MOLYrágta történelem – A Vegyesházi királyok kora III. rész

Rovatgazda
!

A Jagelló-kor:

Sorozatunk befejező részével a Jagellók magyarországi uralkodását fogom körbejárni a molyos tartalmak segítségével. Elsősorban két eseményre, a Dózsa-féle parasztháborúra és a mohácsi csatára, illetve két személy, Bakócz Tamás és Werbőczy István karrierjére fogok fókuszálni. Elsőként két könyv értékelésével kezdem, melyek a korszak egészét mutatják be. Az első a Magyar História sorozatban megjelent történelmi munka, amelyet @Bolondkandúr értékelt:


Bolondkandúr>!
Kulcsár Péter: A Jagelló-kor

A mohácsi csatáról olvasott könyvek irodalomjegyzékében figyeltem fel erre a műre. Ez a korszak általában bűnbakként szolgált a török veszedelemmel kapcsolatban. Kulcsár Péter sokkal árnyaltabban, részletesen és olvasmányosan tárgyalja a Jagellók uralkodását, amely sajnos elég balszerencsésre sikerült. II. Ulászló a becsapós e-mailek áldozataihoz hasonlóan főnyereménynek gondolta Magyarországot, majd a koronázás után derült ki, hogy még neki kell fizetnie a számlát. Fia és utódja, II. Lajos pedig az egyik legszerencsétlenebb sorsú királyunk, hiszen alig húszévesen veszett oda élete első, esélytelen csatájában, és soha nem mutathatta meg, hogy milyen uralkodó válhatott volna belőle.

!

A másik egy történelmi regény Gulácsy Irén tollából, amelyet @eme mutatott be eléggé részletesen:


eme P>!
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények

A Fekete vőlegények a 16. század elejéről szóló történet – a Mátyást követő kaotikus, zűrzavaros korszakról mesél. Egy olyan periódusáról a magyar történelemnek, mikor erős központi hatalom hiányában – az önös érdekek és széthúzás, az idegennek való kiszolgáltatottság és sok más tényező miatt az ország darabjaira szakadt. Nem mellékes információ: a mű 1927-ben, Erdélyben született.
A néhol barokkosan (túl)díszített, dagályosnak, sőt giccsesnek is mondható stílus ellenére igazi történelmi regénnyel van dolgunk – a történelmi vonatkozások hitelességével nincs gond, a szereplő alakokat, eseményeket alapos kutatói munkára alapozza a szerző (állítólag húsz kötetnyi jegyzetet készített), a cselekmény bonyolítása, a mellékszálak beiktatása romantikusan jókais.
A korszak kiválasztása mondhatni telitalálat, nem sok mesterségesen beiktatott fiktív elemre volt szükség – a kor gondoskodott a bonyodalmakról, már-már hihetetlen alakokról, történésekről. Vannak itt egymásnak feszülő ellentétek, kiemelkedő pozitív hősök, nem hiányozhat a bonyodalmas, szétágazó cselekmény, a romantikus szálak bevonása, a misztikum felé való hajlás – előremutató álmok, legendás bűnhődések stb. A helyszín változatos, köznemesi udvaroktól végvárakig, parasztházaktól királyi udvarig mindenhol megfordulhat az olvasó, megismerkedhet a kor történelmi alakjaival II. Ulászlótól Dózsa Györgyig, Zápolyai (Szapolya) Jánostól a kevésbé ismert Czibak Imréig vagy Cserni Ivánig. És mindezt nagyon olvasmányos formába önti az írónő – közel hozza az olvasóhoz a szereplőket, a történéseket. Az általában negatívan megítélt Dobzse László alakja sokkal szimpatikusabbá válik, érdekes a két nagy rivális: Ulászló és Szapolyai mögött álló asszonyok harca, a mellékszálon futó Dózsa-lázadás képe vagy a nagy reményekkel kecsegtető Lajos tragikus sorsa.
A regény egyik erénye, hogy nem esik a nemzetieskedés csapdájába, úgy szól a mához (a regény megjelenésének jelenéhez), hogy nem esik túlzásokba, felkarolja a transzilvanizmus eszméjét – a békés együttélést szorgalmazza, meg tudja mutatni az idegenben az embert, de a saját hibákat, vétkeket is, a főszereplő alakjában pedig a személyes példamutatás, áldozatvállalás útját mutatja az olvasóknak.
(…) legyen ez a föld a megértés hazája, ahol melegágyat lelhessenek a tudományok, az ősi erkölcsök, a türelem, az egyetértés s ahol minden Erdély-szülötte egyforma. Négy vallás szabad hona, a tiszta művészetek klasszikus országa bontsa ki most magából tollasodott szárnyait (…) lehessünk vasból vert láncszem őszinte barátságok, de acélból kovácsolt pallos, ha kell, a gyűlöletek között.
Nem biztos, hogy a regényben mindig arra a mozzanatra esik a hangsúly, ahová egy törénész helyezné, nem biztos, hogy az elbeszélő átlátja az ábrázolt periódus bonyolult hálóját – de egyrészt szórakoztatva csalogat be történelmünk egyik lényeges periódusába, másrészt kedvet hoz a kor, a szereplők megismeréséhez, egy kis kutakodáshoz… Érdemes elolvasni, ha valaki kedveli a romantikus történelmi nagyregényeket, az ezt a könyvet is szeretni fogja.

!

A kép forrása: link

II. Ulászló uralkodása:
Mátyás halála után többen pályáztak a trónjára, a korabeli helyzetről világos képet ad egy idézet egy népszerűsítő kiadványból, melyet @KingucK tett közzé:


KingucK P>!

Mátyás király végakaratát – hogy a trónon törvénytelen fia, Corvin János kövesse – a főurak nagy réaze nemigen akarta teljesíteni.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Corvin János · Mátyás király
!

A királyi tanács Mátyás temetése után neki is látott kiválasztani az új uralkodót. A jelöltek között szerepelt Corvin Jánoson kívül Miksa római király és a Jagellók: Ulászló cseh és János Albert lengyel király. Először Corvin és Beatrix veszett össze, a királyné el is költözött a budai várból. Mint az idézet is mutatta fenn, Corvint nem sokan kívánták királlyá koronázni, mivel valószínűsítették, hogy a megint egyre jobban fenyegető törökkel nem bírt volna. Ugyan voltak támogatói, mint például Újlaki Lőrinc, a szerb despota és az Ernuszt fivérek, de kevesek voltak a megválasztásához. Inkább azt tanácsolták Corvinnak, hogy a Szent Koronával és apja ékszereivel hagyja el Budát. Szót is fogadott és elindult dél felé.

