MolyMazsolázó

Rovatgazda
!

Sziasztok! Ez itt a MolyMazsolázó decemberi száma. Ha már december, sokan sütöttek a családdal mézeskalácsot, és tettek is fel róla képeket. Én @Orsi_olvas képét választottam, mivel náluk még rémszarvasok is készültek. Hát nem cuki?


Orsi_olvas>!
Mennyei Manna, avagy mi kerül egy molyoló tányérjára?

Ezek az apró kis kezek segítettek elkészíteni az 5 tepsi mézeskalácsot.
Kedvenc forma a macska-róka és a rémszarvas lett :D
Azonnal puha mézeskalács Rupáner recept alapján, extra mézeskalács fűszerrel :)

3 hozzászólás
!

Az előző rovatban meglepetést ígértem nektek, karácsonyi ajándékot. Íme, itt lesz, sőt, megtoldom annyira, hogy egész éven át tartó karácsonyi ajándék lett belőle! Új rovatot indítok a MolyMazsolázón belül, melynek címe: Bemutatkoznak a Merítés-díj gyermek- és ifjúsági irodalmi zsűrijének tagjai. Hónapról hónapra többükkel közlünk itt interjúkat.
Mielőtt azonban az első három tagunkkal megismerkednétek, egy kis magyarázat a karácsonyi képhez és a cikkhez kapcsolt könyvhöz: A kép 1942-ben, egy háborús karácsonyon készült, a Fortepanra Lissák Tivadar jóvoltából került. Bizonyára ez a budapesti kisgyerek is úgy örült a vonatkészletnek, mint Szabó Borbála könyvében örültek neki. Ami szintén egy háborús karácsonyról szól…


Nikolett0907 P>!
Szabó Borbála: Kisvasút a pincében

„-Tudod, nem a származás számít, (…) hanem az ember.”

Úgy látszik ez a sorozat is egy érzelmi hullámvasút lett a számomra.
Míg az nulladik részt nagyon szerettem, addig a következő már nagyon untatott.
Bár most kimaradt egy kötet, mégis azt kell, hogy írjam nagyon tetszett.
A mostani „porszívózási” élményünk 1944 karácsony estéjére visz vissza minket.
Megtudhatjuk, hogy egy házon belül a társadalmi különbözőségek miért fontosak, hogy hogyan vélekednek egymásról az emberek. Mindezt megkoronázzuk egy magyar hírességgel és egy vasúti terepasztallal.
Úgy gondolom, hogy sok értékes információval szolgál a gyerekeknek és még picit mosolygásra is ad lehetőséget.
Egy kellemes élmény volt az olvasása.

!

Első bemutatottam @Gelso lesz, aki jelenleg az ifjúsági zsűri tagja.Az általa választott kép pedig Anna Speshilova orosz (gyermekkönyv-)illusztrátor alkotása.
@Gelsoval egy kis Merítés- és MolyMazsolázó-történelemmel kezdtük, hiszen ő nagyon is kötődik rovatunkhoz. Ő volt az első rovatgazda, tudtátok? Az első MolyMazsolázóba itt link tudtok bekukkantani.
Most pedig meséljen ő, hogy gondol vissza a kezdeti időszakra:

@Gelso: A Moly.hu oldalra idén volt éppen 10 éve augusztusban, hogy regisztráltam. És éppen egy évre rá, 2011. augusztus 1-jén kaptam késő éjjel érkező molyos üzenetben a kérdést, hogy egy esetleges újság indításakor volna-e kedvem közreműködni a szerkesztésben? A kiinduló elképzelés az volt, hogy a gyermekirodalommal kapcsolatos rovatba kellett válogatni, majd kiválasztani értékeléseket: egy adott hónapban írottakból 4-5 darabot, és mellé 2-3 régebbi értékelést is elővenni.

A Merítés folyóirat elindítása (az ötletek gyűjtése korában még nem ezen a néven, hanem talán Babérlevél néven emlegettük) egyik molytársun,: @vargarockzsolt fejéből pattant ki. A látszat ellenére – hiszen majd minden kapcsolat és információcsere, egyeztetés a neten keresztül történt – ez egy igen személyes kezdeményezés (majd később közös munka) volt, mert a Merítés folyóirat ötletgazdája az általa látott és tapasztalt molyos aktivitások alapján választotta ki a rovatoknak megfelelő témákat és a rovatokért felelős szerkesztőket. Az is nagyon jellemző, hogy mennyire szabad volt ez az egész kezdeményezés – tulajdonképpen a konkrétan ismert “könyvmazsolázós” feladaton kívül ez fogott meg leginkább, a szabadság. Elindultunk a kezdeti tervekkel, és a főszerkesztő felvázolta, milyen rovatok szerepelnének elképzelése szerint, és a tartalom megformálásában, amennyire csak lehetett, szabad kezet adott. A jelentkezéseket és feladatvállalásokat követően adtunk a rovatoknak egy jó és kifejező címet. Ez is rajtunk, rovatgazdákon állt. Így született meg a MolyMazsolázó neve is.

