MOLYrágta történelem – A II. világháború – szépirodalom

Rovatgazda
!

A II. világháborút valamely aspektusból témául választó szépirodalmi művek sora jóval hosszabb a Nagy Háborút feldolgozókénál. Mintha az írók hangján figyelmeztetné magát az emberiség, hogy nem szabad elfeledni azokat a rettenetes éveket, amikor millliók és milliók gyilkolták egymást, és rombolták le a bolygó értelmes lényei által addig létrehozott értékeket, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Nem olvas mindenki „háborús“ regényeket, és akadhatnak, akik szerint nincs is szükség ennyire, hiszen hetvenöt évvel a háború vége után miért kéne még mindig az akkori eseményekkel foglalkozni? Csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a XX. század nagy háborúit, a relatíve kevés hivatásos katona mellett, civilek vívták civilek ellen. Nemcsak a hátországok otthon maradottjai voltak hétköznapi emberek, hanem azok is, akik egyszer csak fegyverrel a kézben a harctéren találták magukat. A két világháború az az elhúzódó, kényszerűen életformává váló szélsőséges helyzet volt, amelynek ürügyén egy jó író kendőzetlenül elénk tárhatja: ilyen az ember.

Az alábbi válogatás egyfajta toplista is, amely igyekszik a II. világháborúval foglalkozó irodalom kiemelkedő produktumait felsorakoztatni. Bármelyiket lapozzuk fel, közelebb kerülhetünk a zsánerhez és – önmagunkhoz. Úgy illik hát, hogy ilyen művek mellett a narrátor háttérbe húzódjon, s engedje előre az alkotókat.

Erich Maria Remarque híres regénye kapcsán álljon itt @bockrichard alkotóértékelése:

« Szerencsém volt, hogy „találkoztam” vele. Azóta a legtöbb könyvét olvastam, és az érzés leírhatatlan. Több mint egyszerű háborús regény – ő egyszerűen a szívéből írt mindazokról a szörnyűségekről, amik történtek a 20. században. Rendkívül mély és szuggesztív. Szerintem ahhoz, hogy az ember megértse mi zajlik a világban, és hogy megtartsa emberi mivoltát, néha-néha bele kellene lapoznia egy-egy művébe az írónak. »

A Diadalív árnyékában cselekménye közvetlenül a háború előtt játszódik, de a történet minden mozzanatára rávetül a közelgő borzalom árnyéka. @ptagi értékelése:


>!
ptagi P
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

„Az ember sokat kibír.”

Valóban. Csak kérdés, mennyire hal bele abba a sokba… A sok üldöztetésbe, a sok rettegésbe, a sok bizonytalanságba, a sok rejtőzködésbe, a sok taktikázásba, a sok semmibevételbe.
Nos, lehet, hogy az ember sokat kibír, de én mégis azt mondom, innen a szoba kényelméből, hogy vagy nem vagyok ember, vagy…. én nem bírnám. Már olvasni sem bírtam. Mármint úgy értem, hogy annyira jól adta vissza a könyv ezt az állapotot, hogy látszólag semmi nem történik, de a mélyben valahol mégis ott húzódik megannyi tragédia, ami búvópatakként jön elő és határozza meg a felszínt…. annyira jó volt, hogy majdnem félbehagytam. Lassan is haladtam, de újra és újra vissza kellett térnem ebbe a világba, mert mégsem hagyhattam sorsára a szereplőket, ha már saját maguk mégis megtették ezt saját magukkal.
Könnyes szemmel engedtem őket útjukra. „Az ember sokat kibír.” Az életet is, a halált is.

1 hozzászólás
!

Amerikában a hadsereg és a katonák heroizálása inkább a tényirodalomban jelentkezik (lásd a rovat előző két számát: https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-ii-vilaghaboru-alulnezetben-1 és https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-ii-vilaghaboru-alulnezetben-2), a szépirodalom helyenként az önostorozásig is elmegy az önvizsgálatban. A legjobb történetek túlmutatnak a háború és a hadsereg groteszk abszurditásának leírásán. A sereg maga a társadalom, amelyben kevés az esélye a mindössze normális életre vágyakozó kisembernek. Az amerikai háborús irodalom két nagyszerű példája James Jones Most és mindörökké-je @werdafckawi értékelésével: https://moly.hu/ertekelesek/1073737 és Joseph Heller klasszikusa, az A 22-es csapdája, amelyet @marschalko értékelésével ajánlunk:


>!
marschlako P
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Második világháborús kalauz stopposoknak.

Douglas Adams könyvei mellett még a Halló, halló c. örökbecsű filmsorozat merült fel gyakran bennem Joseph Heller regényének olvasása közben. Csak ez mindkettőnél egy kicsit súlyosabb; történetei mögött sajnos a nagy b.d.s valóság húzódik meg. Abszurd eseményei lehetetlennek tűnnek: á, ez nem lehet igaz. Aztán ha jobban belegondolunk, dehogynem, a görbe tükör képét a realitás talajára levetítve ott áll előttünk az emberiség rákfenéje.

Milo gépeit mindenütt ismerték. Szabad járásuk volt mindenfelé, és egy napon Milo szerződést kötött az amerikai katonai hatóságokkal a németek kezén levő orvietói országúti híd bombázására, a német katonai hatóságokkal pedig az orvietói híd légelhárító ágyúkkal való megvédésére saját támadásával szemben. A hídnak az amerikai fél javára történő megtámadásáért a teljes hadműveleti költség megtérítését számította fel, plusz hat százalékot, a hídnak a német fél javára történő megvédéséért pedig ugyanazt a költség-plusz-hat-százalékot, megtoldva minden egyes általa lelőtt amerikai gép után ezer dollár külön jutalékkal. Kimutatta, hogy ezen egyezmények ratifikálása nagyon fontos győzelemnek tekinthető a magánkereskedelem részéről, mivel mindkét ország hadserege állami tulajdonban levő intézmény. Mihelyt az egyezséget aláírták, semmi értelme sem lett volna fölhasználni a szindikátus anyagi erőit a híd megtámadására, illetve megvédésére, hiszen erre a célra mindkét kormánynak elegendő embere és hadianyaga állt készenlétben ott helyben, amit készségesen fel is használtak, és a végén Milo fantasztikus hasznot sepert be mindkét féltől azzal, hogy semmi mást nem tett, csupán kétszer aláírta a nevét.

S ez még nem is a legabszurdabb jelenet. Amikor azt hisszük, na ez már sok, ennél több már nem jöhet, akkor de bizony, hogy jön. Nevetni lehet rajta? Néha a fájdalom valóban keserű mosolyba csap át, de ez a könyv inkább mélységesen szomorú, mintsem komikus.

