Molyfaggató

Rovatgazda
!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már egészen novembertől kezdve csak a márciust várom. Nem mintha ez lenne a kedvenc hónapom (a május az!), de szeretem tudni, hogy a természet kezd felébredni a téli álmából: megjelennek az első langyos napsütések, friss tavaszi illat vesz körbe minket, és ez engem lelkesedéssel és bizakodással tölt el – hiszen előttünk áll két csodaszép évszak. Na jó, inkább három. :)

Az idei március picivel eseménydúsabb volt, mint általában, hiszen a szokásos nőnap, március 15. mellett a Húsvét is erre a hónapra esett. Többek között ezekről is faggattam e havi alanyaimat. Ezúttal két szerkesztőnket is kiválasztottam: @NannyOgg,-ot és @Dün-t, alkotóként @Tinte alias @Holden Rose, bloggerként @Zsófi_és_Bea, adminisztrátorként pedig @imma válaszait ismerhetitek meg.


>!
Frank_Spielmann I

TAVASZKÖSZÖNTŐ

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

21 hozzászólás
!

@NannyOgg

– Hogyan ünneplitek a családodban a Húsvétot? Van-e valami remek sztorid ehhez az ünnephez kapcsolódóan?
A húsvét nálunk mindig az igényekhez igazodott. Amikor alsós voltam, lelkesen tojást festettem a tesómmal és vártam az osztálytársaimat, hogy jöjjenek locsolkodni, úgyhogy apu mindig ugrásra készen állt a kapunál. Aztán eljövendett a kamaszkor, amikor persze már nem volt divat locsolókat várni, mert az „nem vagány” :D – ebben az időben családilag kivonultunk kirándulni valahova húsvét hétfőn, azt nagyon szerettem. Gyanítom, a szüleim is jobban örültek ennek a megoldásnak, mint amikor a locsolók hada nem hagyta őket nyugton dolgozni a ház körül, szerintem ez volt az egyetlen tinédzser szokásom, aminek konkrétan örültek, hogy felvettem. :D
Felnőttkorom saját, különbejáratú húsvétjai még nem kaptak végleges formát. Ahol lakunk, Nagypénteket szokás ünnepelni, nem húsvét hétfőt, és még mindig nem szoktam meg, hogy az nem munkaszüneti nap. Locsolkodás pedig nincs, amit őszintén szólva egyáltalán nem bánok. Szóval a húsvétot a konyhában való bohóckodás jellemzi – kalácsot sütünk, ami aztán nem fogy el, és hozzá sonkát, amit szintén addig eszünk, amíg ki nem mászik a hűtőből. Ezen kívül arról szoktunk fantáziálni, hogy milyen jó volna elmenni valahova a háromnapos húsvéti hétvége alkalmából, csak a globális felmelegedés még nem tart ott, hogy Kanadában ne legyen hó és hideg abban az időben. Szóval a húsvét a virtuális-sonkaevős-nemkirándulós örömünnepe annak, hogy van egy közös hosszú hétvégénk. :)

– Az Oscar-díj átadás még februárhoz köthető, de azért még szerintem eléggé aktuális lehet. Szoktad-e nyomon követni az eseményeket? Megnézed-e évről évre a díjazott filmeket? Elégedett vagy-e a mostani díjazottakkal?
Amikor gimis voltam, mindig felkeltem hajnali kettőkor, hogy megnézzem élőben az HBO-n, és az utolsó egy órát mindig fel kellett vennem videóra, mert különben lekésem a buszt, és nem érek be az első órára. Aztán valahogy kikopott a dolog. Részben azért, mert már nem voltak illúzióim a díjjal kapcsolatban, már akkor is meg lehetett mondani, hogy milyen film lesz jelölve, pusztán a témája alapján, kb. még mielőtt valóban bemutatták. Meg azt sem szeretem, hogy ha van egy sikerfilm, akkor azt az összes kategóriában jelölik. Mint Matt Damont A marsiért csakazértse írom le, hogy Mentőakció – jól játszott, persze, de ennyi erővel azt a kis krumplipalántát is jelölhették volna, ami túlélte a Hab robbanását, szerintem roppant drámai volt, ahogy ott zöldült. Kicsit olyan Gittegylet érzésem van az Oscarral kapcsolatban, na. :)

