MolyComics

Rovatgazda
!

Kép: spoiler

Sziasztok!

Hamar elröppent az idei nyár is. Szerencsére a képregénykedvelő molyoknak nem kellett unatkozniuk, hisz a nyári börzére ütemezve sok újdonság érkezett, amik a csendesebb augusztusra is kitartottak. Az uborkaszezonnak egyébként is mindjárt vége, hisz jön az őszi börze, na meg rengeteg új kiadvány.

Részletek az őszi börzéről (@elge76): https://moly.hu/karcok/1318471

Őszi és részben téli megjelenések:
– Bob Batchelor: Stan Lee – A Marvel-univerzum atyja: https://moly.hu/karcok/1318047 (@Jerico)
– Britannia kapitány: https://moly.hu/karcok/1308306 (@Doctor_Manhattan)
– Buffy 1.: https://moly.hu/karcok/1294902 (@Panel_Kalandor)
– Constantine: Káros szenvedély: https://moly.hu/karcok/1307439 (@Doctor_Manhattan)
– Dragonero & Zagor crossover történet: https://moly.hu/karcok/1323097 (@elge76)
– Dredd bíró (2000 AD): https://moly.hu/karcok/1309588 (@Doctor_Manhattan)
– Dredd bíró (IDW): https://moly.hu/karcok/1316894 (@PatrickHalden)
– Fenegyerek 7.: https://moly.hu/karcok/1319399 (@elge76)
– Halo Jones balladája: https://moly.hu/karcok/1302236 (@elge76)
– Marvel Legendák: a Stan Lee-kötet továbbra is csúszik, helyette jön a Póknő: https://moly.hu/karcok/1320006 (@elge76)
– Maximum Bonelli – második féléves etap: https://moly.hu/karcok/1317144 (@Razor)
– Pókember 2099/2.: https://moly.hu/karcok/1320101 (@elge76)
– Prédikátor 2.: https://moly.hu/karcok/1318866 (@elge76)
– Star Wars: A szökés: https://moly.hu/karcok/1323304 (@elge76)
– Vissza a jövőbe 4.: https://moly.hu/karcok/1313042 (@Panel_Kalandor)

Egy kis olvasnivaló:
@Doctor_Manhattan összefoglalója a Valiant-premierről: https://moly.hu/karcok/1322673
Kihirdették az idei Eisner-díjakat: https://moly.hu/karcok/1305753 (@Kilgores)
Alan Moore visszavonul a képregényírástól: https://moly.hu/karcok/1305561 (@elge76)
A Forbes is írt a @GooBo Zorro-képregényéről: https://moly.hu/karcok/1305227 (@fowler)
Bejelentették az MCU negyedik fázisát: https://moly.hu/karcok/1306006 (@Doctor_Manhattan)
D23 Marvel bejelentések: https://moly.hu/karcok/1321853 (@Deszy)

A képregényes filmek javát már letudtuk, így most inkább az animációs és sorozatos fronton kaptunk új előzeteseket:
Wonder Woman: Bloodlines: https://moly.hu/karcok/1317030 (@elge76)
Titans S2: https://moly.hu/karcok/1313695 (@elge76)
Watchmen (@Docton_Manhattan):


!

Kép: spoiler

A Fumax kiadó tavalyi Conan-kötete kellemes meglepetéssel szolgált a fantasyrajongóknak, ráadásul a kritikák is jó véleménnyel voltak róla, így talán nem meglepő az idei folytatás. Hasonlóan az előző kötethez, ez is vegyesen tartalmaz eredeti sztorikat és adaptációkat.
Ráadásul nem ez az utolsó Conan erre az évre, hisz a tervek szerint érkezik egy színes kötet is a Dark Horse-féle sorozatból.

Az aktuális merítésből én most ezt a kötetet emelném ki ajánlott olvasmányként, a Merítés szerkesztőinek egyéb ajánlott köteteit pedig itt találjátok:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol


>!
makitra P
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 2.

Mint nem gyakorlott Conan olvasót igazából két dolog fogott meg nagyon ebben a kötetben. Az első két történetben élveztem, ahogy Lovecraft mitolgógiája, de legalábbis motívumai beépülnek a barbár történeteibe. A homok alatt szunnyadó egy viszonylag hagyományos történet a megidézett ősi gonoszról, a bibliai Sámson-alak egyértelmű képi megidézésével, ami jobbadán megpróbált arcot adni a rettegésnek. A sötétség népe című történetet azonban meglepően innovatívnak találtam, különösen képi ábrázolás terén, mert egyszerű, néha teljesen kitöltés nélküli vonalrajzai és a kevés árnyékolás fantasztikusan álombeli jelleget adott ennek a résznek, ami remekül illeszkedett a felfoghatatlan rémülethez.

