Miért akkor? Miért boszorkányság a vád? (Hiszen itt már nem voltak gonosz katolikusok meg ördögi inkvizítorok!)

Ezekre a kérdésekre keresi a választ a két boszi-szakértő, és meglepő választ adnak. Tudományosan vizsgálják Salem Village eseményeit és népét, szociometriát vázolnak, ismeretségi hálóval operálnak, miközben az eszmetörténet, a hanyatlófélben levő puritanizmus utolsó rúgásai és egy sor olyan dolog is előkerül, ami után nem mondom, hogy 100%-os bizonyosságú választ kapunk a kérdésekre, de meg fogjuk érteni, miről is szólt a világ talán leghíresebb boszorkányvadászata a valóságban.

!

Spencer Tracy (balra) mint Rogers őrnagy az Északnyugati átjáró című filmben

Kenneth Roberts az egyetem elvégzése után sokáig újságíróként kereste a kenyerét (Boston Post, Saturday Evening Post), majd történelmi regények írásába fogott, a zsurnaliszták másnapra elavuló érvényessége helyett az irodalmi öröklétet választva. Több könyvet is szentelt az észak-amerikai függetlenségi háború történetének (Oliver Wiswell, Csőcselék fegyverben, és az 1812-es „második függetlenségi háborúnak”: Ki az úr a tengeren?, legismertebb regénye mégis a – témáját tekintve – munkássága egyik oldalágaként értelmezhető Északnyugati átjáró, amelyben túlnyomórészt a francia-indián háború cooperi világa elevenedik meg. A történetet Langdon Towe, egy tehetséges és ambiciózus new englandi fiatalember meséli el, de igazi főhőse Rogers őrnagy, a rangerek vezetője, háborús hős, világfi és sármőr, akiért tűzbe mennek katonái. Ő a nagy példakép, aki a későbbiek folyamán, az angolok oldalán, a függetlenségi háború egyik fontos alakjává is válik, az azt követő béke azonban idegen számára, és míg Towe a lassanként magára találó Amerikában egyre közelebb kerül álmai megvalósításához, egykori bálványa lába alól fokozatosan kicsúszik a talaj. Mint a könyv több értékelője, @ftamas is elgondolkodik azon, ki a regény igazi főszereplője:


>!
ftamas
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró

A főhőse a fülszöveggel ellentétben nem Rogers őrnagy, hanem Langdon Towne egy vidéki fiú, aki a sors szeszélye folytán beáll a hadseregbe és csatlakozik a Rangerekhez. A Rangereket vezeti Rogers egy lenyűgőzően karizmatikus férfi, akit Towne bálványoz.
A regény 4 főszakaszra oszlik. Az első, St. Francis elpusztítása, amely bemutatja, hogy milyen volt a harc az indiánokkal vállvetve és ellenük. Bemutatja, hogy mi kell egy ilyen vállalkozáshoz és mindezt egy ősvadonban, ahová angol be nem tette a lábát. Itt kezdődik el Towne és Rogers barátsága.
A következő rész úgymond egy kisebb pihenés, amelyben megismerjük a korabeli Londont. megismerjük az akkori kultúrát, szokásokat és gondolkodásmódot.
A harmadik részben a cél az észak nyugati átjáró, amely kevésbé ismert vagy éppen lenyűgöző érintetlen tájakon, fojókon és tavak mellett halad. megismerjük milyenek a romlott indiánok és azokat, amelyekhez nem jutott még el a rontás.
A negyedik részben a főhős rájön mi az igazi célja, mire vágyik legjobban és hogy hogyan lehet boldog.
A könyvben van romantika, kaland, árulás és mire a végére érünk rájövünk, hogy bár a főhős Towne mégis az egyik, ha nem a fő célja, hogy bemutassa Rogers őrnagyot, aki egy valós személy. Kicsit utána olvasva kiderül, hogy nem csak Rogers ( akire az amerikai U.S. Army Rangers alapítójaként tekint ), de több tábornok és katona, sőt még az írnoka is valós személy. Szintén sok valós esemény és helyszín jelzi, hogy iszonyatos kutatómunka előzhette meg a regényt amely korhű köntösbe iszonyú jó ábrázolással helyez bele az író.