– Magyarországon belül, melyik az a számodra legszebb táj/hely/város, ahol voltál nyaralni vagy kirándulni?
Világ életemben imádtam nyári táborokba menni iskolás koromban, ötödiktől kezdve pedig minden évben mentem vándortáborba is, úgyhogy kb. nincs olyan hely, ahol ne lettem volna rövidebb-hosszabb ideig – ezért nehéz választani. A Balaton-felvidéket, a Mátrát és Tokaj környékét különösen szeretem – ennek persze főképp ahhoz van köze, hogy geológus vagyok, valamint hogy amíg nem láttam “igazi” hegyeket, ezek voltak a hegyeim. (”Hegyeket akarok látni, Gandalf…”)
Ha egy helyet kell választanom, akkor az Esztramost mondanám, Bódvarákó felett – ez egy másoknak csúnya, félbeharapott hegytető egy többnyire lefejtett bányával, és rozsdás, omladozó bányaépületekkel, ami viszont abban az évben, amikor felfedeztem magamnak (köszi, ELTE TTK gólyatábor), még nem volt lezárva, és amellett, hogy szerteszét hevertek a különböző, pompázatos kalcitpéldányok (ami miatt a hátizsákom egy ponton nemes egyszerűséggel leszakadt), az épületek és aknák nem igazán voltak lezárva, és a felelőtlen hülyék kalandvágyó adrenalinfüggők lelóghattak a beszakadt tetőzet darabjait kerülgetve egy-két emelet mélységbe, lekandikálni a sötétségbe. Vagy felmászhattak a megmaradt oromra, kémlelni a világ békességét. Egyedül, hogy ha valami baj történik, jól ne tudjon róla senki – illetve mert senki nem akart napokat tölteni az Esztramoson. De én szerelmes voltam. Távolról sem ez a legszebb hely Magyarországon, de nekem nagy élmény volt.

– El tudnád-e képzelni az életed a Moly nélkül, illetve mi az, ami miatt szereted?
Attól függ; ha pl. egy meteorit csapódna a földbe vagy gonosz unikornisok törnének az emberi fajra, biztos nem a Moly hiánya lenne a legnagyobb problémám.
De gyakorlati síkra terelve a szót, a hétköznapjaimnak már szerves része a Moly. A Moly előtt regisztráltam a GoodReads-re, a LibraryThing-re, meg még valahova, amire már nem is emlékszem, olyan indíttatásból, hogy összeszámoljam, életemben hány könyvet olvastam. Bár rengeteg szuper funkciója van ezeknek, ami a Molyon még nincs (pl. a vonalkódszkenneléses kiadásfelvitelért a fél karom odaadnám), de minddel ugyanaz volt a problémám, hogy t.i. vigye fel a hiányzó magyar könyveket az adatbázisba az, akinek két anyja van. Úgyhogy egy ideig azért szerettem nagyon a Molyt, mert össze tudtam számolni, miket olvasok. Aztán elkezdtem azért is szeretni, mert felfedeztem magamnak új könyveket és új írókat (a Moly előtt egy ideje már stagnáltam, mindig ugyanazokat a könyveimet olvastam újra meg újra), pl. Bartis Attiláról itt hallottam először. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdtem a közösség része lenni, figyelni molyokat, kialakítani a kis “molykörömet”, akik mára nemcsak a “molyfeeling” szerves részei, hanem a Molytól függetlenül is szeretek velük bandázni – többnyire virtuálisan a távolság miatt, de azért már fizikai valómban is, ha úgy adódik. :) Így megy ez.

– Figyellek már egy ideje, s látom, hogy hasonló a zenei ízlésünk (legalább a fő kategóriát illetően :) ). Van-e valamilyen emlékezetes koncert/fesztiválélményed, amit elmesélnél nekünk?
Nos, három is van, ami feltétlen megosztásra szorul. :)
Az első a mindent elsöprő kapcsolatom története Steven Tylerrel (Aerosmith), akinek már akkor nagy rajongója voltam, amidőn kibukkant a zebracsíkos vászon mögül a Get a Grip turné keretében, valamikor 1994-ben, viszont a koncert végére egyértelművé vált, hogy hozzá fogok feleségül menni, slussz. És egy 11 éves elhatározásait komolyan kell venni. Kapcsolatunk 12 évre rá annak képében mélyült el drasztikusan, hogy az éber biztonságiakat kicselezve odafutottam-nyomakodtam a színpadhoz, amikor a Dream On közben Joe Perry-vel érzelgősködött, és kezem kezét illette. Hah! Nyilván azóta is minden koncerten engem keres a közönség soraiban, és a mással való házasságkötésem híre következtében beálló téboly logikusan megmagyarázza Steven kínos művészi és közszerepléseit az utóbbi x évben.
A történelmi kézmegérintés után néhány évvel, 2011-ben, egy másik nagy kedvencemért autóztunk hat órát a férjemmel, akinek a koncertjére már szintén tizenegy-két éves korom óta el akartam jutni, és akinek amúgy nem csak a zenéjéért, hanem a személyiségéért is rajongok – szóval elmentünk végre megnézni Alice Coopert. Azért is volt nagyon csábító a dolog, mert nem egy rohadt nagy arénában volt a koncert, hanem egy kisváros kis színházában, ami amellett, hogy roppant családias, azt vonja maga után, hogy nincsenek tagbaszakadt biztonságiak, akik árgus szemmel figyelik, hogyha átlépsz egy szektort a dühöngőben. Ennek folytán annak ellenére, hogy valahova az 5. sorba szólt a jegyem, egész végig közvetlenül a színpad előtt voltam. És mivel ilyen kicsi helyen nincs kordon, így történt, hogy Alice Cooper a Poison alatt, mintegy demonstrációképpen megmarkolta a hajam, ami azon nyomban felülírta az összes steventyleres kézmegérintős bulit, merugyanis Alice Cooper megmarkolta a hajam! (És persze a végén mindenféle gitárpengetőkkel, Alice Cooper portréjával ékesített műpapírpénzzel és a setlisttel jöttem el.)
A harmadik, és a mai napig legmeghatározóbb koncertélményem viszont másfél éve esett meg, és egy Nick Cave & The Bad Seeds koncert volt. Az Aerosmith gyermekkori rajongás (ami mára csak részben maradt meg, főleg a régi korszakuk iránt, de azért megvan), Alice Cooper csupa melegséggel tölt el, mert egy borzasztóan kedves, vicces és játékos ember/zenész, de Nick Cave, ő egy külön kategória, akinek a zenéje, a költészete, a világképe külön-külön is közel áll hozzám, de együtt meg aztán valami félelemmel vegyes csodálattal tölt el. Arról a koncertről már írtam a Molyon – meg mindenhol, utána mindenkinek az arcába Nick Cave-et nyomtam, annyira a hatása alatt voltam sokáig. Még most is.


