MolyMazsolázó

Rovatgazda
!

A múlt havi rovatban Sylvia Plath-ról derült ki, hogy gyermekkönyvet is írt, ebben a hónapban pedig Stephen King álnéven írt mesekönyvét ajánlom a figyelmetekbe. Érdekes, hogy milyen sokszínűek a szerzők, a horror koronázatlan királyától sem várta többségünk ezt a művet, talán emiatt is van, hogy értékelőinek nagy része nem tartja tipikus gyerekkönyvnek, sőt többen nem is adnák gyerek kezébe. Ennek viszont ellentmond, hogy egy cuki kisfiún tesztelve is megállja a helyét a Ned Dameron által illusztrált kötet.


>!
Lady_L P
Beryl Evans: Csu-csu Charlie

„Ez egy nagyon jó könyv.” – Pistike*, 4 éves vonatrajongó
Tényleg jól meg van írva, jól játszik az érzelmekkel, és van egy sajátságos hangulata (amihez nem tudom, mennyire járul hozzá az író személyének az ismerete, ha nem tudnám, vajon ugyanúgy hatna--e)
Ja, és imádom a rajzokat! Végre nem tiri-tarka vagy elvont, sápadt művészkedés. A gyerek nem találja félelmetesnek.
*nem, ez csak a beceneve

!

Andrea Gregušová kötetével kapcsolatban nincs ilyen vita, mindenki egyetért abban, hogy ez egy nagyon helyes és tanulságos történet a környezetvédelemről. A szlovák írónő meséjét Nastia Sleptsova, ukrán illusztrátor kellemes színvilágú, klasszikusan szép képei kísérik. A végén pedig még hasznos tanácsokat is kapunk ahhoz, hogyan védhetjük mi is a környezetet a mindennapokban. Azt hiszem, a világból érkező híreket hallva, nagyon aktuális most ez a könyv.


>!
imma A+P
Képeskönyv

Szeretem az ilyen összefüggő borítókat :)

Kapcsolódó könyvek: Andrea Gregušová: Gréta

Andrea Gregušová: Gréta

Kapcsolódó alkotók: Nastia Sleptsova

!
>!
imma A+P
Andrea Gregušová: Gréta

Vannak könyvek, amelyek bekerülnek a háztartásba, mert én jónak gondolom őket, de valamiért a gyerekek nem szívesen áldoznak a drága idejükből arra, hogy végighallgassák. Az ilyen könyvek szépen tovább vándorolnak tőlünk.
És van a Gréta, ami témájából eredően lehetne didaktikus, de épp ellenkezőleg, nagyon szépen olvad össze benne a tanítás és a mese, a gyerekeket pedig rendkívül érdekli benne az is, hogy végül meggyógyulnak-e a tenger állatkái, és az is, hogy hogyan vigyázzunk a természetre. Az ilyen könyvek maradnak.
Nagyon bánt, hogy a Csirimojó könyveit ennyire kevés helyen kapni. Olvassátok őket többen!

!

És akkor jöjjön ismét egy ellentmondásosan megítélt kötet, Harcos Bálint legújabb mesekönyve. Többek szerint nagyon szerethető, mások viszont messze nem értékelik olyan jóra ezeket a történeteket. Remélem, én az első csoporthoz csatlakozhatom majd, mert amint megláttam ezt a Szimonidesz Hajnalka által illusztrált szépséget, rögtön éreztem valami vonzást, ezért nagyon szeretném, ha számomra is olyan jó élmény lehetne, mint @allein-nak.


>!
allein
Harcos Bálint: Dorka és az elgurult gomb

Elképesztően nehéz szavakat találni, de azért megpróbálom.
Teljesen magával ragadó, finom, érzékeny, kedves és szívetek mélyéig hatoló 3 mesét tartalmaz a kötet, ráadásul olyan illusztrációval, hogy elképzelni sem lehetne gyönyörűbbet.
Eddig is követtem Bálint munkásságát, igazán figyelemre méltó volt már Pindur és Szofi történetei is, na de ez a könyv…
Erős kötődésem van egy Dorka nevű kislányhoz plusz még a szundiállatkám is oroszlán volt, aki egyébként velem volt érettségin, sőt még az államvizsgámon is. Szóval eleve a cím és a borító vitt magával, de a beltartalom… szemernyi kétségem nincs afelől, hogy maradandó alkotás van a kezemben, és már a polcomon. Kedvenc született, csupa nagy betűvel. Köszönöm az élményt!