Nagyon örültem, amikor @meseanyu ezt a nevet a rovat átvételekor megtartotta és vitte tovább magával. Azt csak később, az idő bizonyította előttünk, hogy ez az elnevezés kifejező volt, és ezek szerint jó választás és jó döntés is egyben – hiszen a MolyMazsolázó neve ma is változatlan és immár lassan tíz éve tartja magát. Ez engem végtelen boldogsággal tölt el.


Gelso P>!

…egy téli délután Huba és mama közös portyára indultak, és ezzel a könyvvel tértek haza; Huba kérte ezt a könyvesboltban… (kb. 3 éves lehetett)

Kapcsolódó könyvek: Bálint Ágnes: Mazsola

Bálint Ágnes: Mazsola
6 hozzászólás
!

@Gelso: Eleinte a kész anyagot a főszerkesztőnek, azaz a Merítés megálmodójának adtuk át jóváhagyásra, ő gyűjtötte össze és mutatta meg megjelenés előtt @Bence-nek. @Bence egyetértése után mehetett a megjelenés. Volt olyan rovat is, amely a kezdetekben csak ötletként létezett, de rovatgazda híján induláskor nem került bele a Merítésbe.
A kezdeti sikerek után pedig egyre tudatosabbá váltunk. Kialakult a megjelenési forma, a címlap felépítése, a rovatok száma, konkretizálódtak azok gazdái és kaptunk segítőt is: lektort, aki gondozta írásainkat. Természetesen szembesültünk a később jelentkező problémákkal – ilyen volt pl. amikor a hivatkozás elküldését követően hibaüzenet jelentkezett – ekkor kezdtük elölről az egész munkát, és megjelenés előtti éjjelen egész kemény munka folyt… vagy például akkoriban a gyermekirodalom kapcsán igen szegényes tartalmakból volt lehetőségünk meríteni…

Az akkori elképzelésem szerint úgy állítottam össze a rovatomat, hogy az általam választott könyvekhez (10-12 mű) készült egy rövidebb-hosszabb ismertető, és könyvenként egy választott értékelés linkje került mellé – kortárs és klasszikus, magyar és külföldi szerzőktől vegyesen. Később az ismertetőket bővítettem molyról elérhető statisztikákkal: hányan olvasták már, mennyi szöveges értékelést kapott az adott könyv, milyen százalékon áll a könyv tetszési indexe, milyen molyos kihíváshoz köthető, szerzői polcot adtam hozzá, és megnéztem, hogy van-e hozzá kapcsolódó esemény: bábszínház, gyermekrendezvény, színházi előadás nagyobb városokban. Sajnos, akkor még nem volt lehetőség képeket adni a tartalomhoz. Nagyon fontos és látványos változást jelentett ez a fajta fejlesztés, és elmondható, hogy nagy szükség volt színes illusztrációkra a gyermekkönyvek rovatában.

@PTJulia: Mióta vagy zsűritag, és mi motivál a zsűrizésben?

@Gelso: @meseanyu 2016 januárjában keresett meg, mint a Merítés-díj éppen megalakuló gyermek- és ifjúsági irodalmi szekciójának zsűri elnöke, azzal a kéréssel, hogy lenne-e kedvem könyvek zsűrizésében részt venni? Annyit tudtam a feladatról, hogy a 2015-ös magyar, első megjelenéseket kell olvasni, és egyszerű módszerrel pontozni. Örömmel mondtam igent. Azóta is folytatom a zsűrizést, de a rákövetkező évben, 2017-ben, amikor már elvált egymástól az ifjúsági- és gyermekirodalom, az ifjúsági irodalmi zsűrijét választottam új kihívásként. Nemcsak testhezállóbbnak éreztem magamhoz a kategóriát, de a nagyobbik fiam akkoriban lépett felső tagozatba, és úgy éreztem, irodalmilag talán “felkészültebb” lehetek és tudok neki majd segíteni a jó olvasmányok kiválasztásában.
A zsűrizés során egyetlen dolog motivál: megtalálni azt, ami a minőséget, az értéket, a különlegeset, az egyedit, a sokszínűséget képviseli, amivel ízlést tudunk szerencsésen formálni, olyan olvasnivalókat az olvasók elé tárni, amelyek a tömegek által olvasott irodalom mellett is erősen és biztosan megállják a helyüket, és emellett természetesen szórakoztatnak. Ezenkívül örülök, ha új tehetségeket fedezhetünk fel. Szerencsések vagyunk, mert évente mindig jelentkezik egy-egy új tehetséges szerző izgalmas témával. Az új tehetségek szempontjából pl. elmondhatom, hogy a tavalyi, 2019-es év megjelenései nagyon erős mezőnyt képviseltek; szerintem az eddigi legerősebb Top10-es listát állítottuk össze az ifjúsági könyvek kategóriájában.