>!
NannyOgg SP
„Zene nélkül mit érek én?”

He's a god, he's a man,
He's a ghost, he's a guru

Azt hiszem, valahogy így érezheti magát az elvarázsolt tömeg a Vidám vasárnap forgatásán. Az már az elején, valahol a Red Right Hand környékén tudatosult bennem, hogy itt nem egyszerű koncertről van szó, hanem a tömeghipnózis zenével és furán vonaglással elkövetett válfajáról, valami ősi vuduról modern köntösben: öltönyben és pecsétgyűrűkkel, kakas nélkül. Nick Cave jött, hogy imádjuk, mi meg imádtuk, a tenyerünkön hordoztuk, hol őt, hol a mikrofonja zsinorját a fejünk felett, amíg ő a széktámlákon újra meg újra hátramászott a tömeg sűrűjébe, ahol még akkor is testközelben lettem volna hozzá, ha történetesen nem lopózom előre a színpadhoz még az előzenekar után, hanem maradok a helyemen valahol az n-edik sorban.
Még soha nem láttam ennyi energiát, karizmát és érzelmet egybe csomagolva színpadon állni. Napokig a hatása alatt voltam. Nagy valószínűséggel ez volt éltem legjobb koncertje, pedig Alice Cooper egyszer meghúzta a hajam. Én meg előtte nem is sejtettem, hogy ez lesz belőle.

(A videókat nem én csináltam, de jobb elöl az egyik pár kar én vagyok.)
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó alkotók: Nick Cave

2 hozzászólás
!

@Dün

– Hogyan ünneplitek a családodban a Húsvétot? Van-e valami remek sztorid ehhez az ünnephez kapcsolódóan?
Ma már leginkább sehogyan, néhány húsvéti étel még elkészül, talán minimális lakásdekoráció, de semmi egyéb. Tulajdonképpen gyermekkorom óta nem tűnnek különösebbnek a Húsvét napjai a többinél, ma már nincsenek locsolók, nem szoktam tojást festeni… De lehet, hogy az elkövetkezendő években visszatér egy-egy szokás, tavaly keresztanya lettem, szóval ha mást nem, a keresztlányom kedvéért biztosan jobban megünnepeljük majd később.
Remek húsvéti sztori helyett inkább az jut eszembe, hogy a legemlékezetesebben úgy locsoltak meg, hogy beleállítottak egy esővizes hordóba. :)

– Az Oscar-díj átadás még februárhoz köthető, de azért még szerintem eléggé aktuális lehet. Szoktad-e nyomon követni az eseményeket? Megnézed-e évről évre a díjazott filmeket? Elégedett vagy-e a mostani díjazottakkal?
Igen, az utóbbi pár évben megnézem – utólag – a díjátadó ünnepséget, szeretem a hangulatát. A díjazott filmek közül pár mindig a várólistámon landol, de nem biztos, hogy meg is nézem őket, nem fontosabbak, mint bármely más éppen megnézni vágyott film, nem mindig értek egyet a díjazással. Az idei díjazottak közül meglepett, hogy a Mad Max: Fury Road milyen sok díjat elvitt, ez például rávett, hogy megnézzem majd, mert egyébként nem volt a terveim között. Nem láttam még az idén díjazott filmeket, de örülök a Saul fia sikerének, és azt a tábort erősítem, akik szerint Mr. DiCaprio is megérdemelte már az aranyemberkét.