A királyi tanács utána küldte Báthori vajdát és Kinizsi Pált, akik Csontmezőnél utolérve véres küzdelemben legyőzték. Visszaszerezték a kincseket és ezzel a vereséggel Corvin kiesett a királyjelöltek sorából. Ezután kerülhetett sor a királyválasztásra 1490. július 15-én, ahol Jagelló Ulászló lett a kiválasztott.

A királyválasztásról és II. Ulászló uralkodásáról @Bla emlékezett meg karcában:


Bla I>!
Évfordulók – események

530 éve Székesfehérvárott királlyá koronázták II. Ulászlót.

A többi trónkövetelővel (Corvin János, Habsburg Miksa római király és Albert lengyel herceg) szemben hosszas küzdelem után választott királlyá az országgyűlés. Kázmér lengyel király és Erzsébet magyar hercegnő fia volt, aki nagyapja révén tartott igényt a magyar koronára. A többi trónkövetelővel szemben azért választotta királlyá az országgyűlés, mivel hívei azt hitték, hogy így Csehország, sőt Lengyelország is a magyar koronához kerülhet. Átadta neki Corvin János a magyar koronát, tanácsadói, Szapolyai István nádor, majd Bakócz Tamás esztergomi érsek kormányzott helyette. 1492-ben az elmaradt zsoldja miatt lázongó fekete sereget szétverette, így a Délvidéken több alkalommal is győzedelmeskedtek a behatoló török csapatok. Többször is fegyverszünetet kötött a szultánnal. Az országgyűlést gyakran összehívta a belső problémák megszüntetésére, de teljesen tehetetlenül állt a főurak túlkapásai előtt. 1500-ban szövetséget kötött Velencével, a francia és a lengyel királlyal a törökök ellen. Hadai benyomultak Bulgáriába, de 1504-ben ismét békét kötött I. Bajezid török szultánnal. Az udvar állandó pénzhiányán az egyes vármegyék megadóztatásával akart enyhíteni, ami ellen erélyesen tiltakozott az országgyűlés. 1505-ben a rákosi országgyűlésen az idegen uralkodót tették felelőssé az ország hanyatlásáért, kimondták, hogy soha többé nem fognak idegen származású királyt választani, ha II. Ulászló fiú örökös nélkül hal meg. Azonban 1506-ban fia született, Lajos, akit csak úgy tudott 1508-ban királlyá koronáztatni, hogy kikötötték a rendek, I. Miksa német-római császár nem lehet a gyámja, ha a fiú árván marad. 1510-ben újra meghoszabbította 3 évre a békét a törökökkel, de közben Bajezid meghalt, és utódja, I. Szelim már nem hosszabbította meg tovább a fegyverszünetet. A király X. Leó pápától kért segítséget a háborúra való felkészüléshez, aki Bakócz Tamás által 1514. tavaszán meghirdette a török elleni keresztes hadjáratot. Dózsa Györgyöt szemelték ki a sereg vezéréül, aki viszont fegyvereit a törökök helyett az urak ellen fordította, ami a magyar történelem legnagyobb parasztháborújához vezetett. Nagy nehézségek árán tudták csak leverni a lázadást. Az ország erejét tovább gyöngítette a parasztháború, és a megtorló törvények az örökös jobbágyság kialakulásához vezettek. A bárók és a köznemesség – nem törődve az egyre növekvő török fenyegetéssel – folytatták egymás eleni küzdelmüket. 1515-ben II. Ulászló Bécsben megerősítette Anna leánya Habsburg Ferdinánddal való eljegyzését, és fiát is eljegyezte Máriával, Ferdinánd testvérével. Miksa császárral olyan szerződést kötött, amely szerint fia, Lajos utód nélküli halála esetén a magyar trónt a Habsburg-család örökli. 1516-ban bekövetkezett halálakor egy összeomlás előtt álló, teljes anarchiába zuhant országot hagyott a fiára.

1 hozzászólás
!

A hagyomány szerint Ulászló nevéhez fűződik a lacikonyha elnevezés. A Mátyás utáni idők elszegényedett udvari viszonyait jól illusztrálja az a legenda, amely szerint Ulászló a királyi éléskamra kiürültével kénytelen volt a pórnéptől kérni ennivalót. Erről bővebben @Tilla írt egy karcában


Tilla>!

A lacikonyha olcsó piaci, vásári konyha, sátorban elhelyezett étkezőhely. Neve a hagyomány szerint II. Ulászló királyunktól származik. Valószínűbb eredete, hogy a régi vidéki háztartásokban László-naptól (jún. 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá. A lacikonyhának több jelentése van: 1. vásáron, piacon, egyéb sokadalmakban álló olyan sátor, gyorsan felállított bódé, amelyben főznek vagy étkeznek; – 2. egyszerű, szegényes vendéglő; – 3. szegény pusztai lakos kunyhója mellett vályogból vagy sárból rögtönzött, sokszor boglyakemence alakú főzőhely.
A lacikonyha fő, névadó készítménye a lacipecsenye vagy röviden laci. Ez nem más, mint gyors tűzön, frissen, hagymás, paprikás zsírban sült sertéshússzelet (leginkább comb), amit egy ketté vágott cipó közé tesznek. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát is árultak, sőt újabban liba-, kacsasültet is. A lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok; pénztelen, szegény, elzüllött alakok, akiket jómódú ismerőseik megvendégeltek.

Kapcsolódó könyvek: Paládi-Kovács Attila (szerk.): Életmód

Paládi-Kovács Attila (szerk.): Életmód
!

A kép forrása: link

Bakócz Tamás és a Dózsa-féle parasztháború
Az Ulászló helyett kormányzó Bakócz Tamás élete megér egy kisebb bemutatást, mivel szinte miatta robbant ki a Dózsa-féle parasztháború. Bakócz egy Szatmár megyei iparos jobbágycsaládban látta meg a napvilágot 1442-ben. Nagybátyja, Bakócz Bálint titeli prépost karolta fel, neveltette és szerzett számára nemességet. Megfordult a krakkói, a bolognai és a ferrarai egyetemen, a római és a kánonjog doktora lett. Többre vitte nagybátyjánál, királyi jegyző, esztergomi érsek, fő-és titkos kancellár címeket egyaránt megkapta. Ekkorra vagyonosabb volt, mint maga a király. A nemzetközi politikába is bekapcsolódott, jó viszonyban volt a francia királlyal is. Nyíltan pályázott a pápai trónra, a II. Gyula halála után összeült konklávé közte és Giovanni Medici között döntötte el, ki lesz az utód, az eredményről @vigili emlékezett meg karcában:


vigili>!