A másik pedig, hogy több történetben, így az utóbb említett és Az örök élet fiolája esetén Conan sokkal inkább tűnt természeti csapásnak, semmint tudatosan cselekvő kalandornak. Rettenthetetlensége és kérlelhetetlensége itt inkább a végzet megállíthatatlan kerekéhez hasonló szereppel ruházta fel, amit izgalmas volt olvasni, különösen azért is, mert ezekben a történetekben más volt az elbeszélő, ami eleve megbolygatta a többi képregény hagyományos elbeszélői stílusát.

Két történet fogott még meg ezeket kívül: a Citadella az idő tengelyén-ben tetszett az időutazás lehetősége, mert itt nem hatott annyira elcsépelten, mint mondjuk a sci-fiben, a másik pedig Az elátkozottak hona, ami kicsit fellebbenti a fátylat Howard világában vagy inkább azon túl settenkedő és tevékenykedő erőkről. De az egész kötet, az első részhez hasonlóan remek szórakozás, Conan, mint rettenthetetlen és ravasz barbár változatlanul remek karakter. Csak azt sajnáltam, hogy ebbe a kötetbe nem jutott egy eszes barbár lány, mint korábban, de talán legközelebb. Várom az újabb kalandokat!

>!
Fumax, Budapest, 2019
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700784 · Fordította: Matolcsy Kálmán · Illusztrálta: Dan Adkins, Ralph Reese, The Tribe, Pablo Marcos, Yong Montano, Gil Kane, Tim Conrad, Alfredo Alcala, John Buscema, Alex Nino, Sonny Trinidad
2 hozzászólás
!

Kép: spoiler

Bryan Lee O'Malley neve talán itthon sem cseng ismeretlenül. A Scott Pilgrim-film ugyan elkerülte a hazai mozikat, de szerencsére a képregénysorozat végig megjelent, és igen sok olvasóhoz eljutott, így igazán örömteli, hogy a Fumax látott fantáziát a szerző újabb, ezúttal önálló kötetében.
A lenti értékelés azért is különleges, mert nem más írta, mint a kötet fordítója.


>!
Deidra_Nicthea IP
Bryan Lee O'Malley: Repeta

Repetázzunk egyet az esélyek boszorkányüstjéből, majd lepődjünk meg jól, mikor elcsapjuk a gombapörivel a hasunkat.

Nagyjából ezzel tudnám összefoglalni ezt a képregényt, és ennél többet erről nem is szívesen beszélnék, hiszen azt majd megteszitek ti, ez itt most a szokásos bennfentes poszt – aminek hagyományáról majd talán egyszer leállok.

Bár fordításom van már, ilyen hosszú még nem volt.
Bár hat éve (ÚRISTEN) írok be webcomicot, ilyen nagyszabású, mondhatni professzionálisnak szánt munkát még nem végeztem. Most bevallom: f*stam tőle. Nagyon.