– Szoktál-e könyves nyereményjátékokon részt venni? Ha igen, nyertél már? Mit?
Mostanában csak akkor, ha tényleg szeretném birtokomban tudni a megnyerhető könyvet, régebben többet, mindenféléért. Nyertem is már, három könyvet, egyszer a citatum.hu oldal egyik nyereményjátékán, ahol minél több mikulásos idézetet kellett beküldeni, A pszichológia örök témái című könyvet. Aztán egy port.hu játékon Vekerdy Tamás Szeretők című regényét, valamint még 2010-ben egy Játék az érzelemmel címmel meghirdetett molyos játékon nyertem egy Mérő László által dedikált Észjárások-remixet.

– Március 15., Pilvax kávéház, Petőfi Sándor, Nemzeti dal. Ezeken kívül, mi az, ami neked először eszedbe jut erről a nemzeti ünnepről? Mennyire fontos számodra ez az ünnep?
Ha folytatni kellene a felsorolást, akkor a 12 pont. Meg a kokárda. Az „belém idegződött” az iskolás évek óta. Tulajdonképpen akkoriban valahogy jelentősebb ünnepnek is éreztem, tudatosabban emlékeztem az alkalomra, mára ez eléggé átalakult. Persze, ma is átérzem a jelentőségét, de azért elég gyarló vagyok ahhoz, hogy néha csak hálás legyek, hogy munkaszüneti nap, azaz plusz egy nap szünet a taposómalomban.

– Hogyan lett belőled a Moly egyik szerkesztője? Mióta csinálod és mennyire kedves neked ez a pozíció?
2009 óta vagyok szerkesztő, ami eléggé az oldal indulására vezet vissza, talán épp ezért nem emlékszem a szerkesztővé válásom pontos körülményeire. De már azóta lelkesen építgetem, bővítgetem az adatbázist, szóval talán annak köszönhető a megtiszteltetés, hogy jó szerkesztő-alapanyag voltam. Igazából ma is büszkeséggel tölt el, szeretem azt mondani embereknek, mikor ajánlom a Molyt, hogy egyike vagyok a szerkesztőknek az oldalon. Ma már számomra hihetetlenül nagy ez az adatbázis, és mégis, mindig van mit bővíteni rajta, amit nagyon szeretek csinálni, szóval simán beletenném egy nem létező „Top5 dolog, amire büszke vagyok” listába a szerkesztő létet a Molyon.


>!
Lazacc
Idegeneknek belépni tilos – csak hülyék számára

A legviccesebb locsolóversek

Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!

Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!

Zöld erdőben jártam,
Részeg nyuszit láttam.
Le akart itatni,
Leültünk piálni.
Sokat ittunk – de nem eleget,
Hozzál sört – de ne keveset!

Kicsi nyúl ül a kosárban,
Piros tojás az aljában,
Tetejében csoki, cukor,
Legyen nálad kicsi bugyor,
Abba gyűjtsed mind a kincsed,
Húsvét napján kapod mindet!

Vidám húsvét, víg ünnep,
Nyuszik velünk örülnek.
Kicsi bárány, kiskacsa,
Minden gyerek mosolya
Kísérje a léptedet
Boldog Húsvéti ünnepeket!

Én most verssel nem készültem,
De hogy el ne hervadozzál,
beraklak a zuhany alá.

Én verset nem tudok,
azt mondjanak a kicsik,
én csak azért jöttem,
hogy igyak egy kicsit.

Van nekem egy kis locsolóm,
kölni nincsen benne,
ha én azt most elővenném,
nagy röhögés lenne.

Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is,
Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!

Józsi vagyok, szép és laza
Locsoljak vagy menjek haza?

Illatos fű, moha, páfrány,
Meglocsollak, Házisárkány!

Igaz, hogy én Mókás vagyok,
a vágyaim mégis nagyok:
meglocsollak s cserébe
tojást tégy a tenyérbe!
Csak tojással be nem érem,
az ÁFÁ-val együtt kérem.

Hosszú hajad, rövid eszed,
meglocsollak észreveszed?

Ól sarkában disznó röfög,
mögetetem aztán mögyök!
Utána 1 tojást kirántok,
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Kicsi csibe, nagy buksi, a tojásból most bújt ki, kémleli a világot, ilyet ő még nem látott… Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!

Harangoznak húsvétra, leszakadt a tyúklétra.
Kezdődik a locsolás. Nekem is jut egy tojás?

Itt van a Húsvét, itt van újra. A fiúk locsolkodással szállnak harcba. Kívánok sok-sok locsolót és boldog húsvétot!

Locsolkodó legény vagyok, senkit szárazon nem hagyok, otkolona van az üvegbe, tojást kérek a zsebembe, piros legyen mint a retek! Áldott Békés Ünnepeket!

Ezt a tojást nem tyúk tojta, a húsvéti nyuszi hozta, messze-messze nyúlországból, régi-régi nyúlszokásból. Üzenetet küldött vele: Legyen Boldog Húsvét ünneped!

Én ma már nem teszek-veszek.
Egész nap csak sonkát eszek.
Nyuszikával piálgatok.
Áldott Húsvétot kívánok!

