MolyMazsolázó

Rovatgazda
!

Tanároknak, diákoknak és iskolás gyerekek szüleinek mindig fontos választóvonal lesz a szeptember elseje, amikor elkezdődik az új tanév. Bár már nem ülök iskolapadba, csak a szülői értekezleten, jelenleg nem dolgozom a közoktatásban, és a lányom is lassan kinő az iskolás évekből, azért még mindig nagyon jelentős időszak ez számomra is, és valószínűleg az is marad. Ezért úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban kivételesen tematikus rovatot készítek nektek, amelyben olyan köteteket mutatok be, ahol az iskolakezdés van a középpontban. De mindenek előtt lássunk egy karcot arról, hogy miért is szeptemberben kezdődik lassan másfél százada az iskolaév.


>!
Emerencia P
Érdekes világ

Miért épp szeptemberben kezdődik a tanév?
Elvégre kezdődhetne januárban, vagy akár áprilisban is. Nem?
Régen, amíg nem volt iskolakötelezettség, addig a gyerekek elvileg egész évben iskolába jártak.

Ami persze nem igaz, hisz ott az „elvileg” szó. Ha mentek mentek, ha nem, akkor sem történt semmi. Senki sem volt kötelezhető arra, hogy tanulással töltse drága idejét.
Falusi iskolákban még problémásabb volt a helyzet, hisz ott figyelembe kellett venni azt is, hogy mikor vannak a legfontosabb munkák a földeken. Így fordulhatott elő, hogy a kis iskolákban tavasszal, és ősszel nem volt tanítás.
Így maradt a nyár, és a tél.
A tél az egész jó időszak tanulás szempontjából, sok minden mást nem lehet csinálni, úgyhogy ez az időszak az iskolai ténykedésre a mai napig megmaradt.
Viszont ott volt a nyár, amikor se diáknak, se tanárnak nem volt nagy hangulata bent ülni a tanterembe, és az agy csiszolásával foglalkozni. Lazábban ment az oktatás, a tanárok nem voltak olyan szigorúak, a gyerkőcök meg ott lógtak, ahol tudtak.
Az általános tankötelezettség bevezetésével idővel az év felét jelölték ki oktatásra.
Így kellett keresni egy olyan időszakot, amit egybefüggő pihenésre lehetett kiadni, és mivel a nyár amúgy sem hoz látványos eredményeket, ezért kézenfekvő lett a nyári időszak szünetté varázslása.
És hogy miért szeptember?
Ekkor általánosságban már az időjárás kezd ősziesre fordulni, így érhető, hogy a nagy szusszanás után ez az az időpont, ami a legalkalmasabb a padba ülésre…
Így van ez már nagyjából 150 éve…

!

Amint majd látni fogjuk, valamilyen oknál fogva az iskolakezdésről szóló történetek főszereplői szinte mindig az első bébe, és nem az ába vagy cébe járnak. Talán Kormos István klasszikusa tehet erről a trendről? Mindenesetre nemzedékeken keresztül sok gyerek készülődött már a piszén pisze kölyökmackó történetével az iskolába, amelyet nem csak a Reich Károly által illusztrált könyvből ismerhetünk, hanem készült belőle rajzfilm is, megnézhetjük diafilmen, vagy meghallgathatjuk akár Hernádi Judit előadásában is.


>!
Annamaria_Nagy_Korodi
Kormos István: Vackor az első bében

A Vackor sorozat utolsó története. A lányom végtelenül szomorú volt, mikor befejeztük, pedig mostanig nem volt nagy rajongója a rímeknek. Hihetetlen élvezet volt estéről estére kalandozni a piszén-piszével. Ajánlom szeretettel minden ovis-gyerekes-meseolvasására.

!

A magyar gyermekirodalom másik híres mackójának is vannak iskolai kalandjai. Sokunk gyerekkori kedvence ez a sorozat, amely egyszerű, de mégis nagyszerű. Szávay Edit illusztrációi pedig szerethetőek, otthonosak, felejthetetlenek.