1513. március 11.: Lorenzo Medicit 37 évesen, X. Leó néven pápává választották Bakócz Tamással szemben (aki eddig az egyetlen esélyes magyar pápajelölt volt). Az ő pápasága idején kezdődött el a reformáció.

!

A kép forrása: link

A győztes a X. Leó nevet vette fel és egyből keresztes hadjáratot tervezett a török ellen. A vesztes Bakócz vigaszdíjul megkapta a hadjárat kivitelezésének megszervezését. A királyi tanács ellenezte a hadjáratot, de Bakócz mégis kihirdette a pápai bullát. A sereg vezetésével Székely Dózsa Györgyöt bízták meg. Azonban mire megkezdték volna munkájukat, a török ellen összetoborzott keresztes sereg a nagyurak ellen küzdő paraszthaddá változott. Bakócz későn reagált: akkor akarta leállítani a toborzást, amikor a parasztok már nemesi kúriákat támadtak meg. Az igazi harc akkor tört ki, amikor a Báthori István temesi ispán vezette nemesi had rajtaütött a Maroson átkelő paraszthad előőrseire. A parasztok válaszul másnap felgyújtották a nagylaki várat, ahol éppen az urak előre ittak a medve bőrére. Dózsa végül azzal lépte át a Rubicont, hogy több környékbeli birtokossal együtt kivégeztette Csáky Miklós csanádi püspököt. Innentől elszabadult a pokol, az ország több pontján állomásoztak paraszthadak, közben nemesi kúriákat raboltak ki, várakat foglaltak el, földesurakat öltek meg, nemes nőket erőszakoltak meg, és különös gonddal égették el a jogbiztosító okleveleket. A paraszthad Temesvár váránál akadt fenn, ahol megsemmisítő vereséget szenvedtek. A nemesek bosszúja kegyetlen volt, de az egy legenda, hogy Dózsát tüzes vastrónra ültették. Az viszont igaz, hogy fogságba esett és kiéheztetett katonáit arra kényszerítették, hogy tüzes fogókkal darabokat tépjenek ki még élő vezérük testéből, s egyenek a megperzselődött, de még nyers emberhúsból. Ez a kortársak gyomrának is eléggé brutális kivégzési mód volt. A brutális kivégzésen túl a paraszthadat inkább kollektívan büntették. Erről az őszi országgyűlés határozott: eszerint a földesúrnak járó cenzust 1 forintra emelték, bevezették a heti egy nap robotot, és eltörölték a jobbágyok szabad költözködési jogát, eltiltották a fegyverviselést.

A Dózsa-féle parasztháborúnak tengernyi irodalma van, a szépirodalom és a történettudomány egyaránt feldolgozta. A 19. században Eötvös József írt róla egy regényt, amelyet @CaptainV értékelt


CaptainV IP>!
Eötvös József: Magyarország 1514-ben

Attól függően, hogy ki mire figyel jobban, kinek mi a fontos: lehet korrajz, történelmi regény, politikai regény vagy kalandregény, nem kevés romantikával. A cselekmény mozgalmas, a nyelvezet ízes. A történelmi szál újraírta bennem azt, amit a Dózsa-féle parasztfelkelésről történelem órán tanultam, egy új nézőpontot adott.
Jó olvasmányélményként tartom számon, abszolút megérte elolvasni, sőt, amilyen sokáig tartott, már a szívemhez is nőtt egy kicsit. Áldom a percet, amikor kimondtam, hogy ebből fogok beadandót írni.

!

Ugyancsak a 19. században írt az eseményekről egy tanulmányt a korszak egyik legnagyobb történésze, Horváth Mihály, amely könyvecske formájában még az 1960-as években is megjelent és @kaporszakáll értékelte


kaporszakall>!
Horváth Mihály: Az 1514-i pórlázadás, annak okai s következményei

Mivel éppen Gergely Sándor Dózsa-regényével birkózom (kamaszkorom után immár másodszor), gondoltam, nem árt közben egy rövid háttéranyag, amely leválasztja a valós elemeket a regényesekről, és kevésbé osztályharcos képet ad az eseményekről.

Ez a rövid kis tanulmány 1841-ben a reformországgyűlések időszakában (s talán részben az országgyűlés résztvevői számára is) készült. Tömör áttekintést ad az történtekről (elsősorban Istvánffy Miklós munkája nyomán), és emlékezteti az olvasóit: a jobbágyait röghöz kötő (ha úgy tetszik: rabszolgaságba taszító), s ezzel az ország hanyatlását jócskán elősegítő nemesség utódjainak nem csupán ésszerűségi okokból célszerű, hanem jóvátétel gyanánt erkölcsi kötelessége is a paraszti nép alávetett helyzetén változtatni.

Rövid írás, kb. fél óra alatt elolvasható (a mek.oszk.hu portálon is ott van) – s azt hiszem, a történelemkönyvek száraz bekezdéseinél jóval érdekesebb. Hogy a téma mennyire aktuális volt akkoriban, azt két – nem sokkal későbbi – munka is mutatja: Eötvös József regénye, a Magyarország 1514-ben és Petőfi verse, A nép nevében.

Szerintem érdemes rászánni a fél órát…

!

Illyés Gyula egy drámát írt Dózsa Györgyről az 1950-es években, ezt @kat_fromthemoon értékelte:


kat_fromthemoon>!
Illyés Gyula: Dózsa György

Ez a tragédia, de még milyen… nem is értem, miért nem lett népszerűbb. Meg hogy nekünk egy nagy magyarság-drámánk van, a Bánk bán… pedig milyen kincsek rejtőznek még a kánonból kiszorulva.

!

Gergely Sándor egy rendkívül vaskos kötetet írt a parasztvezérről, ezt a kötetet @kaporszakáll szedte ízekre:


kaporszakall>!
Gergely Sándor: Dózsa György

Annak idején elfeledtem szólni, hogy @Archibald_Tatum kihívásának, az Elfeledetteknek a polcára odakívánkozik Gergely Sándor életműve is – ami tulajdonképpen nem is a rendszerváltás után kezdett feledésbe merülni, hanem jóval hamarább: az életműsorozat utolsó kötete (1975) óta az írótól nem jelent meg többé önálló kötet.