2 hozzászólás
!

Irodalmi csúcsteljesítmény Norman Mailer Meztelenek és holtak című nagyregénye. A kivételes képességekről tanúskodó mű (Mailer 25 évesen írta 1948-ban) a háborús téma felhasználásával képes a nagyepika jellemzőinek teljes vertikumát felvonultatva megjeleníteni „a külső és belső világ teljességét“. @eme értékelése a regény sokrétűségét emeli ki: https://moly.hu/ertekelesek/1252063

Irwin Shaw Oroszlánkölykök című regénye két amerikai és egy, a német hadseregben szolgáló osztrák férfi útját követi a háború viszontagságai között, s a három eltérő társadalmi helyzet, jellem és hozzáállás alkalmat ad széles társadalmi körkép bemutatására. A regény sokáig a háborús irodalom alapművének számított, s még ma is az, habár olyan véleményeket is hallani, hogy közelebb áll a jól megírt lektűrhöz, mint a „magas“ irodalomhoz. @Ezüst értékelése valószínűleg azok kedvét is meghozhatja a könyv elolvasásához, akik csak igényes irodalmat olvasnak:


>!
Ezüst P
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök

Talán illene elmorzsolnom néhány könnycseppet, ugyanis az a helyzet, hogy az Oroszlánkölykök volt annak idején az első regény, amit a második világháború témakörében olvastam. A mű három férfi, két amerikai és egy osztrák sorsát mutatja be a második világháború idején: Michael, Noah és Christian kezdetben nem ismerik egymást, de útjaik a hadseregben, illetve a fronton előbb-utóbb kereszteződnek. Gyerek voltam még, amikor először kézbe vettem Shaw művét, így azt hiszem, anno sokszor inkább csak éreztem, mint értettem a regényt. Akkor nagyon jó könyvek tartottam, meghatározó élmény volt. Épp ezért elhatároztam, ha a mostani fejemmel már mínusz egyesnek gondolom is esetleg, az első szerelemre való tekintettel elnézően fogok ítélni, ha arra kerül a sor. Erre azonban nincs szükség, még mindig kiválónak tartom. És azt remélem, most már értem is. Mindenesetre számos olyan finomsága tárult fel előttem, ami korábban az életkoromból, akkori tudásomból fakadóan egyszerűen nem lett volna fontos vagy meglátható. Shaw remekül ír, rendkívül precízen, plasztikusan képes kidolgozni a figuráit, ráadásul a tökéletes kompozíció érdekében a legapróbb dolgokra is oda tud figyelni: így például még annak leírására is gondot fordít, hogyan horzsolódik fel egy arc az előtte ülő vállszíjának csatjától, és hasonlók. Ettől lesz az egész történet szinte filmszerű és nagyon eleven.

Kivételesen hálás vagyok a múló éveknek, míg ugyanis valaha rövid úton elvéreztem Michael értelmiségi válságának taglalásakor (illetve valószínűleg azért, mert nem láttam a mélyére, halálosan untam is), és Michaelt amolyan semmilyen fickónak éreztem, most már egyértelműen látom a helyét, szerepét és az általa képviselt álláspont erejét. Michael harmincas színházi rendező New Yorkban, szereti az életet, a jó ételeket, a jó nőket (a nők is őt), van pénze, viszonylag befolyásos barátai és remek társasága. Ez így leírva elég súlytalanul és közhelyesen hangzik, azonban Shaw van annyira jó író, hogy Michaelből ne egy társadalmi osztály karikatúráját formázza meg. Michael karakterében nyoma sincs szándékos elnagyoltságnak vagy túlzásnak. Igaz, akad gyengesége bőven, de nem rossz pali. Épp annyira esendő, mint bárki más. Ő az, akinek megvan tulajdonképpen mindene, ami ahhoz kell, hogy az ember elégedett legyen, ugyanakkor van annyira intelligens, hogy általában kétkedéssel és számos kérdéssel szemlélje a kibontakozó háborús eseményeket. Bár az egyik oldalon szeretné valahogy kivenni a részét a háborúból, és empatizál az áldozatokkal, nem akar fejest ugrani a halálba, nem akar egy csomó hortyogó férfival egy légtérben aludni, nem akar nő nélkül maradni (utóbbi kettő említése különösen emberi, sehol egy deka a hősből, de annál több a hús-vér férfiból), kritikusan viszonyul a parancsokhoz és a parancsokat kiadókhoz, megkérdezi magától, miért vannak épp itt, miért teszik épp ezt, és vajon mindig teljesen helyes és észszerű-e, hogy a parancsot végrehajtsák. Michael a folytonos kételkedésével egyértelműen középen áll ebben a történetben, elutasítva szélsőséget és túlzást. Karaktere azt sugallja, az egyénnek nagyon nehéz egy csoport részeként olyan döntéseket hoznia, melyek a csoport érdekeivel és a saját lelkiismeretével, habitusával, életről alkotott képével összeegyeztethetők. Michael, bár behívják katonának, gyakorlatilag a történet legvégéig megússza a háború sűrűjét. Harcosnak többnyire nem válik be, fegyvert elsütni pedig saját véleménye szerint is képtelen lenne (igaz, annál a jelenetnél, amikor erre rádöbben, nincs embertelenebb annál, aki végül kvázi helyette cselekszik, így adódik a kérdés, vajon ez átok-e vagy valójában erény), ezért érzem hatalmas jelentőségűnek, hogy végül Michael az, aki utoljára, mindent eldöntve és kiegyenlítve meghúzza a ravasztspoiler.