Falu végén aranyvessző,
aranysárga rüggyel büszkélkedő,
Őz és nyuszi körbeállja,
tekintetük megcsodálja.
Gondold azt, hogy én is ott állok,
és Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Egy tök, két tök, öntök.

Egy tojás, két tojás,
Homlokomon pattanás,
Kirügyeztem Húsvétra,
Felborult a tyúklétra,
Kifutottak a csibék,
Játszani egy kicsikét.
Szabad-e locsolni?

Ferrarival érkeztem,
Hú de nagyot fékeztem!
Okos vagyok, szép és laza,
Locsoljak, vagy húzzak haza?

Futás lányok, ha megláttok,
Elkapom én a szoknyátok!
Nem félek én locsolkodni,
El fogom a tömlőt kapni.

3 hozzászólás
!

@Tinte

– Hogyan ünneplitek a családodban a Húsvétot? Van-e valami remek sztorid ehhez az ünnephez kapcsolódóan?

A szűk családommal, a gyermekeimmel és a feleségemmel Budapesten élünk, a többiek pedig Baranyában. Így az ünnepek nálunk leginkább egy-egy roadshowra emlékeztetnek. Cuccolás, utazás, megérkezés, pakolás, szusszanás, cuccolás, utazás, megérkezés, pakolás, szusszanás, stb. A húsvét sem kivétel ez alól, a gyerekek mindenhol ajándékot kapnak, mi pedig mindenhol, mindenből eszünk. Teljesen átlagos eljárás.

– Az Oscar-díj átadás még februárhoz köthető, de azért még szerintem eléggé aktuális lehet. Szoktad-e nyomon követni az eseményeket? Megnézed-e évről évre a díjazott filmeket? Elégedett vagy-e a mostani díjazottakkal?

Az elmúlt évben a Saul fia útját követve, gyakorlatilag minden egyes filmes ünnep, díjátadó a figyelem középpontjába került. Emiatt az Oscar, mondhatni egy volt a sok közül. Szerencsére, ott is elérte a filmet az elismerés. Amúgy, túl részletesen nem követem az Oscar, meg volt, hogy nem jelöltek színes bőrű színészt, ami miatt többen bojkottálták az eseményt, de mégis nagyszerű poénok születtek belőle Chris Rock előadásában. A DiCapriós poén és a szerencsés végkifejlet is eljutott hozzám, valamint a különösen fontos köszönőbeszéde, amit igazán komolyan vehetnének az illetékesek. Ellenben a betétdalos díjat, szinte biztosan pénzfeldobással döntötték el, mert amit Sam Smith összenyekereg abban a 007-es dalban, az paródiának is túlzás.

– A Howard Matheu sorozatodból a Magyar Könyvek Viadalán 2 könyved is a jelöltek között van. Számítottál-e ilyen rövid idő alatt ekkora sikerre? Ez mennyire motivál az alkotásban? Esetleg tervezed magad más műfajban is kipróbálni?

Engem nagyon meglepett ez az egész. Mármint a jelölések, főleg, hogy mind a két könyvem bekerült. Nem is tudom, mit kellene erre írnom, de hihetetlenül örülök, és persze anyukám is nagyon büszke.
Valójában nincs másfél éve, hogy kijött az első könyvem, és ez egy nagyon fontos visszajelzés számomra. Ritkán kommunikálok a célközönségemmel, mert a 7-12 éves korosztály még nem ír könyvekről kritikát. De a szülőktől, testvérektől gyakran érkezik pozitív visszajelzés, és ebben a tekintetben 40 blogger véleménye egy komoly piros pontnak számít.

Reménykedtem, de nem számítottam ekkora sikerre. Próbálok megfelelni mindannak, amit ez a jelölés és az eladási adatok is jeleznek. A Howard.hu weboldalon igyekszem különleges kiegészítőket nyújtani a könyvekhez, egy-egy novellát, vagy épp kifestőt, szeretném felépíteni ezt a világot olyannak, hogy akinek tetszik, tényleg érdemes legyen elmerülnie benne. Azt reméltem, minél több rész lesz kint a boltokban, annál nagyon érdeklődés kísérheti a sorozatot, de nem kellett túl sokáig várni, és az idén megjelenő negyedik és ötödik rész (A fáraó jogara, Hófehér kelepce) már olyan gyerekekhez érkezik, akik türelmetlenül várják.
A detektívtörténetek mellett sci-fi novelláim jelentek meg, például a Galaktikában, az Új Galaxisban és több antológiában. Az idén is várhatóak rövidebb, felnőtteknek szóló írásaim. Ezeket is nagyon fontosnak tartom, mert felvezetik a készülő regényeimet. Őszre várható egy 12-16 éveseknek szóló steampunk krimi kalandregény, amit most nagy izgalommal nevelgetek. Nagyon bízom benne, hogy ezen, a számomra új területen is, hasonló fogadtatásban lesz részem.

