MOLYrágta történelem – A II. világháború alulnézetben 1.

Rovatgazda
!

Alig 21 évvel az I. világháború vége után, 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel kezdetét vette a II. világháború. Természetesen senki sem tudta, hogy az emberiség a korábbi Nagy Háborúnál is tragikusabb világégés küszöbén áll, még maga az agresszor sem. Hitler arra számított, hogy az addigi expanzív külpolitikai törekvéseit és a hazáját sújtó békeelőírások sorozatos megszegését (lásd itt: https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-adolf-hitler) mintegy egyetértően nyugtázó nyugat-európai válasz most is hasonló lesz. Ehhez képest a kibontakozó háború évei alatt 72 országban állt be hadiállapot, a halottak számát 44 és 51 millió közé teszik, a hadi kiadások meghaladták az 1300 milliárd dollárt, a háborús pusztítás mértéke a 260 milliárdot, az anyagi veszteség pedig a 3300 milliárdot. 35 millióan sebesültek meg, kétmillióan eltűntek és a háborús adósság elérte a 230 milliárd dollárt. A mellbevágó számok önmagukban nem tükrözik, hogy ez a háború jellegében minden korábbinál embertelenebb és kegyetlenebb volt a civil lakosságra nézve, miközben végbement a világtörténelem első, megtervezett és indusztriális körülmények között szisztematikusan végrehajtott népirtása, a Holokauszt, amelynek során mintegy félmillió, Magyarországról elhurcolt honfitársunk is kínhalált halt.

A MOLYrágta történelem rovat három számot szentel a II. világháborúhoz kapcsolódó irodalomnak. Az első kettőben a tudományos- és tényirodalmat, a harmadikban a háborús témájú szépirodalmat vesszük sorra.

A II. világháborúról szóló összefoglaló munkák elsősorban a szakemberek és a téma iránt leginkább elkötelezett olvasók számára érdekesek és emészthetőek, ezért ezeken már itt az elején túlesünk, hogy aztán elmerülhessünk az egyes hadszínterek eseményeit emberközelből bemutató, olvasmányosabb művek világában. Magyar nyelven évtizedekig Ránki György először 1973-ban kiadott nagymonográfiája volt az egyetlen elérhető összefoglaló munka a témáról. A könyvet ma sem kell száműzni a legfelső polcra, eseménytörténete és térképanyaga jól használható. Ahol bántónak érezzük a szovjet hadsereg és a szovjet ember jelentőségének hangsúlyozását, nyugodtan ugorjunk, ezek a kor kötelező történelemszemléletének megnyilvánulásai. @oscarmániás értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/3156767

Egy ugyancsak nem minden szubjektivitást nélkülöző mű a másik oldalról, Sir Winston Churchill kétkötese, amelynek különlegessége, hogy sok momentumot a résztvevő szemüvegén át láttat. @tgorsy értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1901183

Gazdaság-, társadalom- és hadtörténet egysége jelenik meg John Keegan komplex monográfiájában, ami a tetejébe még kifejezetten olvasmányos is, az angolszász-központúságot pedig elnézzük a szerzőnek… @Kaczor_Tóth_László értékelte:


>!
Kaczor_Tóth_László
John Keegan: A második világháború

Kiváló, rendkívüli felkészültségű, politikailag teljesen korrekt történésztől még nem olvastam a második világháborúról. Nekünk, magyaroknak külön fájdalom, hogy Magyarországot egyértelműen a Balkánhoz csapta, a hazánk területén folyó hadműveleteket marginálisnak kezelte. Budapest ostromát a több mint ezer oldalas, egyébként igen alapos munkában, fél oldalon elintézte. Azt hiszem, valóban tárgyilagos az a bírálat, hogy a Nyugati Front eseményeinek több teret szentelt, mint a Szovjetuniót ért támadásnak. Az is igaz, hogy az 1989-ben írt könyvhöz nem volt, nem lehetett meg a forrásanyaga: frissen a rendszerváltás után, az orosz és egyéb volt tagállamok levéltári anyaga, akkor épphogy csak a titkosítás alól szabadult föl. A kutatást, rendszerezést csak akkor lehetett kezdeni, mikor ő befejezte a könyvét. Az utószóban Keegan maga is bevallja: az orosz frontról, az addig angolul megjelenő- egyébként nem kevés- munkából készült.
Várom, talán nem csak én, egy volt szovjet tagállamban élő történésznek hasonló alapos munkáját, amelyben már a 90-es évek kutatási eredményei is benne lesznek. Reményeim szerint, ha készül-készült ilyen könyv, magyarul is megjelenik majd!

!

Keeagan művéhez hasonlóan, súlypont köré szerveződik Karsai Elek, az eddig említetteknél tömörebb összefoglalója, amely elsősorban a nyugat-európai hadszíntérre koncentrál, s a többi színhelyről csak azokat az emblematikus eseményeket említi meg, amelyek közvetlen hatással voltak az európai háború alakulására. @SteelCurtain értékelte: https://moly.hu/ertekelesek/1248986

A nagymonográfiák sorában nemzetközileg is elismerten Antony Beevor nevéhez fűződik az egyik legjobb összefoglaló . Ezzel zárjuk a háború egészét bemutatni igyekező könyvek sorát. @Bibliotekarius értékelése:


>!
Bibliotekarius P
Antony Beevor: A második világháború

Talán a legjobb WW2 kötet, amit olvastam. Az egy kötetes összefoglalók közül az egyik legjobb a nemzetközi szaksajtó szerint is.
Miért is? Aki ismeri a szerző munkásságát, tudja, hogy a második világháború nagyon fontos színtereiről írt alapvető és újrafogalmazott összefoglalókat, amelyek, mivel nem csak a történész, hanem a történet ÍRÓ is szerephez jutott benne, a nagyközönség előtt is nagy sikerrel szerepeltek. Ezért a széleskörű szaktudás nála biztosan megvan, s a másik, hogy történetírói kvalitásai is nagyon jók, s ezt a magyar fordítás hála Istennek vissza is adja.