Egyszerűen lebilincselő volt minden sora a könyvnek. Lenyűgözött. Egy példa, hogy az író a karaktere segítségével milyennek látta meg Londont elsőre:

Ha Londonra gondolok, egy fekete és szürke színekben tartott vázlat áll előttem: fekete és szürke házak, oszlopok, dómok, szobrok; a köveket korommal lepték be az évek, de az eső fehér csíkokat mosott bele: mintha a város örök csontjai csillognának piszkos húsa alatt.
Londonra gondolok és fekete fákat látok szürke ködben, sápadt ég alatt; szürke kövekkel kirakott utcákat; szürkeruhás emberek áradatát a ködben; fakó arcokat; háromszögletes fehér kendőket a lányok és asszonyok vállán.
Londonra gondolok és egy szürke folyót látok: a Temze-t. Vízibogarak nyüzsögnek rajta: csónakok, bárkák és nagy hajók rengeteg evezővel; az utasok kabinjai fehér mázukat csillogtatják; a kereskedő-gályák és hadihajók vitorlái – akár a frissen mosott fehérnemű – elővillannak Lambeth szürke házai közül.
London szagát még ma is az orromban érzem; azt a szénfüsttel kevert sós tengeri szagot, melyet a nehéz londoni levegő nem enged magasra szállni. London hangjait is hallom, a targoncák és lovaskocsik szüntelen dübörgését a kemény macskaköveken; a kocsisok, kofák, tejesemberek, fuvarosok, küldöncök rikoltozását; a lányok és asszonyok facipőinek kopogását a járdán; a cégtáblákat, melyekkel tele van minden utca, és amelyek folyton csikorognak a szélben.

!
>!
Algernon +SP

Az ÉSZAKNYUGATI ÁTJÁRÓ, miként az minden szabad nép képzeletében él, nem más, mint egy szűk, rejtett, nehezen fellelhető ösvény, mely a titokzatos Kelet felé visz. De tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és a dicsőség, a kincsek és a kalandok regényes útja. Hány ember él köztünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi, és feláldozza egészségét, minden erejét, sőt egész életét ebben a keresésében. És ki merné állítani, hogy az ilyen álomkergetők meddő, de reménysugaras törekvése kevesebb boldogságot rejt magában, mint az okosabbak és józanabbak élete„ azoké, akik otthon ülnek, a biztonságban ásítozva, és soha nem kockáztatnak semmit. Kinevetik azokat, akik a legendás átjárót keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de mosolyuk mintha savanyú lenne…

Könyvkezdő idézet az Első Rész előtt

!

Miért kerülhet egyazon fotóra Pierre Beaumarchais, Benjamin Franklin és XVI. Lajos francia király? Lion Feuchtwanger zseniális regényében a Sevillai borbély szerzője, a tudós, politikus és diplomata és a franciák tragikus sorsú uralkodója sorsa összefonódik a nagy kérdés körül: támogathatja-e Európa egyik legrégebbi feudális monarchiája az amerikai nép lázadását uralkodója ellen. A regény cselekménye abban az évben indul, amelyben megszületik az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, de az események végkifejlete még korántsem egyértelmű. Feuchtwangert a történelmi regény műfaja egyik legnagyobb alkotójaként tartjuk számon, ezért e havi AJÁNLOTT KÖNYVünk ez a regény. Kedvcsinálónak álljon itt @SteelCurtain értékelése:


>!
SteelCurtain
Lion Feuchtwanger: Rókák a szőlőben

Még általános iskolás koromban láttam néhányszor ezt a könyvet a könyvtárban. Megragadta képzeletemet a cím, el szerettem volna olvasni, de valamiért mindig kimaradt, s most így utólag úgy érzem, hogy jobb is így, mert nem vagyok benne bizonyos, hogy tizenéves koromban megfelelően tudtam volna értékelni ezt a lassan araszoló történetet. A Rókák a szőlőben hagyományos nagyregény. Aprólékosan megírt, sok szereplőt felvonultató mű, melynek történetét akár egyetlen mondatba is tömöríthetnénk. Akciódúsnak tehát semmiképpen sem nevezhető, mégsem unalmas. A különféle szereplők karakterét, motivációit a múltból felvillanó eseményszilánkokból építi fel a szerző. S bár úgy érzem Feuchtwanger határozottabban is érzékeltethette volna, hogy nem valami szerencsés véletlen, hanem a történelmi fejlődés logikája eredményezte azt a paradox helyzetet, hogy az abszolutisztikus francia király szövetségre lépett a függetlenségük kivívásáért fellázadt amerikai gyarmatosokkal, de azért ki lehet ezt érteni a regényből. Mint többnyire mindig, mikor a főszerepet a politikai machinációk játsszák, ezúttal sem találtam a regényben olyan alakot, akivel fenntartás nélkül rokonszenveztem volna. Még a lassú víz partot mos politikáját teljes sikerrel érvényesítő Benjamin Franklin sem volt szimpatikus nekem. Nem ismerem részleteiben eme nevezetes amerikai hazafi életét, ezért nem tudom mennyire hiteles a regénybeli alakja, akit Feuchtwanger szimpatikusnak ábrázol, ám jócskán árnyalja ezt a képet, amikor például Franklint olyan színben tünteti fel, aki a céljai elérése érdekében semmitől, még a biblia meghamisításától sem riad vissza. Feltehetnénk tehát a moralizáló kérdést, hogy akkor Franklin hős, vagy aljas gazember, de akkor ismét bemennénk a történelem zsákutcájába, ahol ezt már számtalanszor, s többnyire értelmetlenül tették fel másokkal kapcsolatban. Vagy feltehetnénk a másik akadémikus és szintén teljesen értelmetlen kérdést , hogy szentesíti e a cél az eszközt?
Meggyőződésem, hogy nem.
Az eszközt csak az eredmény szentesítheti.
A regény alapján bizonyos vagyok benne, hogy Feuchtwanger is ezen a véleményen volt.