!

Az újdonság után egy jó pár éve, 2011-ben megjelent kötetet ajánlok a figyelmetekbe, amelyet nem sokan ismernek a Molyon, pedig aranyos, vicces könyv, érdemes egyszer kézbe venni. Kőszeghy Csilla elsősorban illusztrátorként tevékenykedik, mesét pedig látszólag kutyákról szeret írni, hiszen Bumburi sorozatának is egy eb a főszereplője. (Bumburiról már esett szó a rovatban: https://moly.hu/merites-rovatok/molymazsolazo-18.)


>!
Molymacska P
Kőszeghy Csilla: Hanna és Gubanc

Kutyás könyv, szóval ezzel alapvetően megvett, de nagyon tetszett benne, hogy nem egyszerű kutyás, hanem az alapvető témához tudott még hozzáadni nem is keveset. Az egyik ilyen a társaság, az összeillők megtalálása, hogy miért fontos a másik fél. Bár kevésbé van kifejtve, azért érezni lehet az egész meséből a társas élet fontosságát (és a kutyás élet pozitívumát, hiszen olyan kutyus, amilyen a gazdi).
A másik pedig, ami kicsit viccesebb volt, a Pom-Pom utánérzet egy pulikutyával. Van akinek ez negatív lenne, de számomra visszahozta kicsit a retro érzést, miközben nagyon poénokkal is szórakoztatott. Ilyen volt hogy a kutyusból lett haj (meg cihő is :D ) meg a felmosórongy. Nagyon illet a karakterhez, és tényleg szórakoztató volt a rajzokon keresztül nézni ezt az egész kalamajkát.
Mivel olyasmi a története, mint a Pom-Pom, ezért a rajzolása elüt attól. Olyan modern, színes, de közben valahogy áthozza egy kicsit a régi érzéseket is. Nagyon lendületes, és szerintem nagyon aranyosra is sikerültek.
Csak ajánlani tudom kutyás családoknak, vagy még nem kutyás, de kutyára készülőknek. Vagy csak kutyaszeretőknek. Vagy csak olyanoknak, akik szeretnének nevetni egyet egy mesén.

!

Magam is nagyon szeretek társasjátékozni, ezért nagyon megörültem ennek az új kötetnek, amelynek ráadásul @lencsemate molytársunk az egyik szerzője. Szép és hasznos könyv, amely elméleti alapokat, ismereteket ad, hogy aztán önfeledten játszhasson együtt a család. Nyaralás előtt érdemes beszerezni ezt a hiánypótló darabot.


!

Társasjátékozás közben sokféle érzelmet élhetünk át: felszabadult örömöt, boldogságot vagy éppen dühöt, csalódottságot. Elinor Greenwood könyve segít, hogy felismerjük ezeket az érzéseket, és megtanuljuk őket kezelni. @KönyvParfé jó szokásához híven a könyvről alkotott véleménye mellé a mutatós és minden bizonnyal nagyon ízletes emoji kekszek receptjét is megosztja velünk.


>!
KönyvParfé
Mennyei Manna, avagy mi kerül egy molyoló tányérjára?

És amikor feleszméltem, ott volt egy tányér emoji keksz az asztalon… :)

Hozzávalók:
– 280 g liszt
– 100 g porcukor
– 200 g margarin
– 1 csipet só
– (nap)sárga ételfesték gél
– olvasztott étcsokoládé vagy díszítő cukormáz
– piros marcipán vagy piros díszítő cukormáz

A lisztet összekeverem a sóval, a porcukorral, majd a hideg margarint elmorzsolom benne. Hozzáadom a sárga ételfesték gélt és jó alaposan összegyúrom. Addig dolgozom vele, amíg egynemű, sima tésztalabdacsot nem kapok, és folpackba csomagolva, legalább fél órára hűtőbe teszem.
Később lisztezett felületen vékonyra nyújtom, és kerek pogácsaszaggatóval mintákat vágok ki belőle. Óvatosan egymás mellé sorakoztatom a korongokat egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, végül a 180°C-ra előmelegített sütőbe helyezem. 8-10 perc alatt készre sütöm és rácsra helyezve kihűtöm. Ezután jön a mókás rész! Elő a cukormázat és kezdődhet a dekorálááás.
A könyvről bővebben: https://konyvparfe.blog.hu/2019/06/27/elinor_greenwood_…

Kapcsolódó könyvek: Elinor Greenwood: Mit érzel?