>!
tbkrisztina
Bodó Béla: Brumi az iskolában

Hamarosan a mi életünkben is eljön a nagy nap, amikor iskolába indulunk, ezért követtük Brumit az első osztályba, és vele maradtunk az osztálytársakkal történő megismerkedéstől egészen a félévi bizonyítvány kiosztásáig. Együtt örültünk vele, amikor igaz barátokra talált a torkos, folyton evésre gondoló Dagi, és a gyáva, nyafogós Panasz Muki személyében. Nekünk a legjobban az tetszett, ahogyan megalapítják a becsületszövetséget, és segítenek egymásnak rossz szokásaik leküzdésében, a viselkedési szabályok betartásában, vagy bármilyen felmerülő gondban-bajban, bánatban. Közben persze móka és hógolyócsata is akad, nemcsak tanulás. Egyszerűbb nyelvezetű, lassabban haladó, de tanulságos történet, amelyen már több generáció is felnőtt. Gyerekkoromban nem találkoztam vele, de most az óvodai meseolvasás során megtetszett a kisfiamnak, így itthon is elolvastuk. Nem bántuk meg.

!

És folytatva a nagy kedvencek sorát, ki is jöhetne más, mint Pöttyös Panni, aki persze szintén az első bébe jár. Mivel írni nem tud még, rajzos napló formájában meséli el kalandjait orosz barátnőjének, Tamarának. Az új kiadást Vass Ági, a régit, amely Pöttyös Panni naplója címmel jelent meg, az imádott F. Győrffy Anna illusztrálta.


>!
Nesi
Szepes Mária: Pöttyös Panni az iskolában

Nagyon régen volt, mikor először olvastam, talán hat vagy hét éves lehettem és utána mindig Pöttyös Pannisat kellett velem játszani. Ovis voltam, mikor ezt a rész megkaptam és annyira iskolába akartam menni, és az első b-be járni :). Aranyos könyv, gyerekkori kedvenc.

!

Mielőtt rátérnénk az utóbbi években megjelent iskolakezdéssel foglalkozó könyvekre, még egy kihagyhatatlan kötetet hoztam a régiek közül, Janikovszky Éva humoros, kedves, nosztalgikus hangulatú könyvét, amely a Már óvodás vagyok folytatása. Természetesen a történetet itt is, mint Janikovszkynál mindig, Réber László színes rajzai kísérik.


>!
Szanya
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Pöszke és Dani kalandjai folytatódnak, avagy az óvoda után végre az iskola kalandos közege is megnyílik főhősünk számára. Ez a könyv is tipikus Janikovszky, s aki ismeri az írónő stílusát, az tudja, hogy könyveiben sose lehet csalódni. Humor, bűbáj, az életre és a világ nagy dolgaira való gyermeki rácsodálkozás, na meg persze tucatnyi kaland várja ezúttal is az olvasókat.

Ez a kötet ideális lehet nagycsoportos ovisoknak, akik már készülődnek az iskolakötelességre, elsősöknek, felnőtteknek nosztalgiázáshoz, Janikovszky rajongóknak és persze mindenkinek, aki jókat tud kacarászni a tipikus „gyerekszáj" történeteken. Rövid, jópofa, klasszikus!

!

És akkor az újak közül jöjjön először egy inkább enciklopédikus, mint mesés kötet. Finy Petra a tőle megszokott humorral foglalja össze azokat a dolgokat, amiket egy iskolába készülő gyereknek tudnia érdemes. A könyv nem mindenkinél aratott egyértelmű tetszést, de én összességében jónak tartom arra, hogy óvodás gyermekünket egy kicsit bevezessük az iskola világába, csökkentsük a szorongást, feszültséget, ami az újdonsággal jár. Abban viszont kivétel nélkül mindenki egyetértett, hogy Pásztohy Panka rajzai übercukik.


>!
jeges_varga
Finy Petra: Iskolások kézikönyve

Menjünk isibe!

Minden kis kölök fejében megfogalmazódott már a kérdés: miért kell iskolába járni? Finy Petra és Pásztohy Panka elsősorban lányos szemszögből, de a fiúk nyelvén is jól érthető példákkal szemlélteti, a hétköznapokban hogyan válhat hasznára a sok tudnivaló, amivel a feje majd megtelik.