Meglehet, ebben erősen elkötelezett kommunista mivolta is közrejátszott. 30 éves korától (1926) a KMP tagja, 1931-től 1945-ig moszkvai emigrációban élt, aztán – hazatérvén – 1945-től 1951-ig a Magyar Írószövetség elnöke. Illés Béláéhoz hasonlatos életpálya…

A Dózsa György a főműve: a fülszöveg szerint közel két évtizedig dolgozott rajta. Az első időkben az anyaggyűjtés folyt, majd sorban jelentek meg a trilógia darabjai: az Úriszék 1936-ban, a Nagy tábor 1939-ben, a Tüzes trónus 1945-ben. A kérdés az, megéri-e a mai olvasónak, hogy ebbe a nettó több mint 1400 oldalba belevágjon?

Válaszom ambivalens: ez a munka nem műremek, de nem is egy felvizezett marxista történelmi lecke. Megvannak az erényei és a hibái, de ha valaki felül tud emelkedni a moszkovita szerzőkkel kapcsolatos előítéletein, helyenként rendkívül plasztikus emberábrázolást, s a középkori magyar élet eleven képét kapja. Akad persze benne vulgármarxista mozgalmári duma is, de a terjedelemhez képest nem zavaróan sok.

Lássuk az erényeket:
Egy: a nyelve. A középkori magyart lehet Kodolányi módjára erősen archaizált kiejtéssel, vagy Móricz Erdélyének mintájára, néhány ízesebb kulcsszó és régiesebb mondatszerkezet révén imitálni. Gergely ez utóbbit teszi, s ez a néprajzi elemekkel fűszerezett köznyelv sajátos zamatot ad a szövegnek; én kifejezetten élveztem.*
Kettő: a hétköznapok bemutatása. A XVI. század eleji magyar világ lüktető, eleven rajzát kapjuk sok helyütt, elsősorban a falu és a főúri udvarok, de számos fejezetben a város népének ábrázolásával. Persze az urak dölyfe, mohósága és kegyetlensége erős színekkel jelenik meg, a paraszti sereg megtorló akciói pedig erkölcsi indokokkal alátámasztva, de – az akkori viszonyok ismeretében – ez aligha tér el komolyabban a valóságtól. S mind a parasztok, mind a köznemesek, mind a polgárok, mind pedig az ország főméltóságai egyéni arculattal rendelkeznek; alakjuk jól megjegyezhető. Nem csupán a tankönyvi leckékből kihalászott és leporolgatott kesztyűbábok, hanem önálló célokkal és illúziókkal megáldott/megvert személyiségek.
Három: az időbeli felépítés ökonómiája. Az első kötet 1513-14 fordulóján, a Sopron környéki falvakban indul, a vidék népének gyötrelmeit mutatja be, mintegy megalapozva a folytatást. A második kötet a keresztes hadjárat meghirdetésétől a bulla visszavonásáig terjedő időszakot beszéli el, Budával a középpontban. A harmadik kötet a Ceglédtől Temesvárig tartó út története. Jól tagolt, és világos szerkezet.

És most a hibákról:
Egy: a túlzottan szervezett és tudatos paraszti forradalmiság. A szerző úgy mutatja be számos szereplőjét, mint akik egy egész Európát behálózó, a jobbágyok felszabadításán munkálkodó nemzetközi vallási-társadalmi szervezet aktivistái. Egy középkori Komintern bontakozik ki hüledező szemeink előtt, s a regény valódi főszereplője nem is a kissé halványra sikeredett, inkább csak hadiparancsokat osztogató Dózsa György, hanem hű embere, az elvhű, ifjúkomszomolista, nemzetközi mozgalmi tapasztalattal is bíró hadnagy, Balogh Gábriel deák. De ide sorolható Nagybotú Mészáros Lőrinc** vagy Túrkevey Ambrus is (bár ez utóbbi inkább a mensevikek opportunista frakcióját erősíti).
Kettő: a szerző láthatóan élvezi, és – egyéb leírások rovására – nagyon is bő lére ereszti az összecsapások, hadi gyakorlatok, a jobbágysereg fegyverforgatásban való előrehaladásának bemutatását, a csaták epizódjait. Ez egy idő után fárasztóvá válik, s ráadásul szükségtelenül növeli a terjedelmet.
Három: a főúri (és nem csak főúri) politikai spekulánsok világpolitikai töprengései sok helyütt eléggé naivak. S ezzel párhuzamosan Dózsa és alvezéreinek ismétlődő szónoklatai helyenként a Pravda vezércikkeit juttatják az ember eszébe…
Négy: nem gyakran, de vannak benne hihetetlen események spoiler.

Így tehát sajátosan keveredik e munkában a korabeli élet eleven ábrázolása, s a lelkesítő harci szónoklatok és csataképek fokozatosan fakuló sorozata. Mégis: összefoglalóan több pozitívumot mint negatívumot találtam benne, és már a tárgy fontossága miatt is úgy vélem: a történelem iránt érdeklődőknek érdemes – legalább egy könyvtári példányba – belekóstolni…***

* egy példa a szóhasználatra: a kémeket szemfüleseknek nevezik a regényben
** Ő a ceglédi plébános, nem összetévesztendő az ismert gázszerelővel
*** A népélet versus hadipropaganda mérleg fokozatosan romlik a három kötetben; kóstolónak az első (Úriszék) javallott.

5 hozzászólás
!

