MolyMazsolázó

Rovatgazda
!

Kisebbeknek:

Patrick George sikeres reklámgrafikus, emellett pedig számos gyerekkönyve jelent már meg a legkisebbeknek, többek között színekről, formákról, érzékszervekről. A szerzőt ezenkívül érdeklik a környezeti kérdések és az állatvédelem, ez utóbbi témát dolgozza fel első magyarul megjelent könyvecskéje is.


>!
B_Niki P
Patrick George: Szabadíts ki!

Ma a könyvesbolti nézelődés során emeltem fel ezt a könyvet az újdonságok piramisáról. Kíváncsi voltam rá, mert nagyon jó volt a reklámja. Érdekes és kreatív ötlet ez a lapozó, amiben a könyv bal oldalán az adott állat természetes élőhelye látszik – szomorúan üresen az odaillő állat nélkül –, és a jobb oldalán az állat valamilyen, embertől függő vagy ember által belekényszerített helyzetben található. A fóliás középső lap átlapozásával a kényszerű állapot megszüntethető, hip-hopp az állatka a helyére kerül. Szellemes, ötletes, a legkisebbeknek való színvonalas kis lapozó (bár eszembe ötlött, hogy vajon ők nem gyűrögetik és tépik meg a fóliás lapot?). Amit nagyon hiányoltam belőle, az a szöveg. Az utolsó utáni gondolatébresztő-kérdező oldalt leszámítva egyetlen betű sincs benne. Ez egyrészt érthető, mert a képek magukért beszélnek, nem kell szájba rágni a tanulságot, de épp ezért kell egy felnőtt a könyv mellé, aki elmagyarázza, miről is van szó és így környezettudatosságot plántálhat a kis emberkölykökbe. Jó ötlet, de jobban is ki lehetett volna bontani szerintem.

2 hozzászólás
!

Mandl Péter első mesekönyve is a környezetvédelemmel foglalkozott. A 2011-ben megjelent Sári és Nemszemétke című kötetről nem született sok értékelés, de volt azért, akinek tetszett:
https://moly.hu/ertekelesek/2093901 (@Mia_Wallace)
Aztán jött a Kiskoboldról szóló sorozat, amelynek eddig két kötete jelent meg. A helyes történeteket Dániel András zseniális illusztrációi kísérik.


>!
Zsófi_és_Bea MP
Mandl Péter: Kiskobold és a szőrös idegen

Három rövid történetet olvashatunk Kiskobold életéből. Kiskobold egy kobold, mint az a nevéből is kiderül, a történet szerint a bányában dolgozik, ahol nagyon sok a kobold. De a Kiskobold kalapja történet nem erről szól, hanem egy kalapról, ami Kiskobold fejére esett, majd rá is szorult.

Egy idő után nagyon ismerősnek tűntek az illusztrációk, legalábbis bizonyos jegyek hasonlítottak valamelyik másik könyvre. Hamar be is ugrott, de hiszen ez hasonlít a kuflikra. Gyorsan megnéztem és megértettem azonnal, hogy miért. Hát azért, mert Kiskoboldot Dániel András, a kuflik megalkotója illusztrálta.

Nagyon jól összedolgoztak Mandl Péterrel, mert bolondos, őrült történetek kerekedtek ki Kiskobold életéből, megmosolyogtatott. Az első történetben nagy kedvencem volt a zöld kalap, és MOM, azaz Módfelett Okos Mackó.

A szőrös idegen is kedves mese volt, bár az elején még fogalmam sem volt, hová fog kilyukadni ez a történet. Ez olyan humorú könyv, ami bizonyosan Titusznak is nagyon tetszene, ezért mindenképpen ajánlom majd neki. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy valószínűleg gyerekeknek is tetszik majd a történet, és nem csak felnőtteknek. :D
https://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/gyerekeknek.html

!

És ha már Dániel András, akkor említsük meg azt a nemrég megjelent könyvét is, amelynek nem csak illusztrátora, hanem írója is. A szórakozás szerintem garantált!