A számok ismerete értelmet nyer, amikor anya leküld a boltba két kiló krumpliért, a betűket felismerve elolvashatjuk az utcán levő feliratokat. A rajz a szépre, a technika a hasznosra, a tornaóra a mozgás fontosságára tanít. A környezet többek között az időjárással, az ének-zene a ritmussal és a különféle zajok dallamával ismertet meg.

Ahogy azt a címe sejteti, az Iskolások kézikönyve részletesen, egyszerű közvetlenséggel magyarázza el, mire számíthat, aki belép az iskola kapuján. De persze vannak teendők már előtte is. Például a legelső: venni egy szép iskolatáskát, amibe beleférnek a tankönyvek, füzetek és az uzsonnás tasak. Azt már csak én mondom halkan, hogy egy-két kedvenc holmi is elrejthető benne, aminek ugyan semmi helye az iskolában, de egy gyerek sokkal nyugodtabb, ha magával viheti.

A könyv az általános – vagy a dédikék, nagymamák szavajárásával az elemi – iskola első osztályának alapvető működési szabályait sorolja el. Megtudjuk, hogy az első óra felszerelése a pad tetejére, a többi a pad hasába való. De tisztázható az is, hogy az óra nemcsak az időmérő szerkezet, hanem így nevezik azt is, amikor a tanító – bácsi vagy néni – hosszasan foglalkozik velünk, és közben nem lehet kimenni… Szóba kerül tehát minden, amitől az óvodából már elballagottak otthonosabban érezhetik magukat az ismeretlen új helyszínen.

Finy Petra és Pásztohy Panka közös munkája megjelenése egy kis elsős füzetkönyvére emlékeztet. Mintha a mesekönyv vagy jegyzetfüzet lapjait egy szorgalmas diáklány körmölte volna tele első élményeivel, és egy tehetséges rajzolópalánta firkálta volna mellé bájos illusztrációit.

Szemléletéből adódóan az Iskolások kézikönyve kedvet kíván csinálni minden tanköteles korú gyermeknek, hogy az iskolába járás valódi felfedező túra legyen, s véletlenül se idézzen fel egy rossz emlékű foghúzást. Miközben elsősorban a leendő iskolásokat szólítja meg, a nagyokból is sok régi kedves emléket hív elő, amiben van „egy kis zöldséglevesillat, egy kevés fasírt- és főzelékillat, valamennyi felmosószerillat és rengeteg vége-van-szag”.

De az egész családot is felkészíti a könyv a nagy változásra. Az iskolakezdés ugyanis legalább annyi várakozással és szorongással jár a szülők, mint a nagyfiúk és nagylányok részéről. S anya is jól teszi, ha együtt csodálkozik rá az ismeretlen világra.

Pásztohy Panka éppen csak annyira színezte ceruzarajzait, hogy a kis újoncnak is jusson még színezni való. Ezek elsősorban vidámságukkal sietnek meggyőzni az olvasót, hogy az iskola egyáltalán nem rémisztő hely. Hogyan is félhetnénk ennyi mosolygós kópétól, a jóságot sugárzó tanító nénitől. Itt senki sem ütközik meg azon, ha a tökfőzelék hallatára mindenkinek megfájdul a hasa, de a tejbegrízért másodszor és harmadszor is sorban állunk – ez kedvünkre való. Az pedig édes ráadás, hogy a házi feladat elkészítése után még jut idő a játékra is.

Persze a szülők sokat beszélhetnének arról, hogy a gyermeknevelés tőlük folyamatos alkalmazkodást követel. A társadalom is fokozatosan idomítja legifjabb tagjait a viselkedésnormák elsajátítására. Vitatkozhatnánk azon is, hogy valóban szolgálja-e a gyermekek érdekét, ha egyféle méretre szabott tudásanyagot erőltetnek rájuk. Vagy szerencsésebb-e, ha sokszínű oktatási rendszer segítené a személyiséghez, lelki attitűdjéhez legjobban illő fejlődési lehetőséget?

A valóság nem feltétlenül olyan rózsaszín, mint ahogy az Iskolások kézikönyve lefesti. De ezt az első osztályosoknak még nem kell tudniuk. A gyermeknek elég annyi, hogy a sok fontos tennivalója miatt az iskolapadban „úgy érezheti magát, mint egy felnőtt. Vagy legalábbis, mint egy első osztályos felnőtt.”