Ölég szórakoztató egy olyan képregényt fordítani, ami az éttermek és persze az ételek körül pörög úgy, hogy a te tudományod a reggeli kotyogós kávéban maximalizálódik, és étterembe is csak azért mész, mert egy évfordulót nem hamburgerrel akarsz megünnepelni (hanem steakkel. mindig steakkel. mondhatjuk, hogy én a gasztronómiai utazások négyes metrója vagyok.)
Aszongya itt nekem a Word, hogy a (nyers)fordítással 1585 percet sikerült eltöltenem, nekem a random nem-is-létező kaják utáni szótár- és referenciavadászat miatt ennél jóval többnek tűnik. Mondjuk azt nem tudom, hogy ebben csak a szigorúan vett pötyögésidő van benne, vagy pedig az is, amikor nyálcsorgatva, le-lecsapódó szemhéjakkal fetrengtem a gép előtt. Előbbi esetben ez remek arány, utóbbi esetről meg inkább nem nyilatkozom. :D A fordítással egyébként viszonylag ráértem, ennek örülök, nem szeretek sietni, mégha tudok is.
Kedvenceim ebből:
„sous vide hátszínsteak”, „herzcapfni” (24. p., 261. p.): rengeteget olvastam steakekről. rengeteget. Mondtam már amúgy, hogy imádom a steaket? Lehet, hogy mondtam. Az első dolgom volt a fordítás végeztével elmenni egy steakházba. Rettentő idegesítő volt sonkás szendvics zabálása közben utánanézegetni annak, hogy a marha ezen része micsoda, hogy készül el mikibaszottgusztaamikorkészenvan!!!!, mi a rendes magyar neve, mi hangzik fancyn, mi nem. Hullott a könnyem, mint a záporeső.
BAKLÖVÉSEIM nevezetű notesz: eredetileg VÉTKEIM névvel futott a nyersfájlban. Túl biblikusnak véltem. Repült.
Yana kifakadása Hazelre (65. p.): ezt a részt konkrétan úgy fordítottam, hogy elképzeltem, hogy beszélne egy elkényeztetett, egoista picsa, majd affektálva elsuttogtam a szöveget. Azért örülök, hogy videó erről nem készült.
„Nyúlgerinc paszternákpürével és szójaszószban főtt simedzsi gombával” (77. p.): nanetudjátokmeghogy micsoda harc volt a shimeji és a simedzsi közti különbségről. Végül igazat adtam a korrektornak. De nehéz küzdelem volt! francba a magyar átírással!! :D
„A buddhizmusban van egy időegység, a kalpa_… kábé tizenhatmilliárd év…”_ (101. p.): az eredetiben 16 millió szerepel. Szanaszéjjel vétóztam ezt a megállapítást. :)
„Árulni megyek… petrezselymet.” (118. p.): eredetiben persze „I'm gonna be married to the sea”, ami nagyjából hasonló jelentéssel bír, mint a magyar, de hát a petrezselyem már amúgy is jelentős szerepet játszik ebben a műben, akkor legyen petrezselyem. (bár rohadt hosszú szó, az anyja keservit, utálok ennyit elválasztani.)
– _"Sűrűn szakadt a hó, odakint minden üres és fehér. Mintha
épp eltörölnék a világot."_ (277. p.): kedvenc mondatom a könyvből és pont. Tökéletes ritmusa van a szöveg törésével, angolul pláne (most gyorsan ki is idéztem, azt hittem pedig, hogy ezt már kiraktam.)

No, ha meg épp elegem volt abból, hogy a legutolsó hipster-hozzávalóról olvasgatom a nyolcadik pszeudomegbízható forrásomat – természetesen ti spoiler nagyon is megbízható forrás voltatok, köszi a segítséget mindenkinek :) –, akkor hobbiból a retust csinálgattam. Nehogy azt higgyétek, hogy első beírásnak valami hűdekönnyű és jajdeegyszerű feladatot kaptam! Ugyanis minden egyes oldalról ki kellett szedni a szöveget. Nem sírtam nagyon. Csak egy kicsit. Egyébként javarészt sima mechanikus meló volt, de mikor a felhők előtt volt a szöveg… hát egy kicsit káromkodtam na.