>!
blueisthenewpink SP
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Teljesen bolond! :D
Azóta vártuk ezt a könyvet, hogy decemberben, jótékonysági rajzolás közben mesélt róla. Már akkor kidobunk az ablakon minden szokásost és unalmast, amikor el kell fordítani a könyvet, és fentről lefelé lapozva olvasni (és böngészni, természetesen). Még el se kezdtük, máris fülig ér a szánk, és izgatott várakozással nézünk a további eszementségek elébe. Nem is kell csalódnunk! :) Az én kedvenceim az oldalanként változó feliratok a liftben, a hat és fél évesé az, amikor spoiler, a két és fél évesé a krokodil. Ja igen, és vannak itt elrejtett finomságok a felnőtteknek, például spoiler ez: „úgy tűnik, egyenruhában az ember könnyebben ragadtatja magát meggondolatlan kijelentésekre.” Egyetlenegy helyesírási hiba vagy elütés sincs benne. Ugye, hogy meg lehet csinálni! (A többieknek szól.) Nagyon jól szórakoztunk. Kérünk még ilyeneket!

2 hozzászólás
!

Ígérem ez lesz mára az utolsó, de akkor már álljon itt Dániel András másik frissen megjelent könyvéről is egy értékelés. Ezt a kötetet Máray Mariann illlusztrálta.


>!
Hintafa P
Dániel András: Utazz Bálnabusszal!

Tehát mit tesz az iró, ha jókedvében van? Például kitalál egy vicces katalógust, amelyből egerencia lakosai mazsolázhatnak a habitusukhoz, vagy vágyaikhoz passzoló újításokból. Apró rágcsálóként az élményektől hemzsegő Bálnabuszon érdemes bejárni a világot. Az őzkomfortos Őzike-társasház nyújtotta előnyeket pedig felsorolni is nehéz lenne. Egy vízalatti vidámparkba pedig igazán non plus ultra élmény ellátogatni (a magam részéről egy földfelszínibe is). A cippelines utazásról nem is beszélve. Arra pedig még álmodban sem gondoltam volna -de nem is baj, hiszen Dániel András megtette helyettem is-, hogy az egerek egészen apró létükre hogyan tudnak emeletes toronyházakat építeni (netán gyümölcsöt szedni).
A szöveg kedves humora, fordulatos megfogalmazásai, fantáziát bizsergető megoldásainak minden alkalommal kellemes perceket köszönhettünk. Felüdülés volt olvasni és örülni a könnyed, bohókás, érdekes egérkatalógusnak. A szerző komoly beleéléssel reflektál az egértársadalom valós problémáira úgy, ahogy egy élemedett korú hétköznapi felnőttnek eszébe sem jutna. Mert Dániel András egérben is jó.
Folytatás itt:
http://hintafa.blog.hu/2017/04/27/maray_mariann_-daniel…

!

Ha pedig ismeretszerzésre vágyunk, válasszunk egyet Katie Daynes könyvei közül. A gyermek és ifjúsági ismeretterjesztő irodalom nagyasszonyának most a kisebbeknek szóló „Kukucskálj a fülek mögé!” című sorozatának egyik kötetét ajánlom figyelmetekbe.


>!
dianna76 P
Katie Daynes: Hogyan nőnek a virágok?

Katie Daynes: Hogyan nőnek a virágok? Kukucskálj be a fülek mögé!

Bírom nagyon ezeket a csiki-csuki gyermekkönyveket. Szerintem igényes, és szép kiadás. Mindezek mellett hasznos is, élvezettel, játékosan ismerkedhet a gyermek a növények világával. Ők is táplálkoznak, növekednek, szaporodnak. Tetszettek a kérdések, és a rájuk adott rövid válasz. Az illusztrációk is szépek. A fa leveleinek hullásáról szóló oldalpár különösen tetszett. Itt az évszakok váltakozását is láthatjuk. Nem nagyon találtam kifogásolni valót a könyvben, bár annyira elvarázsolt, na jó, ez talán túlzás hogy nem is kerestem. A sorozat többi kötetét viszont fogom!

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2016
12 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633411629
!

A természetnél, biológiánál maradva, jöjjön sokak kedvence, a rajzfilmből ismert Vízipók. Aki a sorozatot szerette (és ki ne szerette volna?), annak biztosan tetszeni fog Bálint Ágnes könyve, aki a film dramaturgjaként dolgozott, majd ebben a kötetben megírta Vízipók további kalandjait.


>!
nagyange P
Bálint Ágnes: Micsoda pók a vízipók!