!

Egyik kedvenc sorozatom főhőse, Mimi is iskolás korba került. A már megszokott aranyos, életszerű helyzetek és Horváth Ildi csodaszép illusztrációi jellemzik ezt a részt is, nagycsoportosoknak mindenképpen ajánlom.


>!
Caledonia_Valley P
Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi iskolás lesz

A Mimi történetekhez hasonlóan ez a kötet is két mesét tartalmaz. Mivel a legújabb rész az iskolára koncentrál, minden megtalálható benne, ami egy óvodából ballagó, iskola előtt álló pöttömre igaz.
Az első történet a Kicsi Mimi nagy szíve címet viseli, ami az óvodából valló ballagást, az óvónénitől való búcsúzást és még az anyák napját is megemlíti. Mimi rendkívül szomorú, hogy ott kell hagynia szeretett óvónénijét, és maga sem érti, miért, de mogorva, amikor az anyukája segítségére akar lenni az óvónéni búcsúajándékának kiválasztásában. Az ajándék végül egy kézzel készített agyagedény lesz, miközben mi, olvasók egy picit az „agyagolás” ^^ művészetébe is bepillantást nyerhetünk.
A második történet címe – ahogyan az lenni szokott – megegyezik a kötet címével, ám az iskola előtt a hátizsák beszerezése, és a nyári mulatságok is fókuszba kerülnek. Az évnyitó és az első nap leírására kevés hely maradt ugyan, azonban egyáltalán nem éreztem semmiféle hiányt. A borítón található rókalány, Réka pedig Mimi új barátnője és egyben padtársa is lesz, amin rendkívül jól derültem, hiszen az írónő ezzel a lépéssel minden bizonnyal az előítéletek leküzdésében szeretett volna segíteni a piciknek, ami felnőtt fejjel humoros, ám a gyerekek tanítása végett egy remek ötlet! <3
Feltétlen ajánlom a kötetet, hiszen azon kívül, hogy rendkívül olvasmányos és aranyos, az eddigi leggyönyörűbb illusztrációkat is tartalmazza a sorozatban! *-*

Bővebben:
https://sadaboga.blogspot.com/2019/09/tamas-zsuzsa-kics…

!

Vadadi Adrienn Ovis mesék sorozatának olvasói is biztos nagyon örültek, amikor született egy kötet arról is, hogy a már ismert szereplők hogyan kezdték az iskolát. Érdekesen, empatikusan és életszerűen tudósítanak a történetek az első osztályról, sokféle probléma előjön, jó megoldásokkal. Ezt a kötetet is Pásztohy Panka illusztrálta.


>!
blueisthenewpink P
Vadadi Adrienn: Leszel a padtársam?

A szerző Ünnepelj velünk! című könyvének utolsó fejezetében az ovis mesék szereplői elbúcsúztak az óvodától, itt a folytatás. Több szempontból is szuper könyv. Egyrészt az eddig megismert gyerekek mennek iskolába, lehet velük együtt nőni. Másrészt pedig tényleg a mai magyar iskolát mutatja be, ami a legtöbb iskolakezdésre felkészítő könyvnek nem igazán sikerül. Kezdve a tízóraihoz padra rakott konyharuhától, a színes pálcikákkal számoláson át (tudom, ez régen is volt), a minden nap tartott tornaórákig. Nagyon lelkesen olvastuk, azt is megtanulta belőle a könyveket faló hétévesem, hogy előfordul, hogy valaki ilyet tud, mire iskolába megy, de nem lesz vele népszerű, ha tudálékos vagy ha lenéző a többiekkel szemben. Természetesen 1.b-be mennek az ovis történetekből ismert gyerekek, mint minden leendő elsősöknek szóló könyvben.

!

Wéber Anikó történetei Marciról és az első osztályról a Pagony Most én olvasok! című kezdő olvasóknak szánt sorozatában jelentek meg. Az első kötet még meglehetősen egyszerű, de szimpatikus főhősével, jó hangulatával és Rátkai Kornél vidám illusztrációival biztosan felkelti a célközönség érdeklődését. A további részek ráadásul egyre izgalmasabbak, érdekesebbek.