Milyen szempontok alapján értékelsz egy könyvet? Milyen a jó gyerek- és/vagy ifjúsági könyv?

Mindig felidézem az adott könyv által ébresztett érzéseimet. Szeretem, ha egy könyv szép stílusban és igényes magyarsággal van fogalmazva, ami nem jelenti azt, hogy nem modern és lendületesen fiatalos a nyelvezete. Szeretem, ha a szereplői letisztultak, és viselkedésükkel, szerepvállalásukkal, vagy egy-egy kivételes/különleges tulajdonságukkal akár követendő példaképet is jelenthetnek az olvasóinak.
Szeretem, ha a felnőtt szereplők nem nevetségesek, pipogyák, tehetetlenek – inkább kedvelem az olyan felnőtteket, akik valamilyen szinten és téren partnerei és partnerként a segítői a fiatal szereplőknek. Örülök, ha adott esetben a fiatal szereplők tanulhatnak/okulhatnak/elleshetnek bármi jó dolgot az idősebb szereplőtől. Nem szeretem, sőt, veszélyesnek tartom kamaszkorban a burkolt befolyásolást és a lenéző stílust. Nem szeretem a fantázia nélküli téma-ismétléseket/visszatéréseket sem.
Fontosnak tartom a humort, a jól működő szóvicceket, kedvelem, ha olyan közegben játszódik a könyv, ahol amúgy is a legtöbbet tartózkodnak a fiatalok: pl. bármilyen iskola, sportegyesület, művészeti óra, szakkör, tábor, verseny, nyaralás, szünetek, stb. mert ez az egyik legjobb lehetőség az őket körülvevő pozitív/negatív helyzetek, konfliktusok, komikus pillanatok, és jellemek, személyes emberi tulajdonságok ábrázolásához.
A mai kortárs témák mellett igen megkedveltem a fantasy és az ún. climate-fiction műfajait.

Ajánlj az olvasóknak egy személyes kedvencet 2019–2020-as megjelenések közül!

A 2019-es megjelenések közül igen nehéz, de örömteli feladat volt válogatni, mert rengeteg jó könyv született – volt olyan hónapom, hogy hetente változtattam magamban, hogy melyik szerző könyvét fogom majd javasolni és támogatni a zsűris első helyre – végül Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter Az Emberek Országa (Kalaallit Nunaat) című könyvére esett a választásom.


Gelso P>!
Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az Emberek Országa

Állítólag tudom magamról, hogy sem az utópiát sem a sci-fit nem szeretem – aztán Zágoni Balázs Gömbje jó két évvel ezelőtt ezt megkérdőjelezte; az idő múlásával nem kerestem az ilyen témában íródott könyveket – és most ismét szerencsésen szembesültem eggyel – igaz, ami igaz, időközben helyére került a műfaji besorolás, már nem sci-fi, hanem @Annamarie frappáns szóalkotásával eme regény műfaja: a "cli-fi*.
Sajnálom a borítót, ami igazán ridegre sikeredett – de valójában a klímaváltozás miatti felmelegedés (80 fokos napi hőmérséklet van igen sok helyen a Földön) ellenére a regényben ábrázolt világ is igen rideg – így valahogy még meg is értem… de mégis valamiért taszító… Talán jobb lett volna olyan borító, ami a gyerekek/felnőttek kezében is marasztalja a könyvet.
És hogy mit is olvastam itt fényévekkel, de legalább 650 évvel később a maihoz képest? Eleinte azt hittem ez egy szép családregény lesz valamilyen módon elképzelt és szavakkal elénk festett Jövőben. Aztán most, amióta befejeztem egyre inkább azt érzem, hogy ez a könyv a szeretet, a kitartás, a bizalom, az egymásért élés, az áldozathozatal, a barátság, a hit – szóval számomra a legtöbbet jelentő és a legszebb érzések és értékek regénye.
Gyönyörű!
Elmondhatom, hogy alig van a regényben negatív szereplő; (talán az anyától vártam többet, nekem az anya alakja „nem volt elég” – meglehet az ideológia, a mozgalom, a bizalmatlanság, a túlzott óvatosság, vagy a kiszolgáltatottság miatt).
Nagyon megkedveltem a gyerekeket, Umiát, Nanoukot, Oorsit – valóban Oorsinál látványos a jellemfejlődés, de nem kisebb az Umiánál vagy Nanouknál sem. Talán Yukánál nem volt erre elég idő. Lenyűgöző bátorságuknak, tettrekészségüknek, az összetartozásuknak, az egységüknek, az intelligens vitáiknak tanújának lenni; annak, hogy azonnal képesek felmérni a helyzetet, reagálni, és a lehető legjobban dönteni. Elképesztő, ahogyan megtanulták a stratégiákat…
Míg Oorsi alakja a közösségért, a Másikért való stratégiai harcban teljesedett ki, addig Umia és Nanouk a testvéri szeretet felfedezői és kiemelkedő bizonyítékai. Yuka pedig alig tízévesen már tudja, hogyan tudja tudását, ismereteit és pusztán magas intelligenciáját feltétetel nélkül a közösség hasznára fordítani – önként és önzetlenül.
Yuka alakja a legkevésbé elképzelhető számomra spoiler.
Az anyán, Inuksukon, kívül talán Kallik alakja is kevéssé volt kidolgozva – de azt is írhatnám, hogy számomra sok titok bent ragadt még róla – jobban örültem volna, ha több kézzelfoghatót, konkrétabb információt is megtudhattam volna még alakjáról. mert a regénybeli első felbukkanáskor igazán szimpatikusnak tűnt. A felnőttek közül Tootega és a rövid időre felbukkanó Todzseki is pozitív hősök.
Nagyon örülök, hogy kezembe került ez a könyv! És még inkább örülök annak, hogy el is olvastam. Sok kedvenc részem volt, hol a kalandok, hol a talpraesett gyerekek cselekedetei, hol pusztán az ébredező/felfedezett érzelmek miatt.
Kedvenc szereplőm Umia volt, a tudatos, mindig tisztán látni kívánó mentális harcos, szellemi vezetőnek termett lány – emlékeztetett valakire. És Nanouk is szívemhez közeli – a bátor lázadó, aki nem szégyelli újra felfedezett érzéseit..