Én azért szeretem a könyveit, köztük ezt is, mert
– részletekbe menően pontos és megbízható
– nagyon sok levéltári anyagot, emlékezést és levelezést idéz (egy-egy meghatárózó mondat csak néha!)
– politikai konzekvenciái nem burjánoznak el, de ahol kell ott megadja a módját
– nem kíméli a legendákat sem, ha kritikai éllel lehet szólni róluk, pl. Rommel vagy Patton is kap hideget, s meleget is…
– kiegyensúlyozott a háborús feleket érintően, az oroszok sem másodosztályú szereplők, egy angol-szász történész, aki tud oroszul és olvasta is, amit kell, sőt levéltárazott is ott!
– a keleti front, a kínai események súlyuknak megfelelően jönnek elő végre
– egyszerűen jól tud írni, sok anyag, s jól megírva, könnyen olvasható, harmonikus az idézetek, a matéria és az ítéletek viszonya
– jól szerkesztett és jól tagolt, jók a mutatói, elegendőek a térképei
– a GoldBook kiadás formás, használható méretű még éppen
Valójában nem annyira Keegan, Lukács, hanem inkább még Ránki összefoglalója előzi meg időben, ahhoz hasonlít jobban. Arra is jó mindez, hogy lássuk, negyven évvel ezelőtt, az akkori viszonyok közt Ránki György milyen tisztességes munkát végzett.

!

Hitler tehát, miután megegyezett a Szovjetunióval (Molotov – Ribbentrop paktum 1939. augusztus 23.), lerohanta a felkészületlen Lengyelország* nyugati részét (míg a keletibe a szovjetek** nyomultak be), majd nyugat felé fordult. A német „élettér” kiterjesztését alapvetően keleti irányban képzelte el (akárcsak középkori német elődei – Drang nach Osten), és Nyugat-Európára mint „a háta mögötti” területre tekintett, amelyet „pacifikálni kell”, egyrészt az ottani erőforrások, másrészt a kétfrontos harc elkerülése végett. Noha Lengyelországnak segítségnyújtási megállapodása volt Nagy-Britanniával és Franciaországgal, a két nyugati hatalom mindössze egy-egy tiltakozó jegyzéket küldött Hitlernek, és csak annak elutasító válasza után üzentek hadat a náci Németországnak. A hadüzenet ellenére nem történtek hadi cselekmények ("furcsa háború"), egészen 1940 áprilisáig, de akkor is a németek kezdeményeztek.

’40 tavaszán Dánia, Norvégia, majd Luxemburg, Hollandia és Belgium megszállása következett. A Wehrmacht a francia határ védtelenül hagyott szakaszán állt, miközben a francia haderő jelentős része a francia-német határt védő, Maginot-vonal nevű betonerőd-rendszerben ücsörgött, és várta, hogy minden ugyanúgy történjen, ahogy a korábbi háborúban volt. A vonalat megkerülve, a német csapatok lerohanták Franciaországot, amelyet két részre osztottak: az északi megszállt övezetre és a déli „önállóra”, amelyben az I. világháború hős tábornoka, Pétain*** marsall alakított kollaboráns kormányt. Az eseményeket az időközben megjelent brit expedíciós erő sem tudta jelentős mértékben befolyásolni. Az angol és a harcoló francia csapatok Dunkerque kikötővárosba szorultak vissza, amelyet körülvett a német hadsereg. Az itt kibontakozó ellenállással sikerült időt nyerni, de igazság szerint Hitler sem kapacitálta a megrekedt ellenség megsemmisítését, mert abban bízott, hogy esetleg tárgyalásba bocsátkozhat Britanniával. Ám az akkor már miniszterelnökké emelkedett Churchill parancsára megérkezett a világtörténelem legfurcsább, hadi- és kereskedelmi hajókból valamint halászhajókból, magánjachtokból és rozoga lélekvesztőkből álló flottája a katonák kimenekítésére. A manőver javarészt sikerrel járt, az értékes járműpark és hadianyag azonban elveszett. Charles De Gaulle ekkor menekült át Angliába, ahol megalapította a Szabad Francia Erők elnevezésű katonai egységet, amely majd a normandiai partraszállásnál tér vissza.

@SteelCurtain szerint Richard Collier a dunkerque-i napokról írt könyvében sikerrel elegyítette a tudományos megközelítést a személyessel.

*A magyar kormányzat jelezte, hogy semmilyen hadi tevékenységet nem folytat Lengyelország ellen.

**1940-ben a Szmolenszk melletti Katyńban végezték ki a megszállás alatt hadifogságba esett lengyel tiszteket és letartóztatott civileket, mintegy 15-23 ezer embert. A katyńi kegyetlen, értelmetlen, és természetesen a nemzetközi hadijoggal is ellentétes vérengzés örökre beleégett a lengyel és orosz történelembe. A témáról több könyv és egy megrázó mozifilm is született. Allen Paul könyvét @Kek értékelte: https://moly.hu/ertekelesek/1639468

***Pétaint a háború után az ellenséggel való együttműködésért perbe fogták, de végül felmentették.


>!
SteelCurtain
Richard Collier: Dunkerque homokja

A szerző bravúrosan egyensúlyoz a pontos, ámde többnyire halálosan unalmas aktaszagú, bürokratikus történelemírás és a számtalan szemtanú békaperspektívában megélt halálos, ám az egészre semmiféle rálátást nem biztosító élménybeszámolóinak átláthatatlanul szertefolyó ága-boga között. Patikamérlegen sem lehetne ezt jobban kidekázni. Az eredmény: remekmű.

!