Dózsa születésének 500. évfordulójára írt egy kötetet Nemeskürty István, amelyet @Bla értékelt:


Bla I>!
Nemeskürty István: Krónika Dózsa György tetteiről

Nemeskürty István: Krónika Dózsa György tetteiről Híradás a Mohács előtti időkről

A könyvdiszkontban karácsonyra vásárolt könyvek közt Nemeskürty Dózsa tanulmányáról itthon aztán kiderült, hogy már megvan a szerző „Az elfelejtett évtized” című kötetében. Aztán mikor a karácsonyi előkészületek közt beástam magam kissé a dolgokba kellett rájönnöm, hogy mennyi illúziót és tévhitet kell/kellene elveszítenem. Petőfi „izzó vastrón” – jából pl. egy szó sem igaz, csak az izzó vasabroncsból készített korona – persze ez is elég brutális –, amelyet Dózsa fejébe nyomtak, de ez nem volt kirívó a kor hasonló büntetései közt. Ugyanakkor Nemeskürty e 1972-ben megjelent monográfiája (a lehető legszorosabban kötődve a Mohács-könyv problematikájához) ismét csak azt veti fel, hogy az újkori magyar történelem problémáiért az uralkodó osztály a felelős, hiszen a törökkel való szembeszállás legfontosabb alternatívája a parasztság, a jobbágyság, a nép mozgósítása lehetett volna, a nemesség azonban esztelen dühével és bosszújával elzárta ezt a lehetőséget, mely megakadályozhatta volna az állam szétesését, a függetlenség elvesztését. A történészek ezt azóta tényekkel cáfolták, ez a beállítás inkább a ’60-as-’70-es évek szocialista rendszerének szemüvegén keresztül – gesztus a hatalom felé – nézett feltételezés lehetett.
Egyébként e nézet azt sugallja, hogy a parasztságra, a népre való építéssel, nagyobb támaszkodással elhárítható, de legalábbis elodázható lett volna a török veszedelem. Ezt a végső soron nacionalista illúziót csak erősíti a törökkel való szövetség, a felé való tapogatózás, ami a mai magyar politikának is kedvére való.
Ugyanakkor megvilágosító információ volt, hogy Rákóczi kurucainak elnevezése a Dózsa -féle keresztesháború toborzásából – kereszt – krux – kuruc – adódnak, valamint, hogy a Werbőczy-féle hármaskönyvet soha nem hirdették ki királyi törvényként, az csak úgy terjedt szét az országban, hogy Werbőczy maga Bécsben kinyomtattatta és terjesztette.
Szóval a könyv elolvasása, s az azt kísérő/követő forráskritika helyenként helyretette az iskolai oktatásban szerzett, elnagyolt ismereteket…Erre soha sincs késő! Egyébként érdekes olvasmány volt.

!

Barta Gábor és Fekete Nagy Antal szintén az 1970-es években írt egy ismeretterjesztő könyvet a parasztháborúról, ezt @Gerimur értékelte:


Gerimur>!
Barta Gábor – Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben

Tisztességesen megírt könyv. Persze hozza a kötelezőt ideológia terén, de szakmailag alapos, kényes kérdésekbe is belemegy. Túlírt, és eltúlozza az egész jelentőségét stb., de még mindig a legjobb könyv a parasztháborúról.

!

Werbőczy és a Hármaskönyv
A kollektív megtorlást kiszabó országgyűlésen jelent meg Werbőczy István az általa megírt Hártmaskönyvvel együtt. Werbőczy Ugocsa megyei kisnemesi családból származott. 1492-ben rövid ideig járt a krakkói egyetemre, de már ez év végén a királyi kúria jegyzője. Jegyzői, majd ítélőmesteri pályafutása során alaposan megismerte a korabeli jogszokásokat. A Hármaskönyv széles műveltségről tanúskodik. Jogelméleti bevezetése római és kánonjogi, illetve teológiai szakirodalomból merít. A Hármaskönyv elnevezés a munka 3 részére utal. Az első a nemesi magánjoggal foglalkozik. A második rész fő tárgya a perjog. A harmadik rész a legkevésbé egységes, itt foglalkozik pl. a partikuláris jogokkal: Erdéllyel, Horvátországgal, Szlavóniával, a városokkal és a jobbágysággal.

Werbőczy munkájáról egy paraszti gazdálkodással foglalkozó szakkönyv is foglalkozott, ebből idézett a munka hatásáról @vargarockzsolt, karcában még Werbőczy szobráról is megemlékezett:


vargarockzsolt>!

Donáth Gyula: Werbőczy István szobra
Felállítási helye 1908-ban: IV. ker. Kígyó tér déli oldala
(a tér mai neve: V. ker. Ferenciek tere, előtte pedig Felszabadulás tér volt)
A szobrot 1948-ban lebontották. A kommunisták.

Az, amiben a magyar nemesség hatalma eltért a többi hűbéri ország földesurainak hatalmától, az a parasztság „ősbűnének", az 1514. évi Dózsa -féle parasztháborúnak tulajdonítható.
Werbőczy István, aki kora nagy tudású jogásza volt, éppen az 1514. évi országgyűlésre készítette el törvénykönyvét, de pótlólag a jobbágyok elleni határozatokat is beírta. E törvénykönyv szerint „minden föld" tulajdonosának a nemesség tekinthető. Ehhez a földesúri joghoz még a tetszés szerinti kisajátíthatóság és a jobbágy jogképtelensége társult. Mindez refeudalizációt jelentett, és Wallerstein (1983), Bibó (1986b), Szűcs (1983) szerint Magyarország ekkor tért le a nyugat-európai útról.

29. oldal
Kovács Teréz: A paraszti gazdálkodás és társadalom átalakulása.

Kapcsolódó könyvek: Kovács Teréz: A paraszti gazdálkodás és társadalom átalakulása

Kovács Teréz: A paraszti gazdálkodás és társadalom átalakulása
4 hozzászólás
!

@Bla pedig egy rendkívül értékes kiadással rendelkezik, amelyet az Időutazások rovatban mutatott be:


Bla I>!
Időutazások

Az említésre érdemes tárgyaim második darabja egy könyv. Ez nem véletlen. A könyvek egyébként is közel állnak hozzám. Több mint 55 éve azzal szórakoztatnak, amit beléjük írtak, nyomtattak: történetekkel, élményekkel, ismeretekkel…na meg ennél elmondhatatlanul sokkal többel.
Már az általános iskola kezdete előtt, állítólag úgy 5 éves koromban tudtam olvasni. Mire oda kerültem – 1960 decemberében, az I. osztályban cirka félévekor – ha ugyan még jól emlékszem –, hogy olvasásból feleltettek, csak 4-est kaptam, mert hadartam, s nem hangsúlyoztam jól – a tanár néni szerint.
Szóval örök szövetséget kötöttem a könyvekkel immáron régóta. Szüli és névnapra, húsvétra, mikuláskor, vagy karácsonyra mindig könyveket kértem és kaptam. Át is olvastam a gyermek és tinédzserkoromat, s amikor már erős késztetést éreztem ott alant, ott álltam tapasztalatlanul, de könyvtárnyi tudással a hátam megett…Ma is rosszul érzem magam, ha nem kapok könyvet karácsonykor.
De hogy szavam ne felejtsem ma könyvtáram egyik büszkesége egy kötet. Ezt is a „vaterá”-n, felnőttként szereztem, de úgy gondoltam, ez olyan mű, aminek ott kell lennie polcomon. Amit esetenként kézbe fogni, fedelét megsimogatni, belelapozni, s főként mesélni szerepéről a magyarság történetében érdemes. Mert olvasni ugyan tudnám, de nem érteném, miután latinul van írva, s jómagam az első 20-ba tartoztam a névsorban az alma mater-ben, s így „németes” lettem. Bezzeg a Sági Gyuri latint tanult Fényi Bandi bácsitól, pszichológus is lett Amerókában…
Szóval ez a kötet nem egy mindennapi könyv, ha csak annyit mondanék róla, hogy 1753-ban nyomtatták, az már elég lenne, mert közel 260 éves, nemsokára tricentenáriumára emlékezhetünk. De mivel Werbőczi – Decretum tripartitum-járól, azaz Hármaskönyvéről van szó, így asszem jó néhányan irigyelhetnek, hogy ez a darab az én könyvespolcomon díszeleg.
Semmi különleges: kopott barna bőrkötés, helyenként foltos megsárgult lapok, enyhén dohos illat, a joganyag már az évszázadok alatt elévült, de mégis: olyasmit testesít meg, amely a magyar történelemben egyedülálló – az első magyar törvénykönyvet, amelyet még akkor, amikor született, idegen nyelven róttak papírra. Egy szokásjogi gyűjteményt, amelyet az országbírói ítélőmesterből nádorrá lett Werbőczy István 1504-ben kezdett el összeállítani, és 1514-ben fejezett be. Épp a Dózsa féle parasztfelkelést követően… Előszavát, amelyet műve elé bocsátott érdemes szó szerinti fordításban idézni:
„Nemes Magyarországnak törvényeit és törvényerőre emelkedett szokásait készülvén leírni, elhatároztam, az előttem álló tárgyra nézve némely megjegyzésre méltó dolgokat röviden előrebocsátani. Először is: az igazságról. Másodszor meg: a jogról és a jognak felosztásáról. Harmadszor pedig: a törvényről és a törvénynek nemeiről. Negyedszer: a szokásról és ennek feltételeiről: Ötödször és utoljára: a jó bíró kellékeiről és egyéb, az igazságos törvényszolgáltatásra tartozó dolgokról, föltevén azt a kérdést: vajjon a bírónak a perben előadottak és bizonyítottak alapján kell-e ítélnie, vagy pedig lelkiismerete szerint úgy, a mint a dolgot maga tudja.”
Tehát gondoltam, megosztom veletek, mit gondolok egy újabb, általam különleges tárgynak ítélt tulajdonomról. Bár kétségtelen, hogy a 3. évezred elején Magyarországon a jog – amelynek korai megtestesülése e tárgy –, mint olyan, különleges helyzetbe került, s legelébb egyes pártok ügyes-bajos törekvéseit tekintve az uralkodó politika eszközeként aposztrofálhatnám, mintsem az igazságszolgáltatás feltételeként említeném, – már örökre megmarad földi életünk kereteként. Csűrhetik csavarhatják emberek bárhogy, e kötet egy jelentős fejlődési állomását mutatja, testesíti meg.
(Aztán egy antikvárban találtam egy második példányt is.)

Kapcsolódó könyvek: Werbőczy István: Extractus Stephani Verboczii, sive Succinta explicatio decreti tripartiti juris consvetudinarii inclyti regni Hungariae

Werbőczy István: Extractus Stephani Verboczii, sive Succinta explicatio decreti tripartiti juris consvetudinarii inclyti regni Hungariae
!

II. Lajos trónra kerülése:
1516-ban hosszú betegeskedés után meghalt II. Ulászló. Előtte még gyermek fia gyámjául kérte Miksa német-római császárt és öccsét, a lengyel királyt, Zsigmondot, emellett a valódi gondviselőket is megnevezte Bakócz Tamás, György brandenburgi őrgróf és Bornemissza János budai várnagy személyében. A királyi tanács hallani sem akart az idegen befolyásról és egyből elfogadta Ulászló utódjának a kis Lajost, aki 1516-ban ennek köszönhetően trónra léphetett, de a tényleges hatalom továbbra is az egymás között vetekedő bárók kezében maradt. A kis Lajost @Emerencia mutatta be a Különleges, érdekes emberek rovatban:


Emerencia P>!
Különleges, érdekes emberek

II.Lajos szerencsétlen sorsú királyunknak hat lábujja volt. Innen azonosították holtestét. Legenda szerint a több lábujj különleges képességekkel ruházza fel azon személyt.

Tragikus sorsú sokszor az ország romlásáért hibáztatott ifjan alig 20 évesen elhunyt királyunk II.Lajos rettenetesen művelt és vívás tornagyakorlatokban is jeles személyiség volt.

Hat nyelven beszélt:magyarul, latinul, lengyelül, csehül, németül, franciául és olaszul. Tudományokban is jeleskedett. Sajnos nevelője Brandenburgi Lajos mellett a tinédzser kamaszodó ifjú beleesett abba az egérfogóba amibe minden mai fiatal is. Ennek ellenére -és félrelépései gyanánt is – feleségével Habsburg Máriával örök szerelembe éltek.

Halála körött több teória, legenda kering. Sőt ma már szinte nyilvánvaló hogy nem a Csele patakba fulladt bele.

!