„Az érzés, ami átcsapott rajta, amikor összekapcsolódott a tekintete anyjáéval, semmihez nem volt hasonlítható (…) Elementáris erő volt, természeti törvény, amit képtelen volt kontrollálni, ahogy a vasreszelék sem dönthet, hova esik, ha mágnes közelébe szórják. Amikor megölelte az asszonyt, egy pillanatra csend, béke és tökéletesség vette körül, mintha minden a helyére került volna, de csak azért hogy utána még fájdalmasabban marcangolják a kérdések és a kétségek. Most viszont hála a három pár bakancs ritmusának végre képes volt újra gondolkodni.” 302. old.

„a nem sokkal több, mint a semmi” 448. old.

Mindenkit a hetediktől felfelé korosztályból erre ösztönzök és kapacitálok: olvassatok cli-fi irodalmat: olvassátok az Emberek országát és mellette a Gömböt is!
Csak nyerhettek vele, mint ahogyan én is nyertem! Bármennyire is hihetetlen ez nekem!
                                                    __

spoiler

*"Egy olyan disztópikus társadalomban járunk, ahol az emberiség katasztrófáját a klímaváltozás okozta. Ez az új műfaj a climate fiction,"

Szavazás!
VI. Merítés-díj 2020 – Ifjúsági kategória
A Merítés-díj tízes listájába szavazott könyv a 2019. évben publikált magyar ifjúsági művek közül
2020. szeptember 30-ig szavazhattok itt arról, hogy melyik kötet kapja a közönségdíjat:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-ifjusagi-irodalom-kozonseg-dij

10 hozzászólás
!

@PTJulia: Mióta vagy zsűritag, és mi motivál a zsűrizésben?

@bagie: 2016-ban lettem a Merítés-díj zsűrijének tagja, akkor még a líra kategóriában. Ott 2016–2018 között voltam tag.
2018-ban a líra mellett tagja lettem mind a gyermek, mind az ifjúsági zsűrinek is. Ehhez a motivációt az adta, hogy ekkor jutottunk a családalapítás gondolatához – és gondoltam, „alapozok” egy kicsit a jövőbeli feladatra. Saját gyermekünk azóta ugyan nem lett, de a barátaim gyermekeinek nagyon sok könyvet tudtam ajánlani / ajándékozni a zsűrizés során megismert könyvek közül. De a saját gyermekről sem mondtam / mondtunk még le, így hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel folytatom a zsűrizést mindkét kategóriában.

Milyen szempontok alapján értékelsz egy könyvet? Milyen a jó gyerek- és/vagy ifjúsági könyv?