– Az írás mellett a zene is fontos az életedben, jelenleg a Perfect Symmetry nevű pécsi progresszív rock zenekar énekese vagy. Mit kell tudni az együttesről, mióta vagy a tagja? Azok kedvéért, akik nem ismerik ezt a műfajt, kérlek mutasd be röviden magatokat!

A PS, egy 1994 óta létező és működő zenekar, aminek 2010 óta vagyok a tagja. Együtt készítettük el a Tökéletes szándék című albumot, ami 2012 végén jelent meg, és most épp a legújabb lemezünkön dolgozunk. Rövidesen napvilágot lát a Kezdet című EP, ami már világos képet ad arról, hogyan képzeljük a következő nagylemezt. Valószínűleg ősszel, de legkésőbb egy év múlva jelenik majd meg. A zenekar pécsi, a dobos kolléga és jómagam viszont Budapestről járunk le próbálni, ami kissé lassítja a dolgokat, de élünk, virulunk és van bennünk még néhány igazán tartalmas és jó dal.

– Család, zene, írás. Ennyi elfoglaltság mellett mennyire van időd saját magadra, hogy olvass, zenét hallgass, netán filmet nézz? Mi az, amivel szeretsz és ki tudsz kapcsolódni?

Ó, rengeteg időm van saját magamra! Többnyire írásra, zenélésre, dalszövegírásra használom. Pihenésképpen szoktam olvasni, ha utazom vagy aludni készülök. Újabban moziba is járunk, mert a srácaim imádják, szóval, igazán nincs okom panaszra. Az alvás már nem annyira gyakori, ezt elismerem, de csupa olyan dolgot csinálok helyette, amit jobban szeretek nála. Például szeretek a családommal lenni, mert azt mondják a gyerekek egyszer kiröpülnek, és akkor már nem akarják majd, hogy lökd nekik a hintát, vagy szeleteld fel az almát, meg ilyesmi, úgyhogy amikor csak tudok apukaüzemmódba kapcsolok, és nem cserélnék senkivel.


>!
Tinte IP

Akár most is letöltheted a két Howardos novellát a weboldalról!
(Azt tudtad, hogy bármelyik történettel kezdheted, nem kell semmilyen sorrendet betartani?)
http://howard.hu/2016/az-aranykapu-rejtelye/

Kapcsolódó könyvek: Holden Rose: A kutyaházas eset · Holden Rose: Az aranykapu rejtélye

Holden Rose: A kutyaházas eset
Holden Rose: Az aranykapu rejtélye
3 hozzászólás
!

– Hogyan ünneplitek a családodban a Húsvétot? Van-e valami remek sztoritok ehhez az ünnephez kapcsolódóan?
Bea: Szűk, családi körben, otthonunkban, pihenéssel, kikapcsolódással, olvasással töltjük a húsvétot. A hagyományos húsvéti ételeket, főtt sonka, kolbász, főtt tojás azért elkészítjük, de nem különbözik különösebben a húsvét egy átlagos, nyugis, hosszú hétvégétől. Persze húsvéti tojásokat mi is készítünk minden évben, a tavalyi évben sem volt ez másként. Elhatároztuk, hogy papírmasé tojásokkal is próbálkozunk. Így is lett, gyűjtögettük hozzá a szórólapokat, összetépdestük, majd megfőztük a papírt, annak rendje-módja szerint és elkészítettük a papírmasé alapot, a lényeg, hogy rengeteg munkánk volt benne. Sikerült tojásokat készítenünk, sőt egy nagyon jól sikerült tyúkanyót is szobrászkodtunk. Napokig szárítottuk a radiátoron, amikor megszáradt, jöhetett a csiszolási művelet, majd festés, lakkozás, és ismét szárítás. Na ebben a fázisban tűntek el a papírmasé tojásaink, ugyanis egy reggel azt vettük észre, hogy Szaffi a spánielünk a radiátor mellett tanyázik és elégedetten nyalogatja a száját. Egyetlenegy túlélője az alattomos támadásnak a tyúkanyó volt.
Mivel van egy tízéves is a családban, az ő kedvéért szoktunk a kertben tojásokat keresgélni, szintén tavaly történt, hogy Zsófival rengeteg csokitojást szétszórtunk a kertben, már mi magunk sem tudtuk, hogy hová. Titusz, miután megtalálta az első három Kinder tojást, nem mutatott túl nagy érdeklődést a további tojások és nyuszik megkeresése iránt, ezért mi magunk bogarásztuk a füvet, miközben Titusz azt mondta, hogy ne keressünk tovább, biztos nincsen már több. Azért mi csak megkeresgéltük a csokikat, de előfordult még nyáron is, hogy fűnyírás közben egy-egy fényes papír előkerült a fűből. A tanulság, hogy mini tojásokat semmiképpen ne szórjunk szét a fűben, mert előfordulhat, hogy csak a hangyákat etetjük vele.:)