Elinor Greenwood: Mit érzel?
6 hozzászólás
!

Helaine Becker, akinek magyarul eddig megjelent két könyvét ajánlom a figyelmetekbe, meglehetősen termékeny szerző: több, mint nyolcvan könyve jelent már meg angol nyelvterületen, köztük képeskönyvek, regények és ismeretterjesztő kötetek. Az USA-ban és Kanadában rendkívül népszerű írónő nálunk stresszoldó könyveivel debütált, jó tanácsai, ötletei, módszerei remek fogadtatásra találtak a Molyok körében is.


>!
Dettig
Helaine Becker: Ne izgulj!

Egy érzékeny kiskamaszlány anyukájaként régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de voltak vele fenntartásaim, vajon tényleg tudja-e azt nyújtani, amit igér? Így, miután mégis megrendeltem, mielőtt átadtam a „célszemélynek”, előolvasást tartottam.
Pozitivan csalódtam. Felnőtt fejjel persze nem sok újdonságot nyújt, de az összeszedett tippekbők, tanácsokból igazán jó kis gyűjtemény kerekedett. Olyan, ami életkortól függetlenül bárkinek hasznos, megszívlelendő iránymutatást, segítséget adhat. A megfogalmazás, a stílus valóban inkább a kiskamasz korosztályt célozza, de a tartalom életkortól független, minőségi. Szerintem időnként el fogom lopkodni a lányomtól a könyvet újralapozásra, már csak azért is, hogy átismételjem a tudnivalókat.

Megj: Személyes kedvencem az a rész, ahol a különböző önbizalom és megnyugvást serkentő testhelyzetekről ír. A szuperhős pózról mindig dr. Amelia Sheperd (Grace Klinika) fog eszembe jutni. :) spoiler

!
>!
Ariadne
Helaine Becker: Bízz magadban!

Helaine Becker: Bízz magadban! Hasznos tippek és trükkök az ellazuláshoz

A szerző már az előző kötetével megnyert magának, hiszen a Ne izgulj! című könyvében már bemutatott több mint nyolcvan olyan tippet, ami segítheti az ifjúságot a feszültség levezetésében és a stresszoldásban. Ez a kötet sem sokban tér el, hiszen most is a stresszoldás, az ellazulás áll középpontban.

A borító most is vidám és színes, a belső tartalom pedig igényes. Találhatunk idézeteket, jó tanácsokat, vidám illusztrációkat, amik mind-mind megszínesítik a könyvet. Bár terjedelmileg nem mondható nagy lélegzetvételűnek, tartalmilag fontos dolgokat vesz sorba.

Bővebben: https://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2019/06/helaine…

!

És akkor most az ismeretterjesztő, tanácsadó könyvek után térjünk vissza a történetekhez, kezdve a sort Dániel András legújabb, és többek szerint eddigi legfurcsább könyvével. Az abszurd történet ebben a forró nyárban különösen ajánlott, hiszen meglehetősen fagyos körülmények között, egy jégrevü próbáján játszódik.


>!
Laszlo_Molnar_2
Dániel András: Odabent a frigóban

Először is, ez a könyv egy érdekes kísérlet mellékterméke – amely azonban kinőtte magát főtermékké, rendesen felülmúlva az eredeti alapanyagot. Talán ez nem is olyan meglepő, tekintve, hogy az eredeti egy idén tavasszal, a VI. Bábos Drámaíró Verseny 12 órás kényszerű időkeretében, újságcikk által ihletve megírt és kissé hevenyészett (természetesen az időkeret miatt, amihez mérten elismerésre méltó) előadásban prezentált kis – egyébként szórakoztató – szösszenet volt, nem is nyert semmilyen díjat, talán jogosan – és talán ez is hajthatta író-rajzolónkat, hogy ennél többet hozzon ki belőle, megmutatva, mi az, ami a gyorsműfaj miatt benne maradt.

Először is, a „sztori” (próbáljunk jégrevüt egy frizsiderben!) és a párbeszédek lényege megmaradt, de azért kibővült még egy (két) abszurd módon hozzácsatolt szereplővel (aki talán reflektál is magára a hozzácsatolásra), továbbá a lelkes közvetítő narrációjával, aki kedveskedő túlfűtött izgalommal – a közönséget is felhevítendő – várja, mi fog történni a következő pillanatban. Nagyjából megegyezik ő a Mit keresett Jakab az ágy alatt? mesélőjével, de ez nem baj, ott is, itt is kiválóan működött a dolog és magasabb szintre emelte a műélvezetet. (Plusz az ezúttal inkább felnőttes közönségnek készült illusztrációk is jól működnek ebben a nem annyira gyerekeknek való könyvben, sokkal jobban, mint a kényszerűségből hevenyészett díszletek.)