Európában 1940 májusára már csak Anglia állt ellen a náciknak. Hitler inváziót tervezett a szigetország ellen, de a németek nem rendelkeztek a partraszálláshoz szükséges járműparkkal. Ezért először a légi fölény megszerzésére törekedtek, majd miután ez a német repülőgépek nagyobb száma ellenére sem sikerült, London és más nagyvárosok bombázásába fogtak. Ez a terrortámadás-sorozat nyíltan a civil lakosság, meg a történelmi és anyagi értékek ellen irányult, és azt a célt szolgálta, hogy lelkileg törjék meg a városok népét. Szeptember elejétől november 3-áig gyakorlatilag minden éjjel bombázták Londont. Az angol vadászgépek létszámbeli hátrányát a radarállomásokból kiépített parti védelmi rendszer ellensúlyozta, no meg az angol pilóták hősiessége. Egy idő után már némi elméleti felkészítést és 10-12 órányi tanulórepülést követően bevetésre mentek az újoncok. A Királyi Légierő (RAF) Spitfire típusú vadászgépei és a Hermann Göring vezette Luftwaffe Messerschmitt BF 109 típusjelű vadászai közötti, hónapokig tartó viadal, az angliai légi csata drámai eseményeit dolgozta fel Len Deighton Vadászrepülők című könyvében. @Fejes_Valentin értékelése:


>!
Fejes_Valentin
Len Deighton: Vadászrepülők

Len Deighton: Vadászrepülők Az angliai légi csata története

„Szerzőnk legnagyobb erénye véleményem szerint az, hogy legtöbb munkatársával ellentétben túlzás vagy részrehajlás nélkül, abszolút korrekt módon egyenrangú felekként állítja be az olvasóknak a szembenálló erőket. A rendkívül alaposra sikeredett hadtörténeti műben mítoszrombolásra szintén sort kerített… Valóban fejletlennek számított-e akkortájt a német radartechnológia? Túlszárnyalta-e bármiben a híres Spitfire a Me-109-est? Beszélhetünk-e egyáltalán Dávid és Góliát küzdelméről?”

A bemutató teljes hosszában a linkre kattintva érhető el: https://smokingbarrels.blog.hu/2019/08/22/konyvkritika_…

!

Az angliai légi csatával párhuzamosan bontakoztak ki az észak-afrikai hadműveletek 1940 nyarán. A nagyrészt sivatagos terepen, európaiak számára nehezen elviselhető éghajlati viszonyok között egészen 1943 májusáig folytak a harcok. Kezdetben olasz csapatok álltak szemben az angolokkal, akiket gyarmati haderejük is segített. Egy idő után a tehetséges és kezdeményező Rommel tábornok vezette Afrika Korps elnevezésű, jól felszerelt német erők is csatlakoztak az olaszokhoz. Az angolok visszaszorultak, Rommel még a fél brit vezérkart is elfogta. Erősítésként érkezett a hadszíntérre az angol Montgomery (Monty) tábornok, aki aztán megfordította a háború itteni menetét. Az El Alameinnél történt áttörés (1943. október 23-a és november 4-e között) után angol-amerikai csapatok szálltak partra Casablancában és térségében, így a németek két tűz közé szorultak. Utolsó bázisuk Tunisz városa volt, itt tették le a fegyvert ’43. május 13-án.

Rommel visszaemlékezéseit @Wiggin77 értékelte: https://moly.hu/ertekelesek/1556869, Montgomery* memoárjából pedig @haban idézett egy jellemző részt: https://moly.hu/idezetek/265072

Az angol-amerikai expedíciós haderő útját kíséri végig az afrikai hadszíntéren Rick Atkinson a Liberation-trilógia első kötetében. @Nemes_Péter értékelése:

*A két, katonai zseninek kikiáltott tábornok példája is bizonyítja, hogy a zsenik is emberek. Montgomery nagyot hibázott a következő számban említendő „Market Garden” hadműveletnél, Rommel pedig a szövetségesek normandiai partraszállásánál, noha az ő esetében számos egyéb tényező is szerepet játszott a németek kudarcában.


>!
Nemes_Péter
Rick Atkinson: Hajnali hadsereg

Rick Atkinson: Hajnali hadsereg Az Észak-Afrikai háború 1942–1943

Kitűnő történelmi elemzés az amerikai és a brit hadsereg összefonódásáról az Észak-afrikai hadjárat idején. Egy új perspektívából tekint a két hadsereg szövetséges haderővé válásáról, miközben egy perc vesztegetni való idő sincs, hogy megvívják a háborút a tengelyhatalmakkal szemben.
Igen olvasmányos és érdekes írás, nem egy egyszerű szempontból nézi az eseményeket. Valóban kevés szó esik a tengelyhatalmak oldalán zajló eseményekről, de a könyv terjedelme így is bőséges, hogy szinte csak a szövetséges oldalról ír terjedelmében Atkinson.

A trilógia többi része is sorra fog kerülni idővel nálam; bátran ajánlom a történelem kedvelőinek ezt a könyvet akit érdekel az Észak-Afrikában zajlott hadi események 1942/43-ból

>!
GABO, Budapest, 2011
788 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636894900 · Fordította: Kállai Tibor
!

A Balkán biztosítása után (Albánia, Jugoszlávia és Görögország elfoglalása olasz csapatokkal együtt) Hitler megindította a Szovjetunió* elleni hadjáratot. A „Barbarossa”** tervet már 1941 februárjában jóváhagyta, annak ellenére, hogy a nyugati hadi helyzet nem alakult a kedve szerint. Britannia a vártnál sokkal erősebb ellenfélnek bizonyult, miközben a németek olasz barátai sokkal gyengébb szövetségesnek, elvben tehát át kellett volna gondolnia keleti terveit. Noha Napóleon volt a kedvenc hadvezére, nem okult a „nagy előd” hibájából. Úgy számolt, hogy a nyáron megkezdett hadműveletet még a tél beállta előtt befejezheti, s annak ellenére indította el a támadást június 22-én, hogy az előre nem tervezett balkáni hadműveletek miatt hathetes csúszásban volt.

Hitler 4,5 millió katonát vonultatott fel a Szovjetunió ellen. Ebből 3,35 milliót tett ki a német hadsereg, további bő egymilliót a reguláris olasz, román, magyar és finn erők, valamint francia, spanyol, szlovák, horvát és a balti államokból való önkéntesek. A térségben egyértelmű volt a támadók légi fölénye, és páncélosok terén is háromszoros túlerővel rendelkeztek***. Velük szemben ekkor még kevesebb, mint 2,5 millió szovjet katona vette fel a harcot.