Nahát, megint egy csodálatos Bálint Ágnes könyv, tele ismeretterjesztő tartalommal. Minden felé Magyarország vizeit lakó apró teremtménnyel. Plusz egy történet is kerekedett belőle.
Kicsit lassan haladtunk, mert minden egyes jószág képét eredetibe is meg kellett nézni. Google volt a barátunk. „És mit eszik és hogy szaporodik és meddig él és mekkora?” Amikor eljött valami rovar család, volt vagy 20 fajtája, na akkor mondtam, hogy ezt már neeeem fogom egyessével kikeresni.
Szóval jó volt, ajánlom mindenkinek felolvasásra.
spoiler

!

Nagyobbaknak:

Tudtátok, hogy a népszerű „Mi Micsoda” sorozatban kvízkönyvek is megjelentek? Én nem, és iskolánk könyvtárosa sem, így nagyon hálás volt az ötletért, amikor felvetettem neki, hogy jó lenne néhány ilyen a napközibe.


>!
Kek P
Lisa Maurer: Várak és lovagok – kvíz

Először a németeknél találkoztam ilyen lapozós kvízkönyvekkel és be is gyűjtöttem párat, mert jól lehet vele szórakozni akár egyedül, akár többen utazás közben. És most örömmel fedeztem fel, hogy az egyik kedvenc témámmal kapcsolatban van magyar kiadás is. A könyvecskét kevesebb, mint 1 óra alatt végig lehet pörgetni, még akkor is, ha csak először olvassa az ember, többedszerre meg még gyorsabban. Nincs rajta ajánlás, hogy hány éveseknek szól, de én 8-9 éveseknek már kezükbe adnám, mert a kérdések tömörek, egyszerűen vannak megfogalmazva, a válaszok pedig szintén rövidek. Vannak kifejtendő kérdések, eldöntendők és többválasztósak is. Minden oldalon 3 kérdés, az oldal hátoldalán pedig a 3 helyes válasz. Először nyilván a tanulást szolgálják a kérdések, és a kapásból elolvasható válaszok, később viszont már lehet velük egymást tesztelni, vagy a saját emlékezetünket. Persze a kíváncsi és tanulékony gyerek hamar kinőheti ezt, de érdemes eltenni és valamikor jóval később újra elővenni. 4 csillag számomra, mert volt némi hiányérzetem utána, annyi, de annyi mindent meg lehetett volna még kérdezni. A 117 kérdésbe ennyi fért bele.

1 hozzászólás
!

9 éves voltam, amikor 50 évvel az első kiadás után 1983-ban újra megjelent az Édes mostoha. Karácsonyra kaptuk a húgommal, és emlékszem, egész szünetben ezt olvastuk, újra és újra, nem tudtunk betelni vele. Lakner Artúr feledhetetlen története most Horváth Ildi illusztrációival jelent meg ismét. Én nagyon kíváncsi vagyok rá!


>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Lakner Artúr: Édes mostoha

Mindenkinek az a kedvenc meséje, amelyet rengetegszer hallott attól, akiről tudja, hogy igazán szerette. Számomra Lakner Artúr Édes mostoha című könyve azért tartozik ebbe a kategóriába, mert a nagyszüleimre emlékeztet, akik sok-sok évvel ezelőtt fáradhatatlanul olvasták újra és újra unokájuknak (=nekem) a történtet, amelyet soha nem tudtam megunni. Nemrégiben adtuk el a nagymamám lakását és nagyon szomorú voltam, mert sehol sem találtam a könyvet, hogy eltehessem emlékbe. Nincsenek rá szavaim, mennyire megörültem, amikor megtudtam, hogy a Manó Könyveknél új kiadásban megjelent régi kedvencem, azonnal lecsaptam rá, és mohón vetettem rá magam a mesére, amelyet természetesen ismertem, de már olyan régen olvastam utoljára, hogy rá tudtam csodálkozni arra a végtelen gyermeki bájra, amely áthatja ezt a kedves történetet. Nincs benne semmi extra, a mai gyerekkönyvek között elsőre talán porosnak és érdektelennek tűnik, azonban annyira a szívhez szól, és olyan jól játszik az érzelmek húrjain, hogy még ma is simán bele lehet feledkezni. Örök darab!
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/04/06/konyvkritika_l…

!