– Az Oscar-díj átadás még februárhoz köthető, de azért még szerintem eléggé aktuális lehet. Szoktátok-e nyomon követni az eseményeket? Megnézitek-e évről évre a díjazott filmeket: Elégedettek vagytok-e a mostani díjazottakkal?
Zsófi: Én általában követem, a győztesek kihirdetését pedig mindig izgatottan várom. Őszintén bevallom az idei jelölt és díjazott filmek közül még keveset sikerült megnézem, de ezt a hiányosságomat mindenképpen szeretném pótolni. Persze olyan is szokott lenni, hogy egy filmet már az Oscar jelölése előtt megnézünk, és így még jobban izgulunk majd érte. Ez történt például 2012-ben, az egyik nagy kedvencem a Help esetében is. Nagyon megörültem, amikor Viola Davis, Octavia Spencer és Jessica Chastain is jelölést kapott a filmben nyújtott alakításukért, amikor pedig Octavia Spencer meg is nyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat nagyon boldog voltam.

Honnan jött az ötlet, hogy a blogot közösen működtessétek? Egyenlően osztjátok meg egymás között a munkát, vagy éppen aki ráér, az írja a bejegyzéseket?
Bea: Mindig is rengeteget olvastunk, sok olyan könyv volt, amit én ajánlottam Zsófinak, később aztán már ő is ajánlott nekem és mindig megvitattuk ezeket a könyveket, élményeket, kinek hogy tetszett. Zsófi ötlete volt, hogy akár blogot is írhatnánk, így nekünk is megmaradnak a benyomásaink és talán másoknak is segítünk a választásban. Nem is tudom, hogy miért, kicsit győzködnie kellett a blog ügyében, de sikeres volt ez a győzködés, áprilisban ünnepeljük a blog egyéves szülinapját.
A bejegyzések úgy születnek, hogy amikor befejezünk egy könyvet, megírja ki-ki a maga értékelését, aztán Zsófi általában eldönti, hogy mikor melyik következik. A blog technikai üzemeltetése az ő feladata, de a többi rovatot, pl. a Kedvenc íróink, A Hónap Könyve(i), Heti ez+az-t általában közösen írjuk. Illetve egyikőnk megírja, másikunk pedig kiegészíti a maga mondanivalóival. Még egy családban élünk, így ez elég könnyen megy, bár volt már, amikor hajbakaptunk.:)

Kézenfekvő dolog, hogy ajánlotok egymásnak olvasmányokat s nyilván nem mindig egyezik a véleményetek. Melyik könyv váltotta ki a legemlékezetesebb vitát közöttetek és miért? Ki győzött?
Bea: Hasonló az ízlésünk, de azért előfordul, hogy mégsem tetszik mindkettőnknek ugyanúgy egy könyv. Természetesen ajánlunk egymásnak könyveket, ha egyikőnk elolvassa, akkor vagy azért ajánlja a másiknak, mert nagyon jó volt, vagy azért, mert annyira nem tudja eldönteni, hogy kíváncsi a másik véleményére.
Legutóbb Rick Yancey Az ötödik hullám könyve váltott ki nálunk vitát, olyannyira, hogy született is egy új rovatunk, Különvélemény címmel. Zsófinak nem tetszett, nekem igen, de ő amúgy sem szereti annyira a disztópiákat, én meg igen. :) Hogy ki győzött? Nem tudom, mindkettőnkkel akadtak egyetértők, úgyhogy a párbaj döntetlen.


>!
Zsófi_és_Bea MP
Molyblogolók

Különvélemény!
Ne ijedj meg, ha más a véleményed egy könyvről, mint a többségnek! Ha tetszik egy olyan könyv, amit a többség utál, vagy éppen neked nem jön be egy könyv, amit mindenki szeret.

Ilyen még a legjobb családban is előfordul! :)

Vigyázat! A blogbejegyzés cselekményleírást is tartalmazhat. :)

Http://konyvutca.blogspot.hu/2016/01/kulonvelemeny.html

Kapcsolódó könyvek: Rick Yancey: Az ötödik hullám · Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Rick Yancey: Az ötödik hullám
Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
12 hozzászólás
!

– Mint Anya és lánya milyen közös programokon vesztek részt vagy milyen tevékenységeket szoktatok együtt végezni?
Bea: Szintén könyvmolysághoz kapcsolódó imádott közös programunk a könyvtárba járás. A banyatankunk, amit eme foglalatosságunkhoz szereztünk be, elég népszerű itt a molyon :). Imádunk együtt turkálóba járni és kertészkedni is. Persze nem csak turkálókba, hanem bármilyen boltba szívesen járunk együtt.
Voltunk már együtt zenei fesztiválon, koncerten, kirándulni.


!