Mivel a szovjetek a Molotov-Ribbentrop paktum túlértékelése, továbbá a felkészületlenség és a hiányos tisztikar miatt (a sztálini tisztogatásokról lásd itt: https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sztalin) nem tudtak számottevő ellenállást kifejteni, a német hadsereg erőltetett tempóban nyomult be Európa legnagyobb államának területére. A „blitzkrieg” lendülete egészen Moszkváig tartott. Sztálin parancsa következtében a csapatoknak a helyükön kellett maradniuk, így nagy létszámú csapattesteket kerített be az ellenség. Ezek az alakulatok gyakran addig küzdöttek, amíg kitartott a lőszerkészletük (lásd a Breszti erőd című filmet: https://www.mafab.hu/movies/a-bresti-erod-31849.html). A keleti háború első hónapjában a németek mintegy 400 ezer hadifoglyot ejtettek.

Az orosz front első 10 napjának eseményeit tárja elénk Konsztantyin Plesakov ragyogóan megírt könyve, amelyet @Alfrodulson értékelésével ajánlunk.

*A Szovjetunió addigra bekebelezte Kelet-Lengyelországot, Besszarábiát, a balti államokat és Finnország egy részét. Több jel mutat arra, hogy Sztálin az európai hadszínterek eseményei alapján a Wehrmacht szétforgácsolódására, a németek meggyengülésére számított és támadó hadműveletre készült. Az események azonban másként alakultak.

**Hitler antikommunista volt, de az ideológiánál jobban érdekelték a belorusz, ukrán, orosz termőföldek s a hatalmas birodalom ásványi kincsei.

***A szovjet haditechnika darabszámban meghaladta a németet, de műszaki színvonala ekkor még alacsonyabb volt. Ennek ellenére az óriási támadó hadsereg 1941 novemberére eredeti feltöltöttségének 30-40%-ára zsugorodott.


>!
Alfrodulson
Konsztantyin Plesakov: Sztálin baklövése

Konsztantyin Plesakov: Sztálin baklövése A tragikus első tíz nap a II. világháború keleti hadszínterén

Remek könyv, és magyarul szerintem nincs is hasonló mű, ami ennyire részletesen bemutatja a német támadás után eltelt tíz napot szovjet szemszögből. Ez a könyv is a friss forrásokra támaszkodó munkák sorát bővíti, a szerző pedig nem elfogult, annak ellenére sem, hogy a Szovjetunióban látta meg a napvilágot. További érdeme a könyvnek, hogy olvasmányos, megfelelően vegyíti el a három nézőpont bemutatását, azaz azt, hogyan élték át ezeket a napokat a civilek, a katonák és a felső vezetés, azon belül főként Sztálin.
Remélem sok ehhez fogható könyv fog még megjelenni, és ezzel együtt végleg kikerülnek a látótávból a régi, szocialista éra 'hőseposzai'.

!

A blitzkrieg hamarosan lassulni kezdett. A több ezer kilométeres frontszakaszon lehetetlen volt a csapatokat megfelelő színvonalon ellátni. Ráadásul a németek utánpótlási vonalai egyre hosszabbra nyúltak, miközben az oroszokéi fokozatosan rövidültek. Az elsöprő erejűnek szánt támadás Moszkva alatt fulladt ki végleg, a németek itt szenvedték el első egyértelmű vereségüket. Moszkva védőit természetesen az időközben beállt tél is segítette, mivel a villámháborúra készült németeknek nem volt megfelelő téli ruházatuk. Ugyanakkor ’41 decemberében változó időjárás volt tapasztalható, a hőmérséklet napok alatt ugrott -39 fokról +4-re. A téli hidegnél fontosabb szerepet játszhattak a szovjetek erőteljes ellentámadásai, melyek nyomán morálisan összeomlott a támadó sereg. Az utolsó rohamnál Moszkva védői szó szerint kergették a szétszóródva menekülő német katonákat. Noha a németeknek később sikerült megszilárdítaniuk az arcvonalat, Moszkva ellen többé nem vezettek támadást.

Időközben az USA a Pearl Harbort ért japán támadás (1941. december 7.) hatására belépett a háborúba, így Hitler számára fontossá vált a gyors győzelem keleten. A német hadvezetés az addigi tapasztalatok alapján felismerte, hogy a rendkívül hosszúra nyúlt orosz fronton nem lehetséges mindenütt nagy erejű offenzívát lebonyolítani, ezért keresték egy jól összehangolt, koncentrált támadás irányát. A döntés a déli hadseregcsoport célterületének számító Sztálingrádra (korábban Caricin, ma Volgográd) esett. A Volga partján elterülő város fontos kereskedelmi útvonalak találkozásánál feküdt, és arrafelé vezetett az út a Kaukázus jelentős olajmezői felé. Továbbá nem kizárt, hogy Hitler a Sztálin nevét viselő város elfoglalásával morális csapást is szeretett volna mérni a szovjetekre.

A sztálingrádi csata máig a világtörténelem legnagyobb ütközetének számít. A tervek szerint 230 hadosztályra lett volna szükség a Voronyezstől Bakuig terjedő, mintegy 4000 km-es frontszakaszon, de mivel a németeknek csak 178 hadosztályuk volt, megnőtt a csatlós államok haderejének jelentősége. A 2. magyar hadsereg ekkor foglalt állást Voronyezs térségében egy 200 km-es szakaszon. A hónapokig tartó (’42. június – ’43. február 2.) ütközet, amelyben a kevesebb, mint 600 ezer lakosú város romhalmazzá vált, a támadók teljes vereségével végződött. A veszteségeket tekintve, a tágabb értelemben vett hadműveletben 841 ezer német katona esett el és 91 ezer lett hadifogoly, míg orosz oldalon 1 millió és 290 ezer katona halt meg. A polgári áldozatokkal együtt mindkét oldal összesen 2 milliónál is több embert vesztett. A keleti front, s egyben a háború első fordulópontja Sztálingrádnál következett be. A győzelmet követően már a szovjetek vették kezükbe a kezdeményezést, és fokozatosan szorították ki területükről az ellenséget. Ezen offenzívák során semmisült meg a 2. magyar hadsereg is.