Nagyon nehezen bújok ki önmagamból: így néha nehéz például gyerekkönyvet gyerek nélkül, gyerek szemszögből értékelni. Mindig jót mosolygok, hogy például Matricás Laci történeteit link több zsűritárs is „lehúzza” etikai/erkölcsi szempontból – hiszen egy tolvajról szólnak a könyvecskék, ráadásul most olvasni kezdő gyerekeknek vagy egy csomó „felnőttes” kérdést vetnek fel a sztori végén… De bennem valahogy fel sem merült, hogy a tolvajlás megélhetési bűnözés lenne; hogy a matricaragaszgatás szemetelés, rongálás… én csak elmerültem a képekben, hagytam, hogy mosolyogjak rajta.

Egyébként minden olvasásomat a bennem kiváltott hatások alapján értékelek: nem megyek bele logikai, nyelvtani boncolgatásokba jó, a helyesírási hibák fel tudnak idegesíteni, csak az éppen kiváltott érzések számítanak. Az érzéseket sokban befolyásolja – főleg gyerek- és ifjúsági könyvek esetén – az illusztráció, a borító. Ilyen szempontból például a Malac és liba-sorozat link nagy kedvencem. Hajba László, Agócs Írisz figurái nagyon kedvesek, cukik, de Bertóthy Ágnes vagy Takács Viktória rajzait is nagyon szeretem. Gyerekkönyveknél nagyon fontosnak tartom, hogy a rajzok is kedvesek legyenek.

Az ifjúsági könyveknél kicsit nehezebb az értékelés: a tiniknek szóló könyvekben mindig keresek valami mélységet, tartalmat, komoly témát: barátság, halál, másság, döntések komoly feldolgozásokban, komolyabb karakterekkel – általában ezek azok, amik nekem, a felnőtt Böbének bejönnek – mert ugye, ezt sem tudom, tinigyermek / tinirokon hiányában tiniszemmel nézni.

Ajánlj az olvasóknak egy személyes kedvencet 2019–2020-as megjelenések közül!

Inkább az ifjúsági könyvek állnak hozzám közelebb; kicsit könnyebb abba az életkorba behelyezkednem – bár figyelve pl a napi ingázásnál a tiniket, teljesen más az életük most mint nekem volt 30+ évvel ezelőtt Nagy kedvencem tavalyról Nyáry Luca Vigyázat, törékeny! című könyve.
A gyerekkönyvek közül pedig a már fentebb említett Matricás Laci és a Malac és Liba sorozatok azok, amelyeket biztosan nem fogok elfelejteni. Részben már be is szereztem őket a saját könyvtáramba! :-)


bagie P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Kemény könyv. Okos könyv.

Bevallom a tinédzserekkel vannak problémáim. Megöregedtem. Házsártossá kezdek válni. :) A negatív, üres, primitív, nihilista beszélgetéseiket, viselkedéseiket nagyon rosszul viselem (mindennapi élményeim a napi 2*1 órás ingazás során). DE sokszor próbálom (tényleg) beleképzelni magam a helyükbe – hátha /biztosan van valami magyarázat a viselkedésükre.
Ebben segített Zsófi és a testvérének írott levele is. Adott egyféle magyarázatot. Izgultam érte, féltettem őt, néha szerettem volna nagyon megölelgetni, és próbáltam átélni a fájdalmát. [Pedig én nem veszítettem el még az édesanyámat, aput is „csak” 33 évesen…az is fájt, akkor is, most is 10 évvel később is…]

Köszönöm ezt a könyvet. Olvassátok.

1 hozzászólás
!

@PTJulia: Mióta vagy zsűritag, és mi motivál a zsűrizésben?

@dtk8: 2016-ben vettem részt először a Moly-szülinapon, és ott hallottam a zsűriről.
Amikor 2017-ben új tagokat kerestek, alig vártam, hogy beszálljak én is. Azért kezdtem el, hogy képben legyek az új megjelenésekkel, hogy megismerjem a kortárs gyermekirodalmat, hogy penge legyek, amikor a saját gyerekeimnek kell könyvet keresnem. Volt egy évem az ifiben is, de rájöttem, hogy a gyerek igazán az én pályám, sokkal szívesebben olvasom, nekem ez sokkal szabadabb, tágabb műfaj, amit még nem korlátoz a zsáner.

Milyen szempontok alapján értékelsz egy könyvet? Milyen a jó gyerek- és/vagy ifjúsági könyv?

A gyerekkönyveknek a kicsik a célközönsége, de szerintem az igazán jó gyerekkönyv a felnőtteknek is érdekes. Ha jó, akkor úgyis ezerszer kell elolvasni, úgyhogy nem baj, ha nem okoz tikkelést rögtön a második olvasáskor. A jó könyv vicces, és nem akar kioktatni – sem gyereket, sem szülőt. Az illusztráció pedig ugyanolyan fontos része a könyvnek, mint a szöveg, nem lehet a kettőt elválasztani.

Ajánlj az olvasóknak egy személyes kedvencet 2019–2020-as megjelenések közü!