No és akkor a beírás. :|
Nem egyszerű műfaj. Sok pdf-konvertálással, jó szemmértékkel, majd türelmetlen egypixelnyitoda-egypixelnyitvissza mozdulatokkal, és a 16 GB RAM kapacitásának szinte teljes kihasználásával jár. És magamnak tényleg óriási előny volt ez így, ugyanis nem kellett várnom a fordító válaszára és rábólintására, ha nem fért be a szöveg a buborékba. Kicsit elvitáztam magammal, érveket és ellenérveket sorakoztatva fel önmagam ellen, de végül is egész gyorsan (másodpercek alatt) kiegyeztünk. Így, hogy előre retusáltam a szöveget, azért bennem volt a para, hogy mi lesz, ha kihagyok valamit, mi lesz, ha megcserélek valamit, ésatöbbimegatöbbi, de végső soron szerintem első beíráshoz és a drámaian közeli (kb. két hét, nyolcórás meló mellett!) határidőhöz képest egész jól sikerült. Persze szombaton az első dolgom volt átlapozni az egészet, és látom a hibáimat, amikből egy szót se árulok el nektek, de nem ám, viszont tudom, hogy mire figyeljek oda legközelebb jobban mindenre, úgy kb.
Kedvenc retusos izébizéim:
a BAKLÖVÉSEIM-füzetke: jajj ezt nagyon szerettem csinálni. Készítettem egy kis sablont fonttal meg színekkel meg minden, és tökre imádtam a szöveggel szórakozni. Tényleg.
az összes kézírásos rész: fun fact, ahol Katie tollal ír, az ott mind az én kézírásom. De mielőtt azt hinnétek, hogy ez csak annyi, hogy lendületesen odafirkantottam a szöveget, majd léptem is a kövire, mint aki jól végezte dolgát: NEM. Egy-egy ilyen panellel akár két órát is elszórakoztam, pusztán azért, mert mondjuk nem tetszett eléggé a kö-betű a szó kellős közepén, nem volt jó az összkép azaz töröljük az egészet a piccccccsába, persze csak a kö-betűkkel való szórakozás után, nem olvasható eléggé a vé meg az enn, szóval ilyen apró baromságokkal tényleg órákra le tudtam magam foglalni. Ja, persze, ehhez egyébként kellett egy rajztábla, mert nekem úgy alapjáraton nincs ilyenem, kölcsönkértem az öcsémét, nem ismerte fel a gép, kaptam máshonnan, az nem volt elég jó, aztán végül vettem magamnak jó áron, és jelentem, ez a munkaeszköz már tökéletes volt. De elég nagyot csúsztam (magamhoz képest) emiatt.
bummcsittcsatt (131. p.): GYEREKEK. Mikor nekivágtam, nem tudtam, hogy sikerülni fog-e. Persze másolati mappában dolgoztam, minden eredeti képfájl megvan, pont az ilyenek miatt, mint ez. De bakker. Ez állati. Erre nagyon-nagyon büszke vagyok. De komolyan. Hadd villogjak vele. Tiszta jó. A BUMM utolsó M-jénél az egyik kés teljesen az én munkám (még a Zuram se találta el, hogy melyik, húgom igen, jó szeme van). És a hűtő egy kis része is. Najó. Kibüszkélkedtem magam. Menjünk tovább. :D
Jó ház rossz ház-könyvecske: najó, ez nem kedvenc, ezt utáltam. Istentudjahányszor rajzoltam újra azokat a telibevertrohadtkva fenyőket, a szemem kifolyt már a pixelnyi különbségektől, aztán mikor végre-valahára végeztem az összes ilyenszarral hülye fenyővel, akkor megkapom, hogy „nem lehetne inkább két sorban négy helyett?” – NEEEEEEMMMMM :D
Kérdőjeles Katie: (313. p.): ehhez semmi közöm, ez csak a kedvenc képkockám az egészből. :D

No, nagyjából ennyit a munkafolyamatokról. :) Ha idáig olvastad, akkor tökre köszi, jó hosszú lett, nem is fárasztanálak tovább, menjél kávézni. Remélem, tetszik majd a kötet – én szerettem olvasni és dolgozni is vele! :)

27 hozzászólás
!

Kép: spoiler

Jason Aaron 2012-ben kezdte el nagyívű Thor-történetét, mely idén érte el tetőpontját, és hamarosan a szerző is továbbáll a címről. Sok hazai Marvel-rajongó álma volt ezt a sztorivonalat magyarul is olvasni. Nos, Odin meghallgatta az imákat, és a Fumax elhozta Aaron első két Thor-sztoriját, amiket remélhetőleg a további részek is követni fognak.


>!
Kilgores P
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Régi hiányosságom pótoltam most be, mert bár sokszor bele-beleolvasgattam és nagyjából követtem az északi isten kalandjait Jason Aarontól, ténylegesen leülni és elolvasni még nem volt szerencsém.

Mondanom sem kell, hogy nem csalódtam. Nagyon ritka szerintem a mainstream sorozatok között, ahol a narráció ennyire jól kíséri a történetet és nem csak egy felesleges szövegdoboz, amit át akarsz ugrani, mondván, hogy haladjunk. A különböző szálak spoiler remekül szövődnek egybe, nem érezni azt, hogy egyik el akarná nyomni a másikat vagy felesleges lenne.

A rajz egyszerűen zseniális, pont olyan, amilyet egy mitológiához köthető karakter megérdemel a saját sorozatában. Személyes vélemény, de nagyon szeretném ha Ribic egyszer egy hosszabb Wonder Woman történetet is illusztrálni. Bűn lenne számára más típusú hősöket adni.