A kép forrása: link

Mohács
Miközben a bárók egymással versenyeztek, a Török Birodalom újból erőre kapott és amikor I. Szulejmán trónra lépett, elsődleges célpontja Magyarország volt. X. Leó pápa megint tervezett egy keresztes hadjáratot, de ez senkit sem érdekelt. Lajos hiába vette feleségül 14 évesen Habsburg Máriát, a feleség éppen nemrég trónra lépő rokona, V. Károly a Luther okozta kalamajkával volt elfoglalva. Magyarország külpolitikailag magára maradt és a belső helyzet sem volt éppen rózsás.
Szulejmán támadott is, még abban az évben elfoglalta Nándorfehérvárt, Zimonyt és Szabácsot. A végvárrendszer összeomlása után semmi sem változott, a belpolitikában dúlt az anarchia. Lajos felesége kénye-kedve szerint cserélgette a kulcsembereket. A kuszaságot jól mutatja, hogy a nádori tisztséget még Werbőczy is megkapta egy kis időre, de alkalmatlansága miatt visszaadták Báthori Istvánnak, majd a tisztséget élethossziglani betöltésre módosították. Egyetlen értelmes tett Tomori Pál kalocsai érsekké való kinevezése volt. Közben a törökök tovább folytatták előrenyomulásukat és a végvárvonalból már csak Jajca és Klissza vára maradt magyar kézen.
A szultán hatalmas sereggel támadott 1526-ban. Először Pétervárad vára esett el, majd a döntő ütközetet Mohács mellett vívták meg. Azonban ide csak a magyar haderő egy része érkezett meg, Szapolyai János erdélyi és Frangepán Kristóf horvát hada egyaránt lekéste a döntő ütközetet. Ennek köszönhetően a Tomori Pál vezette 25 ezer fős had került szembe a hatalmas szultáni sereggel. A csatát 1526. augusztus 29-én egy előreküldött magyar lovasosztag kezdte délután, amely a törökök hadrendjét kémlelte ki. A támadás a magyar tüzérség lövéseivel és a jobbszárny lovasainak rohamával kezdődött. A többi magyar csapat is támadott, részben az oszmán tüzérség erejének köszönhetően mindegyik lovasroham kifulladt, a támadók menekülni kezdtek. Legtovább a gyalogosok tartottak ki, a cseh és lengyel zsoldosok egy ideig feltartóztatták a törököket, de csakhamar ők is lemorzsolódtak. A csata másfél óra alatt eldőlt. A magyar sereget szétverték. A menekülőket nem üldözték, a szultán estig lóháton tartotta katonáit, a harc kiújulásától tartva. Ezt már óvatosságból tette. A magyarok túl nagy vereséget szenvedtek, a katonák jelentős része, köztük Tomori is holtan maradt a csatatéren. A király pedig a hagyomány szerint szerint menekülés közben a megáradt Csele patakba fulladt, bár B. Szabó János kutatásai alapján Lajos vélhetően egy, a csatatérhez közeli tóba fulladt bele.
A mohácsi csata után lábra kapott a legenda, hogy Szapolyai György ölte meg a királyt, amelynek az adott táptalajt, hogy Szerémi György krónikájában fennmaradt Tatai Miklós plébános levele, amely beszámol erről az eseményről. A történészek azonban a levelet nem tartják hitelesnek, mivel Tatai Miklós semmilyen egyéb forrásban nem szerepel, és a nevéhez fűzött levél is Szerémi kézírásából származik.
A csata kutatása napjainkban is kedvelt témája a történészeknek, a legújabb kutatás a csata pontos helyszínének meghatározása, amelyről @Lunemorte osztott meg tudósítást:


Lunemorte P>!
Történelem

A Szegedi Tudományegyetem antropológusai is részt vesznek a mohácsi tömegsír feltárásában

A mohácsi csata pontos helyszínének meghatározásához, a törökökkel harcoló katonák azonosításához és sorsának bemutatásához is hozzájárulhatnak azok a vizsgálatok, melybe a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) több kutatócsoportja is bekapcsolódhat – derül ki a felsőoktatási intézmény honlapján megjelent cikkből.

Bővebben: spoiler
spoiler

https://www.youtube.com/watch…

!

A mohácsi csatának szintén nagyon kiterjedt irodalma van, az egyik legelső forrás az egyik résztvevő, Brodarics István beszámolója, amelyről @Bolondkandúr írt értékelést:


Bolondkandúr>!
Brodarics István: Brodarics históriája a mohácsi vészről

Brodarics István színes egyéniség lehetett: művelt, világot látott ember, rutinos diplomata, lelkes humanista és író. A mohácsi csatát illetően ez a kis história alapmű, szerzője részt vett az ütközetben, de az ország kancellárjaként az azt megelőző haditanácsokon, tárgyalásokon is ott volt, így sok érdekességet tudhatunk meg a háttérről. Brodarics őszintén leírja a magyarok által elkövetett hibákat, bénázásokat is, ezeken a történészek azóta is jókat vitatkoznak. A leírás szikár, de nagyon hangulatos, és annyira élő, hogy mintha jelen lennénk mi is, érezni lehet a csata előtti feszült hangulatot. Hiányossága, hogy rövidsége miatt sokszor csak vázlatosak a leírások, a csatarend bemutatása sem teljes (a kancellár nem volt katona, hadi kérdésekben érződik a bizonytalansága). A legnagyobb erénye, hogy nem költött hozzá, csak arról írt, amit ő látott, amiről biztos tudomása volt, talán ezért is ennyire időtálló ez a könyv.

!

A Kádár-korszakban két neves történész is írt egy-egy kötetet a csatáról, Szakály Ferenc munkáját @nanena értékelte:


nanena>!
Szakály Ferenc: A mohácsi csata

A tanulmány olvasmányosan és érdekfeszítően elemzi a kort és annak viszonyait, amely a nándorfehérvári és mohácsi csatavesztéshez, a török hódoltsághoz, a Habsburgok megkoronázásához vezetett. Minden logikusan összeáll, a történelem természetes menete, az ember alapvető tulajdonsága, ösztönei vezettek ahhoz, hogy nemzetünk gyakorlatilag elveszett. Én mégis szeretnék abban hinni, hogy az egyénnek és az egyénekből álló közösségnek lehetősége, sőt sokszor kötelessége, hogy ne alkudjunk meg azzal, hogy kis nemzetként egyik vagy másik birodalomhoz kell tartoznunk, hogy ne vesszünk el, hogy ne oldódjunk fel egy nagyobban, csak azért mert az erősebb, hatalmasabb, gazdagabb. Vonatkozik ez a nemzetünkre, de ugyanígy kisebb közösségeinkre, s az egyes egyénre is.

!