A másik amerikai, Noah húszas évei elején járó zsidó srác, az őt folyton elnyomó apa kísértő emlékével, tele félszegséggel és kisebbségi komplexussal. Nincs pénze, nem annyira iskolázott, amennyire szerinte illene, és különösebben jóvágásúnak sem mondható. Noah az, akinek mindenért keményen meg kell küzdenie, talán túl keményen is. Anno valami nehezen megfogalmazható, tinédzseres szimpátiával viszonyultam hozzá, ahogy a „jó” szereplőt szokás ilyen korban különösebb kritika és elemzés nélkül szeretni. Persze azóta már rájöttem, hogy minden ízében helyesen gondolkodó nem létezik, így Noah figuráját is tudom kissé árnyaltabban látni. Kétségtelenül pozitív szereplő, ugyanakkor a hite számos tekintetben még a nagyon fiatal és sérült fiú hite: végsőkig elmenő, kompromisszumot nem ismerő (kompromisszum alatt természetesen nem megalkuvást értek) és rendkívül idealista. A saját testi épségét kockáztatva képes kiállni verekedni a század legerősebb katonáival, csak hogy kivívja az őt folytonosan froclizó és antiszemita poénokkal sorozó társaság tiszteletét. (Itt Shaw azért elég szépen bemutatja, hogy az amerikai hadseregben sem fenékig tejfel és tolerancia az élet.) Ezzel csak az a baj, hogy – mint az ki is derül az utolsó meccsnél – az emberek zömét tulajdonképpen lehetetlen igazán megváltoztatni, így a katonák elismerése is inkább csak pillanatnyi, mint tartós. Noah tehet bármit, egy kicsit mindig az marad a többiek szemében, aminek korábban gondolták. Valószínűleg néhány év elteltével, mondjuk olyan korúan, mint Michael, már képes lett volna szembenézni ezzel, meg a hasonló helyzetekkel. Mi több, azt hiszem, ez a mindig lenézett és félrelökött fiú pár év múlva egy számára kedves területen remek vezetővé válhatott volna, hiszen az alapok, az embersége, a toleranciára tanító tapasztalatai, a szívóssága megvolt hozzá. Már csak az hiányzott, hogy megtanuljon elengedni dolgokat, elfogadni, hogy mindenkiből nem lehet jobb embert csinálni (pláne egy olyan szélsőséges helyzetben, mint a háború), a világ pedig sosem lesz egészen olyan, amilyennek szeretnénk, de ettől még megtalálhatjuk benne, amit és akiket keresünk.

Ami Christiant illeti, egyértelműen az ő történetszála a legpörgősebb mindhárom közül, és végeredményben Christiannal történik a legtöbb dolog is, számos helyre és meglehetősen szélsőséges szituációkba veti a háború. Fontos (és ezért elismerés jár Shaw-nak), hogy Christian nem azért negatív karakter, mert az ellenséges hadsereg tagja, hanem mert egyénként olyan, amilyen. A történetben felbukkanó német katonák, Christian és mentora, Hardenburg hadnagy („Szolgákat akarok, nem versenytársakat”) meg pár hasonszőrű kivételével mind elszenvedői a háborúnak, és egyáltalán nem érzik nagy mókának azt, ami körülöttük és velük történik. Christian, bár fordulhatna ellentétes irányba, és bizonyos nézetei vagy döntései alapján nem tűnik könnyen vezethetőnek, végeredményben mégis ingadozónak és befolyásolhatónak bizonyul, fel-fellobbanó megvetése torz ragaszkodásba vált. A határozatlansága frusztrációval és agresszióval párosul, saját szenvedései pedig nem a nézetei felülbírálására késztetik, hanem arra, hogy idomuljon az embertelenséghez. Pedig lehetne ezt másképp is, ahogy azt Noah vagy Michael, továbbá számos mellékszereplő példája mutatja.

Mit is lehetne a fentieken túl, zárásképp írni…? Másodszor, de azt gondolom, nem utoljára. Hát ennyit még hozzá.

>!
Európa, Budapest, 1977
830 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630705826 · Fordította: Vajda Miklós
4 hozzászólás
!

Természetesen születtek a II. világháborúról az előbbieknél talán kevésbé mély, ugyanakkor pergő cselekményű, élvezetesen olvasható regények is.

Herman Wouk háborús családtörténete igyekszik teljes képet mutatni a világégésről. Megfordulunk a nagy csaták helyszínein, hátországokban, koncentrációs táborban, vezérkari értekezleteken, és különleges csemegeként jelen lehetünk a hadjáratok menete és a háború utáni rendezés szempontjából egyaránt fontos konferenciákon. Wouk a kritika által is egyértelműen elismert műve a „Háború és emlékezés“ trilógia (https://moly.hu/sorozatok/haboru-es-emlekezes), amely képes feledtetni, hogy későbbi írásaiban a szerző egyre inkább a kommersz felé fordult (woukizmus). @shadowhunter1975 értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1645382

Ken Follett ugyancsak családregényként megírt „Évszázad“ trilógiájának (https://moly.hu/sorozatok/evszazad-trilogia) második kötetében éri el a szereplőket előbb a spanyol polgárháború, majd a II. világháború. Wouk művéhez hasonlóan, itt is több aspektusból követhetjük a korabeli helyzeteket és eseményeket, természetesen a Follettre jellemző gördülékeny, olvasmányos stílusban. @Rodwin értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/3146038

Leon Uris regénye, a Meghalsz, tengerész!, másképp időtálló, mint a korábban említett klasszikusok. Ahogy @mate55 találóan megjegyzi értékelésében: „ponyvairodalmi remekmű“. Az izgalmas cselekmény a standard tengerészgyalogos-filmek ihletője is lehetne: a kiképzés viszontagságai után következnek az éles bevetések a csendes-óceáni hadszíntér poklában. Noha az író nem moralizál, az akcióközpontú történetben előfordulnak pillanatok, amikor összeszorul az ember torka, és nem csak az ütközetek izgalmától.


>!
mate55
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Egy önéletrajzi ihletésű regény, mely a II. világháború csendes-óceáni hadszínterén játszódik, (ahol maga Uris is szolgált). A történet rendkívül érzékletesen mutatja be egy szakasz életét, a bevonulásuktól az utolsó, nagy bevetésükig. Igazi jellemrajz egy olyan csoport életéről, amelynek tagjai különböző társadalmi osztályokból, nemzeti-vallási felekezetekből jöttek. Ebben az összefüggésben meglepő volt az amerikai hadseregben, a kiskatonák szintjén tomboló antiszemitizmusról olvasni. A regény hitelesen festi meg a katonák mindennapjait: az embert próbáló kiképzést, ami valójában a felkészülést szolgálja. Semmilyen hősködést, érzelmességet, és moralizálást nem visz túlzásba. Nincs benne „a hazámért büszkén halok meg” közhely, de nincs benne „fiai életüket áldozták a szabadság oltárán” megoldás sem. Viszont vannak benne érzelmileg hatásos, megindító jelenetek, de a sallangot általában sikeresen kikerüli. Egy érdekes, és egyben megindító regény, melynek minden során érződik, hogy személyes emlékekből táplálkozik. Ne várjunk tőle bölcsességeket vagy mélyebb értelmű monológokat, ez a kötet tényleg nem több mint egy egyszerű háborús regény. Amilyen rosszul vagyok Sven Hassel regényeitől annyira szerettem Uris könyvét. Aki mélylélektani háborús drámát keres, az kerülje el ezt a regényt, mert ez egy igazi ponyvairodalomi remekmű.