A kötet, ahogy a fülszöveg is írja, az első 11. részt tartalmazza és bár tényleg kerek, egész, én nagyon bízom benne, hogy a kiadó itt nem áll meg és a teljes Aaron-éra (ez a fejemben viccesebb volt, mint leírva) megjelenhet ilyen szép hazai kiadásban. Csak így tovább!

>!
Fumax, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701057 · Fordította: Lunczer Gábor · Illusztrálta: Esad Ribic, Butch Guice, Tom Palmer
!

Kép: spoiler

Brian K. Vaughan kedvelői sem panaszkodhatnak, hisz az újságosoknál kéthavonta kapható az Y: Az utolsó ember, a Saga sorozatból pedig már a 3. kötet jelent meg, így a jelenlegi angol részek harmadát már magyarul is élvezhetjük.


>!
chibizso
Brian K. Vaughan: Saga 3.

Nem hat az újdonság erejével a tény, hogy a Saga központi témája a család. Az első kötetben is könnyű volt Alana és Marko kezdő szülőségével azonosulni – ebbe minden bizonnyal közrejátszik az, hogy a képregény ötletét az hívta életre, hogy Brian K. Vaughan apa lett. (…) A szerzőpáros továbbra is ezen a vonalon építi a két karaktert, a 2. kötetben plusz adalékként megtudjuk, hogyan gabalyodtak egymásba, a fiatalos bohóságon túl. Egymásra találásukban a képregény legfontosabb alaptétele fogalmazódik meg: a háború ellentéte a szerelem. A szeretkezz, ne háborúzz nem egy vadi új filozófiai kinyilatkoztatás, de Alanát és Markót körülvevő háborús helyzet kicsit más meglátásba helyezi a hippi jelmondatot. Mi oldhatja meg egy intergalaktikus konfliktust végérvényesen? Ha a két oldal megszereti egymást. És ez kinek jelenthet problémát? Hát azoknak, akiknek érdekükben áll a háború fenntartása. A szerelem és gyerekvállalás témáját lehámozva még némi reflexiót is kapunk gyűlöletszítás mechanizmusára. Alana és Marko népe egyaránt dehumanizálja a másikat. A szárnyasok csak a saját nyelvüket illetik a nyelv megnevezéssel, a szarvasosok csak hadoválnak. Az egyiknek nincs kultúrája, a másik vérszomjas tömeggyilkos. Alana, Marko és a közéjük csapódó nagymama, Klara saját szűk családjukon belül fedezik fel, hová vezetett ez a fajta gyűlöletkeltés."

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2019/08/14/saga-2-3-kotet-kepr…

!

Kép: spoiler

A Stranger Things az utóbbi évek egyik legnagyobb sorozatos sikere, itthon is hatalmas népszerűségnek örvend, ami persze feltűnt a hazai kiadóknak is, így a 3. évad premierjére időzítve a Cartaphilus az első előzményregényt hozta ki, a Szukitsnál megjelent képregényből pedig végre kiderül, hogy mi is történt Willel, míg a többiek őt keresték.


>!
fowler P
Jody Houser: Stranger Things 1. – A túloldalon

Azt hiszem, kevés dolgot vártam jobban idén, mint ezt a képregényt. A tény, hogy a tavalyi évet Stranger Things nélkül kellett kibekkelni, illetve hogy a harmadik évad ledarálása ismét nehezen betölthető űrt hagyott maga után csak tovább fokozta a várakozásom.

Szerencsére nem csalódtam. Tény, hogy ez a történet az első évad ismeretének hiányában érthetetlen és élvezhetetlen, aki tehát belépő szinten kezelné: ne tegye. Előbb az első évad, aztán ez a kötet – viszont szerintem amellett, hogy elég korrekt fan service szintet hoz a sztori, sok a sorozatban ki nem bontott vagy épp össze nem kötött szálat bont ki/köt össze és teszi szerves, kerek egésszé.

A rajzok és a színek tökéletesen hozzák azt, amit a Stranger Things-től és a Dark Horse-tól megszoktunk és várunk, Stefano Martino pedig szerintem tökéletesen adaptálta a srácokat és a demogorgont is.

Az egyetlen gigantikus negatívum a magyar kiadásnak jár a hátsó borítón fellelhető fülszöveg miatt: mi az, hogy „hellyel lefelé”?!?