!

A Függetlenségi Nyilatkozat aláírása

Az amerikai függetlenségi háború kitörésének közvetlen oka néhány új adó bevezetése volt. Ezt a kevéssé elegánsnak tűnő okot külön árnyalja, hogy az angol koronának azért volt szüksége a kolóniákra kivetett új adókra, mert éppen a franciákkal vívott gyarmati háborúk következtében volt kifogyóban a királyi kincstár, és III. György király úgy gondolta, a helyi háború költségeit fizessék meg a helybéliek. A gondolat tagadhatatlanul tartalmaz némi logikát, mégsem tekinthetjük kicsinyesnek a gyarmatok népességét, ők mindössze erősebb képviseletet akartak az angol parlamentben, ha már egyszer emeli adójukat a korona. Sőt, eleinte eszükbe sem jutott az elszakadás, hiszen már folyt a fegyveres küzdelem az angolokkal (Lexington, Bunker Hill), de a gyarmatok részéről még mindig a teherviseléssel arányos parlamenti képviselet volt a cél, s mellette az angol alkotmányosság rájuk is érvényes, teljes körű kiterjesztése.

Az évek óta húzódó konfliktus akkor vált deklaráltan szabadságharccá, amikor III. György 1775-ben a parlament megnyitóján lázadásnak minősítette a gyarmatok mozgalmát, és előirányozta annak fegyveres leverését. Mintegy erre válaszul az amerikai gyarmatok mindegyike saját kormányzatot választott, ezt követően pedig az úgynevezett Második Kontinentális Kongresszust közös törvényhozó testületté nyilvánították, és 1776. július 4-én elfogadták a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ezzel az aktussal jog szerint is megalakult a magát immár függetlennek mondó Amerikai Egyesült Államok. A Nyilatkozat szellemiségének hatása a demokratikus berendezkedésű országok zömének alkotmányában ma is kimutatható.

Az Angliával való perlekedés összesen hét évig tartó háborúskodást eredményezett, amelynek eseményei számtalan tudományos és irodalmi műnek, továbbá filmeknek és tévésorozatoknak szolgáltattak témát. Kenneth Roberts fent említett, témába vágó művei még molyos olvasókra várnak, két regényt azonban máris kiemelhetünk a sorból. J. F. Cooper: A kém című regénye @Pearly85 értékelésével azt a titkos világot tárja elénk, amelyet a jelenleg második évadánál tartó Turn című tévésorozat is (http://www.imdb.com/title/tt2543328/…).


>!
Pearly85
James Fenimore Cooper: A kém

„A ló jobban tudja, melyik az igaz ügy, mint a lovas. üdvözlöm, Wharton kapitány, a szabadságért harcolók soraiban.”
Nagyon jó könyv, izgalmas, fordulatos.
Sok történelmi tényet tartalmaz, amiket bevallom őszintén, korábban nem tudtam :(
Jó olvasmány volt, örülök, hogy a kezembe adták :)

!

Benard Cornwell regénye, Az erőd egy különös hadi helyzetet vázol fel a Függetlenségi Háború ütközeteinek sorából. Egy kis létszámú angol egységnek hídfőállást kell létesítenie New England partvidékén, ellenfelük egy túlerőben lévő kontinentális sereg és több tucat amerikai hadihajó. @Profundus_Librum értékelése rátapint az olvasó lehetséges dilemmájára, s egyben megsejthetjük, milyen szándékkal írta meg Cornwell a regényt. Azért a kiadvány fülszövegéhez annyit hozzátennék, hogy 1779-re még nem vívta ki függetlenségét az USA. Az utolsó ütközetet két esztendővel később vívták Yorktownnál, az angol parlament pedig csak 1783-ban ismerte el hivatalosan az Amerikai Egyesült Államokat.