Ja, persze, önreflexió, hiszen az egész darab már önmagában nagyon reflektál arra, hogy nincs idő itt hosszas fejtegetésre, a modern közönségnek nem ez kell, mert még elunnák magukat, legyen rapid az a jégrevü, és azért is legyen hideg, hogy még a közönség se bírja sokáig. Ugyanígy eljátszadozik a dolog teljesen abszurd humorával, hiszen ha egy szereplő elmélázik azon, hogy mit keres egy oda nem illő tárgy vagy szereplő a frizsiderben, ezt könnyen lecsapja a másik azzal, hogy ennek a szereplőnek az ottléte sem kevésbé abszurd…

Ami azonban különösen tetszik még, az a törékeny vezérfonalat jelentő versike. Ennek a humora a gyorsan összeállított előadásnak is köszönhetően nem jött át eléggé a drámaíró versenyen, pedig a Jakab reklámbetétje után ismételten kiderül belőle, milyen (látszólag?) laza csuklómozdulattal képes remek, paródiába hajló, de főhajtásként is legalább ennyire értékelhető verset írni Dániel András, könnyedén hozva az egyébként méltán népszerű Varró Dániel klasszikusokkal parolázó játékosságát. A vers a ritmikája és bizonyos konkrét szavak révén is klasszikus költeményeket idéz, és hogy ezt nem véletlenül teszi, arra egy elképesztő, két verset összemosó egymondatos utalással ad tanúbizonyságot, amely az előadás kisebb káoszában hangsúlytalanul zuhant a padlóra, nekem viszont a szám elállt tőle, és megvett vele kilóra. (Ráadásul a két megidézett versről elmondható, hogy vélhetően anno Arany János már eleve szándékosan utalt Petőfire, erről ld. Csörsz Rumen István: A mesterkedő mester – Korai olvasmányok nyomai az Arany-életműben; magukat a költeményeket viszont itt most nem idézem, meg sem nevezem, nem vagyok poéngyilkos!)

Igen, az Odabent a Frigóban abszurd; igen, sztori szintjén nincs sok értelme. Könnyen belátható viszont, hogy egyszerűen zseniális.

!

Adam Gidwitz unikornisos sorozata már négy kötetet számlál angolul, idén nálunk is megelent az első rész, amelyben a két főhős megismerkedik a titokzatos Fanuna professzorral, és megkezdődnek kalandjaik a világ különleges teremtményeinek védelmében. Az amerikai szerző Star Wars átdolgozása is kapható már magyarul, de hazájában a Grimm-mesékre épülő sorozata is népszerű.


>!
kellyolvas P
Adam Gidwitz: Szörnyecske a hátizsákban

Nekem nagyon tetszett a kisregény felépítése, egy kirándulás keretén belül mutatta be a szerző a helyi történelmet, kik éltek itt korábban ezen a területen, hányféle vallás, etnikum keveredett az őslakosokkal, és a viszontagságok mellett hogyan alakult ki a helyi misztikus legenda a Jersey Ördögről. Érdekes és izgalmas felfedezés ez a gyerekek számára, főleg, hogy sok humorral fűszerezi a szerző a sztorit. Félelmetes is egy cseppet, pont annyira, ahogy a gyerekek is borzongjanak, de nagyon okosan a mitikus lényt méretében legalábbis kölyökállatnak írja le, így azért más az éle a dolognak.
Ebben a könyvecskében nem a disney-féle rajzokra számítsatok, nem is illene a történethez. Az egyiptomi születésű Hatem Aly illusztrálta a sorozatot, szerintem nagyon kedves-helyes rajzokkal. Főleg Fauna professzor tetszik, csak még nem jöttem rá, kihez hasonlít!
Számomra izgalmas felfedezés volt ez a könyv, tanultam is belőle, megszerettem a szereplőket, és kíváncsi vagyok a további kalandjaikra.

!

A Szellemlány-trilógia már lezárult sorozat, minden része megjelent magyarul, úgyhogy azt hiszem, itt az ideje, hogy megismerkedjünk ezzel a kissé fura, de sokak szerint nagyon szerethető történettel. Ezért ebben a hónapban ezt a könyvet ajánlom nektek is elolvasásra. (A Merítés könyvajánló listáját itt találjátok: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol.)