Nemere István A fantasztikus nagynéni című sorozatának első részéről már olvashattatok a 2013. októberi számban: https://moly.hu/merites-rovatok/molymazsolazo-16
Ezúttal a második részről hoztam egy értékelést. Szerintem nem csak nekem jelentettek nagy élményt gyerekkoromban ezek a kötetek, ráadásul számomra csak most derült ki, hogy van még a sorozatnak további két része is. Nekem ezzel már meg is van a tökéletes nyári olvasmány!


>!
Ákos_Tóth MP
Nemere István: A várúr fia

Nemere nem áll kifejezetten közel a szívemhez. Alkotói attitűdjével nincs problémám, amit tőle olvastam, azt jó stílusú, létjogosultsággal bíró alkotásnak éreztem, és amíg van közönsége, igazán egy szavam sincs az ezoterikus, kalandregényes dolgaira – a gondok máshol kezdődnek. Ott, hogy Nemere olyan dolgokról is ír, amikhez nem ért, és az ilyen jellegű könyveit ő is és a kiadói is szemrebbenés nélkül próbálják adekvát szak- és tényirodalomként eladni. A tucatnyi álnév használata sem reális értékmérője az írásainak, amíg azok romantikus könyveket, sci-fiket, vagy UFO-s szakértéseket rejtenek – de életrajzokat, történelmi tanulmányokat, visszaemlékezésnek beállított fikciós regényeket nem szabad így forgalmazni. Ilyenkor Nemere nemes egyszerűséggel becsapja a téma iránt érdeklődő olvasókat, nincs erre jobb szó*. Kapásból én is legalább öt olyan könyvet tudnék mutatni a polcomról, amit tizenéves fejjel lelkesen megvettem, és oldalról oldalra jöttem rá, hogy átvertek a palánkon. A legarcátlanabb húzásának személy szerint a Pjotr Alihanov regényeket tartom, ahol ő és a kiadója – kerek-perec kimondom – undorító módon próbálja elhitetni az olvasójával/vásárlójával, hogy egy orosz veterán visszaemlékezését tartja a kezében, ami valójában az ő könyvgyártó futószalagjáról hullott le sok száz „akár komoly mű is lehetett volna” jellegű sorstársa mellé.

Ebbe az indulatoktól kicsit sem mentes közegbe csöppentem bele A várúr fiával, mivel a Molyklub keretében éppen kortárs magyar ifjúsági irodalmat kell olvasni – nekem pedig nem volt itthon semmi más témába vágó művem! Szerencse a szerencsétlenségben: a könyv születésekor más időket éltünk, Nemere is máshogy viszonyulhatott az alkotáshoz (robotizált futószalag helyett valószínűleg még csak kisszériás műhelye volt), és hát nem tudok mit mondani, a kötet egyszerűen jó. Már ha azt vesszük alapul, hogy egy nyolcvanas években íródott ifjúsági regénnyel szemben nem szokás túl nagy elvárásokat támasztani. Ha okos az író, akkor a történet nevelő hatású lesz, de kortalan értelemben – ebben A várúr fia ötösre vizsgázik, hiszen az átadott üzeneteit tekinthetjük örökérvényűnek. A sztori maga persze menthetetlenül egy letűnt kort idéz már meg, hiába meseszerű ez az egész „magánember várat épít hobbiból” felütés. Manapság olvasva tehát elsősorban nosztalgikus lesz az élmény, szerintem valahol még a kilencvenes években gyártott Balatonon nyaralós tévéfilmjeink hangulatát is megidézi. És hát azt sem szeretném elhallgatni, hogy Nemere igazából tényleg jól ír, vagyis pont annyit tesz bele a dologba, amennyi egy kistinédzsereknek szóló regénybe kell. Szóval gondom nincs vele, teljesen jól elszórakoztatott olvasás közben, bár még előttem lebeg a kérdés: vajon a kötet azért lett kicsit színtelen-szagtalan, mert ifjúsági, és okosan belőtte magának a célközönséget, vagy ez kimondottan az ő gyengesége, és ennél lehetne jóval több potenciál egy 13 éveseknek szóló könyvben? Ezt kiderítendő nyilván olvasni kéne még egy hasonszőrű alkotást… de azt nem fogom elsietni.