9 hozzászólás
!

Kép: spoiler

A @GooBo kiadónál rendületlenül folyik a Maximum Bonelli-sorozat kiadása. A hatodik kötet továbbra is egy első rész, ezúttal a régóta futó Martin Mystére-széria nyitóepizódja. Itthon a karakter szerintem nem igazán volt ismert (esetleg a rajzfilmsorozatban szereplő változattal találkozhattatok), de épp ideje volt ezen változtatni.


>!
FélszipókásŐsmoly 
Alfredo Castelli: Martin Mystère 1. – Titokzatos fekete ruhások

Ahol egy másik világban Doctor Strange szentélye van, ott lakik a rejtélyes ügyek rátermett régész-nyomozója. Műtárgyakkal körülvéve szorgalmasan rögzíti a feljegyzéseit „a Word processzorra programozott számítógépén” (ami a történet idején meglehetősen modern eszköznek számított) „a felfedezéseiről a Föld négy sarkáról, némi utalással a paranormális és a mágikus világra”. A ’80-as évek kincsvadászos-bunyós kalandfilmjeinek emlékeit idézik fel bennem a jelenetek – a főhős hű társa, Csubakka Java (egy focismezbe öltöztetett ősember, akinek morgásait csak Martin érti) még Bud Spencer jellegzetes, fejre mért ütését is alkalmazza. Martin tapasztalt kalandor, tele tudással (és jókora férfiegóval), aki zsebredugott kézzel beszélget, s akinek a nők felé mutatott figyelmessége fordított arányban van azok érdeklődésével iránta.

A felderített nyomok letisztult ábrázolása lehetőséget ad az olvasónak is, hogy együtt gondolkodjon a szereplőkkel a talányok megoldásán. Dan Brown regényeihez hasonló részletes ismeretterjesztő leírások, magyarázó ábrák gazdagítják a fordulatos cselekményt. Indiana Jones csapdái, James Bond nőalakjai, titkos háttérhatalmak fekete öltönyös ügynökei, scifibe illő kütyük köszönnek még vissza a fekete-fehér lapokon. Vérbeli kaland ez ősi titkokkal.

Sajnos a kötet címe (a francia èkezettel) nem túl keresőbarát, így a közösségi médiás megosztások, az olvasók hivatkozott kritikái, a szóbeli ajánlások most valóban sokat jelentenek, hogy híre menjen. Érdemes terjeszteni, mert bár kissé ódivatú, igazán szerethető és egy ínyencség a magyar piacon.

Külön tetszett, hogy e kötetben már a borító belső oldalán is helyet kapott egy kisebb illusztráció.

!

Kép: spoiler

Az olasz vonal mellett a @GooBo az amerikai képregények irányába is nyitni szándékozik, egész pontosan az itthon eddig jelen nem lévő Valiant kiadó univerzumával. @Doctor_Manhattan összefoglalóját fentebb már olvashattátok a premierről, most lássuk, miként vélekedett magáról az első képregényről:


>!
Doctor_Manhattan
Robert Venditti: X-O Manowar 1. – Kard által

Eljött a nap, amikor a karakterek számát tekintve a DC és a Marvel után következő harmadik legnagyobb képregény-univerzum is bemutatkozzon Magyarországon. A ’90-es években elinduló, de igazán a 2012-es relaunch után berobbanó Valiant újkori bemutatkozása volt a X-O Manowar. A története faék egyszerűségű: gyakorlatilag az Artúr-mondakör egyik legfőbb motívuma lett átültetve sci-fibe, s hősének képességei láttán lehet némi Vasember-utánérzete is az olvasónak. Pénzhajhász epigon helyett azonban egy teljesen önálló univerzum felépítésének első lépése a Kard által , egy megállás nélküli, tömény ponyva-szórakozás, aminek az igazi hozadéka minden bizonnyal a későbbiekben fog kiteljesedni. Az alapok mindenesetre biztatóak.

!

Kép: spoiler

Az olasz vonal másik hazai képviselője, a Frike Comics sem pihen, a nyári börzére jelent meg a Morgan Lost című sorozat harmadik kötete, az őszire pedig jön a negyedik. Addig is lássunk egy értékelést a másodikról, és remélhetőleg @Molymacska-hoz hasonlóan még többen megismerkednek a jövőben ezzel a sorozattal:


>!
Molymacska P
Claudio Chiaverotti: Morgan Lost 2. – Ne hagyj el!