Legyen az egyik Gryllus Vilmos, az ő világa annyira kedves, biztonságos, érdekes, szerintem mindenkinek élvezhető.
A másik pedig Tóth Krisztina, mert idén szerintem nagyon erősek a versgyűjtemények, az övé is nagyon jó.
Ezek nem hagyományos mesekönyvek, de érdemes őket forgatni, lapozni, hála Timkó Bíbornak és Szalma Editnek.

A választott képemet a már emlegetett 2016-os Moly-szülinapon @Kek készítette, épp @Izolda-val örvendezünk, kezemben az akkor még pici minimoly. Szeretem nagyon ezt a képet, és jó visszaemlékezni arra a szülinapra. Akkor még nem is tudtam, hogy ki mindenkit fogok megismerni, milyen barátságokat, élményeket köszönhetek később a Molynak.


dtk8 P>!
Gryllus Vilmos: Kirándulós dalok

A kirándulós dalok megint arra tanítanak, hogy megálljunk, megfigyeljünk, elcsodálkozzunk a természet szépségén. Természeti jelenségek, színek, hangok, állatok és virágok kapnak rivaldafényt. Olyan dalok szerepelnek, amik bemásznak az ember fülébe, és szívesen dúdolgatja tovább őket. Timkó Bíbor illusztrációi pedig ismét fantasztikusak, így együtt kerek egész.

!

A legkisebbek bizonyára jól fognak szórakozni a ruhadarabjait elhagyó rókán, az icipicit minibbeknek utána sunyin fel lehet vetni, hogy ők ezt ne tegyék, és mindig mindent rakjanak a helyére… :-)) Cuki!


Gyöngyi0309 P>!
Julia Donaldson: A róka zoknija

Ez a róka nagyon rendetlen. Nemcsak a zokniját hagyta el, hanem minden holmija szanaszéz hever. Aranyos, hogy sok könyve van. A versike is cuki, Rókusnak nagyon tetszik, a rajzok színesek, szépek, a nyitogatás pedig nagy sikert arat.
Beszerezzük majd a többi részt is. Kisgyermeknek tökéletes. off

!

@könyvbujtár egész filozófiai mélységekbe menően elemzi a Bartos Erika munkásságához kapcsolodó vitákat :-)) link Mi pedig csak olvassunk, olvassunk – verseket is Bartos Erikától és mástól. Én most drága nagyszüleimre, a gyerekek dédijeire emlékezve hozom ide ezt az idézetet. Mert milyen jó, ha valaki még ismerheti – ha csak rövid időre is – valamelyik dédszülőjét! Nálunk dédimama költözött nemrég dédipapa mellé az égbe…


Futóhomok>!

Dédapa

Dédapa az égben jár,
Nem jön vissza soha már,
Soha többé nem ölel,
Ezt én úgysem hiszem el.

Dédapa az égben jár,
Két hófehér szárnyon száll,
Nézem, nézem az eget,
Hátha egyszer integet.

Dédapa az égben jár,
Elrejti a napsugár.
Szorongatom a botot,
Amit nekem itt hagyott.

Dédapa az égben jár,
Nem jön vissza soha már,
Szólok neki: hiányzol!
Meghallotta, tudom jól.

77. oldal

!

Villu öt éves és 14 fejezetben meséli el, hogy milyen az élet az ő családjukban, valahol Észtországban. Hétköznapi és mulatságos történetek; állítólag a mi Janikovszky Évánk meséihez hasonló világ. @Habók felhívja arra is a figyelmünket, hogy rajzolni is szabad a könyvbe:


Habók P>!
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok

Vidám családi mese egy ötéves gyerek szemszögéről. Bizony, a dolgok így mennek. Hol vidáman, hol pityergősen. Van történetmesélős vacsora, együtt sütés, van foci a szülőkkel, nagyszülőkkel, van közös mozizás, de van verekedés a gyerekek között, van mérges szomszéd néni, és van gyerekelveszés is. És vannak szójátékok gyerek módra, van mosolyogtató illusztráció – sőt, ha nem könyvtári lenne a könyv, lehetne rajzolni is bele. Gyerekkönyv – nem csak gyerekeknek.

!