>!
Nikolett0907 P
Tonya Hurley: Szellemlány

„Más testében létezni olyan, mint amikor a túlsúlyos ember gyomrára gyűrűt helyeznek, hogy fogyjon. Rengeteg kilót leadhat, de odabent ugyanaz a bizonytalan kövér kislány marad. Ugyanaz a dió, csak más héjban.”

Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmi hullámvasútra váltok jegyet, mikor elkezdtem olvasni a könyvet.
Meg kell hagyni, a kötet külső kivitelezése páratlan, pedig több ezer példány megfordult már a kezeimben.
Eleve ott kezdődik, hogy kemény borítású, gyönyörűen összeragasztott, a borító terv egy gótikus stílusú, de egyben egy apró szarkazmussal díszített remekmű.
Elképesztően tetszik, és lehet giccsesnek tűnik elsőre, de sokkal jobb az ilyen, mint a sok mai puha táblás, melyet már szinte kesztyűbe fogok meg és így is szétesik sajnos több esetben.

A belseje viszont elég zűrös.

Főszereplőnk Charlotte, nem volt az elején a kedvencem, hogy finoman fogalmazzak, az önzősége és a hisztije miatt ki nem állhattam.
Sokszor dühös voltam, hogy a szüleit miért nem hiányolja, aztán erre is fény derült, picit engedettebb lettem felé, de még mindig dühített és valahol a vége felé rájöttem, hogy mi a bajom vele.
Csak a felszínt kapargatom, mint olvasó, hogy mennyire nem áll ki azért amiért kellene, de ha velem is ez történne, vajon én hogyan állnám a „sarat”?
Végül rájöttem, nem ítélhetem el, nincs jogom hozzá.
Mert azon fájdalom, amin ő kesergett és amiért harcolt egész végig, mindannyiunk fájdalma, akiknek keresztül kellett ezen mennie. Az, hogy nem vagyunk ennyire „megszállottak” csak a személyiségünk dönti el.
És végül elkezdtem értékelni, hogy mennyire makacs és kitartó, és azt is, hogy minden melléfogására jutott pozitív is.
Amit nem maga miatt tett, hanem azért, hogy legyen másnak eredménye.

Viszont, akit külön kiszeretnék emelni, nem más, mint Scarlett.
Nagyon sok van belőle a mi való világunkban is, sokszor mi magunk vagyunk azok.
Az ő karaktere is sokat fejlődött, de egyben jó pár döntését megértettem, mert én is megtettem, csak „szellemeskedés” nélkül.

A cselekményszál kicsit sablonos, van benne romantika, és igen megvan benne az a bizonyos rózsaszín buborék és a klisék sem hiányoznak.

Mégis el kell ismernem, semmivel sem rosszabb, mint a mai úgy rajongott ifjúsági könyvek, csak kicsit parásabb kivitelben.
És igen is van benne humor, sok különlegesség, egy olyan világ felépítés, amit még nem olvastam, sok karakter még ha nem is volt a kedvencem fejlődött, és sok sok kérdésre nem kaptam választ.

A fejezetek kezdetén megbúvik egy árny rajz, ami gyönyörű és egy – egy híresebb embertől idézet.
A következő oldalon pedig egy olyan bölcsesség, ami finoman szólva is megfontolandó.
Tehát nem csak szórakoztat, de okít is.

Úgy gondolom egy egyedi kötetnek ez a dolga, hogy kiszorítsa a hétköznapokat és beengedjen egy olyan világba, ahol én szívesen léteznék, hogy te mit gondolsz erről, eldöntöd, persze ha van merszed elolvasni a könyvet!

Nagyon tanulságos olvasásnak tartom, és bár nem hittem volna, de megy azon polcom lakói közé, amiket nem egyszer akarok olvasni.

„Az igazság azonban az, hogy ismerőseink, barátaink és szeretteink tovább élnek, és általuk mi magunk is. Nem arra fognak emlékezni, amid volt, hanem arra, amit tőled kaptak. Nem az a lényeg, hogyan néztél ki, hanem az, hogyan éltél. És ne csak a nevedre emlékezzenek, hanem a történetedre is.”

Kedvenc!♥

>!
Pongrác, Budapest, 2010
324 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638901309 · Fordította: Győri Dávid · Illusztrálta: Craig Phillips
2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!