!

Az emberi lélekre koncentráló művek között találunk olyan gyöngyszemeket, amelyek a háború előidézte szélsőséges helyzetben vizsgálják az egyén döntési szabadságának, jó és rossz szétválasztásának lehetőségeit. Vercors híres kisregénye, A tenger csendje (@Puella értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2295457) mellett a Farkascsapda című történetben is körbejárja a megszállókhoz való viszonyulás, a kollaboráció vagy ellenállás dilemmáját (@Ákos_Tóth értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2189918).

John Steinbeck is hasonló kérdéseket feszeget Lement a hold című regényében. A Norvégiával azonosítható fiktív ország lakói és a németekkel azonosítható megszállók közötti érintkezés során világossá válik a helyzet abszurditása, és érvényesül az elnyomottak erkölcsi fölénye. @Wiggin77 értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2315798

Ezen a helyen @Bla Vercorsról írt alkotóértékelését emeljük ki:


>!
Bla I

Vercors

Tudnotok kell, hogy az író félig magyar származású – nem mintha ennek különleges jelentőséget kellene tulajdonítani. Apja, Brüller Lajos Magyarországról 15 évesen emigrált Franciaországba, ahol francia szerzők kiadója volt. Anyja francia. Jean Marcel Bruller, írói álnevén Vercors (Párizs, Franciaország, 1902. február 26. – Párizs, Franciaország, 1991. június 10.) francia író, illusztrátor. Az 1940-es visszavonulás idején Jean Bruller Erié-ben, Vercors vidékén telepszik le, ahol egy évig kétkezi munkásként dolgozik egy asztalosmesternél. Nevét valószínűleg innen, a francia Alpok egyik előhegységének, ill. fennsíkjának nevéről választotta. Legismertebb műve az 1942-ben kiadott A tenger csendje (Le Silence de la mer) című elbeszélése.
Vercors első írása, amely tán a világon a legismertebb, inkább csak kisregény, vagy hosszabb novella. A közvélemény sokáig találgatta neves francia íróknak tulajdonítva a szerzőséget, s csak évek múltán derült ki az igazság.
A II. VH Franciaországot lerohanó német agresszió során, a korai időszakban 1940-41-ben játszódik. A cselekmény szerint egy német tiszt egy francia családnál száll meg, ahol apa és lánya élnek kettesben. A katona minden este hazatér, és kisebb monológot tart a családnak: elmondja gondolatait Franciaország iránti szeretetéről, a művészetről, a romantikus elképzeléseiről, amelyek a népeik összefogásáról szólnak és a meleg tűzről, mely minden este átmelengeti őket.
A két nemzet történelmi találkozását és a háború iránti eltérő ideológiai álláspontokat jeleníti meg a szerző ezen az elbeszélésén keresztül. A német tiszt művész, komponista. Naiv nézeteiből és monológjaiból a mintegy féléves időszakban megvalósult találkozások során, ahogy a propaganda, úgy a romantikus elképzelések is lassacskán eltünedeznek. Az idő előre haladtával maga is rádöbben, hogy Németország nem kreatív együttműködésre törekszik Franciaországgal a megszállás, e sajátos politika segítségével, hanem leigázásra és végül nem marad más, mint a hideg vérfagyasztó, drámai háború, azaz maga a tenger. Az egyszeri történet túlnő keretein: a cselekmény színhelye alig meghatározható – valószínűleg Délnyugat-Franciaországban, a tengerparthoz közel játszódik. Ez a térbeli meghatározatlanság a szimbolika egyik árulkodó ismérve. Valóban, a színtér maga Franciaország. Ugyanígy szimbólummá válik a főszereplő lány is. Nemes hallgatásával a megszállott országot jelképezi, de az olvasó erre egy pillanatig sem gondol, míg a történet varázsa tartja fogva. A mesélő unokahúgának – bár se nevét, se életkorát nem ismerjük – egész lénye akaratot és bátorságot, hazafiságot és büszkeséget sugároz: eleven, húsvér alak, nem pedig elvont eszme vagy magatartás absztrakt képviselője. Ugyanakkor a két francia szereplő, akik egy fél év során csak szótlanul, némán tűrik a házukban szállást szerző megszállók képviselőjének jelenlétét, megismerve a férfi nézeteit, búcsúzásakor, amikor előrevetíti a sötét, szomorú jövőt, megtisztelik válaszukkal – azaz felemelik maguk mellé, elismerve, méltányolva emberségét.
Másik ismert műve az Amerre a szél fúj c. regény az emberi tisztesség, az elvek melletti kiállás, a francia ellenállás, az emberség könyve a II. VH-ban, s közvetlen s azt követően. Vercors finom eszközökkel mutatja be a karaktert, a gyermek és ifjúkorban elkövetettektől az érett fejjel járt könnyebb utakig… Igen, magam is ismerem az embernek ezt a fajtáját. Ők a túlélők, a mindig mindent túlélők… akik persze mindig megtalálják tetteikre a magyarázatot is…
Vízbarázdák c. kisregényében is kísért a háború. Egy Atlanti-óceáni átkelés a cselekmény kerete. Az író önmaga van jelen a Franciaországból az USA-ba tartó, a háborús időkben épült gőzhajó fedélzetén, amely épp a háborús körülmények közt való építés okán technikailag, műszakilag rakoncátlankodik. A szerző belebotlik egy házaspár párkapcsolati bonyodalmába, amely korábbi és friss félreértéseken és bizalmatlanságokon folyamatosan csorbul , míg a hajó műszaki gyengesége
okozta baleset miatt fókuszba nem kerül. A történet annyira valószerűnek tűnik, hogy valszeg kitalált, de nagyon izgalmas, magával ragadó. Az életösztön és a szerelem erejét teszi próbára szinte költői módon a szerző.
További írásai közül számos novella mellett a Tropikomédia és A medúza tutaja c. regények említhetők.
Ha csak A tenger csendjé-t írta volna meg Vercors, akkor is a XX. századi francia irodalom egyik nagyjaként beszélhetnénk róla. A kisregény művészi sikerét későbbi írásai sem tudták felülmúlni. Az író főerőssége a novella, amelyben szerencsésen ötvöződik az elkötelezett író pártossága és az emberi sors örök problémái iránti vonzalma.

!