Két olyan könyvet emelünk ki, amelyek sokáig orosz levéltárakban porosodó, csak újabban hozzáférhető dokumentumok és személyes levelek felhasználásával készültek.

Antony Beevor Sztálingrád-könyvét @Kuszma értékelte. Érdemes figyelni az általa levont következtetésekre is: https://moly.hu/ertekelesek/2181754

Guido Knopp munkáját pedig @Hanging_Moss_9102:


>!
Hanging_Moss_9102
Guido Knopp: Sztálingrád

Guido Knopp: Sztálingrád Kinek a drámája?

Sztálingrád témaköre engem mindig is különösen érdekelt, az egyik első történelem könyvem is erről a témáról szólt, amit még 2005-ben kaptam. Aztán olvastam Beevor Sztálingrádját, amelyik az egyik legjobb, magyarul megjelent könyvnek számít. Most pedig Guido Knopp könyvén futottam át. Láttam egy dokumentumfilmet is anno erről az ütközetről, amely főleg Guido Knopp könyvére hagyatkozott, sok idézet, anekdota találkozott az emlékeimben. Guido Knoppért különösebben nem vagyok oda, mert olyan, mint egy szajkó, és néha (gyakran) idegesítően sokszor ismétel bizonyos kliséket. Ez komolytalan egy komolynak vélt történésztől. Egyszer oké, hogy „Minden Idők Legnagyobb Hadvezér”-ének nevezi Dolfot, de ez a klisé megjelent az egész könyvben. Elég az is, ha kihangsúlyozza, hol szúrta el a Führer Sztálingrádnál, a klisé nélkül is megértjük…

Hihetetlenül sajnáltam azokat az embereket, akiket a könyvben megszólaltatott, idézett a szerző. Nyilván célja is volt, de egy ilyen témát nem lehet enélkül megközelíteni. Ha én ezt éreztem a sorok között, vajon milyen lehetett élőben átélni ezeket a borzalmakat? Az ember csak annyit kérdez, hogy mindezt miért tették a saját embereikkel? Hihetetlen, hogy micsoda pazarlás ment ott. Abszolút mértékben megértem azokat a németeket, akik Sztálingrád után kiábrándultak Hitlerből. Valószínűleg én is ezt tettem volna, ha ugyan követtem volna. Sztálingrád a 20. század legbrutálisabb ütközeteinek egyike, de a második világháborúé biztosan.
Ami számomra megdöbbentő volt, hogy ekkora hibát követtek el a németek, hogy hagyták magukat a zsák mélyén, bekerítve. Nem kell komoly katonai képzettség ahhoz, hogy belássa valaki, hogy ha egy ponton mélyen betörsz, a szárnyaidat alig véded meg, ezt az ellenfél kihasználhatja és bekeríthet. Alig tudom elhinni, hogy ez tényleg így volt, de a Göringet és Hitlert „ismervén”, már teljesen reális. Két igazi hazárdjátékos, csak ők nem zsetonokban nyomták, hanem emberéletekben. Disznók.
Szörnyű volt olvasni olyan leveleket, amelyekről tudható volt, hogy kb 50 évig egy poros orosz levéltár mélyén hevertek, vagyis a címzett soha sem kapta meg. De olyan leveleket még inkább, amelyeket megkaptak, és arról írnak benne, hogy „nincs Isten”, vagy a feleségének azt ajánlja, hogy felejtse el és keressen új férjet magának. Ez rettenetes lehetett. Ahogy Guido Knopp is megemlíti, a német és orosz nemzettudatban sajnos nagyon mély sebeket hagyott. Gondolom a mai napig keserűséget, fájdalmat érez az egyik fél, a másik pedig egy nehéz, súlyos áldozatokkal teli győzelemre.
Vajon hogyan lehetett az életét egy embernek úgy újrakezdeni, hogy túlélte Sztálingrádot, a hideget, fagyot, éhséget, ellenséget, a kvázi haláltáborokat Szibériában? Nagyon szívesen elolvasnám egy ilyen ember gondolatait az életről. Aki ezt átélte, és túlélte, feldolgozta, az valóban sokat átélt, sok dolgon keresztül ment ember lehetett, nem úgy, mint manapság az a sok hülye, aki azt hiszi magáról, egy-két apróság miatt „sok mindenen” átment. Ezek a katonák tényleg sokat láttak, sajnos sok szomorúságot, kegyetlenséget. 6000 katona tért haza a 100 ezernyi fogolyból? Ez a szám döbbenetes.
A könyv értéke az idézetekben, levelekben rejlik. Szerencsére sok túlélőt is idézett Knopp, ezek miatt nagyon hiteles beszámolónak tűnik.

1 hozzászólás
!

Azt mondják: háborúban nem létezik depresszió. Az ember vagy egyszerűen megőrül, vagy kénytelen olyan fizikai és szellemi tartalékait mozgósítani, amelyek létezéséről nem is tudott. A szörnyűségek végtelennek tetsző áradása ellenére éppen azért olyan izgalmas a II. világháborúról olvasni – természetesen a meleg szoba vagy egy árnyat adó fa békéjében – mert a könyvekben az emberiség hallatlan kreativitása és aktivitása jelenik meg, szóljon a történet a gazdaság és a hátország erőfeszítéseiről, a haditechnika szédületes fejlődéséről, a hadvezérek dilemmáiról vagy a katonák bátor kitartásáról. Egy háborúban mindkét oldalon születnek hősök. Nyilván a német hadsereg soraiban is akadtak, akik halálmegvető bátorsággal harcoltak a beléjük sulykolt célokért, csupán agresszorok esetében ezt kevésbé tartja számon az utókor.