Épp a második rész volt a könyvtárban, az első nélkül, így belecsöppenhettem egy történetbe előzmény nélkül. De mint a legtöbb jó történetet, ezt is tudtam értelmezni az előzmény nélkül is.
A történet érdekes volt, kicsit noir, kicsit horror, kicsit brutális, kicsit furcsa. Kicsit olyan volt, mintha a nő Harley Quinn lenne a maga brutálisan megbomlott elméjével, és szeret éhségével. A főszereplő ellenben a nyugodt noir karakter maradt, aki amikor kiderült a probléma is viszonylag higgadtan fogadta (én nem). A csavar benne érdekes volt spoiler de azért lehetett volna kicsit több izgalom is benne.
A rajzolás szinte már egyszerű volt, ellenben a három színes megoldás (fekete, fehér, narancs) adott neki egy nagyon egyedi stílust is. A narancs szín nem csak megőrjítette az embert, de látványosabb, kihívóbb, akár egy sérülésen látjuk, akár egy női ajkon.
Ami jó volt a képregényben, az az, hogy a különféle narratívákat (a múlt és jelent) elkülönítették a panel formája szerint (a múlt gömbölyű paneles, a jelen szögletes). Mivel alapvetően a történet nem segít abban, hogy elkülönítsd az idősíkokat, emiatt ez a fajta narratíva váltás ha nem is erősen, de segít az olvasónak.
Nem volt rossz olvasni, de nem az én stílusom (úgy látszik ez olasz vonal valahogy nem jön be úgy igazán). Ellenben akinek ez a stílus tetszene, annak nagyon is ajánlom, mert érdekes megoldások voltak benne.

!

Kép: spoiler

Az utóbbi időben helyhiány miatt némileg hanyagolnom kellett a rovat lapjain a Hatchette és az Eaglemoss kiadók kiadványait, de gondoltam, ideje szétnézni náluk is.
A legfrissebb A legendás Batman-kötet időzítése nem teljesen szerencsés, hisz mindhárom történet Halloween idején játszódik, így kicsit hangulatosabb lett volna októberben olvasni őket – no de persze az újraolvasás sincs kizárva, hisz ahogy @Th3DarkKn1ght értékeléséből is látszik, egy jól sikerült kötetről van szó, ráadásul a legendás Loeb-Sale páros követte el:


>!
Th3DarkKn1ght
Jeph Loeb: Batman: Kísértetlovag

Nagyon örülök, hogy ez a képregény végre megjelent magyarul! Régen (10+ éve) már olvastam és tetszett is. Az emlékeim jócskán megfakultak ennyi idő alatt, így alig vártam, hogy belevethessem magamat ebbe a három történetbe.

Nem emlékeztem, hogy ennyire jók ezek a történetek! Mind nagyon érdekes és egyből magával ragadja az olvasót. Ami különlegesé teszi, hogy itt nem egy nyomozáson, vagy egy bűnöző elfogásán van a hangsúly (annyira nem, hogy a Szellemek-ben, Batman már az elején elkapja a gonosztevőt), hanem sokkal inkább Batman lelkivilágán. Megismerhetjük a gondolatait, emlékeit, érzéseit. Hogyan viszonyul az Apjához, az Anyjához, Alfrédhoz, Gordonhoz és a Szerelemhez. A lehető legemberibben ábrázolva Őt. Mellette mindegyik karakter olyan, mint amilyennek lennie kell, vagy még jobb is! A Madárijesztő és a Kalapos nagyon elmebeteg! A cselekmény és a szövegek is remekül lettek megírva. Főleg a belső monológok, amiket nagyon szeretek! A rajzok, a színek és a hangulat amit árasztanak, egyszerűen csodálatos! Tim Sale beleszövi a régi gengszterfilmek és film-noir jellegzetességeit a rajzaiba, megspékelve némi gótikus hatással, ezzel igazán egyedi atmoszférát teremtve. A Halloween-re jellemző kísérteties hangulat már az első képkockákon érezteti a hatását. spoiler

Ez a három különálló történet nagyon sokat hozzáad Batman karakteréhez. Nem tudnék választani melyik volt a legjobb, mindegyiket ugyanolyan élvezettel fogyasztottam. Számomra a legjobb képregények közt szerepel a Kísértetlovag! Az biztos, hogy még nem egyszer újra fogom olvasni! Az eddigiek helyett, azt is írhattam volna, hogy imádom, imádom, imádom, de akkor mit írnék a Long Halloween-ről? :)

!