@imma

– Hogyan ünneplitek a családodban a Húsvétot? Van-e valami remek sztorid ehhez az ünnephez kapcsolódóan?
Ez az ünnep állandó alakulásban van nálunk, volt már locsolós, rokonokhoz utazós, tojásfestős, nyaralós… Most nagycsaládos, ünnepi ebédes, éneklős, kirándulós és kertben keresgélős lesz. A kertben eddig mindig csoki volt, amikor volt valami, de most, hogy másfél éves a lányom, úgy tűnik, papírállatkák veszik át az édesség helyét.
Remek sztorim sajnos nincs, de egy kedvenc idézetem akad az ünnephez:


>!
imma A+P

NYUSZIK KARA (üdvözli a felkelő napot).
Mi vagyunk a nyuszikák,
Rajtunk gyönyör uszik át,
Ma fog a húsvét lefolyni,
Ma fogunk, ma fogunk
Piros tojásokat tojni.

475. oldal, Húsvéti apoteózis (részlet) 1913.

Kapcsolódó szócikkek: húsvét
3 hozzászólás
!

– Az Oscar-díj átadás még februárhoz köthető, de azért még szerintem eléggé aktuális lehet. Szoktad-e nyomon követni az eseményeket? Megnézed-e évről évre a díjazott filmeket? Elégedett vagy-e a mostani díjazottakkal?
Régóta nem néztem Oscar-gálát, de azért most is tudtam, kinek drukkolok (DiCaprionak és a Saul fiának) :) A díjazott filmek csak a díj miatt sosem kerülnek nálam műsorra, de a jelölt és díjazott animációs filmeket és animációs rövidfilmeket végig szoktam böngészni, hogy érdekelnek-e, azok a gyengéim.

– Érdekelnek-e az irodalmi díjak, befolyásolják-e az olvasmányaid kiválasztását? Milyen díjazott művet ismersz és elégedett voltál-e vele?
Egyetlen díj van, ami érdekel, ez a Caldecott medál, amit a legjobb amerikai képeskönyvnek osztanak minden évben. Ez is csak a képek miatt, nagyon szeretem a szépen illusztrált könyveket. Sajnos nem jellemző, hogy Magyarországra bejönnének ezek a könyvek, de mi azért vettünk egy medálra jelölt könyvet, amiben egy betű sincs, így nem zavaró a nyelv, és ráadásul gyönyörűek a képek :)

– Az egyértelmű, hogy az olvasás az egyik hobbid, hiszen már 6 éves molytagsággal büszkélkedhetsz. A molyoláson kívül milyen egyéb módon szereted eltölteni a szabadidődet?
Főként filmnézéssel, számítógépes játékokkal, társasozással, rajzolással és főzéssel tölteném, de ez utóbbi háromra már sajnos mostanában gyakorlatilag semmi idő nem jut. Helyette sokat foglalkozom a kislányommal, felolvasok, énekelek és babát varrok :) Amúgy már életem következő ötven évére előre kitaláltam, mit fogok csinálni, abszolút tervben van a babaház ácsolás, a rendszeres kirándulás, biciklizés és a kertészkedés is! :)

– Közeleg az idei könyvfesztivál dátuma. Tervezed-e az idén a részvételt és milyen programokat részesítesz előnyben? Vannak-e otthon dédelgetett könyveid, amiket a könyvfesztiválon szeretnél majd dedikáltatni?
Pénteken megyünk, szombaton jövünk, idén még szállást is foglaltunk, annyira komolyan gondoljuk :) Pedig igazából a programok nem szoktak foglalkoztatni, a hangulat, meg az újdonságok vonzanak, na meg a sok ismerős és a jó idő egy jó helyen.
A dédelgetett Korongvilág-könyveimet sajnos már nem él, aki dedikálja. De ha meghívják egyszer Bariccót, Nick Hornbyt, Axel Schefflert vagy David Almondot, azokba a sorokba biztosan beállok. Amúgy nagyon hangulatfüggő, dedikáltatok-e, nem annyira fontos számomra, hogy minden alkalmat megragadjak. Nem tudom, más hogy van ezzel, de számomra nem is az aláírás fontos ilyen esetekben, hanem a találkozás maga.


>!
imma A+P
Képeskönyv

(Rákattintva ki is lehet nagyítani!)

Az új év azért is jó, mert egy csomó díjat kiosztanak – többek között a Caldecott Medált, amit a legkiválóbb gyermekeknek szóló amerikai képeskönyv kap – a tavalyi évre vonatkoztatva.

A képen Aaron Becker Journey című könyvéből látható egy részlet, ami egyből megragadta a fantáziámat. Csak rá kell nézni, tudom, hogy gyerekkoromban mennyire imádtam volna.

A medált egyébiránt nem ez a könyv nyerte el, hanem Brian Floca Locomotive-ja, de a többi jelölt könyvre is érdemes rákeresni, a macskás például kifejezetten érdekesnek tűnik :)

Remélem, a magyar kiadók is lecsapnak rájuk.

http://www.ala.org/alsc/awardsgrants/bookmedia/caldecot…

Kapcsolódó könyvek: Aaron Becker: Journey

Aaron Becker: Journey
6 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!