A másik munka Perjés Géza tollából született, ő veterán katonatisztként járta körbe a csata és előzményei kérdéskörét. Ezt a munkát @Bolondkandúr értékelte:


Bolondkandúr>!
Perjés Géza: Mohács

A mohácsi csatával foglalkozó művek közül a korabeli történészek által kívülállóként kezelt és erősen támadott Perjés Géza könyve érdekes színfolt. A szerző nagyon alaposan átgondolta témáját, ráadásul mint volt katonatiszt (II. világháborús veterán) kifejezetten katonai szempontból vizsgálta az eseményeket. Ilyen irányú tapasztalata és szemlélete komoly erőssége a könyvnek.
A mű első részében a török-magyar háborúk tágabb összefüggéseit tárgyalja 1520 és Buda elfoglalása között, a második rész foglalkozik magával a csatával. Kutatásai alapján három, azóta is vitatott megállapítást tett, ezek a szulejmáni békeajánlatok, a török hadsereg akciórádiusza (amely korlátozta volna a hódításaik mértékét), valamint a magyar hadsereg létszáma. Az bizonyos, hogy ez utóbbit erősen túlbecsülte Perjés, amikor Lajos seregét 50-60 ezer főre tette a legtöbb forrásban található 20-25 ezer helyett. És itt a fő gond is, hogy bár szerzőnk meggyőzően érvel igaza mellett, alapból mint megbízhatatlant utasít el minden forrást, amelyik ellentmond megállapításainak. Ezzel együtt is érdemes egy esélyt adni neki a korról szóló többi munka mellett.

!

A csatáról szóló kiadványok egyik legtermékenyebb szerzője B. Szabó János, akinek rögtön három könyvéről is született értékelés. Az első kötet egy kis ismeretterjesztő munka, amelyet @galu értékelt:


galu>!
B. Szabó János: A mohácsi csata

Nem gyakori az olyan történész, aki hajlandó ismeretterjesztő könyvet írni, és mellesleg tud is.
B. Szabó János jelenleg az etalon ebből a szempontból.
– nem szégyell közismert témákat megvizsgálni
– de pont ezért alaposan elvégzi a forráselemzést
– közérhetően, lényegretörően ír
– sok esetben olyan perspektívába helyezi az eseményeket, amik hiányoznak a történelemoktatásból
– közben leszámol a mítoszokkal

Sokat gondolkodtam rajta, hogy a Mohács vagy a Tatárjárás a jobb könyv, de valójában ilyen szinten mindegy. Mindkettő kifogásolhatatlan munka, ráadásul élvezetes olvasmány.

!

Az Osiris Kiadó Nemzet és emlékezet sorozatában egy vaskos albumot szerkesztett, melyet @Peske értékelt tömören:


Peske>!
B. Szabó János (szerk.): Mohács

A mohácsi csatával és korával foglalkozó korabeli és újkori írások remek gyűjteménye. Minden érdeklődőnek csak ajánlani tudom.

!

Végül a Kossuth Kiadó a Magyar történelem rejtélyei című sorozatában is megjelent egy kötet a csatáról, amelyet @Razor értékelt:


Razor P>!
B. Szabó János: A mohácsi vész

A mohácsi csatát többnyire röviden elintézik azzal, hogy győztek a törökök, II. Lajos pedig belefulladt a patakba és ezzel kezdetét vette 150 éves szívás. Jelen kötet ezt fejti ki bővebben, egyrészt a csata részletes bemutatásával, másrészt körbejárva kicsit a körötte képződött konteókat. Rövid terjedelme ellenére (vagy épp azért) ajánlott olvasmány.

>!
Kossuth, Budapest, 2016
48 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630984607
!
Nienna001 P>!

Ismerjük meg történelmünket 2 háború ismeretterjesztő olvasós történelmi

Elolvasandó könyvek száma10
Elkezdődött2019. augusztus 4., 13:24
Jelentkezés vége2021. július 1., 23:59
Véget ér2021. július 26., 23:59

Második felvonás :)
Historia est magistra vitae! A történelem az élet tanítómestere! Lenne… ha tényleg tanulnánk a múltból, ami nem mindig jön össze. Először megismernünk kell, csak ezt követően lehet belőle tanulni.
Arra hívlak fel benneteket, hogy olvassunk Magyarország történetéről. A múlt azonban nem csak királyokból és háborúkból áll, ennél azért összetettebb. Vannak változások az első kihíváshoz képest.
Feltételek:
– Elolvasni tíz darab könyvet a kihívás kezdetétől a honfoglalás utáni magyar történelemről.
– Újraolvasást is elfogadok.
– Minden olvasáshoz kérek minimum 5 mondat értékelést. A kihívás lejártakor meg kell lenni a 10 olvasott könyvnek, Mivel még maximum 1 hónapig elfogadhatom utána is a teljesítést, maga az értékelés lehet csúszásban (de legyen kész mielőtt leadod!).
– A kihíváshoz nem fogadok el történelmi regényeket, egyáltalán regényeket, fikciós munkákat
– Ismeretterjesztő könyvek, szakkönyvek, esszék, tanulmánykötetek, monográfiák, akár tankönyvek is jöhetnek.
– Forrást is elfogadok, pl. naplót, emlékiratot, útikönyvet (pl. külföldi szerzőnek magyarországi utazásáról), krónikák, oklevelek, forrásgyűjtemények, mondát, hősi éneket, újságcikkgyűjtemény pl.: Kossuth vezércikk gyűjteményét, sőt még anekdota gyűjteményt is – ha van forrásmegjelölés a könyvben, amit idézettel bizonyítasz–
– A források esetében az egyéni mérlegelés jogát fenntartom, ha kétséged van inkább kérdezz rá.
– A forrás minimum 50 oldalt tegyen ki, ha szakirodalom akkor 100 oldal a minmum
– Magyarország történetével foglalkozó idegennyelvű munka is jöhet.
– A környező országok magyar kisebbségeivel és az emigrációban élőkkel kapcsolatos írásokat is elfogadok.
– A teljesítést egyben hozzátok, én+könyv linkkel, vagy polcon.
Lehetséges témák:

Divattörténet
Életrajz (de nem életrajzi regény!)
Építészettörténet
Gazdaságtörténet
Hadtörténet
Irodalomtörténet
Jogtörténet
Művelődéstörténet
Művészettörténet
Néprajz
Nők a történelemben
Oral history
Politikatörténet
Sporttörténet
Színháztörténet
Társadalomtörténet
Technikatörténet
Történeti demográfia
Történeti ökológia
Tudománytörténet
Zenetörténet

Jó olvasást!

Kép forrása
Képes Krónika 21. lapja A magyarok bejövetele Pannóniába
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9pes_kr%C3%B3nika#/…
Kitüntetéskép:
Szent István király a Képes Krónikában
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9pes_kr%C3%B3nika#/…

29 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!