A szovjet katonáknál más a helyzet, legendájukat már a háború alatt megszülte az állami propaganda, s ez a legenda a győzelem után tovább terebélyesedett. Kétségtelen: a szovjet hadsereg katonái sokszor önmagukat feláldozva küzdöttek a háborúban. Szerepet játszottak ebben a hátrálást halálbüntetés terhe mellett megtiltó felső parancsok, vagy egyszerűen az a tény, hogy az előrenyomuló katonák mögött géppisztolyok sortüze fogadta a tűzvonalból kihátrálókat. Mindez azonban nem csökkenti az egyéni bátorság, a bajtársiasság, a kitartás értékét, amellyel ezek a sokszor a Szovjetunió távoli, eldugott vidékeiről besorozott fiúk és férfiak szembeszálltak az ellenséggel. Ami persze nem feledteti, hogy ugyanők hogyan bántak a nőkkel, és hogyan fosztogattak a felszabadított területeken. A háború kifordítja az embert, hőssé vagy gyávává, önfeláldozóvá vagy szörnyeteggé teszi. Avagy ezeket váltogatja ugyanabban a személyben.

Vasily Grossman szovjet haditudósító írásait szerkesztette kötetbe Antony Beevor és Luba Vinogradova. Grossman csaknem az összes jelentős frontszakaszon megfordult a Szovjetunióban, s a támadásba átment csapatokat Ukrajnáig kísérte. Testközelben élte át a harcokat, s a szemtanú pontosságával írta megrázó erejű tudósításait, amelyekből kibontakozik – ahogy ő nevezte – „a háború igazsága”. @Balázs_Erőss értékelése:


>!
Balázs_Erőss
Vaszilij Groszman – Antony Beevor (szerk.) – Luba Vinogradova (szerk.): Író a háborúban

Groszman volt az orosz Robert Capa, bár ő az írásaival örökítette meg a háborút, nem fényképeivel. Amin ez az ember keresztülment, önként (!!), az mai fejjel szinte felfoghatatlan. Tette mindezt úgy, hogy a kommunizmust, mint eszmét, körbelavírozta, és nem az eszmerendszer, hanem a katonák számlájára írta a keleti fronti győzelmet. Propagandamentes, történelmi anyag.

!

A „bruttó regisztertonna” a hajók teljes belső térfogatának mértékegysége. A tengeri háborúkban ezzel szokás mérni a hadihajók és hadiflották eredményességét, tudniillik azt, hogy az adott hajó vagy flotta mekkora térfogatnyi ellenséges úszójárművet süllyesztett el. A hajókkal együtt mélybe merült emberek száma csupán másodlagos adat.

Az „atlanti csata”, a német tengeralattjárók és hadihajók háborúja a szövetségesek hajói ellen a háború egész ideje alatt zajlott. Az eredményességet mindkét fél a fent említett mértékegységgel mérte. Verseny volt ez, amelyben a rombolás és az építés mérkőzött meg egymással. Végül ezt a versenyt is a szövetségesek nyerték, mivel a háború végéig több bruttó regisztertonna úszásképes hajótérfogatot építettek, mint amennyit a németek elsüllyesztettek.

A tengeri háború félelmetes fegyvere a lesből támadó tengeralattjáró volt. A német tengeralattjáró flotta ugyanúgy korlátlan háborút viselt, mint az I. világháborúban, és egészen 1942 végéig abszolút fölényben volt az angol hadiflottával (és minden egyéb szövetséges hajóval) szemben. Az angolok az úgynevezett konvoj-taktikával védekeztek. A szállítóhajókat különböző nagyságú és eltérő feladatok végrehajtására alkalmas hadihajók kísérték, amelyek igyekeztek felderíteni és megsemmisíteni a felszín alatt támadó tengeralattjárókat. Persze sok esetben először éppen a hadihajókat érte találat.

1940 szeptemberében, még az USA hadba lépése előtt egyezmény született az angol és az amerikai kormány között, amelyben angol tengeri támaszpontokért cserébe az USA 50 rombolót bocsátott a brit flotta rendelkezésére. Később az angolok megkaparintottak egy Enigmát, és hosszas próbálkozás után sikerült megfejteniük a legendás német rejtjelzőkészülék működésének titkát. Ettől kezdve automatikusan értették az ellenség kódolt adásait, és értesültek a sokszor „falkában” támadó tengeralattjárók hollétéről. A mintegy 1000, legyőzhetetlennek titulált német tengeralattjáró közel 80%-a megsemmisült a háború végére.

A „legyőzhetetlen farkasfalkáról” szól Paul Herbert Freyer könyve. A lapokon említett valós esetek közül a legjellemzőbbek sűrítve jelennek meg a nagy sikerű német film, a „Das boot” tengeralattjárójának történetében. Számomra ez volt az egyik legérdekesebb háborús könyv, @attatoth azonban kevésbé élvezte, mint annak idején én.


>!
attatoth
Paul Herbert Freyer: Halál a tengereken

Paul Herbert Freyer: Halál a tengereken A náci Németország tengeralattjáró-flottája a második világháborúban

A szerző a német tengeralattjáró fegyvernem harcait, vezetőit és tagjait mutatja be. Az egyes szakaszok történeti jellegű ismertetését egy-egy valós epizód dramatizált formában való bemutatása vezeti be. A szerző rendkívül rosszindulatúan ír az összes tengeralattjárósról, a tengernagyoktól a tiszteken keresztül az utolsó tengerészig. Ez az elfogultság számomra hiteltelenné tette ezt a könyvet, bár aminek utána néztem, azok a tények történetileg rendben voltak.

!