*Hiszen gondoljuk meg: amíg például a kétezres évek elején a háborús doku-ponyvában utazó Kurt Rieder következetesen próbálta egy németnyelvű szakíró látszatát kelteni, ezzel építve ki közönséget magának, addig Nemere majdhogynem rendszer nélkül, tucatjával használja a különböző álneveket – nem arra megy ki a játék, hogy valaki keresse egy bizonyos alteregója könyveit, hanem hogy minél nagyobb zavart okozzon az olvasóban, újra és újra valami újként adja el saját magát.

>!
Móra, Budapest, 1983
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631134067
9 hozzászólás
!

És ekkor jöjjön még egy sorozat, amelynek nálunk még csak az első része jelent meg, de a norvég szerző története nagyon ígéretesnek tűnik.


>!
Aurora_Michaelis P
Bobbie Peers: A lurídiumtolvaj

Izgalmas, kalandos ifjúsági regény, szimpatikus szereplőkkel és persze egy főgonosszal, aki a főhősre vadászik. Érdekes volt ez a robotos világ, és bár a jelenben játszódik a történet, ez kölcsönzött neki némi steampunk hangulatot. Gördülékenyen haladt előre a sztori, és nem is maradtak a végén elvarratlan szálák. A szerző stílusa is tetszett, végig az járt a fejemben, hogy ezt norvégul sem lenne nehéz olvasni.

!

Ahogy a kicsiknél Dániel András, a nagyoknál a sorozatok tarolnak ebben a hónapban, hiszen a következő kötetnek is van még további három része. Az alábbi értékelés az én érdeklődésemet már biztosan felkeltette, talán ez a történet is sorra kerül a nyáron. (Érzitek, hogy mennyire várom már a nyarat?)


>!
clarisssa MP
Ann Brashares: Négyen egy gatyában

Na tessék, már megint! Azt sem tudtam, hogyan és merre dugdossam ezt a könyvborítót, amin ott pompázik, hogy: „Szigorúan bizalmas! Csak tinédzsereknek!”… én meg már ugye nem vagyok tinédzser… Oké, de kikapcsolódásnak jól tud esni egy ilyen tingli-tangli lányregény! – mentegettem magam rögtön… A gond ott kezdődött, hogy mennyire megszerettem, megmosolyogtam és megkönnyeztem ezt a történetet.
Négy lány, a majdnem-tizenhat-évesek összes csacskaságával, félelmével, bátorságával, nyíltságával, szorongásával, álmával, tervével… és a belátás és változni tudás képességével, no meg a barátnőik iránti feltétel nélküli szeretettel – szerintem ez utóbbiak olyan dolgok, amikből a legfelnőttebb felnőttek is tanulhatnának. A nyári kalandokról olvasni tényleg igazi kikapcsolódás volt, de elég hamar kiderült számomra, hogy nem tudnak kikerülni olyan komoly témákat sem, amikből mind a négy lány valami nagyon fontosat fog megtanulni. Sokáig próbáltam kedvenc történetszálat választani, de a helyzet az, hogy még az eleinte kevésbé szimpatikus is nagyon hamar a szívemhez nőtt. A fejezeteket elválasztó idézetek pedig igazán feldobták az elbeszélést!
Úgy jó ez a könyv, ahogy van – és olyan jó arra gondolni, hogy még három kötet van belőle! Mennek is szépen a Várólistámra, de majd titkosan kell azokat is olvasnom, mert sajnos ott pompázik rajtuk ez a bizonyos „Szigorúan bizalmas!” kezdetű felirat…

>!
Geopen, Budapest, 2004
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639093688 · Fordította: Bartók Ágnes
!

Ajánló:


>!
meseanyu MP
Lackfi János: Szerelmi nyomozás

Jaj, ez nagyon kis helyes volt! Jól felépített, érdekes, vicces, kamaszokra nagyon jellemző sztorik. A kifogásom csak az volt, hogy itt sem annyira koherens az egész, inkább novellagyűjtemény, mint regény, de mivel ez már a sokadik ilyen mostanában, valahogy kezdem elfogadni ezt a fajta szerkezetet, és mivel itt egyébként minden rendben volt, meg is bocsátottam hamar ezt a kis hiányosságot, és nagy élvezettel olvastam végig. És a vége felé kitartásom eredményeképpen legalább meg is érkezett az összefüggőbb, regényszerűbb történetvezetés is.

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!