A lektűríróként ismert francia szerző, Robert Merle, megannyi gondolkodtatva szórakoztató, fontos témákat feszegető könyve közül két regény emelkedik ki irodalmi értékeivel: a Két nap az élet és a Mesterségem a halál. Előbbi a kilátástalanságnak azt a negyvennyolc órába sűrűsödő tragikumát mutatja be feszes drámaisággal, amelyben a háborúba kényszerült nyugati ember szembesül saját korlátaival és az élet illékonyságával. @Wolly értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2307927

A holokausztról sokan és sokfélét írtak. Merle az elkövetők mozgatórugóit is kutatva alkotta meg a maga regényét a volt auschwitzi táborparancsnok, Rudolf Höß (a könyvben: Rudolf Lang) memoárjaként tálalva a vészkorszak egyik legsötétebb fejezetének eseményeit. Noha joggal bírálható a könyvben az író által kreált determinizmus, a hatalom teljes birtoklásából következő önfelmentés és felelősséghárítás pszichológiai jelensége mellbevágó hitelességgel jelenik meg a regényben. A holokauszt-irodalom egyik alapvető művének számító könyvhöz sok kiváló értékelést találunk a Molyon. @eme kritikus szemmel értékelt: [[https://moly.hu/ertekelesek/658055, @pannik számára a tartalom és az írói szándék egyaránt meghatározó élményt jelentett:


>!
pannik P
Robert Merle: Mesterségem a halál

Brutális könyv.
Brutálisan jól van megírva, brutálisan hat az emberre.

Szavakat nem találtam olvasás után, közben szólni alig lehetett hozzám, letenni nem nagyon tudtam, késő éjszakáig olvastam, útközben is olvastam, autópályán (utasként) fejeztem be. Majd, csöndben maradtam úgy fél órára.

A férjem, annyit mondott, nem érti miért kínozom magam ilyen könyvekkel, majd megkért, hogy meséljek róla röviden, mert hallott erről a könyvről de nem nagyon akaródzik neki elolvasni mert túl nyomasztónak gondolja.
Hát nyomasztó, az biztos, Merle jól összerakta Rudolfot, atyaisten, annyira hihető, annyira valóságosan van megírva. Elhiszem, hogy Auschwitz obersturmbannführer SS tisztje hasonló lelkületű ember lehetett, hasonló családi háttérrel, hasonlóan beteg gyerekkorral.
Elhiszem, hogy valahogy így kísérletezhették ki a napi 2000 fő elgázosítását fokozatosan, lépésről lépésre, mindenhonnan összeszedve a bevált mozzanatokat. Úristen, munkaként, folyamatként tekintettek az egészre, de másként nem is lehetett csinálni, hát persze, hogy csak így…
Merle nagyot alkotott ezzel az írásával, valahogy a másik oldalról láthatjuk ezt az egész őrületet, elképzelhető verziót adott az elképzelhetetlenre. Nem csak arra ad választ, hogy hogy voltak erre képeseket, hanem arra a kérdésre is, hogy milyen emberek voltak akik képesek voltak parancsot végrehajtani.

!

A „Nagy Honvédő Háború“ emlékezete a mai orosz embernek is alapélménye, hát még mennyire az volt a a háború utáni korszak „szovjet“ embere számára! A kommunista éra idején a párt vezetői nemcsak a németek fölött aratott győzelmet használták fel a rendszer felsőbbrendűségének bizonygatására, hanem azt a tényt is, hogy a végső győzelemhez a Nyugatnak szüksége volt a Szovjetunióra. Az irodalom (meg a filmművészet) kezdetben teljes mértékben e sajátos, kommunista nacionalizmus szolgálatába állt. A II. világháború lett a szovjet epika és film Vadnyugata, sorra íródtak a világháborús „westernek“, amelyben megszülettek a szovjet irodalom háborús sztereotípiái. De még ebben a kötelezően sematikus korszakban is keletkezhetett igazi, nagy mű – ha még oly csekély terjedelemben is. Mihail Solohov Emberi sors című elbeszélésének főalakja, a háborúban mindent és mindenkit elveszítő idősödő katona Hemingway öreg halászához hasonlóan nem hagyja legyűrni magát a fájdalomtól, és bizalommal tekint a jövőbe. @anesz értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2144838.

Vaszil (máshol: Vaszilij) Bikov „örök témája a honvédő háború“, írja @Ákos_Tóth alkotóértékelésében, amelyet érdemes teljes terjedelmében elolvasni (https://moly.hu/alkotoertekelesek/19151). Ugyanő nevezi Bikovot a szovjet háborús irodalom „lelkiismeretének“. A háborút végéig harcoló és 1955-ig a hadsereg kötelékében álló, fehérorosz Bikov művei a háború poklába kényszerült emberi lélek mélységeit kutatják. A hatalom által hazájában sokat támadott szerző nem csupán szovjet, de világirodalmi szinten is újító módon írta meg a „lövészárkok igazságát“. Itt két regényét emeljük ki. A halottaknak nem fáj címűt @gyuszi64 értékelésével (https://moly.hu/ertekelesek/3358493), Az ő katonái-t @Timár_Krisztina soraival mutatjuk be (https://moly.hu/ertekelesek/2409858).

A sztálingrádi csata örök téma az orosz irodalomban. A Szovjetunió Hőse érdeméremmel és Lenin Renddel is kitüntetett Jurij Bondarev is újítónak számít a háborús témában. Először 1970-ben jelent meg Égő hó című regénye, amelynek emberközeli világa heroizálás nélkül teszi átélhetővé egy egész nép küzdelmét. A regény egyelőre egyetlen értékelője @Kuszma: https://moly.hu/ertekelesek/2521134

A csak nevében orosz, amerikai forgatókönyvíró (Trója mozifilm, Trónok harca tévésorozat stb.) és televíziós producer David Benioff felmenői bevándorlók voltak, de apja már a Goldman Sachs elnöki pozíciójáig vitte. 2001-ben jelent meg első regénye, a „25 óra“, de az írói világsikert Sztálingrád-regénye hozta meg számára. A Tolvajok tele című történetet eddig 40 nyelvre fordították le, és a molyok közül is sokan respektálják. @Bélabá értékelése:


>!
Bélabá P
David Benioff: Tolvajok tele

Jó ez a regény. Mert végig feszült, izgalmas. Mert kellően részletes leírások vannak benne egyes háborús dolgokról/eseményekről. Mert kellően szókimondó, ami velejárója a közegnek. Jó ez a regény. David Benioff olyan történetet mesélt, ami olyannyira hiteles mintha valóban nagyapáink meséje lett volna. Lehet, volt benne jó nagy adag valósághűség. Hajsza a tojásokért, menekülés a németek elől. Az orosz tél és a szívek ridegsége valódi alapokat szolgáltat a könyvnek. Megvan benne a háború borzalma, a drámaiság a legvégén. Olyan történet, amire sokáig emlékezni fogok még. Jó ez a regény. Mert számos karcra inspirált, és ez „természetes reflexem”, ha jót olvasok. Nehéz rangsorolni az olvasott háborús sztorikat, mert mindben ott a feszültség, a dráma, és az már önmagában olyan pluszt ad a témába vágó könyveknek, amikor is az adrenalin megpezsdül az emberben. Azért adok 5 csillagot (4,8 pont), mert biztos van kiforrottabb, jobban megírt, netán még drámaibb történet, ez a könyv a kortárs mivoltával, sok évtizeddel a háború után is teljesen korrekt, hiteles. Fiús könyv, ez talán sokaknál lassítja az olvasást. Csak amiatt nem faltam a lapokat, mert élvezni akartam a korhangulatot, a tájat, azt az érzést, ami könyvből sugárzik, akár egy atomerőműből. Olyanok olvassák elsősorban, akik érdeklődnek a háborús regények iránt, nekik íródott, számukra tökéletes. Nekem is az volt, végig élveztem az olvasást. Örülök a közös olvasásnak is. Jó ez a regény!

12 hozzászólás
!

Javarészt a sztálingrádi csata idején játszódik a XX. század utolsó évtizedeinek legnagyobb nemzetközi háborús könyvszenzációja, Vaszilij Grosszman Élet és sors című regényének cselekménye. A szerző életében nem jelenhetett meg a könyv, a KGB az összes fellelhető kéziratpéldányt elkobozta. Amit viszont nem találtak meg, az Grosszman 1964-ben bekövetkezett halála után kijutott nyugatra, így első kiadására külföldön került sor 1980-ban. Igazi „nagy“ regény, amelyet a kritikusok az orosz klasszikusok műveihez hasonlítanak. Az értékelések alapján biztosnak tűnik, hogy szerkesztésében és formai jegyeiben különbözik azoktól, tehát „rá kell készülni“ az elolvasására. @pepege értékelése:


>!
pepege P
Vaszilij Grosszman: Élet és sors

Ez már a második nekifutásom volt, no, nem azért, mert elsőre beletört volna a bicskám, csupán arról van szó, hogy az ember sokkal könnyebben félre teszi a saját könyvét, ha akad valami más fontosabb. Aztán még egy és még egy. Mikor már kellő távolságban voltam ettől a monstrumtól, úgy döntöttem, majd valamikor újrakezdem inkább. Most jött el az ideje, mert mikor olvasson az ember ilyen vaskos nagyregényt, ha nem a hideg téli estéken.

Nagyon fúrta az oldalamat, hogyan fogok viszonyulni a könyvhöz, mert eléggé alacsony az olvasottsága (a tetszési indexéről nem is beszélve), s főként azért, mert két könyvtesóm (@Kuszma és @giggs85), akiknek az ízlésével nagyon egy rugóra járunk, homlokegyenest más véleménnyel voltak a könyvről. Egyikük szerette, másikuk pedig egyenesen időpocséklásnak vélte az olvasását.

No, én valahol a kettőjük között helyezkedem el. Alapvetően a terjedelmes olvasmányokkal nincsen semmi bajom, ha van értelme, de itt most úgy éreztem, kicsit túl van írva ahhoz képest, hogy nem olyan egetrengető maga a cselekmény. A rengeteg szereplő és helyszín nehezíti az olvasást (ráadásul kb. 300 oldalnál vettem észre, hogy a könyv végén van egy táblázat a főbb szereplőkről, addig meg a jegyzeteimre támaszkodtam). Ami a leginkább bosszantott, hogy időnként nem csak én, hanem még maga a szerző (vagy inkább a fordító/szerkesztő, mittudomén) is összekeverte a neveket. Ráadásul több helyen egészen magyartalan mondatokkal találkoztam, nem mindig éreztem életképesnek a szöveget és ebből arra a következtetésre jutottam, hogy a regény általános sikertelensége nem Grosszman hibája, hanem sajnos a fordításé.

Összességében azért inkább elégedett vagyok, mint nem. Mindenesetre biztos, hogy nem egy újraolvasós darab. :) Nem vagyok mazochista.

!

Táborokról, gettóról, bujdosásról lesz szó ebben a részben. Pierre Boulle klasszikus regénye, a Híd a Kwai folyón a fogoly létben a megmaradást szolgáló emberi helytállást egy olyan anakronisztikus, groteszk csavarral mutatja be, amely görbe tükröt tart a hadsereg(ek) abszurd világa elé, és egy egész életre elegendő gondolkodni valót ad az olvasónak. @szadrienn szavaival: https://moly.hu/ertekelesek/2747980

Władysław Szpilman zsidó származású lengyel zongoraművész volt, aki A zongorista című könyvében írt háború alatti hányattatásairól. Szpilman történetének legnagyobb értéke az átélhetőség. Az állandó létbizonytalanság megélése, az emberi aljasság és kegyetlenség elszenvedése azonban nem szült bosszúvágyat benne. Egyszerűen csak leírta a leírhatatlant. @_Eriii értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2298140

Ray Rugby zseniálisan pesszimista regénye, A domb, az emberi méltóságért való kiállás és az elszabadult ösztönök pusztító ereje ellentétéről szól. Hősei nem hadifoglyok, valamilyen kihágás miatt kerültek katonai büntetőtáborba, ahol az emberek lélekig ható megtörése a cél. @Youditta értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1992954

James Clavell, (A sógun, A tajpan stb.) első regénye, A Patkánykirály, 1962-ben jelent meg (Magyarországon először részletekben volt olvasható a „Rakéta regényújságban“). A japán hadifogolytáborban játszódó történet az író saját élményein alapszik, de messze túlmutat a fogoly léttel járó kiszolgáltatottság bemutatásán. Megrázó erővel ábrázolja a rabok társadalmában kialakult zsarnoki rend abszurditását, az ellenállás és behódolás párhuzamosságának paradoxonát, amely csak a csattanós befejezésben oldódik fel. @kvzs értékelése:


>!
kvzs P
James Clavell: A Patkánykirály

Embernek maradni embertelen körülmények között, túlélni akkor is, ha nincs esély.
Néha eszembe jutott, hogy egyrészt akár egy darwini kísérlet leírása is lehetne a könyv -mert az marad meg, aki a legjobban tud alkalmazkodni-, másrészt pedig, hogy bent is csak ugyanolyanok az emberek, mint kint. Van túlélő, van gyűlölködő, van irigykedő, van szolgáló, van bátor, van önfeláldozó, van kiábrándult… Olyanok, mint mi, csak a körülményeik embertelenek. Megmutatják, hogy akár mi is lehetnénk egyek közülük…
A könyv végénél eszembe jutott a Csontbrigád, és rájöttem, hogy ezekben a táborokban a legfontosabb, amit elvehetnek az nem a szabadság, hanem az emberség és a jövőbe vetett hit.
Nagyon plasztikusan mutatja be ez a könyv a dicső háborúk dicstelenebbik oldalát.