A II. világháború folyamán hatalmasat fejlődött a haditechnika, amely pl. a propelleres repülőgépektől a sugárhajtásúakig jutott, és a taktikában is alapvető változások következtek be. A csatahajók viadalára alapozott tengeri ütközetek korának hattyúdalát meséli el Ludovic Kennedy Óriások csatája című könyvében, amely a német hadiflotta büszkesége, az akkoriban a világ legnagyobb csatahajójának számító Bismarck levadászásáról és elsüllyesztéséről íródott, angol és német szemtanúk, illetve túlélők beszámolóit is felhasználva. @Kuszma értékelése:


>!
Kuszma P
Ludovic Kennedy: Óriások csatája

Ludovic Kennedy: Óriások csatája A Bismarck csatahajó üldözésének és elsüllyesztésének története

Rétegklasszikus a történelemtudomány és a történelmi regény határvidékéről. Tényekből gazdálkodik ugyan, de lényege mindazonáltal az irodalomból kölcsönzött drámai ív, ami egy végső kataklizmában csúcsosodik ki – ez esetben abban, hogy a kor legnagyobb csatahajója, a Bismarck sok izgalom után végül (bluggy, bluggy) csak elsüllyed. A második világháború pedig amúgy is jó sok lovagi csörtét kínál feldolgozásra – az atlanti csata egyik kulcsmomentuma pedig külön alkalmas az ilyen „lovagias bajvívás”-jellegű* átiratra, mert (csakúgy, mint az észak-afrikai hadmozdulatok) hiányzik belőle a háború legmocskosabb oldala: a civil áldozatok (már ha a kereskedelmi hajók legénységétől eltekintünk), a városok porig rombolása, vagy a holokauszt. Csak a nagy hajók vannak face to face, a böhöm nagy ágyúk, meg a hegymagas hullámok. A macsóság.

Mellesleg ez a könyv rekviem is a csatahajókhoz, amelyek azóta már boldogabb (boldogtalanabb?) vadászvizeken kergetőznek egymással. Merthogy a Bismarck üldöztetése és pusztulása önmagán túlmutató esemény**: egy lenyűgöző fegyver hattyúdala. Itt vannak ugyanis ezek a döbbenetesen nagy acélmonstrumok (én már azt sem értem, hogy egyáltalán hogyan maradnak fenn a vízen), hihetetlen tűzerejükkel és páncéllemezeikkel. Az ember rájuk néz, és legyőzhetetlennek hiszi őket. Örökkévalónak. Aztán egyszer csak megjelennek a színen azok a picike repülők, és kiderül, hogy tulajdonképpen milyen sérülékenyek – egy szerencsésen elindított torpedó, és annyi, a mesének vége. Ez az epizód tulajdonképpen a tengeri háború paradigmaváltásának jele: hogy a nagy csatahajók ideje lejárt, és lassan átveszik a helyüket az anyahajók.

Azoknak ajánlom, akik néha még ólomkatonákkal álmodnak. (Vagy Counter-Strike-kal. Mit tudom én, mi van most.)

* Itt megjegyezném, hogy azért húztam egy kicsit a szám, mert Kennedy pöttyet mintha túlhangsúlyozná ezt a jelleget. Én elhiszem, hogy a német haditengerészet a többi fegyvernemhez képest mentes volt a náci ideológiától, csak azt nem tudom, hogy ennek miért kéne olyan nagyon örüljek, ha ettől függetlenül magas szakmai tudásukat latba vetve mindent megtettek azért, hogy a führer valóra válthassa terveit. Nem nagyon látom, mi a különbség aközött, hogy valaki „Heil Hitlert”-t kiáltva, vagy anélkül süllyeszti el a Harmadik Birodalom nagyobb dicsőségére a szövetségesek hajóit.
** Mint ahogy amúgy a második világháború majd minden eseménye önmagán túlmutató… de hát megbocsátható, ha egy szerző az épp általa feldolgozott eseményt kicsit túlmutatóbbnak gondolja a többinél.

31 hozzászólás
!

A Bismarck elsüllyesztésének története Miloš Hubáček kismonográfiájában is szerepel, három további német hajómonstrum legyőzésének izgalmas történetével együtt. @Wiggin77 értékelése:


>!
Wiggin77 P
Miloš Hubáček: Lángoló óceán

A 'Lángoló óceán' a náci haditengerészet négy büszkeségének, az Admiral Graf Spee zsebcsatahajó, a Bismarck és a Tirpitz csatahajó, valamint a Scharnhorst páncéloscirkáló elpusztításának történetét meséli el. Nem száraz leírás ez, sokszor jobban izgultam rajta, mint egy regényen – pedig mindegyik hajó történetét ismertem már többé-kevésbé. Az eseményeket korrektül írja le, nem elhallgatva a német oldal parancsnokainak érdemeit sem.
Kiváló könyv!

13 hozzászólás
!

Nemcsak a német csatahajók és csatacirkálók elsüllyesztése bizonyította, hogy a XX. század negyvenes éveiben már nem az úszó erődök számítanak a fő csapásmérő erőnek a tengereken. A japánok Pearl Harbor elleni támadása ráirányította a figyelmet a repülőgép anyahajók rendkívüli veszélyességére. Az USA már egy ideje szállított fegyvereket, ellátmányt és hadianyagot az angoloknak (később az oroszoknak is), s a már említett „támaszpontokért rombolókat” egyezmény is mutatta a közöttük lévő potenciális szövetséget. Az amerikai belpolitika viszonyai azonban megkívánták a lakosság meggyőzését a hatalmas ország hadba lépésének szükségességéről. Pearl Harbor ehhez szolgáltatott muníciót Roosevelt elnök számára. Akadnak feltevések, amelyek szerint az amerikai elnök tudatosan hallgatta el a kulcsfontosságú csendes-óceáni hadikikötőre leselkedő veszélyt, hogy nyomós érv legyen a kezében a kongresszus előtt. Ezeket a feltevéseket is boncolgatja Jakovlev könyve, amelyben a szerző nem győz odamondogatni az amerikaiaknak, de ez némileg érthető, ha megnézzük az írás első magyar kiadásának évszámát. @kissakos értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/1582404

Akárhogy történt Pearl Harbornál, a japánok második támadására már igencsak felkészültek az amerikaiak. 1942 nyarának elején a kicsiny Midway-szigetek esetében időben sikerült megfejteniük a kódolt japán rádióadásokat, és minden eshetőséggel számolva, gyakorlatilag telepakolták a szigeteket fegyverrel, hadianyaggal és repülővel. Majd pedig levegőbe emelkedtek a gépek, és megkezdődött a hosszú és izgalmas keresési folyamat, amelynek eredményeként horogra akadtak a támadó csapásmérő egység színe-javát jelentő repülőgép hordozók. Ezzel el is úsztak a japán hadiflotta további sikereinek lehetőségei.