>!
krlany I+SMP
Wéber Anikó: Marci iskolás lesz

A két rövidke történet az iskolára hangolódásról szól nagy betűkkel a kezdő olvasóknak. A nagy bevásárlás azt mutatja meg, hogy milyen írószerekre, eszközökre van szükség az iskolában, Az új barát pedig segít eloszlatni az iskolába készülők félelmeit azzal kapcsolatban, hogy nem ismernek senkit az új osztályban, és nyitottságra, barátkozásra serkent. Kár, hogy nincs túl sok poén elrejtve a sorok között, de azért „A Legnagyobb Áruház” és a „Gyere be!” (felirat a bejárat helyén) tetszett. Az is jó ötlet, hogy a hosszabb, összetett szavak szótagolva jelennek meg (el-ke-re-ke-dett, ösz-sze-rán-col-ta, ó-ri-ás-nya-ló-ka stb.). Bár a történetek nagyon egyszerűek, és talán nem is túl izgalmasak, melyek csak úgy magukkal sodorják a gyerkőcöket, de mindenképpen célravezetőek.

!

A rovat utolsó két könyve is a Pagony előbb említett sorozatában jelent meg. Igazán igényes könyvek születtek az utóbbi pár évben ennek a remek kezdeményezésnek a keretében. Igaz Dóra történetei is fordulatosak, helyesek, üzenetei hasznosak. Horváth Ildi is hozza a formáját, itt is szuperek az illusztrációk.


>!
gab001 P
Igaz Dóra: Az első bé hörcsöge

Az idei mesekönyvek közül ez volt az egyik, amit mindenképp kézbe akartam venni. Szerencsére nem kellett csalódnom. Jól illik a Most én olvasok! sorozatba, bár ezúttal hiányoznak a mesés elemek. Ez azonban nem okozott hiányérzetet. Az iskolakezdés, az új környezethez való alkalmazkodás áll a középpontban. Megtudhatjuk azt is, hogy miért jó első bésnek lenni. A rajzok nagyon tetszenek, különösen Tiki, a hörcsög lopta be magát a szívembe. Élmény lehet ilyen könyvvel gyakorolni az olvasást.

>!
Pagony, Budapest, 2017
48 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634102526 · Illusztrálta: Horváth Ildi
!

És a végére egy kicsit rendhagyó történet maradt, Kertész Erzsi sorozatának hőse ugyanis egy feltaláló, aki számtalan fantasztikus találmánnyal dicsekedhet. Hogy ez a kötet is bekerült ebbe a tematikus rovatba, annak köszönhető, hogy a feltaláló lánya ebben a részben első osztályba megy. Az érdekes című, kalandos történetet Bernát Barbara rajzai díszítik. Ebben a hónapban ezt a kötetet ajánlom nektek elolvasásra. (A Merítés könyvajánló listáját itt találjátok: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol.)


>!
Nikolett0907 P
Kertész Erzsi: A csúfolórobot

„Feri mindent megtett, hogy megkönnyítse lánya számára az első iskolaévet. Feltalálta például az önadagolós uzsonnásdobozt, ami először az édességet adta ki, és csak a végén a szendvicset.”

Csak a szokásos formámat hozom, mert ennek a sorozatnak az első kötetét még nem olvastam, csak a másodikat és most a harmadikat.
Az előző rész nem lopta be magát a szívembe, de ez a kötet már tetszett.
Ahogy telik az idő, minden résszel egyre idősebb lesz feltalálónk, most már apuka.
Kislánya, Franciska nagyon hasonlít édesapjához és szintén feltalál mindenféle hasznos és néha túlzó dolgokat.
Az iskolai napok először könnyebben telnek, majd ahogy már lenni szokott, ahol sok gyerek van, felüti a fejét a csúfolódás és hasonló finomságok.
Mint várni lehetett a kezdeti nehézségek után, feltalálódott a megoldás is, ami nekem igazán mosolygást okozott.
Tetszett, mert nagyon áttudtam érezni Franciska sorsát, gondolkodását.
Leleményes kislány és számomra rendkívül bájos.
Egy élmény volt olvasni.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!