>!
Profundus_Librum
Bernard Cornwell: Az erőd

Aki háborús történelmi könyveket olvas – akár hiteles történelmi leírásokat, akár regényeket –, megszokhatta, hogy általában vagy két hatalmas sereg (illetve taktikai géniusz vezérek) összecsapsáról szól, vagy egy kis sereg kilátástalan, hősies harcáról a túlerővel szemben. Alapesetben ez a felállás érvényesült – volna – itt is, ám hamar kiderül, hogy a hatalmas amerikai sereg annyi felé húz, ahány vezetője van, akiket a könyv olvasása közben legszívesebben versenyeztettem volna egymással, hogy melyikük a legeslegbénább katonai vezető közülük. Ennyi elbaltázott stratégiát, hibás döntést tíz másik háborús könyvben kéne összevakarni, mint amit az amerikai seregek – igaz legtöbbjük csak milicista – bemutattak. A bibliai Dávid szerepére kárhoztatott parányi brit seregnek gyakorlatilag nem is volt kivel harcolnia egész végig – de azt mondjuk derekasan tették. Az emberek általában a kisebbnek, a gyengébb csapatnak szurkolnak, ha semleges félként néznek egy focimeccset, vagy olvasnak más népek harcairól. Itt is a brit csapatok felé billen a rokonszenv – mondjuk az író is angol, szóval erről tehet ő is azért –, bár hátul végig ott motoszkál az olvasóban a kisördög, hogy valójában ők lennének az elnyomók itt. Ez érdekes aspektusa volt a regénynek.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/08/bernard-corn…

!

Én búcsúzom erre hónapra, a következő számban Észak és Dél összecsapása adja majd a válogatás gerincét. A továbbiakban néhány ajánlást olvashattok, alább pedig a régebbi számokat és a rovathoz csatlakozó kihívást találjátok.

Akit bővebben is érdekel a most tárgyalt téma, az alábbi könyveket érdemes még kézbe vennie:

http://moly.hu/konyvek/kutasi-kovacs-lajos-amerika-bolcsoje

http://moly.hu/konyvek/szuhay-havas-ervin-amerika-hoskora

http://moly.hu/konyvek/daniel-j-boorstin-az-amerikaiak

http://moly.hu/konyvek/matthew-spalding-az-amerikai-fuggetlensegi-nyilatkozat-es-alkotmany-alapelvei

Filmek és sorozatok:

http://www.imdb.com/title/tt0187393/…

http://www.imdb.com/title/tt0089913/…

http://www.imdb.com/title/tt0210628/…

http://www.imdb.com/title/tt0472027/…

http://www.imdb.com/title/tt0496191/…

A MOLYrágta történelem rovat korábbi számai:

http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-napoleon-es-a-tobbiek
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tortenelem-elott
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-a-pestis-idejen
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-passuth-laszlo
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-ii
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-i
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-claudius-es-nero
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tatarjaras
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-okori-egyiptom
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-keresztes-hadjaratok
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rubiconon-innen-rubiconon-tul

KAPCSOLÓDÓ KIHÍVÁS »»>


>!
ursus MP

MOLYrágta történelem – KÖNYVMENTÉS olvasós

Elkezdődött2015. november 30., 14:45
Jelentkezés vége2016. december 31., 14:14
Véget ér2016. december 31., 14:14

Keress a MERÍTÉS* „MOLYrágta történelem” rovatában olyan könyveket, amelyek nem szerepelnek az adott szám kiemelt tartalmai (molyos értékelések, idézetek, karcok, stb.) között. Ezeket a könyveket értelemszerűen az átvezető szövegekben találod.

A FELADAT:

Olvass el három ilyen könyvet!
Az általad választott műveknek a rovat LEGALÁBB KÉT KÜLÖNBÖZŐ számából kell származniuk.
Az olvasásokat a kihívás kezdetétől fogadom el.
A plecsnihez olvasási linket és legalább néhány mondatos értékelést kérek.

Nem lesz nehéz dolgod, ha megfelelő könyvet akarsz találni, mert a rovat 2015 novemberi számától („Napóleon és a többiek”) kezdve rendszeresen megemlít majd olyan, témába vágó, kitűnő és fontos műveket, amelyek valamiért kimaradtak a kiemelt tartalmak sorából.
SEGÍTS MEGMENTENI EZEKET A KÖNYVEKET!

A kihíváshoz nem készül polc, a kínálat folyamatosan bővül a „MOLYrágta történelem” rovat újabb számaival.

*A MERÍTÉS linkjét a Moly.hu Címlap jobb oldalán találod.

A résztvevőknek jó könyvmentést kívánok!
ursus

TELJESÍTÉS:

@ursus 3/3 – Teljesítve.

8 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!