Walter Lord rendkívül olvasmányos esszéje a midwayi csata előzményeit és eseményeit dolgozza fel. @Kiss_Csillag_Mackólány értékelése:

Én búcsúzom erre a hónapra, a következő számban innen folytatjuk. OLVASSÁTOK A MERÍTÉS TÖBBI ROVATÁT IS!

ursus


>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Walter Lord: Hihetetlen győzelem

Nagyon sajnálom, hogy vége lett a könyvnek, és azt is, hogy a fülszöveg gyakorlatilag mindent elmesélt.
Illetve az apróbb részleteket nem, a végkifejletet meg már úgyis ismerjük.
Mindenesetre ilyen könyvet régen olvastam.
Élveztem a kódfejtéstől kezdve a csataleírásokig mindent, az első laptól az utolsóig.
Az aprólékosságba belekötve azt hihetné az ember, hogy a fantázia bőséges világa keveredett elénk, de nem feledhető a háttérben, hogy ez a komoly valóság.
Nekem ez az öldöklősdi mindig is megválaszolhatatlan kérdés marad, de ha már lennie kell, akkor legyen ilyen izgalmas, letehetetlen és gyakorlatilag megmagyarázhatatlan.
Az valóban tény, hogy a japánok elbagatellizálták az amerikaiak erejét és eszét, átgondolatlanul hajókáztak bele vesztükbe, de az is vitathatatlan, hogy ha az amerikaiak nem lettek volna felkészülve, és nem tettek volna meg mindent, nem lett volna ennyire egyértelmű a végkifejlet.
Joe Rochefort munkáját nagyon irigylem, mindig érdekelt a kódfejtés, szeretem a logikára épülő megoldásokat, amelyekben mégis mindig van nem kevés furmány.

!

AJÁNLOTT KÖNYV
Antony Beevor: A második világháború

A SZERKESZTŐK AJÁNLATAIT ITT TALÁLJÁTOK
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM
http://mek.niif.hu/00000/00056/html/258.htm
http://tortenelemcikkek.hu/node/96
https://mult-kor.hu/10-teny-a-ii-vilaghaborus-nemet-u-b…
https://mult-kor.hu/vegzetes-hibat-kvettek-el-a-japanok…
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1941_december_7_ja…
https://www.masodikvh.hu/hadszinterek/csendes-ocean/70-…
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1942_junius_7_vege…
https://mult-kor.hu/hitler-meresz-rugasa-vegul-a-wermac…
https://mult-kor.hu/kilenc-elterjedt-mitosz-a-barbaross…
http://tortenelemcikkek.hu/node/154
https://mult-kor.hu/igy-forditottak-meg-a-szovjetek-a-s…

A ROVAT KORÁBBI SZÁMAI
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sztalin
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-adolf-hitler
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-tunderkert-2-az-aranykortol-1947-ig
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-tunderkert-a-regmulttol-1606-ig
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-hetkoznapok-tortenelme
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rath-vegh-istvan
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-szuletese
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-nagy-fal-nepe
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-mezopotamia-a-kezdet-kezdete
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-i-vilaghaboru
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-habsburgok-egy-karrier-tortenete
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-kertesz-erzsebet-hosnoi
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sirhant-muvek
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-huszarosan
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-sprechen-sie-finnugor
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-48-03-15-maskeppen
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-szabadkomuvesseg
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-templomosok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-romantikus-historiak
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-bizanc-ezer-eve
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-nagyok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-memoar-avagy-a-tortenelmi-en
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-eb-ura-fako
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-italiai-reneszansz
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-kriminalis-tortenelem
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-szamurajok-es-sogunok
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-mar-az-okorban-is
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-hollos-matyas
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-gyarmatvilag
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-ismeretlen-vandorai
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-eloitelettol-a-tomeggyilkossagig
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-iii
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-ii
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-very-british-i
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-torok-vilag
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-csaladregenyek
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-az-erem-masik-oldala
https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-polgarhaboruja
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-amerika-a-gyarmatoktol-a-fuggetlenseg-kivivasaig
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-napoleon-es-a-tobbiek
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tortenelem-elott
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-europa-a-pestis-idejen
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-passuth-laszlo
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-ii
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-vikingek-i
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-claudius-es-nero
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-tatarjaras
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-az-okori-egyiptom
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-keresztes-hadjaratok
http://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-rubiconon-innen-rubiconon-tul

TÖRTÉNELMI TÁRGYÚ KIHÍVÁS EZÚTTAL @Lenobia jóvoltából »»»»


>!
Lenobia

10.000 oldal történelem olvasós történelmi

Elolvasandó könyvek száma10
Elkezdődött2019. március 26., 14:54
Jelentkezés vége2020. szeptember 1., 14:30
Véget ér2020. szeptember 1., 14:30

A kihívás lényege, hogy olyan történelmi könyveket/regényeket olvassunk, amelyek nem csak szórakoztatóak, de tanulunk is belőlük. Nem kell feltétlenül konkrét eseményhez kötődnie.
Fantasy vagy természetfeletti nem lehet benne, akkor sem ha például a világháború idején játszódik. Ezen belül viszont lehet bármi; dokumentum, regény, elbeszélés stb., illetve bármilyen kort és országot érinthet, a lényeg, hogy történelem-hű legyen és átfogóbb képet kapjuk az adott korról.
A következő címkés könyveket fogadom el:
– történelmi regény
– történelem
– múlt század
– világháború
– polgárháború
– vadnyugat
– ókor
– középkor
– kommunizmus
– fasizmus
– holokauszt
– társadalomrajz

Amiket nem tudok elfogadni, hiába a történelmi háttér:
– fantasy
– természetfeletti
– sci-fi
– misztikus
Az olvasásokat a kihívás kezdetétől fogadom el (pár perces olvasásokat nem), újraolvasás ér.
„Én és a könyv” linket hozzászólásban lehet küldeni oldalszámmal együtt, szöveges értékelés nem feltétlenül kell, de csillagozás igen. Ha megvan a 10.000 oldal, repül a plecsni :)

Jó olvasást Molyok! :)

Kép forrása: http://novastand.cz/nase-historie/

39 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!