!

Két író, akik bár eltérő eszközökkel, de egyforma szándékkal ábrázolták önéletrajzi ihletésű regényükben a háború természetellenességét, az élni akarás haláltáncát. A cseh Hrabal a Szigorúan ellenőrzött vonatok-ban a szatíra eszköztárát, az amerikai Vonnegut Az ötös számú vágóhíd-ban a sci-Fi és a fantasy elemeit felhasználva érzékeltette azt a távolságtartást, amellyel az ember igyekszik saját világába zárkózva kívül maradni. A mindent felzabáló szörnyűség elől azonban lehetetlen elbújni, sem az eldugott vasútállomás idilli közege, sem a megfelelőnek hitt pillanatban véghezvitt időutazás nem bizonyulhat elegendőnek a valóságból való kiszabaduláshoz.

Hrabal remekét @Sapadtribizli értékelte: https://moly.hu/ertekelesek/2088375, Vonnegut világsikerű könyvét @dontpanic:


>!
dontpanic P
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Titkon azt gondoltam eddig, hogy amíg létezik A 22-es csapdája, addig nem is kell több könyvet írni és olvasni a háború értelmetlenségéről és abszurditásáról, mert abban benne van minden.
Most úgy gondolom, hogy amiről A 22-es csapdája szól társadalmi szinten, arról szól Az ötös számú vágóhíd személyes szinten.
És vajon hány szintje lehet még ennek a furcsa, nyertes nélküli emberi játéknak, amiről még nagyon sokat fogunk írni és olvasni, hogy valahogy feldolgozzuk – létezik.

2 hozzászólás
!

Hrabal és Vonnegut áttételessége után két igazán direkt, zsigeri realista mű következik. Zoltán Gábor második és harmadik regényében a Városmajor múltjával foglalkozó kutatásai alapján a XII. kerületi nyilasok kegyetlenkedéseinek és tömeggyilkosságainak történetét írta meg mellbevágó, olykor gyomorforgató részletességgel, az egyik résztvevő szájába adva az elmondottakat. A háború a végéhez közeledik, a nyilasok ideje azonban éppen ezekben a hónapokban érkezik el. És élnek a lehetőségekkel…

Az Orgia és a Szomszéd című regényt egyaránt a mindkettőt elolvasó és értékelő @ppeva soraival mutatjuk be:

https://moly.hu/ertekelesek/2896256


>!
ppeva P
Zoltán Gábor: Szomszéd

Zoltán Gábor: Szomszéd Orgia előtt és után

Ahogy befejeztem az Orgiát, rögtön folytattam ezzel a kötettel. Ez még annál is fontosabb könyv. Végigjárja a helyszíneket*, „megszólaltat” embereket (ténylegesen, vagy naplókból, visszaemlékezésekből), irodalmi hivatkozásokat vág be mindenféle irányultságú íróktól-költőktől. Olyan hivatkozásokat is, amik hatására néha újra kellett gondolnom egyes irodalmi, történelmi személyekről eddig kialakult véleményemet.
Ez a könyv nemcsak a múlt krónikája, de összekapcsolja a múltat, a közelmúltat és a jelent. Itt mutatkozik meg igazán az, miért nem szabad elfeledkeznünk arról, ami a 40-es években történt. Hogy a számonkérés elmaradásával milyen mélyen gyökerezően túlélt emberekben a nyilas eszme. Hogyan jelenik meg a mai eszmerendszerben újra (vagy folytatólagosan, hol fű alatt, hol meg nyíltabban) egyes csoportok gyűlölete, kirekesztése, üldözése vagy üldözésének vágya. Sokszor csak bólogatni tudtam, keserűen, hiszen annyiszor szembesültem azzal, hogy „rendes embernek” tartott szomszédaim, jó ismerőseim is milyen gyakran elpottyantanak előttem kirekesztő, egyes csoportokon élcelődő, vagy éppen gyűlölködő megjegyzéseket. spoiler
A krónikás ebben a kötetben többször kilép a krónikási, tárgyilagosan leíró szerepből, és beszúrja saját gyerekkorát, fiatalkorának történéseit, helyszíneit, valamint arról is szót ejt, hogyan gyűjtött anyagot a könyveihez, hogyan szembesült saját származásával, és korábbi könyvének fogadtatásával.
Azóta is lapozgatom, rákeresek házakra és emberekre, visszakeresek benne részleteket – kár, hogy név- és helymutató híján nehéz benne a keresés. Az ember kénytelen jóformán újraolvasni, ha meg akar benne találni valamit.
Fontos könyv, szembe kell vele nézni. Többek között azért is, mert szomszédai mindenkinek vannak.

*nagyon érdekelnek azok a könyvek, amik konkrét helyszínekről, házakról, ott élő emberekről, a házak, egy környék történetéről, történelméről szólnak

4 hozzászólás
!

Sven Hassel esetében nehéz eldönteni, hogy sikeríró vagy sikeres szélhámos, művei ráfintorognak a háború borzalmaira, avagy a háborús irodalom botránykövei. Azonban tény, hogy a dán születésű, de a II. világháborút a német hadsereg tagjaként (állítólag) végigharcoló író világszerte és hazánkban is széles olvasótáborral rendelkezik – apósom egyik kedvence, és magam is megpróbálkoztam két könyvével. Ennek ellenére nem vállalkoznék bővebben szólni róla, inkább teljes egészében idézem @Ákos_Tóth alkotóértékelését:

»A dán szerző háborús ponyva stílusban megkerülhetetlen, magyar szemszögből nézve pedig etalon, klasszikus. Személyiségét rengeteg kérdés és kritika övezi, sokan kételkednek még személyazonosságában és életrajzában is – hogy a könyveiben leírtakról már ne is beszéljünk! Ezek a viták azonban szerintem csak tovább növelték a mítoszát, mintha ő maga is olyan különleges kalandor lenne, mint regényeinek hősei.
Bármennyire is próbálkozom, Hasselre nem tudom azt mondani, hogy jó író volna. Karrierje során írt egy realista stílusú, nagyon kritikus és eléggé megrázó regényt, a Kárhozottak légióját, majd az idő múlásával minden műve egyre inkább elment a ponyva irányába. Szép lassan a történelem és a realitás kereteit is semmibe vette, kvázi tökéletesen átpozícionálta magát az irodalmi életben. Ez elég volt ahhoz, hogy sokan egyszerre illesszék a neve mellé Remarque-ot és Rejtő Jenőt is – a magyar Aquila kiadó a kétezres évek elején ezekkel a fura, de mégis érthető párhuzamokkal kezdte el terjeszteni a regényeit. A siker természetesen nem maradt el, Hassel mára kultikus írónak tekinthető hazánkban. Sokakat – joggal – lenyűgöz regényeinek naturalista, szókimondó stílusa, meg az amúgy is nagy érdeklődésre számot tartó második világháborús német nézőpont összemosása a kalandregények évszázados múltra visszatekintő fortélyaival és trükkjeivel, meg a Remarque óta jól működő töredékes, összefüggő cselekményt csak háttérbe tolva alkalmazó írástechnikával. Jellemzően azonban a témában való elmélyedés, a komolyabb, akár tudományos, akár szépirodalmi művek feldolgozása után a legtöbben képesek lesznek helyükön kezelni ezeket a regényeket.
Hassellel kapcsolatban a legfontosabb dolog talán az, hogy az olvasója átlásson a szitán: ne higgye, hogy igaz történetet, visszaemlékezést, hősök előtti főhajtást, tényirodalmat, riportot olvas. Ponyvát olvas, aminek jó a humora, felsorakoztatja a szerző (valószínűleg reális alapokon nyugvó) személyes élményeit, és valóban képes magában hordozni a Remarque utáni írógeneráció alapüzenetét, mely szerint a háború sz*r dolog. Ha Hassel receptje nem így állna össze, a státusza is megállapodott volna valahol Leo Kessler szintjén.«

A szerző „Kárhozottak légiója“ összefoglaló címet kapott sorozatának (https://moly.hu/sorozatok/karhozottak-legioja) második kötetét @Hamlet értékelte:

Én búcsúzom erre a hónapra, és jó olvasást kívánok a MERÍTÉS egészéhez!

ursus


>!
Hamlet
Sven Hassel: Lánctalpak

A Partvonal kiadó rendületlenül nyomja újra Sven „800 Tigrist lőttek ki alólunk egyetlen nap alatt!” Hassel második világháborús regényeit, én viszont már nem lelkesedem annyira értük, mint 2003 tájékán. A fickó nem ír rosszul, csak a realitásérzékével lett baj vénségére: saját bevallása szerint szökött katonákkal, hamburgi tolvajokkal és lefokozott SS-tisztekkel harcolta végig a II. világháború összes hadszínterét az orosz fronttól a normandiai partraszállásig a 27. német harckocsizóezredben. Mások szerint viszont hithű náciként végig Dániában lapított, és mind a 14 könyvét a Wiking SS-hadosztály dán önkénteseinek jelentéseiből kalapálta össze, a párbeszédeket meg a feleségével íratta meg.
tovább erre: http://konyves.blog.hu/2010/01/20/sven_hassel_a_naci_mu…

!

A ROVAT HAVI AJÁNLOTT KÖNYVE
James Clavell: A Patkánykirály

A SZERKESZTŐK AJÁNLATAIT ITT TALÁLJÁTOK
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

A ROVAT KORÁBBI SZÁMAI
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-ii-vilaghaboru-alulnezetben-2
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-ii-vilaghaboru-alulnezetben-1
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sztalin
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-adolf-hitler
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-tunderkert-2-az-aranykortol-1947-ig
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-tunderkert-a-regmulttol-1606-ig
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-hetkoznapok-tortenelme
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rath-vegh-istvan
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-szuletese
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-nagy-fal-nepe
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-mezopotamia-a-kezdet-kezdete
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-i-vilaghaboru
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-habsburgok-egy-karrier-tortenete
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-kertesz-erzsebet-hosnoi
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sirhant-muvek
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-huszarosan
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sprechen-sie-finnugor
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-48-03-15-maskeppen
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-szabadkomuvesseg
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-templomosok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-romantikus-historiak
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-bizanc-ezer-eve
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-nagyok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-memoar-avagy-a-tortenelmi-en
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-eb-ura-fako
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-italiai-reneszansz
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-kriminalis-tortenelem
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-szamurajok-es-sogunok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-mar-az-okorban-is
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-hollos-matyas
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-gyarmatvilag
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-ismeretlen-vandorai
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-eloitelettol-a-tomeggyilkossagig
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-iii
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-ii
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-i
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-torok-vilag
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-csaladregenyek
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-az-erem-masik-oldala
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-polgarhaboruja
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-a-gyarmatoktol-a-fuggetlenseg-kivivasaig
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-napoleon-es-a-tobbiek
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tortenelem-elott
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-a-pestis-idejen
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-passuth-laszlo
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-ii
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-i
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-claudius-es-nero
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tatarjaras
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-okori-egyiptom
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-keresztes-hadjaratok
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rubiconon-innen-rubiconon-tul

@Ibanez hívta fel a figyelmemet @Tündérke kihívására, amely a
HAVI TÖRTÉNELMI TÁRGYÚ KIHÍVÁS lett »»»»


>!
Tündérke P

To hell and back (2020) háború olvasós történelmi

Elolvasandó könyvek száma5
Elkezdődött2019. december 9., 15:31
Jelentkezés vége2020. december 31., 23:59
Véget ér2020. december 31., 23:59

Sziasztok! Itt a kihívás újabb fordulója. :) Némiképpen most is változtak a szabályok, lássuk mely tekintetben:
– Csak 2020. január 1. 0:00 és 2020. december 31. 23:59 közötti olvasásokat fogadok el.
Minimum 5 könyvet kell elolvasnotok, egyébként határ a csillagos ég.
– Most II. világháborús olvasást fogadok csak el, ebben az esetben a címkéknek [2. világháború, és vele együtt a történelem, történelmi dokumentum címke is (példa: 2. világháború, történelem)] mindenképpen rajta kell legyenek a könyveken.
– Sci-fi, történelmi romantikus és egyéb olyan könyveket továbbra sem fogadok el, amelyekhez a háború csak a keretet adta.
– Újraolvasást és idegennyelvű könyvet is elfogadok.
Idén elég, ha hozzászólásban hozzátok a teljesítéseket, én is ott fogom vezetni. :)
Kihíváskép forrása: Robert McCammon, The Night Boat című könyvének borítója.
Kitüntetéskép forrása: II. világháborús képeslap, a katonával és hű bajtársával.
Jó olvasást kívánok nektek!

9 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!