Kép: spoiler

A DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény eddigi húszas bővítése igyekezett változatos képet mutatni, jóval kevesebb a Batman- és Superman-központú kötet, mint az első hatvan részben. A nyáron a Világ Leggyorsabb Emberének rajongói örülhettek, hisz az itthon némileg alulreprezentált karakter kapott egy újabb, önálló kötetet.


>!
LoneWolf
Danny Bilson – Paul Demeo: Flash: Palackba zárt villám

Nem sok Flash sztorit olvastam eddig, de azok közül mindenképp ez az egyik leggyengébb. Persze így sem volt rosszabb, mint egy átlag epizód a CW-s TV szériából, de ennél azért picit többet várna az ember. Megvolt a szokásos 'heti' metahumán, akit meg kell állítani, tettek bele egy kis „Normális életet akarok élni!” kezdetű szenvedést, egy minimális romantikát és köztvetve még Thawne is előkerült. A formula tehát hasonló, de Wally és Barry helyett itt Bart lett a főszereplő, miután a két krízist követően már mindkét előde 'odaveszett'. (Már meg sem lepődöm, hogy ennek teljes megértéséhez is ismerni kellett a Végtelen Világok Krízisét és a Végtelen Krízist, mert kb. minden második kötetben utalnak valamelyikre.) Sajnos a könyv legnagyobb problémája azonban, hogy míg az egyik cselekmény teljes egészében lezárul a végére, addig egy igen fontos szál félbemarad, miáltal ismét egy nagyobb egészből kiragadott darabnak érződik, melyhez magyarul természetesen már sosem kapunk folytatást. Örültem azért, hogy Bart mellett azért Jay se maradt ki az eseményekből, illetve Cyborg is kapott egy kisebb cameo-t, mint ex-csapattársa a Titánoknál.
Rajzolását tekintve jó és közepes között ingadozik valahol, a fordítás viszont ezúttal is egész tűrhető lett, bár sikerült már az előzmények szövegében egy elgépelést benne felejteni, (már helyett mér) ami az Eaglemoss kiadványainál szinte megszokott…
Összességében tehát egy felejthető kötet, de Flash rajongók azért adhatnak neki egy esélyt, ha van lehetőségük elolvasni.

!

Kép: spoiler

A Marvelnél a nyár kissé újrázósra sikerült, ami a Polgárháborút illeti. A Hatchette szériájában ismét megjelent a fő minisorozat, míg a Kingpin egy kötetben kiadta az Amazing Spider-Man kapcsolódó részeit, melyek közül néhány nem sokkal a Semic bedőlése előtt jelent meg, majd egy évvel később, a jelenlegi Pókember-sorozat nyitószámaiban folytatódott.
Bár a Polgárháborúnak több, hosszan tartó hatása is volt, ezek közül a két legfontosabb Pókember civil személyiségének kiderülése, illetve az eredeti Amerika Kapitány, Steve Rogers halála. A minisorozatot szintén olvashattuk már korábban a Marvel+ lapjain, ám a kötet ezúttal tartalmazza az Amerika Kapitány-sorozat vonatkozó részét is, melyben a Kapitányt leteríti a végzetes lövés.


>!
Dávidmoly
Ed Brubaker – Jeph Loeb: Amerika Kapitány halála

Ma már láttam egy holttestet… …de tőlem lehet kettő is!
*
– Győztünk?
– Igen, Árész, győztünk.
– Jó. Semmi más nem számít.
*
És vannak még többen. Jóval többen.

Nos. Talán ezt a kötetet nem közvetlenül a Polgárháború után kellett volna olvasnom, mert így még élesebb a kontraszt, mind a történetben, mind a rajzolás minőségében, mind a karakterábrázolásban. Steve Rogers itt spoiler az a hős spoiler, akit annak idején megkedveltem.
Egyébként meg valahogy így kell szuperhős képregényt csinálni. Remek történet, kifinomult karakterábrázolás, magas színvonalú grafikai kivitelezés, a drámaiságot ellenpontozó, de mértéktartó humor. Külön imádtam az olyan apróságokat, mint amikor spoiler vagy amikor spoiler.
Öt pajzs az ötből.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!