Zalka Csenge Virág alias @Mesemondó friss kötetében a világ különböző pontjaira kalandozik. A történetek főhősei talpraesett lányok, de szerencsére a fiúk sem válnak pipogyává mellettük. @olvasóbarát gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ajánlja a gyűjteményt, a kiadói ajánlás alsó korhatára 6 év:


olvasóbarát P>!
Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány

Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány Nemzetközi népmesék mai gyerekeknek

„Az meséli, aki tudja, és az tudja, aki érti”
A kötet gyakorlott mesemondó gyűjteménye.
Fontos kérdéseket világít meg, főként női mesehősök szerepeltetése áll a középpontban, de mellettük komoly szerepet kapnak, igazi társukká válnak a férfiak, a királyfiak, a legkisebb fiúk. A nők talpraesettek, ügyesek, kreatívak ezekben a mesékben. „És mellettük fiúk és férfiak, akik illenek hozzájuk, és kiállnak mellettük: akik példát mutatnak gondoskodásból, gyengédségből, odafigyelésből és egy másfajta, empatikus bátorságból.” Közös életük élhető, együttműködésük sikeres.
A nemzetközi meseanyag újragondolt feldolgozása remek szórakozás a gyermekeknek és a felnőtt olvasóknak egyaránt..
Az egyik kedvencem az Óriásölő Margaret, a közelmúltban, egy másik gyűjteményben is olvastam. Zalka Csenge Virág megoldása finomabb, összetettebb.

2 hozzászólás
!

Sajnos továbbra is aktuális kérdés a koronavírus, illetve jelenleg a vakcina. Pro és kontra, az álhírtől a tudományos magyarázatig minden terjed a neten.:-( Vibók Ildi könyve szerencsére az oltások hasznosságát, működési mechanizmusát, az ember immunrendszerét mutatja be, s teszi mindezt gyereknyelven. @krlany felnőtteknek is ajánlja, néhány közösségi portálos kommentet olvasva abszolút meg tudom érteni, hogy miért…


krlany IP>!
Vibók Ildi: A szupercsapat

Vibók Ildi: A szupercsapat Mire jó az oltás?

Mesés ismeretterjesztés 6-10 éves korosztálynak az oltásról, a vakcináról, a bacilusokról és a vírusokról, az immunrendszerről és némi járványtöriről. Felnőtteknek sem árt, ha tisztában vannak ezzel, és gyanítom a népesség nagy részének fogalma sincs az itt leírtakról. Mondjuk azért a neutrofil és a dendritikus sejt picit túlmutat a korosztályon. Morfondír: lehet nem is a gyerekeknek kellene a mese az oltásról, mert nem rajtuk múlik, hogy megkapják-e.

!

Gárdonyi Géza klasszikus könyve Attila vezér udvarába kalauzol el minket. Lebilincselően izgalmas sztori Zéta, a trák rabszolga kamaszfiú előadásában. Intrikák, nyomozás, Attila halála… Érdemes kezünkbe venni ezt az először több mint száz éve megjelent klasszikust.


h_orsi P>!
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Gárdonyi Géza könyvet eddig kizárólag a kötelezők miatt vettem a kezembe (10 évvel ezelőtt találkoztam vele utoljára). Most teljesen nagy megdöbbenéssel és odaadással olvastam a szavait. Te jó ég! Hogy mennyire betalált! Imádtam minden sorát. Sok idő után ez volt az első könyv, aminek minden egyes szavát ittam és élvezni tudtam. Nem tudom mi mást mondhatnék.
Az iskolai rendszer annyira eltántorított anno tőle, hogy azt hittem soha nem fogok egyetlen Gárdonyit sem a kezembe venni. Most az új cél az lett, hogy mindent (is) elolvassak tőle. Úgy néz ki felnőttem hozzá. :D

2 hozzászólás
!

Ha már történelem, akkor jöjjön egy ízig-vérig mai alkotás. Lőrinc László Árpád-kori kötete után most a török korba kalauzolja a diákokat. A koncepció és a stílus hasonló; @Baráth_Zsuzsanna pedig részletesen kielemezte a könyvet:


Baráth_Zsuzsanna P>!
Lőrinc László: 25 szelfi a török korból

Itt van a történelmi szelfi, itt van újra, és még mindig tetszik énnekem. Lőrinc László előző könyve az Árpád-korról elképesztő sikert aratott, nemcsak az olvasók szerették nagyon, hanem a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY: az UNESCO és az UNICEF szervezetéhez kapcsolódó Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa magyar szekciója) gyermekzsűrije 2019 leginnovatívabb ifjúsági könyvének választotta. Szerintem méltán, mert óriási ötlet, hogy vicces szelfiken és kommenteken keresztül hozza közelebb a szerző a rég letűnt korokat az ifjú olvasókhoz, akiknek lássuk be, nem könnyű felkelteni és megtartani az érdeklődését felgyorsult korunkban. Viszont magasra is került ezzel az a bizonyos léc, hiszen az olvasók már elvárnak egy bizonyos szintet a sorozattól, amit nemcsak fenntartani kell, hanem hozzá is kell tenni valamilyen újítást, hogy ne unjanak rá. Jelentem, mindkettő megtörtént, ugyanolyan jó lett a folytatás, mint az előző rész, ismét betegre nevettem magam, és rengeteg új ismeretre tettem szert a 14-17. századi Magyarországról. Az újdonság pedig az volt, hogy Bornemissza Pétert és Zrínyi Miklóst nem kommentelve mutatta be a szerző, hanem mini képregényeken keresztül, amelyről az a véleményem, hogy remek ötlet, de egy picit még csiszolni kell a kivitelezésen, hogy ugyanolyan ütős tudjon lenni, mint a többi fejezet. Lőrinc László nevén kívül érdemes megjegyezni magunknak az illusztrátor, Rátkai Kornél nevét, mert simán zseniális képeket készített a humoros szövegekhez, amelyekhez most is tartozott egy rövid összefoglaló, amelyek hemzsegnek az olyan történelmi érdekességektől, mint pl. az, hogy Luxemburgi Zsigmondot úgy gyógyították ki egy betegségből az orvosok, hogy fejjel lefelé fellógatták. A nagy történelmi pillanatokon (mohácsi csata, egri vár ostroma, visegrádi királytalálkozó stb.) kívül nemcsak a korszak ismert személyiségeit ismerhetjük meg, hanem a mindennapi életbe is betekintést nyerhetünk, vagyis egy átfogó képet kapunk erről az időszakról. Ez a rész is remek lett, és jó hír, hogy lesz folytatás, legközelebb a felvilágosodás korában fogunk kalandozni, én részemről már most számolom a napokat a megjelenésig.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/09/07/konyvkritika_…

!

Mészöly Ágnes új ifjúsági regénye a cosplay köré szerveződve igen komoly témákról szól. Egy kiközösített fiatal lányról, egy idős asszonyról, életről, halálról, szerelemről, barátságról. @bagie link és @Ildikó_Korom is nagyon ajánlja:


Ildikó_Korom>!
Mészöly Ágnes: Fekete nyár

Ez a könyv legalább kétszer, kamaszként és annak szülőjeként (vagy hozzájuk kapcsolódó felnőttként, pl. tanárként) ad emlékezetes olvasásélményt. Jómagam kamasz fiamnak vettem, de előbb lecsaptam rá és kiolvastam, és jól tettem.
A szerző olyan hitelesen és magával ragadóan ír a kamaszlélekről, mint David Attenborough az afrikai törpe orrszarvúról. Valószínűleg olyan közelről is figyeli őket. A fiatalok bátor kiállásáról az őszinteség mellett, a falak lebontásáról és közös utak építéséről is mesél.
Arról, hogy a kapaszkodóit mindenkinek magának kell megtalálnia az életben, akár egy cosplay jelmez, egy hivatás, vagy a hite legyen az, bármilyen felsőbb hatalomban.
A regény végére Fanniból valódi Urara lesz, beteljesítve küldetését, az Átjáró démonai pedig a világunk védelmében megvívják harcukat. Mert csak az ideát számít. Jó lenne hát okosan csinálni.

!

Tari Annamária könyve egy korunkban nagyon is jelenlévő problémára hívja fel a figyelmet: a kamaszok (túlzott) kütyühasználatából eredő problémákra. Jelesül a szorongásra, amit az online világ generálhat. Mivel a középiskolásoknak már egy ideje az oktatás is online, talán még több gyerek szenvedhet most ebben. Szinte nincs olyan gyerek, aki ne tapasztalta volna már meg valamilyen szinten az online világ ártalmait, sőt, akár a minimális zaklatást is. Sajnos a tavaszi online oktatás során az én 9 éves lányom is elszenvedett el kisebb bántásokat, – amikor ő és az osztálytársai is még csak tanulták az online világ használatát –, amelyek napokra elszomorították. Így hát abszolút egyetértek @Galambdúc-cal, ezt a könyvet minden szülőnek kötelező lenne elolvasnia, így az összesített listára is ezt ajánlom.
Ti pedig tartsatok velem jövő hónapban is! Sziasztok!


Galambdúc>!
Tari Annamária: Bátor generációk

Tari Annamária: Bátor generációk #SzorongokTehatVagyok

Csillagos ötös ez a könyv. Minden szülőnek kötelezővé tenném, aki 15 év alatti gyereket nevel, de felnőtteknek is segít megérteni a világunkban zajló hihetetlen gyors folyamatokat. Szándékosan nem mondok fejlődést, mert ez minden, csak nem az. Ez a könyv elég sötéten festi le a már nem is igen távoli jövőt : a kütyük és közösségi média túlzott használata az emberi kapcsolatok kiüresedéséhez, a kreativitás satnyulásához és megannyi magányos, nárcisztikus felnőtthöz vezet, akiknek fogalmuk sincs, mitől képtelenek a boldog, kiegyensúlyozott életre. Ijesztő, ám a végső tanulság: töltsünk minél több időt a valóságban, és erre ösztönözzük a fiatalokat is!

4 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!